UNGÁR
ISTVÁN
Az ítélet
Gondolatok Johann Sebastian Bach
Máté passiójáról
Munkácsy
Mihály: Krisztus a Pilátus előtt (1881) (Trilógia-részlet)
27.15. Ünnep
alkalmával szokásban volt, hogy a helytartó elbocsát a népnek egy foglyot, akit
kérnek.
16. Volt akkor egy híres foglyuk, akit
Barabásnak hívtak.
17. Pilátus összehívta őket és
megkérdezte tőlük: »Kit akartok, hogy elbocsássak nektek, Barabást vagy
Jézust, akit Krisztusnak mondanak?«
18. Tudta ugyanis, hogy irigységből
adták őt a kezébe.
19. Miközben az ítélőszéken ült, a
felesége üzenetet küldött neki: »Semmi
dolgod se legyen azzal az igazzal, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.«
20. De a főpapok és vének rávették a
tömeget, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig veszítsék el.
22. Pilátus
erre azt kérdezte: »És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak mondanak? Monda
nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, akit Krisztusnak hívnak?«
23. Azok mindnyájan ezt felelték:
»Keresztre vele!« Ő újra megkérdezte:
»De hát mi rosszat tett?« Azok
erre még hangosabban kiáltoztak: »Keresztre vele!«
Máté evangéluma
Jézus Pilátus előtt
A Káldi-féle
szentírásfordítás nyelvében megújítva, javítva a Neovulgáta alapján (1997 Szent
Jeromos Bibliatársulat)
A nép ítéletet mondott: „Keresztre vele”.
Felmenti a rablógyilkos Barabást, és Jézust juttatja a keresztfára. Karinthy
Frigyes katartikus hatású novellája arról szól, hogy egy képzeletbeli,
megismételt ítélkezésnél hiába kiáltja mindenki Jézus nevét, összességében
mégis Barabásnak hallatszik. Talán a főpapok és a vének cippolai hipnózisának
eredménye, hogy a sokaság szájából a démonikus erejű hatalom ítélete
hangzik fel.
Ám az írás szerint az utókor hálával
tartozik az igaztalan ítéletért, hiszen kínhalálával csakis Krisztus válthatta
meg bűneitől az embert. Útja a Golgota hegyére Johann Sebastian Bach
Máté passiójában egyszerre a szenvedésé és a dicsőségé. A dicsőségé,
hiszen egyedül ő a kiválasztott erre a legnemesebb és legtisztább
küldetésre.
·Bach,
Matthäus-Passion BWV 244. Herreweghe (2:43:19)
Christoph
Prégardien, tenor Tobias Berndt, barítono Dorothee Mields, soprano Hana
Blažíková, soprano Damien Guillon, alto/contratenor Robin Blaze,
alto/contratenor Colin Balzer, tenor Hans Jörg Mammel, tenor Matthew Brook,
bajo-barítono Stephan MacLeod, bajo-barítono Coro y Orquesta del Collegium
Vocale Gent Philipp Herreweghe, director Representación desde la Kölner
Philharmonie
A Máté
passió a Golgotára menet monumentális ábrázolásával kezdődik. Azt a
diadalmas és kegyetlen utat állítja középpontba, mely az emberiség jövőjét
határozta meg. A zenei tabló a szemlélődőkről, a siratásról, az
út végzetes és szépséges megtételéről mutat be páratlan értékű képet.
A zenekari folyondárhoz három, dramaturgiájában különböző énekkar van fölé
rendelve. Ha van az egyetemes művészetnek olyan kupolája, amely beborítja
a világmindenséget, bizonyára annak is a legmagasabb pontját foglalja el Bach Máté passiója. A nyitókórus a történeti
sorrendet felborítva Jézus utolsó útját kíséri a maga cipelte kereszttel. A két
plusz egy énekkarra és zenekarra komponált muzsika szimbólumokat is tartalmaz.
Vélhetően a 12/8-as ritmika a 12 apostolra, az e-moll, illetve részben a
fölébük helyezett G-dúr egykeresztes előjegyzése Krisztus keresztjére
utalhat. Az összesen 9 szóban egyesíti Krisztus korát az időtlenséggel. A
Golgota tövében áll a bölcs, fájdalmában is mindent átlátni képes első
kórus, míg a másik a megszeppenve kíváncsiskodó a helyszínen távolabb állók
tömör kérdéseivel a dialógust kialakító vegyes kar: „Kit? hogyan? mit? hová?” A
válaszok nem maradnak el. A két négyszólamú vegyes kórus fölött egyszólamú
protestáns ének – korál – szól, amely a hálás utókor üzenete. A korál
letisztult egyszerűsége nemcsak összekapcsolja a távoli
idődimenziókat, de meg is koronázza azokat. Siratásukat elhozza a mába,
míg himnikus magasztossággal emelkedik az események fölé. Másik idősíkból
szólnak. Bach igazi világa a sejtelmes és ígéretes, ismeretlen, titokzatos
végtelen. Henry Picander gyönyörű szövegével a korálok nemes tartalmú
gondolataival és Bach fejedelmi zenéjével megteremtődik a végtelen. A Máté passió nyitótétele az első
ütemtől kezdve irányít évszázadokat, évezredeket átölelve az örökkévalóság
misztikumába. Nem véletlenül idézi Bartók Béla a Cantata profana című művében, amelyben a kilenc fiú
csodaszarvassá válásának helyet adó sűrű erdei rengetegbe kalauzol.
Bartók: Cantata profana (Molnár András,
Massányi Viktor) (23:06)
Béla
Bartók: Cantata profana - A kilenc csodaszarvas (Sz. 94, BB 100) Molnár András
(tenor), Massányi Viktor (bariton), továbbá a Nemzeti Énekkar és a Nemzeti Filharmonikusok, vezényel:
Hamar Zsolt
J. S. Bach: Máté-passió 16. korál (1:04)
A
felvétel 2014. április 13-án, a Kelenföldi Szent Gellért Templomban készült.
Közreműködött az Ars Sacra Nova Énekegyüttes, a Budafoki William Byrd
Énekegyüttes, az Ifjú Zenebarátok Kórusának kisegítői, a Magyar Énekes
Iskola Fiúkórusa és a Concerto Kamarazenekar. Vezényelt: Cser Miklós. A
felvételt Roszík Gábor készítette.
„Mily csodálatos mégis ez a büntetés!”–
éneklik az 55-ös számú, korábban is elhangzott négyszólamú korál
vezérdallamával közvetlenül az ítélethozatal után. A Máté passiót a János passióval
összevetve a lírikusabb hangvételű alkotásnak könyvelték el. Pilátus és a nép jelenete azonban a Máté passióban, Bach egyik legdrámaibb
megfogalmazása. Két korál fogja közre a döntéshozatalt. A történéseket az
evangélium felhasználásával szólórecitativók és turbakórusok elevenítik meg. Pilátus
kérdésére: „Kit akartok, hogy elbocsássak nektek, Barabást vagy Jézust, akit
Krisztusnak mondanak?” – dermesztő erővel, robbanásszerűen
harsogja a nép: Barabást. Egy szűkített szeptim akkord támasztja alá a
sorsdöntő választást. A sokaság nem mérlegel, hanem aláveti magát a
felsőbb akaratnak. Majd az újabb kérdésre: „És mit tegyek Jézussal, akit
Krisztusnak mondanak” sem késik a tragikus válasz: „Keresztre vele”. A
polifonná bővülő, rövid turba harmóniájában nyitva marad, hogy helyet
biztosítson a tanulságot hordozó, ünnepélyes korálnak: „Mily csodálatos mégis
ez a büntetés. A jó pásztor szenved juhaiért, a jó, az igaz fizet szolgái
bűneiért.”
Könnyesen sírós és vészjóslóan drámai
perceket foglal magában a 33-as számú szoprán-alt duett, melynek finom
szövésébe belehasít a több ízben tiltakozó turbakórus keménysége. „Hagyjátok!
