Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,

Ember lenni mindég, minden körülményben."

Arany János

 

KÖSZÖNTÉS ÉS EMLÉKEZÉS

 

996

 

MAGYAR ZENEPEDAGÓGUS és ZENEMŰVÉSZ
SZÜLETÉSI ÉVFORDULÓJA

 

(2019.)

1. tervezet

 

Az évfordulókra vonatkozó ismertetéseink terjedelmét - néhány kivételtől eltekintve - kizárólag a figyelemfelkeltést szolgálják, minden teljességre való törekvés nélkül. Legfőbb cél az EMLÉKEZTETÉS kiváló jelenlegi és egykori kollégáink „KEREK” születésnapjára!

 

Köszönettel fogadjuk a további jelentősnek ítélt évfordulós információkat éppen úgy, mint az alábbi évszámokkal kapcsolatos hiány-pótlásokat, kiegészítéseket, korrekciókat, netán önálló írásokat!

 

Erre minden bizonnyal szükség lesz, mert az interneten kívül rendelkezésre álló magyar nyelvű lexikonok, lexikonszerű nyomtatott kiadványok is már 30-35 évesek, és a legtöbb esetben csak a születési dátumokat rögzítik… Megjegyezzük, hogy az életmű / legfontosabb munkahelyek-városok / rövid jellemzésén, bemutatásán túl egyéb konkrétumokra (pl. tanárok, tanulmányok helyszínei, időpontjai, fontos szereplések, kitűntetések, stb.) a csak kivételes esetekben vállalkoztunk, viszont ilyen irányú kiegészítéseknek szívesen adunk helyet az „évfordulósról” szóló külön írásokban!

 

Értesítéseiket előre is köszöni:

Dittrichné Vajtai Zsuzsánna és Zelinka Tamás

 

tamas.zelinka@gmail.com

0630/826-1746, 0620/493-7663

 

 

 

385 éve született Kájoni János (kb. 1629., Kiskaján, Belső-Szolnok vármegye – 1687. április 25., Gyergyószárhegy) ferences szerzetes. (Maga is írja: "Natus valachus sum") Ő a híres Kájoni-kódex alkotója, amely Erdély korabeli zenei gyűjteménye. Orgonista, orgonaépítő, énekszerző- és fordító is volt. 1675-ben nyomdát alapít Csíksomlyón;

 

Dettelbach Gaudencz Lipót (Magyaróvár, 1739. szeptember 22. – Kismarton 1818. október 18) ferences szerzetes, zeneszerző, orgonaművész. A mariánus tartományba lépett be, 1757-ben Malackán, 1759-től Pesten, 1761-től Pozsonyban, 1763-től Győrött, 1769-től Pozsonyban, 1771-től Nagyszombatban, 1773-tól Pozsonyban, 1778-tól Pesten, 1779-től Boldogasszonyban, 1791-től ismét Kismartonban volt a rendi templom orgonistája;

 

250 éve született Bihari János (Nagyabony, 1764. október 21. –  Pest, 1827. április 26.) zeneszerző, hegedűművész 1801-ben Pestre ment, ahol megalakította híressé vált zenekarát. Működésének fénykora az 1820-as évek elejére tehető. A 19. század elejének legkiválóbb zeneszerzője és előadóművésze, a verbunkos stílus legjelentősebb képviselője volt. Lavotta Jánossal és Csermák Antallal együtt a magyar zenei romantika virtuóz triászát alkotta;

 

240 éve született Csermák Antal György (Csehország, 1774–Veszprém, 1822. október 25.) zeneszerző, hegedűművész-tanár. Bécsben volt hegedűtanár, majd Magyarországra költözött, 1795-től a Pest-budai magyar színtársulat prímhegedűse. Gödöllőn Grassalkovich hercegnél hallotta játszani Bihari Jánost, a korszak legnagyobb hatású, cigány származású magyar hegedűvirtuózát. Vándormuzsikusi élete során az ország és Európa legkülönbözőbb részein bukkant fel. Veszprémbe 1818 után jutott el, ahol Ruzitska Ignác táncokat jegyzett tőle, amelyeket később kiadott a Magyar nóták Veszprém vármegyéből c. sorozatban. Biharival és Lavottával a verbunkos muzsika legjelentősebb képviselője volt;

 

