Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben."
Arany János
KÖSZÖNTÉS ÉS
EMLÉKEZÉS
996
MAGYAR ZENEPEDAGÓGUS
és ZENEMŰVÉSZ
SZÜLETÉSI ÉVFORDULÓJA
(2019.)
1. tervezet
Az évfordulókra vonatkozó ismertetéseink
terjedelmét - néhány kivételtől eltekintve - kizárólag a
figyelemfelkeltést szolgálják, minden teljességre való törekvés nélkül.
Legfőbb cél az EMLÉKEZTETÉS kiváló jelenlegi és egykori kollégáink „KEREK”
születésnapjára!
Köszönettel fogadjuk a további
jelentősnek ítélt évfordulós információkat éppen úgy, mint az alábbi
évszámokkal kapcsolatos hiány-pótlásokat, kiegészítéseket, korrekciókat, netán
önálló írásokat!
Erre minden bizonnyal szükség
lesz, mert az interneten kívül rendelkezésre álló magyar nyelvű lexikonok,
lexikonszerű nyomtatott kiadványok is már 30-35 évesek, és a legtöbb
esetben csak a születési dátumokat rögzítik… Megjegyezzük, hogy az életmű
/ legfontosabb munkahelyek-városok / rövid jellemzésén, bemutatásán túl egyéb
konkrétumokra (pl. tanárok, tanulmányok helyszínei, időpontjai, fontos
szereplések, kitűntetések, stb.) a csak kivételes esetekben vállalkoztunk,
viszont ilyen irányú kiegészítéseknek szívesen adunk helyet az „évfordulósról”
szóló külön írásokban!
Értesítéseiket előre is
köszöni:
Dittrichné Vajtai
Zsuzsánna és Zelinka Tamás
0630/826-1746, 0620/493-7663
385 éve született Kájoni
János (kb. 1629., Kiskaján, Belső-Szolnok vármegye – 1687. április 25.,
Gyergyószárhegy) ferences szerzetes. (Maga is írja: "Natus valachus
sum") Ő a híres Kájoni-kódex alkotója, amely Erdély korabeli zenei gyűjteménye. Orgonista,
orgonaépítő, énekszerző- és fordító is volt. 1675-ben nyomdát alapít
Csíksomlyón;
Dettelbach Gaudencz Lipót (Magyaróvár, 1739. szeptember 22. – Kismarton 1818. október 18) ferences szerzetes, zeneszerző,
orgonaművész. A mariánus tartományba lépett be, 1757-ben Malackán,
1759-től Pesten, 1761-től Pozsonyban, 1763-től Győrött,
1769-től Pozsonyban, 1771-től Nagyszombatban, 1773-tól Pozsonyban,
1778-tól Pesten, 1779-től Boldogasszonyban, 1791-től ismét
Kismartonban volt a rendi templom orgonistája;
250 éve született Bihari
János (Nagyabony, 1764. október 21. –
Pest, 1827. április 26.) zeneszerző, hegedűművész 1801-ben Pestre ment, ahol megalakította híressé
vált zenekarát. Működésének fénykora az 1820-as évek elejére tehető. A 19. század
elejének legkiválóbb zeneszerzője és előadóművésze, a verbunkos stílus legjelentősebb képviselője volt. Lavotta
Jánossal és Csermák Antallal együtt a magyar zenei romantika virtuóz triászát
alkotta;
240
éve született Csermák Antal György (Csehország, 1774–Veszprém, 1822.
október 25.) zeneszerző, hegedűművész-tanár. Bécsben volt
hegedűtanár, majd Magyarországra költözött, 1795-től a Pest-budai
magyar színtársulat prímhegedűse. Gödöllőn Grassalkovich hercegnél
hallotta játszani Bihari Jánost, a korszak legnagyobb hatású, cigány származású
magyar hegedűvirtuózát. Vándormuzsikusi élete során az ország és Európa
legkülönbözőbb részein bukkant fel. Veszprémbe 1818 után jutott el, ahol
Ruzitska Ignác táncokat jegyzett tőle, amelyeket később kiadott a
Magyar nóták Veszprém vármegyéből c. sorozatban. Biharival és Lavottával a
verbunkos muzsika legjelentősebb képviselője volt;
235 éve született Blahag
József (Rajka, 1779 – Bécs, 1846. december 15.) karnagy, zeneszerző, zenetanár.
Kántortanítói oklevéllel kezdte zenei pályafutását. 1802-től a bécsi
Leopoldstädter Theater énekeseként tűnt fel. 1824-től a Peterskirche karnagya;
Loeffler
János (Gyula, 1779.
december 26. – Nagyvárad, 1849. február 8.) – éneklőkanonok,
tanár;
225 éve született Adler
György (Moson-Szent János, 1789. április 20. – Buda, 1862. március 23.)
zeneszerző, karnagy feltételezhetően Joseph Haydn tanítvány volt. 1800-1827- ig volt a
győri székesegyház hangszeres zenésze és basszistája. Ekkor Budára
költözött, ahol már a következő évtől tagja volt a Mátyás-templom zenekarának. Egyik
alapítója a Táborszky vonósnégyesnek;
Galántai
Jakab István (Mezőkeresztes, 1789. október 29. – Budapest, 1876. október
18.) drámaíró, műfordító, dalszerző, publicista, újságíró, a Magyar Tudós Társaság
levelező (1833) tagja. Az 1820-as–1840-es évek művelődési, színházi és
zenei közéletének jeles alakja volt;
Ruzitska
György (Bécs, 1789 – Kolozsvár, 1869. dec. 2.) zeneszerző, tanár Bécsi
tanulmányai után sokoldalú zenészként báró Bánffy János házitanítója Nagyfalun.
1819-től Kolozsvárott élt, ahol a Nemzeti Színház korrepetítora és
karmestere is. 1837-ben irányítása alatt szervezték át a Musicai
Conservatóriumot, melynek haláláig igazgatója is volt;
220 éve született Barta
János (1794 körül – Pozsony, 1874. augusztus) zeneszerző, tanár. A magyar
zene egyik legrégibb művelője. Sok dalt szerzett és írt egy zongora gyakorlókönyvet is;
Füredy
László (Péteri, 1794. november 13. – Pest, 1850) zenetanár, zeneszerző. 1829-től pozsonyi orgonista,
később bécsi csellista;
Zsasskovszky Endre, id.
(Zsasskó, Árva vm., 1794. október 22.– Eger,
1866. április 18.) kántortanító, orgonista. Alsókubinban, majd Nárnesztón volt
kántortanító;
215 éve született Bartay
Endre (ismert mint Bartay
András is) (Széplak, 1799. július 4. –
Mainz, 1854. október 4.) városi tisztviselő, a pesti Magyar Nemzeti
Színház bérlőigazgatója, zeneszerző, zenepedagógus. A Pestvárosi Énekiskola alapítója
és első igazgatója volt;
Bräuer Ferenc (Pest,
1799. október 20. – Pest, 1871. április 15.) zeneszerző,
egyházkarnagy. 1819-től Pesten zenetanár, majd a Belvárosi templom
karnagya. 1845-től haláláig a Nemzeti Zenede aligazgatója;
Dolezsalek
Antal József (Lipnitz, Csehország, 1799. április 3. – Bécs, 1849.
augusztus 19.) az országos vakok intézetének igazgatója s a budapesti zeneegylet
alelnöke. 1823-ban Krumauban (Csehország) gimnáziumi tanár és azon évben
Prágában a császári és királyi mintaiskola igazgató-tanítója lett, hol egy vak
fiút a tudományokban és zenében oktatott és egyúttal a vakok oktatási
módszerében kiképezte magát; 1825-től a prágai gimnáziumban, 1830-tól pedig a tabori főiskolában tanított.
1832-ben a Pesten alapított országos vakok intézete igazgatójának hivatott meg
és ezen állását 1833. szeptember 1. elfoglalta; 1846. április 24-éig volt az
intézet élén, midőn állásából elmozdíttatott; azután Bécsbe ment, hol szintén a
vakok, siketnémák és szellemi fogyatékosok oktatásával foglalkozott;
Sárközy
Kázmér (Nagybajom, 1799. március 10. – Pettend, 1876. február 16.)
politikus, alnádor, zene- és táncszerző. Tagja volt a Veszprém vármegyei Zenetársaságnak is;
Schmidt
Péter (Grabócz, 1799. augusztus 15. – Pécs, 1874. március 28.)
orgonista, karnagy, zeneszerző, zenetanár, és tanítóképző intézeti tanár, Mohácson
segédtanító, a Pécsi Székesegyház orgonistája, a Pécsi Dalárda egyik
megalakítója (1847), illetve újjáalakítója;
210 éve született Bezerédj Amália, Bezerédj Istvánné ( Szentistvánfa, 1804. április 15. –Máriavölgye,
1837. szeptember 21. ) író, muzsikus, tanár, az első magyar kottás-verses
óvódai könyv szerzője: Flóri könyve
(1840). 1836-ban falusi szegények számára Hidjapusztán alapította az első
óvodák egyikét. Írásai közül életében egy elbeszélése jelent meg;
Szerdahelyi
József (Hódmezővásárhely, 1804. március. 9. – Pest, 1851. február 18.) színész, operaénekes,
zeneszerző, operarendező, fordító, zenekari muzsikus, ének- és zenetanító;
195 éve született Amtmann Prosper (Sellye,
1809. július 25. – Pécs, 1854. január 9.) fuvolaművész és zeneszerző. Németnek született,
de magát magyarnak vallotta. A pécsi
Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában érettségizett 1825-ben. 1829–35 között
a bécsi Operaház első fuvolása volt. 1835-ben Erkel Ferenc kísérte koncertjét Pesten.
1835–1839-ben hangversenykörúton járt, Európaszerte koncertezett. Jó
barátságban volt Theobald Böhmmel, akitől egy új mechanikájú „Böhm-fuvolát” kapott. 1840-ben
hazatért, majd Marburgban élt, ahol zeneigazgató lett. 1842-45 között Grazban
élt, majd Pécsett telepedett le;
Fáy
István gróf (Pécel, 1809 – Füles, 1862. március 17.) zeneszerző, műgyűjtő, máltai lovag,
tanár. Fáji kastélyában évente háromszor "muzsikai akadémiákat"
rendezett. Neves könyvtárral és műgyűjteménnyel rendelkezett, mintegy száz festményt a
kastélyban állított ki;
200 éve született Egressy
Béni / eredetileg Benjámin / Sajókazinc, 1814. április 21. – Pest,
1851. július 17.) zeneszerző, író, operaénekes, színész. 1837-ben került a Pesti
Magyar (1840-től: Nemzeti) Színházba, először karénekesként. Legalább 1839-től foglalkozott
zeneszerzéssel; komponistaként a magyar férfikari irodalom, valamint a népies
magyar dalszerzés egyik úttörője lett, s ő volt Petőfi Sándor verseinek első megzenésítője a nevesebb
muzsikusok közül. Legmaradandóbb alkotása Vörösmarty Mihály Szózat című versének pályadíj-nyertes
megzenésítése, amelyet 1843. május 10-én mutattak be a Nemzeti Színházban.
Foglalkozott színművek, operaszövegek írásával és fordításával is. Egressy írta a
Bátori Mária, a Hunyadi László,valamint a Bánk bán című operák szövegkönyvét, amelyek
zenéjét Erkel Ferenc szerezte. Részt vett az 1848-49-es szabadságharcban. 1849
szeptemberében honvéd főhadnagyként ott volt a komáromi vár védői között. Itt írta a
Klapka-indulót. A szabadságharc leverése után Klapka György menlevelével
szabadult;
Liedl Lipót (1814 – Veszprém, 1876. szeptember 11. ) hegedűs,
zeneszerző, tanár. 1837-ben hegedűsként került a székesfehérvári dóm
zenekarába, és engedélyt kapott „hangász tanintézet” felállítására. Rövid
időn belül hírnevet szerzett magának, több helyen (1841-ben Győrött)
hangversenyt adott. A 19. században, Székesfehérvárott az egyik legjobb
hegedűsnek tartották. 1849. május 1-jén Gabriel Ferenc (1812–1849)
utódaként, másodkoncert-mesternek Veszprémbe a székesegyház zenekarába került.
Zenetanítással is foglalkozott. Ő volt Auer Lipót első tanára.
Művei a székesfehérvári és a veszprémi székesegyházi és a tatai
Esterházy-féle kottagyűjteményben találhatók;
195 éve született Szentkirályszabadjai
Karsa András vagy Karsa Endre (Zsujta, 1819. május 4. – Sátoraljaújhely, 1870. március 25.) jogász,
vármegyei főügyész, zeneszerző, tanár, 1848-as főhadnagy. Vezetéknevét
később Karossa formában, keresztnevét pedig Endre formában használta;
Langer
János (Sasvár, 1819. augusztus 28. – Budapest, 1889. szeptember 16.)
zeneszerző, énekes, karnagy, tanár. Az első Magyar Dalárda alapítója volt;
Munczy
Ádám (Börény, 1819-1888) klarinétművész, tanár, aki
1848-ban, a forradalomban, Farkas Miska bandájában vett részt, majd 1873-ban
Lajos fia zenekarához csatlakozott és még Amerikába is eljutott;
Müller Frigyes (Sümeg, 1819 – Linz, 1854) zeneszerző, karmester, tanár.
Szénfy
/Kohlmann/ Gusztáv (Nyíregyháza, 1819. augusztus. 17. – Miskolc, 1875.
november 22.) zenetanár, népzenetudós;
Zsasskovszky
Ferenc (Alsókubin, 1819. április 3. – Eger, 1887. december 1.) karnagy és
zenetanár;
190 éve született Fáy Gusztáv (Pozsony,
1824. július 5. – Pest, 1866. május 19.) Franciaországban és Olaszországban
tanult operaszerző, tanár. 1843-ban Bartay András Szózat-pályázatán dicséretben
részesült;
Kohn
/Kohányi/ Sámul (Cohó, 1824 – 1899k. ) izr. hitközségi tanító.
1846-tól az óvodai nevelés területén tevékenykedett, kisdedóvó intézet
tulajdonosa is volt;
Riszner
József (Turócszentgyörgy, 1824 – Bruck, 1891) zenetanár tánckomponista.
1863 októberében kezdte meg működését Jászberényben. A zene és ének oktatásban az
intézet szép eredményt ért el. Több alkalommal rendeztek nyilvános
hangversenyt. A zongoratanító Riszner írta át Palotásy János műveit zongorára és
segítette azok megjelentetését is;
Salamon
János (Kolozsvár, 1824 – 1899) karmester, zenekarvezető. Az első kolozsvári zenekarvezető, a magyarországi és
erdélyi cigányprímások vezetője;
Stéger
Xavér Ferenc (Szentendre, 1824. december 2. – Szentendre, 1911.
március 1.) operaénekes-tanár,
Zsasskovszky
Endre (Alsókubin, Árva vármegye, 1824. január 21. – Eger, 1882. május
15.) karnagy és zenetanár. Mint karnagy és zenetanár, valamint zeneszerző működött Egerben
haláláig, 1882-ig;
175 éve született Farkas Miska ( Győr, 1829. március 8. – Győr, 1890. február 24. ) győri zenekarvezető, a Dunántúl leghíresebb prímása, zenetanár;
Nyizsnyay
Gusztáv /született Nyizsnyánszky/ (Eger, 1829. október 12. –
Hódmezővásárhely, 1882. január 7.) vándorlantos, zeneszerző, zenetanár, a
„magyar trubadúr”;
180 éve született Angster József (Kácsfalu,1834. július 7. – 1918. június 9.)
orgonakészítő mester, Európa egyik legnevesebb és Közép-Európa egyik
legkeresettebb orgonagyártója, a magyar iparművészet kimagasló
alakja;
Bogyó
Alajos (Nemespann, 1834. június 11. – Pécs, 1906. július 22.) színész,
énekes, tanár;
Murska
Ilma (Agram, 1834. február 5. – München1889. január 13.) operaénekes-tanár;
Nikolits
Sándor (Arad, 1834 – 1895)
zeneszerző, zenepedagógus, a pesti Nemzeti Zenede fuvolatanára, 1875-től a Zeneakadémia
zeneszerzéstanára. Nikolits tevékenysége elsősorban a pesti majd
budapesti zeneiskolák, egyletek, zenés színházak megalapításához kötődött. Pedagógiai
munkássága révén a korabeli zeneoktatás hagyományokat teremtő vezéralakjává vált. 1865-75
között a Nemzeti Zenede tanáraként, 1875-től a Zeneakadémia
tanáraként folytatott pedagógiai tevékenységet. 1889-ben részt vett a „Magyar
Zeneiskola" megalapításában, amelynek első igazgatója volt. 1894-ben
alapította meg a Budapesti Zeneművészkört;
175 éve született Berecz Ede (Boldog,
1839. július. 19. – Temesvár, 1910. május. 1.) karnagy, zenetanár. 1861-ben a
kolozsvári akadémiai templom orgonistája, 1863-ban egyházi karnagya lett;
egyúttal magán zongora- és énekmester volt;
Bignio
Lajos (Pest, 1839. /1838 / április 25. – Bécs, 1907. november 7.)
operaénekes-tanár;
Bodorfi
Henrik (1824–1875) énekművész-tanár;
Bogisich
Mihály (Pest, 1839. január 10. –
Esztergom, 1919. augusztus 7.) zeneszerző, zenetörténész, zenei író, zenetanár, az MTA tagja. A
budapesti tudományegyetemen az általános és az egyházi zenetörténelem
magántanára (1881-től). A magyar katolikus egyházzene jelentős újítója, munkássága
alapvető jelentőségű a magyar egyháztörténetben;
Nagy Lajos (Nyíregyháza, 1839 – Nyíregyháza, 1899) kántor,
orgonaművész és zeneszerző. Jelentős műve az „Általános Chorálkönyv”;
Carina
Anna /Gschmeidler/ (Bécs, 1839. november. 12. – Budapest, 1885. május 7.)
énekművész-tanár;
Hajós
Zsigmond (Cegléd, 1839. május 14. –
Budapest, 1911. június 25.) operaénekes-tanár;
Pauliné
Markovits Ilka (Pest, 1839. december. 24. – Cirák, 1915. november
18.) énekművész-tanár,
Puks
Ferenc (Pest, 1839 – Budapest, 1887. július 30.) karmester, zeneszerző. 1882–83-ban a
Zeneakadémia énektanára. Növendékei között volt Blaha Lujza, Komáromi Mariska
és Pálmay Ilka is;
Siposs
Antal (Ipolyság, 1839. január 17. – Révfülöp, 1923. június 18.) zongoraművész és zeneszerző. Már tanítványként,
hangversenyeken feltűnést keltett egyéni zongorajátékával. 1858-ban Liszt Ferenc
magával vitte Weimarba, ahol két esztendeig tanította. Hazatérve, 1861-ben
Szirákon zenetanárként helyezkedett el a Degenfeld grófi családnál. 1874-ben
magán zeneiskolát létesített. A zenei élet vezető egyénisége volt;
Szabados
Géza (Pest, 1839. július 31. – Budapest, 1903. szeptember 3.)
zenetanár, dalszerző. 1883-ban Zichy Géza védnöksége alatt magán zeneiskolát nyitott
Kecskeméten, amely 10 évig állt fenn;
170 éve született Bach Albert [Bach Bernhard, Bach Bernát] (Gyula, 1844. március 24.
– Edinburgh, 1912. november 10.) – operaénekes, énekpedagógus,
zenei és művészeti író;
Erkel
László (Pest, 1844. április 9. – Pozsony, 1896. december 3.) zongoratanár, karnagy.
Pozsonyba települt át, s haláláig ott folytatta karnagyi és zongoratanári
tevékenységét. Jóllehet Erkel László alkalmilag komponált is, ma főként Bartók Béla
tanáraként ismerjük;
Gobbi Alajos (Pest, 1844 –)
hegedűművész-tanár, karnagy. Első zenei kiképzését a budapesti nemzeti
zenedében nyerte, hol az énekben Engeszer M. és Wöhler G., zongorában és
zeneszerzésben Thern Károly, a hegedüben pedig Ridley Kohne és Huber Károly
voltak tanárai. Egy évet Münchenben töltött Laub H. oldala s vezetése mellett.
1863-ben első hegedüsnek szerződtették a pesti Nemzeti Szinházhoz,
hol 1888-ig működött. Ekkor nyugalomba vonult. A Nemzeti Zenedében
1878-től tanított a hegedűtanszakon,
1885-től a Nemzeti Zenede
karnagyi állásával is megbizták;
Plotényi
Nándor (Munkás, 1844 – Budapest, 1933): hegedűművész és zongoraművész-tanár. 1862-ben
Reményi Ede fedezte fel tehetségét, később mint Reményi kísérője szerepelt.
1867-ben tartotta első önálló hegedűestjét Pesten. 1870-től a Nemzeti Színház
zenekarának tagja (hegedűs). Párizsban, majd ismét Magyarországon élt (főként nagylázi
birtokán);
Szautner
Zsigmond (Tétény, 1844 – Budapest, 1910) egyházzenei karnagy,
zenetanár. Zeneművészeti munkásságát a budai egyházi zeneegyesületnél kezdte, hol
igazgatói állást foglalt el, későbben a budai zeneakadémiának lett igazgató-karnagya.
165 éve született Basch Vilmos (1849 –) operaénekes;
Bauer
Henrik (Besztercebánya, 1849 – Szlavónia, ?) zeneszerző, zenetanár. 1873-ban
az aradi főgimnázium tanára volt. 1877-ben lemondott állásáról és Szlavóniába
költözött. Legismertebb műve a Kivándorlók című operett, amelyet Pesten is
bemutattak. Több történeti és esztétikai is cikket írt;
Dubez
Péter /Peter Dubez/Dubetz/ (1838 v. 48 v. '49 – 1889 v. '90) hárfaművész-tanár. Előbb a pétervári opera,
majd a pesti Nemzeti Színház, később az Operaház zenekarának lett a tagja; Élvezte
Richter János, Richard Wagner szakmai tiszteletét, bizalmát;
Harrach
József (Szászrégen, 1849. szeptember 14. – Budapest, 1899. szeptember
15.) zenei író, pedagógus. 1873-tól haláláig a belvárosi főreáliskolában német
nyelvet és irodalmat, filozófiát, valamint rendkívüli tárgyként éneket
tanított. Emellett 1888-től a Zeneakadémián zenetörténetet, pedagógiát,
zeneesztétikát és poétikát tanított. 1889-től az intézmény titkári
feladatait is ellátta. 1890 és 1892 között állami kiküldetésben Németországban,
Svájcban, Franciaországban a zenei oktatást, nevelést és a zenei életet
tanulmányozta;
Krecsányi Sarolta ( Várpalota, 1849. január 26. –
Budapest, 1908. április 5. )
színésznő, énekesnő, tanár.
Lányi Géza (1849 –
1908) cimbalomművész-tanár és nótaszerző a Népszínház cimbalmosa volt, népszerű magyar nóták szerzője;
Saxlehner
Emma (Pest, 1849. szept. 28. – Budapest, 1938): operaénekes-tanár;
Zicsi és vásonkői gróf Zichy
Géza (Sztára, 1849. július 23. –
Budapest, 1924. január 14.) író, drámaíró, színműíró, zeneszerző, zongoraművész, belső titkos tanácsos, császári és
királyi kamarás, főrendiházi tag. Alig 14 esztendősen egy vadászbaleset
során elveszítette jobb karját (saját puskája roncsolta szét jobb kezét).
Elkeseredés helyett megkettőzött ambícióval valóságos zongoravirtuózzá képezte
magát, „bal kézre”. 1866-ban Pozsonyban lépett fel először félkezű zongorajátékával, és nagy sikert
aratott, majd 1867-ben Pesten hangversenyezett. Mint zongoraművész egész Európában
ismertté vált, és a hangversenykörútjaiból befolyt jövedelmét szinte teljes
egészében jótékonysági célokra fordította, valamint kulturális mecenatúrát
folytatott belőle. „Zách Klára balladája” című művének bemutatója
kapcsán elnyerte mesterének, Liszt Ferencnek a támogatását és barátságát, és
épp Liszt biztatásának hatására fejlesztette tovább balkezes zongoratudását.
Több alkalommal is együtt koncertezett Liszt Ferenccel, európai
hangversenykörútjainak egy-egy állomáshelyén;
160 éve született Antos Károly (Divišov,
1854. június 4. – Körmöcbánya, 1927. február 5.) karnagy és zeneszerző karnagy. Antos Kálmán orgonaművész, zeneszerző, karnagy apja.
Prágában tanult, Grazban és Bécsben dolgozott. 1875–1881 között Veszprémben az egyházmegye orgonistája és helyettes karnagya. 1881- től 1923-ig
Körmöcbányán a vártemplom ének- és zenekarának karnagya, valamint a gimnázium
zenetanára;
Böhm
Gusztáv (Pest, 1854. június 14. – Újpest, 1878. június 23.) a
Nemzeti Színház opera-rendezője, tanár;
Margitai
József /született: Majhon József (Cserencsóc, 1854. március 9. –
Budapest, 1934. június 6.) állami képzőintézeti igazgató. Iskolai tanulmányait végezve,
megszerezte a képesítést az elemi (1874), a polgári iskolai tanítóságra (1875)
és a zenetanárságra (1879). Működését, mint községi tanító 1873-ban Csáktornyán
kezdte, hol 1879-ben állami képzőintézeti tanár és 1890-ben igazgató lett;
155 éve született Arányi / Goldberger/ Dezső (Szatmárnémeti, 1859.
augusztus 18. – Pesterzsébet, 1923. január 25.) operaénekes-tanár;
Györgyné
Fischer Zsófia (1859 ?–1905) operaénekes-tanár;
Barna
Izsó (Budapest, 1859. május
8. – Budapest, 1944) zeneszerző, karnagy, zenetanár. Több nagy vidéki színházban, így
Aradon, később a budapesti Városligeti Színházban lett karnagy;
Beleznay
Antal (Jászberény, 1857. január 13. –
Nagyvárad, 1915. szeptember 26.) karnagy, zeneszerző, zenetanár.
Jászberényben tanító (1870-es évek–1888), majd a nagyváradi polgári iskola tanítója
(1888–1897), a nagyváradi főszékesegyház karnagya (1897–1915). Pályája elején,
Jászberényben országos hírű dalkört (Palotásy Dalárda) vezetett (1878–1888), majd
Nagyváradra kerülve elsősorban zeneszerzéssel foglalkozott. Több kiadást megélt iskolai énekgyűjteményt állított
össze, ill. alapvető fontosságú, az alap- és középfokú ének- és zeneoktatásban
nélkülözhetetlen tankönyveket, egyéb segédkönyveket írt és szerkesztett;
Brück
Gyula (Nagykőrös, 1859. augusztus 20. – Debrecen, 1918. szeptember 9.) zeneszerző-tanár. Fontos műve: Zenei alaktan
(Zeneköltészettan.) a klasszikus mesterek műveiből és a magyar
zeneirodalom jelesebb termékeiből, valamint a magyar népdalokból vett számos – a
szöveg közé nyomott – példával. Zeneiskolák, tanítóképzők és a magántanulás
számára;
Csikai
Gyuri (Torda, 1859 –) karmester. Salamon János országos hírű zenekarának a tagja, később a karmestere lett.
Zenetanítással is foglalkozott;
Gokler Antal ( Zsomboly, 1859–) pedagógiai és zenei
író. Középiskoláit Vásárhelyen végezte. A Temesvári Magyar Dalárda karnagya, a
Romániai Magyar Dalosszövetség főkarnagya;
Franek Gábor (Trubek
[Csehország], 1859. december 12. – Győr, 1930. február 9. )
zeneszerző, orgonista, tanár. Prágában tanult, majd zenei tanulmányait
Berlinben folytatta. 1881-ben került Veszprémbe, ahol először brácsás,
majd másodorgonista lett. 1884-ben karmesternek nevezték ki Pancsován
(Szerbia), ahol 1890-től ő vezette a Magyar Dalkört. 1894-ben
elnyerte Győrött a székesegyházi karnagyi állást. A Győri Ének- és
Zeneegyleten belül létrehozta a filharmóniai osztályt. Igazgatója volt a
Győri Ének- és Zeneegylet zeneiskolájának, karnagya az egylet énekkarának,
Gokler Antal (Zsombolya, 1859 –) pedagógiai és
zenei író;
Kalár (Kinter) Károly (Pest,
1859. szeptember 7. –) zongoratanár, orgonista. Pedagógiai munkája: Zeneelmélet
a nemzeti zenede előkészítő, első, második és harmadik osztálya részére példákkal és írásbeli
gyakorlatokkal (1894);
Major J. Gyula (1859 –)zeneszerző, tanár;
Reich
Irma (Széppatak, 1859. március 14. – Prága, 1930. július 5.)
operaénekes-tanár;
Turolla
Emma (1859–?) operaénekes-tanár;
Veres
Sándor (Hejőcsaba 1859. április – Rákospalota, 1913. szeptember 30.)
operaénekes, tanár;
Vikár
Béla (Hetes, 1859. április 1. – Dunavecse, 1945. szeptember 22.)
etnográfus, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja folklorista, a La Fontaine
Társaság elnöke, az országgyűlés jegyzője. A Kalevala műfordítója. Már az 1870-es évek végétől népmesék és népdalok
szövegeit jegyezte le gyorsírással. 1896 karácsonyán Borsod vármegyében kezdte
el –Európában egyedülálló módon – fonográfra rögzíteni a népdalokat. Bartók
Béla jegyezte le fonográffelvételeit. 1900-ban a Párizsi Világkiállításon
megrendezett Ethnográfiai Kongresszuson ismertette módszereit és eredményeit. A nemzetközi
etnográfia is számon tartotta ettől kezdve. Gyűjtései során mintegy hétezer dalt rögzített. 1911-ben
választották be a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjainak sorába. Leghíresebb a
finn eredetiből fordított Kalevalája;
145 éve született Béres
Mimi (1864-1946) operaénekes-tanár;
Eckhardt
Antal (1863-1864? – Keszthely, 1932. október
18.) tanár, zeneszerző, karnagy. Pályáját katonazenészként kezdte, másodkarmestere volt az 52-es
bakák zenekarának. Az 1890-es években a pécsi püspöki tanítóképző intézetben tanított éneket, majd
hegedűmesterként, egyúttal a Pécsi Dalárda karnagyaként is dolgozott.
1909-1919 között a keszthelyi premontrei gimnázium ének- és zenetanítója volt.
Keszthelyi működése során művészi színvonalra emelte a templomi zenét.
Megalakította a Keszthelyi Ének és Zene Egyletet, amelyben összefogta a város
zenei társadalmát. Karnagya volt a Keszthelyi Iparosok Dalkörének.
Orgonatudományáról ismerték szinte az egész Dunántúlon. Szárnykürtre;
Hodossy
Béla (Kerca, 1864. január 3. –1943) tanítóképző-intézeti tanár.
1889- ben tanítóképző tanári képesítést szerzett a nyelv- és történettudományi
szakcsoportból és a zenéből; ugyanez évben a sárospataki állami tanítóképzőhöz került
zenetanárnak. Foglalkozott a magyar zene törvényeivel, ritmusával és a magyar
zenetudomány irodalomtörténetével is;
Komáromi
Mariska (Miskolc, 1864. június 3. – Pécs, 1936. október 23.) magyar
operaénekesnő, tanár;
László
Árpád (Módos, 1864. december 14. –
Marosvásárhely, 1960. szeptember 23.) magyar zeneszerző, zenepedagógus és
zenekritikus. Zenepedagógusként a Caland-Breithaupt-módszert saját
tapasztalataival egészítette ki; tevékenységét George Enescu is sokra
értékelte;
Léh
Jakab (Szentfülöp, 1864. április 28. – Szeged, 1944. szeptember 4.)
kántor, karnagy. 1882: Újvidéken kántor, 1893: megszervezte a Cecília énekkart,
mely megszűntéig (1944) a Délvidék legrangosabb énekkara volt;
Murka
Gáspár (Szeged, 1864 – 1902) cigányprímás-helyettes;
Pásztory
Pálma (1884–1960) hegedűművész-tanár.
Pintér
József (Albertirsa, 1864–1893) cimbalomművész, tanár;
Ritter Lőrinc (Máriacell,
1864. március 28. – Veszprém, 1941. március 28. ) székesegyházi
orgonista és karnagy. Bécsben orgonát és zeneszerzést tanult, 1879-ben
államvizsgát tett. 1884-től a veszprémi székesegyház orgonistája, 1910
után karnagy, megtartva orgonista tisztségét is. 1917-től két évtizedig a
városi zeneiskolában zongorát tanított. Hornig Károly püspök engedélyével 50
évig volt a veszprémi zsinagóga orgonistája. Munkásságának 50 éves jubileuma
alkalmából XI. Pius pápától Pro Ecclesia et Pontific érdemkeresztet kapott;
Stoll
Károly (Pest, 1864 – Budapest, 1922. január 27.) zeneszerző, tanár, énekes és
rendező;
Sztojanovics
Jenő (Pest, 1864. április 4. – Budapest, 1919. január 28.)
bárzongorista, dómorgonista, zenekritikus, polgári iskolai igazgató, zeneszerző, karnagy,
orgonaművész, zenepedagógus; a Szent István-bazilika első karnagya, ének- és zenekarának
megszervezője, a Mátyás-templom karnagya, az elemi iskolai énekoktatás hazai
megalapozója; a Székesfővárosi Énekkar megalapítója és vezetője, a Magyar Zenészek
Országos;
135 éve született Beck Vilmos (Pest,
1869. február 19. – Chicago, 1925. december 1.) operaénekes-tanár;
Bodó
Alajos (1869 – 1931) zeneszerző, zongoraművész-tanár;
Déri
Jenő (1869 –1942)
operaénekes-tanár;
Diósy
Béláné / Händel Berta/ (Újpest, 1869. szeptember 30. – Budapest, 1927.
augusztus 1.) operaénekes-tanár;
Kéry
Gyula (Buda, 1869. augusztus 3. – Budapest, 1919. február 22.) újságíró,
író, zeneszerző. 1890–92-ben a Pécsi Figyelő, 1892. máj.–nov.-ben a Győri Hírlap,
1892–93-ban a Pécsi Napló segédszerkesztője, 1893–94-ben a Budapesti Hírlap munkatársa.
1895-ben megindította a Művészeti Lapokat;
Kun
László (Sarkad, 1869. augusztus 18. – New York, 1939): karmester,
cimbalomművész-tanár és zeneszerző. 1895-ben a kolozsvári Nemzeti Színház, 1896-ban a
budapesti Nemzeti Színház karmestere. 1897–1908 között a Vígszínház karnagya.
1901-től a Zeneakadémia tanára. 1909-ben ismét a Nemzeti Színháznál működött, mint
karmester;
Küzdő
Viktor (1869–?) hegedűművész-tanár.
Márkus
Dezső (1869 –1948) magyar
karmester, tanár. Különböző prózai színházaknál kezdte pályáját, majd 1895-ben az
Operaház korrepetitora lett. Három évvel később a prágai Német
Színházban kezdte operadirigensi pályafutását. Működött Amszterdamban,
majd a budapesti Operaháznál, végül 1911-ben ő lett a Népopera, később Városi Színház főzeneigazgatója. Ebben
a minőségében éveken keresztül vezette a második budapesti dalszínházat;
Pazeller
Jakab /Jacob Pazeller/ (Baden bei Wien, 1869. január 2. – Budapest, 1957.
szeptember 24.) zeneszerző, karmester, zenetanár. 1895-ben a bécsi Carl Theater
karmestere lett. 1896-tól katonakarmester volt Aradon, majd Herkulesfürdőn. 1903-ban
komponálta a Herkulesfürdői emlék című keringőjét. Ennél is ismertebb dala az „Akácos út”, amelyet
szintén a herkulesfürdői promenád ihletett;
Poldini
Ede (Pest, 1869. június 13. – Vevey,
1957. június 28.) zeneszerző és zongoraművész;
Vasquez
de Molina grófné, sz.
Ucelli Italia (Trieszt, 1869.
március 24. – ? , 1945): operaénekes-tanár. 1890-ben az Aida címszerepében lépett
fel először. 1912-ben a budapesti Operaház magánénekese. 1917-ben örökös
tag, 1932-ben tiszteletbeli tag lett,
140 éve született Adorján Jenő (Nagykároly, 1874. március 24. – Gödöllő, 1903. szeptember
18.) hegedűművész-tanár, zeneszerző. Dolgozott Párizsban, Lübeckben, majd a düsseldorfi
operában és városi zenekarban, mint koncertmester. Hegedűdarabokat és
gyakorlatokat komponált;
Balázs
Árpád, medgyesi (Kolozsvár, 1874. november 16. – Budapest, 1941.
március 23.) zeneszerző, tanár, dalköltő;
Dr. benyói
és urbanói gróf Benyovszky Rudolf (Nagylég, 1874. szeptember 29. – Nagylég, 1955.
december 25.) jogász, nagybirtokos, hegedűművész, zeneszerző, hangszerkészítő, festő. 11 évesen már egy jótékonysági koncert szólóhegedűse volt. Később mestere, Hubay Jenő jubileumi koncertjén is játszott.
A zeneszerzésbe is belevetette magát, ezen a téren Weiner Leó tanítványa volt,
több szerzeményét a pozsonyi rádió is közreadta. Tanulmányozta az olasz hegedűket, főleg a Stradivarit, sőt otthonában saját
maga is készített hegedűket, szám szerint 24-et ;
Berkovits Lajos (1874–) hegedűművész, tanár;
Gyenes
Izsó (Szepsi, 1874. július 8. – Budapest, 1961. augusztus 27.) hegedűművész, pedagógus. Már
tizenkét éves korától katonai, majd színházi zenekarokban működött. Egyik
alapítója volt az Orsz. Magy. Zeneszövetségnek (1901. okt. 8.). Kaposváron
vonósnégyes-társaságot, zenekart szervezett. Akkor létesítette a Harmónia Zenemű és Hangszer Vállalatot, amely
hangversenyek és operaelőadások rendezésével nyolc évig vezető szerepet játszott Kaposvár és
Somogy megye kulturális életében. Késő öregségéig zenepedagógusként működött Győrött, Budapesten,
Balassagyarmaton. Sokat tett a süket és nehezen nevelhető gyermekek zeneoktatása érdekében.
Ehhez új hangjegyírási formát dolgozott ki és feltalálta „a vonóshangszerre
szerelhető kéztámasztót”. Eredményeit szaklapokban, folyóiratokban megjelent
cikkekben és tanulmányokban ismertette;
Lichtenberg
Emil (1874 - Budapest, 1944. december 6.) karnagy. 1902-től 1907-ig az Operaház
korrepetitora. 1907-től 1925-ig karmestere volt 1908-ban megalapította a Budapesti Ének-
és Zenekar-egyesületet, s ezzel Bach, Händel és az oratórium-stílus kultuszának
magyarországi kezdeményezője lett; évrőlévretöbb oratóriumot mutat be, gyakran saját bevezető előadása kíséretében.
Számos opera- és hangverseny-ismertetést írt. Munkásságának súlypontját mégis
mindvégig a vokálszimfonikus zeneirodalom hazai terjesztése adta. E célja
megvalósítása érdekében már 1908-ban megalakította a Magyar Nők Karegyesülete, majd
1910-ben a Budapesti Karegyesület elnevezésű éneklő közösségeket;
Mambriny
Gyula (Budapest, 1874. február 23. – Budapest, 1928. január 16.) hegedűművész és
pedagógus.1907-től a budapesti Zeneakadémia tanára volt (1922-től a hegedű-tanárképző vezetője);
Pécsi
/Prichystal / József (Biskupitz, 1874 – Budapest, 1958) karmester,
zeneszerző. Kezdetben katonakarmester, később a MÁV, illetve a
Vasutas Szakszervezet központi zenekarának vezetője és országos főkarnagya. Számos zeneműve közül a
leghíresebb a fagottra, klarinétra és zongorára épülő etűdje, a „Dörmögő Dömötör Istók gazda udvarán”, amely évtizedekig volt a TV esti meséjének a szignálja;
Saja
Sándor (Öcsöd, 1874. – ?) erdélyi magyar kántortanító, ének- és zenetanár,
karnagy. A debreceni tanítóképző elvégzése után (1893) a budapesti Zeneakadémián
szerzett tanári oklevelet magánnövendékként (1912). 1893-tól Szatmárnémetiben
református kántortanító, majd egy évtizeden át a szatmárnémeti Református Főgimnázium ének- és
zenetanára, ugyanakkor a helybeli Református Énekkarnak és az Iparos Otthon
Dalkörének karnagya, 1929-től a Romániai Magyar Dalosszövetség egyik országos
karnagya. Kis Choralkönyvet adott ki az erdélyi református énekeskönyv új
dallamaihoz (Kolozsvár, 1923);
Seprődi János (Kibéd, 1874.
augusztus 15. – Kolozsvár, 1923. március 6.) erdélyi magyar zenetörténész,
folklorista. zenepedagógus, zenetörténész, folklórkutató. 1904-től haláláig a
kolozsvári református gimnázium tanára. Úttörő népzenegyűjtői munkássága Kodály
Zoltán és Bartók Béla tevékenységét néhány esztendővel megelőzve indult. Régi
zenei emlékeink feltárásával, a ref. egyházi ének archaikus dallamvilágának
kutatásában és népszerűsítésével éppúgy érdemes munkát végzett, mint a székely népdalok
gyűjtésével és művészi feldolgozásával, a magyar népdal történelmi
rétegeződésének vizsgálatával;
Szeghő Sándor (Budapest,
1874. február 8. – Budapest, 1956. augusztus 3.) karmester, zeneszerző.1904-től katonakarmesterként
működött, 1905-ben Vavrinecz Mór karnagysága idején a budapesti
Mátyás-templom orgonistája volt. 1919-től a Budai Dalárda karnagya lett;
Székely
Arnold (Budapest, 1874. november 6. – Montréal, 1958. szeptember 24.)
zongoraművész, pedagógus. 1907-től lett a Zeneakadémia (zongora, módszertan) tanára,
majd 1920-tól 1939-ig a zongoratanárképző vezetője. Zongoristaként itthon és külföldön is több sikeres
koncertet tartott. 1939-ben, hatvanöt éves korában nyugdíjazták, ám ezután is
dolgozott: a Fodor zeneiskola tanáraként. 1948-ban Párizsban tartott
zenepedagógiai előadást. 1951-ben Kanadában telepedett le, és ott is tanított, sőt, – idős kora ellenére – még
előadóművészként is fellépett;
Vargha
Viktor (Devecser, 1874 –?) hegedűművész-tanár, karmester. A Székesfővárosi Magyar
Zeneiskolában kezdett tanítani, az 1. világháború éveiben katona, 1918 után
hegedűtanfolyamok vezetésével bízták meg. Számos európai hírű művész tanára volt. A
két háború között a Vígszínház és a Székesfővárosi Zenekar
hangversenymestere, első hegedűse a Budavári Koronázó Főtemplom és a Szent István Bazilika zenekarának.
1940-ben, a Budapest Székesfőváros Vörösmarty Mihály Községi Gimnáziumból ment
nyugdíjba;
Vincze
Zsigmond (Zombor, 1874. július. 1.–Budapest, 1935. június 30.)
karmester, zeneszerző. A Budapesti Zenekedvelők Egyesületének iskolájában tanult. Pályáját
Debrecenben kezdte. Énekesek zongorakísérőjeként hangversenyezett. 1894-től az Operaház
zenekarának koncertmestere volt. 1898-tól Komjáthy János, 1901-től Krecsányi Ignác társulatánál
karmester. 1903-tól haláláig a Király Színház tagja – kivéve az 1928–1930
közötti szegedi szerződést;
Zsedényi
Aladár, teljes nevén: Zsedényi Aladár
Ernő (Szabadka, 1874. július 18. – 1934 és 1941 között) tanító,
hírlapíró és zeneszerző, tanár;
125 éve született Árvai
József ( Sümegmihályfa,
1879. március 9. –
Veszprém, 1953. május 28.)
cigányprímás;
Császár
Mihály (Pápa, 1879. január 18. – Budapest, 1926. szeptember 5.) tanár, műfordító, zeneszerző,
művelődéstörténész. Zeneszerzőként több misét, egyházi éneket és
kísérőzenét szerzett. A magyar művelődés története c.
összefoglaló műve kéziratban maradt;
Farkas
Imre (Debrecen, 1879. május 1. – Budapest, 1976. március. 25.): költő, operettíró,
zeneszerző, zenetanár;
Felhő Rózsi Vidos Dánielné (1879 – 1963)
énekmnűvész-tanár;
Gábor
József (Balassagyarmat, 1879. május 14. – Illéspuszta/ Iliasov, 1929) operaénekes,
színész, rendező, tanár. Az I. világháború körüli évtizedek egyik legjelentősebb magyar énekese, majd
énektanára volt. Tanítványai közül megemlítendő Pataky Kálmán (1896-1964)
személye, aki a XX. század egyik legnevesebb magyar tenoristája volt;
Geszler
Ödön (Budapest, 1879. május 4. –
Budapest, 1959. december 25.) zenetanár, zeneiskolai igazgató, zeneszerző, zenei író. 1909: a
székesfővárosi Közép- és Felsőfokú Zenetanfolyam énektanára, 1912: a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola, a
Német u. polgári fiúiskola és a Nemzeti Zenede tanára, 1917-19: a Pesti Napló zenekritikusa is. 1922-43: nyugdíjazásáig ig., 1923: a székesfővárosi
zenetanfolyamok szakfelügyelője;
Novák
Károly (Budapest, 1879 – Budapest, 1979) karnagy, zeneszerző, tanár. 1910-16
között saját zeneiskoláját vezette; 1914-18-ban a Ludovika Akadémia ének- és
zenetanára volt. 1900-tól karnagyként a Tungsram Dalkört, a Pamutipar Rt.
Dalkörét, az Országos Postaaltisztek Dalkarát, a Sennefelder Dalkört, stb.
vezette;
Sziklai
Szeréna (Budapest, 1879. január 2. – ?) operaénekes-tanár;
Szoyer
Ilona / Soyer Ilona / (Debrecen, 1879. július 24. – Budapest, 1956.
február 2.) opera-énekesnő, tanár. A színpadtól visszavonulva énektanítással
foglalkozott;
Tessényi Margit (1879-1957) zongoratanár, zenei szakíró;
Vagyon
Géza (1879 – 1932) zeneszerző-tanár;
130 éve született Balázs Béla / eredeti
nevén Bauer Herbert/ (Szeged, 1884. augusztus 4. – Budapest, 1949. május 17.) költő, író, filmesztéta,
filmrendező, filmfőiskolai tanár. A 20. századi magyar kultúra egyik jeles egyénisége,
akinek műveinél is jelentősebb szellemi hatása – többek között – a barátaira
(Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lukács György, Fülep Lajos, Hauser Arnold,
Mannheim Károly) és a filmesztétikára;
Beck
X. Ferenc (Budapest, 1884
–) énektanító, zeneszerző;
Bodon
Pál (Horka, 1884. augusztus 7. – Soltvadkert, 1953. február 12.)
zeneszerző, zenepedagógus. Segédkezett Bartók és Kodály népdalgyűjtésében. 1910-től a kecskeméti városi
zeneiskola igazgatója. Pedagógiai munkássága mellett komponált és neves szerzők műveit hangszerelte.
1937-ben Kodály Háry János-partitúráját kiszenekarra hangszerelte át. 1949-ben
vonult nyugalomba. Halála után jelent meg Az intonálás iskolája népzenénk
énekkari gyakorlata és a fizika tükrében c. munkája (Bp., 1953);
Budanovits
Mária (Szabadka, 1884. augusztus 12. – Budapest, 1976. május 7.) énekesnő-tanár;
Csányi
Mátyás (Szeged, 1884. december 6. – Arad, 1962. március 6.) romániai
zeneszerző, zenetanár, színházi karmester;
Gajári
István (Budapest, 1884. november 22. – Budapest, 1939. február 12.) újságíró, zeneszerző;
Győri Emil / Álnevei: Traian
Cornea, André Durois, Henry F. Clark, Boris D. Sibleff, Pueblo del Cazartos,
Irwing Berlin. / (Temesvár, 1884. július 30. – Bukarest, 1941. március 2.)
erdélyi magyar zeneszerző, tanár, szövegíró, színműíró. Angliában
kezdett zeneszerzéssel foglalkozni. A két világháború között egyike a
legsikeresebb operett-, táncdal-, sanzon- és nótaszerzőknek;
Haselbeck
Olga (Budapest, 1884. február 19.– Budapest, 1961. október 16.)
operaénekes-tanár;
Horváth
Dezső (Tótkomlós, 1884.
szeptember 5. – Budapest, 1968. április 15.) zongoraművész-tanár, zeneszerző. Vidéki városokban
hangversenyezett. Érdemeket szerzett Chován Kálmán- és Erkel Ferenc-relikviák
gyűjtésével;
Keéri-Szántó
Imre (Budapest, 1884. január. 12. – Budapest, 1940. február. 22.)
zongoraművész és pedagógus. 1912–1919-ben a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola tanára
és a fővárosi zenetanfolyamok szakfelügyelője. 1918-tól haláláig
zongoratanár a Zeneművészeti Főiskolán;
Kilényi
Ede / Edward/, id. (Békés, 1884. január 25. – Tallahassee, USA, 1968.
augusztus 15.) hegedűművész, zeneszerző, zenepedagógus. 1930-tól főleg Hollywoodban működött és filmzenét
írt. Több hegedűművet, egy vonósnégyest, színpadi zenét is komponált. Gershwint is
tanította;
Péterfi
István dr. (Fegyvernek, 1884.
július 21. – Budapest, 1962. május 9.) újságíró, zenekritikus. 1953-tól
haláláig a Zenei Alap vezetője;
Pikéthy
Tibor (Komárom-Újszőny, 1884. március 28. – Vác 1972. július 21.)
zeneszerző, karnagy, orgonaművész. Előbb Pannonhalmán, később Ravazdon, majd
1915-től Vácott lett tanító. Ez utóbbi városban a püspöki székesegyház
karnagya és orgonistája tisztet is betöltötte. Itt jelent meg könyve 1916-ban Schubert (Franz) és emlékei Magyarhonban címmel. 1946-ban egyházzenei igazgató lett. Néhány
évig a Nemzeti Zenedében is tanított. Nevéhez fűződik az első állami támogatású zeneiskola
alapítása Vácott, ahol igazgatóként zeneelméletet és összhangzattant oktatott.
Tiszteletére a váci Zeneművészeti Szakközépiskola 2004-ben felvette a nevét;
Pilinszky
Zsigmond (Budapest, 1884. május 5. – Budapest, 1957. december
9.) énekművész-tanár;
Schwalm
Ferenc (1884-1944) zenekari nagybőgőművész-tanár. 1928-tól
a Filharmóniai Társaság zenekarának tagja.1924-től tanított a
Zeneakadémián;
Szamosi
Elza (1884-1924) operaénekes-tanár;
Szendrei
Alfred [Aladár] (Budapest, 1884–1976) karmester, zeneszerző, zenetanár;
Szendrei Árpádról (családi neve eredetileg
Shatz), az 1884-ben Budapesten született és 1976-ban Los Angelesben elhunyt
orgonaművészről, karmesterről, zeneszerzőről és
zenetudósról csak német, vagy angol nyelven található információ a neten, ld.
lent:
Visó
Márk (Felsővisó, 1884 –?) énekművész-tanár. Számos hangversenyt adott Budapesten és
vidéken is. 1906-tól tagja volt az Operaház énekkarának. Neve szerepel az OMIKE
zenekarának és énekkarának névsorában;
125 éve született Ada Adrienne
(Budapest, 1889 – ) énekesnő,
tanár;
Balabán Imre (Budapest,
1889. december 26. – Budapest, 1947. május 16.) biztosítóintézeti
vezérigazgató, a magánbiztosításügy szakértője, zongoratanár, zongoraművész és népzenegyűjtő.
1913-ban elvégezte az aacheni technikai főisk. biztosítási tanszakát. Mint muzsikus az igazi magyar népdal és a
modern zene propagálásában szerzett érdemeket. 1910-ben végezte el a
Zeneművészeti Főiskola zongora- és zeneszerzési tanszakát. Tanárai
között volt Bartók Béla. Ugyanebben az évben a reichenbergi színház karmestere.
1911–12-ben a Fodor Zeneisk. tanára. 1911-ben titkára az akkor megalakult Új
Magyar Zene Egyesületnek (UMZE). 1910–14 között részt vett a Bartók Béla és
Kodály Zoltán kezdeményezésére megindult népdalgyűjtésben, főként
Kolozs és Hunyad vm.-ben. Mint zongoraművész elsőnek
játszotta Mo.-on Debussy műveit. 1923-ban átvette az UMZE vezetését.
1945-ben az újjáalakult UMZE elnökévé választotta;
Bányay
Aladár (Nagybecskerek, 1889. január 20. – Budapest, 1973. június 5.)
zeneszerző, zenetanár;
P. Budanovits Mária /Budánovits/ (Szabadka, 1894. augusztus 12. – Budapest, 1976. május 7.) operaénekesnő, tanár, az Operaház örökös tagja, Palotay Árpád operaénekes, rendező felesége. voltA Zeneakadémián tanult, tanárai Maleczky Bianka és Anthes György – voltak. Nyugdíjaztatása után énekpedagógiával is foglalkozott, tanítványai dicsérték szakmai felkészültségét.
Diskay
József (Tapolca, 1889 – Los
Angeles, 1960. június 6.) operaénekes.
1929-től Hollywodban a hangosfilm egyik első énekes sztárjaként élt
és dolgozott. A pittsburgi rádió egyik vezetője volt, egy időben
énekiskolát is fenntartott;
Farkas Sándor (1889
–) operaénekes, tanár;
Gábriel
Ferenc (Budapest, 1889. január 2. – Budapest, 1968. május 29.) hegedűművész, főiskolai tanár. Négy
évet töltött Dessauban a Hofoper koncertmestereként. Hazatérése után másodhegedűs a
Hubay-vonósnégyesben. 1922–1959 között a Zeneművészeti Főiskolán a hegedűtanszakon és
kamarazenét tanított; egy ideig a vonós-főtanszakot vezette. Működése a magyar hegedűpedagógia terén nagy
jelentőségű. Világhírű tanítványai közé tartozik Martzy Johanna és Varga Tibor;
Gervay
Erzsi (Budapest, 1889. március 7. – Budapest, 1971. január 14.) operaénekes, tanár;
Hanák
Árpád (1889 – 1941) zongoraművész, zenetanár. 1910-től 1920-ig a pécsi
zenei élet irányítója volt, mint művész és pedagógus. 1920-tól a Fodor Zeneiskola tanára;
Hilbert
Janka (Budapest, 1889. január 1. – Budapest, 1957. április 1.) énekművész, tanár;
Kiss Angyal Ernő (1899-1968) zeneszerző,
korreepetitor-tanár; Koch
Lajos (Budapest, 1889. október 8. – Budapest, 1977. december 25.) magyar
könyvtáros, zene- és színháztörténész, tanár;
Láng
Erzsébet / Kecskeméti Pálné
/ (1889. december 14.
–Washington, 1959. november 23.) csembalóművésznő. 1908-1911-ig Bartók
Béla zongoristatanítványa Budapesten, 1943-1945 között pedig Bartók legszűkebb baráti köréhez
tartozott New York-ban;
Lányi
Viktor (Rákosfalva, 1889. augusztus 8.– Brüsszel, 1962. október 22.)
zeneszerző, író, műfordító. Kitűnő prozódiával, magas színvonalon fordított le számos
operát magyarra. Fordításai közé tartozik a teljes Tetralógia (Wagner: A
Nibelung gyűrűje); a Parsifal (Wagner), a Falstaff, A végzet hatalma, a Don
Carlos (Verdi) stb., a Turandot (Puccini);
Maleczky
Bianka (Budapest, 1889. január 14.–Budapest, 1946. május 14.)
operaénekes, zeneakadémiai tanár. 1912–1925 között az Operaház magánénekesnője volt, 1921-től tanított a
budapesti Zeneakadémián;
Németh
Mária (Körmend, 1889. március 13. – Bécs, 1967. december 28.)
operaénekes, tanár;
Rezik Béla (Arad, 1889 – 1973. december 6.) énektanár, karnagy. A Zeneművészeti
Főiskolán 1910-ben középiskolai ének-zenetanári oklevelet, a Nemzeti
Zenedében 1914-ben pedig végbizonyítványt szerzett. 1911-től a budapesti
II. kerületi Állami Főreál iskola /1938-tólToldy Ferenc Gimnázium/
énektanára. 15 évig a budavári Mátyás-templom szólóénekese és a
Székesfővároisi Énekkar korrepetitora. A Palestrina
Kórus alapító tagja és 7 évig főtitkára. A budapesti III.
kerületi Törekvő Dalkar, a Csepeli Papírgyári Dalkar, a Goldberger-gyári
és a Süss-gyári Dalkar karnagya;
120 éve született Anday Piroska, Rosette Anday (1894. december 22. – Bécs, 1977. szeptember 8.) operaénekesnő, tanár;
Braun
Dezső (Temesvár, 1894.
április 27. – Temesvár, 1940. február 15.) romániai magyar zenekritikus,
zenetanár;
Farkas Márta (Balassagyarmat, 1894. márc. 25. – )
hegedűművésznő. Farkas Ferenc pusztavérti (Komárom megye) földbirtokos,
tb. megyei főjegyző, Nógrád megyei ny. aljegyző leánya. (Anyja:
Burány Mária). Kisgyermekkorában feltűnt rendkívüli tehetségével, 9 éves
korától a Zeneakadémián tanult, Hubay Jenő tanítványaként 1910-ben
végzett, 1914-ben művészi oklevelet nyert. Tehetségéről a sajtó
elragadtatással írt. Több hazai és külhoni turné után hároméves Észak-Amerikába
szóló szerződést kapott, de a világháború kitörése megakadályozta
utazását, jelentősen befolyásolva nemzetközi pályafutását. Itthon, 1923-ban
volt mesterével, Hubay Jenővel adták elő Bach kettős versenyét
frenetikus sikerrel;
Fenyves
Jenő (Budapest, 1894 –)
karmester, zeneszerző, zenetanár;
Gilányi Mór z zeneíró 1894
Fodor Kálmán (Naszály-Billegpuszta, 1894.
március 21. – Győr, 1961. március 30.) énektanár, orgonaművész.
Tanítói oklevelét 1913-ban szerezte meg a Dunántúli Ágostai Hitvallású
Evangélikus Egyházkerületi Soproni Tanítóképző Intézetben. Másodtanító
Somlószőlősön 1913–1914-ben. 1914-től Rozsnyón kántortanító.
1923-ban a győri evangélikus iskola énektanítója és a gyülekezet kántora.
1925–26-ban a Győri Evangélikus Iskolaigazgatója. Újjászervezte és vezette
az egyházi énekkart és az iskolai gyermekkórust. Tervei szerint építette át
1926-ban a pécsi Angster-cég a győri evangélikus öregtemplom orgonáját.
Hosszabb ideig orgonistája volt a Kossuth utcai neológ zsinagógának is. Vezette
az Iparos Dalkört, később a Richards gyár énekkarát. Az iskolák
államosítása után rövid ideig kántori szolgálatot végzett. 1952-től
1957-ig a Győri Állami Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatója;
Gstettner
Alice / Molnár C. Pálné / (Korneuburg, Ausztria, 1894. október 15. – Budapest,
1978. március 9.) énektanár.1949–1958 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított.
Német származása ellenére az olasz módszerrel oktatott: ragaszkodott ahhoz,
hogy tanítványai az elvégzett anyagot magyar és eredeti szöveggel egyaránt
elsajátítsák. Nyugdíjba vonulása után ismét magánúton tanított;
Krausz Mihály (1894
–) zeneszerző, tanár;
Herz
Ottó (Eperjes, 1894. december 31. – New York, 1976. január 5.) zongoraművész, kiváló
kamarazenész és zongorakísérő. Elsősorban, mint zongorakísérő vált világhírűvé, de közreműködött számos
kamarazenekari hangversenyen és szonátapartnere volt sok hegedűsnek és csellistának.
A két világháború között számos magyarországi Bartók- és Kodály-koncert közreműködője volt. 1933-tól
1938-ig a Fodor zeneiskolában tanított;
Katona
Jánosné Benkő Anna
(Hévíz, 1894. május 29. –
Budapest, 1963. november 6.) énekes-tanár. A galgahévízi népi együttes egyik
alapító és szervező tagja;
Kígyósi
Árpád (Budapest, 1894. február 11. –) zenetanár, kottaszerkesztő, közreadó (Fodor
Zeneiskola, Budapest, Kígyósi Zeneoktatói Munkaközösség);
Klafszky
Henrik (Sásony, 1894. április 13. – Sopron, 1990. december 10.) karnagy, zenepedagógus, banktisztviselő. 1945
után részese volt a soproni zenei élet újjászervezésének. A szimfonikus zenekar
tagjaként szívügyének tartotta Sopron egyházzenei életének feltámasztását,
templomokban is muzsikáltak. 1952-ben Klafszky a postás zenekart vezényelte,
Petőházán
10 évig vezette a zeneiskolát. 1949-ben a banktól nyugdíjba vonult. 1963-tól
szerepelt a Soproni Ünnepi Hetek zenei programjain, tanított a zeneiskolában,
játszott a szimfonikus zenekarban;
Koudela
Géza (Kalocsa, 1894.
március 25. – Budapest, 1939. június. 21.) pap, zeneszerző, hitoktató,
egyházzenei igazgató, pápai kamarás. 1920: átment az esztergomi főegyházmegyéhez hitoktatónak.
1928: az Egyetemi templom karnagya és a KPI énektanára. 1928-39: a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola egyházzenei tanszakának tanára. Az Országos Liszt Ferenc
Társaságnak 1933- tól ügyvezető igazgatója, 1934-től alelnöke, a Muzsika
társszerkesztője;
Kövesdi
Rezsőné, Braun Gina (Pécs, 1894. február
2. – Budapest, 1989. március 3.) zongoraművész-tanár. 1915-ben, 21 éves korában diplomázott
Szendy Árpádnál, Liszt Ferenc tanítványánál. Tanulmányai befejeztével a Fodor
zeneiskolában tanított. Kísérő- és kamaramuzsikusként koncertezett Telmányi Emillel
és Hubay Jenővel;
Léner
Jenő (Szabadka, 1894. június 23. –New York, 1948. november
29.) hegedűművész, a nevét viselő vonósnégyes alapító primáriusa. Az Operaház
zenekarának tagja, majd Smilovits Józseffel és Hartman Imrével triót alakított,
melyet később Róth Sándor bevonásával vonósnégyessé bővített. A
vonósnégyes, mely sokat köszönhetett Weiner, Leó vezető irányításának, 1919- ben Szegeden
mutatkozott be. Bécsben 1920-ban játszottak először és még ebben az
évben Olaszországban tettek hangversenykörutat, majd Ravel meghívására
Párizsban léptek fel. 1923-ban Angliában telepedtek le. Évenként mintegy 120
koncerten játszottak. Európán kívül 1929-ben és 1930-ban New Yorkban
szerepeltek, majd beutazták az egész USA-t és Kanadát is. 1935 – 36 nyarán
Svájcban, 1937 nyarán Angliában kamarazene-kurzust tartottak;
Id.
Magyari Imre (Debrecen, 1894. szeptember 10. – Budapest, 1940.
április 27.) ) korának egyik leghíresebb prímása volt;
Maleczky
Oszkár (Budapest, 1894. február 6 – Budapest, 1972. február 22.)
operaénekes, tanár. Harminc éven át, 1932-1962-ig tanított a Zeneakadémián
éneket és színpadi játékot;
Mészáros
Anna, Bodonyi Lászlóné (Újpest, 1894. június 26. – Budapest, 1977. június
12.) zongoraművész-tanár. Rövid ideig a Nemzeti Zenedében tanított, majd átvette
édesanyjának, magán zeneiskoláját. Ez élete végéig fönnállt, ahol az ötvenes
évektől fiával, Bodonyi István hegedűművésszel és leányával,
Bodonyi Anikó zongoraművésznővel tanított együtt. A hatvanas évektől zeneoktatói
munkacsoportot is vezetett;
Micsey
Józsa (1894–?) operaénekes-tanár;
Miklósvári
Gyenge Anna (Kézdivásárhely, 1894. március 20. – Philadelphia,
1955. március 21.) magyar színésznő, opera-énekees, tanár;
Molnár
C. Pálné, Gstettner Alice (Korneuburg, Ausztria, 1894. október 15. – Budapest,
1978. március 9.) énektanárnő. Előbb saját magán-zeneiskolájában, 1949–1958 között a
Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított;
Nagypál
Béla (Budapest, 1894. július 19. – Budapest, 1968. június 30.) magyar
színházi karmester, zeneszerző;
Szabó
György Polikárp (Juta, 1894. július 4. – Esztergom, 1979. január 5.)
ferences szerzetes, zeneszerző, tanár. 1921-1930 között a gyöngyösi teológián tanított
dogmatikát és zenét. Zenei tehetségét fölismerve a ferences rend segítette
zenei képzését külföldön is, 1926-ban a bécsi zeneakadémián, 1928- ban Rómában
az Egyházi Zeneakadémián tanult. 1930-ban egyházzenei doktorátust szerzett.
1931-34-ben a gyöngyösi főiskolán kívül a váci püspöki szemináriumban is
oktatott zenét. 1934-től 1950-ig Szolnokon tevékenykedett, 12 éven át, mint rendfőnök plébános és
esperes, 1940-42-ben rendi kormánytanácsos, hitoktatási felügyelő volt, tanított, plébániai
énekkart szervezett és dirigált. Mint zeneszerző főleg orgonaműveket komponált;
Szamosi Elza /Szamossy / (Budapest,
1884. március 8. – Budapest, 1924. július 14.) opera-énekesnő-tanár. Színésznői pályafutását
Németországban kezdte. Csak 1903-ban lépett fel először Magyarországon,
amikor megnyitották a Királyszínházat. Később a Népszínházhoz
szerződött, de 1904-ben már az Operaház társulatának tagja. Kiváló
drámai énekesnő volt. Amerikában vendégszerepelt 1906-ban, de egy évre rá
visszatért az Operaházhoz. 1917-ben végleg megvált az Operaháztól, és Bécsben
énekiskolát nyitott. Később ismét fellépett operettekben. Főbb szerepei: Bizet:
Carmen, (Carmen), Puccini: Bohémélet (Mimi), Puccini: Pillangókisasszony
(Cso-Cso-Szán), Eugene D’Albert: Hegyek alján (Márta);
Szatmári
Tibor (Budapest, 1894. szeptember 23. – Budapest, 1942. november 12.)
zongoraművész-tanár. 1924-ben lett a Nemzeti Zenede tanára, majd a 20-as
évek végétől haláláig a budapesti Fodor Zeneiskolában tanított. Számos kitűnő tanítványt nevelt. Főként Schumann műveinek volt hivatott
előadója;
Szenkár
Dezső (Budapest, 1894.
január 28. – Budapest, 1962. december 5.) zeneszerző és karmester, tanár.
Innsbruckban, Stockholmban, Berlinben, Helsinkiben, majd Párizsban működött. 1939-ben
visszatért Budapestre. Főként színpadi műveket és könnyűzenét írt;
Ulbrich
Hermin /Mártony Ferencné/ (1894-1981) gordonkaművész-tanár, az első hazai vonósnégyes megalapítója;
Vermes
Jenő (1894-1970?)
operaénekes-tanár. 1911-ben debütált a Városi Színházban, ahol több főszerepet is énekelt
(Brogni, Sarastro, Rocco). Az 1930- as években szerződött az Operaházhoz.
A kórus tagja volt, de énekelt számos comprimario- és karakterszerepet is;
Vigh Jenő (1894-1960) zenekritikus, író, operaénekes;
Zádor
Jenő (Bátaszék, 1894. május
11. – Los Angeles, 1977. április 5.) magyar 1922-től a bécsi Új Konzervatórium
tanára volt.
115 éve született Bakkay Gyuláné Dávid Nelli (Alsó-Jára,
1899. május 22. –) zongoratanár (Művelődési Központ és Állami Zeneiskola, Békés);
Baranyai
István (Szépmező, 1899. április 24. – ) erdélyi zenekritikus, zenetanár;
Bárdos
Alice (Budapest, 1899. február 3. – 1944) hegedűművész-tanár. 1926- ban
a szombathelyi városi zeneiskola hegedű-tanszakának vezetője, a Kultúregyesület
zenekarának hangversenymestere, és megalapította a Szombathelyi
Kamarazene-társaságot, majd 1935-ben a szombathelyi Collegium Musicumot. A
Magyar Holocaust áldozata;
Bárdos
Lajos (Budapest, 1899. október 1. – Budapest, 1986. november 18.)
zeneszerző, karnagy, zenetudós, karnagy, zenetudós. 28 évesen meghívást
kapott Harmat Artúrtól a Zeneakadémia egyházkarnagy-képző tanszakára. Később a középiskolai
énektanár- és karvezetőképző valamint a zenetudományi tanszakon is tanított. Legtöbb
tantárgyának (hangszerelés, prozódia, kargyakorlat, magyar népzene,
transzponálás, partitúraolvasás, összhangzattan, zeneelmélet, ellenponttan,
formatan, népdaléneklés, magyar egyházi népének, katolikus egyházi népének,
egyházzenei formatan) anyagát is maga dolgozta ki. Szívügyének tekintette a
magyarországi énekkarok számának és színvonalának növelését. 1929-től a Palestrina Kórus
élén főleg oratóriumokat mutatott be. 1941-ben a Palestrina és a Cecília
Kórus egyesítésével megalapította a Budapesti Kórust, 1942 és 1962 között a
budavári Mátyás-templom ének- és zenekarának karnagya. 1931-ben – Kerényi
György és Kertész Gyula társaságában – megalapította a Magyar Kórus folyóiratot
és azonos nevű kiadóvállalatot. Húsz év alatt kb. 2000 művet adtak ki egyfelől régi mesterek,
másfelől fiatalabb magyar zeneszerzők tollából. A kiadott gazdag zeneirodalom bemutatására
sok iskola részvételével hangversenyeket szerveztek, ezzel elindították az
Éneklő Ifjúság mozgalmat. A cserkészmozgalmon belül megindította és
elterjesztette a városi ifjúság körében is a népdaléneklést (101 magyar
népdal). Gazdag zeneszerzői munkásságát (kb. 600 mű)
népdalfeldolgozások, misék, motetták, költők verseire írt kórusművek, színpadi és drámai
kísérőzenék, dalok, hangszeres művek alkották. Zenetudósként tankönyveket,
tanulmányokat, könyveket írt. Híresek Bartók, Kodály és Liszt kutatásai. Bárdos
Lajos halála után sorra alakultak a nevét viselő iskolák. Ezek az alakulás
sorrendjében a következők: Dunakeszi, Budapest (Baranyai utca), Tapolca, Fehérgyarmat, Mezőkövesd, Nagyatád, Mezőtúr, Hajdúszoboszló,
Budapest (Alsó-erdősor u.). A 9 Bárdos iskola kétévente országos találkozót rendez,
ahol egy közös hangversenyen mutatják be tudásukat. Bárdos Lajos írásai a
Parlandóban: A mazurkák népi skálái, 1978/4.; Összerakó játék, 1978/6.;
Szétszedős játék, 1978/7-8.; Bach nyitókadenciái, 1978/9.; Schubert
harmóniák, 1978/10.; Schubert új hangzatai, 1978/11.; A hangközök jelzői, 1978/12.;
Mindegyikből kétféle, 1979/1.; Pentafónia, 1979/4.; Ketten külön, ketten
együtt (Egy sajátos kezdőképlet) 1979/5.; Szerkezet és színezet, 1979/3.;
Bartók “szűkszavú” dallamai – I. rész, 1979/6.; II. rész 1979/7-8.; A „négy
betű” történetéből, 1979/9.; Mozart és az organika, 1979/10.; Mozart és
a “tengely”, 1979/11.; S vagy D? 1979/12; Nápolyi dominánsok, 1980/1.; Plagális
formaterv - I. rész 1980/2.; II. rész 1980/3.; Vikariáló hangok dallamban és
harmóniában - I. rész 1980/4.; II. rész 1980/5.; Mixtúrák (Chopin dicsérete),
1980/6., Mikrokozmosz-problémák, 86 1980/7-8.; Csak - finálisz - I. rész
1980/9.; I1. rész 1980/10., - III. rész: 1980/11., (Kodály zenéjében), -
IV.rész: 1980/12., Dallam-vetület népzenénkben és Bartóknál, 1981/2., Bartók
honvágy-dallama, 1981/3., Régi hangzat új helyen (Schubert újításaiból),
1981/4., Háromféle pentatónia - I. rész: 1981/5., - II. rész: 1981/6.,
Törpetonalitás Bartók műveiben, 1981/7-8., Pentaton akkordok, Bartók műveiben, - I. rész:
1982/1., - II. rész: 1982/ 2.; III. rész 1982/3.; Heptatonia tertia I. rész
1982/4.; II. rész 1982/5.; Tizenkétféle kvartszexakkord, 1982/6-7.; Araszoló
mozgás I. rész Kodály: op. 3. I., 1982/10.; II. rész Kodály: op. 5.l.,1982/11.;
Célharmonizálás (Kodály: Op. 11. 2.), 1983/3.; Lasso – Liszt – Kodály - I. rész
1983/6-7.; II. rész Vezetőhang nélkül 1983/8-9.; A hatodik hármashangzat,
1983/11.; Kóda-akkord, 1984/3.; Bartók és a rend (közreadja: Póczonyi Mária),
1989/11.;
Csákváriné, dr. Takács Erzsébet (Balassagyarmat, 1899. aug. 28. –
Gödöllő, 1981.) Zenetanár. Az Amizoni Nőnevelő intézet tanára.
Polgári iskolai, középiskolai, tanítóképző intézeti és zenei szakiskolára
képesített zenetanár;
Csámpai
Ivó (Fiume, 1899. július 24. Fiume – München, 1984. október 18.)
cigányprímás, zeneszerző, zenetanár;
Czövek
Erna (Orsova, 1899. december. 13. – Budapest, 1983. március. 30.)
zenetanár, zeneiskolai igazgató. 1920-1947 között a Fővárosi Zenetanfolyam
zongoratanára. 1945 után a tömegzenei nevelés, az új típusú zenei oktatás egyik
élharcosa: 1947-től 1950-ig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, majd a Népművelési Minisztérium
zenei előadója; 1950-52-ben a budapesti Bartók Béla Zenei Gimnázium
zongora- és szolfézstanára; 1952-től 1962-ig a Fővárosi Zeneiskola Szervezet 1. sz. körzeti
zeneiskolájának igazgatója. Sokat tett a magyar zeneoktatás modernizálásáért.
Előkészítette a vidéki zeneiskolai hálózat államosítását. – Főbb művei: Zongora Ábécé
(1946); Zongoramuzsika 6 kötet (1951); Zongora-iskola I. (1975); Miniatűrök, zongorára
(1975); Zongora-iskola II. (1977.); Emberközpontú zenetanítás, módszertan
(1979.). Az 1960-as és 1970-es években a Parlando Szerkesztőbizottságának tagja
volt. Emlékét a Tóth Aladár Zeneiskola és a nevét is viselő budakeszi Czövek Erna AMI ápolja
a legaktívabban; és a nevét is viselő budakeszi Czövek Erna AMI ápolja a legaktívabban.
Czövek Erna Parlandóban megjelent írásaiból: Gondolatok az ismeretterjesztésről, 1962/2., Hivatásos
zenészek képzése (ISME), 1964/7-8., A zenepedagógia kapcsolata a mai zenével,
1969/3., Az egyéni fokozatosság elve a technika megalapozásában (Martienssen),
1971/5;
Diskay
József / Klein József
(Tapolca, 1889 – Los Angeles, 1964) operaénekes, tanár;
Engel
Iván (Békéscsaba, 1899. október 6. –
Bázel, 1985. december 16.) zongoraművész, egyetemi
tanár.1921-ben mutatta be első önálló hangversenyét a Zeneakadémián, ahol 10 évig
tanított zongora és zongora kötelező tárgyat. 1925-ben meghívták a kairói zeneiskola
tanárának, ahol 1927-ig volt. Ezután Berlinben élt. A második világháborút
követően a budapesti Zeneművészeti Főiskola tanára lett 1956-ig. 1956-tól Svájcban élt;
Falk
Géza (Budapest, 1899. január. 16. – Pozsony-Ligetfalu /SK, Bratislava-
Petržalka, 1945. március 29.) 1922-ben végezte a Zeneművészeti Főiskolát. Négy évig volt
a budapesti Zsidó gimnázium zenei vezetője. Elméleti könyvei: Általános zeneelmélet: Zenei
formatan. Kompozíciói: Furulyás; Kinyilatkoztatás (oratóriumok); vonósnégyes,
fúvóstrió, dalok. F. azok közé a magyar zenészek közé tartozik, akik a zsidó
népi zene alapjain komponálnak;
Farkas
Jenő (1899–1949) I. Ferenc
József utolsó prímása. 14 éves volt, amikor megalapította együttesét;
Gábriel Ferenc (Budapest, 1889. január 2. – Budapest, 1968. május 29.) magyar hegedűművész, főiskolai tanár. Budapesten a Zeneakadémián Hubay Jenőnél, majd Párizsban tanult. Ezután a Hofoper koncertmestereként négy évet töltött a németországi Dessauban. Miután hazatért, a Hubay vonósnégyes másodhegedűseként szerepelt. 1922 és 1959 között a Zeneművészeti Főiskola tanára volt a hegedűtanszakon. Kamarazenét is tanított és egy időben ő vezette a vonósfőtanszakot is;
H. Nagy Zsuzsanna (Dég, 1949. aug. 31.) zenetanár,
egyházzenész. 1969-től a pécsi Liszt Ferenc Zeneiskola hegedűtanára.
1970-től tanár a veszprémi Csermák Antal Zeneiskolában, 1975-től a
pápai Bartók Béla Zeneiskolában. Tk.: 1970 után kántora és karnagya az
adászteveli és a pápai ref. templomnak. 1990-től nyaranta tanára az
Országos Kántorképző Tanfolyamnak. Újraindulása óta óraadó tanár a Pápai
Reformárus Teológián. 17 évig vezette a Pápa Városi Középiskolás Zenekart;
Hajdu
Anna (Kemecse, 1899. október 13. – Budapest, 1988. november 15.
hangverseny-énekesnő, énektanár. Hivatásos működésének befejezése óta fiatal énekesek hangképzőjeként vált ismertté;
Hajós László (1899) hegedűművész, tanár;
Halász
Gitta (Lipik, 1899 – Budapest, 1968. május 8.) operaénekes. Élete utolsó
éveiben énektanítással foglalkozott;
Hanák Árpád (Budapest, 1889 –) zenetanár, zongoraművész;
Harsányi
László (Nemesszalók, 1899. március 26. – Budapest, 1976. szeptember 26.)
kántortanító, karnagy,
Herczeg
László (1909-kb. 1994) zenetanár;
Hoór-Tempis
Erzsébet (Budapest, 1899. július 30 – Budapest, 1981. október
20.) énekművész-tanár. 18 éves korától éneket tanított. 1924-ben meghívta a
debreceni Városi Tanács a Városi Zeneiskola ének tanszakának vezetésére, itt
tanított 1947-ig. Debrecenben zeneóráin növendékeit művészi igényességre
nevelte. Művelt muzsikus, kiváló műfordító is volt (5 nyelven beszélt), lefordította a műdalok és
operarészletek (áriák, együttesek) szövegeit; zongorán kísért,
kosztümöket-kellékeket tervezett és készített. Kiváló énekmester, ismerte a
teljes énekes szakirodalmat (az összes jelentős operát), remekül
zongorázott, kiváló pedagógus volt, az énekesszólisták több generációja került ki
keze alól. Tóth Aladár 1947-ben meghívta a bp.-i Operához énekmesternek, ahol
haláláig tanított. A budapesti Zeneművészeti Főiskola ének-főtanszak tanára volt 1949-62 között nyugdíjazásáig;
Kaposi Gyula (Kiskunfélegyháza,
Pest vm., 1899. január 18. – Budapest, 1970. október 2.) pap, tanítóképzői zenetanár. 1931. a
szegedi római katolikus tanítóképző zenetanára; 1932: a budapesti
Zeneművészeti Főiskolán zenetanári oklevelet szerzett; Az 1940-es
évek elején a Hittudományi Főiskola énektanára, a szegedi Püspöki
Tanoncotthon igazgatója és egyházzenei szakfelügyelő. A Katolikus
Legényegyletek csanádegyházmegye elnöke, az Országos Egyházzeneművészeti
Tanács tagja, az Országos Magyar Cecília Egyesület csanádegyházmegye
igazgatója, a Szegedi Testgyakorlók Körének társelnöke. Egyházzenei
előadásokat tartott Szegeden és környékén. Kántorképzői tantervet
készített;
Lajtai
Lajos (Budapest, 1899. április 13. – Budapest, 1966. január 12.)
zeneszerző, tanár;
Laki
Farkas Jenő (Répcelak, 1899 – 1949) prímás, zeneszerző, tanár. I. Ferenc
József utolsó prímása (a királygyűrű tulajdonosa). 1932-től a Magyar
Cigányzenészek Országos Egyesületének alelnöke, a Fráter Lóránt Társaság tagja;
Laurisin
Miklós (Kalocsa, 1899. augusztus 21. – Budapest, 1949. november 6.)
zongoraművész-tanár és zeneszerző. 1922-től a Nemzeti Zenede, 1924-től a Fodor Zeneiskola,
1930 – 46 között a Zeneművészeti Főiskola tanára;
Maleczky
Bianka (Budapest, 1889. január 14.–Budapest, 1946. május 14.)
Operaénekes-tanár. 1921-től tanított a Zeneakadémián;
Ormándy
Jenő,
Eugene Ormándy /eredetileg Blau-Ormándy
Jenő/ (Budapest, 1899. november 18. – Philadelphia, 1985. március 12.)
magyar származású amerikai karmester, zeneszerző, karnagy,
zenetudós.1914-ben a budapesti Zeneakadémián diplomázott Hubay Jenő hegedűtanítványaként.
1917-ben professzorrá nevezték ki. 1921-ben New York-ban koncertmester lett,
ott is telepedett le. 1924-től karmester volt New York-ban, 1931–1936 között
Minneapolisban. 1936-ban ment Philadelphiába, ahol előbb Leopold Stokowski
mellett a Philadelphia Orchestra állandó karmestere, majd 1938–1973-ig
zeneigazgatója volt. 1945-ben ő mutatta be Bartók Béla 3. zongoraversenyét;
Sándor
Renée /Ster/ 1899. július 8. – Budapest, 1977. augusztus 29.) zongoraművész-tanár. 1945 előtt a Goldmark Zeneiskolában,
1949-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (1951–54)
tanította a zongorakötelező tárgyat;
Schirger
Géza (Budapest, 1899. október 19. – Dunaújváros, 1981) zongoratanár,
zeneszerző, karmester. 1926-34-ig a Royal Orfeum másodkarmestere, 1934-ben a
Flóra Balett munkatársa. 1952-54. között a veszprémi zeneiskola igazgatója.
1955-től a dunaújvárosi zeneiskola igazgatóhelyettese. 1966-ban
nyugállományba vonult. 1974-től a Dunapataji Állami Zeneiskola solti tagozatának
szerződéses zongoratanára;
Seress
Rezső /született Spitzer
Rudi / (Budapest, 1889. november 3. – Budapest, Józsefváros, 1968. január 11.)
zeneszerző, zongorista. Leghíresebb dala, a Szomorú vasárnap (Gloomy Sunday)
világsláger lett;
Szabolcsi
Bence (Budapest, 1899. augusztus 2. – Budapest, 1973. január 21.)
zenetörténész, művészettörténész, az MTA tagja (levelező 1948, rendes tag 1955).
Budapesten tanult jogot, irodalomtörténetet és filozófiát (1917-20) és
Lipcsében zenetudományt, művészettörténetet és történelmet (1921-23).
Társszerkesztője volt a „Zenei Szemlének" (1926–29), Tóth Aladárral a Zenei
lexikonnak (1930–31). Tagjává választotta őt 1936-ban a londoni
Royal Asiatic Society, 1938-ban a Nemzetközi Zenetudományi Társaság, 1940-ben a
Nemzetközi Népzenei Tanács, valamint 1960-ban a finn Kalevala Társaság. 1945-től a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola zenetörténet-tanára (magyar zenetörténet, zenetörténet,
operatörténet, zenei stílustörténet). 1951-ben megalapította és haláláig
irányította a zenetörténész-képzés legelső magyarországi műhelyét, a zenetudományi tanszakot. 1950–1956 között az
"Új Zenei Szemle", 1960-tól 1973-ig a "Magyar Zene",
haláláig a "Studia musicologica" c. folyóiratok szerkesztő bizottságának tagja volt. Ez
utóbbinak (Kodály Zoltán 1967-ben bekövetkezett halála után szerkesztője lett. 1951– 1956,
valamint 1959–1961 között elnöke volt a Magyar Zeneművészek Szövetségének.
Bartha Dénessel együtt szerkesztették a "Zenetudományi tanulmányok"
tízkötetes könyvsorozatát (1953–62). 1961-ben megalapította és 1973-ig
igazgatóként irányította az MTA Bartók Archívumát, amely 1969 (más forrás
szerint 1974) óta az MTA Zenetudományi Intézeteként működik;
110 éve született Andor Ilona (Pécsvárad, 1904. április 9. – Budapest, 1977. július
18.) ének- zenetanár, karnagy. Zongorát tanított 1927-28-ig zongorát tanított a
pécsi Városi Zeneiskolában, mint óraadó (más helyen 6 évet említenek). 1929-től a Ranolder
tanítóképző Intézetben fakultatív zenetanár és II. karnagy. A harmincas évek
közepén a Zeneakadémia Középiskolai énektanárképző tanszakának hallgatója. 1948-tól
a Ranolderben I. karnagy (az intézet neve Leövey Klárára változott, ma is ez a
neve). Kodály több művét (Árva vagyok,
Hegyi éjszakák V.) az ő kórusának írta. Az elsők között alakította ki Bartók és Kodály kórusműveinek előadói stílusát;
Balázs Ibolya (1904–1989) operaénekes-tanár;
Báthory
Sándor (Mezőtúr, 1904 – Szeged, 1993) gordonkaművész-tanár. 1935- ben
Mezőtúron zeneiskolát alapított. 1947-52 között a szegedi Állami
Konzervatórium tanára, 1952-66 között pedig a Zeneművészeti
Szakközépiskola igazgatóhelyettese, majd igazgatója, 1966-72 között a Szegedi
Zeneiskolai Tanárképző Intézet igazgatója. Tanítványa volt többek között Onczay Csaba és
Sin Katalin gordonkaművész;
Berendné Rosenák Margit (Budapest, 1904-) zenetanár, zongoraművész;
Bodó
Erzsébet /Berg Ottóné / 1904. szeptember 11. – 1957.) operaénekes-tanár;
Bors
Irma (1904-1993) irgalmas rendi kedves nővér, zenepedagógus
életében embermentő tetteiért nem akart elismerésben részesülni, bár a megmentettek –
köztük tanára, Kodály Zoltán is, akit az üldözések idején zsidó származású
feleségével együtt bújtatott – szorgalmazták, hogy a Világ Népeinek Igazai közé
kerüljön. A kezdeményezést folyamatosan azzal hárította el: „Ne, nem azért
tettem.”. Az 1993. március 9-i halálát követő temetésen egyik tanítványa
nekrológjában így méltatta bátor kiállását: „Az üldöztetés idején zsidó társait
mentette. A veszélyes időkben Kodályék a Szent Teréz Intézet pincéjében rejtőztek, amint azt
Kodály levelei is tanúsítják;
Bruckner
Gyula (Budapest, 1904–) hegedűtanár. 1925-től a kispesti Deák Ferenc reálgimnázium zenetanára
volt. Zeneesztétikai előadásokat tartott a Kispesti Evangélikus Ifjúsági Egyesületbe4n.
1936-ban a kispesti Koppazeneiskola tanára lett;
Brunovszky
Károly (Budapest, 1904. november 2. – Budapest, 1988. április 15.) hegedűtanár, hegedű és brácsaművész-tanár. 1924-1930
között Waldbauer Imrénél és Lajtha Lászlónál tanult. A Városi Színház
zenekarában játszott. 1930-ban alapító tagként került a Budapesti
Hangversenyzenekarba, ahol ügyvezetőként is működött. 1940-44-ben a Székesfővárosi Zenekarnál
játszott. 1945-től 1949-ig ismét a Budapesti Hangversenyzenekarnál művészeti titkár.
1949-1977 között a Magyar Állami Operaháznál volt művészeti titkár.
Emellett 1950-től ellátta a Budapesti Filharmóniai Társaság titkári teendőit; 1967-től az egyesület
ügyvezető igazgatója volt;
Domján
István /Géza/ (Rákospalota,
1904. augusztus 8. –) karnagy, zenetanár. A tapolcai Filharmonikus Zenekar, a
Községi Leventezenekar, a VOGE Csobánc Férfikar, a Palestrina Kórus karnagya
volt;
Enge
János (Pécs, 1904. október 6. – Budapest, 1981. május 18. )
zenepedagógus, főiskolai tanár, zeneszerző. Rácvárosban működött először önálló kántorként (1923-1927). 1927 és 1945
között a mosoni plébániatemplom kántora volt. Legnagyobb itteni érdemének a
Mosoni Ének- és Zeneegylet (MÉZE) felvirágoztatását, országos kórussá
fejlesztését tarthatjuk. 1933-ban létrehozta a MÉZE Zeneiskoláját. 1938-ban
elvégezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyházkarnagyi szakát. Tanított az 1938-ban
meginduló Magyaróvári Zeneiskolában. 1940-ben a MÉZE vegyeskara a győri dalosversenyen első helyet ért el. Mosonban és
Magyaróváron számos kórust vezetett. 1945-ben a zalaegerszegi leányliceumban
tanított. Az egyházi líceum bezárása után visszakerült Pécsre, a tanítóképzőbe, ahol tanult és
1951-től taníthatott. 1955 és 1967 között a székesfehérvári zeneiskola
igazgatója volt;
Frid
Géza (Máramarossziget, 1904. január. 25. – Amszterdam, 1989. szeptember 13.) zeneszerző, zongoraművész. Európa
legjelentősebb városaiban koncertezett, majd 1929-ben Amszterdamban
telepedett le. Zongorakísérőként és Bartók- interpretátorként is fellépett többek
között az USA-ban és a Távol- Kelet országaiban. 1964-1969 között az utrechti
konzervatórium kamarazene tanára;
Gosztonyi
János (Újpest, 1909. április 12. – Budapest, 1972. február 27.) orgonaművész-tanár. 1954-ig Ózdon
római katolikus egyházkarnagy volt és zongorázni tanított. 1954-től nyugdíjazásáig
(1969) Budapesten általános iskolában tanított éneket, és énekkart vezetett;
Gregor
Klára, Paulovics Gézáné (Budapest,
1904. június 28. – Budapest, 1976. július 5.) orgonaművész-tanár. 1928-tól
hangversenyezett, gyakran játszott Ausztriában, Svájcban, Olasz- és
Franciaországban. Az ötvenes évektől Budapesen, Hódmezővásárhelyen tanított
orgonát, zongorát és zeneelméletet;
Gyulai
Elemér (Kaposvár, 1904. február. 19. – 1945 - A Holocaust áldozata)
zeneszerző és zenepszichológus. Magyarországon elsőként foglalkozott
tudományosan a zenepszichológiával. 1936–39 között módszeres kísérleteket
folytatott az Országos Szociálpolitikai Intézetben a zenehallgatás másodlagos
színélményeinek vizsgálatára. Szerzeményeivel több nemzetközi és hazai díj
nyertese volt. A fasizmus áldozata lett;
Koncz
János (Szombathely, 1904. november 25. – Budapest, 1937. január 5.)
hegedűművész-tanár. Hubay Jenő tanítványa volt. 13 éves korában, mint csodagyermek
járta be Európát. 1920–26-ban Olaszországban élt. 1928-tól a Zeneművészeti Főiskola tanára volt.
Klasszikus művek kiváló előadásával tűnt ki. Nevét és emlékét Országos Zeneiskolai Hegedűverseny őrzi szülővárosában;
Kovács
György (Budapest, 1904. július 3. – Budapest, 1985. május 2.) zeneszerző, tanár. A Hunnia
filmgyár zenei vezetője volt. Később jazz100 hangszerek tanításával foglalkozott és
elméletet tanított. Tagja volt a Budapesti Szimfonikus Zenekarnak;
Laczó
István (Szombathely, 1904. szeptember 16. – Budapest, 1965. szeptember
27.) operaénekes-tanár. 1935-től 1963-ig, nyugalomba vonulásáig az Operaház
magánénekese;
Lesznai
Lajos (Budapest, 1904. december 6. – Budapest, 1977. november 17.)
zeneesztéta, a zenetudományok kandidátusa (1971). 1945-ben belépett a Szikra
Könyvkiadó szerkesztőségébe, lektorként dolgozott 1945-től 1948-ig, majd a
Honvédelmi Minisztériumban 1949-től 1952-ig. A Zeneműkiadónál lektor
(1952–56). 1956-tól nyugdíjazásáig (1962) a Népművészeti Intézetben
volt előadó. 1945 óta számos zenei tárgyú cikket, tanulmányt publikált,
népszerűsítő előadásokat tartott. Cikkei jelentek meg az Új Zenei Szemlében, a
Magyar Zenében, a Parlandóban, a Studia Musicologicában;
Lubik
Imre (Budapest, 1904. december 7. – Budapest, 1964. január 17.) trombitaművész, főiskolai tanár;
Masopust
Péter (Erzsébetfalva, 1904. május 20. – Budapest, 1970. június 6.) hegedűművész-tanár. A
Budapesti Hangversenyzenekar hegedűse (1927–32), majd 1966-ig a budapesti magyar Állami
Operaház szólamvezetője volt. Pestszenterzsébeten zeneiskolát alapított (1940), melyben
1962-ig tanított;
Nádasdy
Kálmán /született Graff Kálmán/ (Budapest, 1904. november 25. – Budapest,
1980. április 17.) filmrendező, színészpedagógus, színházigazgató, műfordító. Segédrendezőként került az
operaházba 1923-ban. 1926 és 1932 között zeneszerzést tanult a Zeneakadémián,
ahol Kodály Zoltán volt a tanára. 1933-ban lett az Operaház rendezője, majd 1941-től főrendezője, 1957 és 1966
között vezető főrendezője. 1959 és 1966 között az operaház igazgatója volt. Rendszeresen
rendezett külföldi színházakban is. 1938-ban a milánói Scala-ban (Puccini:
Turandot), 1938-tól 1940-ig a firenzei Maggio Musicaleban (Bartók: A
kékszakállú herceg vára, Kodály: Székelyfonó), 1948-ban Palermóban (Offenbach:
Hoffmann meséi), a Veronai Arénában (Bizet: Carmen). Nevét a XX. kerületi
Nádasdy Kálmán Művészeti Iskola viseli;
Dr.
Nagy Béláné Steiner Erzsébet (Budapest, 1904. szeptember 7.) hegedűművész-tanár (Fővárosi Zeneiskola
Szervezet, Fővárosi IX. kerületi Állami Zeneiskola);
Ottó
Ferenc (Valkó, 1904. október 26.– Gödöllő, 1976. november 19.)
zeneszerző, zenetanár;
Palotai
Vilmos (1904-1972) gordonkaművész-tanár;
Perlaki
József (Ózd, 1904. május 9. – Budapest, 1984. július 16.) harsona- és
tubaművész, tanár. 1939-68-ban a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának
harsona-szólamvezetője: 1945-82-ben a Bartók Béla Zeneművészeti
Szakközépiskola harsona-tuba tanára. Művei: Harsonaiskola (1-3.); Tubaiskola; Harsonaduók;
Rösler
Endre (Budapest, 1904. november 27. – Budapest, 1963. december 12.)
operaénekes-zeneakadémiai tanár;
Som
László (Budapest, 1904. március 24. – Budapest, 1982. augusztus 11.):
nagybőgőművész és tanár. 1940-ben a Budapesti Hangversenyzenekar alapító
tagjaként került az együttesbe, majd az Operaház zenekarában játszott 1968-ig.
1963-1981 között vezette a Budapesti Filharmóniai Társaság kottatárát. 1953-
1980 között a Székesfehérvári Állami Zeneiskolában tanított;
Somogyi
Vilmos (Budapest, 1904. szeptember. 10. – Budapest, 1985. április 3.)
zenetörténész, zenei író, újságíró. Pályáját sportújságíróként kezdte, majd
1926- tól 1944. márciuságig az Operaház sajtófőnöke volt. Dolgozott
a Magyar Rádió Új zenei Újság műsorának, cikkírója volt a Muzsika c. folyóiratnak;
Szabó
Ernő (Székelyudvarhely,
1904. november 22. – Debrecen, 1982. szeptember 12.) hegedűtanár, zenei író.
1929-1952 között a sárospataki református főiskola, 1952-66-ban a
debreceni református kollégium zenetanára és a Kodály Zoltán Zenei
Szakközépiskola tanszékvezető hegedű-tanára; 1966-1969 között a budapesti Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézete debreceni tagozatának
hegedű-, hegedű-módszertan, kamarazene tanára, főiskolai docense volt.
1969- től nyugdíjasként óradíjas tanár, a debreceni tudományegyetem
meghívott előadója;
Szabó
Lujza (Budapest, 1904 – Budapest, 1934.
november 19.): énekesnő. 1927-ben szerződtette az Operaház, amelynek haláláig tagja maradt;
Szelényi
István (Zólyom, 1904. augusztus 8. – Budapest, 1972. január 31.)
zeneszerző, zongoraművész, zenetörténész, karnagy. Zongoratanári oklevelét 1926-ban
szerezte meg s egyben pedagógiai ösztöndíjat is kapott. Így jutott a Fodor
Zeneiskolában tanári álláshoz. 1926-ban Kadosa Pállal, Kósa Györggyel, Kelen
Hugóval és Szabó Ferenccel megalapította a Modern Magyar Muzsikusok Szabad
Egyesületét. Egyik vezető művésze lett a magyar zenei avantgarde-nak. Előadóművészként ez időtől mutatta be
hangversenyein és rádiószereplésein a kortárs komponisták zongoraműveit, köztük
Schönberg, Hindemith, Casella darabjait. Jelentős szerepet játszott a
munkás kulturális mozgalomban a munkáskórusok irányítójaként. A budapesti
Állami Zenei Gimnáziumban zongora- és zeneszerzéstanár (1946-48), az intézet
igazgatója (1948-50). A Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában zeneszerzést, és a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskolán zenetörténetet, zeneszerzést, partitúraolvasást és
zeneelméletet tanított. 1951–56-ban az Új Zenei Szemle felelős szerkesztője volt;
Szüts
Márta (Pécs, 1904. szeptember 28. – Budapest, 1982. november 18.), a Fővárosi XI. kerületi
Állami Zeneiskola zongoratanára;
Toperczer
István (Szalárd, 1904. április 29.) zenekari hegedűművész (Marosvásárhelyi
Színház Zenekara, Pécsi Nemzeti Színház Zenekara, BSZKRT, Budapest, Budapest
Kamarazenekar - II. hegedű szólamvezető, Kolozsvári Operaház Zenekara - brácsa, Székesfővárosi Szimfonikus
Zenekar - - II. hegedű, szólamvezető, Rádiózenekar, Budapest, Pécsi Nemzeti Színház Zenekara
– szólóbrácsás, fuvolás);
Trózner
József (Marosvásárhely, 1904. augusztus 4. – Marosvásárhely, 1984.
február 6.) erdélyi magyar zeneszerző-tanár. A második világháború után hathatós zenei
nevelőtevékenységet fejtett ki: tanára volt a vásárhelyi városi Zenekonzervatóriumnak
(1947–49), a Népi Művészeti Iskolának (1949–71), ezzel egy időben a Zenei Líceumban
(1949–60) és a Pedagógiai Főiskolán (1961–68) is tanított szolfézst, zeneelméletet
és összhangzattant.
Váczi
Gyula (Budapest, 1904. október 1. – Budapest, 1973. március 17.) magyar
klarinétművész-tanár tanulmányai végeztével, 1929-ben az operaház
alkalmazta. 1949 őszétől a budapesti Erkel Ferenc Zeneművészeti
Szakiskolában, majd 1954-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában
tanított fúvós kamarazenét. Több zenepedagógiai kiadványban működött közre
társszerzőként ( Balassa György–Berkes Kálmán: Klarinétiskola, Magyar
tanulmányok klarinétra, Ujjgyakorlatok klarinétra, A fúvás nélküli gyakorlás
iskolája, Technikai gyakorlatok klarinétra haladók számára);
Vadász Ernőné Benedek Erzsébet (Nagyvárad,
1904. március 15.) zongoratanár (Fodor Zeneiskola, Budapest, Fővárosi Zeneiskola
Szervezet);
105 éve született András Béla /Endre/
(Budapest, 1909 - Budapest, 1980.
február 21.) zeneszerző, karmester, zenetanár. Pályája kezdetén a Városi Színházban és a
kolozsvári Magyar Operában volt karmester. Később a Budai Dalárda,
majd a Vasas Énekkar vezetője lett. 1946–49-ben a Vígopera igazgatója, majd a
Vasas Központi Művészegyüttes;
Antal
István (Budapest, 1909. január 27. – Budapest, 1978. szeptember 25.)
zongoraművész, zenepedagógus. 1945-től a Nemzeti Zenede, 1948-tól haláláig a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola tanára (zongora, metodika) volt. Repertoárján döntően Bach, Beethoven,
Schubert, Liszt Ferenc, Bartók Béla és kortárs magyar zongoraművek szerepeltek. Ő mutatta be Molnár Antal Szvitjét,
Szervánszky Endre Szonatináját, Kadosa Pál III. zongoraversenyét, Sugár Rezső Hegedű-zongora szonátáját,
Horusitzky Zoltán zongoraversenyét. Alapító tagja volt a budapesti Liszt
Társaságnak továbbá tagja a bécsi és varsói Chopin társaságnak. Művészi játékát számos
hanglemez őrzi;
Aszalos
Imréné Timáry Mária (1909. október 12. –) hegedűtanár (Állami
Zeneiskola Nyíregyháza, és Baja);
Balázs Gyula /dr. ujlaki (Keszthely, 1909. március 30. –1983.
május 2.) zongoraművész-tanár, zeneszerző; Baranyi Dezső (1909–1962) cigányprímás;
Dr.
Barna Andrásné, Dénes
(Davidovits) Erzsébet (Miskolc,
1909. december 1. Budapest, 1984. augusztus 11.) zenetanár. 1953-tól részt vett
zenei intézményeink művelődéspolitikai munkájában. A Művelődésügyi Minisztériumban főelőadója, majd
osztályvezetője. 1964-től 1977-ben való nyugdíjazásáig a Zenei Főosztály főosztályvezetője volt;
Bársony
Rózsi / Sonnenschein Róza (Budapest, 1909. március. 14. – Bécs, 1977. március
28.) énekes-színész, tanár;
Dr. Berkes Kálmán (1909. július
25. – Budapest, 1969. április 3.) klarinétművész-tanár. 1947-től
Kecskeméten, 1950-től Cegléden, Székesfehérvárott, majd Budapesten
tanított. Számos régi kéziratot tárt fel (pl. Krommer-Kramař műveit).
Évtizedeken át a Berkes-kamaraegyüttes vezetője volt. Klarinétiskola c.
tankönyve (Balassa Györggyel, 1951) húsz kiadást ért meg;
Borst
Rudolf (1909-2000) trombitaművész-tanár, kottaközreadó-szerkesztő;
Csirszka Konrád (Bezda, 1909. augusztus 2. –
Győr, 1953. december 14.) egyházi karnagy, orgonaművész, zenetanár.
1928–1935 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult,
1933-ban egyházi karnagyi oklevelet, 1935-ben középiskolai zenetanári, és
tanítóképző intézeti zenetanári képesítést szerzett. Orgona szakon
akadémiai végbizonyítványát 1945. október 15-én kapta meg, zongorából 1951-ben.
Budapesten kezdett tanítani a Németh utcai Polgári Fiú Iskolában az 1935–37-es
tanévben, mellette kántor, korrepetitor és zenekari pianista volt. 1937
őszén a Győri Katolikus Tanítóképző Intézetben folytatta munkáját
1948-ig, az államosításig. Az 1949 –1950-es tanévtől a Győri Állami
Konzervatórium tanára, szolfézst és zeneelméletet oktatott;
Fábián István (1909.
december 26. – 2004. április 16.) alezredes, tanító, tanár, zeneszerző;
Fajth
Tibor (Kiskunhalas, 1909. december 21. – Budapest, 1975. május 13.)
jogász, zenei és idegenforgalmi szakíró, tanár, igazgató. 1934–1945 között fővárosi tisztviselő, 1945-től a Gazdasági Főtanács, később a Népgazdasági
Tanács munkatársa volt. 1955-ben a Kiadói Főigazgatóság
elnökhelyettese, 1956-tól a Népművelési Minisztérium pénzügyi főcsoportjának vezetője. 1957- től a Magyar Államni
Operaház Operaház megbízott vezetője volt. 1960-tól nyugdíjazásáig a Magyar Nemzeti Bank
titkárságát vezette. 1958-tól jelentkezett, mint szakíró
Fátyol Mihály (Makó, 1909. szeptember 19. – Makó, 1980. február 2.)
zenész, nótaszerző, tanár;
Garai
György (Rákospalota, 1909. december 2. – Lipcse, 1988. május. 15.) hegedűművész, tanár. 1926-ban
mutatkozott be Bécsben, majd 1927-ben Bp.-en is. 1927-30 között a Magy.
Triótagja, 1930-33-ban a Garay-kvartett primáriusa, 1940-45-ben a Fővárosi Zenekar,
1945-51 közt a Magyar Állami Operaház, 1951 után az Áll. Hangverseny Zenekar
koncertmestere. 1949-től 1960-ig a bp.- i Zeneművészeti Főiskola hegedűtanára, 1960-tól haláláig a Lipcsei Rádió Szimfonikus
Zenekarának koncertmestere és a lipcsei Zeneművészeti Főiskola hegedűtanára, a weimari
zenei mesterkurzusok tanára is. Nevéhez fűződik számos magyar zeneszerző, így Jemnitz Sándor,
Ránki György, Sugár Rezső, Szabó Ferenc, Tardos Béla, Veress Sándor hegedűműveinek ősbemutatója is;
Hajdú
Anna /Hajdú Miklósné/ (1909-1988) zongoraművész-tanár, 1952-1988
zeneakadémiai (zongora-kötelező) tanár;
Hajdu
Mihály (Orosháza, 1909. január 30. – Budapest, 1990. július 23.)
zeneszerző, egyetemi tanár. 1941-49 között a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola
zeneelmélet tanára, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában
tanított (1949-60), s végül a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (népzene,
zeneelmélet, formatan (tanszékvezető egyetemi tanára, valamint a Művészeti Alap Zenei
Szakosztály Segélyezési Bizottságának elnöke volt;
Halmos
László (Nagyvárad, 1909. november 10. – Győr, 1997. január 27. )
zeneszerző, karnagy, tanár. 1931. augusztus 1-től a győri székesegyház
karnagya lett, és a hittudományi főiskolán, majd a városi zeneiskolában tanári
megbízatást is kapott. Megalapította a Palestrina kórust, melynek széles
repertoárt határozott meg Palestrinától Kodályig egészen az új magyar zenéig.
Eredeti intonációjú Te Deumját Bárdos Lajos mutatta be a magyar rádióban
1934-ben. Hatalmas, szinte valószínűtlenül gazdag életútja során a Győri Palestrina kórust
1931-től 1953-ig vezette. 1932-ben alapította és tíz éven át vezette a győri napközi otthonok
száztagú Pacsirta Gyermekkarát. 1936-tól 1946-ig vezette a Győri Ének- és
Zeneegylet vegyeskarát és női kamarakórusát, az utolsó években zenekarát is (ebből alakult később a Győri Filharmonikus
Zenekar). Megszervezte a győri Selyemgyár női karát, vezette a győri Iparos Dalkör
férfikarát. 1945 után szervezte az akkor alakult zenekonzervatórium tanáraként
annak kórusát, az Olajgyár és a Grábgyár vegyeskarát, majd a Szakszervezetek Győr-Sopron megyei
Kultúrotthona énekkarát. Később vezette még a nyomdavállalt vegyeskarát, a
honvédség férfikarát, a pedagógusok énekkarát. Megszervezte és vezette a
Nemzeti Bank énekkarát, a mosonmagyaróvári tanács vegyeskarát, a Kossuth Lajos
Gimnázium és az Agrártudományi Főiskola kórusait, valamint a Győri Járási Tanács
Zenekarát. Igen jelentős a Győri Ének- és Zeneegyletben kifejtett tízéves karnagyi, szervezői munkássága.
Negyvenéves pedagógus pályája során tanított általános és középiskolában,
tanítóképzőben, zenekonzervatóriumban, főiskolán;
Hámory
Imre (Bakonytamási, 1909. május 9. – Budapest, 1967. november 12.)
magyar operaénekes-tanár, színész. A
felívelő pályáját a második világháború törte derékba. 1957-ig a debreceni
Csokonai Színház magánénekese volt, de 1957 és 1965 között újra az Operaház tagja
lett, amikor is betegsége miatt vissza kellett vonulnia;
Herczeg
László (Székesfehérvár, 1909. január 4. –) hegedűtanár (kántor-tanító,
Tiszaroff, gimnáziumi tanár, valamint énekkar- és zenekarvezető, Zilah, Tanítóképző-hegedűtanár, karnagy, Nagykőrös, Felsőfokú Óvónőképző-hegedűtanár és Kecskeméti
Szimfonikus Zenekar-brácsás;
Herz
Lili (Budapest, 1909. –) zongoraművész-tanár. A Zeneművészeti Főiskolán majd Bécsben
tanult;
Jámbor
Ági (Budapest, 1909 – 1997.) zongoraművész-tanár.
1926-1931. között Berlinben Edwin Fischer tanítványa volt, akivel Németország
szerte sok közös hangversenyt tartott. A berlini Humbold egyetem zenetörténeti
előadásait hallgatta és az egyetemi énekkar hangversenyeit kísérte.
1931-1933-ig Párizsban élt, ahol több hangversenyt adott. 1937-ben a varsói
Nemzetközi Chopin Verseny 5. helyezettje volt. 1945 után az Egyesült Államokban
telepedett le, ahol a pennsylvaniai Bryan Mawr College-ban tanított;
Jerémiásné
Stepanek Ilona (Kiskunhalas, 1909. március 24. –) zongoratanár (Állami Zeneiskola, Kiskunhalas);
Dr.
Kiss Gyula (Budapest, 1909. december 18. – Budapest, 1987.
szeptember 3.) zenekari hegedűművész, zenetanár. 1933-35-ben a Főv. Zenekar; 1935-39
között a Bp.-i Hangversenyzenekar; 1939-73-ban a Magy. Rádió Szimfonikus
Zenekarának hegedű szólamvezetője volt;
Kovács
Boriska (Pozsony, 1909. január 13. –
Budapest, 1988. november 20.) hegedűművész-tanár. 1931-51 között elsősorban
magánoktatással foglalkozott, 1945 után a Magyar Rádió ifjúsági osztályának
munkatársa. 1972-ig nyugdíjba vonulásáig, az V. kerületi zeneiskolában
tanított;
Nádasi
Alfonz (Győr, 1909, március 21. – Budapest, 1997. szeptember 19.) OSB bencés
szerzetes, bencés tanár, tartalékos tábori lelkész. A teológia mellett
görög-latin szakos tanári diplomát is szerzett. Így lett tehát “dr.” és
“osb”.Három évtizeden át szoros munkatársi, mélységes szellemi-lelki kapcsolat,
lelki dialógus fűzte Kodály Zoltánhoz. Munkatársként, gyóntató papként állt a
Mester mellett: ő temette első feleségét, Emma asszonyt és Kodály Zoltánt is. Kodály
Zoltántól kapta azt a dedikált fényképet, amely a Mi mindenre emlékezett
Kodály? című könyv második kiadásának hátsó, belső borítóján látható. A dedikáció
textusa: "Nádasi Alfonz - ignis ardens-nek;
Paul
Tibor (Budapest, 1909. szeptember 12. – Sydney, Ausztrália, 1973.
október 19.) karnagy, klarinétművész. A Budapesti Hangversenyzenekar egyik alapító
tagja volt (1930), az együttes adminisztratív vezetője. 1934–1936 között
Hermann Scherchen és Felix von Weingartner karmesterképző tanfolyamán tanult. 1945–1948
között a Magyar Rádió szimfonikus zenekarának másodkarnagya volt, 1948-tól
külföldön élt. Karnagy a svájci rádiónál és a berni operaházban (1948–50), majd
Sydney-ben (Ausztrália) működött (1951–61), a New South Wales-i konzervatórium
tanára, az opera vezető karmestere (1955). 1961 és 1967 között a Dublini Rádió főzeneigazgatója volt,
ezután visszatért Ausztráliába;
Penninger
Antal (Budapest, 1909. május 22. – Budapest, 1974. február 19.)
operaénekes-tanár. A harmincas évek végén több ízben meghívott vendégként
lépett fel a budapesti Operaházban és a Városi Színházban. 1943-tól
magánénekesként szerződött az Operaházhoz. 1947-től az Operaház „Gördülő Opera” megalapítója (Staggione)
és művészi titkára lett. Vezetése alatt 1950-ig több mint 160 előadást rendeztek az
ország számos nagyvárosában. Ez idő tájt az operakultúra magas szintű terjesztését a Staggione
társulata jelentette. 1957- ben Palló Imre igazgató az Operaház szervezési és
bérletosztály vezetésével bízta meg. Nevéhez fűződik a bérletrendszer
korszerűsítése. 1965-től az Operaház zeneműtárát vezette;
Pfeiffer Ede Sándor (Körmend, 1909. február 23. – Kalifornia, 1976. március 26.)
hegedűművész, zenepedagógus. Érettségi után Berlinben Carl Flesch
kurzusain vesz részt, majd a Halle-i Egyetemen zenetörténetet és esztétikát
hallgat. Hóman Bálint kultuszminiszter bízza meg Gyula, Hódmezővásárhely,
Orosháza zeneiskoláinak megszervezésével. 1935-1941 között Gyulán élt és
dolgozott, ő hozta létre az első városi zeneiskolát. Az 1950-es
években több kórus és zenekar vezetésére is meghívják. 1956 után családjával
együtt elhagyja Magyarországot és Kaliforniában telepedik le. Gyulán
munkásságát emléktábla és zenei rendezvénysorozat őrzi;
Reményi
Gyenes István /Gyenes István / (Kaposvár, 1909. február 24. – Budapest, 2001. május 28.) magyar
újságíró, költő, író, műfordító, zenész, tanár;
Rengei
Miklós (Budapest, 1909. június 14. – Budapest, 1984. szeptember 13.)
hegedűművész-tanár. 1927-29 közt a Székesfővárosi Zenekar tagja,
majd 1931- ig koncertmestere. Mint alapító tag került 1931-ben a Budapesti
Hangversenyzenekarba, 1936-tól a Rádiónál dolgozott, 1942-ig a szalonzenekar,
majd 1942-57 közt a Szimfonikus Zenekar tagja. 1957-től az Operaház
zenekarában játszott;
Rossa
Ernő (Budapest, 1909.
március 5. – Budapest, 1972. május 28.) zenepedagógus, karnagy, szövegíró és
zeneszerző. 1932-1948 között polgári isk.-i ének-szakfelügyelőként működött, majd a
Gyógypedagógiai és a Pedagógiai Főisk.-n tanított. Egy ideig a Magyar Dal és az Éneklő Nép c. folyóiratokat szerk. Több
üzemi énekkart vezetett (Budai Textilkikészítő, Főposta stb.). Később a Pedagógusok
Szakszervezetének énekoktatói osztályvezetőjévé nevezték ki.
Élete utolsó éveiben a Bp., II. ker.-i tanács zenei előadója. Főként kórusműveket, tömegdalokat
(Dalolva indulj, ifjúság…) és népdalfeldolgozásokat komponált. Szöveget írt Liszt
F. A munka himnusza c. művének első magyar kiadásához (1948). – M. Mandoliniskola. A
mandolin játék elsajátításának módszeres elméleti és gyakorlati anyaga iskolai
és magán használatra (Bp., 1957);
Sallay
Józsa (Budapest, 1909. április. 11. – Budapest, 1988. április 26.) énekművész-tanár. 1943-tól
a Nemzeti Zenede ének-főtanszak tanára nyugalomba vonulásáig, majd 1973-81-ben a Liszt
Ferenc Zeneművészeti Főiskola hangképző mestere volt;
Dr.
Skultéty Antalné (Budapest, 1909. március 11. –) hegedűtanár (Fővárosi Zeneiskola
Szervezet – szakfelügyelő is, Fővárosi XI. kerületi Állami Zeneiskola, a Hegedűiskola társszerzője);
Szabó
Miklós (Székesfehérvár, 1909. november 27. – Budapest, 1999. május 22.)
operaénekes, tanár, műfordító. Hangversenyénekesként kezdte pályafutását, majd 1941-ben
az OH tagja lett;
Szávainé
Demény Magda (Pécs, 1909. július 9. – Budapest, 1976. április 5.)
zenepedagógus, zongoraművész. 1945 után a Fővárosi Zeneiskola Szervezetnél tanított. 1949-től haláláig a Magyar
Zeneművészek Szövetsége ügyvezető titkára, 1941–53-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanársegéd
volt. Az 1956-os és 1958-as Bartók, az 1959-ben rendezett Haydn-fesztivál egyik
szervezője, a Budapesti Zenei Hetek egyik kezdeményezője volt. Szerepe volt
az 1960-as évek kezdetén a Korunk zenéje c. hangversenysorozat elindításában.
Közben megszakítás nélkül tanított zongorát a zeneiskolákban. Részt vett az
Egyesült Nemzetek Szervezete Nemzetközi Zenei Tanácsainak ülésein. Nevéhez fűződik a Jeunesses
Musicales magyarországi szekciójának, az Ifjú Zenebarátok Magyarországi
Szervezetének létrehozása (1965), melynek főtitkára s egy ideig a
nemzetközi elnökség tagja volt. Egyik szervezője a Jeunesses
Musicales Budapesten tartott világkongresszusának (1969). Veszprémi Lilivel
szerk. a Muzsikáljunk együtt c. és a Régi magyar négykezesek c. sorozatot
(1955–58), ez utóbbiban Liszt több négykezesét is közreadta. Cikkei a
Zenepedagógia, Új Zenei Szemle, a Muzsika, a Parlando c. folyóiratokban Szávai
Magda néven jelentek meg;
Szeredi-Saupe
/S/ Gusztáv (Budapest, 1909. április 3. – Budapest, 1988.
szeptember 3.) brácsaművész, tanár. Játszott a Budapesti Hangversenyzenekarban, majd a
Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar egyik alapítója, brácsása és zenekari titkára
volt. 1958-tól 1968-ig a Halle-i Händel Festspielorchester – viola d'amore –
szólistája. 1950-ben megalapította a Magyar Hárfástriót: Molnár Anna (hárfa) és
Vermes Mária (hegedű) társaságában. Az 1950-ben alapított vonós-triója ugyancsak
jelentős szerepet játszott. A két trió számára számos magyar és külföldi
zeneszerző komponált értékes zenedarabot. A harmincas évek, elejétől tanított, 1950-től a Székesfehérvári
Állami Zenekonzervatóriumban; 1958-tól Halle-Wittenbergben, ahol a Martin
Luther Universität docense volt hegedű, brácsa szakon;
Tálos
Edith (Kassa, 1909. június 4. –) zongoratanár (Állami Tanítóképző Intézet, Székesfehérvár, Állami
Zeneiskola, Székesfehérvár);
Ungár
Imre (Budapest, 1909. január 23. – Budapest, 1972. november 22.)
zongoraművész, zenepedagógus. Fontos állomás volt karrierjében az 1932-es
varsói Chopin-verseny, amelyen megosztott első díjat nyert. A második
világháború kitörésekor Hollandiába emigrált, ahonnan csak 1943-ban tudott
hazatérni. A nyilas időkben Jármer Lajos zenetanár rejtegette. A hangversenyezést
1945-ben kezdte újra. Koncertjein különösen emlékezetesek voltak Johann
Sebastian Bach, Wolfgang Amadeus Mozart, Ludwig van Beethoven, Frédéric Chopin,
Franz Schubert, Claude Debussy, Bartók Béla és Kodály Zoltán műveinek
interpretációi. A hanglemezfelvételeket nem szerette, a rádióban viszont
gyakran fellépett. 1949-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára lett (
zongora, gyakorlati tanítás, zongora kötelező) , és oktató
munkáját – vaksága ellenére – haláláig végezte. Több jeles tanítványa is volt,
például Baranyai László és Németh Tamás zongoraművészek, Durkó Zsolt
zeneszerző. Munkatársa volt Szabolcsi Bencének, Tóth Aladárnak és Gát
Józsefnek. Saját vaksága magyarázza, hogy sokat segítette a vakok zenetanulását
és a vak zenetanárok alkalmazását is. Erről írást is megjelentetett a Parlando folyóiratban, A
vak muzsikus szerepe társadalmunk zenei nevelésében címmel. 1953-tól haláláig
betöltötte a Vakok Szövetségének alelnöki tisztét. A Parlandóban megjelent
további írásaiból: Gondolatok az ujjgyakorlat, skála és etűd szerepéről a
zongoraoktatásban, 1966/4;
Vécsey
Jenő (Cece, 1909. július
19. – Budapest, 1966. szeptember 18.) zeneszerző, zenetudós. 1942-től az OSZK munkatársa,
1945-től haláláig a zeneműtár vezetője. Sokat tett a 18. sz.-i magyar zene
felélesztéséért. Szerkesztésével indult meg a Zeneműkiadó Vállalat Musita
Rinata sorozata;
Venetianer
Rózsi, Szabó Béláné (Zákány, 1909. május 1. – Budapest, 1975. augusztus
5.) zongoraművész, zongoratanár. 1945 után a budapesti Zenei Gimnáziuban,
illetve annak zenei tagozatán, a Bartók Béla Zeneművészeti
Szakiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárképző tagozatán tanított;
Dr.
Zsengellér Ferenc (Cegléd, 1909. július 3. –) gitárművész-tanár (Erkel Ferenc
Állami Zeneiskola, Cegléd – igazgató helyettes is);
Zelinka
Tiborné Weisz Jolán (Gyergyóújfalú, 1909. június 18. – Budapest, 1992.
november 20.) zongoratanár (Fővárosi Zeneiskola Szervezet 5. sz. Körzeti Zeneiskola,
VIII. kerületi Állami Zeneiskola);
100 éve született Angyal Nagy Gyula (Budapest,
1914. május 1. – München, 1993. szeptember 7.) operaénekes, tanár. 1939-1943 -
Kolozsvárott operaénekes, de operettekben is fellép, 1943-1956 - a budapesti
Operaház tagja, 1957- gyermekei után Ausztriába utazik, 1957 - 1993 -
Németországban, Münchenben élt;
Arató
Pál (Szeged, 1914. szeptember 26. – Budapest, 1987. január 27.)
zongoraművész, tanár. Hírnévre, mint kiváló kamaramuzsikus és zongorakísérő tett szert. Pedagógusként többek
között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenetanárképző tagozatán tanított;
Babos
Károly (Bp., 1914. szeptember 28. – Bp., 1976. október 25.) nótaszerző, tanár.
Gyermekkorától zongorázott, 18 évesen már hivatásos zenész volt. Táncdalai
hanglemezen is forgalomba kerültek. Első nótáit az 1930-as évek végén már játszották;
Bagossy
Judit /Nagy Józsefné/ Dés, 1914. december 14. -) zongoraművész, zenetanár
(Hatvan, Fővárosi I. kerületi Zeneiskola);
Bak
László (Marosvásárhely, 1914. március 12. – Budapest, 1978. február 26.) zongoraművész, zenetanár.
1939-től 1941-ig a Mosonmagyaróvári Államilag Engedélyezett Városi
Zeneiskola igazgatója és tanára. Innen Nagyváradra került, 1946-tól a budapesti
MÁVAG Mozdony- és Gépgyár Zeneiskolája igazgatója volt, majd nyugdíjazásáig
zongoratanár;
Bakonyi
Béla (Szikszó, 1914. február 23. – 2001) zenetanár, helytörténész.
Bálint
Ágnes (Debrecen, 1914 –
Budapest, 1982. január 25.) zongoraművésznő, kamaramuzsikus, tanár. Rövid ideig magánúton
tanított, majd 1948-ban Kőbányán alapított zeneiskolát. 1949-ben az Erkel Ferenc
Zeneművészeti Szakiskola korrepetitorává nevezték ki, ahol az ötvenes
évek elején zongorafőtárgyat is tanított. 1950-től haláláig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára volt,
ahol korrepetitorként és zongorakísérőként működött. 1953-ban az Országos Filharmónia szólistájává
nevezték ki;
Balogh
Gyula (Hódmezővásárhely, 1914 – Szentes, 1973) kántortanító, általános iskolai
énektanár, zeneiskola-igazgató. Tanulmányai elvégzése után a szentesi Deák
Ferenc Általános Iskolában éneket tanított és a kórust vezette. Később a Petőfi Sándor Általános
Iskola ének-zene tagozatának létrehozását segítette. Közben bekapcsolódott a
szentesi munkacsoport (munkaközösség) tevékenységébe, zongorát, szolfézst is
tanított és vezette a Városi Pedagóguskórust. 1960 és 1962 között a Szentesi
Állami Zeneiskola igazgatója volt;
Bámbó
Gábor (Marosvásárhely, 1914 – Marosvásárhely, 2002) hegedűs, főprímás. A
marosvásárhelyi Székely Népi Együttes, majd a Maros Művészegyüttes prímása;
Barabás Sári (1914-2012), a müncheni Gärtnerplatztheater
ünnepelt énekesnője; Behár
György (Budapest, 1914. március 3. –
Budapest, 1995. március 3. ) zeneszerző, karmester, zenetanár. Halhatatlan szorgalommal alkotott
és számos darabját játszották színházaink. A klasszikus zenei gyökerekhez ennek
ellenére később sem lett hűtlen: itthon kevéssé ismert szimfonikus és kamaraművei (Bolero, Magyar
képek, Divertimento) külföldön komoly sikereket arattak. Hosszabb időn át a Magyar
Hanglemezgyártó Vállalat vezetője volt, a rádióban és tévében szerkesztőként, a Miskolci
Nemzeti Színházban pedig karmesterként működött, és eközben folyamatosan komponált. Népszerűségét mindenekelőtt dallamos, érzelmes
slágereivel - mint például a Szemembe nézz, Szállnak a darvak - alapozta meg; Berei Lajosné Szeghő Erzsébet (Héthárs, 1914. november 15. –) zongora- és
énektanár (Állami Zeneiskola, Héthárs);
Csiby József (Ditró, 1914. január 1. –) zenekari hegedűművész-tanár (Budapesti
MÁV Szimfonikusok, Magyar Állami Operaház, és a Fővárosi VII. és VIII.
kerületi Állami Zeneiskola);
Dárday
Andor (Tata, 1914. április 25. –
Budapest, 1986. február 16.) operaénekművész-tanár, titkár. Az aktív zenei életbe csak 1945
után kapcsolódott be. 1945-1951 között a Magyar Állami Operaház énekkarában működött, majd
1951-1975 között az intézmény művészeti titkára volt. Nyugdíjba vonulása után rövid
ideig az 1973-ban újjá alakult Liszt Ferenc Társaság titkárságán dolgozott;
Dormai
Imre (Nyalka, 1914. július 23. –) zenekari gordonkaművész-tan
Dósa
Mária (Marosvásárhely, 1914. július 4. – Budapest, 1980)
operaénekes-tanár;
Fischer
Annie (Budapest, 1914. július 5. – Budapest, 1995. április 10.) zongoraművész 10 éves korában
(1924) Beethoven I., C-dúr zongoraversenyével debütált. 1926-ban volt az első nyilvános külföldi fellépése
Zürichben, amelyen Mozart és Schumann egy-egy zongoraversenyét játszotta. Igen
korán kezdte pályáját, igazi nemzetközi áttörésre azonban csak akkor
kerülhetett sor, amikor megnyerte az 1933-ban Budapesten rendezett nemzetközi
Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny első díját. Felfelé ívelő karrierjét a holocaust szakította
félbe. Ezeket az éveket Fischer Annie Svédországban töltötte férjével, Tóth
Aladár zenetudóssal (aki 1946-tól az Operaház igazgatója volt). 1946-ban tért
vissza újra Budapestre, és ettől kezdve megszakítás nélkül itt élt, innen járta a
világot;
Fricsay
Ferenc (Budapest, 1914. augusztus 9. – Bázel, 1963. február 20.), magyar
karmester. Gyermekkorától kezdve rendszeresen fellépett. Hivatásos pályafutását
– apja utódaként – a Magyar Királyi 9. Hunyadi János Gyalogezred zenekarának
katonakarmestereként Szegeden kezdte 1934-ben, 1935-ben a Szegedi Filharmonikus
Egyesület zenekarának (ma: Szegedi Szimfonikus Zenekar) karmesterévé nevezték
ki, 1936 és 1939 között előadásokat dirigált a Városi Színházban (ma: Szegedi
Nemzeti Színház) és a Szegedi Szabadtéri Játékokon. 1944-ben, a német
megszállás alatt bujkálni kényszerült, majd a háború után Budapesten folytatta
pályafutását. A nemzetközi hírnevet Gottfried van Einem Danton halála című művének bemutatása
hozta meg neki, az 1947-es Salzburgi Ünnepi Játékokon. 1948 és 1952 között a
berlini Deutsche Oper, illetve a RIAS szimfonikus zenekar (kezdetben az amerikai
szektor zenekara, később a berlini rádiózenekar) vezető karmestere, 1954-1955-ben a
Houstoni Szimfonikusok vezetője, 1956-1958 között a müncheni Staatsoperben
dolgozik, majd 1960-tól ismét Berlinben;
Gergely
Ferenc (Budapest, 1914. szeptember 10 – Budapest, 1998. március 18.)
orgonaművész, zenepedagógus. 1931-től haláláig a pesti Belvárosi Ferences Templom
orgonistája, 1948-ig karnagya is volt, 1947-től 1950-ig a Dohány
utcai főtemplomban is orgonált. Pedagógiai munkáját a Nemzeti Zenedében
kezdte 1943-ban, és itt (illetve az utódintézményben, a Bartók Béla Zeneművészeti
Szakközépiskolában) tanított orgonát 1969-ig. Részbeni átfedéssel, 1948 és között a Zeneakadémián is tanította az orgona
hangszert, továbbá zenei rögtönzést, transzponálást, partitúraolvasást,
zongorakötelező tárgyat. A főiskoláról 1976-ban ment nyugdíjba. Pályafutása során
orgonaművészek és kántorok sora került ki keze alól. Végrendelete
értelmében hamvait a Belvárosi Ferences Templom kriptájában helyezték végső nyugalomra (Gergely Ferenc a
ferences rend confratere volt.) 2018. márciusában Magyar Örökség Díjjal
ismerték el életművét;
Gombás
Ferenc (Marosvásárhely, 1914. április 2. – Miskolc, 1988. október 30.)
gordonkaművész-, kamarazene-tanár Zeneiskola, Sopron, Zeneiskola-igazgató is
(Baja), Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Miskolci Tagozata, Erdélyi
Vonósnégyes, Miskolc). Miskolc zenei életben és zeneoktatásában 1950-től haláláig
tevékenykedő Gombás Ferenc gordonkaművész művészi és pedagógiai hagyományainak megőrzése,
továbbfejlesztése érdekében rendszeres időközönként Gombás Ferenc nevével jelzett megyei
gordonkás találkozót és emlékkiállítást rendez a miskolci Egressy Béni
Alapítvány;
Herszényi
Bálint (Győr, 1914. január 8. –) zongoraművész-tanár
(Zeneiskola, Miskolc, Zeneművészeti Szakközépiskola-igazgató (Miskolc), Liszt
Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Miskolci Tagozata docens, majd tanár, szakfelügyelő;
Horváth Cyrill József (Hosszúpereszteg, 1914. július 6. – Veszprém, 1982. március 27.)
római katolikus lelkész, karnagy. 1937-ben szentelték pappá. Kéthelyen és Felsőiszkázon káplánként
szolgált. 1942-ben a Budapesti Zeneművészeti Főiskolán egyházkarnagyi oklevelet szerzett. 1943-tól
káplán Balatonlellén, Nemestördemicen és Igalban. 1945-től megbízott
székesegyházi karnagy Veszprémben, később zenetanár a szemináriumban. 1948-ban kórusával
megnyerte a megyei centenáriumi énekkari versenyt. 1960 után egyházmegyei zenei
főigazgató;
Horváth
László (Pápa, 1914. szeptember 19. – Sümeg, 1987. április 1.)
ének-zenetanár, karvezető a tanítóképző főiskola elvégzése után két éven át házitanítóként, majd
1935-től 1940-ig állami segédtanítóként dolgozott a Zala megyei Bocskán. 1940-ben
költözött Sümegre, ahol volt igazgatóhelyettes, tanulmányi főfelügyelő, majd az Ipari
Iskola igazgatója. Nevéhez fűződik az 50-es 60-as években Sümeg ének-zenei életének
igen magas színvonala;
V.
Inselt Katalin / Kató (Budapest, 1914. április. 17. – Budapest, 1987. május
6.) 1948-49 között a Nemzeti Zenede zongoratanára; 1949-66-ban a budapesti
Bartók Béla Zenei Szakközépiskola tanára; 1951-1954. között a Zeneakadémián
(zongorakötelező tárgy); 1966-77-ben a pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zenei
Tanárképző Intézete Budapesti Tagozatának volt tanszakvezető tanára 1977-ig, nyugdíjazásáig;
Istók
Margit (Budapest, 1914. – Makó, 2005. június 18.) zongoratanár (Állami
Zeneiskola, Makó-tanszakvezető is). „Kodály Zoltán tanítványa volt, a város
kulturális életének meghatározó szereplője, aki még a '90-es évek elején is fogadott
tanítványokat. Tőle tanult zongorázni többek között Szentpéteri Csilla (dr. Kerek
Ferenc zongoraművész-tanár is, a Szerk. megjegyzése) is. 94 éves korában, 1995
júniusában hunyt el, és végrendeletében azt kérte a várostól, hogy házából a
város zenei életének teret adó kulturális központot hozzanak létre, gondozzák
méltó módon a hagyatékát. A József Attila utca 10. alatt álló polgárháznak
ugyanis a tisztázatlan öröklési viszonyok miatt csak 2000 júniusában lett
törvényes gazdája a város.” (Forrás: delmagyar.hu);
Kaufmann
Károly (1914-1994) karmester, zenetanár;
Kiss
Ferenc (Győr, 1914. március 18. –) zenekari hegedűművész, kamarazeneművész (Budapesti Hangversenyzenekar,
Magyar Állami Operaház, MRT Szimfonikus Zenekara-szólamvezető, Magyar Trió);
Laczkó
Mária (Tiszaföldvár, 1914. december 14. – Budapest, 1984. március 9.)
operaénekes-tanár;
Márkos
Albert (Székelykeresztúr, 1914. október 17. – Kolozsvár, 1981. június
11.) romániai magyar zeneszerző, karnagy, tanár. A Gh. Dima Zeneművészeti Főiskolán a módszertan,
zeneelmélet, akusztika, hangszerelés professzora 1946- tól haláláig. Szerepet
vállalt a kóruskultúra fejlesztésében karmesterként is. Zenepedagógiai és
kórussal kapcsolatos írásait a Művelődés közölte;
A.
Mihálka Margit (Zalaegerszeg, 1914. február 21. –) zongoratanár
(Állami Zeneiskola, Sopron;
Dr.
Molnár Sándorné (Nagyvárad, 1914, július 2. –) hegedűművész-tanár (Városi
Zeneiskola, Nagyvárad, Városi Zeneiskola, majd Zeneművészeti
Szakközépiskola, Miskolc, Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai
Tanárképző Intézet Miskolci Tagozata);
Moskovszky
Vincéné Csomós Irén (Heves,
1914. október 14. –) ének-zenetanár, karvezető (1. sz. Ének-Zenei Általános
Iskola, Eger, Eger város és járás szakfelügyelő, Gárdonyi Géza
Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola, Eger – furulya- és ütőhangszerek tanítása
is);
Nagy
József (Budapest, 1914. április 19. –) zeneszerző, karmester, műfordító (GANZ-MÁVAG Zeneiskola – igazgató, Magyar
Állami Operaház –ügyelő, Közlekedési Szakszervezetek Művészegyüttese –
karmester, Pénzintézetek Központi Szimfonikus Zenekara – karmester, KPVDSZ
Operastúdió – karnagy, korrepetitor, művészeti vezető, Magyar Nyelvtudományi Társaság tagjaként prozódiai
cikkek írása a Parlandóban);
Nyáry Lajos (Medgyesegyháza,
1914. április 27. –
Debrecen, 1986. április 7.): orgonista, kántor-tanító, ének-zenetanár, karnagy,
zeneszerző;
Ónozó
János (Dálya, 1914. október 16. –
Budapest, 1987. április. 19.) kürtművész, pedagógus, Liszt-díjas (1954). 1933-42 között a
budapesti Rendőrzenekar, 1943-77 között pedig a Magyar Állami Operaház
zenekarának tagjaként játszott. Alapító tagként kürtölt 1947-63 között a
Budapesti Fúvósötösben.1983-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapesti
Zenetanárképző Intézetének Budapesti Tagozatán tanított;
Péterné
Frank Klára (Budapest, 1914. február 10. – kb. 2000) zongoraművésztanár, főiskolai docens (Zeneművészeti
Szakközépiskola, Szeged, Pedagógiai Főiskola, Budapest és Szeged - ének-zene tanszék, Bartók
Béla Zeneművészeti Szakiskola, Budapest, - zongora korrepetitor, Postások
Erkel Ferenc Zeneiskolája - énekes korrepetitor, XI. kerületi Szabó Ferenc
Vegyeskarkorrepetitor);
Petra
László (1914-1975) operaénekes-tanár;
Pusztai
Ferenc (Budapest, 1914. május 18. – 2013) ütőhangszeres művész-tanár Budapesti
Máv Szimfonikusok, Fővárosi XVIII. kerületi Dohnányi Ernő Zeneiskola);
Rauhala
Lenke, előző neve Erdélyi Lászlóné Murin Lenke (Sátoraljaújhely, 1914. március 9. – 2014. augusztus) rubin
diplomás zongora és középiskolai ének-zenetanár. A Miskolci Egressy Béni
Zeneiskola alapítója és igazgatója volt, nyugdíjazásáig sikeresen vezette az
intézetet. 1969-ben Finnországba, Leempelébe, majd Tamperébe folytatta
pedagógiai munkásságát; zongorát tanított és kórusokat szervezett, vezényelt.
Kidolgozta a finn népdalokon alapuló zeneóvodai oktatás tematikáját, majd ezt
könyvben is megjelentette (finn nyelven), rendszeresen kurzusokat szervezett az
óvodapedagógusoknak. A finn Kodály-társaság egyik alapítója. Munkásságáért a
finn államelnök a pedagógusoknak adható egyik legmagasabb kitüntetésben
részesítette, és feljogosította az „Örökös főzeneigazgató” cím
viselésére;
Rónai
István (Budapest, 1914. június 7. – Budapest, 1985. december 1.) zenei
rendező, tanár. 1941-44-ben a csepeli zeneiskola zeneelmélet tanára;
1949-től haláláig a Magyar Rádió zenei rendezője. Állandó rendezője volt a táncdal- és
jazzfesztiváloknak, de rendezett zenés játékokat, prózai darabokat is. Ő vitte színre az ötvenes években
Farkas Ferenc Csínom Palkóját, a Bástyasétány 77-et és A Kreml toronyórája c. művet;
Rózsa
Vera (1914. május 16. – London, 2010. október 15.) énekművész-tanár. Első fellépései közé tartozott az
OMIKE művészakció keretében Händel Judás Makkabeus című oratóriumának előadásán az egyik zsidó
nő szerepe. 1943-ban debütált Cherubinoként Mozart Figaro házassága
c. darabjának előadásán az OMIKE operaegyüttesében. Első férje, a kiváló karmester és
zeneszerző Weiner László a Holocaust áldozatává vált. Férje deportálása után
Rózsa Vera egy darabig bujkált, majd a svéd nagykövetségen dolgozott, ahol
Raoul Wallenberg a nácizmus üldözötteinek a menekítő akcióit szervezte. 1945–1946
között az Magyar Állami Operaház, 1946–51-ben a bécsi Staatsoper tagja volt,
ahol ígéretes színpadi karrierjét betegsége szakította meg;
Sinkóné
Róth Ágnes (Karcag, 1914. szeptember 22. –) hegedűművész-tanár (MRT
Szimfonikus Zenekara);
Sikolya
István (Budapest, 1914. június 6. – Budapest, 1986. december 4.)
operaénekes, tanár. 1941-42: a Fővárosi Operettszínház, 1943-44: a Kolozsvári, 1945-49:
a Szegedi Nemzeti Színház, 1950-77: a Magyar Állami Operaház énekese,
Suhayda
Mária (Eperjes, 1914. március 16. – Budapest, 1995. február 3.) zongoraművész, főiskolai docens;
Szabó
András (Hódmezővásárhely, 1914. július 31. –) zongoraművész-tanár
(GANZ-MÁVAG Zeneiskola, Budapest, Zeneiskola, Hódmezővásárhely – igazgató
is, Zeneművészeti Szakközépiskola, Szeged, Tanítóképző, Hódmezővásárhely –
énektanár, Hódmezővásárhelyi Női Kar és Postás Szimfonikus Zenekar, Budapest –
karnagy, Állami Zeneiskola, Kaposvár);
Szanati
József (Budapest, 1914.
március 4. – Kolozsvár, 1975. szeptember 2.)
operaénekes, tanár;
Sződyné Szamosi Edith (Budapest, 1914.
augusztus 24. –) zenekari fuvolaművész-tanár (Saját szalonzenekarának művészeti vezetője, Honvéd Művészegyüttes, Magyar
Állami Operaház, Fővárosi XI. kerületi Állami Zeneiskola);
Tárnai
Antal (Annavölgy, 1914. március 22. – 1998) zenekari gordonművésztanár. Kezdetben
különböző zenekarokban dolgozott, majd 1945-től a Budapesti
Operaház tagja lett. Itt működött egészen 1978-ban történő nyugdíjazásáig. Pedagógusi
tevékenységét Újvidéken kezdte meg, ahol a konzervatórium tanára volt
1941-44-ig. 1946-tól Győrött a Zeneművészeti Szakiskola tanára volt. Tanítványai közül
25-öt vettek fel a Zeneművészeti Főiskolára, illetve ennek valamelyik tagozatára. Tárnai
Antal a Zeneművészeti Főiskola Győri Tagozatának annak beindulásától tanára volt. 52 éven át
tanított kitartóan; Tölgyesi Júlia (Nyírbátor, 1914.
november 16. – Los Angeles, 1978. augusztus 18.) népdal- és magyarnóta-énekes,
tanár;
Török
Iván (Budapest, 1914. július. 31. – Budapest, 1988. december. 3.)
gordonkaművész-tanár. 1933-ban a Budapesti Hangversenyzenekar
szólógordonkása. 1936-1976 között a Magyar Állami Operaház gordonkaművésze, 1957-től szólamvezetője, 1958-tól
magángordonkása. 1940- től a Budapesti Filharmónia Társaság Zenekarának is tagja
volt. 1969-73-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola adjunktusa, 1973-1986 között docense. A Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai
Tanárképző Intézet pécsi tagozatán is főiskolai docens volt, de tanított a budapesti Bartók
Béla Zenei Szakközépiskolában is;
Udvardy
Tibor (Budapest, 1914. szeptember 4. – Balatonboglár, 1981. július 16.)
operaénekes-tanár. 1939-ben mutatkozott be az Operaházban a Hunyadi László
címszerepében. Évekig, mint ösztöndíjas a Belvárosi Plébániatemplom szólistája
volt. Oratóriuménekesként is elismerték;
Uher
Zita (Budapest, 1914. szeptember 6. – Budapest, 2009. február 10.)
operaénekes-tanár, az 1930-as és az 1960-as évek közötti nagy magyar
operaénekes generáció jeles képviselője. 1965-ben vonult nyugdíjba, s ezután – bár a
fellépéseket sem hagyta abba – énektanárként tevékenykedett;
Dr.
