Interjú Olga Ivusheikovával

a 2018. szeptember 28-30-ig megrendezésre kerülő

V. Nemzetközi Fuvolafesztivál vendégművészével

Készítette: Csalog Benedek

B: Interjúnk apropója, hogy meghívást kaptál Pécelre, az V. Nemzetközi Fuvolafesztiválra, amelynek keretében mesterkurzust tartasz, a záró napon pedig koncertet adsz Pétery Dórával. A fesztivált a Péceli Parnasszus Alapítvány hozta létre 2010-ben, amely azóta minden 2. évben megrendezésre kerül a péceli Ráday - kastélyban. A rendezvény program-koordinátora: Fábián Tímea.

Olga, te egy sikeres, sokoldalú, fiatal orosz fuvolista vagy. Karriered kezdetén jelentkeztél lipcsei osztályomba, ahol barokk-fuvola diplomát is kaptál. Játszol modern- és barokk fuvolán, és mindkettőt tanítod is minden lehetséges szinten, tehát zeneakadémiai (konzervatórium) , közép- és alsó fokon is Moszkvában. Tanítványaid rendre nyerik a nyugat-európai és oroszországi versenyeket, legutóbb a Holland Nemzetközi Fuvolaversenyen hoztak el két első helyezést. Mesterkurzusokat adsz Nyugat-Európában (Svájc, Luxemburg, Hollandia), vendégprofesszor voltál Japánban, zsűritag vagy nemzetközi versenyeken... Egy ilyen történet elképzelhetetlen lett volna húsz vagy harminc évvel ezelőtt egy szovjet-orosz fuvolista esetében. Ebben az interjúban tehát megpróbálunk utánajárni ennek. Van egyáltalán valami titok itt?

O: Nincsen semmi ilyesmi. Ezt csak a politikai változások tették lehetővé. A Szovjetunióból egy idő után már utazhattunk külföldre, és nagyon érdekeltek a fuvolajáték különféle iskolái. A peresztrojka előtt csak egy régimódi iskolát követtünk, szerencsétlen módon Oroszországban a német iskola terjedt el, nem a francia. Néhány német fuvolista is működött Oroszországban, pl. Krecsman, aki a szentpétervári konzervatóriumban tanított, és tanítványai is a német iskola szerint játszottak. Krecsman tanítványa volt Szibin, nála tanult Platonov, és az ő tanítványa volt Dolzsikov. A forradalom után nem volt kapcsolatunk a nyugati fuvolás világgal, a tanárok rendkívül konzervatívok voltak, nem volt semmiféle információjuk a fuvolázással kapcsolatban. Ebből következően az összes orosz fuvolás régimódian és csúnyán játszott. Ez egy idő után úgy változott meg, hogy csereprogramok keretében néhány fuvolista kiment nyugatra, két-három hónapra. Ott aztán szembesültek egy másfajta tehnikával, pl. látták, hogy az ajkak erős feszítése nélkül is lehet fuvolázni. Jurij Dolzsikov volt az egyikük, aki eljutott Rampalhoz, és visszatérve többek között a légzés terén indított el valóságos forradalmat. Ez a nyolcvanas években történt. Én is tanultam nála amikor a konzervatóriumban tanított, és itt találkoztam ezzel a másfajta stílussal. Rampal játékát is ismertem magnófelvételekről, megvoltak a Mozart-koncertek vele, és megpróbáltam a játékát leutánozni. A másik fontos fuvolista akinél tanultam, Leonyid Mironovics volt, aki később az USA-ba emigrált, ő is érdeklődött a nyugati fuvolaiskola iránt. Fiatal korában egy külföldi zenekar oroszországi vendégjátéka során a fuvolistától megkérdezte, hogy hogyan kell vibrátót játszani (!), aki elmagyarázta, hogy nem torokból, hanem "hasból" , és mutatott neki néhány gyakorlatot is. Később sikeres karriert futott be, és ő tanította nekem ezeket a légzőgyakorlatokat, amelyek sokat segítettek. Ez azonban nem ugyanaz volt, mint amit Dolzsikov csinált. Mironovics továbbfejlesztette iskoláját, a Rampalnál tanult Dolzsikov viszont leragadt a korábban tanultaknál. És mivel az oroszok nagyon konzervatívak, ortodoxok, továbbra is Dolzsikov iskolájában hittek, és megint csak elmaradtak az újabb iskoláktól. A változás csak nagyon lassan történik.

B: Ez azt jelenti, hogy a pályád elejét még a régi iskola határozta meg, de te voltál az egyik, aki az új iskolát meghonosítottad?

O: Igen.

B: Kijelenthetjük, hogy ugyan sok minden változik Oroszországban, de általában nem adoptálták a legújabb trendeket a fuvolázásban?

O: Igen. De tanításom során megpróbálom ezt, és talán ezért is jönnek hozzám azok tanulni, akik az újabb dolgok iránt érdeklődnek.