235 éve született Blahag József (Rajka, 1779 – Bécs, 1846. december 15.) karnagy, zeneszerző, zenetanár. Kántortanítói oklevéllel kezdte zenei pályafutását. 1802-től a bécsi Leopoldstädter Theater énekeseként tűnt fel. 1824-től a Peterskirche karnagya;

 

Loeffler János (Gyula, 1779. december 26. – Nagyvárad, 1849. február 8.) – éneklőkanonok, tanár;

 

 225 éve született Adler György (Moson-Szent János, 1789. április 20. – Buda, 1862. március 23.) zeneszerző, karnagy feltételezhetően Joseph Haydn tanítvány volt. 1800-1827- ig volt a győri székesegyház hangszeres zenésze és basszistája. Ekkor Budára költözött, ahol már a következő évtől tagja volt a Mátyás-templom zenekarának. Egyik alapítója a Táborszky vonósnégyesnek;

 

Galántai Jakab István (Mezőkeresztes, 1789. október 29. – Budapest, 1876. október 18.) drámaíró, műfordító, dalszerző, publicista, újságíró, a Magyar Tudós Társaság levelező (1833) tagja. Az 1820-as–1840-es évek művelődési, színházi és zenei közéletének jeles alakja volt;

 

Ruzitska György (Bécs, 1789 – Kolozsvár, 1869. dec. 2.) zeneszerző, tanár Bécsi tanulmányai után sokoldalú zenészként báró Bánffy János házitanítója Nagyfalun. 1819-től Kolozsvárott élt, ahol a Nemzeti Színház korrepetítora és karmestere is. 1837-ben irányítása alatt szervezték át a Musicai Conservatóriumot, melynek haláláig igazgatója is volt;

 

 220 éve született Barta János (1794 körül – Pozsony, 1874. augusztus) zeneszerző, tanár. A magyar zene egyik legrégibb művelője. Sok dalt szerzett és írt egy zongora gyakorlókönyvet is;

 

Füredy László (Péteri, 1794. november 13. – Pest, 1850) zenetanár, zeneszerző. 1829-től pozsonyi orgonista, később bécsi csellista;

 

Zsasskovszky Endre, id. (Zsasskó, Árva vm., 1794. október  22.– Eger, 1866. április 18.) kántortanító, orgonista. Alsókubinban, majd Nárnesztón volt kántortanító;

 

215 éve született Bartay Endre (ismert mint Bartay András is) (Széplak, 1799. július 4. – Mainz, 1854. október 4.) városi tisztviselő, a pesti Magyar Nemzeti Színház bérlőigazgatója, zeneszerző, zenepedagógus. A Pestvárosi Énekiskola alapítója és első igazgatója volt;

 

Bräuer Ferenc (Pest, 1799. október 20. –  Pest, 1871. április 15.) zeneszerző, egyházkarnagy. 1819-től Pesten zenetanár, majd a Belvárosi templom karnagya. 1845-től haláláig a Nemzeti Zenede aligazgatója;

 

Dolezsalek Antal József (Lipnitz, Csehország, 1799. április 3. – Bécs, 1849. augusztus 19.) az országos vakok intézetének igazgatója s a budapesti zeneegylet alelnöke. 1823-ban Krumauban (Csehország) gimnáziumi tanár és azon évben Prágában a császári és királyi mintaiskola igazgató-tanítója lett, hol egy vak fiút a tudományokban és zenében oktatott és egyúttal a vakok oktatási módszerében kiképezte magát; 1825-től a prágai gimnáziumban, 1830-tól pedig a tabori főiskolában tanított. 1832-ben a Pesten alapított országos vakok intézete igazgatójának hivatott meg és ezen állását 1833. szeptember 1. elfoglalta; 1846. április 24-éig volt az intézet élén, midőn állásából elmozdíttatott; azután Bécsbe ment, hol szintén a vakok, siketnémák és szellemi fogyatékosok oktatásával foglalkozott;

 

Sárközy Kázmér (Nagybajom, 1799. március 10. – Pettend, 1876. február 16.) politikus, alnádor, zene- és táncszerző. Tagja volt a Veszprém vármegyei Zenetársaságnak is;

 

Schmidt Péter (Grabócz, 1799. augusztus 15. – Pécs, 1874. március 28.) orgonista, karnagy, zeneszerző, zenetanár, és tanítóképző intézeti tanár, Mohácson segédtanító, a Pécsi Székesegyház orgonistája, a Pécsi Dalárda egyik megalakítója (1847), illetve újjáalakítója;