Ujfalusi László (Csíkszereda 1914. január 5. – Budapest, 2001. december 22.) harsona és tubaművész-tanár 1935-től 1972-ig a Magyar
Állami Operaház Zenekarának tagja, 1945-től nyugalomba vonulásáig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola harsona- és
tuba, továbbá a rézfúvós kamarazene tanára. Harsona- és tubaiskolát írt,
rézfúvós előadási darabokat tett közzé;
Vargyas
Lajos (Budapest, Óbuda, 1914. február
1. – Budapest, 2007. október 11.) népzenekutató, folklorista. 1940 után a
Zenetudományi Intézet egyház-zene szakán Kodály Zoltán tanítványaként
dolgozott. Ezt követően a Budapesti Egyetem Néprajz Tanszékén, a budapesti Egyetemi
Könyvtárban, a Néprajzi Múzeum Népzenei Osztályán, a Magyar Tudományos Akadémia
Népzenekutató Csoportjában, mint igazgató és a Magyar Tudományos Akadémia
Zenetudományi Intézetében tudományos tanácsadóként dolgozott. 1952-ben jelent
meg A magyar vers ritmusa című könyve, s ugyanebben az Évben adták közre Kodály
Zoltánnal a mindmáig „Kodály-Vargyas”-ként emlegetett A magyar népzene című munkát, amelynek Vargyas Lajos a
példatárát szerkesztette;
Dr.
Vargha Károly (Szentlászló, 1914.
november 7. – Pécs, 1993. március 18.) főiskolai tanár, zenei szövegíró és műfordító. 1941-48:
Szegeden, a Királyi Katolikus Tanítóképző Intézetben, Kőszegen és Baján, az Állami Tanítóképző Intézetben tanított. 1949–51: a
pécsi Állami Pedagógiai Gimnázium tanára. 1951–56: a pécsi Pedagógiai Főiskolán oktat a
magyar nyelvi tanszéken oktatott. 1956–: megszervezte és vezette a Pécsi
Tanárképző Főiskola német tanszékét, amely később a és kisebbségi honismereti kutatás bázisa
lett. Itt nyugdíjazásáig. Händel, Bach, Haydn és más német zeneszerzők szövegeit
fordította és prozódiailag ellenőrizte. Rendszeres munkakapcsolatban állt Kodály
Zoltánnal és Bárdos Lajossal;
Wéber
István (1914 –) középiskolai ének-zenetanár, karnagy. 1982. november
20-án lett 68 éves Vétek (Wéber) István, a Vasas Zenekar egykori művészeti vezetője és másodkarnagya;
95 éve született Anhalt
István (Budapest, 1919. április 12. – 2012. február 24.) zeneszerző, zeneszerzéstanár.
1949 óta Kanadában élt. Montréalban huszonkét évig oktatott a McGill Egyetemen,
ahol 1964-től 1971-ig vezette az elektronikus zenei stúdiót. Akingstoni
Queen's Egyetemen tizenhárom éven át volt a zeneszerzés professzora;
Dr.
Asztalos Sándor (Tiszalök, 1919. október 15. – Budapest, 1970. május
25.) költő, zenekritikus és esztéta. A Debreceni Tudományegyetem Bölcsészeti
Karán végzett klasszika-filológia szakon. Diplomája megszerzése után ugyanitt
tanársegédi állást kapott. 1945 után a debreceni városigazgatásban kultúr
tanácsnokként dolgozott. 1950-ben a Népművelési Minisztérium zenei osztályához került. 1951-től a Magyar Nemzet
kulturális rovatvezetője lett. A Muzsika című folyóiratot 1957-ben alapította meg, s haláláig főszerkesztője volt;
Bagarus
Ernő (Garabonc, 1919.
február 9. –) zenekari harsonaművész-tanár (Rendőr Zenekar Győr; Fővárosi Nagycirkusz; Debreceni Máv Szimfonikus Zenekar,
szólamvezető);
Barabás
Sári (Budapest, 1919. március 14. – München, 1969) opera-és
operetténekesnő, énektanár;
Dr.
Baranyi Jánosné Seregély Klára
(Székesfehérvár, 1919. július 9.
–) zongoratanár, szakfelügyelő. (Állami Zeneiskola, Székesfehérvár és Fővárosi XIV. kerületi
Állami Zeneiskola);
Faragó
András (Fülöpszállás, 1919. március 16. – Budapest, 1993. február 16.)
operaénekes, tanár;
Fekete
János (Budapest, 1919. július 15. – Budapest, 1984. február 19.) hegedűművész-tanár.
1938-39-ben Svájcban játszott egy szalonzenekar tagjaként. 1941-1943 között a
Budapesti Hangversenyzenekar tagja, 1947-51- ben a Fővárosi Operettszínház
zenekarában játszott. 1951-56-ban a Magyar Rádió Tánczenekarának, 1956-1984
között a pedig a Magyar Rádió Szimfonikus zenekarának tagja. Rendkívül
sokoldalú muzsikus, a hegedű mellett kiválóan játszott mélyhegedűn, szaxofonon,
klarinéton és trombitán;
Fekete
Sándor (Rimóc, 1919. július 17. –) ének-zenetanár. (Kiskőrös, Evangélikus
Kántorképző; Bács-Kiskun megyei ének-zene szakfelügyelő; Közoktatási
Minisztérium ének-zene tárgy szakfelügyelője; Gimnázium, Kiskőrös);
Fráter
Gedeon (Budapest, 1919. április 16.– Budapest, 1998. november 16.)
karmester, tanár. 1938-tól tíz éven át a Magyar Állami Operaház korrepetitora,
1949-től 1983-ig ugyanott karmester. Vezényelte az Operaház teljes
balett-repertoárját;
Göndör
Márta / Szeszlerné/ (Sátoraljaújhely, 1919. augusztus 14. – 2003.
november) hegedűművész-tanár. Hegedűtanulmányait szülővárosában
és Sárospatakon kezdte Szabó Ernőnél, majd 1934 és 1937 között a budapesti
Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Koncz János és Zathureczky Ede
osztályában hegedűt, Waldbauer Imrétől és Weiner Leótól kamarazenét
tanult. 1939-től 1944-ig az OMIKE Zenekar tagja, 1945-től az Állami
Hangversenyzenekar (korábban Székesfővárosi Zenekar) hegedűse,
1979-től nyugalomba vonulásáig szólamvezetője;
Göndöcs
József (Fehérgyarmat, 1919. október 27.– Budapest, 2005. december 10.)
operaénekes, az MZTSZ munkatársa. Művészi pályáját a Magyar Rádió Énekkarában kezdte
(1950-51), majd 1951-től nyugalomba vonulásáig, 1985-ig a Magyar Állami
Operaház magánénekese volt;
Halász
Kálmán (Pécs, 1919–) zeneszerző, orgonaművész és elmélettanár (Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola).
1956-tól az USA-ban élt;
Huszár
Klára (Budapest, 1919. május
29. – Budapest, 2010. június 13.) operarendező, dalszövegíró, műfordító, tanár.
1938-1942 között a Zeneművészeti Főiskola ének-zenetanár szakos hallgatója volt.
1951-1956 között ugyanitt megszerezte az operarendező képesítést, ekkor Oláh Gusztáv
tanítványa volt. 1947-1951 között a Magyar Rádió munkatársa, megszervezte a
zenei Rádióiskolát, a Dolgozók Zeneiskoláját. 1947-1951 között gyermekoperákkal
foglalkozott, valamint az ifjúsági osztály vezetője volt. 1956-1979
között a Magyar Állami Operaház asszisztense, majd rendezője;
Kalmár
Márton (Nóráp, 1919. január 18. –) főiskolai tanár,
karnagy, szerkesztő Székelykeresztúr, Pápa – általános iskolai ének-zene tanár, Bartók
Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, Budapest-tanár, BM Művészegyüttes-karnagy,
Népművészeti Intézet-zenei osztályvezető, Zeneművészeti
Szakközépiskola, Győr-igazgató, Művelődési Minisztérium – zenei főelőadó, Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet Budapesti Tagozata – tanár, metodikai kabinet
vezető, tankönyvíró, Parlando Szerkesztő bizottsági tag). A Lampart
Budafok Vegyeskar Kalmár Márton vezetésével 1949-ben alakult meg a Budafoki
Zománcedénygyár dolgozóiból. Írásai a Parlanóban: Zene az iskolában (ISME),
1964/ 7-8., Az iskolai ének-zene és a szolfézstanítás tantervei és módszeres
problémái (különös tekintettel az ének-zenei iskolákra);
Keveházi
János (Kisnyárád, 1919. május 14. – Alsóőrs, 1987. június 30.)
zenekari kürtművész-tanár (Honvédség és MÁV Szimfonikusok, Magyar Állami
Operaház, Fővárosi Operettszínház, Népszínház Operatársulata;
Király
Ernő (Szabadka, 1919.
március 16. – Újvidék, 2007. december 14.) vajdasági néprajzkutató, avantgárd
zeneszerző, zenepedagógus. 1954-től 1983- ig az Újvidéki Rádió magyar népzenei műsorait szerkesztette,
és állandó munkatársa volt a Magyar Szó művelődésrovatának. Feltalált és megszerkesztett két új
hangszert, a citrafont 1974-ben és a tablofont 1976-ban. 1949 óta komponált. Az
általa feltalált új hangszerekkel bejárta az egész világot. Újraértékelte és
újra felfedezte a citerát, az egyik legautentikusabb magyar népi hangszert.
Élete során több mint háromezer magyar, szerb, ruszin, cigány népdalt gyűjtött, rendszerezett
és rendezett könyv formájába. Vajdasági cigány népzenei gyűjtése egyedülálló
kiadvány. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt;
Kollár
Endre (Budapest, 1919. december 11. – Budapest, 1978. március 7.)
zenekritikus, zenei ismeretterjesztő, pedagógiai író. Operaénekesnek készült. 1937-től 1945-ig a
Hitelbankban dolgozott. 1945 után újságíró volt, a Szabad Szó zenekritikusa
(1946–48), utána haláláig a MÜDOSZ (Művészeti Dolgozók Szakszervezete) és az Országos
Szórakoztatózenei Központ munkatársa. 1968- ban ő szervezte meg a televízió egyik
népszerű vetélkedő műfaját „Zenélő órák” címmel, és az 1970-ben felújított műsor egyik játékvezetője. Számos
hangverseny műsorvezetője volt. Számos írása jelent meg a Parlandóban is;
Kozák
Lajos (Békésszentandrás, 1919. március 12. –) fa-, rézfúvó- és
gordontanár (Honvédzenész, Zeneoktatói Munkaközösség, Szarvas, Állami
Zeneiskola, Békéscsaba- szarvasi kihelyezett tagozat mb. igazgató, Állami
Zeneiskola, Szarvas- igazgató helyettes is);
Kövecses Béla (Budapest, 1919. január 1. – Budapest, 2000. július 30.) operaénekes-tanár. 1946-tól 1975-ben történt nyugalomba vonulásáig a Magyar Állami Operaház magánénekese volt; Lehota Dezső (Szeged, 1919. augusztus 7. – 2015. július 15.) hegedűművész, koncertmester, zenetanár. 1934-ben az Országos Zenei Fesztiválon a zenei szekcióban Paganini D-dúr hegedűversenyével első díjat nyert. 1937-ben Budapesten megkapta a BM Szimfonikus Zenekar koncertmesteri állását. Munkája mellett beiratkozott a Zeneművészeti Főiskolára, ahol tanulmányait Katona Béla vezetésével folytatta. 1940-ben besorozták, a Magyar Királyi Honvédség Szimfonikus Zenekarának tagjaként 1945-ben a Vörös Hadsereg fogságába esett, négyévi fogságot szenvedett. 1950-ben tanulhatott ismét Katona Bélánál a Zeneművészeti Főiskolán. 1955-ben költözött Kaposvárra, ahol a Liszt Ferenc Zeneiskola tanszékvezető tanári posztját nyerte el. A Liszt Ferenc Zeneiskolában végzett munkája mellett a Kaposvári Tanítóképző Főiskolán intézeti tanárként oktatott. Oktatói tevékenysége mellett a kaposvári Csiky Gergely színházban koncertmesteri feladatokat is ellátott. 1958-ban lett a Kaposvári Szimfonikus Zenekar vezetője és szólistája. 1967 februárjában jelentkezett a Das Orchester folyóirat hirdetésére, melyben koncertmesteri állást hirdettek a Pfälzische Philharmonie, Staatsorchester Rheinland-Pfalz zenekarba (Bővebben Deutsche Staatsphilharmonie Rheinland-Pfalz). Egyik legnagyobb sikereként értékelte, hogy 48 éves kora ellenére sikeres felvételi anyagot állított össze tizenhét pályázóval szemben.
Lorenz
Kornélia (1919–) operaénekes-tanár.
1946-ban debütált a Magyar Állami Operaházban. 1947-
Lukács
Pál (Budapest, 1919. április 27. – Budapest, 1981. május 22.) brácsaművész, hegedű- és énektanár.
1946-ban lett a főiskola tanára (mélyhegedű, kamarazene), egy évig éneket is tanított, 1947-től pedig a brácsa főtanszak vezetője lett. 1972-től rektor-helyettes,
1975-től ének tanszékvezetője is volt. Elnökségi tagja volt a Magyar Zeneművészek Szövetségének;
Nádor
Józsefné (Hatvan, 1919. július 24. –) zongoratanár (Pálóczi
Horváth Ádám Zeneiskola, Zalaegerszeg);
Rácz
Kiss János (Arad, 1919. november 20. – Budapest, 1986. július
23.) hegedűművész-tanár;
Raskó
Magda (Budapest, 1919. május 29. – Budapest, 1992. március 16.) énekesművész-tanár. 1945-ben
lett az Operaház tagja, ahol 25 évig volt a színház magánénekesnője;
Sárai
Tibor (Budapest, 1919. május 10. – Budapest, 1995. május 11.) közéleti
zeneszerző, zeneakadémiai tanár. 1948-tól 1949-ig a Magyar Zeneművészek Szabad
Szakszervezetének megbízott főtitkára. 1949-ben a Magyar Rádió helyettes
osztályvezetője, majd műsorigazgatósági tag, később 1950 és 1953 között a zenei főosztály vezetője. 1949-től 1950-ig a Népművelési Minisztérium
osztályvezetője. 1953 és 1959 között a Bartók Béla Zeneművészeti
Szakközépiskola, majd 1959-től 1980-as nyugalomba vonulásáig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (szolfézs)
docense, illetve egyetemi tanára. 1959-től 1978-ig a Magyar Zeneművészek Szövetségének
főtitkára. 1972 és 1977, valamint 1980 és 1985 között a Nemzetközi
Zenei Tanács (UNESCO) Végrehajtó Bizottságának tagja, 1975-től 1977-ig annak
alelnöke, és 1980-tól 1982-ig főtitkára. Közéleti pályafutása mellett zeneszerzőként is aktív volt;
Scheck
György (Soroksár, 1919.
szeptember 11. –) zenekari harsonaművész-tanár (Honvédzenekar, Magyar Állami
Hangversenyzenekar, SZOT Művészegyüttes Szimfonikus Zenekara, Fővárosi Operettszínház
Zenekara);
Sipos
Éva, Bántainé (Máramarossziget,1919. június 3.) zeneelmélet- és
metodikatanár, 1978-1981 között a Zeneakadémián;
Sugár
Rezső (Budapest, 1919. október 9. – Budapest, 1988.
szeptember 22.) zeneszerző, zenepedagógus. 1943 és 1946 között középiskolai
tanárként, 1946 és 1949 között pedig a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolában
dolgozott. 1949- től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában, 1966-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképzőjének budapesti
tagozatán tanított, majd 1968-tól a Zeneakadémia (zeneszerzés, hangszerelés, partitúraolvasás)
zeneszerzés tanszékvezető tanáraként dolgozott 1979-ig;
Szeszler
Tibor (Budapest, 1919 –) oboaművész-tanár. 1952-ben lett a Magyar Állami
Hangversenyzenekar első oboása, 1947-ben pedig a Budapesti Fúvósötös egyik alapító tagja.
1949-től tanított a Bartók Béla Zeneművészeti
Szakiskolában. Többkötetes oboaiskolája ma is alapműve e hangszer tanításának;
Szijjártó
Jenő (Gölnicbánya, 1919. július 17. –
Pozsony, 1986. július 28.) karnagy, zeneszerző, zenetanár. 1951-től a Csehszlovák Rádió
zenei rendezője volt, majd 1953-54-ben a Csemadok Központi Bizottságán
dolgozott;
Tiszay
Magda (Békéscsaba, 1919. április 4.–München, 1989. december 27.)
operaénekes-tanár. 1944-ben mutatkozott be az Operaházban ifj. J. Strauss A
cigánybáró Mirabellájaként. A háború utáni időszakban hamarosan ő lett a társulató vezető alt énekesnője;
Törzsök
János (Pécs, 1919. november 12. –) zenekari nagybőgőművész-tanár (Állami
Operaház Zenekara, Pécsi Filharmonikus Zenekar – szólamvezető is); Vámosi Nagy István (Budapest,
1919. október 23. – Budapest, 1992. október 12.) zenetörténész, bölcsész,
tanár, író, antropozófus. 1943-tól publikált, zenekritikákat is írt. 1945-1949
között a Közoktatási Minisztérium zenei és színházi előadója volt, majd a
Színház- és Filmművészeti Főiskola könyvtárosa. 1951-től a Zeneműkiadó Vállalat külső munkatársa volt. 1955-től a Szegedi Zeneművészeti Szakiskola és
a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára;
Varga
Elemér (Debrecen, 1919. szeptember 4. – Budapest, 2000) zenekari oboaművész-tanár. 1934-1940
között a debreceni MÁV Filharmonikus zenekar oboa szólamvezetője, 1940-től 1977-ig a Székesfővárosi Zenekar,
illetve a Magyar Állami Hangversenyzenekar oboása és angolkürtöse. 1950-től a Fővárosi IX. kerületi
Állami Zeneiskola oboatanára;
Vargha
Róbert (Rákospalota, 1919. november 26. –) operaénekes-tanár. 1954-
Id.
Véghelyi Miklós (Felsőgalla, 1919. december 5. –) zenetanár (Honvédzenekar,
Kiskunhalas, Rendőrzenekar, Szekszárd, Babits Mihály Művelődési Központ –
zenekarvezető);
Veress László (Kézdivásárhely, 1909. május 17. – Szeged, 1971.június 21.) ének-zenetanár, kántor,
karnagy. 1928. augusztus
12-étől Makón kántortanítóként működött. A református polgári
fiúiskolában is éneket tanított. 1942 szeptemberében pályázat útján elnyerte a
Szeged Kálvin téri Református Egyházközség Presbitériuma által meghirdetett
orgonista kántori állást, ezt a munkakört az iskolák államosításáig töltötte
be. Közben 1947-ben a Klauzál Gábor Gimnáziumban és az Árpád-házi Szent
Erzsébet Leánygimnáziumban énektanárként működött. Tanári munkáját a
szegedi Madách utcai általános iskolában folytatta, 1955-ben általános iskolai
tanári oklevelet nyert;
Wilkovits
Kató (1919–) operaénekes-tanár;
Zádor Endre (Ungvár, 1919.
szeptember 18. –) énekművész-tanár (Állami Operaház, Zeneművészeti Tanárképző Intézet, Ungvár, Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet Debreceni Tagozata – magánének tanszak
csoportvezetője is);
Dr.
Zalotai Józsefné (Fodor Sarolta (Rozsnyó, 1924. március 1. –)
ének-zenetanár (Batthyány u. Általános Iskola, Budapest Szlovák Tanítóképző és Szlovák Gimnázium és Általános
Iskola, Budapest – könyvtáros is);
Zsoldos
Imre (1919. március 26. – 1985. augusztus 25.) magyar karmester,
szólista és trombitás volt. Pályafutása az 1950-es években kezdődött, híres
szórakozóhelyeken (Moulin Rouge, Palais De Dance). 1948-tól a Magyar Rádió
munkatársa, majd a Magyar Rádió Tánczenekarának karmestere és szólistája, később létrehozta a
Stúdió 11 zenekart;
90 éve született Adamóczki Béla (1924.
szeptember 19. –) klarinéttanár, karnagy, tárogatóművész;
Antalffy
Albert (Mohács 1924. április 24. – Budapest, 2013. május 9.)
operaénekes-tanár. 1949 és 1951 között a Magyar Rádió Énekkarának tagja volt,
majd 1951-ben az Operaházhoz került, ahol magánénekesként harminc éven át
lépett színpadra. Tanári munkájához utolsó pillanatáig hű maradt: neves tanítványainak
egyike, Bretz Gábor;
Bächer
Mihály (Budapest, 1924. július 22. – Budapest, 1993. április 6.) zongoraművész-tanár. 1962-től a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskolán zongora főtárgyat tanított. Számos lemezfelvétele jelent meg,
többek között Beethoven, Liszt, Brahms és kortárs magyar zeneszerzők műveiből;
Balogh
Éva (Gyöngyöspata, 1924.
november 6. –) operaénekes, tanár (Állami Operaház-ösztöndíjasként, Debreceni
Csokonai Színház);
Bartók
Péter (Budapest, 1924) Bartók Béla második, Pásztory Dittától született
gyermeke. 1942-ben jutott ki Amerikába. Jelenleg Floridában él, és a hagyaték
gondozójaként konfliktusokat is vállalva őrködik apja zenéjének tisztaságán;
Bársonyné
Spiró Alice (Budapest, 1924. február 10. –) zongoraművész-tanár (SZOT
Munkaközösségi Zeneiskola, Állami Zeneiskola-Tatabánya, Fővárosi VII. kerületi
Állami Zeneiskola-tanszakvezető, főiskolai gyakorlatvezető-tanár);
Bodonyi
Anikó (Budapest, 1924. szeptember 24. – Budapest, 1987. december)
zongoraművész-tanár (Zeneiskola-Szentendre, Kodály Zoltán Zeneművészeti
Szakközépiskola-Debrecen, Fővárosi 2. sz. Körzeti Zeneiskola, Zeneművészeti
Szakközépiskola-Győr);
Bobe
Gáspár Ernő (1924–1993) hegedűművész, prímás. A Zeneakadémiát Rados Dezső tanítványaként fejezte be.
Együttesét 1948-ban alakította meg. Archaikus egyéni hangvételű hegedűjátékát a kortárs
muzsikusok is nagyon becsülték;
Borsai
Ilona (Kolozsvár, 1924. április. 10. – Budapest, 1982. július 8.)
népzenekutató. Népzenei előadó a Népművészeti Intézet Néprajzi Osztályán (1951–56); az MTA
Népzenekutató Csoportjában, ill. a Zenetudományi Intézetben működik (1961–), közben
hosszabb egyiptomi tanulmányutat tesz (1966–67). Munkássága a Mátra-vidék zenei
életére, a summásdalokra terjed ki, az egyiptomi zenei szájhagyománnyal
foglalkozik. Gyűjtő munkája elsősorban a kopt liturgia dallamvilágára terjedt ki. Mint
népzenekutató a Mátra-vidék zenei életét vizsgálta, a summások dalait, népi
gyermekmondókákat, énekes játékokat gyűjtött;
Borsányi
Gábor (
Kajászószentpéter, 1924. február 17. –Tapolca, 1988. augusztus 14. ) tanár (Református Kollégium, Pápa, Batsányi János
Gimnázium, Tapolca-igazgató is), zeneiskolai igazgató (Tapolcai Állami
Zeneiskola) és karnagyként a Zeneiskola Aranyhíd Kamarakórusának és
vonószenekarának, továbbá Tapolca Város Vegyeskarának vezetője;
Dr.
Csányi László (Csákvár, 1924. április 23. – Budapest, 2005. március
8.) karnagy, jogász. 1950-től a Magyar Rádió munkatársa. Felesége Botka Valéria,
vele alapították 1954-ben a Magyar Rádió Gyermekkórusát. A kórussal 1985-ig
dolgoztak együtt. A karnagy-házaspár elévülhetetlen érdemeket szerzett a zene
szeretetének elmélyítésében, az együtténeklés örömének megismertetésében és
gyermekek ezreinek adtak életre szóló impulzust a kollektív éneklés, a zene
iránti igényesség felkeltéséhez és műveléséhez;
Darvas
Éva (Budapest, 1924. május 13. – Budapest, 2006. november 9.)
zongoratanár, szakfelügyelő, főiskolai gyakorlatvezető tanár (Fővárosi Zeneiskola
Szervezet, Fővárosi IX. kerületi Állami Zeneiskola); Dr.
Dégi Lászlóné (Miskolc, 1924–) zenekari hegedűművész-tanár.
Pályafutását Szentesen kezdte, s 1954-57-ig a zeneiskola tanára és első igazgatója volt; Farkas Sándor Mihály (Győr,1924.
november 1. – München, 1987. március 21.) hegedűművész,
koncertmester. Az ötvenes évek elején az Állami Népi Együttesben és a Honvéd
Művészegyüttesben dolgozott. 1960-ban Németországba távozott, s több
nagyvárosban fellépett. Elnyerte a Müncheni Rádió Filharmonikus Zenekarának
koncertmesteri állását. Huszonhét éven keresztül volt koncertmester; Frideczky Frigyes (Bukarest, 1924. október 3. –) zenei szakíró, karvezető, költő, egyetemi magántanár
(Művelődési Minisztérium Zenei Osztály, Műszaki Egyetem és ELTE
Tanárképző Főiskola, Budapest);
Gábor
Éva (Felsővisó, 1924. április 13.
– 1998) ének-zenetanár, népzenegyűjtő. (Lajtha László Népzenekutató Csoportja-munkatárs,
Juhász Gyula Tanárképző Főiskola-hangképző tanár, Szeged);
Gafni
Miklós / Vári-Weinstock (Tiszacsege, 1924. július 6. – New York, 1981. május
15.) énekművész-tanár. 1945 ellőtt a budapesti Operaházban énekelt. 1945-ben
Amerikában telepedett le. Tagja volt a New York-i Metropolitan Operának;
Geiger
István (Madaras, 1924. július 25. –) trombitaművész-tanár. (Művelődési Ház, Madaras;
Állami Zeneiskola madarasi kihelyezett tagozata; ifjúsági fúvószenekarok vezetője);
Gencsy
Sári (Debrecen, 1924. augusztus 16. – 2008. május 6.) operaénekesnő, tanár. Az
Operaházban 1950-ben debütált Gilda szerepében Verdi Rigoletto című operájában. 1975-ben vonult
vissza. Nyugalomba vonulása után szinte haláláig a Színház- és Filmművészeti Egyetem
énektanáraként tevékenykedett;
Gergely
Gyula (Budapest, 1924. november 22. –) karnagy, rézfúvósművész-tanár,
hangszerelő (Magyar Állami Operaház-zenekari művész; Fővárosi XV. kerületi
Állami Zeneiskola - rézfúvós tanár; Fővárosi XV. kerületi Zeneiskola rézfúvós
zenekara-karnagy);
Gyulai
Gaál János (Budapest, 1924. április 28. – Budapest, 2009. február
12.) zeneszerző-karmester. 1941-ben első díjat nyert a debreceni Hubay-versenyen. A Magyar Állami
Hangversenyzenekarban helyezkedett el hegedűsként, majd a
Budapesti Operettszínház korrepetitora lett. 1959-ben a Magyar Rádióhoz került,
ahol a Bartók-terem zenei vezetője (gyakran zenei rendezője is) volt. Itt
kezdett karmesterként és hangszerelőként is tevékenykedni. Számos musical, filmzene és
színpadi kísérőzene mellett ő írta Kovács Kati 1966-os, fesztivál győztes dalát (Nem
leszek a játékszered;
Horti
Gábor (Budapest, 1924. június 11. –) hegedűművész-tanár (Szabolcsi
Bence Zeneiskola-hegedűtanár; Bartók Béla Zeneművészeti
Szakközépiskola, Miskolc, Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolai Zeneiskolai
Tanárképző Intézet Budapesti Tagozata-gyakorlatvezető tanár);
Dr.
Kálmánfi Béla (Budapest, 1924. július 28. – Budapest, 1988. március
28.) ének-zenetanár, szakfelügyelő (Óvónőképző Intézet és Általános Gimnázium,
Püspökladány-igazgató,karvezető, ének-zenetanár; Tanítóképző Főiskola, Esztergom -
ének-zenetanár);
Kiss
Ilona (1924-) énekes-színész, tanár. Pályáját 1939-ben Kolozsvárott
kezdte, majd 1949-1959 között a Fővárosi Operettszínház tagja volt;
Konrád
György (Szeged, 1924. október 18.) hegedűművész-tanár,
kamaramuzsikus. 1951-76 között a Székesfővárosi Zenekar, majd utódja, a Magyar Állami
Hangversenyzenekar brácsa szólamának vezetője. 1976-tól a Magyar
Állami Operaház zenekarának, 1980-tól a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának
szólamvezetője. 1959-től a Tátrai vonósnégyes tagja. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán éveken át
tanított kamarazenét, illetve brácsát. 1983-tól másfél évtizeden át rendszeres
közreműködője volt a Budapesti Fesztiválzenekar hazai és külföldi
hangversenyeinek. Jelenleg is aktív résztvevője zenei életünknek!
Kovács
Imre (Nádudvar, 1924. augusztus 29. – Budapest, 2008. július 7.))
fuvolaművész-tanár. Négy évtizeden át volt az Állami Hangversenyzenekar megbecsült tagja. 1948-tól 1972-ig I. fuvolán játszott, majd
1988-ig ütőhangszeresként és cimbalomművészként, valamint fúvós
korrepetitorként működött az együttesben. A Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola ZTI Budapesti Tagoztatán és a Bartók Béla
Zeneművészeti Szakközépiskola legendás fuvola- és kamnarazene tanára volt;
Dr.
Krizsán Zoltán (Fülek, 1924. január 6.) zenekari hegedűművész-tanár (SZOT
Szimfonikus Zenekar; Magyar Néphadsereg Művészegyüttes Szimfonikus Zenekara; Magyar Állami
Hangversenyzenekar – zenekari felügyelő is, Magyar Kamarazenekar);
Lakatos
György (Budapest, 1924–) hegedűművész, prímás. Rados Dezső zeneakadémiai tanárnál szerzett
magasabb fokú zenei képesítést;
Lőrincz Edith (Budapest, 1924– )
hegedű- és brácsaművész-tanár. 1949-ben a Rádiózenekar tagja lett, de
adott szólóhangversenyeket is. 1957-ben a Philharmonia Hungarica alapító tagja
volt, mint szólóbrácsás. A Romor-kvartett tagjaként is számos hangversenyen
játszott. 1967-ben Kölnben telepedett le, ahol 1970-től a Városi
Konzervatóriumban tanított;
ifj. Magyari
Imre (Budapest,
1924. július 28. – Karcag, 1980. augusztus 6.) Hegedűművész-tanár, zenekar-alapító, a 20. század első felében a világszerte egyik legismertebb
magyarországi prímása. Friss diplomásként 1948-ban lett a Magyar Rádió
Szimfonikus Zenekarának a tagja. Az 1950-es években elejétől
népdalfeldolgozásokat készített, és régi verbunkosokat hangszerelt a rádió
számára;
Martzy
Johanna (Temesvár, 1924. október 26. – Rüschlikon, 1979.
augusztus 13.) hegedűművész-tanár. 1948-ban elhagyva Magyarországot, a svájci Glarusban
telepedett le;
Márton
Gábor (Hajdúszoboszló, 1924. december 20. –) ének-zenetanár (Kunpálhalmi
Általános Iskola, Debrecen; Általános Iskola, Hajdúszoboszló; Hajdú-Bihar
megyei Tanács VB, Debrecen – főelőadó; Debreceni Csokonai Színház, személyzeti vezető; Debreceni MÁV
Zenekari Főnökség – zenekari igazgató);
Mátyás
Mária (Hajdúdorog, 1924. szeptember 23. – Budapest, 1999. szeptember
12.) énekesnő-tanár. Az Operaházban 1946-ban debütált. Magánénekesként
tevékenykedett 1980-ig;
Meizl
Ferenc (Bácsbokod, 1924. február 11.) zenekari klarinétművész-tanár,
kamaramuzsikus (1947-49. Budapesti MÁV Szimfonikusok-zenekari tag, 1949- Magyar
Állami Operaház- szólóklarinétos; 1955-67 Bartók Béla Zeneművészeti
Szakközépiskola, Budapest – klarinéttanár, 1967 – Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola és a
Zeneiskola Tanárképző Intézet Budapesti Tagozata – klarinéttanára, 1954 – a Budapesti
Fúvósötös tagja);
Mérei
Ferenc (1924 –) nagybőgőművész-tanár 1942 és 1947 között a Székesfővárosi Zenekar, majd
1947-től a budapesti Operaház zenekarának tagja volt. 1953-tól a
Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarában is közreműködött; főiskolai tanár,
karnagy;
Dr. Mihálka György (Kölcse, 1924. április 22. – Szeged,
2008. augusztus 6.) főiskolai
tanár, karnagy. Tanári pályáját Fehérgyarmaton kezdte, majd Szegeden előbb az Alsóvárosi
Általános Iskolában, később a tanítóképzőben tanított. Ezután a Tömörkény István Gimnáziumba
került, ahol több tárgyat is oktatott, és az énekkar vezetése is a feladatai
közé tartozott. 1973 és 1992 között a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Ének-Zene
Tanszékének karvezetés tanára, az európai hírű I. számú női kar karnagya volt.
Nyugdíjba vonulása után megkapta a Magister Emeritus Professori címet. Élete
utolsó négy évében a Tetz Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatójaként segítette a
ceglédi ifjúság kulturális nevelését;
Mózsi Ferenc (Pozsony, 1924. május 3.)
szlovákiai magyar irodalom- és zenepedagógus, zeneesztéta,
pedagógiai szakíró. (Szlovák nyelvű kiadványokban František Mózsi,
szerb-horvát nyelvűekben Ferenc Pozsonyban zene–képzőművészet,
illetve magyar–történelem szakos végzettséget szerzett. Ezt követően
Komáromban pedagógiai iskolai tanár, majd minisztériumi főhivatalnok
Pozsonyban, később tanszékvezető egyetemi tanár lett. A
neveléstudomány kandidátusa fokozatot 1973-ban szerezte meg. Tankönyvek,
módszertani kiadványok és segédkönyvek szerzője, összeállítója. Főleg
az irodalmi és művészeti nevelés, valamint az anyanyelvi oktatás, illetve
a kétnyelvűség kérdéseivel foglalkozott.
Mura
Péter (Budapest, 1924. június 21. – Budapest, 2009. december 28.)
karmester, tanár. 1942-től 1944-ig az OMIKE művészakció
operakorrepetitoraként tevékenykedett. Az egyesület a Pesti Izraelita Hitközség
Wesselényi utcai Goldmark-termében rendszeres színházi és operaelőadásokra kapott
engedélyt. 1945 és 1950 között a Magyar Állami Operaház korrepetitora volt.
1950- től 1953-ig a Gördülő Opera zenei vezetője, majd 1953 és 1957
között a Miskolci Nemzeti Színház zeneigazgatója, ahol ő szervezte meg az operatársulatot.
1957–1958-ban a Varsói Állami Opera karmestere, 1958-tól 1961-ig a bytomi
Sziléziai Állami Opera karmestere és a Katowicei Zeneakadémia tanára. 1961-ben
a Miskolci Szimfonikus Zenekar alapítója, 1984-ig igazgató karmestere, 1984 és 1987
között az Operaház karmestere, 1986-tól a Zeneakadémia tanára (idegen nyelvű szerepgyakorlat, kamaraének,
korrepetició, operaegyüttes-gyakorlat);
Dr.
Murányi Róbert Árpád (Burg, 1924. június 7. – Budapest, 2002. június 13. )
zenetörténész, karnagy, orgonaművész, tanár. 1952-től 1974-ig tanárként működött, 1974-től az Országos
Széchényi Könyvtár Zenei Gyűjteményének tudományos főmunkatársa, majd
1981-től ugyanott osztályvezető;
Pados
Jenő (Tatabánya, 1924. október 15. –) oboaművész-tanár (Székesfővárosi Zenekar,
Magyar Állami Operaház, Budapesti MÁV Szimfonikusok);
Pándi
Marianne (Budapest, 1924. augusztus 30. – Budapest, 2009.
szeptember 12.) zenetörténész, felelős szerkesztő. 1958 és 1987 között az Országos Filharmónia műsorfüzeteit
szerkesztette, 1969–1984 között a Hungarian Music News felelős szerkesztőjeként dolgozott.
Szerkesztői és kritikusi munkásságát jelentős monográfiák írása
és fordítása kísérte. Országos népszerűségét Pándi Marianne azonban mindenekelőtt négykötetes
Hangversenykalauzával vívta ki, melynek kötetei 1972-től kezdve jöttek ki,
legújabb kiadása pedig 2005-ben jelent meg, s amely az értő hangverseny-látogató közönség
alapműve lett;
Pethes
Iván (Budapest, 1924. augusztus 4. – Budapest, 1980. január 20.)
zeneíró, tánctörténész, könyvtártudományi kutató, tanár. 1945 után a Magy.
Rádióhoz került; 1947-ig zenekari fagott-játékosként, majd 1951-ig forgatóként,
később technikai szerkesztőként dolgozott. 1957-ig az MTA és a
Népművelési Intézet munkatársa, majd tánctörténeti kutatással
foglalkozott. 1957-ben újjászervezte a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola
könyv- és kottatárát, 1960-ban az Országos Széchényi Könyvtár módszertani
osztályának vezetője lett;
Ránki
Lili (Budapest, 1924. március 11. –) zongoratanár-szakfelügyelő (Fővárosi Zeneiskola
Szervezet, Színház- és Filmművészeti Főiskola, Fővárosi XI. kerületi Állami Zeneiskola, Fővárosi Pedagógiai
Intézet-zongora szakfelügyelő, Continuo Alapítványi Zeneiskola);
Ribáry
Antal /gyakran: Ribári/ (Budapest, 1924. január 8. – Budapest, 1992. április
24.) zeneszerző-zenetanár;
Rudolf
Péterné Dániel Katalin (Budapest, 1929. május 23.) középiskolai énekzenetanár
(Hámán Kató Gimnázium, Budapest, Áldás utcai Általános Iskola, Budapest,
Tanítóképző Főiskola - Óvónőképző Tagozat, Budapest);
Starker
János (Budapest, 1924. július 5. – Bloomington, 2013. április 28.)
gordonkaművész-tanár különböző hazai és külföldi koncertek után, a háború
befejeztével a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának (1945–1946) és a
Magyar Állami Operaház zenekarának szólógordonkása volt 1945–1946 között.
1948-ban költözött az USA-ba, ahol a Dallasi Szimfonikus Zenekar (1948– 1949,
Doráti Antal vezetésével), a Metropolitan Operaház (1949–1953), majd a Chicagói
Szimfonikus Zenekar szólógordonkása volt (1953–1958), 1958-tól haláláig a
bloomingtoni Indana University nagyhírű gordonka tanszakának vezetője volt.1962-ben a
chicagói Conservatory College díszdoktorává avatták;
Szabó
Tivadar (Jászárokszállás, 1924. április 17. –) ének-zenetanár
kántortanító, (1. sz. Általános Iskola, Gyöngyös; Állami Zeneiskola, Gyöngyös –
igazgató is; Ének-Zenei Általános Iskola, Heves);
Szalatsy
István (Budapest, 1924. december 25. – ) az 1990-es években halt meg,
melynek időpontja ismeretlen) karmester. 1955-ben lett a szegedi Nemzeti
Színház tagja, ahol a következő évben Verdi Álarcosbál c. operájának dirigálásával
debütált karmesterként. 1982-ben történt visszavonulásáig a színház
legsokoldalúbb, legtöbbet foglalkoztatott dirigense volt;
Szebenyi
János (Budapest, 1924. május 10.) fuvolaművész, tanár. 1945-től 1947-ig a Magyar
Rádió Szimfonikus Zenekarának szólófuvolása, 1957 és 1948 között a Magyar
Állami Hangversenyzenekar első fuvolása. 1970- től 1990-ig a budapesti
Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola tanára. Szólista pályafutását 1945-ben kezdte,
hét önálló lemeze jelent meg. Ismeretlen 18. századi műveket fedezett fel és
adott közre Magyarországon, Angliában, az NSZK-ban és Hollandiában; számos
átiratot készített;
Szenes
Iván (Budapest, 1924. április 25. – Budapest, 2010. szeptember 13.)
író, dalszövegíró, dramaturg, zeneszerző. Statisztikák és az Artisjus 2000-es kimutatása
szerint Magyarország legtöbbet játszott szerzője;
Dr. Szentjóbi Miklósné Prockl Magdolna (Budapest, 1924. december 17.) zenekari hegedűművész-tanár (Szakszervezeti Zenekar; Kaposvári Csiky Gergely Színház Zenekara; Szegedi Szimfonikus Zenekar); Dr. Szőnyi Erzsébet (Budapest, 1924. április 25.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett zeneszerző, karvezető, zenepedagógus. A budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban érettségizett, ahol Sztojanovits Adrienne tanítványa volt. 1942–47 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult zeneszerzést és karvezetést. Olyan legendás hírű tanárok óráit látogatta, mint Viski János, Szegedi Ernő, Bárdos Lajos, Vásárhelyi Zoltán, Kodály Zoltán, Szabolcsi Bence, Weiner Leó és Ferencsik János. 1947–48-ban a párizsi Conservatoire növendékeként Tony Aubinnál, Nadia Boulanger-nál, illetve Olivier Messiaennál tanult. 1948 és 1981 között a Zeneakadémián tanított, ahol 1960-tól tanszékvezető egyetemi tanárként dolgozott. Éveken át vezette a Szilágyi Erzsébet Gimnázium leánykórusát. 1964-ben a Zenei Nevelés Nemzetközi Társasága (ISME) elnökségi tagjává választották. 1978 és 2003 között a Magyar Kodály Társaság társelnöke és a Bárdos Lajos Társaság társelnöke. 1992–96-ig a Magyar Zenei Kamara alelnöke, 1996-tól a Magyar Muzsikus Fórum társelnöke. 1992 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. 1993–94-ben a Magyar Rádió felügyelőbizottságának elnöke. A hartfordi (USA) Kodály Musical Training Institute tagja, a francia Kodály Társaság tiszteletbeli elnöke és a Kóta tiszteletbeli elnöke, a Nemzetközi Kodály Társaság (IKS) és a varsói Chopin Társaság tiszteletbeli tagja. Kodály Zoltán zenepedagógiai módszerének világszerte ismert folytatója és népszerűsítője. 1994 óta a törökbálinti zeneiskola viseli a nevét;
Tornyos
György (Jászberény, 1924. július 24.) zeneelmélet-tanár, zeneszerző, karnagy (Líceum és
Tanítóképző Intézet, Jászberény- szolfézs- és zeneelmélettanár; Ganz-Mávag Művelődési Központ Női Kar és Acélhang
Férfikar –zongorakísérő és vezető karnagy; Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola-elmélettanár); Vadas
Kiss László (Tét, 1924. május 31. – Szentendre, 1999. november 2.)
operaénekes-tanár. 1956-ban a Miskolci Nemzeti Színház, majd 1958-ban a Szegedi
Nemzeti Színház, 1970-ben pedig a Magyar Állami Operaház szerződtette;
Valusek
Béla (Vértesszőlős, 1924. január 5.) zenekari trombitaművész-tanár (Pénzügyőr Zenekar; Zeneművészeti
Szakközépiskola, Debrecen-tanár; Fővárosi Operettszínház Zenekara; Magyar Állami
Hangversenyzenekar);
Varga
László (1924–) gordonkaművész, tanár. 1945-46-ban a Budapest Symphony
csellistája volt. Megnyert egy fiatal karmesterek részére kiírt versenyt is, és
dirigálta a Budapest Symphony Orchestra-t és más zenekarokat. Varga László
évekig élt Nyugat-Európában és Dél-Amerikában is turnézott a Léner vonósnégyes
tagjaként. 1948 augusztusában az USÁ-ba ment és két évre a New York City Opera
Company, aztán a New-York Philharmonic Orchestra szólócsellistája lett. Sokat
koncertezett kamaraművészként is. Évekig tanított a San Francisco State University
cselló tanszakán;
Várhelyi
Endre (Hódmezővásárhely, 1924. június 25. –Budapest, 1979. július 27.)
operaénekes-tanár;
Zentai
Anna (Budapest, 1924. június 29. –) Jászai Mari-díjas magyar szín- és
énekművész, tanár. Miután elvégezte a Színiakadémiát, a Szegedi Nemzeti
Színházhoz került, ahol egyaránt játszott prózai szerepeket, operettet,
valamint operát. 1950 és 1979 között a Fővárosi Operettszínház tagja volt, később szabadfoglalkozású
művésznőként dolgozott;
85 éve született Dr. Ábrahám Imre (Nyúl, 1929. október 23.) általános és középiskolai tanár,
helytörténész, nyelvész, könyvtáros, zenepedagógus,és karnagy, illetve
Pannonhalma díszpolgára.
A hatvanas években igazgatóként
fellendítette a Művelődési Ház tevékenységét, ahol irodalmi színpadot szervezett, majd a
nyolcvanas években értelmiségi kört hozott létre. 1990-ben megalapította és
vezette a Cantate Kamarakórust, ami eredetileg templomi kórus, de nagyon hamar
a település rendezvényein, ünnepi műsorain is rendszeresen felléptek és fellépnek a mai
napig is;
Antal György (Budapest, 1929. január
11.) harmonikaművész-tanár 1950-től 63-ig harmonikát tanított a Steinitz Zeneiskolában,
később pedig 1971 és 1983 között a Csepeli Zeneiskolában, valamint a
Sashalmi Munkaközösségi Zeneiskolában. Hangszeres rátermettségét az 1948-as
Országos Harmonikaverseny I. díjával, valamint az 1952-53-as kulturális
versenyek I. díjával bizonyította. 1946 és 1950 között a Magyar Rádió
szólistája, játszott Herrer Pál, Jáki-Tóth Pál és Horváth István László
zenekarában. 1958-63 között Turán László zenekarának tagja, mellette saját
zenekart is vezet. 1975-től 1994- ig az Országos Zenepedagógus Szakosztály
Harmonika Tagozatának, később a ZETA Harmonika Tagozatának vezetője;
Antal
Lívia (Budapest, 1929. július 10. – 2001) hangversenyénekes-tanár. Mint
az Országos Filharmónia szólistája számos magyar művet mutatott be;
Aracsi
László (Hódmezőúvásárhely, 1929. október 27.) középiskolai énektanár, karvezető, ny. főiskolai docens (Zeneművészeti
Szakközépiskola elmélettanár és igazgató helyettes, Szeged; Szegedi Tudományegyetem
Zenei Intézete);
Aszódi
Ferenc (1929. augusztus 6.) zeneszerző, tanár;
Bántainé Sipos Éva (Máramarossziget, 1929. június 3. –)
zenetanár. 1950-ben Gyulán élt és dolgozott, majd utána hosszú ideig a budapesti
Zeneakadémián tanított, férje halála után visszaköltözött Gyulára;
Bartáné
Szőllősi Olga (Valjatino,
1929. október 23.) zongoratanár-korrepetitor (Zeneiskola-Ungvár; Fővárosi XVIII.
kerületi Állami Zeneiskola);
Bartha
Alfonz (Madaras, 1929. október
13. – Budapest, 2013. április 2.) operaénekes-tanár. 1955–1959 között a
debreceni Csokonai Színház tagja, 1959-től a Magyar Állami Operaház magánénekese volt;
Dr.
Bartha Ferencné Vizeli Katalin
(Debrecen, 1929. április 21.)
hegedűművész-tanár (Csepeli Állami Zeneiskola, Simonffy Emil
Zeneiskola-tanszakvezető és főiskolai gyakorlatvezető);
Breitner
Tamás (Budapest, 1929. április. 13.– Pécs, 1991. március 26.) karmester,
zeneigazgató. 1960-tól 1970-ig a Fővárosi Operettszínház karmestere, majd 1970-től 1991-ig, haláláig a
Pécsi Nemzeti Színház karmestere, 1984-től zeneigazgatója, valamint a Pécsi Filharmonikus
Zenekar vezetője volt;
Dr.
