ELHUNYT DR. GROMA GÉZÁNÉ NAGY JUDIT, A BARTÓK BÉLA ZENEMŰVÉSZETI SZAKKÖZÉPISKOLA MATEMATIKA-FIZIKA TANÁRA

(1927-2018)

Dr. Groma Gézáné „Judit néni”

Elhunyt dr. Groma Gézáné született Nagy Judit (1927-2018), „Judit néni”, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola emblematikus matematika-fizika tanára (1967-1989). Nagy Sándor brácsaművész, az első „konzis” osztályának tanítványa emlékezése, melyet temetésén Hűvösvölgyi Ildikó, az ugyanebből az osztályból való osztálytárs olvasott fel tanítványai megemlékezéséül:

„Ha be kellene azonosítanom Judit nénit, nekem ő Tanító volt, nagybetűvel. Hogy' tudott lelkesedni egy matematikai megoldáson! Szívvel-lélekkel adta át a képleteket. Szinte látom, ahogy gesztikulál a krétával a kezében, sürgölődve a tábla meg az asztal között. Már muszáj volt minket is érdekeljen a matek meg a fizika! Pedig igazából magyart kellett volna tanítania elsősorban. Az egyetemen Füst Milánt hallgatta, lelkesedett érte. Nekem ajánlotta is a Hábi-Szádi küzdelmeinek könyvét. Talán onnan jön, hogy történeteket mesélt, amelyek mindig az Emberről szóltak. Osztályfőnöki órákon került erre sor, amelyekre nagyon komolyan készült. Fontos volt neki, hogy erkölcsi értelemben is tanítónk legyen egy olyan korban, ahol az iskolák mellőzték az efféle dolgokat. Kár hogy nem jegyeztem föl annak idején, nem maradtak fenn ezek a tanítások. De utóbb, osztálytalálkozókon felolvasott saját írásaiból, és ezek szelleme visszaidézte az akkori órákat. Jelentős írások ezek, nyelvezetük, akár verselésük is kifogástalan. Egyszerű, tiszta nyelvezet az egyszerű, tiszta gondolathoz, amit ezek a történetek hordoztak. Talán valamikor kikerül majd ebből valami a nyilvánosság elé is....

Dr. Groma Gézáné Nagy Judit a Bartók Konzi egy korábbi tablóképén

Humánum, talán ez a találó kifejezés. Elcsépelt szó, de Judit nénit, a Tanítót humánum hatotta át. Az Ember, a személy tisztelete, hit és bizalom az Emberben. Diákként ennek nem tulajdonítottunk különösebb jelentőséget, de valami olyat adott át nekünk, amit nem kaptunk meg máshol, és azt lehetett érezni, hogy erre bizony szükségünk van. A költővel szólván "nem középiskolás fokon" volt ő tanító. És bizony az egész személye hiteles és tiszta volt, aminthogy az élete is hiteles volt. Derült, bizakodó; nagy kerek szeméből boldogság sugárzott az emberre. Szerintem illik rá Hamvas Béla meghatározása: transzparens egzisztencia. Átlátszó, tiszta és világos lét. Egy igazi Tanító nem is lehet másmilyen. Azután már ritkán találkoztunk. Egyszer meglepetésre eljött egy koncertemre, hogy hiszen ő megígérte, hogy ott lesz! Aztán időközben el is telt az élet nagy része, de jó volt tudni, hogy Ő ott van valahol. Én most is jelen időben gondolok rá, bár egy szót itt ki kellett cserélni. Jó *hinni*, hogy Ő ott van valahol, ahová végül is megtért. Mert az ilyen lelkek valahogy felülről kerülnek közénk, vélem én legalábbis. Talán küld is nekünk egy biztató mosolyt most onnan, hogy hiszen ő velünk van. A szívünkben van.”

Nagy Sándor

brácsaművész-tanár