MEGYERI KRISZTINA*

Inspirációk a „Mester és tanítványai” mesterkurzusokon

A 2017/18-as tanévben a zeneiskolás korosztály számára négy zongora mesterkurzus került megrendezésre a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatásával, rendhagyó módon nem budapesti, központi zeneiskolákban, hanem két kisebb Pest környéki város fejlődő zeneiskolájában, Biatorbágyon és Piliscsabán. A „Mester és tanítványai” címet kapták e találkozók. Három jelentős művésztanár, Ábrahám Mariann, Keveházi Gyöngyi és Eckhardt Gábor tanítását kísérhették figyelemmel az érdeklődő zenetanár kollégák és a növendékek.

Szervezőként elsősorban az a cél lebegett a szemem előtt, hogy a Biatorbágyi Pászti Miklós AMI nagy létszámú zongora-tanszakának legjobb növendékei találkozhassanak nagyszerű művészekkel, s a helyi koncerteket jóval meghaladó léptékű zenei élmények részesei lehessenek. De a rendezvények más zeneiskolákból (Budaörs, Szentendre) is vonzottak növendékeket és tanárokat, s egy programnappal bekapcsolódott programunkba a Piliscsabai Páduai Antal AMI is.

A program első napján Eckhardt Gábort tartott mesterkurzust és előadást Piliscsabán (2017. október 21.). A tőle megszokott módon, információban gazdag mondanivalóját a bécsi klasszika mestereiről a gyerekeket és a közönséget lebilincselően adta elő: zongorázva és képanyaggal is szemléltette Mozart stílusának ellentmondásait. Előadása a „Zseni vagy nem zseni?” címet viselte. A végleteket bemutatva-eljátszva, közvetlenül egymással szembe helyezte a legendás mozarti könnyedséget és a kísérletező, a korban nagyon is modernül csengő, expresszív-drámai hangot, amely kontrasztként is megjelenik egyetlen művön belül; s improvizált gyengébb variánsokat a c-moll zongora-fantázia egyes frázisaira (KV 475) – „így is írhatta volna” felkiáltással. Ez a fajta zeneszerzői játszadozás a zeneszerző-növendékeknek bizonyára ismerős, de a hangszereseknek sajnos nem; zenetanításunkból általában hiányzik ez a kottát megkérdőjelező, újraértelmező játékosság, mely valójában nem más, mint csalafinta rákérdezés a zene lényegére.

Eckhardt Gábor tanít (Szabó Nóra Anna, 11 éves) (Ágostházy Botond felvétele)

Ezt követte a kurzuson az alapos és szemléletes zenei munka – minden növendékre mintegy háromnegyed óra jutott, bőven volt idő tehát a darabokat mélyebben megismertetni a közönséggel is, – a zongoratechnikai kérdésektől egészen a darabok eredetéig (Mozart Don Giovanni-variációinál) többféle aspektust felölelve. A klasszikus műveknél (Haydn, Mozart szonátatételeiben és Bartóknál is) a megmerevedett formai gondolkodás helyett Eckhardt újra és újra a zene élő, formálandó mivoltát hangsúlyozta. Jutott ideje megtáncoltatni a növendékeket, kimozdítani őket holtpontjukról, komfortzónájukból: „lökj meg”, „énekeld el, hümmögd el”, „…magyarázd el, mit jelent ez számodra személyesen ez a frázis, ez a cím?”, „mi az, hogy népzene, ki az a nép?”… Provokatívan tanított, érezve ugyanakkor azt is, meddig mehet el, mennyire különböző mértékben tudtak megnyílni a színpadi szituációban a gyerekek. A legérdekesebb zenei tapasztalat talán Chopin Asz-dúr Keringőjének 15-féle tempóban való eljátszatása volt egy tehetséges, tizenkét éves növendékkel „úgy, hogy csak egy hajszállal játsszál gyorsabbat annál, amit ütök…”

Ábrahám Mariann tanít (Buzási Emese, 10 éves) (Ágostházy Botond felvétele)

A program második alkalma 2018. november 21-én Ábrahám Mariann biatorbágyi mesterkurzusa volt, amit Megyeri Krisztina Fehérlófia (2016) című mesejátékának koncertszerű előadása követett, zeneiskolás zongorista gyermekek, Ábrahám Mariann, valamint a szerző közreműködésével. Sibelius kevéssé ismert zongoradarabjairól is tartott előadást, melyek virágokról kapták címüket, s a műveket rögtön el is játszotta.  Ábrahám Mariann hatalmas szakmai tapasztalata frissességgel párosult, és a jelentkezők nagyobb száma ellenére is jutott idő alaposan átgondolt munkára, a művek előadásának egyes részletproblémáit is megbeszélve.