Buzás Zoltán (1929. szeptember 12.) tanár, megyei tanulmányi
felügyelő, iskolai csoportvezető, zeneiskolai főelőadó (Heves megyei Tanács VB);
Csányi
"Matyi" Mátyás (Budapest, 1929 – Augsburg, Németország, 1980)
jazzhegedűs, gitáros, tanár;
Fodor
András /1947-ig: Fodor Andor)/ (Kaposmérő, 1929. február 27. –
Fonyód, 1997. június 27.) költő, zenei-és esszéíró;
Fülemile
Tibor (Budapest, 1929. október 11. – Budapest, 2011. december 1.)
fagottművész-tanár, a Magyar Fúvósötös tagja. Többek között a Magyar
Állami Operaház Zenekara, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara és a
Mihály András által alapított Budapesti Kamaraegyüttes szólistájaként
dolgozott. 1983- 2006 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
tanára, egyetemi docense, majd professor emeritusa volt;
Gajodi
Sándor (Szeged, 1929. január 1.) zenekari hegedűművész-tanár. (Szegedi
Nemzeti Színház zenekara-szólamvezető, Szegedi Szimfonikus Zenekar – szólamvezető; Liszt Ferenc Állami
Zeneiskola, Szeged; Szegedi Kamarazenekar);
Gergelyné
Kottler Márta (Budapest, 1929. május 29.) zenekari brácsaművész-tanár (Honvéd Művészegyüttes-szólamvezető; Állami Operaház Zenekara;
Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara);
Hanák
Árpád (Budapest, 1889 –1941) zongoraművész-tanár. 1910-től 1920- ig a pécsi
zenei élet irányítója volt, mint művész és pedagógus. 1912-től évente több önálló
hangversenyt adott a Zeneakadémián, a Vigadóban, Szegeden és Pécsen. 1920-tól a
Fodor Zeneiskola tanára;
Halkovics
János (Törökszentmiklós,
1929. november 1.) ének-zenetanár, karvezető, népzenekutató,
szerkesztő (Magyar Rádió népzenei szerkesztőség h. vezető; népzenegyűjtő; Kertészeti Egyetem
Kórusának karnagya; az OKISZ Erkel Ferenc Művészegyüttes Népi
Zenekarának vezetője);
Halmos István (Budapest, 1929 –) az irodalomtudományok kandidátusa (1960), az MTA
Népzenekutató Csoportjának, ill. a Zenetudományi Intézet főmunkatársa (1962–).
Aspiráns (1952–56), muzeológus a nyíregyházi Jósa András Múzeumban (1956–), a
Jászberényi Múzeum igazgatója (1957–), népzenei előadó a Népművészeti Intézetben
(1958–);
Házy
Erzsébet (Pozsony, 1929. október 1. – Budapest, 1982. november
24.) operaénekes, színésznő. Pályafutását a Magyar Rádió énekkarában kezdte.
1951-ben debütált az operaházban Verdi Rigolettójának apródjaként. Kezdetben
lírai szerepeket énekelt, majd az 1960-as évektől drámaibb szerepeket
is. Jelentős részt vállalt új magyar operák bemutatásában;
Hidi
Péter (Budapest, 1929. november 30. –) hegedűművész-tanár. 1949-től a Magyar Rádió és
Televízió Szimfonikus Zenekarának tagja, 1958-tól hangversenymestere. 1972-től a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola Budapesti Tanárképző Intézetének vonósnégyes- és kamarazene-tanára;
Hubbes Walter, álneve Elek János (Brassó, 1929. március 19. – Stuttgart, 2008) zeneszerző, zenei író, karmester. Tanulmányait bukaresti Zeneakadémián fejezte be, ahol zeneszerzést, vezénylést is tanult, zenetanári oklevelet szerzett (1964). Közben 1950-től Kolozsvárt munkáskórusokat és népi zenekart vezetett; 1955-ben Marosvásárhelyen telepedett le, ahol egy évig a Népi Alkotások Házának szakirányítója, majd 1956 és 1970 között az Állami Székely Népi Együttes karmestere. 1970-től 1972-ig Sepsiszentgyörgyön vezetett népi együttest;
Illés
András (Nagykálló, 1929. július 24.) ének-zene és pedagógia-tanár
(Tanítóképző Intézet, Kisvárda-ének-zenetanár; Felsőfokú Tanítóképző,
Nyíregyháza-intézeti tanár; Bessenyei György Tanárképző Főiskola, Nyíregyháza -
főiskolai docens);
Jakab
Zoltán (Pestszentlőrinc, 1929. január 6.) zongoratanár, főiskolai tanár (Állami
Zeneiskola, Zalaegerszeg; Pedagógiai Főiskola, Pécs-adjunktus, majd tanszékvezető; Budapest
Táncegyüttes-zenei vezető);
Kállay Géza (Budapest, 1929. október 29. – Budapest, 1982.
március 28.) hegedűtanár, fővárosi szaktanácsadó és pedagógiai felügyelő. Pedagógiai
tevékenységét 1959-ben a Fővárosi 3. sz. körzeti zeneiskolában kezdte. 1963-tól
szakfelügyelőként is tevékenykedett. 1968-tól a budapesti III. ker.-i Állami
Zeneiskolában tanított. A Kodály-módszer hegedűs adaptációjának
kidolgozásában, valamint a csoportos hangszeres előkészítés módszerének
kialakításában tevékenykedett;
Kármán
Vera / Halász Ferencné (Budapest, 1929. április 16. – Budapest, 2007. május
26.) zenekari hegedű- és kamaraművész. 1951 és 1996 között volt Magyar Állami
Hangversenyzenekar tagja, az utolsó két évtizedben az 1. hegedű szólamvezetője. Játszott a
Várkonyi Vonósnégyesben és 1957-től, alapító tagként a Magyar Kamarazenekarban;
Kertész
István (Budapest, 1929. augusztus 28. – Herzliya, 1973. április 16.)
karmester. 1947-től 1950-ig a Magyar Állami Operaház karmestere volt. 1953- tól
1955-ig Győrben volt karmester, ezt követően 1957 elejéig a
budapesti Operaház alkalmazta, az 1952/53-1956/57 között tanévekben pedig a
Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (karmesterképzés, korrepetíció) is dolgozott. Az 1956-os
forradalom leverése után családjával együtt elhagyta Magyarországot, majd a
Hamburgi Szimfonikus Zenekar és a Hamburgi Állami Operaház vendégkarmestere
lett. 1960-ban meghívást kapott az Augsburgi Opera főzeneigazgatói posztjára.
1961-ben meghívták a Salzburgi Ünnepi Játékokra is. Az Izraeli Filharmonikus
Zenekarral 1962 márciusában kezdődött a kapcsolata, a Tel-Avivi Mann Auditóriumban
adott hangversennyel. 1964-ben a Kölni Operába kapott zeneigazgatói kinevezést.
Kölni igazgatói státusza fenntartásával 1965-ben a Londoni Szimfonikus Zenekar
vezető karmestere lett, és egyúttal a Covent Garden vendégkarmestere is.
1973-ban a Bambergi Szimfonikus Zenekar vezető karmestere lett;
Keszler
Pál (Budapest, 1929. június 22. –): harsonaművész-tanár,
színházigaz- gató. 1962–1977 között az Országos Rendező Iroda igazgatója, 1977–79-ben
vezető beosztásban dolgozott a Művelődési Minisztériumban. 1979-től 1990-ig a Fővárosi Operettszínház
igazgatója volt;
Dr.
Kokas Klára (Szany, 1929. április 24. – Arlington, 2010. február
7.) zenepedagógus és zenepszichológus. Kutatási területei voltak:
zenepedagógia, zenepszichológia, zeneterápia. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola énektanár és
karvezető szakán végzett 1950-ben. Később az ELTE pedagógiapszichológia szakos hallgatója
(1965 és 1970 között) lett, ahol egyetemi doktorátust is szerzett.
Szombathelyen általános iskolában, majd a Tanítóképző Intézetben, később a Münnich Ferenc
Nevelőotthonban tanított. 1970-ben kijutott Bostonba (Massachusetts
állam), az első amerikai Kodály Musical Training Institute-ba. 1973-tól a
kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet docense, s Európa és Amerika és
Ausztrália számos helyére hívták meg vendégprofesszornak. 1989-től az Agape Zene
Életöröm Alapítvány vezetője volt, a Kokas-módszer egész iskolát teremtett.
Könyveit több nyelven közreadták, filmjeivel, videó-műsoraival is sikereket
aratott. Kokas Klára volt az egyik legszínesebb egyéniség Kodály tanítványai közül,
aki a Mester módszerét saját tapasztalatai, élményei alapján forradalmi irányba
fejlesztette tovább a zene, a mozgás, a személyiség és a közösség négyszögében.
Életében nagyon fontos szerepet játszott Kecskemét. 1973 és 1989 között a
Kodály Intézet docenseként tanított a hírős városban, és a kezdetek óta kurzusokat tartott,
Kovács
Andor (1929–1989) gitárművész-tanár. Az 50-es, 60-as évek egyik legismertebb
jazzgitárosa. Az ötvenes években a Martini-zenekar sztárja volt;
Kovács
Gyula (Budapest, 1929. december 27. – Budapest, 1992) korának
legvirtuózabb jazz-dobosa volt. A hazai jazzélet összes legendás alakjával
játszott együtt, részt vett külföldi fesztiválokon, tanítványai között volt
több mai élvonalbeli zenész is. Tanított a Bartók Béla Zeneművészeti
Szakközépiskola Jazz Tanszakán;
Kovács
Ferenc (Budapest, 1929. április 1. –) zenekari trombitaművész-tanár (Miskolci
Nemzeti Színház, Postás Szimfonikus Zenekar-szólamvezető);
Kozma
Mátyás (Marosvásárhely, 1929. július 23. –) romániai magyar orgonaművész, zeneszerző. Marosvásárhelyen a
Filharmónia orgonistája (1955-57), majd igazgatója (1959-66), a rádióstúdió
zenei szerkesztője (1957- 59), a Tanárképző Főiskola zene szakán adjunktus (1966-74), a Maros
Együttes művészeti titkára (1974-78), majd korrepetitora (1978-80);
Kulka
János (Budapest, 1929. december 11. – Stuttgart, 2001. október 19.)
karmester, zeneszerző. Pályáját a Magyar Állami Operaházban korrepetitorként kezdte.
1957-ben emigrált, és Fricsay Ferenc invitálására Münchenben, a Bajor Állami
Opera tagja lett. Két évvel később a stuttgarti, hasonló időszak után a hamburgi,
később a wuppertali opera vezető karmestere. 1975-ben - hasonló beosztásba - ismét
Stuttgartba szerződött;
Kutasy
Ferenc (Mogyoród, 1929. szeptember 22. –) zongorista, korrepetitor,
karmester (Vegyipari Szakszervezetek Zenekarának karmestere, Magyar Jégrevű - korrepetitor karmester; Magyar
Rádió zenei munkatársa);
Dr.
Láng Ferencné Janota Erna (Torda, 1929. január 18. –) zongoratanár (Mosonyi
Mihály Állami Zeneiskola, Mosonmagyaróvár; Liszt Ferenc Állami Zeneiskola, Győr);
Láng
Gusztáv (Szarvas, 1929. szeptember 26. – zongoraművész-tanár (Állami
Zeneiskola, Székesfehérvár; Állami Zeneiskola, Szarvas – igazgató is; Bartók
Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, Békéscsaba; Békés megyei zeneiskolák
szakfelügyelője; Szarvas város Kamarazenekarának vezetője);
Maácz
László (Endrőd, 1929. október 30. –) néptánc-kutató. A Néprajzi Múzeum
segédmuzeológusa, az Állami Népi Együttesnél néprajzkutató, lektor, a Művelődési, majd Kulturális
Minisztérium munkatársa, a Táncművészet c.
folyóirat szerkesztője. Kutatási területe a táncfolklór, a tánctörténet, színpadi
táncművészeti kritikákat írt;
Mán
György (Budapest, 1929. január 6. –) zenekari hegedűművész-tanár (Bagdadi
Szépművészeti Intézet - brácsa szólamvezető, Bagdadi Balett és
Zeneiskola – karmester is; Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola, Budapest
– zenekari karmester is; Singapore Szimfonikus Zenekar - brácsa szólamvezető-helyettes);
Dr.
Márkusné Natter-Nád Klára (Budapest, 1929. augusztus 18.) középiskolai
ének-zenetanár, karvezető, zenei szerkesztő (Fővárosi VI. kerületi
Általános Iskola és a Fővárosi 1. sz. Körzeti Zeneiskola, Fővárosi II. kerületi
Ének-zenei Általános Iskola, Tankönyvkiadó Vállalat – felelős szerkesztő; Bárdos Lajos
Társaság vezetőségi tagság, Kodály Társaság Hírei-felelős szerkesztő; a KÓTA c. folyóirat
állandó munkatársa);
Márton
József (Budapest, 1929. október 1. –) zenekari ütőhangszeres művésztanár (Honvéd Művészegyüttes; Magyar
Állami Operaház Zenekara; Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara);
M.
Mátés Katalin (Somogyszentmiklós, 1929. június 19. –) énekművész-tanár (Fővárosi IX. kerületi
Állami Zeneiskola-énektanár; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai
Tanárképző Intézet Budapesti Tagozata-énektanár);
Mocsár
Sándor (Demecser, 1929.
december 29. – zenekari hegedűművész-tanár (Állami Zeneiskola, Nyíregyháza-tanár;
Weiner Leó Állami Zeneiskola, Kisvárda-tanár; Szabolcsi Szimfonikus Zenekar-zenekari
művész);
Mohayné
Katanics Mária (Baja,1929. április 20. –) lözépiskolai
ének-zenetanár, karnagy. 1952 és 1959 között a Cinkotai Tanítóképző, 1959-től 1972-ig a
budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnázium, 1972 és 1984 között a budapesti Kodály Zoltán
Ének-zenei Általános Iskola karnagya, énektanára. 1960-tól a Zeneművészeti Főiskola
Gyakorlóiskolájának vezető tanára, 1984-től a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola vezető tanára. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán az 1987/88. tanévben
karvezetést tanított. 1959-ben megalapította a Szilágyi Erzsébet Női Kart;
Molnár
Zoltán (Pécel, 1929. július 14. –) harsonaművész-tanár (Szegedi
Nemzeti Színház Zenekara; Szolnoki Szigligeti Színház Zenekara; Bartók Béla
Állami Zeneiskola, Pápa – ütőhangszereket is tanított);
Németh
Alice (Sopron, 1929. augusztus 13. –) énekművész-tanár. 1956-tól
a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese, 1963–1970 között az Országos
Filharmónia szólistája. 1970-től a Pécsi Nemzeti Színház magánénekese;
Dr.
Nemcsik Pál Lőrinc (Ókécske,
1929. február 16. –) ének-zenetanár, történelemtanár (105. sz. MTH intézet,
Járdánháza; Általános Iskola, Borsodnádasd – ugyanott gyűjteményvezető is. 1980-ban már megyei
szaktanácsadó az ének-zene terén. 1968-tól a Magyar Tudományos Akadémia
Zenetudományi Intézetének munkatársa;
Oromszeginé
Maucha Márta (Budapest, 1929. március 31. – 1991) fuvolaművész, zenepedagógus
(Állami Zeneiskola, Mátészalka; Váci Állami Zeneiskola nagymarosi kihelyezett
tagozata; Körzeti Állami Zeneiskola, Szob- tanszak- és tagozatvezető is);
Palcsó
Sándor (Pécs, 1929. november 8.) operaénekes, színész, rendező. A Honvéd Művészegyüttes férfikar
szólistájaként kezdte énekművészi pályáját. 1957-1979 között az Operaház
magánénekese volt. 1979 óta súlyos betegsége miatt lett nyugdíjas. 1980-1986
között szerződéses operaénekes volt. Életpályája alatt sok új magyar opera ősbemutatóján
szerepelt. Sokoldalú énekes, kiváló színészi adottságokkal;
Reményi
Jánosné (Miskolc, 1929. szeptember 13. –) zongoratanár (Erkel
Ferenc Állami Zeneiskola, Miskolc – gyakorlóiskolai tanár is);
Idősebb Sapszon Ferenc (Szeged, 1929.
december 14. – Budapest, 2011. augusztus 4.) karnagy, a Magyar Kórusok,
Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetségének (KÓTA) tiszteletbeli elnöke.
1966-tól 1990-ig a Magyar Rádió Énekkarának karigazgatója. 1957-től az Országos
Filharmónia ösztöndíjas karnagyaként dolgozott az Állami Férfikarnál. 1958-ban
a Rádióénekkarhoz került, amelynek előbb korrepetitora, 1964-től karnagya, majd
1966-tól karigazgatója volt. 1990 és 2002 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola debreceni
konzervatóriumának karvezetés-tanáraként, főiskolai docenseként
dolgozott. Pályája elején is vezetett amatőr kórusokat, 1945 és
1950 között Szegeden, 1950-től pedig Budapesten. 1952 és 1985 között a Semmelweis
Kórus, 1964-től 1978-ig a Bartók Kórus, 1984-től a Budaörsi Pro
Musica Kórus, 1997-től 2006-ig pedig a szlovákiai magyar pedagógusok Vass Lajos
Kórusának vezető karnagya volt;
Seres
István (Kolozsvár, 1929. augusztus 17. – Budapest, 1987. március 21.)
zenetanár, dramaturg. 1958-tól 1972-ig a kolozsvári G. Dima Zeneművészeti Főiskolán muzikológus
tanár. 1973-tól az Országos Filharmónia dramaturgja, 1977-től dramaturg-csoportvezető. 1977-től a budapesti Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai
Tanárképző Intézet Debreceni Tagozatának adjunktusa volt;
Stanics
Béla (Budapest, 1929. február 20.) hegedűtanár (Liszt Ferenc
Állami Zeneiskola, Szeged – igazgató helyettes is);
Szabó
Zsuzsa (Budapest, 1929. augusztus 1. –) zongoraművész-tanár (Országos
Filharmónia – szólista; Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, Budapest-tanár; Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola-tanár);
Szalai
József (Uzd-Borjád, 1929. december 24. – Budapest, 2014. június 23.)
cimbalomművész-tanár (Országos Filharmónia – szólista). Gerencsér Ferenccel
közösen alkotott cimbalomduó a 60-as évektől új
hangzásvilágával, gazdag repertoárjával nagy lehetőségeket nyitott a cimbalom
irodalmának bővítése terén. Kortárs zeneszerzőket inspiráltak
darabírásra. Rácz Aladár tanítványaként iskolát teremtettek a következő generációk számára,
s ez az örökség az utódokat is kötelezi, hagyománytiszteletre és
továbbgondolásra készteti;
Székely
András (Budapest, 1929. augusztus 5.) zenetörténész, szerkesztő, Zenei rendező. 1957-92 Magyar
Hanglemezgyártó Vállalat (későbbi Quint), zenei rendező, szerződéses szerkesztő, 1974-97 Muzsika
Folyóirat 1984-88 olvasószerkesztő, 1988-97 h. főszerkesztő-helyettes, 1999-2009 Magyar Zene, szerkesztője, 1997-99 LFZF
Szegedi Konzervatóriuma, főiskolai adjunktusa Kutatási területe a régi zene előadása (XVIII. sz.).
Több száz hanglemez zenei rendezője, producere, szerkesztője (pl. Bartók
összkiadás, Hungaroton Antiqua), fordítói tevékenysége: Casella-Mortari: a mai
zenekar technikája (1978), Telemann: Curriculum vitae (1996), L. Mozart: Hegedűiskola (1998), J. J.
Quantz: Fuvolaiskola (2011). A Nemzetközi Telemann Társaság, elnöke, a Magyar
Zenetudományi és Zenekritikai Társaság (-2010), továbbá a Magyar Haydn Társaság
elnökségi tagja (-2010);
Székely
Andrásné Bakonyi Klára (Budapest, 1929. június 14. –) hegedűtanár (Fővárosi XIII. Kerületi
Állami Zeneiskola);
Teőke Géza (Budapest, 1929. március
20. – Budapest, 1989. június 30.) zongoraművész-tanár,
zenetörténész 1953 őszétől egy évig Békéstarhoson, majd az iskola. megszüntetése után a
szombathelyi zeneiskolában tanított 1981-ig. A Szombathelyi Szimfonikusokkal több
hangversenyt adott magyar és osztrák városokban. Mint J. S. Bach életművének kiváló ismerője, élete végéig
Bach-kutatással foglalkozott. Elsősorban az értelmezési, interpretálási problémák újszerű megoldása
érdekelték;
Till
Ottó (Budapest, 1929. június 30. – Budapest. 2011. szeptember 19.)
karnagy, hegedű- és szolfézstanár, zeneiskolai igazgató. Élete fő munkásságának tekintette Óbudához
kötődő zenepedagógiai tevékenységét. 1954-ben 25 évesen megalapította azt
a zenekart, mely 1962-ben az Óbudai Kamarazenekar néven működött már az Óbudai
Társaskör keretében, és amely számos hazai és nemzetközi sikert ért el az
évtizedek folyamán. Az 1968-ban önállóvá vált III. kerületi zeneiskolának
1989-ig volt igazgatója, de más szakmai fórumoknak is tagja volt: így például a
Parlando szerkesztőbizottságának és az Országos Zenepedagógiai Szakosztály
titkárságának. 1989-ben, mint zeneiskolai igazgató nyugdíjba vonult, de a
zenekar vezetésével nem hagyott fel. Óbuda Önkormányzata fáradhatatlan
munkássága elismeréséül 1994-ben az „Óbuda díszpolgára” címmel tüntette ki;
Timár
Imre (Siófok, 1929. október 2. – 2007. szeptember) karnagy. Tanulmányai
befejezése után a Honvéd Művészegyüttesnél dolgozott. Tanári pályafutása elején a
fővárosi Kanizsai Dorottya Gimnáziumban kórust szervezett, mely
néhány év alatt az ország legkiválóbb leánykórusa lett. 1960- tól 1995-ig,
nyugállományba vonulásáig a Budapesti Tanítóképző Főiskolán tanított. A főiskola női karának
irányításával hazai és nemzetközi hírnévre tett szert;
Trajtler
Gábor (Budapest, 1929. május 12. –) orgonaművész-tanár. 1952-ben
szerzett lelkészi oklevelet. 1976-ig állt gyülekezeti lelkészi szolgálatban
Cinkotán, majd a Deák téren. A zenei szakiskolában zeneszerzést tanult, majd a
zeneakadémián az orgona szakot végezte el. 1959-ben Zalánfy Aladár utódjaként a
Deák téri templom orgonistájának hívták. 1976-ban országos zeneigazgatói
megbízást kapott. Nevéhez fűződik az Evangélikus Énekeskönyv szerkesztése. Részt
vett az 1986-os Agenda és a 2007-es Evangélikus
istentisztelet – Liturgikus Könyv
szerkesztésében. 2008-ig végezte egyházunk orgonáinak szakfelügyeletét. Vezető szerepet játszott az evangélikus
kántorképzés megszervezésében. A rendszeres oktatás mellett 1994-ig igazgatta a
Kántorképző Intézetet. 1967-től 2004-ig tanított az Evangélikus Hittudományi
Egyetemen. Munkájának gyümölcse az egyházzenei tanszék 1992-es megalakulása;
Varga
Ferenc (Cegléd, 1929. május 20. – Budapest, 2013. január (zenei
ének-zenetanár, zenei szerkesztő (Tanítóképző Főiskola, Kecskemét; Magyar Rádió-zenei szerkesztő. Legismertebb műsorai: Hangfelvételek
felsőfokon, Lemezmúzeum, Művészlemezek, a Rádió Lemezalbuma stb.);
Vámos
Ágnes (Budapest, 1929. július 29. –) operaénekes-tanár. 1949-től volt az Operaház
magánénekese;
Vig Rudolf (Bogács, 1929. június 25. – Esztergom, 1983. március 10.)
népzenekutató, karnagy. Kodály Zoltánnál hallgatott népzenét (1943- 1948), majd
ösztöndíjjal a moszkvai konzervatóriumban népzenetudományi és karvezetői tanulmányokat
folytatott (1949-54). Az Állami Népi Együttes énekkari karnagyaként működött (1954-58). Az
MTA Népzenekutató Csoport munkatársa (1958-1980), majd haláláig a Gorkij
Könyvtár Zeneműtárának tudományos dolgozója;
Vigh
Lászlóné Petelei Magdolna (Konstanca, 1929. szeptember 3. –) magánénekés
szolfézstanár (Liszt Ferenc Állami Zeneiskola, Baja; bajai Városi Liszt Ferenc
Énekkar – másodkarnagy);
Vikár László (Szombathely, 1929. június 8. –) népzenekutató, az MTA Zenetudományi Intézet tudományos főmunkatársa (1960–), igazgató
helyettese (1891–), a zenetudományok kandidátusa (1960). A főiskola elvégzését
követően Kodály tudományos aspiránsaként folytatta tovább tanulmányait
(1956–59), majd 1960–73 tudományos munkatárs és titkár a Magyar Tudományos
Akadémia Népzenekutató Csoportjában (1974-től MTA Zenetudományi
Intézet Népzenei Osztály), 1973-tól tudományos főmunkatárs, 1977–91 a
Népzenei Osztály vezetője, 1981–84 az intézet igazgatóhelyettese, 1991-től tudományos
tanácsadó.1970 óta oktat népzenét a Zeneművészeti Egyetemen, kezdetben óraadóként, később mint az intézmény
adjunktusa, 1982–97 docense, 1997-től egyetemi tanára. 1985 óta a Calgary Egyetem (Kanada)
előadója. 1961-ben védte meg kandidátusi értekezését, 1989-ben nyerte
el a zenetudományok doktora címet. Tagja volt az MTA Urálisztikai (Finnugor)
Komplex Bizottságának, a Zenetudományi Bizottságnak tagja, alelnökként működött a Nemzetközi
Kodály Társaságban (1975–93), a Magyar Kodály Társaságban alelnöke (1978–84),
ügyvezető elnökként pedig az ICTM magyar nemzeti bizottságánál (1970–95);
Vujicsics
Tihamér /szerbül: Тихомир Вујичић/ (Pomáz, 1929. február 23. – Damaszkusz, 1975.
augusztus 19.) zeneszerző, népzenegyűjtő. A szerb anyanyelvű magyar zeneszerző elsősorban a balkáni
népek, így a szerbek népzenéjét gyűjtötte és népszerűsítette
Magyarországon (Palóc fantázia, Kalotaszegi concerto, Drágszéli táncok). Gyűjtött makedón, sokác,
albán, perzsa, arab népzenét is. 137 filmzene és egy opera is volt szerzeményei
között;
Zoltán
Aladár /álneve: Homoródi
Zoltán; szignója: -n.-r/ (Homoródszentmárton, 1929. május 31. –
Marosvásárhely, 1978. július 9.) erdélyi zeneszerző, zeneíró,
zenekritikus, szerkesztő, pedagógus, folklorista. Kezdetben kolozsvári Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskolán zeneszerzési
(gyakornok, majd tanársegéd (1950–55); 1955–60 között a Művelődés munkatársa,
szerkesztő, a zenei rovat vezetője. 1954-től a Román Zeneszerzők Szövetségének,
1960-tól a Román Zeneszerző Szövetség Marosvásárhelyi Fiókjának titkára, 1968-tól
a Szövetség egyik alelnöke. 1965- től haláláig a marosvásárhelyi Állami Filharmónia
igazgatója. Az ő igazgatása alatt indult be a Marosvásárhelyi Zenei Napok elnevezésű hangversenysorozat;
80 éve született Adorján József (Apc, 1934. március 11.) ének-, zenetanár,
szakfelügyelő, zeneiskolai igazgató, karnagy-művészeti vezető;
Agócsy
Erika /Horváth Gyuláné (Pécs, 1934. július. 27. – 2018) szolfézstanár,
karnagy. 1952-70 Állami Zeneiskola, Pécs, tanszakvezető szolfézstanár, 1970-80 Állami
Zeneiskola, Sopron, tanszakvezető szolfézstanár, szakfelügyelő, 1980-87 Weiner Leó
Állami Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola, Budapest XI. kerület, vezető szolfézstanár. A zeneóvodai
tanítás módszerének egyik megalkotója és a Pécsi Zeneóvoda vezető tanára; az ifjú zenebarát táborok
egyik alapítója és vezetője, a Kodály-módszer egyik külföldi terjesztőjeelsősorban
Olaszországban;
Dr.
Almási István (Kolozsvár, 1934. december 8.) zenetanár, karvezető, zenetörténész. 2004
között népzenekutatóként a Kolozsvári Folklórintézetben dolgozott – 1992-től I. fokozatú tudományos
főmunkatársi minőségben. 130 erdélyi és partiumi helységben közel 5000
vokális és hangszeres dallamot gyűjtött. Vizsgálódásai kiváltképpen a népi dallamok
osztályozási, rendszerezési és tipológiai kérdéseire, az etnikai
kölcsönhatásokra, módszertani problémákra és a népzenekutatás történetére
irányultak;
Ágai
Karola / született: Staud / (Budapest, 1927. március 30. – Budapest,
2010. február 22.) operaénekes. Pályafutását 1952-ben a SZOT énekkarában kezdte.
1953–1955- ben a Magyar Rádió énekkarának tagja, 1955-től 1957-ig a Honvéd Művészegyüttesének
szólistája volt. A Magyar Állami Operaházban 1955-ben meghívott vendégként
lépett fel Mozart A varázsfuvola című operájában: az Éj királynője szerepében debütált.
1957-ben lett az Operaház magánénekese, s hamarosan vezető koloratúrszopránja. 1992-ben a Magyar Állami Operaház örökös
tagja lett;
Bakó
Imre (Polgárdi, 1934. december 10.) kürtművész (Szegedi Nemzeti
Színház; Fővárosi Operettszínház; Stadttheater Freiberg);
Balásfai
Attila (Budapest, 1934. május 23.) zongoraművész-tanár (Állami
Zeneiskola, Székesfehérvár; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, kötelező zongoratárgy);
Bánrévy
Antal (Budapest, 1934. november 14. – 2011.) zongoraművész-tanár. 1959-1960
Debreceni Zeneművészeti Szakközépiskola zongora-tanár; 1960- 1976 Pécs, Zeneművészeti Szakiskola,
továbbá 1967- 1976 LFZF Zeneiskolai Tanárképző Intézet (ZTI) Pécsi Tagozat -
zongora főtárgy-, módszertan-, esztétika-tanár; 1976 - 1985 LFZF ZTI Budapesti
Tagozata - kamarazene (főiskolai docens); 1985- 2004 LFZF kamarazene (egyetemi
adjunktus). Zenei aktivitása: zongoratanítás minden szinten, módszertan,
tanítási módszertan, didaktika/, továbbképzések, szakfelügyelet, kamarazene,
filozófia, esztétika, opera kritikák. A Parlandóban megjelent írásaiból: A
zongorajáték és a zongoratanítás módszere - esztétikai kiindulással I. rész
1974/6., II. rész 1974/7-8. III. rész 1974/10., IV. rész 1974/12., V. rész
1975/1., VI. rész 1975/2., VII. rész 1975/3., VIII. rész 1975/6., IX. rész
1975/7-8., Válasz előtt (egyelőre néhány kérdés), 1975/6.,Válasz egy metodikai dolgozathoz fűzött megjegyzésekre -
I. rész: 1975/10., II. rész: 1975/12., Utóiratként válaszolok, 1976./1;
Bárdfalvi
Ferenc (Székesfehérvár, 1939. június 8.) karvezető, zenetanár (TÜSZI
temetői énekkar, Pécs, kórusvezető; Pécsi Nevelők Háza Kamrakórus; Színházi ügyelő-Pécsi Nemzeti
Színház, múzeumi restaurátor);
Barth
Márta (Budapest, 1934. július 23. –) zongora- és szolfézstanár,
általános iskolai ének-zenetanár, zenei könyvtáros (Ceglédi Állami Zeneiskola,
Fővárosi VI. kerületi Állami Zeneiskola, IX. kerületi általános
iskolák);
Béres
Károly (Mezősas, 1934. szeptember 23.) ének, zene és történelemtanár, a
ceglédi zeneiskola ny. igazgatója, országos tanügyigazgatói szakértő;
Borgulya
László (Szarvas, 1934. június 3.) zeneelmélet-, szolfézs- és zongoratanár
(Állami Zeneiskola, Sopron);
Boros
Attila (Budapest, 1934. április 5.) zenei szerkesztő, műsorvezető, riporter, zenei
író, karmester. 1965-től a Magyar Rádió munkatársa;
Buza
Kiss Lajos (Budapest, 1934. május 9.) zenekari hegedűművész-tanár (Magyar
Állami Operaház, Budapesti Filharmóniai Társaság, Dorog Állami Zeneiskola;
Devescovi
Erzsébet (1934. június 19.)
hárfaművész-tanár. 1957-92 Magyar Állami Hangversenyzenekar, 1989- Bartók
Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, hárfatanár. Több zeneszerző hárfára írott művét Devescovi
Erzsébetnek ajánlotta, és ezek ősbemutatója is az ő nevéhez fűződik: néhai férje,
Járdányi Pál, Kalmár László és Székely Endre. Több éve ad rendszeresen
koncerteket fiával, Járdányi Gergely nagybőgőművésszel;
Durkó
Zsolt (Szeged, 1934. április 10. – Budapest, 1997. április 2.) zeneszerző, főiskolai tanár.
Szabadfoglalkozású zeneszerzőként kezdte pályafutását, majd 1972 és 1977 között a
Zeneakadémián a 20. századi zeneszerzést oktatta. 1982- től a Magyar Rádió
vezető zenei lektora volt. 1987-ben alapítója volt a Magyar Zeneművészeti Társaságnak,
és elnökeként elindította a Mini Fesztivált, a kortárs zene jelentős rendezvényét.
1992-ben a Magyar Művészeti Akadémia, 1993-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia
tagja lett. Nemzetközi zenei ismertsége 1963-ban indult, amikor az Episodi sul
tema B-A-C-H című zenekari műve elnyerte a Santa Cecília Akadémia nagydíját; H.
Csida Gizella (Mohács, 1934. szeptember 18.) magánénekes, továbbá
szolfézs- és ének-zenetanár, karvezető (Pécsi Nemzeti Színház; Ágoston téri Általános Iskola,
Pécs; Állami Zeneiskola, Pécsvárad;
Csikiné
Pap Jolán (Gyula, 1934. február 10.) ének-zene, továbbá
zeneiskolai szolfézs- és magánének tanár (Erkel Ferenc Zeneiskola, Gyula);
Csintalan
László (Eger, 1934. június 27.) hangmérnök, főmérnök-helyettes,
stúdióvezető (HUNGAROTON);
Czágásch
Józsefné Temes Zsuzsanna (Győr, 1934. augusztus 27.) hegedű- és szolfézstanár,
(Állami Zeneiskola, Mosonmagyaróvár; Állami Zeneiskola, Kapuvár; Liszt Ferenc
Állami Zeneiskola, Győr - igazgató is);
Czakó
István (Békés, 1934. augusztus 3.) zenekari hegedűművész, hegedű- és szolfézstanár
(Miskolci Szimfonikus Zenekar – brácsaszólam-vezető; Erkel Ferenc
Zeneiskola, Miskolc);
Dalló Gyula (Budapest, 1934. augusztus 18.) hárfaművész-tanár (Magyar
Állami Operaház; Deutsche Staatsoper, Berlin);
Dobsa
Sándor (Szeged, 1934. január 10. – Budapest, 2005. május 25.) zongoraművész-tanár, zeneszerző 1958-tól dolgozott a Magyar
Rádióban. A Rádió tánczenekarának zongoristája volt, majd az 1963 őszén megalakult
Stúdió 11 zenekar művészeti vezetője lett. A 11 tagú együttes neve fogalommá vált a
magyar könnyűzene világában, a zenekar több száz lemez elkészítésében vett
részt,
Erkel
Tibor (Csökmő, 1934. január 11. –) zongoraművész-tanár, zenei
rendező, politikus, országgyűlési képviselő. 1963–1992 között a Magyar Rádió zenei rendezője volt. 1964 óta a
Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen (zongora, zongora kötelező) tanít. 1965–1970
között csoportvezető-helyettesként dolgozott. 1969 óta zongora tanszékvezető egyetemi tanár. 1979–1983 között
a Művelődési Minisztérium Zene- és Táncművészeti Osztályának
vezetője volt. 1992–1994 között a Művelődési és Közoktatási
Minisztérium Színház-, Zene- és Táncművészeti osztályának vezetője. 1996 óta a MIÉP
tagja:1998–2002 között országgyűlési képviselő, az egészségügyi és szociális bizottság, valamint a
kulturális és sajtóbizottság tagja. 2002–2006 között a Fővárosi Közgyűlés és a Kulturális
Bizottság tagja-alelnöke;
Fejér
Sebestyén (Újpest, 1934. augusztus 23.) zenekari kürtművész-tanár (MRT
Szimfonikus Zenekara; Magyar Állami Operaház zenekara);
Földes
Imre (Budapest, 1934. március 8.) zenetörténész, muzikológus, egyetemi
tanár. Oktatói életműve: 1960-1974: Magyar Iparművészeti Főiskola: óraadó zenetörténet tanár. 1961-1966: Bartók
Béla Zeneművészeti Szakiskola: zenetörténet, zeneirodalom, zeneelmélet,
szolfézs tanár. 1961-2003: Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (ma: Egyetem)
és Budapesti Tanárképző Intézet: zeneirodalom, általános zenetörténet,
zeneelmélet-szolfézs, közművelődési ismeretek tanár. Nyugdíjba vonulása óta,
speciális kollégiumokat tart az Egyetem valamennyi fakultása és a doktoriskola
számára. Főbb publikációi: 1. Harmincasok - beszélgetések magyar zeneszerzőkkel (Bozay Attila,
Durkó Zsolt, Kocsár Miklós, Kurtág György, Láng István, Lendvay Kamilló, Papp
Lajos, Petrovics Emil, Soproni József, Szokolay Sándor (Zeneműkiadó 1969) 2. Johann
Sebastian Bach élete és művei (Tankönyvkiadó 1976; 2. kiadás 1980; 3. kiadás
1989) 3. „METSZET” – beszélgetések magyar zeneszerzőkkel. Az 1996-ban, a
Fészek Művészklubban megtartott beszélgetések közül az alábbiak jelentek
meg a Parlando hasábjain: Dukay Barnabás, Faragó Béla, Olsvay Endre, Orbán
György, Sári József, Sáry László, Serei Zsolt, Tihanyi László, Vajda János.
Évtizedek óta a TIT József Attila Szabadegyetemének egyik legsikeresebb előadója, a ZETA
Választmányi tagja, a FÉSZEK Művészklub alelnöke;
Gaál
Zoltán (Brassó, 1934. február 21.) zeneszerző, zenetanár;
Geszty
Szilvia (Budapest, 1934. február 28.) operaénekes-tanár. 1961-ben
a berlini Staatsoperben debütált, 1961 és 1970 között a kelet-berlini Német
Állami Opera vezető szólistája, 1970-től 1972-ig a hamburgi Állami Opera
magánénekese, 1972 és 1975 között a stuttgarti Városi Színház első koloratúrszopránja. 1975-től
a stuttgarti Zeneművészeti Főiskola tanára. 1986 és 1991 között a zürichi Zeneművészeti Főiskolán tanított;
Hamburger
Klára (Budapest, 1934. szeptember 29.) zenetörténész. 1981-ben szerezte
meg a zenetudományok kandidátusa tudományos fokozatot, és 1982-ben lett
bölcsészdoktor. 2003-ban akadémiai doktori címet szerzett. Oktató munkája
keretében 1999-ben és 2002-ben „Liszt Ferenc zenéje” címen kollégiumot tartott
a Zeneművészeti Egyetem zenetudományi szakos hallgatóinak, emellett DLA és
PhD mestervizsgák opponense és zsűritagja. Fő kutatási területe Liszt Ferenc élete és zenéje. Az MTA
Zenetudományi Bizottságának alelnöke, 1991 és 2005 között a magyar Liszt Ferenc
Társaság főtitkára; Hary
Béla (Szilágysomlyó, 1934. október 2. – Kolozsvár, 2011. május 14.) erdélyi
karmester, operaigazgató, zenetanár. 1956-ban került a Kolozsvári Magyar
Operához korrepetitorként, melynek kétszer volt az igazgatója (1973- 1978;
1984-1989). Operák mellett, számos operettek és balettet vezényelt, közben
zeneszerzéssel is foglalkozott. A Kolozsvári Magyar Opera és a Gyulai
Várszínház együttműködésével született meg Erkel Ferenc összes operájának felújítása
és bemutatója. 1998-ban a Kolozsvári Magyar Opera örökös tagjává választotta;
Hegedűs Gyula (Miskolc, 1934.
augusztus 5.) zenekari fuvolaművész-tanár (Erkel Ferenc Állami Zeneiskola, Miskolc;
Zenei ismertetők az Országos Filharmónia ifjúsági koncertjein);
Hézser
Zoltán (Debrecen, 1934. január 7. – Budapest, 1988. június 10.)
zenetörténész, zenei író, a HUNGAROTON zenei rendezője;
Hollai
Keresztély (Budapest, 1934. augusztus 7.) orgonaművész-tanár, főiskolai docens.
1958-59 Fővárosi Zeneiskola - szolfézs tanár, 1959-64 Angyalföldi Ált.
Iskola, Budapest - zenetanár, 1964-75 Pécsi Zeneművészeti
Szakközépiskolazeneelmélet tanár, 1974-75 Pécsi Pedagógiai Főiskola - zeneelmélet
óraadó tanár, 1975-től Debreceni Egyetem Konzervatóriuma - zongora tanszakon
zeneelmélet oktató, főiskolai docens;
Jákó
Vera (Budapest, 1934. augusztus 2. – Budapest, 1987. november 18.) előadóművész, magyarnóta-énekes-tanár;
Kalmár
Gyula (Szatmárnémeti, 1939. május 17.) zongora- és szolfézstanár (Állami
Zeneiskola, Eger), számítógépes gyakorlóprogramok készítése és oktatása
(Számítástechnika az alsó fokú zeneoktatásban, Parlando, 1989/1. szám 23-26. old.);
Kammerer
András (Dunabogdány, 1939. december 24. –) trombitaművész-tanár (Kodály Zoltán Zeneművészeti
Szakközépiskola, Debrecen; Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar-szólamvezető és igazgató helyettes is, Liszt
Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet Debreceni Tagozata – docens; a Debreceni
Rézfúvós Kamaraegyüttes alapító tagja és művészeti vezetője);
Károlyi
Pál (Budapest 1934. június 9. –) zeneszerző, nyugdíjas főiskolai tanár.
(1962-90 Weiner Leó Zeneiskola zongora, zeneelmélet, zeneszerzés tanár,
Budapest, 1990- BDF Művészeti Kar, zeneelmélet, egyházzene irodalom és kórusirodalom
tanár, Szombathely, 1995- főiskolai tanár);
Dr.
Kelemenné Farkas Éva (Endrőd, 1934. augusztus 23.) szolfézstanár (Állami
Zeneiskola, Nagybátony; Állami Zeneiskola, Eger);
Kovács
János (Nádudvar, 1934. február 1. –) fagottművész-tanár (Budapesti
MÁV Szimfonikusok-szólamvezető, zenekari felügyelő; Fővárosi IX. kerületi
Zeneiskola - fagott-tanár);
Kováts
András (Pécs, 1934. augusztus 27.) hegedűművész-tanár,
koncertmester (Liszt Ferenc Állami Zeneiskola, Pécs, Pécsi Tanárképző Főiskola - Ének-Zene
Tanszék, adjunktus, hegedű- és kamara-zenetanár, zenekarvezető);
Kovátsné
Gaál Mimi (Nagyatád, 1934. november 15.) zongora- és
kamarazenetanár (Bartók Béla Állami Zeneiskola, Pápa – kamarazene-tanár; Fővárosi IV. kerületi
Állami Zeneiskola – zongoratanár; Fővárosi V. kerületi Szabolcsi Bence Állami Zeneiskola -
zongora- és kamarazene-tanár; Pécsi Sopianae Kamarazenekar - csemballista);
Králikné
Rosner Melánia (Cece, 1934. december 22. – Budapest, 2004) énekművész-tanár (Zeneművészeti
Szakközépiskola, Győr, Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet Budapesti Tagozata –
tanszékvezető);
Lakosné
Nagy Mária (Kerekegyháza, 1934. október 11.) ének-zenetanár
(Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola és Gimnázium, Kecskemét; Óvónőképző Intézet, Kecskemét – énektanár,
adjunktus, Tanítóképző Főiskola, Kecskemét-énektanár, főiskolai tanár);
Lubik
Hédy /eredeti neve: Lubik
Hedvig/, Budapest, 1934. június 20.) hárfaművész-tanár. 1952 és 1987 között a
Magyar Állami Operaház és a Budapesti Filharmóniai Társaság, továbbá a
Budapesti Kamaraegyüttes tagja és szólistájaként is szerepelt. 1959-ben tanári
kinevezést kapott a Zeneakadémián, a hárfa és a kamarazene tantárgyakat
oktatta. 1984-től nyugdíjazásáig, 1996-ig főiskolai, illetve egyetemi tanári beosztása volt. Az
elmúlt évtizedekben tanítványa volt többek között Vigh Andrea, Peták Ágnes,
Sipkay Deborah és Bábel Klára;
Madarász
Katalin (Túrkeve, 1934. január 23. –) magyar nótaénekesnő és népdalénekes-tanár;
Marosy
László (Pécs, 1934. május
20.) hegedűművész-tanár (Liszt Ferenc Állami Zeneiskola, Pécs – tanszakvezető és módszertani tanár is, Pécsi
Filharmonikus Zenekar);
Máté János (Táp, 1934. június 6. – Budapest, 1998)
orgonaművész, karnagy,
teológiai professzor, XX. századi egyházzenész, a budapesti református
kántorképző megalapítója., Budapesti Ref. Theológia professzora, egyházzenész,
kántorképzés atyja. 1959-től húsz évig volt orgonistája a Rákospalotai református
gyülekezetnek, vezetője az ifjúsági énekkarnak, 1968-tól a budapesti Kálvin téri
Református templom orgonista-karnagya harminc évig. 1959-től Budapesten,
Debrecenben és Fóton, 1995-től Szlovákiában, Jugoszláviában és Romániában vezetett
rendszeresen kántorképző tanfolyamokat. 1962-től rendszeresen hangversenyezik orgonistaként és
kórusvezetőként. A világ számos országában vendégszerepelt. Készültek rádiós
és televíziós felvételek művészetéről. 1971-1979 között zongorát tanított a Kodály Zoltán
Zenei Általános Iskolában. 1979-től haláláig, 1998-ig a Károli Gáspár Református Egyetem
hittudományi karának himnológiai, egyházzene tanszékvezető tanára. 1979-től élete végéig a
Károli Gáspár Református Egyetem egyházzenei tanszék vezetője és a Ráday Kórus
karnagya. Kántorképző és egyházzenei tankönyveket szerkesztett. A református ritmikus
énekeskönyvet (szöveg és ritmusának kidolgozásával) megformálta. Az 1996-ban
megjelent Egyetemes Énekeskönyv szerkesztő-bizottságának titkára volt, melyben a Zsinati
Bizottság munkáját összegezte, a kottagrafikát ellenőrizte és lektorálta;
Monoki
Lajos (Kisújszállás, 1934. július 16.) hegedű- és szolfézstanár,
karnagy, ny. főiskolai docens (Felsőfokú Tanítóképző Intézet, Szeged; Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Ének-zenei
Tanszék-tanszékvezető docens). Tárgyai: hegedű, szolfézs, zenekarvezetés, népzene, hangszeres
népzene, hegedű;
Nagy
Imre (Hódmezővásárhely, 1934. május 6. – Szeged, 1988) zenekari oboaművész-tanár (Szegedi
Nemzeti Színház Zenekara; Szegedi Szimfonikus Zenekar – zenekari titkár,
felügyelő és ügyeletes igazgató is; Liszt Ferenc Állami Zeneiskola, Szeged;
Szegedi Fúvósötös - alapító tag);
Nagy
László (Tiszalúc, 1934. június 6.) zenekari harsonaművész-tanár (Miskolci
Nemzeti Színház; Miskolci Szimfonikus Zenekar; Egressy Béni Állami Zeneiskola,
Miskolc; Miskolci Fúvósötös – alapító tag);
Nagyné
Komlós Zsuzsa (Buzsák, 1934. november 18.) ének-zene- és
zongoratanár, karnagy (Általános Iskola, Hegykő; Állami Zeneiskola,
Sopron);
Dr.