Megálljatok! Ne kötözzétek meg!” A Jézus elfogásán bánkódó költői
kettőst megtöri – igen merész és modern megoldásként – a sokadalom felháborodott
ellenkezése, amely azután lázadó hangvételű átokká súlyosbodik:
„Mennydörgés, villámlás, elenyésznek a
felhőkben?
Tárd ki tüzes mélységed, ó, pokol;
Rombold le, rontsd össze, emészd el,
zúzd szét
Hirtelen dühöddel
A hamis árulót, a gyilkos vért!”
J.
S. Bach: Máté passió I. rész Nr. 33 Arie (Duett: Sopran u. Alt) und Chor, Nr.
34 Rezitativ (7:13)
Nr. 33
Arie (Duett: Sopran u. Alt) (So ist mein Jesus nun gefangen) und Chor (Laßt
ihn)Így hát Jézusom fogoly. Hagyjátok Őt! Álljatok meg! A hold és
csillagok a fájdalomtól lehanyatlottak, Mert Jézusom fogoly. Ne kötözzétek meg!
Elviszik őt, megkötözve. KÓRUS Mennydörgés és villámlás, elenyésztek a
felhőkben? Tárd ki tüzes mélységed, ó pokol, Rombold le, rontsd össze,
emészd el, zúzd szét Hirtelen dühöddel A hamis árulót, a gyilkos vért!
Nr. 34
Rezitativ EVANGÉLISTA És ímé egyik azok közül, akik Jézussal valának,
kinyújtván kezét, szablyáját kirántá, és a főpap szolgáját megcsapván,
levágá annak egyik fülét. Akkor mondá néki Jézus: JÉZUS Tedd helyére
szablyádat, mert akik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök. Avagy azt
gondolod-é, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet
tizenkét sereg angyalnál? De mi módon teljesednék be az írások, hogy így kell
lenni? EVANGÉLISTA Ugyanekkor mondá Jézus a sokaságnak: JÉZUS Mint valami
latorra, úgy jöttetek fegyverekkel és fustélyokkal, hogy megfogjatok engem?
Naponként nálatok ültem, tanítván a templomban, és nem fogtatok meg engem.
Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.
EVANGÉLISTA Ekkor elhagyák őt a tanítványok mind, és elfutának.
Srajber
Zsolt (evangélista) Kéringer László (Jézus) Kertész Szilvia (szoprán) Puskás
Eszter (alt), Tarnai Dávid (basszus), Ádám Jenő Gyermekkar (karigazgatók: Alpárné
Baranyai Rita és Szalay Katalin) Bethlen Gábor Gimnázium leánykara
(karigazgató: Stimecz András) Gesualdo Kamarakórus (karigazgató: Stimecz
András) William Byrd Kamarakórus (karigazgató: Molnár Johanna) Budavári
Kamarazenekar (művészeti vezető: Héja Benedek)
Minden
bizonnyal a Máté passió leglíraibb
részlete, a 47-es számú h-moll hegedűs altária, amely az után hangzik el,
hogy Péter – az utolsó vacsorán Krisztus által megjósolva – akarata ellenére,
még mielőtt a kakas megszólal, háromszor is megtagadja mesterét. Amint
rádöbben tettére, keservesen sírva fakad. Hegedűszólós altária, vagy
altária kísérte hegedűszóló – nem tudom, melyik a helyesebb meghatározás.
Annyi bizonyos, hogy a hegedű el-elcsukló sírása, a messzeségbe törő
panaszkodása a hegedűirodalom egyik legvarázslatosabb alkotása. Az
őszinte bűnbánat a legszebb emberi megnyilvánulások egyike. A
Picander szövegére énekelt ária szereplője névtelen, aki a síró
hegedűmelódia árnyékából fogalmazza meg a kétségbeesett Péter érzéseit.
Fájdalmát növeli, hogy Jézus megjósolta ezt, és minden igyekezete ellenére
beteljesült a jóslat. Júdást öngyilkosságba hajszolja az elrendeltetett árulás
felett érzett elviselhetetlen lelkiismeret-furdalás. Mintha mindkettő
ugyancsak egyfajta ítélet lett volna, melyet Krisztus hozott a tanítványok körében.