B: Tehát azt mondod, hogy a régi orosz iskola lényegében a német iskolának felel meg... Erről a német iskoláról nekem is vannak emlékeim, hiszen első tanárom, Bántay Vilmos, aki egy nagyszerű fuvolista volt, lényegében a német iskolát követte. Érdekes viszont, hogy hogy több kiváló fuvolistát nevelt, akik képesek voltak később változtatni ezen. Tehát a történetük hasonlít a tiédhez...

Olga, tanítasz a Gnyeszin Intézetben alap- és középfokon, és a Csajkovszkij Konzervatóriumban, ami egyetemi szintnek felel meg. Mindkét intézményben oktatsz modern- és barokk fuvolát is. Lehet azt mondani, hogy te vagy az első számú orosz fuvolatanár? Hiszen ez a két intézmény a két legfontosabb oktatási intézmény az országban...

O: Van azért egy másik nagyon jó iskola is, a Központi Zeneiskola, az a Csajkovszij Konzervatórium előkészítő iskolája, és a Gnyeszin iskolának is van egy akadémiai szintje. Én tehát ezen két intézményt kombináltam keresztbe.

B: Azt mondod, hogy a régi iskola még mindig erős Oroszországban...

O: Ez területi eltéréseket mutat. Vannak olyan helyek, ahol egyszerűen nincsen internet, így nem tudnak olyan jól tájékozódni. Voltam pl. Szibériában, ahol a zenészek rendkívül konzervatívak, az újabb iskoláról nem is hallottak még. Nem ismernek felvételeket sem, CD-ket, videókat... Nagyon csodálkoztak, amikor néhány új dolgot mutattam nekik. De készek voltak változtatni, és amikor újból arra jártam, már sokkal jobbak voltak.

B: Ez elég érdekes! Azt hittem volna, hogy még Oroszország kevésbé fejlett részein is magától értetődő és esszenciális az internet, a YouTube a fiatal generáció számára, de úgy látszik, ez nem így van…

O: Kamcsatkában csak telefonvonalon jön az internet, egy videó letöltése kb. egy hétbe kerül…

B: Tehát ez egyfajta múzeum a számodra, amikor odamész…

O: Igen, ezeken a távolabbi helyeken kb. ötven évvel ezelőtti módon tanítanak.

B: Itt Közép/Nyugat-Európában elterjedt vélekedés, hogy a zeneoktatás válságban van, egyre kevesebb jó növendék van, aki tanulni akar és professzionális zenész szeretne lenni, a zenei oktatás színvonala pedig egyre alacsonyabb. Úgy gondolom, hogy ez Magyarországon mindenképpen így van, de hasonló véleményeket hallottam más országokból is. Mi a helyzet Moszkvában, Oroszországban?

O: Ez érvényes is meg nem is. Konkrétan a mi iskolánkban éppen az ellenkezője, mert a Gnyeszin iskola frissen felújított épületében kollégium is van, és ennek köszönhetően más helyekről is tudunk növendékeket fogadni. A fiatal tehetségeknek kevesebb lehetőségük van a szülővárosukban tanulni, interneten tájékozódnak az itteni színvonalról, megértik, hogy jó tanárra, jobb oktatásra van szükségük. Még nagyobb városokból is, mint pl. Jekaterinburgból vagy Szentpétervárról is jönnek felvételizni ebbe az iskolába, ahol nagyon magas a színvonal, és ahol lakni is tudnak. A múltkor volt nyílt napunk, 32 fuvolista jött, 18 év alattiak, sok nagyon tehetséges, máris jól játszó növendék. Ezek júniusban felvételizni fognak.

B: Mesélj arról, hogy hogyan jött a barokk fuvola az életedbe?

O: Amikor a konzervatóriumban tanultam, volt valaki, aki sok fiatalt inspirált, régizenei felvételeket mutatott nekünk. Az USA-ban tanult fél évig barokk hegedülni, volt hangszere, és megkért, hogy játsszam el vele a Musikalisches Opfer triószonátáját. Akkoriban már volt egy régizene együttes Oroszországban a fuvolistájuk Oleg Kugyakov volt, velük játszott Tatyana Gringyenko és Alexej Ljubimov is. Kugyakov kölcsönadta a fuvoláját, de nem igazán sikerült megszólaltatnom, úgyhogy modern hangszeren adtuk elő a darabot. De egy hónap múlva már J. Chr. Bach kvintettjét játszottuk régi hangszereken, rögtön TV-felvétellel... Később Lipcsébe mentem tanulni hozzád.

B: Azóta sok minden változott, és moszkvai mesterkurzusaim során azt tapasztaltam, hogy a barokk fuvolán való játék ott a legtermészetesebb dolog a világon, minden szinten, még a zeneiskolások körében is. Találkoztam tízéves növendékekkel, akik barokk fuvolán is játszottak. A te kezdeményezésed volt ennek bevezetése az iskolában, vagy egy természetes igény volt erre?