Nagyné Somogyi Ilona (Budapest, 1934. július 6.) énekművész-tanár (Országos
Filharmónia – szólista; MRT Énekkara; Bartók Béla Állami Zeneiskola, Szolnok –
tanszakvezető is);
Neszlényi
Pfeiffer Judit (1934. április 23.) az Egyesült Államokban élő zongoraművész-tanár, zeneszerző. Faragó Györgytől tanult a
Zeneakadémia zongora tanszakán, illetve Kodály Zoltán és Viski János
növendékeként zeneszerzést. 1974 és 1986 között Los Angelesben, a California
State University-n oktatott, s azóta is küldetéseként tekint Liszt zenéjének
népszerűsítésére. Ennek szellemében lett társalapítója és fő szervezője a jelentős Los Angeles-i
nemzetközi Liszt zongora- és énekversenynek. 2013. őszi zeneakadémiai
mesterkurzusán- elsősorban Liszt és más romantikus szerzők zongoradarabjaival
foglalkozott;
Rados
Ferenc (Budapest, 1934. október 26.) zongora-művésztanár, 1964-ben a
Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola, majd a Zeneművészeti Főiskola (zongora,
kamarazene) tanára lett, mint Kadosa Pál asszisztense, Kurtág Györggyel
közösen. Mint pedagógus, egy egész magyar zenész generáció számára bírt
meghatározó jelentőséggel. Zongoratanárként tanítványa volt többet között Ránki Dezső, Kocsis Zoltán és
Schiff András. Legendáshírű zongoraművész. A Parlandóban megjelent írásaiból: Rados Ferenc
Kalandozások a zongorafilozófia körül I.(1975/3., II.1975/7-8., Válasz „Hű tanítvány” jeligére, 1975/9.,
„Félreértés?” 1976/1.);
Rékai
Iván (Budapest, 1934. október 4. –) zeneszerző és zeneelmélet-tanár, az Alkotó
Muzsikusok Társaságának alapító tagja. Nyolc évig a Magyar Rádió zenei rendezője volt. Ezzel egy időben kezdett el
zeneelméletet, zeneirodalmat, zeneirodalom-ismeretet és szolfézst tanítani a
Veszprémi Állami Zeneiskolában, majd a Fővárosi IV. kerületi Erkel Gyula AMI tanára lett
(zeneelmélet- és zeneirodalom-tanár);
Révész
Dorrit (Budapesten,1934. május 8. – Budapest, 2008. augusztus 18.)
zenetörténész, szerkesztő, fordító, közreadó. 1959-ben került szerkesztőként a Zeneműkiadó Vállalat
irodalmi szerkesztőségébe, 1968-tól 1990-ben történt nyugalomba vonulásáig ugyanott főszerkesztőként dolgozott. Működésének ideje alatt
jelentek meg olyan sorozatok, mint az Orfeusz
könyvek, a Napról napra sorozat
kötetei, A hét zeneműve rádióelőadás-szövegeinek
nyomtatott formája, a Grove-monográfiák.
Főszerkesztői tevékenységének
legnagyobb vállalkozása a háromkötetes, német Brockhaus-Riemann Zenei Lexikon magyar változatának előkészítése, fordítása, lektorálása és megjelentetése
(1983-85), amelyen irányításával éveken át szinte a teljes irodalmi szerkesztőség dolgozott. Önálló
zenetudományi munkásságának a szakma által máig használt eredménye a
Bartha-Somfai Haydn als Opernkapellmeister című könyv (1960) papírkutatási fejezete, a Bartha Dénessel
közösen jegyzett Joseph Haydn
élete dokumentumokban című gyűjtemény (1961, 1978 -
e mű átdolgozott, új kiadását élete utolsó hónapjaiban rendezte sajtó
alá), fordítói munkáját olyan kötetek fémjelzik, mint Eric Walter White Stravinsky-monográfiája
(1976), Leonard Bernstein A
megválaszolatlan kérdés címmel
napvilágot látott írásgyűjteménye (1979), vagy A zene könyve (1981,
1983). Miután kiadói főszerkesztőként nyugalomba vonult, 1990-től haláláig az MTA
Zenetudományi Intézetének Bartók Archívumában folytatta munkáját, egyrészt a Bartók Béla Írásai könyvsorozat főszerkesztőjeként, másrészt a Bartók Béla Zeneműveinek
Kritikai Összkiadása készülő mintaköteteinek közreadójaként;
Somfai
László (Jászladány, 1934. augusztus 15.) zenetörténész, egyetemi tanár, a
Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, Bartók Béla zenei hagyatékának neves
kutatója. Az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtáránál kezdett el
dolgozni. 1963-ban átment a Magyar Tudományos Akadémia Bartók Archívumához,
ahol tudományos munkatárs lett, majd 1972-ben kinevezték annak vezetőjévé. 2005-ig vezette
az archívumot. Ezen kívül 1969-ban kezdett el oktatni a Zeneművészeti Főiskolán (később Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem) docensi
rangban (zenetörténet, stíluselemzés, paleográfia, Urtext, Haydn), majd
1980-ban megkapta egyetemi tanári kinevezését. Az 1980-as években több
alkalommal volt vendégprofesszor az Amerikai Egyesült Államokban. A salzburgi
Mozart-kutató Intézet és a kölni Joseph Haydn Intézet tagja is lett. 1997 és
2002 között a Nemzetközi Zenetudományi Társaság elnöke, ezenkívül a Magyar
Zenetudományi és Zenekritikai Társaság alapító első elnöke volt. A Studia
Musicologica szerkesztőbizottságának tagja. 1982- ben védte meg a zenetudományok
akadémiai doktori értekezését. Az MTA Zenetudományi Bizottságának lett tagja,
amelynek később elnökeként is dolgozott. 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia
levelező, 2004-ben annak rendes tagjává választották. Emellett a Brit
Akadémia és az Amerikai Tudományos és Művészeti Akadémia is felvette tagjai sorába. Kutatási
területe: a Bartók - kompozíciók forráskutatása, illetve Joseph Haydn. Bartók
Béla zenei hagyatékának és forrásainak nemzetközileg elismert kutatója. A
2000-es évek elején kutatásai középpontjában a Bartók-kottaösszkiadás
metodológiai (módszertani) megalapozása. Emellett kutatta Bartók kompozíciós
módszerét is. Nevéhez kilenc kotta-urtext és nyolc kommentált kotta-fakszimile
kiadása fűződik. Fontosak Joseph Haydn zenei hagyatékának kutatása terén
kiadott publikációi;
Sáros
Éva /Kuthy Tamásné (Bánhida, 1934. december 12. – Budapest, 1970.
június 1.) énekesnő-tanár;
Sebestyénné
Farkas Ilona (Köröstarcsa, 1934. december 18.) középiskolai
ének-zenetanár, karnagy (Fővárosi XIV. kerületi Hunyadi János Ének-Zenei
Általános Iskola, Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, Békéscsaba – népzene-,
szolfézs-, és zeneelmélet-tanár). ,„Kodály Zoltán tanítványa volt, aki
megígértette vele, hogy nem zenei adminisztrátor lesz, hanem tanítani fog. Ő ezt a vállalását 50 éven
keresztül meg is tartotta és fáradhatatlan zenepedagógusi, karnagyi, népzenészi
munkájával több generációnak adta át a zene szeretetét. 22 éven keresztül
tanított a zuglói Hunyadi János Általános Iskolában, munkássága mind a mai
napig meghatározza az iskola zenei életét. Itt jelenleg is vezeti a Hunyadi
Véndiák Kórust. 1980-tól Békéscsabán dolgozott, alapítója volt a békéscsabai
Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolának. Több kórust hozott létre a városban,
kollégáival megrendezte a Békés megyei dalos találkozókat. Közreműködik a határon túli
óvónők és tanítónők zenei képzésében. A Kőrösi Nyári Akadémia
tagjaként minden évben 60 határon túli nevelő képzésében vesz részt;
ifj.
Som László (Budapest, 1934. július 26. – Budapest, 2000) nagybőgőművész-tanár 1961-ben
diplomázott. 1955-től a budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar, 1958-tól az Operaház
zenekarának tagja, 1963-tól szólamvezető és a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának
tagja. Több mint három évtizeden keresztül volt az 1963-ban alakult Liszt
Ferenc Kamarazenekar nagybőgőse. 1961-től a XIV kerületi, majd 1965-től a IX. kerületi
zeneiskolában tanított. 1994 óta a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti
Szakközépiskola tanára;
Strém
Kálmán (Nagykanizsa, 1934. május 29. – Budapest, 2005. november 27.)
zeneszociológus, hangversenyszervező, szerkesztő. 1952-től az Országos Filharmónia koncertszervező cégnél dolgozott. A
rendszerváltás után elsőként alapított magán koncertszervező irodát, és haláláig vezette a
Strém Koncert Kft. Megszervezte többek között a „Földvári Napok” kortárs zenei
fesztivált, a „Haydn Eszterházán” című koncertsorozatot és a T-Com Zongorabérletet.
Visszahozta a magyar koncertpódiumra Schiff Andrást, ő ismertette meg a magyar
közönséggel a Franciaországban élő Rév Lívia zongoraművészt, fölkarolt és
pályára állított fiatal muzsikusokat (Kovács Ágnes szopránénekest, Füzi Nóra
zongoraművészt és az Accord Vonósnégyest), és ő indította el Budapesten a
kulturális menedzserképzést a Zeneakadémián. Nevéhez olyan kiváló tanulmányok fűződnek, mint a Hol
vannak a magyar vonósok?, vagy a Lemorzsolódás a zeneiskolákban. Koncertszervezőként mindig a
tökéletességre törekedett. 2009. május 29-én a nagykanizsai Medgyaszay Művelődési Ház előterében mellszobrot
avattak tiszteletére, Gerő Katalin alkotását. A nagykanizsai Zeneiskola
vonószenekara Strém Kálmán nevét viseli;
Szabó
Andrea (Sátoraljaújhely, 1934. december 8. –) zongoraművész-tanár (Bartók
Béla Zeneművészeti Szakiskola – korrepetitor; Oszaka University of Arta
–vendégprofesszor);
Szegleth
Ferenc (Ugod, 1934. május 10.) operaénekes, tanár. 1957-60 az Operaház
kórusának tagja, majd a Déryné Színházban és a szegedi Nemzeti Színházban működött, 1970 -1975
között az Operaház művésze;
Székács
János (Budapest, 1934. október 30. – Budapest, 1981. augusztus 3.)
brácsaművész, zenetanár. 1959-től a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának h.
szólamvezetője; 1966-tól a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti
Szakközépiskola brácsa-tanára; 1973-tól a Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai
Tanárképző Intézet budapesti tagozat brácsa-tanára; 1958-tól a Weiner
vonósnégyes brácsása;
Takácsné
Masopust Margit (Budapest, 1934. január 18.) zongoratanár (Fővárosi Zeneiskola
Szervezet; Fővárosi XX. kerületi Állami Zeneiskola – tanszakvezető és igazgató is);
Dr.
Tar Jánosné / Cvetkova Tamara (Hanino /moszkvai kerület/, 1934. május 24.)
zongoratanár (Dnyepropetrovszk és Moszkva; Szovjet Nagykövetség Zeneiskolája,
Budapest; Állami Zeneiskola, Érd);
Tibay
Krisztina (Battonya, 1934. március 25. – 2006) operaénekes-tanár
(Debreceni Csokonai Színház);
Tóth
László (Balkány, 1934. május 18.) hegedűtanár (Állami
Zeneiskola, Mátészalka; Állami Zeneiskola, Kazincbarcika);
Tóthmátyás
Lajos (Matty, 1934. március 29. – Budapest, 2004. április 27.)
zeneiskolai igazgató, zeneszerző. Pedagógiai pályafutását Komlón kezdte, majd 1965-től 20 éven át a
zalaegerszegi zeneiskola igazgatója volt. Az ő kezdeményezésére vette fel az
iskola Pálóczi Horváth Ádám nevét, akinek Zala vármegyéhez fűződő munkásságával részletesen
foglalkozott. 1985-től 10 éven át volt a budapesti XVI. kerületi zeneiskola igazgatója.
Itt ő szervezte meg az Országos Cimbalom Találkozót, és ő volt a spiritus rectora annak,
hogy az iskola Rácz Aladár nevét vegye fel;
Vas
Erika (Budapest, 1934. szeptember 24.) zongora- és szolfézstanár (Fővárosi Zeneiskola
Szervezet; Fővárosi VIII. kerületi Állami Zeneiskola; Fővárosi II. kerületi
Állami Zeneiskola – gyakorlatvezető tanár is); Vértes Imréné Ökrös Piroska (Debrecen,
1934. március 3.) fuvola- és szolfézstanár (Állami Zeneiskola, Karcag; Óvoda,
Debrecen; Kavay J. Ének- Zenei Általános Iskola és Váci Mihály Gimnázium,
Taszavasvári – ének-zene tanár, karnagy);
Vas
Erika (Budapest, 1934. szeptember 24.) zongora- és szolfézstanár (Fővárosi Zeneiskola
Szervezet; Fővárosi VIII. kerületi Állami Zeneiskola, Fővárosi II. kerületi
Állami Zeneiskola – gyakorlatvezető tanár is);
Virágh
József (Budapest, 1934. március 11. – Budapest, 1983. április 29.) gitárművész, tanár;
Weninger
Richárd (Versec, 1934. december 21. – Szeged, 2011. november
2.) hárfaművész-tanár, karmester. 1958-tól 1961-ig a Vasas Központi Művészegyüttes
korrepetitora volt. Ezután két évig az NDK-ban dolgozott, mint korrepetitor,
karigazgató és hárfás. Vaszy Viktor újabb hívására 1963-ban hazatért és a
Szegedi Szimfonikus Zenekar tagja lett. 1977-ig játszott az együttesben.
1980-ban megalapította a Weiner Kamarazenekart, melyet vezényelt is. Számos ősbemutató és
magyarországi bemutató fűződik a nevéhez. Zenepedagógusi munkája 1965-ben indult.
A Szegedi Zeneművészeti Szakközépiskolában és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi
Tagozatán, illetve az utóbbi jogutódjaként létrejött SZTE Szegedi
Konzervatóriumában hárfát, hárfás kamarazenét és kamarazenét tanított. Ezeknek
az iskoláknak 1976-tól egyben az igazgatója is volt. 1978-ban 10-18 éves korú
fiataloknak főiskolai előkészítő tagozatot létesített, 1983-ban pedig a Tagozat egyetemi képzési
jogának megszerzését irányította. Az intézmény élén 2000-ig, 24 éven át állt,
ami rendkívüli a felsőoktatásban.Tagja volt a Parlando Szerkesztő Bizottságának;
Zsiga
László (Kalocsa, 1934. július 10.) gimnáziumi ének-zenetanár (Ének- Zenei
Általános Iskola, Kecskemét; Kecskeméti Kodály Kórus karnagya; Kecskeméti Szimfonikus
Zenekar –nagybőgő);
75 éve született Ádám Károly (Alcsút, 1939. február 6.) főiskolai tanár,
gordonkaművész. Oktatói tevékenysége a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti
Szakközépiskolához (1960-68), a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolához
(1982-86) és a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karához (1968. óta) kötődik. Gordonka főtárgy, módszertan,
didaktika, repertoárismeret tárgyak tanára. Oktatói tevékenysége mellett a
Debreceni Filharmonikus Zenekar gordonka szólamvezetője 1974-79, az
Országos Filharmónia szólistája 1975-86-ig;
Ágoston
Edith (1939. május 22.)
énekművész-tanár. 1958-tól a debreceni Csokonai, 1963–1987 között a
Pécsi Nemzeti Színház magánénekese;
Albert
Miklós (Budapest, 1939. november 23.) operaénekes-tanár. 1965–68-ban a
debreceni Csokonai Színház, 1968–1976 között az Operaház, 1976-tól a Pécsi
Nemzeti, majd ismét a debreceni Csokonai Színház magánénekese;
Aldobolyi
Nagy György (Szeged, 1939. március 1.) zeneszerző, dalszövegíró,
karmester, rendező. 1964-ig az MRT Szimfonikus Zenekarának, majd a Budapesti MÁV
Szimfonikusoknak tagja volt. 1968-ig tanított, azóta részben szabadfoglalkozású
zeneszerző. 1986–89-ben a kecskeméti Katona József, 1988-2001 között az egri
Gárdonyi Géza Színház zenei vezetője volt;
Amirás
Miklós (Torda, 1939. május 16.) zenekari hegedűművész-tanár
(Kolozsvári Állami Filharmónia Zenekara, Postás Szimfonikus Zenekar-zólamvezető);
Andor
Éva (eredeti neve: Prácser Éva) (Budapest, 1939. december 15. –
Budapest, 2014. május 16.) opera-énekesnő, zeneakadémiai tanár. Tagja volt Andor Ilona kiváló
karvezető és zenepedagógus gyermekkórusán. 1964-ben a Magyar Állami Operaház
magánénekese1986-ban a Zeneakadémia ének szakának tanára lett: előbb docens, majd
2000-től tanszékvezető. Tagja volt a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete
elnökségének;
Baditz
Gabriella /Borsosné / (Győr, 1939. április 1.) szolfézstanár (Állami Zeneiskola
Berettyóújfalú; Püspökladány-igazgatóhelyettes is), énekkari művész (Debreceni
Kodály Kórus);
Bali
József (Mohács, 1939. február 6.) zenetanár (Állami Zeneiskola, Szolnok),
karnagy (Bartók Béla Kamarakórus, Szolnok) és karmester. Ez utóbbi munkája döntően az 1965-ben az
általa megalapított Szolnoki Szimfonikus Zenekarhoz köti. A kezdő, 18-20 főből álló együttesből ma egy biztos
intézményi háttérrel rendelkező 50 tagú, képzett muzsikusokból álló hivatásos
szimfonikus zenekart alakított ki;
Bencsáth
Ilona (Szeged, 1939. február 23. – Budapest, 2008. november 5.) zongora-
és szolfézstanár (Fővárosi Zeneiskola Szervezet) és énektanár-karnagy (XVIII. kerületi
Általános Iskola, X. kerület Pataky I. tér 1. sz. Ének-zenei Ált. Iskola, Fővárosi Énekkar
(altszólamvezető és másodkarnagy);
Bergendy
István (Szolnok, 1939. október 8. )zeneszerző, szaxofonista,
énekes a Bergendy-együttes zenekarvezetője. Testvérével, Bergendy Péterrel 1958-ban
alapították a Bergendy-együttest a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem
klubjában;
Blaskovicsné
Szappanos Enikő (Kecskemét, 1939. január 23.) gordonka- és szolfézstanár (Állami
Zeneiskola, Szentes; Állami Zeneiskola, Cegléd; Kodály Zoltán Ének-zenei
Általános Iskola zeneiskolai tagozat, Budapest);
Bozay
Attila (Balatonfűzfő, 1939. augusztus 11. – Budapest, 1999. szeptember 14.) zeneszerző, citera- és furulyaművész. 1963–64-ben a
szegedi Zeneművészeti Szakközépiskola zeneszerzés és zeneelmélet tanára volt,
majd 1966-ig kamarazenei szerkesztőként dolgozott a Magyar Rádiónál. 1979-től haláláig a
Zeneakadémián tanított, eleinte hangszerelést, de főleg zeneszerzést.
1979-től kapcsolódott be a magyar zene szervezeti életébe: a Magyar Zeneművészek Szövetségének
elnökségi tagja, 1988-tól a Magyar Zeneművészeti Társaság alapító és egy ideig elnökségi tagja,
a Békéstarhosi Baráti Kör elnöke volt. Alapító tagja és – 1991-ig – elnökségi
tagja volt a Magyar Zeneszerzők Egyesületének, 1991-től alelnöke, majd
1992-tól 1996-ig elnöke volt a Magyar Zenei Kamarának. 1990-tól 1993-ig a
Nemzeti Filharmónia igazgatója volt. Alapító tagja volt az 1992-ben létrejött
Magyar Művészeti Akadémiának;
Darányi
Lajos (Sátoraljaújhely, 1939. április 13. – Temetése születésnapján,
2011. április 13-án volt a sárospataki református temetőben.) zongoraművésztanár (Kodály Zoltán
Zeneművészeti Szakközépiskola, Debrecen);
Dávid
Sándor (Cegléd, 1939. szeptember 5.) hegedűtanár, szakfelügyelő, koncertmester
(Erkel Ferenc Zeneiskola, Cegléd; Pest megyei hegedű szakfelügyelő; Ceglédi Városi
Kamarazenekar koncertmester);
Deák
Árpád (Alsószéli, 1939. október 12.) zenekari oboaművész, zenetanár
(Pécsi Nemzeti Színház és Pécsi Filharmonikus Zenekar-szólamvezető I. oboa; Zeneművészeti
Szakközépiskola, Pécs; Mecsek Fúvósötös);
Dr.
Deák Ferencné Nagy Judit (Budapest, 1939. május 7.) zeneiskolai szolfézs és
zongoratanár, ének-zenetanár (Ének-zenei Általános Iskola, Kalocsa; Állami
Zeneiskola, Kalocsa-igazgatóis, Fővárosi X. kerületi Zeneiskola);
Deák
Tibor (Szeged, 1939. június 4.) zongoraművész-tanár (Zeneművészeti
Szakközépiskola, Szeged-tanszakvezető is);
Deseő Csaba (Budapest,
1939. február 15. –) hegedű- és brácsaművész tanár. Hat évig volt zeneiskolai tanár. Hat évig
zeneiskolai tanárként dolgozott, majd 1967-től 1999-ig a Magyar
Állami Hangversenyzenekar tagja volt. Személye és művészete híd a
klasszikus zene és a jazz között;
Dömötör
Ilona /dr. Koplárné / (Kecskemét, 1939. január 8. – Érd/Zalaegerszeg, 2000.
június) zongora- és szolfézstanár, karnagy (Pálóczi Horváth Á. Zeneiskola,
Zalaegerszeg; Zalaegerszegi Vegyeskar-karnagy);
Esztényi
Szabolcs (Budapest, 1939. december 20.) zongoraművész, zeneszerző (varsói Chopin Zenei Középiskola;
Varsói Zeneakadémia és Pedagógiai Intézet zenei improvizáció tanára; a
magyar-lengyel kulturális kapcsolatok kiemelkedő eredményű szervezője, fejlesztője);
Farkas
Magdolna (Székesfehérvár, 1939. július 21.) zeneiskolai oboa-
és fafúvóstanár (Állami Zeneiskola, Várpalota, Fővárosi XIII. kerületi
Szabó Ferenc Állami Zeneiskola, és zenekari oboaművész, Annabergi
Színház);
Ferencz
Éva (Budapest, 1939. március 3.) zeneiskolai zongora- és szolfézstanár
(Állami Zeneiskola-zongora tanszakvezető, Sopron);
Gál
Károly (Mezőberény, 1939. június 19. – Miskolc, 2007. szeptember 25.) hegedűművész-tanár,
koncertmester. Miskolcon, a Bartók Béla Zeneművészeti
Szakközépiskolában vállalt állást, és mivel a Miskolci Szimfonikus Zenekar is
1963-ban alakult meg, ennek az első koncertmestere lett. 1967-ben, amikor megalakult a
Zeneakadémia Miskolci Tanárképző Intézete, főiskolai tanársegédi, majd 1979-től adjunktusi
kinevezést kapott. 1972-ben megalakította a nevét viselő Gál Vonósnégyest, amelynek
1986-ig, melynek fennállásáig volt a művészeti vezetője. A Főiskolán 1980-tól docensi, majd 1987-től főiskolai tanárként
dolgozott. 1982-ben – tanítványai kezdeményezésére és közreműködésével –
megalakította a Reményi Ede Kamarazenekart, amelynek csaknem haláláig művészeti vezetője volt. 1989-től 2004-ig vezette a
vonós tanszéket;
Gortva
Irén (Csanádapáca, 1939. május 3. – Szeged, 2009.) énekművész-tanár. 1959-től 1971-ig a Szegedi
Nemzeti Színház énekkari tagja, majd 1971-től magánénekese;
Hajdu
Sándor (Nagykanizsa, 1939. június 5. – Balatonboglár, 2013. december 30.)
magyar karmester, zeneszerző, zenei vezető, a Bergendy-együöttes tagja;
Herczeg
László (Tiszaroff, 1939. szeptember 25.) zenekari gordonkaművésztanár és
szolfézstanár (Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar, Állami
Zeneiskola-gordonka-, szolfézs-, zeneelmélet- és zenetörténet-tanár,
Püspökladány, Hajdú-Bihar megyei Pedagógiai Továbbképző Intézetmunkaközösség-vezető;
Hursánné
Vizy Ildikó (Miskolc, 1939. szeptember 21.) zeneiskolai fuvola- és
szolfézstanár (Erkel Ferenc Állami Zeneiskola, Miskolc, Egressy Béni Állami
Zeneiskola, Miskolc, igazgató-helyettes is;
Ihász
Istvánné (Hódmezővásárhely, 1939. május 21.) hegedű és szolfézstanár (Állami
Zeneiskola, Hódmezővásárhely);
Jablonkay
Éva (Mezőkövesd, 1939. december 1. – Budapest, 2010. július 12.)
Operaénekes-tanár;
Kardos
Pálné, Csaba Ilona (Szomotor, 1939. november 4.) szolfézs és zongoratanár
(Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, Szeged; Kodály Zoltán Zeneművészeti
Szakközépiskola, Kecskemét; Lovassy L. Zeneművészeti
Szakközépiskola, Veszprém);
Kedves
Tamás (Szeged, 1939. december 25. – Debrecen, 2007. február 5.) gordonka
művésztanár. diplomáját 1964-ben szerződtette a Szegedi
Nemzeti Színház igazgatója, Vaszy Viktor a zenekar cselló szólamának vezetői álláshelyére, és a
Szegedi Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatójától, Báthory Sándortól tanári
kinevezést is kapott. Szegedtől 1976-ban vált meg, áthelyezéssel a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola Debreceni Tagozatának igazgatója (1989-tól Debreceni
Konzervatórium) lett. 1988-ban kapott főiskolai tanári kinevezést. A zene mellett Kedves Tamás
filozófia és esztétika tantárgyakat is tanított, lévén ez irányú diplomával is
rendelkezett. Az 1970-1980-as években tagja volt a Parlando Szerkesztő Bizottságának. Válogatás Kedves
Tamásnak a Parlandóban megjelent írásaiból: A zenepedagógus, mint az állandó
önfejlesztés modellje - I. rész: 1978/10., II. rész 1978/11., Komplex
esztétikai nevelés és a zenetanárképzés, 1987/8-9., A magyar zenészképzés
alternatívái, 1991/1., A nemzeti identitás-tudat alakításának lehetőségei a zenei
nevelésben, 1989/4., Szabadságra ítélve. Merre tart a magyar zenei nevelés.
1991/2;
Kempelen
Tünde /Miskolczi Ottóné / (Budapest, 1939. július 20.) karvezető, ének-zenetanár.
1977-ben elindította az országos, majd nemzetközi kórusfesztivál sorozatot,
akkor még Solymári Zenei Hetek néven, ahol az utolsó 1986-ban volt. Bárdos
Lajos halála után már Budapestre került a sorozat központja, amikor Kempelen
Tünde már a Budapesti Művelődési Központ zenei szaktanácsadója volt. A sorozat akkor kapta meg
jelenleg is használt méltó nevét: Bárdos Lajos Zenei Hetek, amely már a XXXVII.
sikeres évadnál tart;
Kenderessy
Sándor (Ógyalla, 1939. június 16.) trombitaművész-tanár (Budapesti
MÁV Szimfonikusok; Postás Szimfonikus Zenekar);
Király
István (Szombathely, 1939. október 9.) zenekari kürtművész és tanár,
szolfézstanár, kamaraművész (Szegedi Nemzeti Színház; Szegedi Szimfonikus Zenekar; Liszt
Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zeneiskolai Tanárképző Intézet Szegedi Tagozata, Zeneművészeti
Szakközépiskola, Szeged; Szegedi Fúvósötös – alapító tag; Szegedi Kürtszextett
alapító tag);
Királyné
Veszprémy Eszter (Debrecen, 1939. augusztus 19.) zeneiskolai hegedűtanár, igazgató,
zenekari hegedűművész-koncertmester (Állami Zeneiskola, Püspökladány; Simonffy Emil
Állami Zeneiskola, Debreceni-gazgató is; Debreceni Csokonai Színház operett
zenekarának koncertmestere);
Kisfalussy
Bálint (1939. október 16. ) zeneszerző, tanár;
Kocsárné
Herboly Ildikó (Budapest, 1939. március 28.) középiskolai
ének-zenetanár, karvezető-tanár, főiskolai docens (43. sz. ének-zenei Általános Iskola,
Budapest; Fővárosi Zenei tagozatú általános és középiskolák szakfelügyelője; Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola (szolfézs, módszertan); LFZF Zeneiskolai Tanárképző Intézet Budapesti Tagozata -
karvezetés tanár; Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet - főiskolai docens, a
Kodály-módszer jelentős képviselője);
Kocziány
Lajos (Budapest, 1939. február 24.) zenekari hegedűművész-tanár (Pécsi
Filharmonikus Zenekar; Szombathelyi Szimfonikus Zenekar; Budapesti MV
Szimfonikus Zenekar);
Komár László (Adásztevel, 1944. november 28. - Budapest,
2012. október 17.) énekes;
Korda György /született:
Klein György/ (Budapest, 1939. január
4.) énekes;
Kósáné
Kádár Vera (Nádudvar, 1939. július 11.) ének-zene- és zongoratanár
(Ének - Zenei Általános Iskola, Dombóvár; Állami Zeneiskola,
Dombóvár-zongoratanár; Állami Zeneiskola, Keszthely –zongoratanár);
L.
Kovács Ildikó (Budapest, 1939., október 14.) zongora- és
szolfézstanár (Csermák Antal Állami Zeneiskola, Veszprém; Veszprém Város
Vegyeskar-szólamvezető és zongorakísérő; Péti Munkás Énekkar-zongorakísérő);
P.
Kovács Judit (Budapest, 1939. augusztus 12.) ének-zene-, zongora-,
zeneelmélet- és szolfézstanár (Általános Iskola és Gimnázium, Nagymaros; Állami
Zeneiskola, Heves-zongoratanár; Állami Zeneiskola, Érd-zongoratanár; Tinódi
Lantos Sebestyén Állami Zeneiskola, Várpalota-szolfézs tanszakvezető, zongoratanár);
Králik
Judit (Balassagyarmat, 1939. július 30.) zenekari fagottművész-tanár (Állami Zeneiskola,
Szombathely-szolfézs- és fúvóstanár; Szombathelyi Szimfonikus Zenekar);
Kruza
Richard (Chojnice, 1939. június 17.) vibrafonművész, zeneszerző, hangszerelő;
Lakatos
Zoltán (Orosháza, 1939. október 14.) trombitatanár (Erkel Ferenc Állami Zeneiskola,
Gyula);
Lambertné
Papp Mária (Budapest, 1939. február 14.) harmonikatanár
(Zeneoktatói Munkaközösség, Dunaújváros; Állami Zeneiskola, Dunaújváros);
Láng
Gusztávné (Kecskemét, 1939. július 12.) zongora- és
szolfézstanár (Állami Zeneiskola, Székesfehérvár; Állami Zeneiskola, Szarvas;
Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, Békéscsaba);
Lovas
József (Szolnok, 1939. március 12.) zongoratanár (Állami Zeneiskola,
Veszprém-megyei szakfelügyelő is; Veszprémi Petőfi
Színház-korrepetitor, zenei munkatárs);
Lörinczyné
Morvay Éva (Budapest, 1939. december 7.) gitártanár (Bartók Béla
Zeneművészeti Szakközépiskola, Budapest);
Máder
László (Budapest, 1939.
szeptember 7.) Magyar Rádió szerkesztő-rovatvezető;
Máténé
Lőrincz Julianna (Budapest, 1939. április
26.) ének-zenetanár, karnagy (I. és II.
sz. Általános Iskola, Fót; Fővárosi XV. kerületi Czabán S. téri Általános Iskola;
Váci járási zenei szakreferens; Budapesti Kálvin Kórus – karnagy);
Menyhárt
Péter (Pápa, 1939. november 30.) zenekari hegedűművész-tanár (Állami
Zeneiskola, Pápa; Állami Zeneiskola, Ajka-igazgatóhelyettes is; Szombathelyi
Szimfonikus Zenekar-brácsa-szólamvezető);
Mezey
Erzsébet (Budapest, 1939. február 14.) zenekari gordonkaművész. 1963- tól MÁV
Szimfonikus Zenekar (rövid megszakítással a Dubrovniki Zenekarban);
Mező László (Szeghalom, 1939. április 27. ) gordonkaművész-tanár, aki 1957-ben
alapító tagja volt a Komlós Vonósnégyesnek, a későbbi Bartók
vonósnégyesnek, 1960-ig zenélt a kvartettben. 1957-től 1962-ig az Országos
Filharmónia szólistája volt, és a világ számos pontján koncertezett. 1961-ben
kezdett tanítani a Zeneakadémián, jelenleg a Vonós és húros hangszerek
tanszékének professor emeritusa. 1976-tól ismét a Bartók Kvartett csellistája
lett, és ugyanettől kezdődően a Budapesti Kamaraegyüttesnek is;
Nagy
Imréné Madarász Marianna (Szeged, 1939. december 18.) zenekari ütőhangszeres művész-tanár (Szegedi
Szimfonikus Zenekar);
Nagy
József (Budapest, 1939. november 30.) harmonika- és zongoratanár (Kigyósi
Árpád munkaközösségi iskola; Fővárosi XVI. kerületi Rácz Aladár Zeneiskola; Fővárosi XVI. kerületi
Zeneoktatói Munkaközösség-zongoratanár; is);
Nagy
Kristófné (Karcag, 1939. április 12.) gordonka- és szolfézstanár
(Állami Zeneiskola, Karcag-igazgató helyettes is);
Pajor
Ferenc (Diósgyőr, 1939. január 18.) hegedűtanár, megyei szaktanácsadó (Állami Zeneiskola,
Gyöngyös; Állami Zeneiskola, Keszthely; Állami Zeneiskola, Nyíregyháza- megyei
szakfelügyelő is);
Pechan
Zoltánné Krizsa Mária (Szeged, 1939.
január 30.) zongoratanár (Liszt Ferenc Állami Zeneiskola, Baja; Liszt Ferenc
Állami Zeneiskola, Orosház-aigazgató is; Békéscsabai Szimfonikus Zenekar);
Pege
Aladár (Budapest, 1939. október 8. – Budapest, 2006. szeptember 23.) bőgőművész-tanár, zeneszerző, a magyar dzsessz
kiemelkedő alakja, világhírű nagybőgős, zseniálisan improvizáló virtuóz, akit nemzetközi
kritikusok „a nagybőgő Paganinije” néven is emlegettek (nevéből eredő szójátékkal: Pegenini). Egyszerre
játszott klasszikus zenét és dzsesszt – e kétféle elhivatottság sajátos
kölcsönhatása egyéni színt adott játékának. 1978-tól a Zeneművészeti Főiskola docense volt
egészen nyugdíjba vonulásáig;
Pejtsikné
Párdányi Judit (Budapest, 1939. november 3.) énektanár, karnagy.
Pályája kezdetén a Soproni Állami Zeneiskolában tanított szolfézst és vezetett
középiskolai kórusokat. 1972-82 között a Kecskeméti Óvónőképző Intézet ének-zene tanszékén
dolgozott docensként, majd a kecskeméti Kodály Iskola vezető karvezető tanára lett. Nevéhez több száz
bemutató (tanítás hazai és külföldi iskolákban illetve vendégszereplés)
kapcsolódik. 2001 óta a Nemesszeghy Márta Kórus karnagya;
Pénztáros
Barnáné Ángyán Erzsébet (Hatvan,
1939. január 18.) zongoratanár (Állami Zeneiskola, Hatvan; Fővárosi Zeneiskola
Szervezet 7. sz. körzet; Fővárosi XI. kerületi Weiner Leó Zeneiskola);
Pertis
Jenő (Budapest, 1939.
április 23. – Budapest, 2007. május 2.) zeneszerző. karvezető. 1964-től 1999-ig a Magyar
Állami Operaház korrepetitora volt. Kezdetben a balettkarnál, majd 1989-től a magánénekesek
mellett dolgozott. Operaházi munkája mellett 1985-től 1989-ig a Magyar
Táncművészeti Főiskola zenei tanszékének vezetőjeként dolgozott;
Petró
István (Miskolc, 1939. november 1.) zenekari ütőhangszeres művésztanár (Állami
Zeneiskola, Eger; Állami Zeneiskola, Leninváros / Tiszaújváros; Miskolci
Nemzeti Színház Szimfonikus Zenekara);
Pintér
Ferenc (Szombathely, 1939. április 29. – Győr, 2009. február 8.)
opera-, hangversenyénekes, karvezető. 1970 és 1989 között Győr város tanácsának művészeti főelőadója, 1974-76-ig a
győri Tanítóképző Főiskola Magyar Tanszékének óraadó tanára, 1970-től az Országos Zenei
Nevelési Konferencia titkára, 1978-tól a Győri Kisfaludy Színház
magánénekese, 1989-2001-ig a győri Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatója;
Rédly
Dénesné Vigassy Mária (Budapest, 1939. március 13.) zenekari hegedűművész-tanár (MRT
Szimfonikus Zenekara);
Ribly
János (Mohács, 1939. március 26.) zenekari hegedűművész-tanár (Pécsi
Filharmonikusok-szólamvezető; Pécsi Nemzeti Színház Zenekara-szólamvezető, zenekari titkár;
Pécsi Szimfonikus Zenekar-szólamvezető, zenekari titkár; Pécsi Vonósnégyes tagja);
P. Ritkó Katalin (Budapest, 1939. július 2.) szolfézstanár (Fővárosi XIV. kerületi
Zeneiskola);
Robozné
Homolay Klára (Nyíregyháza, 1939. április 23.) zongoratanár (Fővárosi IX. kerületi
Állami Zeneiskola-igazgató-helyettes is);
Román
Zoltán Pál (Békéscsaba, 1939. szeptember 13. – 1995. december)
zenekari fuvolaművész-tanár, szolfézstanár (Állami Zeneiskola, Gyula; Eberswalde
Szimfonikus Zenekar; Szegedi Nemzeti Színház Zenekara; Szegedi Szimfonikus Zenekar; Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet Szegedi Tagozata; Szegedi Fúvósötös alapító
tag);
Rothstädterné
Bujdosó Ágnes (Gyula, 1939. június 18.) hegedűtanár (Csermák Antal
Zeneiskola, Veszprém-tanszakvezető is);
Rózmann
Ákos (Budapest, 1939 – Stockholm, 2005) magyar-svéd zeneszerző, orgonaművész.
Elektroakusztikus zeneszerzési kísérleteit a stockholmi Zeneművészeti Főiskola stúdiójában és
az EMS-ben (Stockholmi Elektroakusztikus Zenei Stúdió) kezdte meg. Miután
posztgraduális tanulmányait a stockholmi Zeneművészeti Főiskolán 1974-ben
befejezte, Rózmann Svédországban maradt, és élete hátralevő részét Stockholmban töltötte;
Rozsonits
Géza (Fertőszentmiklós, 1939. március 16. – Pécs, 1996. július 16.) helytörténész, kórusvezető,
pedagógus. Tanulmányait Sopronban, a Tanítóképző Intézetben folytatta.
1957-ben szerzett tanítói diplomát, majd ismereteit bővítendő a Pécsi
Tanárképző Főiskola ének-történelem szakán tanult tovább, ahol
1960-ban történelem-énektanári diplomát, s karvezetői képesítést szerzett.
A pécsi évek alatt alapító tagja lett a mai is működő Pécsi Pedagógus
Kórusnak, melyet fiatal tanára, Tillai Aurél szervezett és vezetett.
Diplomamunkájaként írt Joseph Haydn – Eszterháza muzsikusa című munkája
országos pályázaton második helyezést nyert;
Rácz
Miklós (Gödöllő, 1939. október 23.) nagybőgős, tanár (BM Duna Művészegyüttes-zenekari
tag; KISZ Központi Művészegyüttes Zeneiskolája- nagybőgő-tanár);
Serné
Kutas Edit (Rákosliget, 1939. szeptember 25.) (zongora-,
szolfézs- és általános iskolai ének-zenetanár (Fővárosi XVII. kerületi
Bartók Béla Állami Zeneiskola-igazgató is);
Dr.
Sóti Lászlóné (Budapest, 1939. október 17.) hegedűtanár (Állami
Zeneiskola, Gyöngyös-tanszakvezető is);
Szabó
András (Abony, 1939. december 1.) énekművész-tanár (Szolnok
Városi Tanács- népművelési felügyelő és igazgató; Szolnok Megyei Művelődési Központ-művészeti
igazgató-helyettes; Szolnok, Széchenyi Városrész – közművelődési vezető);
Dr.
Szabó Ferencné Szilágyi Erzsébet (Szeged, 1939.
március 1.) szolfézstanár (Általános Iskola, Mezőtúr; Békéscsaba és
Zalaegerszeg-ének-zenetanár; Liszt Ferenc Állami Zeneiskola, Pécs);
Szathmáry
Zsigmond (Hódmezővásárhely, 1939. április 28.) orgonaművész- tanár,
zeneszerző. Az 1961-1962/63-as tanévekben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán
zongorakíséret tanított. Az 1970-es évek óta él Németországban. 1978 óta a
freiburgi Zeneművészeti Főiskola professzora, az osakai Művészeti Egyetem
állandó vendégtanára, a hollandiai Haarlem-i Nyári Orgonaakadémián rendszeresen
tart mesterkurzusokat;
Szél
Pálné Szőke Mária (Szeged, 1939.
február 1.) magánének- és szolfézstanár (Liszt Ferenc Zeneiskola, Baja; Liszt
Ferenc Állami Zeneiskola, Orosháza; Liszt Ferenc Állami Zeneiskola,
Szeged-magánének tanszakvezető is;
Szentey
Marianne (Budapest, 1939.
november 12.) ének-zenetanár, karvezető (Ének-Zenei Általános Iskola, Üllő; Általános Iskola,
Budakeszi-megyei énekzene szakfelügyelő is; Móricz Zsigmond Gimnázium, Szentendre-megyei
ének-zenevezető szakfelügyelő és könyvtáros is);
Szilvásyné
Németh Gabriella (Hegyeshalom, 1939. szeptember 28.) matematika-,
ének-zene-, fuvola- és szolfézstanár, zenekari fuvolaművész (2. sz.
Általános Iskola, Veszprém-matematika- és ének-zenetanár; Lovassy László
Gimnázium, Veszprém-matematikatanár; Állami Zeneiskola, Veszprém -fuvola- és
szolfézstanár; Veszprémi Szimfonikus Zenekar-első fuvolás, Országos Zenepedagógus
Szakosztály tagja);
Szirmay
Márta / neve Szirmai alakban is előfordul/ (Kaposvár, 1939. október 9. –) opera- és dzsesszénekesnő, tanár. 1963-ban
lett tagja az Operaháznak. Eleinte jazzt is énekelt. 1978 óta külföldön élt;
Szűcs Lóránd (Miskolc, 1939. szeptember 12. – Budapest, 2012.
február 5.) zongoraművész, tanár-tanár. 1960 és 1980 között az Országos Filharmónia
szólistája. 1961-től 1969-ig alma materében zongorakísérő, 1969-től 2009- ig
kamarazenét és zongorakíséretet tanított a Zeneakadémián, 1978-tól egyetemi
tanári rangban. 1980-tól 2000-ig korrepetitorként a Magyar Állami Operaházban
dolgozott. Alapító tagja volt a Mihály András vezette Budapesti
Kamaraegyüttesnek;
Tar
Lőrinc
(Feketeardó, 1939. július 12.)
középiskolai ének-zenetanár, karvezető (Tanárképző Főiskola Ének-Zene Tanszék, Eger; Egri Főiskola Női Kara és Megyei Művelődési Központ
Kamarakórusa-karnagy);
Tarnay
György (1939–) karmester, zenetanár. Különböző vidéki színházaknál
tevékenykedett. 1967 –től a debreceni Csokonai Színház karmestere;
Dr.
Ujfalussy Józsefné Pap Enikő (Debrecen, 1939. május 9. középiskolai ének zenetanár, karvezető (Kossuth Lajos Tudományegyetem
Gyakorló Gimnáziuma, Debrecen; Debreceni Kodály Kórus-karnagy; Liszt Ferenc
Zeneiskola Tanárképző Intézet Debreceni Tagozata-karvezetés tanár; ELTE Általános
Iskolai Tanárképző Főiskolai Kar, Budapest-karvezetés tanár, kórusvezető,
ének-zene-karvezetés tanszék szakcsoportvezetője;
Varvasovszky
Jánosné Velsz Dóra (Budapest, 1939. július 15.) zongora-, szolfézs-,
pszichológia- és pedagógiatanár tanár (Állami Zeneiskola és Ének- Zenei
Általános Iskola, Mosonmagyaróvár –ének zenetanár is), Zeneművészeti
Szakközépiskola és Szaktanárképző, Győr – gyakorlóiskola vezető, Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai
Tanárképző Intézet Debreceni Tagozta). További jelentősebb
szakfeladataiból: A Muzsikáló Egészség Alapítvány Zeneiskolájában zenei
foglalkozások tartása, a Salzburgi Mozarteumban az Integrált Nevelési program
keretében előadások tartása, a Kelet-magyarországi Művészetterápiai Egyesületet
megalapítása, a németországi Rheiland-Pfalz Pedagógiai Centrum három fogyatékos
intézetében zeneterápiai foglalkozások keretében improvizációs módszereinek
bemutatása, a Wesley János Lelkészképző Főiskola által szervezett zeneterápiai jellegű továbbképzéseken előadások tartása.
„Örömmel gondolok arra, hogy már nekem is vannak a szakmai területeken
eredményesen tevékenykedő tanítványaim. Fasching Zsuzsanna, Czabán Angelika,
Szabó István, Sárosiné Szabó Márta, Sárosi György, Váradi Judit, Rohrné Szűcs Éva, Sármai
József, Vigh Lajos, Bárány Estilla, Csóka Károly, Lakos Ágnes, Tas Ildikó, Gál
Erika, Kapiné Detki Eszter, Gurmai Éva”;
Vermesy
Péter (Brassó, 1939. május 19. – Heidenheim, 1989. december 17.) erdélyi
magyar zeneszerző. 1962–63-ban a kolozsvári Állami Bábszínház zenei munkatársa,
1963–84 között a Gh. Dima Zenekonzervatórium adjunktusa. 1968-ban
Gaudeamus-ösztöndíjjal hollandiai tanulmányúton járt. 1985-től Németországban élt,
1987-től Heidenheim an der Brenzben volt tanár;
Virágh
László (Kispest, 1939. március 8.) zeneszerző, költő, műfordító. Tanulmányait
(1959-1964) az ELTE BTK, olasz–pszichológia szakán végezte. Közben Geszler
Györgynél zeneszerzést tanul és az ELTE Énekkarának másodkarnagya, 1963–68 az
I. László Gimnázium, 1968–70 az Ihász Dániel Gimn. olasztanára, a magyarországi régizenei mozgalom egyik elindítója, 1971 megalapítja az Ars Renata szólóének-együttest,
1991-től az ELTE BTK, 1998- tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem olasz
tanszékén megbízott előadóként elindítja a zenetörténet oktatását.
Visontay
István (Rákosliget, 1939. május 22.) zongoraművész-tanár,
karmester. Évtizedek óta Németországban dolgozik. Tanított többek között pl. a
schönebecki Zeneiskolában;
Vízvári
Ferenc (Pakod, 1934. július 28.) szolfézs- és zeneelmélet tanár (Állami
Zeneiskola, Zalaegerszeg; Zrínyi Miklós Gimnázium, Zalaegerszeg-énekzenetanár,
karnagy);
Wambach
Ferencné Zacher Ilma (Győr, 1939. július 2.) hegedű- és szolfézstanár
(Állami Zeneiskola, Győr; Fővárosi VII. kerületi Állami Zeneiskola-igazgató helyettes is; Fővárosi VI. kerületi
Tóth Aladár Zeneiskola AMI örökös tiszteletbeli igazgatója);
70 éve született Ábrahám
Balázs (Budapest, 1944. december 24.) általános iskolai énektanár,
fúvóskarnagy, zeneiskolai igazgató;
Albert
György (Marosvásárhely, 1944. november 6.) zeneszerző-tanár;
Avar
Antal (Felsőgalla, 1944. december 30.) budapesti és győri harsona és tuba
szakközépiskolai művész-tanár;
Bajmóczi
Katalin (Budapest, 1944. március 18.) zenekari hegedűművész-tanár.
