Vitéz Ferenc VERSEI*

 

Zene

 

Becsukom szemem,

és úgy hallgatom

szívverésed egy

tücskös hajnalon.

 

Amikor szóltak

hozzánk az egek,

és összegyűltek

békés seregek;

 

kezükben fegyver

helyett a hárfa

válaszolt rablók

ordas szavára.

 

Két szívverésed

közt meghallottam,

hogy valaki sírt.

Bot vége koppant.

 

A márvány szélén

szinte már pengett,

ütemre, tánchoz

regölve rendet.

 

 

* * *

 

Most szél hegedül,

röptét is hallod,

fölötte virraszt

kupolás hangod.

 

Kötekedsz faggyal,

évődsz a dérrel,

szemedben lepke-

fényremegéssel.

 

Dalolva lépkedsz

a grádusokra,

s hajad az ének

rózsába fonja.

 

(Becsukod szemed,

most én vezetlek.

A test muzsikál,

hallod? – Szeretlek.)

 

**

 

 

Józsa Judit: Bach

 

Lélektánc fantáziák

(Józsa Judit: Prélude № 11 című kompozíciójához)

 

 

Arany prelűdök fésülik fejem fölött az eget.

A pillanat profán ahogy ringó csípődre gondolok

majd kegyes lesz minden. S olyan nemes lesz a sár is

mint fehér virágú kláris harangláb tölgyfa oszlopán.

 

Teleszívom a tüdőm a tiszta hanggal,

visszatartom lélegzetem, beleszédülök szinte

az égi rendbe. Könnyű lesz karom, s hogy ölelsz,

kobalt fúgáid hallgatom. Elringatózom a végtelenbe.

 

Ideszorult a világ félénk tenyerem alá,

ahogy megsimogatnám véle az ezüst levegőt.

A könnyem mályvapára. Háromszögek és körök

táncoló pereme között az Isten örök muzsikája árad.

 

 

Subicz István grafikája

 

Füredi angyal

(Subicz István balatonfüredi grafikáihoz)

 

 

Hegedű testét rajzolta a csönd

pihegő kis hajnali hullám csipkés

bodorú csípejére. Mint mikor alszik

az asszony, egy éneket álmodik,

mit neked dalol, ha sírva ráhajolsz

a csillagok arany-dús tejére.

Az angyalt előbb tán észre sem veszed,

csak mikor vállához ér a hullám,

és megremeg a hegedű húrján az ég…

Ott zeng tovább hajában éneked,

ujjai közt szirmok a tüskék, kacsint

epervirágot, míg ölébe futnak a hegyek;

s a büszke csalfa-szép szerelmedet már

elfelednéd – már azt szeretnéd, hogy

Füred partjain reggelente arcodat

angyalcsípőjű hullámokból ébredő,

meggyajkú leányok fürösszék.

 

 

F. Tóth Zsuzsa grafikája

 

Madárhajadból…

(F. Tóth Zsuzsa grafikájához)

 

Eltévedt hegedűszóm

bogáncsos éjszakában,

s megfegyelmezett a csönd:

halottak álmát jártam.

 

Eltévedtem, kövek közt

magam is kőbe fagytam,

s hajnalra fájni kezdett

bennem a régi dallam.

 

Virágpáraként nőttél,

emlékem vagy és dal vagy,

madárhajadból minden

léptedre hanga sarjad…

 

 

Hézső Ferenc: Népdal (olaj, 2006)

 

Két vázlat

(Hézső Ferenc alkotásaihoz)

 

(1.) Népdal

 

Virágom nyíló énekét

elfurulyázza a szél;

cseresznyecsókos álmait

megbabonázza az éj.

 

Virágom alvó szirmait

röpteti vércseszemem,

míg lángol az alkony alján

tünde csikószerelem.

 

Hézső Ferenc: Születés (kerámia, 1994)

(József Attila Általános Iskola, Hódmezővásárhely)

 

 

(2.) Születés

 

Nap és a Hold, fekete–fehér,

szem és a szív, ököl és tenyér.

 

Hegedű szól és fű fuvoláz,

ereket éget a hajnali láz.

 

Táncol és sír a szeretőm,

fényt lehel át a levegőn.

 

 

 



* Vitéz Ferenc (Kisvárda, 1965) költő, irodalomtörténész, szerkesztő,  tanszékvezető, főiskolai docens (Debreceni Református Hittudományi Egyetem Magyar Nyelv és Irodalmi Tanszék)