Bach - Julia
Hamari - Matthäus Passion - Erbarme dic (7:34)
Irgalmaz nekem / Istenem, könnyeimért; Nézd, itt előtted / Szívem és
szemem keserűen / Zokog. / Irgalmazz, / Istenem, könnyeimért!
Mindenesetre
Bach számára kivételes lehetőséget adott arra, hogy hegedűszólójának
sírása elérhesse az égieket. A zenekarból kiváló egy szál hegedű a
zenekarral és az alténekessel együtt az emberi érzelmek legmélyére hatolva
beláthatatlan magaslatokba röpíti azokat.
Part
II: Chorale: Wenn ich einmal soll scheiden (J.S. Bach, Mathew Passion) (1:28)
(Ha
egyszer el kell távoznom / Ne hagyj el engem!...)
Vezényel
Philipp Herreweghe, közreműködik a Collegium Vocale Gent
A 72-es számú vezér-korál, melynek
korál-dallama ötször hangzik fel a passió során – többek között Pilátus, azaz a
nép ítélethozatala előtt –, Krisztus halálát jelenti be. Maga a
vezetőszólam is költői szépségű, amint szinte
kinyílik-széttárul, mintha megáldaná a halottat ebben a megszólaltatásban.
Váratlan harmónia-változásokon megy át a lezárás előtt, amely a gyász
megbicsaklása, elérzékenyülése, az utókor himnuszának elakadása.
J.
S. Bach: Máté passió II. rész Nr. 72 Choral, Nr.73 Rezitativ und Chor, Nr. 74
Rezitativ (5:54)
J.
S. Bach: Máté passió II. rész - 75 Arie (Mache dich, mein Herze, rein), 76-77
Rezitativ und Chor (11:11)
Nr. 75
Arie (Mache dich, mein Herze, rein) Tisztulj meg szívem, Magam akarom Jézust
eltemetni. Immár bennem kell neki Mindörökre édes nyugalmat találnia. Világ,
távozz szívemből, bocsásd be Jézust!
Nr. 76
Rezitativ (Und Joseph nahm den Leib) und Chor (Herr, wir haber gedacht)
EVANGÉLISTA És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba,
és elhelyezé azt a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott; és a sír
szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne. Ott vala pedig Mária Magdaléna és a
másik Mária, akik a sír átellenében ülnek vala. KÓRUS Uram, emlékezünk, hogy az
a hitető még életében azt mondotta volt: Harmadnapra föltámadok. Parancsold
meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, nehogy az ő tanítványai
odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadott a
halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél. EVANGÉLISTA
Pilátus pedig mondá nékik: PILÁTUS Van őrségetek; menjetek,
őriztessétek, amint tudjátok. EVANGÉLISTA Ők pedig elmenvén, a sírt
őrizet alá helyezék, lepecsételvén a követ az őrséggel.
Nr. 77
Rezitativ und Chor (Mein Jesu, gute Nacht!) BASSZUS Most az Úr nyugovóra tért.
KÓRUS Jézusom, jó éjszakát! TENOR A kínnak, melyet bűneink okoztak, vége.
KÓRUS Jézusom, jó éjszakát! ALT Ó áldott halott, Nézd, hogyan siratlak bánkódva
és vezekelve, hogy bűnbeesésem Téged ily nyomorúságba taszított! KÓRUS
Jézusom, jó éjszakát! SZOPRÁN Életreszóló, ezerszeres hála illesse őt a
szenvedéséért, hogy üdvöm ily sokat ért. KÓRUS Jézusom, jó éjszakát!