 

 210 éve született Bezerédj Amália, Bezerédj Istvánné  ( Szentistvánfa, 1804. április 15. –Máriavölgye, 1837. szeptember 21. ) író, muzsikus, tanár, az első magyar kottás-verses óvódai könyv szerzője: Flóri  könyve (1840). 1836-ban falusi szegények számára Hidjapusztán alapította az első óvodák egyikét. Írásai közül életében egy elbeszélése jelent meg;

 

Szerdahelyi József (Hódmezővásárhely, 1804. március. 9. – Pest, 1851. február 18.) színész, operaénekes, zeneszerző, operarendező, fordító, zenekari muzsikus, ének- és zenetanító;

 

 195 éve született Amtmann Prosper (Sellye, 1809. július 25. – Pécs, 1854. január 9.) fuvolaművész és zeneszerző. Németnek született, de magát magyarnak vallotta. A pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában érettségizett 1825-ben. 1829–35 között a bécsi Operaház első fuvolása volt. 1835-ben Erkel Ferenc kísérte koncertjét Pesten. 1835–1839-ben hangversenykörúton járt, Európaszerte koncertezett. Jó barátságban volt Theobald Böhmmel, akitől egy új mechanikájú „Böhm-fuvolát” kapott. 1840-ben hazatért, majd Marburgban élt, ahol zeneigazgató lett. 1842-45 között Grazban élt, majd Pécsett telepedett le;

 

Fáy István gróf (Pécel, 1809 – Füles, 1862. március 17.) zeneszerző, műgyűjtő, máltai lovag, tanár. Fáji kastélyában évente háromszor "muzsikai akadémiákat" rendezett. Neves könyvtárral és műgyűjteménnyel rendelkezett, mintegy száz festményt a kastélyban állított ki;

 

 200 éve született Egressy Béni / eredetileg Benjámin / Sajókazinc, 1814. április 21. – Pest, 1851. július 17.) zeneszerző, író, operaénekes, színész. 1837-ben került a Pesti Magyar (1840-től: Nemzeti) Színházba, először karénekesként. Legalább 1839-től foglalkozott zeneszerzéssel; komponistaként a magyar férfikari irodalom, valamint a népies magyar dalszerzés egyik úttörője lett, s ő volt Petőfi Sándor verseinek első megzenésítője a nevesebb muzsikusok közül. Legmaradandóbb alkotása Vörösmarty Mihály Szózat című versének pályadíj-nyertes megzenésítése, amelyet 1843. május 10-én mutattak be a Nemzeti Színházban. Foglalkozott színművek, operaszövegek írásával és fordításával is. Egressy írta a Bátori Mária, a Hunyadi László,valamint a Bánk bán című operák szövegkönyvét, amelyek zenéjét Erkel Ferenc szerezte. Részt vett az 1848-49-es szabadságharcban. 1849 szeptemberében honvéd főhadnagyként ott volt a komáromi vár védői között. Itt írta a Klapka-indulót. A szabadságharc leverése után Klapka György menlevelével szabadult;

 

Liedl Lipót (1814 ­– Veszprém, 1876. szeptember 11. ) hegedűs, zeneszerző, tanár. 1837-ben hegedűsként került a székesfehérvári dóm zenekarába, és engedélyt kapott „hangász tanintézet” felállítására. Rövid időn belül hírnevet szerzett magának, több helyen (1841-ben Győrött) hangversenyt adott. A 19. században, Székesfehérvárott az egyik legjobb hegedűsnek tartották. 1849. május 1-jén Gabriel Ferenc (1812–1849) utódaként, másodkoncert-mesternek Veszprémbe a székesegyház zenekarába került. Zenetanítással is foglalkozott. Ő volt Auer Lipót első tanára. Művei a székesfehérvári és a veszprémi székesegyházi és a tatai Esterházy-féle kottagyűjteményben találhatók;

 

195 éve született Szentkirályszabadjai Karsa András vagy Karsa Endre (Zsujta, 1819. május 4. – Sátoraljaújhely, 1870. március 25.) jogász, vármegyei főügyész, zeneszerző, tanár, 1848-as főhadnagy. Vezetéknevét később Karossa formában, keresztnevét pedig Endre formában használta;

 

Langer János (Sasvár, 1819. augusztus 28. – Budapest, 1889. szeptember 16.) zeneszerző, énekes, karnagy, tanár. Az első Magyar Dalárda alapítója volt;

