FENYVES MÁRIA ANNUNZIATA

 

200 év távlatából…

 

„A művész igazi hívatása eljuttatni a fényt

az emberi szív mélyébe”

Romain Roland

 

A több mint 300 éves zenés színpadi alkotásokat, a kritikai és esztétikai írások özöne kiérte. Egyetlen műfajnak sincs akkora irodalma, mint az operának.

„A zene külön világ, külön valóság, a hangok, érzelmek különös játéka,– vallotta többek között Stravinsky – különös élményvilág a sok-ezeréves korszak az emberiség történetében.”

 

S a mítoszok szólnak minden élőlényről, s a lantosok énekükkel embereket, fákat, füveket, sziklákat elbűvöltek, meghatottak. E művelődés közben született meg valójában a művészet, mint önálló tevékenység alakultak ki az eredetmítoszok, amelyek a zene forrását, visszavetítve a maguk korának állapotát mesés világát tárták elénk szárnyaló ívben, lobbanó lángként.

 

Második emberi beszéd a muzsika. A zene, a dal, a muzsika megfogalmaz bennünk valamit, csak nem a szemmel látható világból, hanem bent, mélyen, valami örömet, szépséget, melyhez fáradhatatlanul szívünk veri az ütemet: ez egy csodás öröm, lelki táplálék. „Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, amelyekbe csak a zene világít be!” mondta Kodály Zoltán. „A zene, – idézem Arisztotelész szavait, – képes átformálni a lélek erkölcsi alkatát!” Igen! A zene rejtélyes dolog: fölemel, elringat, lelkesít, örömet ad, elszomorít, enyhet ad, gyógyít, boldogságcseppeket ad.

 

A két francia műfajból, a vígoperából és a nagyoperából alakult ki a lírikus hangú zenei dráma, a lírikus opera. Az új műfaj nagyjai: Cherles Gounod, Ambroise Thomas, Jules Émile Massenet, Léo Delibes, Charles Camille Saint-Saëns, César Franck, Georges Bizet, Jacques Offenbach...

 

A kor nagyjairól: Ambroise Thomas (1811-1896) dallamvilága gazdag, színpadi érzéke kitűnő volt, dallamai világa szépen áradóak (Mignon, Hamlet). Charles Camille Saint-Saëns (1835-1920) – Gounod és Halévy tanítványa – 16 operát írt, köztük a Sámson és Delila-t, amit Liszt Ferenc mutatott be Weimarban, 1877-ben óriási sikerrel.                                                                                                                                                                                                                                 

 

Léo Delibes (1836 – 1891) 12 vígoperát írt, köztük a Coppélia-t. Legismertebb műve a Lakmé, lágy, kedves dallamaival. César Franck (l822-1890) belga művész, az új francia szimfónia zenei atyja. Hatása kettős volt, - fogalmazta egykor Vincent D’Indy - művészi és erkölcsi. Panis angelicus-a csupa áhítat.

 

Georges Bizet (1838-l875) Gounod és Halévy tanítványa, 8 operát írt, az első a Gyöngyhalászok volt 1863-ban, majd 1875-ben a mind máig nagy sikerű művének, a Carmennek volt a bemutatója, amelynek librettóját Mérimée egyik novellája alapján Meilhac és Halévy írtak. A hangversenyek kedvelt darabja „Az arlesi lány” c. zenekari szvitje. Jacques Offenbach (1819-1881) mintegy 100 operettje után egyetlen romantikus operájával búcsúzott a „Hoffmann meséi”-vel, 1881-ben. Ő volt a parodisztikus offenbachi opera megteremtője.

