Létünk titkai

Interjú Dr. Burián Miklóssal

Dr. Burián Miklós, ny. főiskolai docens

(foto forrása: Gong Rádió)

Raskó István: Mit ért a „létünk titkai” címszó alatt?

Burián Miklós: Az emberek kíváncsiak, ami azért jó, mert a kíváncsiság tanulásunk indító oka is egyben.

R: Ez rendben van, de hogyan jön ide a „titkai” szó?

B: Az ember a szenzációkra és a titkokra kíváncsi. Tudja ezt a TV a rádió, ezért vadászik minden rendkívüli eseményre, jóra – rosszra egyaránt.

R: Azt állítja, hogy az emberek érdeklődése csupán szenzációvadászat?

B: Ezt nem állítom, de az emberek többsége szeret kizökkenni a hétköznapok unalmából, és ebben a média segítségére van.

R: Akkor mondja el, hogy mivel is foglalkozik, amikor ilyen „talányos” címet adott beszélgetésünknek?

B: Rendben, akkor kezdem. Életünk egyszerű és bonyolult attól függően, hogy melyik szemszögből vizsgáljuk.

Itt élünk ebben az anyagi valóságban, az általunk értelmezett tér és időben. Többségünkben fel sem merül a gondolat, hogy esetleg egy rajtunk kívüli világ vagy világok is léteznek. Elfogadjuk mindazt, ami bennünket körülvesz. Ha titkokról beszélünk, sok esetben kiderül, hogy azok nem is titkok. Ha tapasztalatokat szerzünk valamely „titokról”, az már nem titok többé, hanem az anyagi valóságunk egy része. Csakhogy ezeket a titkokat meg is kell fejteni, hogy létünk szerves részei legyenek. Erre való a tudomány. Az egy más kérdés, hogy a mai tudomány mennyit tud ebből teljesíteni.

R: És Ön úgy gondolja, hogy képes „felülírni” a jelenlegi tudomány eredményeit?

B: Ezt túlzás lenne kijelenteni. Mindenesetre vannak tapasztalati tények, amelyek a tudomány mai állításait megkérdőjelezik.

R: Elmondana ezekből néhányat?

B: Szívesen. Itt van például, ami a szakmámba is vág, a „tanulás”. Platón a következőket írja, „a tanulásunk nem egyéb, mint visszaemlékezés, eszerint is feltétlenül valamely előző időben kellett megtanulnunk mindezt, amire most visszaemlékezünk. Ez pedig lehetetlen, ha nem létezett a lelkünk mielőtt ebben az emberi alakban életre kelt, úgyhogy a lélek ezért is halhatatlan valaminek látszik (Phaidon, 1046). Heidegger, német filozófus is ugyanezt vallja 2000 évvel később. Tehát a probléma századok múltával is visszatér.

Martin Heidegger (1889–1976) német filozófus, az egzisztencializmus egyik megalapítója. Egyaránt foglalkoztatta a filozófia, a teológia, a pszichológia és az irodalomtudomány. Gondolkodásának középpontjában a lét, a létező és a semmi problémája állt.) ( A portré 1960-ban készült)

R: És ebből milyen következtetésre jut?

B: Lelkünk nemcsak erre az életre „szól”. Ha feltárnánk tudatalattink teljes tartalmát, akkor kiderülne, hogy lelkünk mi-mindent tárol, tart meg emlékezetében. Sőt azt is megtudnánk, hogy lelkünk léte nem időhöz kötött. Az általunk ismert időben is előre és hátra mozoghat.

R: Akkor Ön szerint van egy másik idő is?

B: Mindenképpen. Erre már a kvantum fizika is adott egy választ. Fred Alan Wolf azt írja, „állandó kommunikáció zajlik múlt és jövő között”. Máshol így ír, „egyes részecskék korábban léptek kölcsönhatásba, mint keletkeztek” (idézi Héjjas, 2003).

Fred Alan Wolf (1934) amerikai pszichiáter, az University of California, Los Angeles professzora

R: Ezt mi emberek hogyan tapasztaljuk?

B: Két egyszerű példával próbálom megvilágítani. Verne Gyula megírta a „Rejtelmes sziget” című regényét, amelyben Némó Kapitány egy szuper fejlettségű, mondhatni nukleáris meghajtású tengeralattjárót épített. Honnan tudta Verne, hogy a 150 évvel későbbi atom tengeralattjárót álmodta meg. Valószínű, hogy lelke ment kirándulni a jövőbe. A másik példa mindenki számára ismerős. Hányszor kiáltottunk fel, hogy ezt én már láttam, pedig valójában meg sem történt vele. Egy jövőbeli esemény merült fel a tudatalattijából és vált jelenvalóvá. Ezt nevezzük „deja vu” élménynek.