 

Munczy Ádám (Börény, 1819-1888) klarinétművész, tanár, aki 1848-ban, a forradalomban, Farkas Miska bandájában vett részt, majd 1873-ban Lajos fia zenekarához csatlakozott és még Amerikába is eljutott;

 

Müller Frigyes (Sümeg, 1819 – Linz, 1854) zeneszerző, karmester, tanár.
 Szénfy /Kohlmann/ Gusztáv (Nyíregyháza, 1819. augusztus. 17. – Miskolc, 1875. november 22.) zenetanár, népzenetudós;

 

Zsasskovszky Ferenc (Alsókubin, 1819. április 3. – Eger, 1887. december 1.) karnagy és zenetanár;

 

 190 éve született Fáy Gusztáv (Pozsony, 1824. július 5. – Pest, 1866. május 19.) Franciaországban és Olaszországban tanult operaszerző, tanár. 1843-ban Bartay András Szózat-pályázatán dicséretben részesült;

 

Kohn /Kohányi/ Sámul (Cohó, 1824 – 1899k. ) izr. hitközségi tanító. 1846-tól az óvodai nevelés területén tevékenykedett, kisdedóvó intézet tulajdonosa is volt;

 

Riszner József (Turócszentgyörgy, 1824 – Bruck, 1891) zenetanár tánckomponista. 1863 októberében kezdte meg működését Jászberényben. A zene és ének oktatásban az intézet szép eredményt ért el. Több alkalommal rendeztek nyilvános hangversenyt. A zongoratanító Riszner írta át Palotásy János műveit zongorára és segítette azok megjelentetését is;

 

Salamon János (Kolozsvár, 1824 – 1899) karmester, zenekarvezető. Az első kolozsvári zenekarvezető, a magyarországi és erdélyi cigányprímások vezetője;

 

Stéger Xavér Ferenc (Szentendre, 1824. december 2. – Szentendre, 1911. március 1.) operaénekes-tanár,

 

Zsasskovszky Endre (Alsókubin, Árva vármegye, 1824. január 21. – Eger, 1882. május 15.) karnagy és zenetanár. Mint karnagy és zenetanár, valamint zeneszerző működött Egerben haláláig, 1882-ig;

 

 175 éve született Farkas Miska ( Győr, 1829. március 8. – Győr, 1890. február 24. ) győri zenekarvezető, a Dunántúl leghíresebb prímása, zenetanár;

 

Nyizsnyay Gusztáv /született Nyizsnyánszky/ (Eger, 1829. október 12. – Hódmezővásárhely, 1882. január 7.) vándorlantos, zeneszerző, zenetanár, a „magyar trubadúr”;

 

 180 éve született Angster József (Kácsfalu,1834. július 7. – 1918. június 9.) orgonakészítő mester, Európa egyik legnevesebb és Közép-Európa egyik legkeresettebb orgonagyártója, a magyar iparművészet kimagasló alakja;

 

Bogyó Alajos (Nemespann, 1834. június 11. – Pécs, 1906. július 22.) színész, énekes, tanár;

 

Murska Ilma (Agram, 1834. február 5. – München1889. január 13.) operaénekes-tanár;

 

Nikolits Sándor (Arad, 1834  – 1895) zeneszerző, zenepedagógus, a pesti Nemzeti Zenede fuvolatanára, 1875-től a Zeneakadémia zeneszerzéstanára. Nikolits tevékenysége elsősorban a pesti majd budapesti zeneiskolák, egyletek, zenés színházak megalapításához kötődött. Pedagógiai munkássága révén a korabeli zeneoktatás hagyományokat teremtő vezéralakjává vált. 1865-75 között a Nemzeti Zenede tanáraként, 1875-től a Zeneakadémia tanáraként folytatott pedagógiai tevékenységet. 1889-ben részt vett a „Magyar Zeneiskola" megalapításában, amelynek első igazgatója volt. 1894-ben alapította meg a Budapesti Zeneművészkört;

 

 175 éve született Berecz Ede (Boldog, 1839. július. 19. – Temesvár, 1910. május. 1.) karnagy, zenetanár. 1861-ben a kolozsvári akadémiai templom orgonistája, 1863-ban egyházi karnagya lett; egyúttal magán zongora- és énekmester volt;

 

Bignio Lajos (Pest, 1839. /1838 / április 25. – Bécs, 1907. november 7.) operaénekes-tanár;