 

Charles François Gounod

 

Charles François Gounod (Párizs, 1818. június 17. – Saint-Cloud, Párizs, 1893. október 18.) francia zeneszerzőt világszerte a Faust zeneköltőjeként említik, tartják számon, amit hivatalosan is franciák nemzeti operájává vált. Gounod a francia érzelmesség egy nemét képviselte, operaköltészete az ún. meyerbeer-i nagyopera talajából táplálkozott, de kifinomultabban, poétikusabban, választékosabban. Ő és Thomas a francia „opéra lyrique” megteremtőjének tekinthetők. Dallamviláguk hajlékony, finom, erőteljes, ábrázoló készségű, színes, változatos lírai.  Húsz évesen Rómába ment, ahol egy év múlva megnyerte a „Római díj”-at, egy kantátájával. Három év múlva visszatért Párizsba, ahol orgonista állást vállalt.

 

Gounod és Faust

 

A Faust a legkülönbözőbb európai népeknél tűnt fel, mint egyike az emberiség vándormeséinek. Évszázadok során felvette a mendemondák különböző színeit, de egy vonal, egy alapvarázs kibontakozott: a tudásszomj és az életvágy hatalmas megszemélyesítője. Az első nyomtatott emlék l587-ben jelent meg. A következő évszázadokban felbukkant a színpadokon, bábjátékokban, balettekben, a drámairodalomban, a muzsikában.

 

Klasszikus alakját Johann Wolfgang von Goethe (l749-l832), formálta meg, a költő, a természettudós, aki a világirodalom legnagyobb drámai költeményével ajándékozta meg a világot, az emberiséget. Imádta a természetet és minden pillanatot felhasznált, hogy hatalmas tudását még teljesebbé tegye. Ő írta Schiller koponyája (1826) című versében:

 

„Az élettől kaphat-e többet ember,

mintha a Természet-Isten kitárul?”

 

Húsz éves volt, amikor első vázlatait papírra vetítette, s ezzel megteremtette a világirodalom egyik legmaradandóbb alakját, Faustot. 1790-ben újabb átdolgozás következett, majd 30 évi munka után került a nyilvánosság elé az első rész, amely már a teljes történetet tartalmazta, eredeti címén: „Faust et Marguerite”. 1797. június 24-én írta meg az „Ajánlás”-t. A második rész röviddel a költő halála előtt jelent meg.

A Faust szöveg szerzői: Jules Barbier (1825-1901), és Michel Carré (1819-1872), számos operaszöveg és színmű írói voltak. Csalhatatlan, biztos érzékkel ragadták meg a történetnek kínálkozó líráját.

 

Goethe filozófiai súlyú drámai költeményének szellemét adták vissza, a „Gretchen-epizód” fonalát közvetítve, melynek formái áttekinthetők, kristályosak. Az emberi szenvedélyek drámáját, a jó és a rossz küzdelmét mutatták. Ő volt az egyszerű, természetes dallambeszéd mestere, művész, életteljes valóságérzésével, egészséges lírizmusával, melyben egyúttal egy újszerű francia hang is kibontakozott. A zene gazdagon áradó lírája, francia hajlékonyságú, elegáns dallamai, csillogón, könnyedén, jó ízléssel párosulva, és kitűnő színpadi érzékkel került a nagy közönség elé.

 

Charles Gounod - Faust (L'Opera de Paris, 1975) (2:39:04)

 

 

GOUNOD - FAUST (2:46:16)

Opernhaus Zurich 2005. Jonas Kaufmann, Elena Mosuc, Carlo Colombara Patrick Fournellier in Faust.

 

 

A bemutató 1859. március 19-én volt a Théâtre-Lyrique-ben. Tíz év múlva egy recitatóval és egy balettel bővítve került színpadra. Az 5 felvonásos mű a 16. században játszódik. Az első felvonás 1. jelenete Faust dolgozószobája, amely nyomott hangulatot mutat, kívülről behallatszik a fiatalság vidám éneke. 2. jelenet. Faust megidézi a Sátánt. Mefisztó megjelenik, aláírják a szerződést: a földön kiszolgálja Faust doktort, de lent a lelke a Sátáné. Majd Margit víziója után Faust és Mefisztó lendületes duettje hallható.