O: Semmi különöset nem tettem ezért, de van a szülőknek egy fanatikus csoportja, akik megpróbálnak megadni a gyerekeknek mindent, már nagyon fiatal korukban. Ők kezdeményezték ezt, tehát azt lehet mondani, hogy a szülők ambíciójából fakadt. Rávettek, hogy vetessek az iskolával barokk fuvolákat. Én magam nem hiszem, hogy szükség van barokk fuvola tanulmányokra ilyen fiatal korban. Fontosabb, hogy a modern fuvolát gyakorolják, ha profik akarnak lenni, úgysem fognak munkát találni csak barokk fuvolával. Megszerveztem mégis egy kis régizene-tanszéket a Gnyeszin iskolában, barokk hangszerekkel, fagottot, kürtöt, fuvolát, csembalót lehet tanulni, de ezért fizetniük kell a növendékeknek, mert az állam ezt már nem támogatja.

B: Mi történik a modern- vagy barokk fuvolás, végzős növendékeiddel? Mik a lehetőségeik? Állásra? Jövedelemre?

O: Van néhány barokk zenekar, de állandó állást csak az egyik tud nyújtani. Ezen kívül alkalmi együttesekben lehet játszani, rendszertelenül. Tehát barokk fuvolával nem lehet megélni, kell modernen is játszani. Ezért is hoztuk létre a Csajkovszkij Konzervatórium régizene tagozatát úgy, hogy mind régi, mind modern hangszeren kell tanulni.

B: Mik a lehetőségei egy jó modern fuvolásnak, aki nálad végez a Csajkovszkij Konzervatóriumban vagy a Gnyeszin iskolában?

O: Vannak lehetőségek zenekarokban, az egyik tanítványom éppen most kapott állást a Marinszkij színházban, tehát Oroszország talán legjobb zenekarának lett szólófuvolása 18 éves korában, de néhányan külföldre mennek.

B: Néhányan vagy sokan ? Merthogy a nyugati zeneakadémiák tele vannak oroszokkal...

O: Tőlem nem olyan sokan, mert aki a Gnyeszinben végez nálam, az általában a Csajkovszkij Konzervatóriumban szeretne velem maradni.

B: Amikor Moszkvában tanítottam, akkor feltűnt, hogy már a kezdő növendékeknek is nagyon jó, drága ezüst hangszereik vannak, H-lábas, lyukas hangszeren kezdenek, nem ritka az arany vagy platina fej... Ezek állami vagy iskolai hangszerek, vagy inkább saját tulajdon? Tehát a család megveszi?

O: Ezek saját hangszerek, de tudni kell, hogy Moszkva és maga az iskola egy rendkívül központi hely, láthatod a rengeteg drága autót, stb., az ország gazdagjai mind Moszkvában laknak. Ezek sokszor úgy döntenek, hogy zenére taníttatják gyerekeiket, aztán megveszik nekik a drága hangszereket. De más régiókban inkább az a jellemző, hogy nagyon rossz hangszereken játszanak.

B: Ez azt jelenti, hogy Moszkvában csak a gazdagok gyerekei tanulhatnak?

O: Ez nem feltétlenül van így. Az iskolánk ingyenes, de van néhány fizetős hely is, és ha a gyereknek nincsen hangszere, akkor az iskola tud néhány hangszert adni, akár barokkot is. Vannak alapítványok is, amelyek segítenek a hangszervásárlásban.

B: Mi a kapcsolatod Magyarországgal? Azon kívül, hogy nálam tanultál barokk fuvolát... Hallottál a magyar fuvolások közül valakit, találkoztál valakivel? Voltál valaha Magyarországon?

O: Természetesen ismert itt, hogy a magyar fuvolisták hagyományosan nagyon jók, magas szinten játszanak. Növendék koromban hallottam id. Kovács Imréről, mert sok itt használt kottán láttam a nevét. És tanulmányaim során lehetőségem volt elmenni valahová külföldre is tanulni, így az első utam éppen Budapestre vezetett. Itt találkoztam Matúz Istvánnal, akinek nagyon tetszett a játéka. Később találkoztam veled, Ittzés Gergellyel és Bálint Jánossal. Tehát nagyon jó benyomás alakult ki bennem a magyar fuvolásokról, tudom, hogy gyakran nyernek versenyeket, és Doppler is nagyon népszerű itt...

B: Amikor Moszkvában találkoztam növendékeiddel és más fiatal fuvolistákkal, feltűnt, hogy milyen sok kortárs és 20. századi zenét játszanak, már egészen fiatal korukban. Ez a te érdemed, motiválod őket, hogy új zenét játsszanak, vagy ez amúgy is teljesen természetes Moszkvában manapság?

O: Talán az én személyes érdeklődésem miatt is van, szeretek modern zenét játszani, és amikor a növendékeimet nemzetközi versenyekre kell felkészítenem, akkor általában kortárs zene is van az anyagban. Nagyon szeretik, nyitottak rá, de nem lehet azt mondani, hogy ez az egész országra érvényes, és hogy másokat is érdekelne. Nem igazán tudják, hogy hogyan kell modern darabokat játszani, tanáraik sem tudták.

B: Tehát ezen a téren is kicsit úttörő vagy...

O: Talán.. De ez úgy is működik, hogy az egyik végzett növendékem külföldre került, és ott a legújabb zenékkel foglalkozik. Ha valamit nem tudok, amire egy kortárs darab előadásában szükségem lenne, akkor hozzá fordulok.