(Szombathelyi Szimfonikus Zenekar; Fővárosi XXII. kerületi Állami Zeneiskola; BM
Szimfonikus Zenekar);
Baronits
Zsolt (Komárom, 1944. július 11. – Budapest, 1999. augusztus 3.) magyar
zenész, a Syrius együttes alapítótagja, szaxofonosa és zenekarvezetője. 1962-ben
alapította meg a Syriust, melyet egyúttal mindvégig menedzselt, valamint annak
egyetlen állandó tagja volt;
Bazsinka
István (Pécs, 1944. március 2.) zenekari harsonaművész (Magyar Állami
Hangversenyzenekar) és tanár (Fővárosi IV. kerületi Állami Zeneiskola);
Sz.
Bécsi Gizella (Budapest, 1944. január 1.) zongora- és szolfézstanár,
(Fővárosi XXI. kerületi Zeneiskola) és korrepetitor (MRT
Gyermekkóruskorrepetitor és MN Művészegyüttes); Berei Erzsébet (Szeged, 1944. február 13.)
zenetanár (Állami Zeneiskola, Hódmezővásárhely-zongora tanár, uo.
igazgatóhelyettes,és igazgató; Liszt Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola,
Hódmezővásárhely-igazgató; Liszt Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola és a
Péczely Attila Zeneiskola összevont intézménye, Hódmezővásárhely-igazgató; Bedőné
Bakki Katalin (Jászberény, 1944. január 31. –) kürt- és
szolfézstanár (Tápiógyörgye, Nagykáta),
továbbá karnagy (Lehel Vezér Gimnázium; Vasas Munkáskórus; Palotásy János
Vegyeskar, Jászberény);
Berkesi
Sándor (Budapest, 1944. június 6.) zeneszerző, egyetemi docens. A
magyar református egyházzene mai legnagyobb képviselője, formálója,
Debrecen díszpolgára. Diplomáját 1967-ben szerezte meg a Zeneakadémia
középiskolai énektanár és karvezető tanszakán. Ugyanebben az évben lett a Debreceni
Református Kollégium Gimnáziumának énektanára, valamint a Kántus vezető karnagya. 1991-től a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Egyetem Debreceni Konzervatóriumának főállású tanára, majd
később főiskolai docense lett. 1999 óta a Tiszántúli Református
Egyházkerület és a Református Kollégium egyházzenei igazgatója, valamint a
Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanára. Több református intézmény
vendégtanára volt. Többször vezényelte a Debreceni Kodály Kórust is. Munkássága
elsődlegesen az említett Kántus életében volt igen meghatározó;
Bernitzky Zsuzsanna /Erdeiné/ (Sárvár, 1944. december 23. – 2008. február
15.) zongora- és szolfézttanár (Állami Zeneiskola, Orosháza; Liszt Ferenc
Állami Zeneiskola, Szeged );
Bertalan
András (1944–) nagybőgő és trombita szakon végzett 1966-ban a Zeneművészeti Főiskola Győri Tagozatán. A Győri Filharmónikus
Zenekar szólamvezetője 1969-től, valamint tanít a győri Zeneiskolában;
Biernaczky
Szilárd (Budapest, 1944. március 24.) filosz, afrika zenéjének
kutatója, felelős szerkesztő;
Bihari
Tóth Zsuzsanna (Váncsod, 1944. szeptember 4.) operaénekes-tanár.
1975–76-ban a Honvéd Művészegyüttes, 1977-től a Népszínház operatársulatának magánénekese;
Bogáthy
József (Zalaegerszeg, 1944. március 20.) kürttanár (Állami Zeneiskola-
Nagykanizsa, Állami Zeneiskola-Kaposvár, Somogy megyei rézfúvós szakfelügyelő, ifjúsági
fúvószenekarok vezetője;
Boldoczki
Sándor (Kiskőrös, 1944. november 2.) zeneiskolai trombita-, szolfézstanár
(Állami Zeneiskola, Kiskunmajsa, Állami Zeneiskola, Kiskörős – zenekarvezető is), továbbá ének-zenetanár (Petőfi Sándor Gimnázium,
Kiskőrös);
Bolyki
Rezső (Salgótarján, 1944.
december 4.) zenekari kürtművész-tanár (Postás Szimfonikus Zenekar);
Borsody
László (Ostffyasszonyfa,1944. június 7.) zeneszerző, zenetanár. (MN Művészegyüttes-korrepetitor,
Fővárosi III. kerületi Aelia Sabina Állami Zeneiskola - tanár);
Csemer
Géza (Szeged, 1944. július 18. – Budapest, 2012. január 16.) író,
forgatókönyvíró, zenés-színházi rendező.1967-1985 között az Operaház segédrendezője, 1970-től az ORI és a Magyar
Média műsorait állította színpadra. 1973-ban Hej, cigányok címmel
folklór-összeállítást készített, cigány-klubokat vezetett. 1994-1997 között a
Napház alapító igazgatója volt. A Reneszánsz Roma Műhely Alapítvány és
ennek keretén belül működő Cigány Színházi Társulás elnöke és rendezője volt;
Csíky
Csaba (Kassa, 1944. október 26.) zeneszerző, orgonaművész, karnagy,
egyetemi oktató. Már 1965-től tanított a máramarosszigeti Zeneiskolában, 1970–1992
között a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház zenei vezetőjeként működött. 1992-től karnagy és
orgonista lett a marosvásárhelyi Vártemplomban és innen kapcsolódott be az
erdélyi újjászülető kórusmozgalomba. Férfikart alapított, majd felkérték a Vártemplom
Musica Humana női kamarakórusának vezetésére. Sepsiszentgyörgyi zenés színpadi
tapasztalatait kamatoztatta Marosvásárhelyen is, hiszen 1998 és 2002 között a
Nemzeti Színház zenei vezetője. Közben sikerrel felvételizett a Gh. Dima
zeneakadémia doktorátusi képzésére, és 2005-ben megvédte az Orgonaépítészet a
mai Románia területén a XIX. században : Kolonics István (1826–1892) című doktori disszertációját. 2002-től a Művészeti Egyetem
adjunktusa, zenei ismereteket, éneket tanított, majd 2005-től az egyetem
zenetanári tagozatán előadótanár, oktatott témakörei: ellenpont, kamarazene és
zeneesztétika. 2000- től a marosvásárhelyi Kántor-Tanitóképző Főiskola (a Károli
Gáspár Református Egyetem kihelyezett tagozata) zenei tanszékvezetője. Oktatott
témakörei: karvezetés, orgona;
Csoma
Mária (Kolozsvár, 1944. február 25.) énekesnő, tanár. A kolozsvári
Állami Magyar Opera magánénekese;
Eötvös
Péter (Székelyudvarhely, 1944. január 2.) zeneszerző, zenepedagógus és
karmester. 1963 és 1971 között film- és színházi kísérőzenék komponálásával
foglalkozott. 1966-ban Kölnbe költözött, ahol a Musikhochschulében folytatott
karmesteri tanulmányokat, majd 1967-től egy évig a Kölni Opera korrepetitora lett. A
következő évben kezdődött együttműködése a Stockhausen Együtessel, amelynek 1976-ig
tagja maradt. Közben 1971-ben a Kölni Rádió elektronikus zenei realizátora
lett, egészen 1979-ig, majd 1991-ig a Pierre Boulez alapította párizsi Ensemble
InterContemporain zeneigazgatója lett. 1985–1988 között több alkalommal
vezényelte a londoni BBC Szimfonikus Zenekart, majd 1992 és 1995 között a
Budapesti Fesztiválzenekar rendszeresen visszatérő vendégkarmestere volt, illetve
többször koncertezett a Nemzeti Filharmonikusokkal is, mint a kortárs zene
egyik legelismertebb interpretátora. 1994-ben a Holland Rádió Kamarazenekarának
vezető karmestere lett. Közben zenepedagógiai tevékenységet is
folytatott: 1992–1998 között a karlsruhei, majd 1998-tól a Kölni Zeneművészeti Főiskola professzora
lett. 1991-ben a pályakezdő karmestereket segítő intézetet alapított Fiatal
Karmesterek Nemzetközi Eötvös Intézete néven. 2003 és 2005 között a Stuttgarti
Rádió Szimfonikus Zenekarának, 2003-tól 2007-ig a Göteborgi Szimfonikus
Zenekarnak, 2009-től 2011-ig pedig a bécsi Rádió Filharmonikus Zenekarának első vendégkarmestere volt. Közben
2004-ben visszaköltözött Magyarországra, azóta ideje jelentős részét itt tölti.
Ebben az évben a róla elnevezett intézet is Budapestre költözött. Professzori
munkája azonban továbbra is a karlsruhei és a kölni Zeneművészeti Főiskolához kötötte
egészen 2007-ig.1991-ben létrehozta a Nemzetközi Eötvös Intézet Alapítványt,
2004-ben pedig az Eötvös Péter Kortárszenei Alapítványt;
Erdei
Péter (Debrecen,1944. december 8.) karnagy, zeneakadémiai tanár. 1968 és
1972 között az USA-ban a wellesleyi Kodály Musical Training Institute (Boston,
USA) társalapítója és tanára. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
egyetemi docense 1973-tól 2003-ig. 1972-1973-ban a Zeneművészeti Főiskola debreceni
tagozatán tanít, a debreceni Kodály Kórus helyettes karnagya, később vezető karnagya 1983-1985 és 1998-2000
között, valamint 2003-tól 2006-ig. 1973-tól a budapesti Zeneművészeti Főiskola karvezetés
tanára. 1974-től 1990-ig és 1994-től 2008 augusztusáig a kecskeméti Kodály Zoltán
Zenepedagógiai Intézet főigazgatója. 1991-től 1993-ig a Magyar
Rádió és TV Énekkarának karnagya. 1976-tól 2005-ig a Kecskeméti Pedagógus
Énekkar karnagya;
Erdeiné
Berniczky Zsuzsanna (Sárvár, 1944. december 23.- Szeged, 2008. február
15.): zongora és szolfézstanár (Orosháza - Állami Zeneiskola), továbbá
zongoratanár és korrepetitor (Szeged - Liszt Ferenc Zeneiskola);
Faragó
"Judy" István (Borota, 1944. november 20. – 2003. június 27.) magyar
gitáros, zeneszerző-tanár;
Geiger
György (Homokmégy,
1944. augusztus 3.) trombitaművész. Közben 20 évesen első trombitás lett a Magyar Állami
Operaház zenekarában. 1969-ben került a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarába
szólótrombitásnak. 1975-ben vezetésével megalakult a Modern Rézfúvós Együttes.
1979 óta tanít a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola szaktanárképző tagozatán. Több számára írt
trombitaversenyt mutatott be, amelyek zömmel szerzői lemezeken is megjelentek,
illetve rádiófelvétel készült belőlük (Székely Endre, Jereb Ervin, Hidas Frigyes,
Lendvay Kamilló, Dubrovay László, Petrovics Emil, Malek Miklós, Rózsa Pál,
Patachich Iván albumai). 1996-ban Soroksár Városa díszpolgárává avatta;
Gellén
László (Debrecen, 1944. március 13.) zenekari oboaművész-tanár (Kaposvári
Csiky Gergely Színház Zenekara; Debreceni Máv Filharmonikus Zenekar; Perui
Állami Hangversenyzenekar; Debreceni Lyra Szimfonikus Zenekar);
Hajduné
Nemes Klára (Budapest, 1944. május 26.) zenetanár, karnagy (Fővárosi Marczibányi
téri Ének-zene tagozatos Általános iskola ének- és furulyatanár; Werst
Hartford, Conn., USA/ Kodály Intézet/; Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet;
Kecskemét-főiskolai adjunktus; Tavasz Kórus, Budapest-karnagy);
Hajduné
Varga Matild (Budapest, 1944. január 31.) zenekari hegedűművésztanár (BM
Szimfonikus Zenekar; Fővárosi XI. kerületi Állami Zeneiskola, Postás Szimfonikus
Zenekar);
Hajósné
Pataky Katalin (Hejőkeresztúr, 1944. július 24.) középiskolai énekzene
tanár, zenetanár (Állami Zeneiskola, Dunaújváros /dalosjáték, szolfézs,
zeneelmélet, zongora/; ELTE Apáczai János Gyakorló Iskola, Budapest –
énekzenetanár; Móricz Zsigmond Gimnázium, Budapest - ének-zenetanár);
Halász
Ildikó (Budapest, 1944. május 29.) zongoratanár (Debreceni Csokonai
Színház; Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola-korrepetitor; Gárdonyi Zoltán
református Művészetoktatási intézmény; Biharkeresztes és Magyarhomorog,
Zeneiskola-zongoratanár);
Hámori
Teréz (Budapest, 1944. március 20.) zenekari hegedűművész (Postás
Szimfonikus Zenekar, MV Szimfonikus Zenekar);
Hantos
Balázs (Budapest, 1944. március. 17.) operaénekes0. 1973–74- ben a
kasseli opera, 1974-től az Operaház magánénekese;
Harsányi
István (Kartal, 1944. november 9.) zenekari gordonművész-tanár 1967-től 1970-ig a Miskolci
Szimfonikus Zenekar szólamvezetője volt, majd 1970-től a Magyar Rádió és
Televízió zenekarának tagja lett, ahol 1973 óta szólamvezető. 1970 és 1976 között
a Zeneművészeti Főiskola Miskolci Tagozatának tanáraként fejtett ki pedagógiai
tevékenységet. Zenekari munkája mellett hangszerépítést is tanult Balázs István
műhelyében, 1989-től hangszerészként is dolgozik;
Holló
Erzsébet / Zsizsa/ (Gyöngyös, 1944. május 27.) óvónő, énektanár, karnagy
(X. sz. Óvoda, Gyöngyös;Társadalmi ünnepeket szervező iroda módszertani munkatárs és
igazgató, Gyöngyös; Berze Nagy János Gimnázium ének-zene tanár és karvezető, Gyöngyös; a TÜSZSZI
Muzsikus Cég leánykarának, majd vegyeskarának vezetője; a Cantus Corvinus
Vegyeskar karnagya);
Horváth
Bálint (Kenderes, 1944. október 17.) operaénekes-tanár. 1968–1973 között
és 1976–77-ben a debreceni Csokonai, 1973–76-ban a pécsi Nemzeti Színház,
1977-től az Operaház magánénekese. Énektanári munkát folytat;
Horváth
István (Szentendre, 1944. október 5.) hangmérnök, elektronikus zenei
stúdió vezető. A Magyar Rádió elekroakusztikus stúdiójának vezető hangmérnökeként jelentős szerepe volt a 20.
századi magyar elektronikus zene fejlődésében. 1970-től nyugdíjazásáig, 2007-ig a Magyar Rádió
hangmérnökeként dolgozott. 1974-től részt vett a rádió elektronikus zenei stúdiójának
létrehozásában, majd 1976-tól a stúdióvezető hangmérnöke volt a stúdió 2007-es
bezárásáig. 1975 és 1995 között a Zeneakadémia zeneszerzés szakos hallgatóinak
az elektroakusztikus zeneszerzés gyakorlatát oktatta Pongrácz Zoltán professzor
úr irányításával. 1991-től a Sugár Miklós zeneszerző-karmester
irányításával megalapított elektroakusztikus műveket megszólaltató
EAR együttes hangmérnöke;
Horváthné
Bakó Enikő (Debrecen, 1944. május 13.) középiskolai ének-zene tanár, karvezető (Kodály Zoltán Zeneművészeti
Szakközépiskola, Kecskemét - (ének-zene és hegedűtanár; Fővárosi II. kerületi
Járdányi Pál Zeneiskola hegedű- és szolfézstanár; Fővárosi III. kerületi
Aelia Sabina Zeneiskola hegedű előképző tanár, ifjúsági zenekarvezető);
Horváthné
Nagy Gabriella (Debrecen, 1944. november 15.) zongora- és szolfézs-
és ének-zenetanár (Ének-zenei Általános Iskola, Tiszavasvári; Állami
Zeneiskola, Újfehértó-zongora- és szolfézstanár; Bartók Béla Állami Zeneiskola,
Hajdúböszörmény-zongoratanszak-vezető);
Kalmár
Magda (Budapest, 1944. március 4.) opera-énekesnő. Az Operaház
1967-ben szerződtette. 1998 óta az Operaház örökös tagja. Hangversenyénekesként
és operett-énekesnőként is elismert.
Kapronyi
Margit / Mester Gáborné/ (Budapest,
1944) zongora- és szolfézstanár (Állami Zeneiskola, Szentendre; Fővárosi III. kerületi
Aelia Sabina Zeneiskola AMI, Budapest);
Kelecsényi
Zsolt (Budapest, 1944. március 9.) ének-zenetanár, karnagy (XVIII.
kerületi Általános iskolák: Darus utca, Bokányi D. utca; Vörösmarty Mihály
énekzenei és nyelvi tagozatos Általános Iskola és Gimnázium);
Kelemen
Magdolna (Budapest, 1944. május 2.) gordonkatanár, zenekari
gordonkaművész (Fővárosi Operettszínház, Állami Zeneiskola, Dorog, Állami
Zeneiskola, Zalaszentgrót; Fővárosi III. kerületi Aelia Sabina Zeneiskola AMI);
Kendeh
Gusztáv (Nyáregyháza, 1944. július 27.) fuvola- és
szolfézstanár (Állami Zeneiskola, Keszthely; Járdányi Pál Állami Zeneiskola AMI
Tapolca- igazgató);
Kerényi
Gábor (Fót, 1944. augusztus 13.) zenekari hegedűművész-tanár (Miskolci
Szimfonikus Zenekar);
Kiss
Gyöngyi (Budapest, 1944. október 26.) zongoraművész-tanár, szerkesztő (Magyar Rádió Zenei Főosztály-zenei
szerkesztő;
Keveháziné
Hegyi Ildikó (Rákospalota, 1944. április 23.) hegedűművész-tanár. A művészképző elvégzése után a nagyváradi majd
a kolozsvári Filharmónia zenekarának tagja lett. 1980-tól a Pro Camera
vonósnégyes első hegedűse (számos hazai kortárs mű bemutatója fűződik nevükhöz). 1989-ben családjával áttelepült
Magyarországra, ahol előbb a budapesti Operaház, majd 1992-től a Rádiózenekar
koncertmestere lett. Több kamaraegyüttes művészeti vezetője (Pro Camera
vonósnégyes, Camerata Budapest kamarazenekar) az Intermoduláció kortárszenei
együttes koncertmestere, az Édes vonósnégyes tagja);
Kiss
Lászlóné (Somlóvásárhely, 1944. március 25.) gordonka- és
szolfézstanár Vándor Sándor Zeneiskola, Leninváros / Tiszaújváros-igazgató is);
Kiss
Sarolta (Szatmárnémeti, 1944. március 31.) zongoratanár (Művelődési Ház, Martfű; Állami Zeneiskola,
Abony; Fővárosi XVI. kerületi Rácz Aladár Zeneiskola AMI);
Klenjánszky
Tamás (Budapest, 1944. október 31. –) zongoraművész, művészeti
szaktanácsadó. Pályája kezdetén a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Győri Tanárképző Intézetében tanított zongora,
zenetörténet és esztétika tárgyakat, majd Budapesten, az egykori Interkoncert művészeti
szakembereként, majd az Interart Fesztiválközpont alapító igazgatójaként
tevékenykedett. 1997-től 2004- ig az Európai Művészeti Fesztiválok Szövetségének titkárságát vezette
Genfben. 2004-től független szakértőként és felsőfokú szakképzési programok előadójaként vállalt
felkéréseket, elsősorban a kulturális tárca nemzetközi művészeti programjaival
foglalkozó háttérintézményekben. Pályája kezdetén aktív résztvevője volt az Ifjú
Zenebarátok Magyarországi Szervezetének;
Komár
László /Kómár István László/ Adásztevel, 1944. november 28. – Budapest, 2012.
október 17. ) énekes;
Korda
Ágnes (Budapest, 1944. augusztus 20. – Budapest, 1976. február 21.)
zenei újságíró;
Kóté
András (Cegléd, 1944. augusztus 25.) általános iskolai orosz és zenetanár
(Általános Iskola, Újszilvás - orosz és ének-zenetanár; Általános Iskola,
Cegléd - orosz és ének-zenetanár; Erkel Ferenc Állami Zeneiskola,
Cegléd-gitártanár);
Kovács
Attiláné Szentiványi Márta
(Győr, 1944. május 1.)
zongora- és szolfézstanár (Állami Zeneiskola, Vác, Fővárosi XVII. kerületi
Bartók Béla Zeneiskola, Budapest, Fővárosi XIV. kerületi Állami Zeneiskola);
Dr.
Kovács Erzsébet (Székesfehérvár,
1944. február 28.) énektanár, karvezető (II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, Székesfehérvár;
József Attila Gimnázium, Székesfehérvár);
Körmendi
Klára (Budapest, 1944, március 22.) egyetemi docens (LFZE Billentyűs és Akkordikus
Hangszerek Tanszék - XX. századi zongoramuzsika előadói gyakorlata
tárgy. Fontosabb koncertjei: 1965: Nemzetközi Chopin Zongoraverseny. 2008-tól a
Magyar Zeneművészeti Társaság elnöke, választmányi tag az Erkel Társaságban, és
a Veress Sándor Társaságban, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
tanulmányi bizottságának elnöke;
Kőszegi Imre (Budapest, 1944. december 6.) dobművész-tanár, zeneszerző, a Magyar Jazz
Szövetség elnöke 2002-
Krum
Gyula (Orci, 1944. június 1.) zenekari hegedűművész-tanár
(Józsefvárosi Zeneiskola, Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara);
Kucsera
Imre (Fót, 1944. október 26.) zenekari hegedűművész, hegedű- és szolfézstanár
(Budapesti MÁV Szimfonikusok; Postás Szimfonikusok);
Lampert
Vera (külföldön Vera
[Lampert] Deak is) (Torbágy, 1944.
december 24.) zenetörténész. 1969 és 1978 között a Magyar Tudományos Akadémia
Zenetudományi Intézetében a Bartók Archívum munkatársa. 1978-tól az Egyesült
Államokban él. Kutatásainak középpontjában Bartók népzenetudományos munkássága,
a népzenének műveiben játszott szerepe, és előadóművészi pályája áll;
László-Bakk
Anikó (Székelyudvarhely, 1944. január 28.) zenetanár, zenei író, rádiós
szerkesztő. Pályáját korrepetitorként a kolozsvári Balettiskolában kezdte
(1970-74), majd a zongora mellékszak tanára ugyanitt a Művészeti Líceum
balett-tagozatán. A Román Rádió magyar adásában szerkesztette a Bújj, bújj, zöldág c. zenés gyermeksorozatot (1974-84), egy ideig a Kolozsvári
Szabadegyetem zeneszemináriumát vezette (1982-85). Első írását az Utunk közölte (1967);
Lendvai
Csócsi József (Ménfőcsanak, 1944. október
21. hegedűművész-tanár egy Antonio Stradivari hegedűn játszik. 1954-ben
10 éves korában már a Rajkó zenekarban játszott és tanulmányait is itt
folytatta, egészen a 60-as évek közepéig. 1985-ben a 100 tagú Cigányzenekar,
Berki László alapító ajánlásával meghívta őt a zenekarba és
azóta is tagja ennek a nagy múltú társulatnak. 1988-ban Boross Lajos2005.
december 12-én a 100 tagú Cigányzenekar alelnökévé választják. Fischer Iván
karmesterrel nagysikerű koncertet adtak a Carnegie Hall-ban New York-ban;
Lévai
Zsolt (Eger, 1944. október 11.) hegedű- és szolfézstanár
(Állami Zeneiskola, Eger; Gárdonyi Gimnázium, Eger-ének-zenetanár, Musikschule
Feldkirch); Dr. Lichyné Szücs Márta (Sajóbábony, 1944.
május 21.) középiskolai énekzenetanár (Zeneművészeti
Szakközépiskola, Miskolc-igazgató is);
Madarassy
Gábor (Budapest, 1944. november 19.) zenekari ütőhangszeres művész-tanár (Magyar
Néphadsereg Művészegyüttes; Magyar Állami Hangversenyzenekar / Nemzeti
Filharmonikus Zenekar; Fővárosi IV. kerületi Erkel Gyula Állami Zeneiskola);
Maginé
Hazafi Márta (Királyháza, 1944. február 18.) klarinét- és
szolfézstanár (Bartók Béla Állami Zeneiskola, Hajdúböszörmény-furulyatanítás és
tanszakvezetés is);
Matkovics
Tilda (Bácsújfalú, 1944. március 14.) zongora- és szolfézstanár (Liszt Ferenc
Zeneiskola, Szekszárd, Bihari János Állami Zeneiskola, Abony, Fővárosi XVI. kerületi
Rácz Aladár Zeneiskola);
Mátyás
Ferenc (Esztergom, 1944. március 24.) ének-zenetanár, zeneiskolai
igazgató (Általános Iskola, Tápiógyörgye; Bihari János Állami Zeneiskola,
Abony-igazgató helyettes is, Körzeti Állami Zeneiskola, Tápiógyörgye- igazgató
is);
Meskó
Sándor (Munkács, 1944. július 18.)
zongoraművész-tanár (Kijevi Állami Opera-korrepetitor, Kijevi Állami
Bábszínház-zenei vezető; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet Debreceni Tagozata;
Békéscsabai Jókai Színház-karmester);
Dr.
Miháltz Gábor (Szeged, 1944. április 1.) klarinétművész, főiskolai tanár.
1967-94 MÁV Szimfonikus Zenekar, szólamvezető első klarinétos, 1969 Liszt Ferenc
Zeneművészeti Egyetem Tanárképző Főiskolai Kara klarinét és klarinét módszertan tárgyak
oktatója, 1996 tanszékvezető tanár, 1985-91 igazgató. Főbb publikációi: A
skálázásról (1985, Parlando), Iskolaváltás a klarinétjátékban (Parlando,
Rohrblatt, német nyelven), A klarinétjáték módszertana (főisk. jegyzet,
2003-disszertációja címe is egyben. Megjelenik a Parlando 2014/2. számában);
Módos
Tiborné (Zagyvaróna, 1944. szeptember 26.) középiskolai magyar
és ének-zenetanár (Általános Iskola, Kálló; Petőfi Gimnázium, Aszód);
Dr. Molnár Gyula (Szeged,
1944. január 30. –) biológus, ornitológus, természetfotós, természetvédő, zenész. A szegedi
József Attila Tudomány egyetem biológia-kémia szakán diplomázott. 1964-ben -
húszévesen - megalakította saját zenekarát, a későbbi Molnár Dixieland
Band-et, amellyel azóta is sikert sikerre halmozott;
Molnár
Lajos (Deáki, 1944. október 7.) ének-zenetanár (Általános Iskola, Tevel
– tanító; Ságvári Endre Általános Iskola; Dunaújváros, Állami Zeneiskola;
Dunaújváros-zongorakísérő);
Molnár
László (Budapest, 1944. november 14.) karmester. 1968-tól 1972-ig
különféle munkaköröket töltött be Szolnokon (pl.: a városi önkormányzat Bartók
Kamarakórusának karnagya). 1972 óta a Bessenyei György Tanárképző Főiskola adjunktusa, a
Szegedi Nemzeti Színház karigazgatója, karmestere;
Mucsi
Árpád (Szeged, 1944. március 30.) zenekari harsonaművész-tanár (Szegedi
Szimfonikus Zenekar, Molnár Dixieland);
Nagy
Ferencné Révész Mária (Dunaföldvár, 1944. február 17.) fafúvós-tanár (Állami
Zeneiskola, Dunapataj, Erkel Ferenc Állami Zeneiskola, Komló - furulyatanítás,
és tanszakvezető is);
Dr.
Nagyné Bárány Estilla (Dáka, 1944. május 5.) fuvola. És szolfézstanár
(Bartók Béla Állami Zeneiskola, Pápa);
Nagyné
Rábai Julianna (Polgár, 1944. február 4.) zongora- és szolfézstanár
(Állami Zeneiskola, Nyíregyháza; Simonffy Emil Állami Zeneiskola, Debrecen;)
Németh
Gyula (Kustánszeg, 1944. április 235.) zenekari gordonművész-tanár (Pálóczi
Horváth Ádám Zeneiskola, Zalaegerszeg; Szombathelyi Szimfonikus Zenekar);
Németh
Márta (Budapest, 1944. október 8.) középiskolai ének-zenetanár, karvezető (Cegléd, Állami Zeneiskola –
szolfézstanár; Fővárosi XV. kerületi Hubay Jenő Zeneiskola-szolfézs-tanár; Bartók
Béla Zeneművészeti Szakközépiskola Jazz Tanszak - hangképző tanár, ének főtárgy- és
szolfézstanár; Magyar Rádió Énekkara-hangképző tanár; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Középiskolai
Énektanárképző- hangképző tanár);
Németh
Tamás (Baja, 1944. január 30.) zongoraművész-tanár (Vakok
Általános Iskolája, Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola; Fővárosi XIV. kerületi
Állami Zeneiskola. 1991-ben négy vak zenetanár – Farkas Mátyás, Lakatos Tamás,
Magyar Csaba és az alapító, Németh Tamás –
"Ungária" néven zongoranégyest hozott létre Ungár Imre zongoraművész-tanár, a nagy előd tiszteletére;
Padosné
Mátray Éva (Budapest, 1944. július 27.) zongoraművész-tanár (Fővárosi XIX. kerületi
Zeneiskola – tanszakvezető is), XX. kerületi Állami Zeneiskola;
Paksa
Katalin (Zalaegerszeg, 1944. február 8.) népzenekutató, a
zenetudományok kandidátusa (MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi
Intézet Népzene- és néptánckutató osztály). 1971-től 1973-ig az MTA
Népzenekutató Csoportjának tudományos segédmunkatársa. 1974 óta az MTA (BTK)
Zenetudományi Intézetében dolgozik, jelenleg tudományos tanácsadóként. 1988-ban
kandidátusi fokozatot szerzett (A magyar népdal díszítése című könyvével), 2003 óta akadémiai
doktor, disszertációja, a Magyar népzenetörténet könyv alakban is megjelent.
Részt vett a magyar népzene rendszerezésében, a Magyar Népzene Tára VI-IX.
kötetének munkatársa, a X., kötet szerkesztője, a Magyar Népzenei
Antológia (IV. Alföld) társszerkesztője. Kutatási témái: A magyar népzene történeti és
stiláris összefüggései, Népzenei előadásmód, Népzenei forrás-kiadás;
Palotás
József (Kiskunfélegyháza, 1944. március 16.) hegedű- és szolfézstanár az
M. Bodon Pál Zeneiskola vezetője. 1965. szeptember 1-jétől kinevezett
tanárként már Kecskeméten tanított az Állami Zeneiskolában, 1974. augusztus 1.
óta a később M. Bodon Pál nevét felvevő intézmény vezetője. A Kecskeméti Szimfonikus Zenekarnak 1965 óta
tagja, 1969-től hangversenymestere;
Parákné
Vass Klára (Sárvár, 1944. június 11.) zenekari oboaművész-tanár (Állami
Zeneiskola, Celldömölk; Szombathelyi Szimfonikus Zenekar; Fővárosi XXI. kerületi
Fasang Árpád Állami Zeneiskola AMI);
Pásztory
Zoltán (Mosonmagyaróvár, 1944. október 31. – Budapest, 2005. május ütőhangszeres zeneművész, a legendás
Illés-együttes tagja;
Pileczky
Erzsébet (Veszprém, 1944. szeptember 24. – Balatonfüred, 2017. január 26. ) gimnáziumi ének-zenetanár, karnagy (1967-72 Radnóti Miklós
Általános Iskola történelem-, és ének-zenetanár, osztályfőnök, az iskolai
énekkar megalapítója, 1970-től emellett óraadó tanár a balatonfüredi Lóczy Lajos
Gimnáziumban, 1974- főállású tanár a Gimnáziumban, 1972 Balatonfüred Város Vegyeskarának
megalapítója, szakmai cikkek a Pedagógiai Szemle c. újságban);
Pusztai
Ferenc (Alberti, 1944. szeptember 21.) ütőhangszeres művész-tanár (Budapesti
MÁV Szimfonikusok-timpani szólamvezető; Magyar Állami Hangversenyzenekar;
Dr.
Rásonyi Leila (Kolozsvár, 1944. május 22.) hegedűművész-tanár 1971-ben a
párizsi Jacques Thibaud nemzetközi hegedűversenyen elnyerte a Mention-díj arany fokozatát.
Ebben az évben kezdett tanítani a budapesti Zeneakadémián is. 1982 és 1985
között a Postás Szimfonikus Zenekar I. hangversenymestere. Ezt követően önállóan koncertező művész lett. 1987-91
Johann Strauss Zenekar szólistája, nemzetközi szereplések, 1988- Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola, egyetemi adjunktus, 1998-2001 Tajvani Művészeti Akadémián
vendégprofesszor, hegedű főtárgy, kamarazene és metodika tanár angol nyelven, Tajvanban 26
szóló-és nagyzenekari est, 2001-09 LFZE, Hegedű Tanszék, hegedű tanár, 2003-tól egyetemi
docens.1991-ben megalapította a Lajtha vonósnégyest, aminek primáriusa lett.
2003-ban szerezte meg DLAdiplomáját „A zsidó műzenei stílusjegyek
kialakulásának történeti áttekintése néhány hegedűdarab elemzéséhez” c.
dolgozatával. Rásonyi Leila egy 1715-ben készült Giuseppe Testore-hegedűn játszik;
Rohonyi
Anikó (Budapest, 1944. november 16.) operaénekes-tanár;
Rolla
János (Kőtelek, 1944. szeptember 30.) hegedűművész, a Liszt Ferenc
Kamarazenekar koncertmestere, a Zempléni Művészeti Napok
alapítója. Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertmestere, a Zempléni Művészeti Napok
alapítója koncertmestere, a Zempléni Művészeti Napok alapítója.1963–1979 között a Liszt
Ferenc Kamarazenekar hangversenymestere, 1979 óta művészeti vezetője;
Rozsos
István (Budapest, 1944. július 6.) opera- és oratóriuménekes, tanár
Operaházi tagsága mellett tagja volt a Stadtische Büchne Osnabrück színháznak
és a Deutsche Oper am Rhein Düsseldorfnak, de tagja volt a Madách Színháznak
is. Oratóriuménekesként is tevékenykedik;
Schmidt
Nóra (Budakalász, 1944. május 23.) zongoraművész-tanár (Liszt
Ferenc Zeneművészeti Főiskola-tanár, Budapesti Kamaraegyüttes);
Sellyei
Gáborné (Szombathely, 1944. szeptember 8.) ének zenetanár
(Általános iskolák, Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola; Szombathely
Ének-Zene Tanszék-csoportvezető);
Simon
Mihály (Debrecen, 1944. augusztus 20.) hegedű- és szolfézstanár
(BM Tűzrendészet Országos Parancsnokság Zenekara - hegedű, Állami Zeneiskola,
Siófok – igazgató is; Lappeenrantal Zenei Intézet – hegedű-, brácsa- és
kamarazene-tanár);
Sipos
Antal (Polgár, 1944. november 2.) fuvola- és szolfézstanár (Állami
Zeneiskola, Karcag és igazgató-helyettes is; Állami Zeneiskola, Kisújszállás);
Soltész
Nagy Lászlóné Lédeczi Judit
(Budapest, 1944. február 26.)
gordonka- és szolfézstanár (Állami Zeneiskola, Berettyóújfalu; Erkel Ferenc
Állami Zeneiskola, Cegléd; Kossuth Lajos Gimnázium, Cegléd-ének-zenetanár,
karvezető);
Somfai
Mária Erzsébet (Óradna, 1944. április 2.) zongora- és szolfézstanár
(Állami Zeneiskola, Nádudvar; Állami Zeneiskola, Tiszafüred);
Somosné
Sűrű Erzsébet (Szolnok, 1944. május 1.) hegedűtanár (Bartók Béla
Zeneiskola, Szolnok; Szolnoki Szimfonikus Zenekar- koncertmester, hegedű szakfelügyelő);
Szabóné
Éles Júlia (Tarcal, 1944. április 24.) zongora- és szolfézstanár,
kamaraművész (Állami Zeneiskola, Nyíregyháza, Cantemus Gyermekkar,
Nyíregyháza – zongora-korrepetitor);
Szabóné
Kozák Anna (Debrecen, 1944. július 29.) zongora- és szolfézstanár
(Állami Zeneiskola, Ajka; Csermák Antal Állami Zeneiskola, Veszprém);
Szathmáry
Lilla (Pápa, 1944. július 3. –) orgonaművész, karnagy.
1980-tól a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium tanára;
Szatmári
Györgyné (Taktaharkány, 1944. január 1.) történelem és
énekzenetanár (Állami Zeneiskola, Sátoraljaújhely-zongoratanár);
Szécsi
Pál (Budapest, 1944. március 19. – Budapest, 1974. április 30.)
énekes, szövegíró;
Szeibert
István (Máramarossziget, 1944. november 7.) romániai operaénekes-tanár.
Szentirmai
Szabolcsné (Kassa, 1944. január 23.) zongoratanár,
basszusgitáros, billentyűs, énekes (Palotási János Állami Zeneiskola; OSZK
Könnyűzenei Stúdió);
Szentirmai
Zsolt (Jászberény, 1944. március 16.)
klarinét- és szolfézstanár (Állami Zeneiskola, Kisújszállás-fafúvós tanár,;
Palotási János Zeneiskola, Jászberény; Állami Zeneiskola, Kisújszállás;
Musikschule Mittleres Rheintal, Hohenems/Voralberg);
Szentmihályi
Gyula (Budapest, 1944. december 10.) zenekari hegedűművész-tanár (Postás
Szimfonikus Zenekar- II. hegedű szólamvezető is);
S.
Szerdahelyi Katalin (Veszprém, 1944. október 26.) zongora- és
szolfézstanár (Zenei Általános Iskola, Üllő – ének-zenetanár, Állami
Zeneiskola, Siófok, Háziipari Szövetkeztek Kodály Zoltán Női Karának karnagya,
Zenei Intézet, Lappeenranta – korrepetitor is);
Szirbekné
Bokor Júlia (Veszprém, 1944. július 19.) zongora- és szolfézstanár
(Csermák Antal Állami Zeneiskola, Veszprém; Veszprém Város Vegyeskara
zongorakísérő);
Szirányi
János (Budapest, 1944. június 14.) zongoraművész, tanár,
igazgató. 1968-70 Fővárosi XIX. ker. Zeneiskola - zongoratanár, 1968-78 Zeneakadémia
Gyakorló Iskolai zongora tanszak vezető, 1970- Magyar Rádió, Szimfonikus zenei rovat, zenei
szerkesztő, rovatvezető helyettes, 1982-91 MR Zenei Főosztályvezető, főszerkesztő, 1991-93 főosztályvezető, Bartók Rádió mb.
intendáns, 1993-94 MR Zenei Főosztály – vezető szerkesztő, 1994-96 MR elnöke, 1996-02 MR művészeti igazgatója,
2002- Bartók Béla Emlékház igazgató. A Világhíres zeneszerzők 20 kötetes
könyvsorozat szerkesztője, Schubert, Kodály és Bartók életrajzi könyvek (Kossuth Kiadó
2011) írója. Liszt Ferenc Társaság. elnöke, Lajtha László Társaság elnöke,
Nemzeti Kulturális Alap Zenei Kollégiuma, 2006- elnöke, ORTT Panaszbizottság;
Szirmainé
Székely Anikó (Nagysimonyi, 1944. augusztus 10.) zenekari hegedűművész-tanár (Bartók
Béla Állami Zeneiskola, Szombathely; Szombathelyi Szimfonikus Zenekar);
Szkladányi
Péter (Zirc,1944. november 20. – Pécs, 2003. május 29.) fuvolaművész, zenekari
igazgató. 1964-től a Mecsek Fúvósötös, 1966-tól 1983- ig a Pécsi Szimfonikus
Zenekar tagja. 1984-től haláláig a Pécsi Szimfonikus Zenekar ügyvezető igazgatójaként dolgozott.
1989-ben a pécsi Zenei Fesztivál alapítója
Szótér
Béla (Beregszász, 1944. július 23.)
zenekari klarinétművész-tanár (Técső – fúvóstanár, Zeneiskola, Koszinó - igazgató is;
Körzeti Állami Zeneiskola, Nagykáta);
Szőke Géza (Vácrátót, 1944.
szeptember 9.) (ének-zene-, harsona- és szolfézstanár (Állami Zeneiskola,
Zalaszentgrót; Állami Zeneiskola, Keszthely);
Sztán
Jánosné (Hódmezővásárhely, 1944. szeptember 25.) hegedűtanár (Állami
Zeneiskola, Sárospatak; Állami Zeneiskola, Orosháza; Állami Zeneiskola,
Csongrád);
Tallós
Pálné Bányász Teréz (Pápa, június 30.) zongora- és szolfézstanár (Állami
Zeneiskola, Ajka devecseri tagozata; Koncz János Állami Zeneiskola, Sárvár; Ságvári Pedagógus Kórus);
Telek
Károlyné Erős Mária (Jászberény,
1944. június 20.) zongora- és szolfézstanár (Művelődési Ház,
Jászalsószentgyörgy; Palotási János Zeneiskola, Jászberény - igazgató-helyettes
is);
Tihanyi
József (Paks, 1944. április 21.) ny. pécsi gyakorlóiskolai (ének-zene)
vezetőtanár. 1968-69-ben óraadó tanár a paksi Vak Bottyán Gimnáziumban.
1969-2006 között a pécsi Tanárképző Főiskola Gyakorló Általános Iskolájában, (névváltozás
után a Pécsi Tudományegyetem I. Számú Gyakorló Általános Iskolájában) 222
ének-zene-karvezetés szakos főiskolai és egyetemi hallgató tanítási gyakorlatainak
vezetője;
Timkó
Tamás (Pereszlény, 1944. október 20.) zongora- és szolfézstanár,
karvezető (Erkel Ferenc Állami Zeneiskola, Cegléd; Állami Zeneiskola, Nagykőrös; Zenei Intézet,
Tampere);
Timkóné
Bognár Márta (Cegléd, 1944. november 27.) hegedű- és szolfézstanár
(Erkel Ferenc Állami Zeneiskola, Cegléd; Arany János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola,
Nagykőrös-ének-zenetanár, karvezető; Zenei Intézet, Tampere);
Timkóné
Gerendásy Anna (Gyón, 1944. szeptember 4.) középiskolai
énekzenetanár, karvezető (Szinyei Merse Gimnázium, Budapest; Fővárosi XVI. kerületi
Állami Zeneiskola - zeneelmélet-tanár; BKV Szabó Máté Művelődési Ház Ifjúsági
Vegyeskara - másodkarnagy);
Dr.
Tokaji András (Budapest, 1944) nagybőgőművész-tanár,
zeneszociológus:
Tóth
Gyöngyvér (Győr, 1944. augusztus 27.) gordonka- és szolfézstanár
(Állami Zeneiskola, Keszthely; Mosonyi Mihály Állami Zeneiskola,
Mosonmagyaróvár);
Tóth
Kovács László (Szeged, 1944. szeptember 23.) zongora-, szolfézs- és
fagott-tanár (Szeged, 1944. szeptember 23.) Állami Zeneiskola, Csongrád; Állami
Zeneiskola Fiókiskolája, Kiskunmajsa-vezető és alapítótanár; Állami
Zeneiskola, Kiskunmajsa-igazgató is);
Török
István (Szeged, 1944. szeptember 11.) zenekari trombitaművész-tanár (Szegedi Szimfonikus
Zenekaró; Postás Szimfonikus Zenekar, Állami Operaház Zenekara; Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet Győri Tagozata, Bartók Béla Zeneművészeti
Szakközépiskola, Budapest);
Uhrner Rudolf (Budapest, 1944. december 1.) zenekari klarinétművész-tanár (Állami
Zeneiskola, Dunaújváro; Postás Szimfonikus Zenekar; Fővárosi II. kerületi
Állami Zeneiskola);
Vághelyi
Gábor (Gödöllő, 1944. július 9. –) operaénekes-tanár. 1967–74-ben a Honvéd Művészegyüttesben
énekelt, 1974–1981 között a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese;
Váradi
Emőke
(Budapest, 1944. május 3. – 2018)
zongoraművész-tanár (Bartók Béla Zeneművészeti
Szakközépiskola, Miskolc-korrepetitor is; Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
Zeneiskolai Tanárképző Intézet Miskolci Tagozata, korrepetitor is; Magyar Állami
Operaház-korrepetitor);
Váray László (Bácsandrásszállás, 1944. május 6.) zenekari ütőhangszeres művész-tanár (Zeneművészeti
Szakközépiskola, Győr, Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet Győri Tagozata,
Széchenyi István Egyetem Varga Tibor Zeneművészeti Intézet, Győr) Ütőhangszeres szótára a
világon egyedülálló gyűjtemény, melyben 4600 szócikk szerepel, melyben nemcsak a
hangszerek nevét, hanem a különleges ütők megszólaltatási módját is leírta. Tagja volt a Győri Filharmonikus
Zenekarnak és 1974-ben megalakította a Győri Ütő együttest.
Vaszlik
Kálmán (Ózd, 1944. november 22.) zenekari fuvolaművész-tanár, vezető karmester ( Fővárosi XVI. kerületi
Állami Zeneiskola; Fővárosi Operettszínház Zenekara; Pénzügyőr Zenekar; Budapest,
Rácz Aladár Zeneiskola AMI, Budapest és Molnár Antal Zeneiskola AMI, Budapest);
Vecsey
Ervin (Budapest, 1944. október 27.) klarinét- és szaxofontanár (Állami
Zeneiskola, Várpalota, Állami Zeneiskola, Balatonfüred);
Véghné
Balla Edit (Jánd, 1944. február 15.) gordonkatanár (Zeneiskola,
Beregszász; Állami Zeneiskola, Mátészalka);
Veres
István (Szentes, 1944. december 7.) fuvola- és szolfézstanár (Állami
Zeneiskola, Zalaszentgrót; Rózsavölgyi Márk Állami Zeneiskola;
Balassagyarmat-igazgató is);
Vidovszky
László (Békéscsaba, 1944. február 25. Békéscsaba) zeneszerző, Egyetemi tanár.
1970-ben Simon Albert ösztönzésére Eötvös Péterrel, Kocsis Zoltánnal, Sáry
Lászlóval és Jeney Zoltánnal közösen megalapította az Új Zenei Stúdiót, mely
hamarosan nemzetközileg is jól ismert zeneszerzői és előadói műhellyé vált, s 1972
és 1990 között több mint 600 kortárs zenei művet mutatott be. Az
együttes koncertjein zeneszerzőként és előadóként egyaránt közreműködött. 1972 óta tanít,
kezdetben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézetében, 1984-től a pécsi egyetemen,
1999 óta a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen is (zeneszerzés);
Dr.
Völgyi Zoltánné Bornemissza Zsuzsa (zongora- és
szolfézstanár (Albert I. Általános Iskola, Sásd – ének-zenetanár, kórusvezető, Állami Zeneiskola,
Marcali);
1949-ben született Ágoston Ottó ( Miskolc, 1949. március 16.) ütőhangszeres
zenekari művész, zeneiskolai tanár (Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar,
Debreceni Ütőhangszeres Együttes – alapító tag; Állami Zeneiskola Eger –
ütőhangszeres tanár; Egri Szimfonikus Zenekar–szólamvezető)
Avanesian Karine ( Jereván, 1949. szeptember 9.) zongoratanár
(Zeneiskola, Jereván; Budai Járási Állami Zeneiskola-zongoratanár, zongorakísérő;
Fővárosi III. kerületi Állami Zeneiskola – zongoratanár);
Babos Gyula (Budapest, 1949. június 26. – 2018. április 12.)
jazzgitáros;
Bagoly István ( Budapest, 1949. július 2.) zenekari
tubaművész-tanár ( Magyar Néphadsereg Művészegyüttes Szimfonikus
Zenekara-zenekari művész);
Bajtay Horváth Ágota (Budapest, 1949. december 3. –) operaénekes.
A Liszt Ferenc Zeneművészeti
Egyetem ének–opera szakát 1970–1976 között végezte dr. Sipos Jenő vezetésével.