 

A második felvonás a város főterén játszódik. Bal felől kocsma, ezzel a cégérrel: „Bacchus istenhez”. Kórusszámok (diákok, katonák, leányok, diákok, asszonyok, leányok, polgárok) és szólószámok (Valentin, Brander, Siebel) váltják egymást, köztük a regimentjével háborúba készülő Valentin meleg hangú, őszinte imája: „Véres harcok hajnalán / Válok tőled, szép hazám!”, aki ezt követően barátai gondjaira bízza húgát, Margitot.  A felbukkanó Mefisztó különböző ördögi csodákat tesz, majd gúnyolódni kezd Margittal. A kihívásra Valentin karddal felelne, de fegyverét Mefisztó a levegőben kettétöri. A 3. jelenetben megjelenik Mefisztó Valentin és társai kardjuk kereszt alakú markolatával védelmezik meg magukat. amire Mefisztó görnyedten visszatántorodik. Ez az opera egyik legőszintébb perce. A Mefisztó társaságában megjelenő Faust a karját kínálja Margitnak, de az még ezt a szerény közeledést is elutasítja.

 

Gounod: Faust - Valentin imája - Bende Zsolt - YouTube (3:27)

 

Gounod: Faust - Mefisztó rondója - Kováts Kolos - YouTube (2:01)

 

Gounod: Faust - Faust kavatinája - Korondi György - YouTube (4:05)

 

A harmadik felvonás Margit kertje. E felvonás már teljesen a szólistáké! Az 1. jelenetben így indul Siebel áriája: „Helyettem kis virág, tégy vallomást”. Faust cavanitájában hódolattal adózik Margit lakhelyének: „Óh, áldlak, te drága hajlék!” Mefisztó egy ékszeres ládikát helyez el Margit házának küszöbén. A hazatérő Margit némi tétovaság után fel is próbálja az ékszereket. Miután a Margit őrzésével megbízott Márta asszonyt Mefisztó magába bolondítja, a felvonás további részében Margit és Faust duettjévé a főszerep. Az egész felvonás poétikus hangú csillogás, ragyogás.

 

A negyedik felvonásban látható egy utca, mint az I. felvonás 2. képében Margit háza előtt és a templom. A két felvonás között 9 hónap telt el: Margit megszülte a Fausttól fogant gyermekét, mely miatt a polgárok kiközösítették. Valentin csapatával hazatér a háborúból: „Bátran küzd seregünk, hogyha kell, / Szívünket diadal tölti el!” E férfikar szárnyaló tematikája Verdi „A trubadúr” c. operájában felhangzó katonakórus rokona. Mefisztó szerenádjának („Ne tetesd babám, hogy alszol”) hallatára a már mindenről értesült Valentin ront ki az utcára. Fausttal vívott párbajában halálos sebet kap, és míg Mefisztó magával vonja a gyilkost, a házból élősiető Margitot haldokló bátyja megátkozza. Margit könyörgése: „A mélységekből esdek hozzád” - őszinte, igazi drámai szárnyalás, valóságos remekmű.

 

Charles Gounod - Faust: Soldiers' Chorus (Chœur des soldats ... (5:22)

 

 

Charles Gounod - "Faust", Musique de ballet (17:50)

 

Gounod Faust 'Walpurgis Night' (14:21)

 

Ötödik felvonás: Walpurgis-éj a Harz hegységben, majd a börtön. A leglátványosabb, legismertebb az opera utolsó felvonása, a hatásos Walpurgis-éji bacchanália-jelenet. Fausat azonban nem érzi jól magát, mert állandóan a Margitra gondol, aki közös gyermekük megölése miatt börtönbe került.  Faust felkeresi fogságában Margitot és felajánlja számáéra a közös menekülés lehetőségét, de azt a lány elutasítja és az isteni oltalomért imádkozik:

 

„Anges purs! Anger radiex!”

„Tiszta, sugárzó angyalok

Vigyétek fel a mennybe lelkemet!