R: Hallottam párhuzamos világokról. Mennyiben van közük a valósághoz?

B: Számos amerikai tudós felvetése szerint több univerzum létezik (Leonard Susskind, David Gross, Brian Greene, Spektrum TV 2014). Ezekről konkrét bizonyosságot nyerni a mi tér-időnkben egyelőre lehetetlen. Viszont kézenfekvő az a néhány megfigyelés, amelyek a földünkön is megjelenő hasonmások (alter-egók) létezését bizonyítja. Mindenki számára nyilvánvaló az egysejtű ikrek hasonlósága, valamint egymás érzelmeinek átvétele. Mondhatni, hogy az ilyen ikrek egy lélek kel rendelkeznek, csupán lelkük oszlik meg kettőjük között. A párhuzamosság elve náluk is érvényesül. A tudomány ezt a jelenséget az átörökölt gének hasonló működésével magyarázza.

Ez el is fogadható lenne, ha nem lennének olyan példák, ahol a hasonmásoknak gén szempontjából semmi közük egymáshoz. Egy ilyenről számol be az internet startlapja 2015-ben. Egy ír lány, 21 éves, hajszínre, arcvonásaiban, alakban, teljesen azonosnak mondható egy svéd lánnyal, aki 17 éves. Köztük semmilyen rokoni kapcsolat nincs, tehát a génjeik sem azonosak. Mindegyikőjük, önmagában egy külön világot képvisel.

R: Ez milyen kapcsolatban van a párhuzamos univerzumokkal?

B: „az ember a saját lelkének egy másik darabjával kerül kapcsolatba” állapítja meg Michael Newton, 2014). Osztjuk a véleményét és ennek alapján az a

Dr. Michael Newton (1931-2016) amerikai pszichológus

feltevésünk, hogy az emberi lélek részekből (parciákból) áll, amelyek mindegyike egy-egy fizikai vagy szellemtestet dolgoz ki magának, és az nem befolyásolja, hogy azt a földön vagy valamelyik másik univerzumban teszi.

A lélek számára nincsenek tér-idő korlátok. Ez azt jelenti, hogy alter-egók az univerzumok bármely pontján létezhetnek azonos vagy eltérő időben. Mérések, amelyek Carpenter, brit fiziológus elmélete alapján készültek, számuk nem több, mint 7. (W .B.Carpenter, brit fiziológus, 1813-1855).

R: De még mindig nem világos, hogy miért jelenik meg lelkünk több alakban?

B: A lelkünk kivetülései sok esetben hasonmások, bár nem minden vonatkozásban. Arra kérdésre, hogy ezek hogyan keletkeznek Héjjas a következő magyarázattal szolgál, „Végtelen számú párhuzamos univerzum van. A kozmikus foltokban lévő részecskerendszerek ismétlődni kényszerülnek, találkozhatnak olyan valakivel, aki pont olyan, mint te.).

R: Még egy kérdésem van. A telepátiát Ön hova sorolja: az agyhullámok (béta, alpha, theta, delta) közé vagy valamilyen nagyobb rezgésű hullámokhoz?

B: A kérdés megválaszolásához mellékelek egy kísérletet, amelyben egy 13 éves lány, a ceglédi zeneiskola tanulója, telepátiakísérletben vett részt 2017. február 17-én a zeneiskola 17-es szobájában 18 és 18.15 között, és a három rajza közül az első kettő szinte teljesen azonos volt a küldőjével (tanára). Harmadik rajzán is felfedezhetőek azonos vonások. Ezek megítélését olvasóinkra bízzuk.

R: Miért volt fontos ez a kísérlet?

B: Mert a tudomány a képi gondolatátvitelt (telepátia) kétségbe vonja. Mivel a kislány a közelben volt (3 méter), nem tudtuk megállapítani, hogy kvantumrezgések útján terjedt az információ, vagy az agyhullámok is részt vettek benne, és ha igen milyen mértékben.

R: Talán ennyi elég is olvasóink számára. Reméljük megindítottuk fantáziájukat és bővítettük érdeklődési körüket.

A viszontlátásra.

A szerző, Raskó István, a Petőfi népe munkatársa.

Az interjú 2017. II. 22-én készült dr. Burián Miklós otthonában.