1977-től volt a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese;
Balás Eszter (1949) énekes, logopédus;
Balázs Gábor (Budapest, 1949. október 31.)
nagybőgőművész-tanár;
Bálint Gábor (Budapest, 1949. április 15.) zenekari
tubaművész-tanár (Postás Szimfonikus Zenekar);
Balla Tibor ( Debrecen, 1949. május 23.) énekkari
művész, tanár (Debreceni Kodály Kórus-énekkari művész;
Óvónőképző Intézet, Hajdúböszörmény – tanár; Tanítóképző
Főiskola, Debrecen-tanár);
Balla Zsuzsánna ( Budapest, 1949. február 28.) középiskolai
ének-zenetanár, karnagy (Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ZTI
Debreceni Tagozata-tanár; Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola –
tanár);
Bancsó Ervin (Győr, 1949. november 24.) zeneiskolai
hegedű- és szolfézstanár (Állami Zeneiskola, Zalaegerszeg–tanár;
Állami Zeneiskola, Sopron- tanár; Szombathelyi Szimfonikus Zenekar – zenekari
művész);
Bartáné Góhér Edit ( Dunatetétlen, 1949. december 29.)
ének-zenetanár, karnagy (Talinn Körzeti Általános Iskola, Szolnok; Tiszaparti
Gimnázium ének-zene tagozat, Szolnok);
Békefi Antal Attila (Veszprém, 1949. december 25. -Szombathely, 2015. január 10.) zenepedagógus,
a szombathelyi Bartók Béla
Zeneiskola furulya és kamarazene
tanára, furulyatanszakának egykori vezetője, a szombathelyi zenei élet
jelentős alakja, a Savaria Régi Zene Műhely szervezője,
a Tinódi Alapítvány kuratóriumának elnöke;
Bódiné Vincze
Teréz (
Miskolc, 1949. szeptember 15.) zongoratanár (Állami Zeneiskola, Eger);
Borovy Klára
Tóth Tamásné (Pécs, 1949. február 4.) fuvolatanár (Körzeti Állami Zeneiskola,
Gödöllő);
Buffó Rigó Sándor (Tata, 1949. április 18. – Budapest, 2014. április 27.) cigányprímás. 1992-től
lett a 100 Tagú Cigányzenekar prímása, majd 1994-től főtitkára.
1997-től az együttes művészeti vezetője, majd 2005. december
12-től az elnöke lett;
Conrádné
Maklári Anna (Kecskemét, 1949. január 3.) zongoratanár (Állami Zeneiskola, Komárom,
Állami Zeneiskola, Kisbér-alapító igazgató, Gimnázium, Kisbér-ének-zenetanár);
Csápné Kató
Annamária
(Szolnok, 1949. január 17.) ének-zenetanár, karnagy (Apáczai Csere János
Tanítóképző Főiskola, Győr-tanár és karnagy);
Cser László (Budapest, 1949. szeptember
25.) zenekari nagybőgőművész-tanár (Magyar Állami Operaház);
Csirszka
Konrádné Komor Katalin ( Nógrádsép, 1949. december 23.) zeneiskoilai gordonka- és
szolfézstanár, általános iskolai ének-zenetanár (Állami Zeneiskola, Kapuvár,
gordonka- és szolfézstanár; Liszt Ferenc Állami Zeneiskola, Győr-gordonka-
és szolfézstanár); Csóka Károly (Esztergom, 1949. augusztus
4.) zongoratanár (Állami Zeneiskola, Komárom; Bartók Béla Zeneművészeti
Szakközépiskola-korrepetitor; Bihari János Állami Zeneiskola, Abony- zongoratanár;
Körzeti Állami Zeneiskola, Tápiógyörgye-igazgatóhelyettes, zongoratanár); Csóka Károlyné Poppel Márta (Győr, 1949. május 20.)
zongora- és szolfézstanár, általános iskolai ének-zenetanár, karvezető
(Bartók Béla Állami Zeneiskola, Pápa – zongoratanár, tanszakvezető; Bihari
János Állami Zeneiskola, Abony-zongoratanár; Körzeti Állami Zeeneiskola,
Tápiógyörgye nagykátai fiókiskolája–tanszakvezető zongoratanár); Czeglédy Zoltánné (Debrecen 1949. október 28.)
oboa- és szolfézstanár (Állami Zeneiskola, Kisújszállás-oboatanár; Palotási
János Állami Zeneiskola, Jászberény (oboatanár); Állami Zeneiskola,
Hajdúszob-oboa- és szolfézstanár; Debreceni Kodfály Kórus–énekkari
művész); Czentnár Ferenc (Göncruszka, 1949.
szeptember 7.) zenekari kürtművész-tanár (Miskolci Szimfonikus Zenekar); Daragó Károly (Bogács, 1949. február 5.) zenekari
kürtművész-tanár (Miskolci Nemzeti Színház–kürt szólamvezető;
Fővárosi Operettszínház – kürt szólamvezető;
Dr. Dávid István ( Székelyudvarhely, 1949) orgonaművész,
főiskolai tanár, a gyülekezeti kántor. 1973-1987 Kolozsvár –
Művészeti Szakközépiskola – korrepetitor, zongoratanár. 1987-1988 a
Kolozsvári Farkas utcai templom orgonistája; 1988 szeptemberétől a
Nagykőrösi Református Egyház orgonaművész-kántora; 1989-1995 a
kecskeméti Kodály Zoltán ének-zenei szakközépiskola zongoratanára;
1991-től a Nagykőrösi Tanítóképző Főiskola tanára,
1994-től tanszékvezető, jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem
Főiskola Kara Kántorképző Intézetének vezetője; Demény P. János (Budapest, 1949. szeptember 7.)
zeneszerző, kamarazene- és elmélettanár (Liszt Ferenc Zeneművészeti
Főiskola ZTI Debreceni Tagozata -tanár; Editio Musica
Budapest-szerkesztő); Denke Sándor (Siklós, 1949. május 25.) zenekari
hegedűáművész-tanár (Pécsi Nemzeti Színház és Filharmonikus Zenekar;
Budapesti MÁV Szimfonikusok; Magyar Állami Operaház); Diószeghy Rita (Budapest,
1949. június 27.) harmonikatanár (Fővárosi XIII. kerületi Szabó Ferenc
Állami Zeneiskola); Dolly, polgári nevén Penczi Mária Ilona (Budapest, 1949. május 21.) énekesnő,
a Dolly Roll együttes
tagja;
Drigán Bertalan (Berettyóújfalu, 1949.
február 19.) zenekari klarinétművész-tanár (Kisz Központi
Művészegyüttes – zenekari művész; BM Duna Művészegyüttes –
zenekari művész);
Éder György (Budapest, 1949. február 2.)
gordonkaművész-tanár ( MRT Szimfonikus Zenekar-gordonka
szólamvezető és szólógordonkás;
Éder-vonósnégyes);
Elek Tihamér (Orosháza, 1949. június 29.
– 2001. január 11.) zenekari fuvolaművész-tanár (Magyar Állami Operaház –
zenekari művész; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ZTI
Budapesti Tagozata – tanár; Budapesti Kamaraegyüttes és a Budapesti
Filharmóniai Társaság Zenekara – zenekari művész;
Ella Péter (Veresegyház, 1949. március
30.) csembaló-, és klavikord művész-tanár, zenei rendező (Magyar
Rádió-zenei rendező);
Ember Csaba (Ecseg, 1949. október 3.)
zenetanár, karnagy (Balassa Bálint Gimnázium, Balassagyarmat – tanár,
Rózsavölgyi Márk Állami Zeneiskola tanár, igazgató-helyettes, igazgató;
Balassagyarmati Városi Szövetkezeti Vegyeskar-karnagy; Magyar Zeneiskolák és
Művészeti Iskolák Szövetsége-elnök);
Ember Péterné
Nóti Erzsébet Adél (Kecskemét, 1949. szeptember 24.) zeneiskolai zongora- és
szolfézstanár, általános iskolai ének-zenetanár (Rózsavölgyi Márk Állami Zeneiskola,
Balassagyarmat – tanár);
Emresz Klára (Sopron, 1949. október 29.)
zenekari gordonkaművész-tanár (Szegedi Szimfonikus Zenekar – zenekari
művész);
Falvai József (Bánhida, 1949. augusztus
7.) zenekari klarinétművész-tanár (Győri Filharmónikus Zenekar-klarinét
szólamvezető; ODEON Koncert Szalonzenekar – művészeti vezető);
Falvai Sándor (Ózd, 1949. augusztus 3.) zongoraművész, egyetemi
tanár. 1967-1972 között a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Egyetem hallgatója,
tanára Bächer Mihály volt. 1972–1973 között a moszkvai Csajkovszkij
Konzervatóriumon tanult. 1973
óta a Magyar Filharmónia szólistája és a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Egyetem tanára.
1987-től több ciklusban a zongora-orgona-hárfa-csembaló
tanszékvezetője. 1994 óta egyetemi tanár, 1997-2004 között a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Egyetem rektora volt;
Faragó Laura (Pécel, 1949. augusztus 9.) énekművész,
népdalénekes. A Szegedi Tanárképző Főiskolán folytatta,
ahol többek között Kardos Pál és Gábor Éva voltak a tanárai, és ahol 1971-ben szerzett
diplomát. Országos ismertségre 1970-ben tett szert,
amikor első helyezést ért el a Röpülj, páva! című
televíziós vetélkedőn. A Röpülj, páva! népdalversenynek köszönhetően
került, tanári diplomája megszerzését követően a Zeneakadémiára, ahol a
dal- és oratóriuménekes szakon tanult tovább; mestere Dagmar Freiwald-Lange professzor
volt. Egy ideig a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi
Intézetében dolgozott Vargyas Lajos munkatársaként, később
sokat foglalkozott népdalgyűjtéssel is, elsősorban az 1940-es
években Baranyába menekült moldvai csángók körében, Domokos Pál Péter irányítása mellett. 2014. június 21-én Magyar Örökség díjban is részesült;
Farkas A. Tamás (Budapeszt, 1949. február
24.) karmester, zenekari kürtművész-tanár (Zrínyi Miklós Katonai
Akadémia-zenekari kürtös; Pénzügyőr Zenekar-karmester; Tatabányai Koncert
Rézfúvós Zenekar – karmester);
Farkas József (Kolozsvár, 1949. július
17.) zongoratanár (Kolozsavári Balett Szakközépiskola –korrepetitor; Állami Esztrád
Színház, Temesvár – karmester; Erkel Ferenc Állami Zeneiskola, Dorog – tanár;
Orkán Együttes és a Budapesti Ragtime Band tagja);
Farkasné
Perlaki Edit (Zalaegerszeg, 1949. október 10.) középiskolai orosz- és ének-zenetanár
(Zrínyi Miklós Gimnázium, Zalaegerszeg);
Farkas Tamás (Soroksár, 1949. február
24.) zenekari kürtművész-tanár, karmester (Zrínyi Miklós Katonai Akadémia
Zenekara-zenekari művész; Vám- és Pénzügység Zenekara – zenekari
művész és karmester);
Farkasné
Perlaki Edit (Zalaegerszeg, 1949. október 10.) középiskolai orosznyelv tanár,
énekkari művész (Általános Iskola, Pókaszepetli; Zrínyi Miklós Gimnázium,
Zalaegerszeg; MMK-Volán Vegyeskar – szólamvezető);
Farsang László (Császbozsok, 1949. december 15.)
trombitatanár, fúvószenekari karnagy (Állami Zeneiskola, Lenti – rézfúvóstanár;
Pálóczi Horváth Ádám Állami Zeeneiskola, Zalaegerszeg-rézfúvóstanár és a Városi
Úttörő és Felnőtt Fúvószenekar karnagya);
Fasang Zoltánné László Éva (Hejcse, 1949. március
27.)gordonművész-tanár (Magyar Állami Operaház Zenekarara – zenekari
művész);
Fazekas Tiborné (Miskolc, 1949. október 30.) ének-zenetanár,
karnagy (Általános Iskolas, Városnamény;Városnaményi Liszt Ferenc Vegyeskar –
énekkari művész);
Fazekas Tiborné Lente Anna (Hajdúnánás, 1949. november 3.) zongoratanár
(Nádudvari Zeneiskola –fiókiskola vezető; Weiner Leó Állami Zeneiskola,
Kisvárda – igazgató helyettes);
Fekete Mihály (Szeged, 1949. szeptember 4.) zenekari
harsonaművész-tanár (MN Művészegyüttes Központi Zenekara – zenekari
művész; Szegedi Nemzeti Színház – zenekari művész);
Feketéné Jarosiewitz Margit (Csenger, 1949. októbert 13.) ének- és
gordonkatanár (Szegedi Szimfonikus Zenekar-zenekari művész; Liszt Ferenc
Állami Zeneiskola, Szeged-ének-és gordonkatanár);
Ferenczi Erzsébet (Nyíregyháza, 1949. december 31.)
középiskolai ének-zenetanár, karnagy (Vasvári Pál Gimnázium – ének-zenetanár,
karnagy);
Ferenczi Ilona (Miskolc, 1949. február 15.) zenetörténész
(MTA BTK Zenetudományi Intézet-tudományos főmunkatárs);
Forgács Júlia (Budapest, 1949) operaénekes, tanár;
Fórizs Béla ( Peszerzsébet, 1949. augusztus 18.) zenekari
hegedű- és brácsaművész, tanár (Állami Déryné Színház –koncertmester;
MN Művészegyüttes – brácsa szólamvezető);
Fohner János ( Budapest, 1949. augusztus 15.) kürtművésztanár,
karnagy (Állami Zeneiskola, Sopron- tanár; A Soproni Úttörő
Fúvószenekar-karmester; a Sopron Városi Tanács Fúvószenekara-karmester);
Gál Anikó (Budapest, 1949. augusztus 17.) zongora-,
szolfézs és általános iskolai ének-zenetanár (Állami Zeneiskola,
Székesfehérvár-tanár; Győri Kisfaludy Színház –korrepetitor és
karigazgató;
Gémesi Katalin (Budapest, 1949. július 26.) általános
iskolai ének-zenetanár, gitártanár (Fővárosi XII. kerületi Állami
Zeneiskola – szolfézs- és gitártanár; Fővárosi XV. kerületi Állami
Zeneiskola gitártanár); Gyapjas Tibor (1949)
operaénekes;
Gulyás Jánosné Magyar Ilona (1949. augusztus 26.) orosz- és
ének-zenetanár, kórusvezető, zongoratanár, pedagógiai szakos előadó
(Tanítóképző Főiskola gyakorló általános iskolája, Kaposvár – tanár,
majd kórusvezezető; Tanárképző Főiskola Művészeti Nevelési
Tanszék, Kaposvár – főiskolai tanár);
Hagyó Lászlóné Jakkel Ibolya
(Jászapáti, 1949. augusztus 11.)
zongoratanár (Palotási János Állami Zeneiskola, Jászberény-zongoratanár;
Tanítóképző Főiskola, Jászberény- művészeti nevelés tanszék
tanára);
Harmath Albert (Budapest,
1949. február 24.) énekes színész, színművész (Miskolci Nemzeti Színház; Pécsi Nemzeti
Színház; Fővárosi Operettszínház);
Hartmann József (
Szekszárd, 1949. február 6.) harsona- és rézfúvóstanár, karmester (Állami
Zeneiskola, Paks-rézfúvóstanár és uo. igazgató is; A paksi MK Fúvószenekarának
vezetője);
Hecht Anna (Tejfalu, 1949. július 24.)
matamatikas-fizika tanár, karnagy. Egyetemi tanulmányainak idején Pozsonyban a
József Attila Klubnak és az Operabarátok Társulásának aktív tagja. 1972-ben a
Pozsonyi Comenius Egyetemen megszerzett tanári diplomával matematika-fizika
szakos tanárként kerül a Somorjai Magyar Tannyelvű Gimnáziumba, ahol
leánykart alapít. Elvégezte a Kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet
karvezetőképzői, és Budapesten a Liszt Ferenc Zeneművészeti
Egyetem egyházzenei tanfolyamát. 1973-tól tagja a Pokstaller László által
1972-ben alapított Somorjai Híd Vegyeskarnak. A kórusnak 2000-ig
énekese és szólamvezetője, majd az alapító karnagy halála után
2000-től karvezetője és karnagya. 1989-től tagja a Szlovákiai
Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának, amelynek 1992 januárjától
szólamvezetője és vezetőségi tagja. 2006-2015-ig a kórus elnöke és
ügyvezetője. A kilencvenes évektől aktív szerepet vállalt a
Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségében;
ifj. Hegyi
Géza (Budapest, 1949. február 17.)
gordonkaművész-tanár (Postás Szimfonikus Zenekar-zenekari művész;
Fővárosi VI. kerületi Állami Zeneiskola-gordonkatanár; Szimfonikus
Zenekar, Innsbruck-zenekari művész; Staatliche Hochschule, Gelsenkirschen
– tanár)
Heilig Gábor (Budapest, 1949. október 27.) zeneszerző, szövegíró,
előadóművész. Megalapította a Kerek-Perec együttest, majd 1975-től az Apostol, 1976 és 1979 között a Gemini együttesben, 1980-tól pedig néhány éven át a
Bojtorján együttes kültagjaként játszott. A 100 Folk Celsius együttes
tagjakénttöbb hanglemez szerzője;
Herczegh Mária (Nagykőrös, 1949. május
23.) fuvolaművész-tanár (Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ZTI
Debreceni Tagozata-tanár; Fővárosi III. kerületi Állami
Zeneiskola-fuvolatanár);
Hlács Gusztáv ( (Budapest, 1949. november
17.) hegedűtanár (Fővárosi XVII. kerületi Bartók Béla Állami
Zeneiskola);
Hollai Kálmán /eredeti
neve: Heiser Kálmán/ (Salgótarján, 1949. február 26.)
zenés színházi színész (Kaposváry Csiky Gergely Színház; Fővéárosiu
Operettszínház); Horváth Erzsébet
(Soporon, 19849. november 7.) zenekari hegedűművész-tanár és szolfézstanár
(Állami Zeneiskola, Sopron; Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar, Sopron); Horváth János (Kecskemét, 1949. június 9.) középiskolai
ének-zenetanár, karvezető, és gordonkatanár (Kodály Musical Training
Institute, Watertown-karverzető, karvezetés-, szolfézs-, metodika-,
iskolai ének-zene- és kamarazenetanár; New England Conservatory of Music,
Boston-karvezető, karvezetés-, szolfézs-metodika-, iskolai ének-zene-,
kamarazene-tanár); Huszár Imre (Miskolc, 1949. február 15.)
zenekari nagybőgőművész-tanár (Miskolci Szimfonikus
Zenekar-zenekari művész; Postás Szimfonikus Zenekar -szólamvezető); Huszti István (Budapest, 1949. november
24.) zenekari nagybőgőművész-tanár (Postás Szimfonikus
Zenekar-bőgő szólamvezető-helyettes, Fővárosi
Operettszínház–zenekari művész);
Huzella Péter (Budapest, 1949. szeptember 27.)
zeneszerző, gitáros-énekes, a Kaláka, majd a Neil Young Sétány (NYS) formáció tagja;
Illa Gábor (Sárvár, 1949. január 17.)
zenekari hegedűművész-tanár (Állami Zeneiskola,
Kőszeg-igazgató-helyettes és uo. fiókiskola vezető; Szombathelyi
Szimfonikus Zenekar – zenekari hegedűművész és uo. szólamvezető;
Szombathelyi Savaria Vonósnégyes másodhegedűse; Kőszegi Haydn
Vonósnégyes művészeti vezetője, prímhegedűse); Illényi
Gáborné (Budapest, 1949. április 17.) zenei szakkönyvtáros (Magyar
Rádió zenei nyilvántartás, szakkönyvtáros);
Jász Klári (Szeged, 1949. április 27.)
operaénekes, énektanár (Magyar Állami Operaház-magánénekes);
Jenei
Szilveszter (Baja, 1949. július 8.) zenekari szólógitáros, zeneszerző, tanár
(Illés együttes, Kormorán együttes; „Deák Bill” Blues Band); Kékes Zoltán (Budapest, 1949. november 2. – Budapest, 2017. január 20.) énekes, gitáros,
előadóművész, menedzser; Kemenczky
Kálmánné
(Sátoraljaújhely, 1949. június 17.) zongora- szolfézs- és általános iskolai
ének-zenetanár (Állami Zeneiskola, Sátoraljaújhely-zongoratanár); Keresztfalvi Gizella ( Szolnok, 1949. január 4.)
ének-zenetanár, zenekari gordonművész-tanár (Miskolci Szimfonikus
Zenekar-szólógordonos; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ZTI
Miskolci Tagozat – gordontanár); Kertész Tamás (Nagykanizsa, 1949. augusztus 14. – 2006. augusztus 19.) magánénekes.
1968-tól tanult a Zeneakadémián, ahol Réti József volt
a mestere. Operaénekesi és magánének tanári diplomáját 1974-ben szerezte meg.
1974 és 1981 között a Magyar Állami Operaház, 1981-től
2003-ig a Csokonai Színház tagja volt, ahol 2000-ben örökös taggá választották.
Pedagógiai munkássága: 1977–1981 A Szentendrei Zeneiskola magánénektanára;1983–1989
Ady Endre Gimnázium, Debrecen, a drámatagozat vezető énektanára;1984–1990
Debreceni Egyetem Konzervatóriuma, magánének és hangképzés tanár; 1985–1990
Debreceni Kodály Kórus, hangképzés tanár; 1981–2003 A debreceni Kodály Zoltán
Zeneművészeti Szakközépiskola tanszékvezető magánénektanára; Keveházi
Jenő (Budapest,
1939. április 8.) zenekari kürtművész-tanár (MRT Szimfonikus Zenekar – 1.
kürtös); Kis Judit (Bélmegyer, 1949. szeptember 28.) zongora-, szolfézs-
és általános iskolai ének-zenetanár (Állami Zeneiskola, Esztergom-zongoratanár;
Szobi Körzeti Állami Zeneiskola-zongoratanár).
Kovács Anna Mária
(Debrecen, 1949. május 14.) zernekari hegedűművész-tanár (Debreceni
MÁV Filharmonikus Zenekar- zenekari művész, mb. szólamvezető); Kovács
Gézáné Surmann Mária (
Isaszeg, 1949. november 22.) magánének-, szolfézs- és általános iskolai
ének-zenetanár (Állami Zeneiskola, Monor –szolfézstanár); Dr. Kovács Sándor
(Budapest, 1949. november 27.) zenetörténész, szerkesztő. Tanulmányok: 1972: diploma - Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola Pécsi tagozata – zongoratanár 1977: diplomák
- Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem – zongora illetve zenetudományi
szak; Oktatói tevékenység:
1976-1979: Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Pécsi tagozata -
általános zenetörténet, népzene, zeneelmélet; 1977 óta: Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola illetve Egyetem - általános zenetörténet,
magyar zenetörténet, a zenetudományi tanszak hallgatóinak 20. századi
zenetörténet, speciális kurzusok vezetése; 1991 óta: Miskolci Egyetem Bartók
Béla Zeneművészeti Intézete - általános zenetörténet, magyar zenetörténet,
zeneelmélet; 2001-2005: Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti
Intézete - az intézmény igazgatója; 2005-2011:a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Egyetem Zenetudományi Tanszék - tanszékvezető egyetemi
tanára; 2011. július 1. óta a Zenetudományi és Zeneelméleti Tanszék
mb.tanszékvezetője; 2013- : a Doktori Iskola vezetője. Oktatott tárgyak: általános zenetörténet, magyar
zenetörténet, 20. századi zenetörténet, Bartók életműve, Magyarország
zenei élete, zenei publicisztika.
Kováts Kriszta (Gyöngyös, 1949. november
8.) fuvola- és szolfézstanár (Körzeti Állami
Zeneiskola, Szob-igazgató-helyettes; Állami Zeneiskola, Gyöngyös-fuvola- és
szolfézstanár; a gyöngyösi Városi Kamaraegyüttes tagja, a gyöngyösi Városi Ifjú
Zenebarát Csoport vezetőtanára);
Kozákné Kovács Márta (Budapest, 1949. november 12.) zenetanár, karvezető (Fővárosi XVII. kerületi Bartók Béla Állami Zeneiskola); Lantos István (Budapest, 1949. július 10.) zongoraművész-tanár. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában tanult Tusa Erzsébetnél. 1968-ban felvételt nyert a Zeneakadémiára, ahol 1972-ben Solymos Péter növendékeként diplomázott zongora és orgona szakon. 1973-tól a Zeneakadémia helyettesítő tanára később tanára. 1984-től az egyetem tanszékvezetője lett. 1986 őszétől három évig vendégtanárként tanított Japánban a Szapporoi, Kyoiku Egyetemen. 1994-től 1997-ig a Zeneakadémia rektora volt, később a zongoratanszék vezetője;
Látrányi Lajosné Hetesi Anikó (Szeged, 1949. augusztus 29.) zongoratanár
(Munkaközösségi Zeneiskola, Mezőhegyes; Állami Zeneiskola,
Battonya-zongora, dalosjáték, előképző; Bartók Béla Ének-Zenei
Általános Iskola és Állami Zeneiskola, Makó – zongora-, előképző- és
szolfézstanár); Madarász Iván (Budapest, 1949. február 10.) zeneszerző, zeneakadémiai
tanár. Szinte minden műfajban alkot. Legismertebbek színpadi művei,
hangszeres szerzeményei közt megkülönböztetett hely illeti meg fuvolára írott darabjait.
A Bartók Béla
Konzervatóriumban Szelényi István növendéke volt. A Zeneakadémián 1968 és
'72 között Szervánszky Endrénél (zeneszerzés)
és Ferenczy Györgynél (zongora)
tanult. Első munkahelye az Országos
Filharmónia, majd 1973-ban a Zeneakadémia pécsi tagozatán
lett zeneelmélet tanár. 1980-ban került vissza a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola budapesti központjába, ahol 2002 óta már
egyetemi tanári rangban oktat a zenetudományi és -elméleti tanszéken. A Magyar
Zeneszerzők Egyesületének alapító és elnökségi tagja. Több zenei
alapítvány kurátora, az Artisjus elnöke; Marnitz Zsuzsanna (Budapest, 1949. augusztus 25.) gitártanár (Állami
Zeneiskola, Szentendre; Fővárosi VIII. kerületi Vándor Sándor Állami
Zeneiskola); Martos
László (Zalaegerszeg,
1949. március 26.) zeneszerző, karmester, tanár (Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola ZTI Debreceni Tagozata – tanár; Kecskeméti
Szimfonikus Zenekar – karmester; Machaut Kamaraegyüttes – művészeti
vezető); Maxim
András (Kolozavár, 1949.
szeptember 23.) zongoraművész-tanár (Dima Zeneművészteti Főiuskola-
tanár; Fővárosi XVII. kerületi Állami Zeneiskola – zongoratanár); Mérei Péter (Budapest, 1949. november 8.) zeneiskolai
ütőhangszeres-művész tanár (Fővárosi Operettszínház – zenekari
művész); Mészöly Katalin (Budapest, 1949. február 16.)
operaénekesnő, tanár. Énekesi tanulmányait magánúton kezdte dr.
Sipos Jenő irányításával, majd Salzburgban,
a Mozarteumban folytatta. Az Operaház énekkarában kezdte
pályafuutását. 1968 és 1976 között a Pécsi Nemzeti Színházban, 1976-tól 1977-ig
a debreceni Csokonai Színházban, azóta az Operaházban
magánénekes drámai alt-mezzo szerepkörben; Mohácsi Ilona (1949-) ének-znetanár; Molnár György (Budapest, 1949. szeptember 12.) gitáros,
zeneszerző, az Omega együttes tagja;
Móricz Antal (Orosháza, 1949. április
12.,) zenekari fuvolaművész, zeneiskolai fuvola- és szolfézstanár,
általános iskolai ének-zenetanár ( Szegedi Nemzeti Színház-zenekari
művész);
Nádasi Ferenc (Celldömölk, 1949. szeptember 11.) zenekari
brácsaművész-tanár (Zrínyi Miklós Katonai Akadémia Zenekara – zenekari
művész; Pécsi Helyőrség Fúvószenekara; Népszínház Operatársulata,
Budapest-zenekari művész);
Nagy Ernő ( Rákosszentmihály, 1949. február 6.)
középiskolai ének-zenetanár, karnagy (Kun Béla Gimnázium, Komló; Széchenyi I.
Gimnázium és Szakközépiskola, Pécs; A Pécsi Spirituálé Együttes és a Pécsi
Nevelők Háza Kamarakórusa tagja);
Nagymarosy András ( Budapest, 1949)
nagybőgős, geológus-tanár (Mákvirág együttes; Kalamajka együttes;
Eötvös Loránd Tudományegyetem-tanár);
Nagyné Schulter
Csilla
(Szeged, 1949. február 2.) zongoraművész-tanár (Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola-tanár);
Niederkirchner
Ágnes (
Budapest, 1949. február 7.) zongoratanár, korrepetitor (Körzeti Állami
Zeneiskola, Dunakeszi-korrepetitor; Fővárosi XXI. kerületi Állami
Zeneiskola-korrepetitor);
Novai Gábor (Budapest, 1949. február 13.) énekes, basszusgitáros,
basszus-balalajkás, zeneszerző,
szövegíró, producer,
menedzser;
Olasz Margit ( Hódmezővásárhely,
1949. március 23.) hárfaművész-tanár (Debreceni MÁV Filharmónikus Zenekar-
zenekari művész; MN Művészegyüttes Szimfonikus Zenekar- zenekari
művész);
Olt Györgyné
Meződi Zsuzsa ( Nagykanizsa, 1949. június 3.) gordonka- és szolfézstanár
(Kaposvári Csiky Gergely Színház – zenekari művész, szólamvezető;
Állami Zeneiskola, Marcali – vonóstanszakvezető, uo. igazgató; A Dombóvári
és a Szekszárdi Népi Együttes zenekarának tagja);
Pálfay Mária,
Tarnikné
(Pécs, 1949. június 26.) zenekari oboaművész-tanár (Pécsi Nemzeti
Színház-zenekari művész; Pécsi Szimfonikus Zenekar – zenekari mávész);
Pápai István (Dombóvár, 1949.
augusztus 10.) zenekari kürtművész-tanár (Állami Zeneiskola, Szigetvár;
Pécsi Nemzeti Színház-zenekari művész; Állami Zeneiskola, Marcali –
rézfúvós tanár és az ifjúsági fúvószenekar vezetője);
Papp Béla (Nyíregyháza, 1949. december
8.) zenekari hegedűművész—tanár (Debreceni MÁV Filharmoinikus Zenekar
– zenekari művész; Hallesche Filharmonie – koncertmester; Hans-Otto
Theater, Potsdam – koncertmester; Berliner Rundfunk Sinfonie-orchester – I.
koncertmester; Remscheider Symfoniker –I.koncertmester);
Papp Istvánné
Szabó Ella
(Nyírábrány, 1949. május 1.) zenekari kürtművész-tanár (1. sz. Ének-Zene
tagozatú általános iskola és Zeneiskola, Újfehértó; Állami Zeneiskola,
Nyíregyháza – tanár, igazgató-helyettes; Szabolcsi Szimfonikus Zenekar –
zenekari művész);
Papp János (Pápa, 1949. december 24.)
zenekari fagottművész-tanár (Miskolci Szimfonikus Zenekar – zenekari
művész; Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar-zenekari művész; Állami
Zeneiskola, Eger – fafúvós tanár; Egri Szimfonikus Zenekar és az egri fúvósötös
művésze);
Papp Sándor
Faragó Éva
(Kecskemét, 1949. szeptember 9.) zeneiskolai hegedű- és szolfézstanár,
általános iskolai ének-zenetanár (Kodály Zoltán Zeneművészeti
Szakközépiskola, Kecskemét – tanár; Fővárosi XXI. kerületi Állami
Zeneiskola – tanár; Fővárosi XIV. kerületi Állami Zeneiskola-tanár);
Papp Zoltán (Baja, 1949. január 5.)
zeneszerző, karmester, tanár (Színház és Filmművészeti Főiskola
– korrepetitor; Pécsi Nemzeti Színház – karmester). 1973-ban a Budapesti
Zeneakadémián zeneszerzésből diplomázott le, ahol tanára Farkas Ferenc
volt. 1971-76 között a KISZ Központi Művészegyüttes Egyetemi Énekkarának
korrepetitora és egyéb részlegeinek (tánckar, Irodalmi Színpad, Rajkó Zenekar)
„házi"zeneszerzője, s mint ilyen, a szófiai, majd a berlini VIT-ek
zenei főmunkatársa volt. 1971-77 között a Színház- és Filmművészeti
Főiskola óraadó tanáraként dolgozott Békés András, Kerényi Imre, valamint
Horvai István osztályaiban. 1977 és 2002 között a Pécsi Nemzeti Színházban
mintegy 50 operett , musical, zenés játék karmestereként dolgozott. Itt
1999-ben Nívódíjat-, a Pécsi Szimfonikus Zenekartól pedig „Amtman
Prosper"-díjat kapott. 1994-98 között a Szekszárdi Deutsche Bühne zenei
vezetője volt Frigyesi András, majd Dávid Zsuzsa irányítása alatt.2001 óta
a New York-i Living Arts Inc. Broadway leszerződtetett karmestereként (zeneigazgatójaként)
a „Porgy és Bess" című Gershwin-operát amerikai énekesek és magyar
zenekar közös produkciójában - vezényli. Az eddigi 387 előadást a világ 5
kontinensének számos országában hallhatták. 2004 novembere óta a Pécsi Ifjúsági
Központ Szivárvány Musical Stúdióját vezeti;
Puporka András (Bükkszék, 1949. december 15. – Budapest, 2017. február 7.) klarinét- és tárogatóművész. A 100 Tagú Cigányzenekar szólamvezető művész;
Renner Gáborné
dr. Várhidi Klára ( Budapest, 1949. október 25.) zenetörténész, tanár
(Országos Széchényi Könyvtár-könyvtáros; Természtettudományi Múzeum – könytáros;
MTA Zenetudományi Intézet tudományos munkatárs);
Rohrné
Szűcs Éva ( Tatabánya, 1949. december 20.) zeneiskolai zongoratanár (Erkel Ferenc Állami Zeneiskola,
Tatabánya-tanszakvezető);
Salgó Tamás (Budapest, 1949. január 30.)
zongoraművész (Magyar Rádió énekkara – korrepetitor; Magyar Állami
Operaház – szóló-korrepetitor);
Salomvári
Lászkó (
Budapest, 1949. január 6.) operaénekes-tanár (Fővárosi Operettszínház; C.
M. von Weber Theater, Bernburg; Theater, Stralsund);
Schulter Csilla (Szeged, 1949. február 2.)
zongoraművész (Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola- tanár;
Városi Konzervatórium Opera Tanszak, Bécs);
Schuster Lóránt (Budapest, 1949. május 20. –) a P. Mobil együttes
vezetője, 1998–2002 között a fővárosi közgyűlés
képviselője; Ser János (Budapest, 1949. december 21.) klarinét-, szolfézs-
és általános iskolai ének-zenetanár (Pénzügyőr Zenekar-zenekari
művész; Fővárosi XVII. kerülleti Bartók Béla Zeneiskola –
klarinéttanár);
Simonffy Katalin (Torda, 1949)zenei szerkesztő, tanár. A
kolozsvári Gheorghe Dima Zenekonzervatóriumban végezte el a muzikológus szakot
1973-ban. 1974-től a Román Televízió magyar nyelvű adásának
szerkesztője. Néprajzi jellegű tanulmányai a Művelődésben
jelentek meg. Szerkesztője, illetve társszerkesztője a televízió
magyar nyelvű adása Kaláka című műsorának, a Táncházban-sorozat;
Spengler József (Budapest, 1949. január 9.) zenekari
mélyhegedűművész-tanár (Postás Szimfonikus Zenekar-zenekari
hegedűművész; Fővárosi III. kerületi Állami
Zeneiskola-hegedűtanár; Magyar Állami Operaház-zenekari
mélyhegedűművész);
Svarda Judit Fórisné (Pécs, 1949. december 30.) orosz- és
ének-zenetanár, karnagy (Vikár Béla Állami Zeneiskola, Barcs-szolfézs- és
fuvolatanár; Gimnázium és Vízügyi Szakközépiskola, Barcs – ének-zenetanár,
karnagy; Egyetem u. Általános Iskola, Pécs – orosz- és ének-zenetanár;
Hird-Vasas Általános Iskola, Pécs-ének-zenertanár, karnagy);
Szalánczy Ferenc (Budapest, 1949. május 13.) zenekari
harsonaművész-tanár (Magyar Állami Operaház-zenekari művész;
Budapesti Filharmóniai Társaság-zenekari művész);
Szelecsényi Norbert (Debrecen, 1949. május 8.),
zongoraművész. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészet Főiskolán Zempléni Kornél tanítványa volt. Magyarországon a kortárs zene egyik legjobb
és leghitelesebb tolmácsolójának tartják;
Szelezsán István (Kétegyháza, 1949. augusztus 29.) zenekari
harsonaművész-tanár (Szegedi Nemzeti Színház- zenekari művész;
Szegedi Szimfonikus Zenekar – zenekari művész és uo. zenekari titkár;
Liszt Ferenc Állami Zeneiskola, Szeged – rézfúvóstanár; Szegedi Rézfúvóüsegyüttes
vezetője);
Szerző Katalin /Szőnyiné/ (Sopron, 1949. április 24.)
zenetörténész, zenei író. 1969-ben kezdte meg
tanulmányait a Zeneakadémia zenetudományi szakán, s már felvételi dolgozatának
írása során kapcsolatba került az Országos Széchényi Könyvtárral, ahol 1994 januárjától
2008. december 31-i nyugalomba vonulásáig az osztály vezetője volt. Az itt
töltött éveit számos kiállítás fémjelzi: az 1991-ben a franciaországi Le
Mans-ban társrendezőkkel létrehozott Haydn és az Esterházyak
címűtől az 1993-as centenáriumi Erkel-kiállításon és a 2001-es
bicentenáriumi Verdi és Magyarország címűn keresztül a 2007-ben a könyvtár
Ereklyeterében bemutatott Himnusz-történeti tárlatig. Az Országos Széchényi
Könyvtárban végzett munkája mellett Szerző Katalin 1998 és 2002 között a
Magyar Könyvtárosok Egyesülete Zenei Szervezetének titkári, majd 2002 és 2006
között elnöki posztját is betöltötte.
2006 óta a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja;
Szigeti Ferenc ( Budapest, 1949.
április 15.)gitáros, énekes, zeneszerző a Corvina, a Karthágó, és a
Kenguru együttes tagja;
Szilágyi Judit ( Gyula, 1949.
szeptember 23.) általános iskolai ének-zenetanár, zongoratanár (Általános
Iskola, Okán- ének-zenetanár; Bartók Béla Állami Zeneiskola,
Békéscsaba-zongoratanár);
Szirányi
Gábor (Budapest, 1949. április 7.) zenei könyvtáros, zenei író
(Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem);
Szücs
Éva (Tatabánbya, 1949., december 20.) zongoratanár (Erkel Ferenc Állami
Zeneiskola, Tatabánya-zongortatanár; Állami Zeneiskola, Tata-zongoratanár);
Szüts
Tiborné (Pápa, 1949. december 17.) zenekari
gordonkaművész-tanár (Győri Filharmonikus Zenekar – zenekari
művész);
Tamás
János (Tokod, 1949, január 27.) zenekari trombitaművész-tanár
(Pécsi Nemzeti Színház-zenekari művész; Pécsi Nevelők Háza Rézfúvós
kivintettjének tagja);
Thész Gabriella (1949. április 1.) karnagy. A budapesti Liszt
Ferenc Zeneművészeti Főiskola Középiskolai Énektanár és
Karvezető Tanszakán diplomázott 1973-ban. Ezzel egy időben a Tanárképző
Tagozaton zongoratanári diplomát szerzett. Kezdettől fogva a tanít és a
kórust vezet. 1975-től 1994-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola
gyakorlatvezető tanára. 1992 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti
Főiskola Tanárképző Tagozat karvezetéstanára, 1985-től a Magyar Rádió Gyermekkórusának tanára és karnagya, 1995-től 2012-ig vezető karnagya;
Tfirstné Teiger
Aliz
(Tel-Aviv, 1949. szeptember 12.) zenekari hegedűművész-tanár (Magyar
Állami Operaház- zenekari művész; Fővárosi VII. kerületi Állami
Zeneiskola-hegedűtanár; Fővárosi XII. kerületi Állami Zeneiskola –
hegedűtanár);
Tibay Zsolt (Budapest, 1949. szeptember
25.) zenekari gordonművész-tanár (Magyar Állami Operaház-zenekari
művész, szólamvezető; Liszt Ferenc Zeneművészeti
Főiskola-gordontanár);
Tóth Ferenc (Budapest, 1949. február 13. – Dunakeszi, 2018. február)
rézfúvóstanár, karnagy.1967-től volt a Budapesti Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola hallgatója. 1970-ben szerzett rézfúvós tanár
dipolomát. Két év sorkatonai szolgálat után 1972-ben kezdett tanítani a
Dunakeszi Zeneiskolában egészen 2009-ig, nyugdíjba vonulásáig. Már 1972-ben
megszervezte és vezette a zeneiskola fúvósegyüttesét, később
fúvószenekarát. 1990-től 2017-ig a Dunakeszi Fúvószenekari Egyesület
művészeti vezetője. 1999-ben fúvószenekari karmesteri diplomát
szerzett.
Tóth Ildikó (Miskolc, 1949. december
28.) zongora- és szolfézstanár (Állami Zeneiskola, Sárospatak-zongora- és
szolfézstanár; Állami Zeneiskola, Sátoraljaújhely-zongoratanár, a sárospataki
kamaraegyüttes tagja);
Tóth Ilona (Debrecen, 1949. december
16.) gitártanár (Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar-zenekari művész;
Simonffy Emil Állami Zeneiskola – gitártanár);
Dr. Tulván Gizella (Nagyszalonta, 1949. július 17.) erdélyi
zongoraművész, zenetudományi szakíró. Bukarestben, a
Ciprian Porumbescu Konzervatóriumban, zongora főszakon
szerzett főiskolai diplomát (1972). Előbb a kolozsvári Zenelíceumban
(1975-ig), majd a bukaresti Dinu Lipatti és George Enescu Zenelíceumokban
tanított zongorát; 1993-tól a bukaresti Nemzeti Zeneegyetemen adjunktus,
az ének tanszéken zongorakísérő;
Turáni Csaba (Nagypáli, 1949. november 9.) zenekari oboaművész-tanár (Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar-zenekari művész; Postás Szimfonikus Zenekar-oboa szólamvezető); Turániné Hungler Ágnes (Szombathely, 1949.október 20.) zenekari fagottművész-tanár (Postás Szimfonikus Zenekar-I. fagottos); Ugyan István (Nyíregyháza, 1949. június 8.) zenekari klarinétművész-tanár (Szabolcsi Szimfonikusok-szólamvezető; Debreeceni MÁV Filharmonikus Zenekar-zenekari művész; Theater der Altmark, Stendal-szólóklarinétos); Uribe Reddemann, Maria Teresa (Santiago de Chile, 1949. június 25.) chilei származású opera-énekesnő. Tanulmányait szülővárosában kezdte. 1962-ben családjával együtt az Amerikai Egyesült Államokba költöztek, ahol tovább folytatta zenei tanulmányait. 1964-ben tért vissza szülővárosába, ahol a Nemzeti Zeneművészeti Főiskola opera és énekművészi szakára iratkozott be. 1972-ben ösztöndíjasként Budapestre került, ahol 1978-ban diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Kutrucz Éva tanítványaként. Ezt követően a Magyar Állani Operaház szerződtette; Vajda János (Miskolc, 1949. október 8.) zeneszerző, zeneakadémiai tanár. pedagógus. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1968 és 1973 között Párkai Istvánnál karvezetést, majd 1970-től 1975-ig Petrovics Emilnél zeneszerzést tanult. 1974–1979 között a Magyar Rádió és Televízió Énekkarának korrepetitora volt, majd 1979-től 1980-ig Ton de Leeuwnél volt posztgraduális képzésen, az amszterdami Sweelinck Konzervatóriumban. 1981-ben a Zeneakadémia tanára lett, és eleinte prozódiát oktatott, Petrovics asszisztenseként dolgozott, majd zeneszerzést tanított. Zeneszerzői munkássága a zene számos területére kiterjed: írt operákat (a kortárs magyar opera egyik legfontosabb képviselője), baletteket, nagyzenekari és kamarazenekari műveket, kórusműveket, dalokat és szólóhangszeres darabokat. Kompozícióira a tonális zene jellemző, ily módon a hagyományokhoz kötődik; Vajna Katalin ( Sóly, 1949. augusztus 10.) középiskolai ének-zenetanár, kórusvezető (Varga Katalin Gimnázium, Szolnok-ének-zenetanár, karnagy; Szolnoki Bartók Béla Állami Zeneiskola-szolfézstanár; Szolnoki Bartók Béla Kamarakórus-karnagy; a szolnoki Vásárhelyi Pál Szakközépiskola Leánykarának karnagya; a szolnoki Varga Katalin Gimnázium leány- és vegyeskarának karnagya);
Vámossy Éva (Szeged, 1949. május 5.) énekművész, magánének- és általános iskolai ének-zenetanár (Szeged, Kiskőrös – általános iskolai ének-zenetanár, zeneiskolai tanár; Szegedi Nemzeti Színház-magánénekes); Veres József (Gyula, 1949. október 25.) zenekari hegedűművész-tanár (Erkel Ferenc Zeneiskola, Gyula-hegedűtanár; Liszt Ferenc Zeneiskola-hegedűtanár; az Orosházi Kamarazenekar koncertmestere; a Békéscsabai Szimfonikus Zenekar és a Gyulai Kamarazenekar II. hegedű szólamvezetője); Vida Ferenc (Ják, 1949. szeptember 2. – Balatonfüred, 2017. január 19.) basszusgitáros, a Lord együttes alapító tagja, a szombathelyi székhelyű LMS lemezkiadó vezetője; Vincze Teréz (Miskolc, 1949. szeptember 15.) zongoratanár (Állami Zeneiskola, Eger-zongoratanár; Tanárképző Főiskola, Eger- tanár; Egri Szimfonikus Zenekar – zenekari művész; az Építők Heves megyei Kórusának zongorakísérője, alkalmanként más kórusok kísérője); Vock Tamás (Budapest, 1949. január 7.) zenekari fuvolaművész-tanár (Vám- és Pénzügyőrség Zenekara – zenekari művész; BM Szimfonikus Zenekar – zenekari művész); Wilheim András ( Székesfehérvár, 1949. november 19.) zenetörténész. 1974-ben szerzett diplomát a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenetudományi tanszakán. Ezt követően 1990-ig a Bartók Archívumban dolgozott. Szakterülete a XX. század zenéje: tanulmányait jelentek meg Bartókról, Satie-ról, Varése-ről, Webernről, Cage-ről. Az Editio Musica megbízásából gondozza Kurtág György műveinek megjelenés előtt álló katalógusát. Az Új Zenei Stúdió tagjaként rendzseresen fellépett hangversenyeken, és több lemezfelvételen működött közre szólistaként, illetve művészeti vezetőként. 1980 óta rendszeresen tart előadásokat a szombathelyi Bartók Szemináriumon; Zempléni Mária (Budapest, 1949. február 21.) operaénekes. 1968 és 1975 között dr. Sipos Jenő növendéke volt a Zeneakadémián. A végzés után egy évadot ösztöndíjasa, majd 1976 őszétől magénekese a Magyar Állami Operaháznak. Több kortárs magyar opera bemutatóján is részt vett; Zubriczkyné Jablonkay Mária (Miskolc, 1949. december 27.) zongora- és szolfézstanár (Fővárosi VIII. kerületi Vándor Sándor Állami Zeneiskola; Mosonyi Mihály Állami Zeneiskola, Mosonmagyaróvár; Zeneművészeti Szakközéiskola, Győr);
NAGY köszönet a feltüntetett forrásoknak ● Brockhaus
Riemann Zenei Lexikon: Szerkesztette: Carl Dahlhaus és Hans Heinrich
Eggebrecht. A magyar kiadás szerkesztője Boronkay Antal I-III. Zeneműkiadó Budapest, 1983.
●Wikipédia ● Ki
kicsoda a magyar zeneéletben? (Zeneműkiadó Budapest, 1988., Szerkesztette: Székely András) ●Magyar életrajzi lexikon - 1000–1990 Javított,
átdolgozott kiadás. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes ● Magyar
nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon.
2003. ●
Magyar zsidó lexikon. Szerk.
Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 818. o. Online elérés ● MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt.,
Budapest, 2008, 993. old., ISSN 1787-288X ●Muzsika folyóirat online ● Nagy
tanárok, híres tanítványok. 125 éves a Zeneakadémia (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem –
Zeneakadémia, 2000., szerkesztette: Gádor Ágnes és Szirányi Gábor) ● Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon I-III. Főszerk. Bartha Dénes.
Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.
www.meliusz.hu