Ott Isten fénylő seregei várnak,

Ott bűnömre lesz bocsánat!

 

„Megmentve” – zengi az angyalok kara. Margit bűntől megtisztult lelkét befogadja a mennyország!

 

Gounod: Faust (Final de la opera) (6:17)

 

Gounod-nak a Faust sikerét következő műveivel nem sikerült megismételnie, de az 1867-es Rómeó ás Júliája még sikert aratott. 1871-ben három évre Londonban telepedett le a német–francia háború miatt. Saját kórust alapított és vezetett, Viktória királynő kedvelte. Londonban bemutatott La rédemption című oratóriumát kedvezően fogadták, a világkiállításra pedig megírta a Gallia című motettáját. Párizsba vissza- térve utolsó operái, a Cinq-Mars (1877), a Polyeucte (1878), vagy a Le tribut de Zamora (1881) és a többi, teljesen visszhang nélkül maradtak.

 

Gounod-t egyműves zeneszerzőnek tartják. Faustja azonban olyan keresett darabja a világ operaszínpadainak, ami mindenképpen a francia operazene fontos szereplőjévé emeli. 

 

Gounod egyházi zenéi közül talán a J. S. Bach-hal „közösen jegyzett” „Ave Maria” a legismertebb. Bach Wohltemperiertes Klavier I. C-dúr prelúdiumához fűzött híres dallamát eredetileg Alphonse de Lamartiene Vers sur um album („Le livre de las vie...”) c. verséhez írta, még ugyanabban az évben (1852) készült a Méditation sur le  1er prélude  de Bach c. átirat (hegedű-zongora), és csak 1859-ben illesztette hozzá az Ave Maria vers szövegét. Az Ave Maria egy csodálatos ima!

 

Ave Maria ˇ Bach ˇ Callas (2:48)

 

Luciano Pavarotti - Ave maria by Charles Gounod (3:02)

 

További jelentős műveiből néhány: Mireille, Rómeó és Júlia, Sába királynője, Messe sollennele á Saint Cécile („Ünnepi mise Szent Cecília tiszteletére”), Stabat mater, Ave verum-motetta, Angeli custodes („Őrangyalok”)-orgonás mise, Jeanne d’Arc emlékmise. És végül a szépséges, áhítatot keltő La rédemption / Repantier („A megváltás”),  amely még a szíveket is megkönnyezteti.

 

„Halld meg kiáltásomat,

és lásd  bűnbánatomat.

Siess segítségemre Uram.”

„Ó Divin Redempteur.

Ó divin Redempteur!

Pardoune a ma faiblesse.”

https://youtu.be/hE_Tqctum3M (6:37)

 

(Elhangzott a Fenyves Mária Annunziata által szerkesztett és rendezett Buza Barna emlékesten, közreműködött Ardó Mária, Pánti Anna, Pető József operaénekesek, Csoma Bálint cselló, Hegedűs Valér zongora)

 

Az emlékezés ébrentartásának egyik legjobb módja, ha a kortársak egy részének szívét, lelkét meg tudjuk indítani. Gounod a legnemesebben használta fel a képességét. A Fausttal belenőtt szókincsünkbe, dallamkincsünkbe. Soraiból reánk ragyog egy nagyszerű összefoglaló elme klasszikus kísérlete, az ifjú ember erotikájától az aggastyán lehiggadt filozófiájáig, a hitről a hitetlenségig, az ábrándtól a minden ábrándnál lenyűgözőbb valóságig.

 

Charles François Gounod

 

Nappalok és éjszakák, nosztalgiák, sorsok, örömök, bánatok ringatóznak bennünk, melyek aztán a könyvek, a papírok lapjaira kerülnek, mikor mit diktál a szív az ész, a kéz, a lélek, a zene. Gounod születésének 200. évfordulóján hallgassuk meg csodás műveit.

 

„Ars longa, vita brevis”

 

A szerzőről

Fenyves Mária Annunziata író, költő, festő, grafikus, zongorista, énekes.