Bárdos Lajos – Kórusművek

Amikor 2018. január 25-én a Zenetudományi Intézetben sor került dr. Brückner Huba: Egyenes úton. Bárdos Lajos élete című könyvének bemutatójára, az érdeklődők örömmel fedezhették fel a könyvújdonság mellett azt a CD-korongot is, amely Bárdos Lajos kórusműveiből kínál válogatást. Örömforrásként szolgált, hogy íme, nemcsak Bárdos Lajosról jutunk összefoglaló-informatív olvasnivalóhoz, hanem a zeneszerző Bárdostól zenei élményhez jutunk. Kiváltképp, mivel egyetlen mű erejéig karnagyi munkássága is helyet kapott az összeállításban.

A licenc származásáról nem tartalmaz információt a CD kísérőfüzete, ám legtöbbször napra pontosan megadja a felvételek idejét. Helyét illetően csak nagy biztonsággal valószínűsíthetjük a Magyar Rádió (6-os?) stúdióját, s a felvétel készítőinek személye sem publikus.

Hasonlóképp a Bárdos Lajos Társaság eme kiadványának műsorát is titokzatos személy véglegesítette. Az kiderül, hogy a felvételek időrendje nem jelentett elsődleges szempontot, sőt, egy-egy karnagy (különböző időpontokban történt) felvételei sem közvetlenül egymás után kaptak helyet a műsorban. Az érdeklődésnek ezen a szintjén derül ki, hogy Bárdos Lajos zeneszerzői életművének áttekintését nehezíti, hogy még „közelítő” műjegyzéke sem könnyen hozzáférhető (közelítő alatt azt értem, hogy a különböző apparátusra készült verziók feltüntetése nélkül, illetve, a különböző összeállításokba besorolt tételsorrendek részletező nyomon követése nélkül). Mindenesetre, ahol egyértelmű a komponálás ideje, érdemes lett volna feltüntetni az évszámokat! Nem különülnek el a népdalfeldolgozások és a vers-megzenésítések. Az eredmény viszont egyértelműen végighallgatnivalónak bizonyul sőt, akár egymás után többször is végighallgathatónak!

A kísérőfüzetben a népdalszövegek nem szerepelnek, csak a megzenésített verseket olvashatjuk. És itt érdekes megfigyelést tehet a hallgató: szöveggel a kézben „érthetőnek” értékel olyan előadásokat is, amelyek szöveg (részben vagy egészben) aligha tudná hallás alapján leírni. A népdalokkal más a helyzet – szinte valamennyi ismertnek tekinthető, ilyenkor pedig a hallgató ösztönösen is szinte együtt énekel (magában) a kórussal. Nehéz lenne „rangsorolni”, minőségileg értékelni az interpretációkat, hiszen legtöbbjükön az a fajta „jelenlét”, ami abból adódik, hogy az énekesek tisztában vannak a művek értékével, amelyeket egyszersmind szívesen is szólaltatnak meg.

Azt is sejteni lehet, hogy nem csupán ezeket a felvételen hallható Bárdos-műveket énekelték, mert olyan bátran formálnak (a Bárdos zenéjében jártas karnagyok vezényletével) valamennyi énekkar dalosai, hogy szinte magától értetődően hullámzik a zene, dinamikailag is érzékenyen követve a szöveg érzelmi-indulati folyamatait. És ennek az érzelmi telítettségnek köszönhető az a közvetlenség-érzet, amely kialakul a zeneszerző világa és a hallgatók között. A kórusok szinte megszólítják a közönséget!

Éneklő Magyarország! – lehet, hogy volt olyan időszak, amikor megvalósult a nagy álom? És szinte észrevétlenül elmúlt, megannyi zenén kívüli körülmény közrejátszásával? A rögzített hangképek minden visszaemlékezést „felülíró” hitelessége még a közelmúltból is bizakodásra okot adó állapotról tanúskodik. Talán az ilyen reményforrás-mozzanatokat kellene tudatosítani napjaink muzsikus-társadalmában, hogy a kétségkívül nagy számban meglévő problémák se vegyék el a zenélő (éneklő) kedvet! Mert ha hihetünk a felvételeknek – márpedig hinnünk kell! – néhány évtizede még a hivatásos (profi) kórusok is tudtak lelkesedni művekért, amelyeket élményadóan tudtak közvetíteni.

Ezzel egyszersmind etalonokat állítottak, követendő példát - és arra inspirálhattak más együtteseket, hogy eltérő elképzeléseiket hasonló meggyőződéssel tárják a hallgatóság elé.

Bárdos Lajos kórusművei napjaink énekkarai számára is aktuális énekelnivalót kínálnak. Karvezetők és kórustagok számára érdemes részletekben, mondhatni, művenként hallgatni ezt a válogatást, tehát a többszöri meghallgatás által nagyobb esélyt adni egy-egy műnek, hogy ténylegesen megtalálja az utat a potenciális előadók hallásához és ízléséhez. Ez azért is lenne praktikus, mert – nyilvánvalóan terjedelmi okokból – igen sűrűn követik egymást a korongon (néha egy-egy generálpauza hosszabb ideig tart, mint máskor a műveket elválasztó szünet).

Sapszon Ferenc, Mohayné Katanics Mária, Tillai Aurél, Szesztay Zsolt és Ugrin Gábor: „saját” együttesüknél markáns profilt kialakító karnagy-egyéniségek (M. Katanics Mária a Szilágyi Erzsébet Női Kamarakórus mellett a Magyar Rádió énekkarát is több szám erejéig vezényelte) – a zenekari kíséretes Alexius-szvit dirigenseként Sándor János szerepel az összeállításban.

Azon felbuzdulva, hogy fennmaradt egy felvétel (Elmúlt a tél, Weöres Sándor versére) Bárdos Lajos vezényletével, érdemes lenne alaposan utánanézni, nincsenek-e hasonló értékű, rejtőzködő kincsek hangarchívumok mélyén.

(BL 1717)

Fittler Katalin

A „Bárdos Lajos-Kórusművek” CD megvásárolható:

Rózsavölgyi Zeneműbolt (Budapest, Szervita tér 5, 1052)

Püski Kiadó és Könyvesház (Budapest, Krisztina körút 26, 1013) ( Nyitva tartások Püski Kiadó és Könyvesház | Krisztina körút 26 ...)