Ábrahám Mariann tanításáról e sorok írója nehezen tud tárgyilagosan beszélni, hiszen a Bartók Konziban négy évig mestere volt, s egész zenei gondolkodását formálta, hatással volt rá. Amit mégis legjellemzőbbnek tart, az egy olyan intellektuálisan átfogó zenei megközelítés, amely a szép hang iránti feltétlen igénnyel társul, és a gondos-átgondolt frazeálás megkövetelésével, minden esetben, még a legkisebb gyermeknél is: így hallgathattuk egy Clementi-szonáta tételt csiszolgatását, egy-egy Kurtág-darabot vagy Corelli-tánctételt mívesen instruálva a kurzuson). Ez a darabok mélyére néző, a zenét formailag is elemző-értelmező megközelítés sokat adhat: nemcsak zongorista, hanem egyaránt zenészi-alkotói megközelítést. Nem véletlen, hogy több igen jelentős kortárs zeneszerzőt és karmestert is találunk, aki az ő növendéke volt zongorából, mint például Kovács János vagy Vajda János. Gyermekszeretete és igényessége egyszerre jelent meg: „Énekelj!”, „Ne nyuszis hangon!”, „…egész karral indítsd el, tiéd a zongora, a tenyered alatt érezd!” Bátorságra és a hangszer teljes birtokba vételére inspirált a kortárs műveket előnybe helyező tematika is, de Ábrahám minden megnyilvánulásán átsütött a mai zene iránti szeretete, nyitottsága. Tiszta, szépen formált zongorajátéka a Fehérlófia másodszori előadását is emelte, e sorok írója nagy örömére.

A másik aspektus, amit hangsúlyozott, technikai jellegű volt: a kar használatára hívta fel a figyelmet, és evvel együtt a tudatos hangképzés fontosságára, ahogyan azt pár hónappal később Keveházi Gyöngyi tette,  szinte élesen, szívbe markolóan: „A zongorán is képezzük a hangot!...”

Keveházi Gyöngyi tanít (Bodor Bernadett, 11 éves) (Bodor László felvétele)

A Keveházi-mesterkurzusra és koncertre 2018. február 20-án, szintén Biatorbágyon került sor, a Juhász Ferenc Művelődési Központ Nagytermében, de Budaörsről is sokan jelentkeztek; ugyanúgy, mint a programsorozatot záró, márciusi Eckhardt-kurzus, amely iskolánk éves zongorás találkozójának keretében jött létre. Keveházi Gyöngyi lelkesülten, szívvel-lélekkel tanított, azonnal megtalálva a hangot mindenféle életkorú és karakterű gyerekhez: „csak azt mond meg, hány éves vagy, mást nem is kell!” Egy-két instrukcióval megragadta a lényeget, s már rögtön alakított is a gyerekek darabokról való elképzelésén. Lelkesítő foglalkozásai sokunknak adtak új szempontokat, a zene örömét. Egész lénye ezt sugározza. A gyerekek azonnal önbizalmat kaptak, s a kevésbé ügyesek is rátaláltak a megoldásra. Keveházi a tánctételek tematikáját választotta (Bach, Moszkowski, Chopin), de elhangzottak eltérő műfajú Bartók, Beethoven vagy Prokofjev művek is. Lányával, Falvai Annával közös hangversenyén a mesterkurzus zárásaként Chopin, Liszt, Dvořák és Ravel-műveket adtak elő szólóban és négykezesben, lendületes virtuozitással, nagyszerűen.

Eckhardt Gábor márciusi, délutáni nyilvános óráin elemében volt, erős színpadi vénával, sziporkázva állított a gyerekek elé zenei és a hétköznapi életből vett példákat. Elgondolkoztatta, felrázta és kérdezte őket, újra és újra. Egy-két ügyes gyereknél hosszabban is időzött a technikai problémák megoldásán. Bachtól Orbánig mindenféle zene elhangzott, élményszerűen telt e programzáró délután (2018. március 13.).

Ábrahám Mariann, Megyeri Krisztina és a gyerekek

Köszönöm biatorbágyi és piliscsabai kollégáimnak a szakmai programok szervezésében és lebonyolításában nyújtott hű segítségét, nélkülük nem lehetett volna színes, jó hangulatú és szakmailag is hasznos, emlékezetes programnapokat létrehozni.

* Dr. Megyeri Krisztina zeneszerző, korrepetitor, tanár