GŐSI LILLA

Óvodapedagógusok és a zene

A kép forrása: Árnyasnet

A három–hét éves korosztály zenei nevelésére különösen nagy figyelmet kell fordítani. Az óvodapedagógusok felelősségéről és a zenei elköteleződés fontosságáról kérdeztük dr. Szarka Júliát, a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karának tanárát, korábban az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának oktatóját.

– Mit ért az óvónők szakmai elkötelezettségén?

– Az elköteleződést Luther szavaival lehet a legjobban átadni: „Itt állok, másként nem tehetek.” Az óvodapedagógusi képességeket és alapfeladatokat olyan szinten kell a kollégáknak elsajátítaniuk, hogy higgyenek bennük, és teljesen magukénak érezzék őket. Az elkötelezettségnek fontos alkotóeleme a hit, az azonosulás, az önállóság, a kitartás, az elfogadás, a kötődés és a felelősség.

– Ön leendő pedagógusokat tanít. Mire szokta felhívni a figyelmüket?

– A hallgatókat arra szoktam kérni, hogy az Óvodai nevelés országos alapprogramja szerinti személyiségmodellben gondolkodjanak: a program valamennyi fejezete kapcsolódik a zenei neveléshez. A zene egyaránt hat a testre és a lélekre. Egészséges életmódra nevel. Fejleszti az anyanyelvet, az értelmet. Közösséget formál, erősíti az erkölcsi érzéket, és az érzelmekre tett hatása is nyilvánvaló. Fontos a későbbiekben a szülők bevonása is: megismertetni velük Kodály Zoltán elveit; bemutatni nekik, milyen dalokat tanulunk a gyerekekkel; elhívni őket, hogy jöjjenek be a csoportba, lássák, mit játszunk, hogyan énekelünk.

– Milyen forrásokat ajánl az óvodapedagógusoknak?

– Forrai Katalin Ének az óvodában című gyűjteményét például, több mint háromszáz ének és mondóka van benne. Szintén több száz szemelvényt tartalmaz a „Törzsök-kotta” (Törzsök Béla: Zenehallgatás az óvodában – a szerk.). Folyamatos fejlődésre van szükség, nem szabad, hogy néhány dalban kimerüljön a repertoár. Túl kellene lépni azon, hogy az egyetlen magyar kiszámoló az Ecc, pecc, kimehetsz, hogy ősszel az Érik a szőlő, tavasszal a Tavaszi szél vizet áraszt a sláger. Miután „agyonénekeltük” a Katalinkát, jöhetne a Reggeli harmat, majd a Lepke, te kedves, szállj csak. Merjünk sokféle változatos dalt tanítani a gyerekeknek!

– Milyen eszközökkel élhetnek az óvodapedagógusok?

– Kodály alapelvei közül az óvodában feltétlenül kiaknázható, hogy legalább egy hangszerünk mindig van: az énekhangunk. Aztán tudunk csettintgetni, ütögethetjük a térdünket, doboghatunk a lábunkkal. Beszerezhetünk dobot, xilofont, de ha erre nincs lehetőség, mi magunk is készíthetünk hangszereket, akár sajtos dobozból vagy műanyag kupakokból.

– Melyik zenepedagógiai módszereket tartja jónak?

– Szőnyi Erzsébet Zenei nevelési irányzatok a XX. században című könyvét szoktuk ajánlani a hallgatóinknak, például Suzukit, a japán zenészt, aki egyedi módszerével tanítja hegedülni a gyerekeket és az anyukákat. Kokas Klára programját szintén tudjuk az óvodára adaptálni. Lehet az óvodai foglalkozásokba klasszikus zenét vagy népi anyagot beépíteni, megkérdezni tőlük, mit éreztek zenehallgatás közben, vagy arra kérni őket, mozogjanak, rajzoljanak a zenére. Az „Óvodai nevelés a művészetek eszközeivel” program a képességfejlesztést kizárólag mikrocsoportban végezteti. Viszont nagy térben, például a tornateremben kell helyet biztosítani a körjátéknak, a mozgásnak, az éneklésnek. Utána kell nézni és kiválasztani, majd magunkévá tenni azokat a módszereket, amelyekkel azonosulni tudunk. Az óvodapedagógusnak önállóan kell döntenie, melyik módszer a legjobb a gyerekeinek, és pedagógusként miben tud hinni. Az a lényeg, hogy higgyen a saját módszereiben, és azonosuljon velük.

– Hol tapasztal problémát, illetve fejlesztési lehetőségeket a pedagógiai munka során?

– Talán az óvodában van a legkevesebb gond, a kollégák nagy része ott még elkötelezett a tudatosan folyó, szakszerű zenei nevelés iránt (is). Probléma, ha csak „énekelget” az óvónő, vagy gépzenével váltja ki magát, vagy egyből nagy terjedelmű, bonyolult dalokat (pl. Kossuth-nótákat) akar megtanítani a kisgyerekeknek, amelyeket azok még nem tudnak tisztán, élvezettel énekelni. Kellene a változatos zenei anyag és a hozzá kapcsolódó képességfejlesztés: például énekszóval köszönteni a gyerekeket, dalolva vigasztalni, ölbe ültetve, altatáskor dúdolni nekik. Ez is lehet a mindennapos éneklés. Viszont emellett elengedhetetlen, hogy az óvónők ismerjék a kodályi alapelveket, tudjanak tisztán énekelni, figyeljenek a ritmusérzék, a hallás és a belső hallás fejlesztésére. Cél a zenehallgatóvá nevelés, az alkotókedv növelése is. Úgy vélem, ha az Ének az óvodában című könyvben felsorolt feladatokat felelősséggel végzi az óvodapedagógus, zenei értelemben is igazolja elkötelezettségét.

Új Köznevelés | Pedagógiai

*2016/4 Ének-zene

A szerző portréja: