Változatok elemzésre

Dr. Kamp Salamont hallgatva

Bach közelében” címmel három koncertből álló (bérleti) sorozati hirdettek a Budapesti Vonósok a BMC-ben, ahol a János passió egy-egy részletével ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Az első rész 2017. november 18-án volt, a másodikra 2018. február 3-án került sor, a befejező rész tervezett időpontja pedig március 3-a. Az első részt követően terjedt a rendezvény híre, nem véletlen, hogy a második rész, amelynek programja: Jézus Pilátus előtt; Jézus elítélése, teltházat vonzott. Ami még meglepőbb: „vegyes” közönséget, amelynek sorában valamennyi generáció képviseltette magát. Ott volt a rendszeres koncertlátogató muzsikusok jelentős hányada, de megjelentek olyanok is, akik láthatóan első alkalommal keresték fel ezúttal a BMC-t. A szombat délutáni rendezvény gyakorlatilag két (egymást szünet nélkül követő) részből állt, először dr. Kamp Salamon illusztrált előadását hallhattuk, majd egyvégtében a passió tárgyalt részét. Az illusztráció elsődlegesen zenei volt, a Lutheránia Énekkar és a Budapesti Vonósok rövid részletekkel szemléltették az elmondottakat, de működött a vetítő is, felvillantva kottarészleteket, máskor pedig a bibliai történet (többé-kevésbé ismert) festészeti ábrázolásait (illetve azok részleteit) mutatva. Egy „kritikai” megjegyzés: nem tartanám feleslegesnek, ha az előadást követően, amikor egyvégtében halljuk a tárgyalt zenei részt, magyarul (ideális esetben: németül és magyarul) kivetítve követhetnénk a szöveget.

Dr. Kamp Salamon ( Magyarországi Evangélikus Egyház)

J. S. Bach: János-passió (Lutheránia Budapest - 2017) - YouTube

Vezényel: dr. Kamp Salamon

Különleges „továbbképzés” volt ez, kinek-kinek hiányzó ismereteit pótolva, és a meglévőket kamatoztatva, jelenségeknek nagyobb egységekbe való ágyazásával. Jól jött a (német) nyelvtudás, de a csupán magyarul értők sem érezhették mellőzöttnek magukat, és könnyebb volt a gesztusok érzelmi-indulati töltésében való tájékozódás a minél alaposabb bibliai ismeretek birtokában.

A Bach-zene tolmácsolásában elhivatott karnagy különleges játékot folytatott az idővel, annak különböző síkjaival. Időtlenül volt képes belemerülni a részletekbe, elszámolni egy-egy hanggal, valamint a hangok kapcsolódásaival, néha egy szólamon belül, máskor a szólamok között. Foglalkozott a hangokhoz rendelt szöveggel is, ily módon a zenei hangfestés magasabb perspektívája is szóba került. Szeretetteljes rácsodálkozásai/rácsodálkoztatásai azt sugallták, hogy olyan zene ez, amelynek minden hangja tudatos megtervezettséggel került a partitúrába, s hogy minden hangnak jelentése-jelentősége van. Kamp szemléletmódjának ezt a vonatkozását talán még a konkrét elemzésnél is többre tartom, mert ez immár nemcsak Bachra irányul, hanem általános zenészi (előadói) magatartási modellt sugall – olyan modellt, amely nagyon üdvös lenne bármely zeneművel való foglalkozás esetében.

Bach zenéje: értékek koncentrátuma – de aki fogékonnyá válik az értékkeresés iránt, az más zenei közegben is remélhetőleg hasonlóképp viselkedik. És akkor örömmel fog felfedezni maga is érdekességeket, összefüggéseket, amelyeknek tudatosítása hatására ráébred(het) arra a felelősségre, amely minden korrekt előadásnak alapfeltétele.

Kamp Salamon akkordokra mutatott rá, ismertekre-gyakoriakra és különlegesekre (ez utóbbiaknál rögvest rámutatva hatásukra-jelentőségükre), lépegető és ugrással tarkított dallammenetekre, amelyek különböző kapcsolatba kerülhettek egyidejű más szólamokkal. Foglalkozott hangnemekkel, zene és szöveg kapcsolatával – mondhatni alaposan „kivesézte” az adott részleteket.

Olyan elemzésnek lehettünk tanúi, amit nem tanítanak, mert nincs hozzá tantárgy-keret (az egyes tantárgyak, didaktikai szempontból indokoltan, strukturanalista módon foglalkoznak az adott zenei jelenségekkel, nyersanyagnak tekintve a műveket, amelyek az illusztráció célját szolgálják). Miközben részekre-szedett, sohasem téveszttette szem elől az egészet, ily módon jelentéstani indítékot kapott bármely mozzanat.

Azt nem mondta ki (érthető módon), hogy ezek a részletelemzések kettős természetűek, mert egyrészt közelebb visznek Bachhoz, másrészt viszont megmaradnak egy másik síkon. Közelebb visznek, mert aki ilyenkor elmerült a bachi szerkesztésmód apró mozzanatainak tanulmányozásában, úgy érezheti, hogy beavatott lett, hiszen megannyi építőelemmel kapcsolatba került. És ez nagydolog, mert ezáltal személyesen érintetté lett a történésekben, pszichológiailag másként fog részt venni a mű előadásában (illetve hallgatásában), sőt, az elmélyülésnek ezt a szintjét fogja elvárni-megkövetelni másoktól is. Felbecsülhetetlen ez az érték, mondhatni, a taníthatatlannak a tanítása!

Akkor is igaz ez, ha a gyakorlati megvalósítás során – természetesen – ezt követően sem fog gyökeresen megváltozni a hangzás! Abban viszont biztosak lehetünk, hogy a magát beavatottnak érzőt a továbbiakban jobban lekötik a kották (már a kottaképekről eszébe juthatnak analógiák), és az „önkéntes figyelem”, amely adott szempontok nyomán ébredt, másként szerveződő kompozíciók esetében is keres hasonló támpontokat, vezérfonalakat.

Ezúttal vallásos tárgyú kompozícióról volt szó – e tematika azonban korántsem határolta le az érdeklődők körét. Annál is inkább, hiszen könnyen felismerhető: a legfontosabb tanulság, a felelősség univerzális érvényű. Hozzásegíti az előadókat, hogy komolyan vegyék magukat, abban a minőségben, hogy érzékek közvetítői. Értékeké, amelyekről ha ők nem adnak tanúbizonyságot, aligha értesülhet a közönség.

Ilyen meggondolásból kivételes jelentőségűnek tartom az előadásokat, amelyeket rövid élőzene követ. És jó lenne, ha nemcsak kivételes műveknek jutna a hasonló figyelemből!

Fittler Katalin