Srajber
Zsolt (evangélista), Tarnai Dávid (basszus), Ádám Jenő Gyermekkar
(karigazgatók: Alpárné Baranyai Rita és Szalay Katalin) Bethlen Gábor Gimnázium
leánykara (karigazgató: Stimecz András) Gesualdo Kamarakórus (karigazgató:
Stimecz András) William Byrd Kamarakórus (karigazgató: Molnár Johanna) Budavári
Kamarazenekar (művészeti vezető: Héja Benedek)
A
Máté passió záró kórusa előtt
elbúcsúznak Jézustól a névtelen szólisták: a basszus, a tenor, az alt, és
legvégül a szoprán. A kórus minden szóló után mintegy refrénszerűen,
simogató szeretettel társul hozzájuk: „Jézusom, jó éjszakát!” Megáldják
szeretetükkel a megváltót. A triós szerkezetű, nagyszabású záró kórus csak
a két négyszólamú vegyes karból építkezik, miként az egész kompozíció is,
felváltva ugyan, de rájuk támaszkodik.
Az
első és a harmadik egység a két együttessel csak négyszólamú, nyolc
szólammá a középrész bővül csupán. A sírt közösen állják körül, a
szélső keretszakaszok homofon, szinte korálszerűen
leegyszerűsített melódiájával. Emelkedett és megrendítő a záró kórus,
melyet Bach nem old fel picardiai dúr-terccel, sőt a befejező C-hang
egy sajgó, disszonáns H-hangról késik az oboán a c-moll hármas otthonába. Az
első és a visszatérő, harmadik egységben a zenekaré az első szó,
amely előfutárként készíti elő az énekkar megszólalását. Igazi
temetés ez, az elfogadhatatlanba történő belenyugvás szertartása. Ez a
kórustétel nem zokog, nem jajgat, hanem méltóságteljesen szomorú. Leveti
magáról a barokk művészet minden megszokott cirádáját és díszítését, mert
Jézus temetéséhez a dísztelenség illendő.
Itt
már nincs dolga a tenor hangfekvésű evangélistának, mert ez az ima rólunk
szól. Rólunk és értünk, akár a művet indító Golgotha-menet. Nem
Krisztusról beszél igazán, hanem a hegyet körülvevő mindnyájunkról. A Máté passiónak nincsenek
időkorlátai.
A
nyitó kép, bár nem háromtagú forma, mégis visszautal a kezdethez. Ekkor már
nincs 9. szólam, nincs párbeszéd, hanem a két kórus eggyé olvadva mind
szenvedélyesebben idézi fel az első választ: „Nézzétek! Kit? A
vőlegényt. Nézzétek! Hogyan? Mint bárányra.” Egyre szélesebbre nyílik a
kör a siratáshoz. Hív a csatlakozásra. Végeláthatatlan panaszáradat és a
keresztút csodája – ezt sűríti egybe Bach muzsikája. Az e-moll nyitókórus nem jut/nem juthat el a megfeszíttetésig, nem
cselekményt, hanem annál jóval többet mutat be, olyas valamit, ami egy opera
kereteit teljesen szétfeszítené.
Egy fényes picardiai terc (E-dúr) függöny
gyanánt ereszkedik le, eltakarva a továbbiakban a gigantikus freskót, magunkra
hagy az ámulattal és a remény ez utolsó ütemben felcsillanó, vigasztaló
pompájával.
J.
S. Bach: Máté passió II. rész Nr. 78 Chor (Wir setzen uns mit Tränen nieder) (5:10)
Sírva ülünk le És kiáltunk hozzád a
sírba: Nyugodj békén, békében nyugodj! Nyugodjanak elgyötört tagjaid! Nyugodj
békén, békében nyugodj! Sírod és sírköved legyen A bánkódó lelkiismeretnek
kényelmes párnája És a léleknek nyugvóhelye. Boldog megnyugvással szenderedünk
el.
Ádám Jenő Gyermekkar (karigazgatók:
Alpárné Baranyai Rita és Szalay Katalin) Bethlen Gábor Gimnázium leánykara
(karigazgató: Stimecz András) Gesualdo Kamarakórus (karigazgató: Stimecz
András) William Byrd Kamarakórus (karigazgató: Molnár Johanna) Budavári
Kamarazenekar (művészeti vezető: Héja Benedek) Vezényel: Héja Benedek
Munkácsy
Mihály Krisztus-trilógiája-részlet
***
Ungár István a Fazekas
Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium ny. ének-zene
tanára, szaktanácsadó, karnagy, a PARLANDO állandó szerzője.