 

Bodorfi Henrik (1824–1875) énekművész-tanár;

 

Bogisich Mihály (Pest, 1839. január 10. – Esztergom, 1919. augusztus 7.) zeneszerző, zenetörténész, zenei író, zenetanár, az MTA tagja. A budapesti tudományegyetemen az általános és az egyházi zenetörténelem magántanára (1881-től). A magyar katolikus egyházzene jelentős újítója, munkássága alapvető jelentőségű a magyar egyháztörténetben;

 

Nagy Lajos (Nyíregyháza, 1839 – Nyíregyháza, 1899) kántor, orgonaművész és zeneszerző. Jelentős műve az „Általános Chorálkönyv”;

 

Carina Anna /Gschmeidler/ (Bécs, 1839. november. 12. – Budapest, 1885. május 7.) énekművész-tanár;

 

Hajós Zsigmond (Cegléd, 1839. május 14. – Budapest, 1911. június 25.) operaénekes-tanár;

 

Pauliné Markovits Ilka (Pest, 1839. december. 24. – Cirák, 1915. november 18.) énekművész-tanár,

 

Puks Ferenc (Pest, 1839 – Budapest, 1887. július 30.) karmester, zeneszerző. 1882–83-ban a Zeneakadémia énektanára. Növendékei között volt Blaha Lujza, Komáromi Mariska és Pálmay Ilka is;

 

Siposs Antal (Ipolyság, 1839. január 17. – Révfülöp, 1923. június 18.) zongoraművész és zeneszerző. Már tanítványként, hangversenyeken feltűnést keltett egyéni zongorajátékával. 1858-ban Liszt Ferenc magával vitte Weimarba, ahol két esztendeig tanította. Hazatérve, 1861-ben Szirákon zenetanárként helyezkedett el a Degenfeld grófi családnál. 1874-ben magán zeneiskolát létesített. A zenei élet vezető egyénisége volt;

 

Szabados Géza (Pest, 1839. július 31. – Budapest, 1903. szeptember 3.) zenetanár, dalszerző. 1883-ban Zichy Géza védnöksége alatt magán zeneiskolát nyitott Kecskeméten, amely 10 évig állt fenn;

 

 170 éve született Bach Albert [Bach Bernhard, Bach Bernát] (Gyula, 1844. március 24. – Edinburgh, 1912. november 10.) – operaénekes, énekpedagógus, zenei és művészeti író;

 

Erkel László (Pest, 1844. április 9. – Pozsony, 1896. december 3.) zongoratanár, karnagy. Pozsonyba települt át, s haláláig ott folytatta karnagyi és zongoratanári tevékenységét. Jóllehet Erkel László alkalmilag komponált is, ma főként Bartók Béla tanáraként ismerjük;

 

Gobbi Alajos (Pest, 1844 –) hegedűművész-tanár, karnagy. Első zenei kiképzését a budapesti nemzeti zenedében nyerte, hol az énekben Engeszer M. és Wöhler G., zongorában és zeneszerzésben Thern Károly, a hegedüben pedig Ridley Kohne és Huber Károly voltak tanárai. Egy évet Münchenben töltött Laub H. oldala s vezetése mellett. 1863-ben első hegedüsnek szerződtették a pesti Nemzeti Szinházhoz, hol 1888-ig működött. Ekkor nyugalomba vonult. A Nemzeti Zenedében 1878-től tanított a hegedűtanszakon,  1885-től  a Nemzeti Zenede karnagyi állásával is megbizták;

 

Plotényi Nándor (Munkás, 1844 – Budapest, 1933): hegedűművész és zongoraművész-tanár. 1862-ben Reményi Ede fedezte fel tehetségét, később mint Reményi kísérője szerepelt. 1867-ben tartotta első önálló hegedűestjét Pesten. 1870-től a Nemzeti Színház zenekarának tagja (hegedűs). Párizsban, majd ismét Magyarországon élt (főként nagylázi birtokán);

 

Szautner Zsigmond (Tétény, 1844 – Budapest, 1910) egyházzenei karnagy, zenetanár. Zeneművészeti munkásságát a budai egyházi zeneegyesületnél kezdte, hol igazgatói állást foglalt el, későbben a budai zeneakadémiának lett igazgató-karnagya. 1886. a fővárosi tanács ajánlatára ő nyerte el egyhangúlag a belvárosi főplébánia megüresedett karnagyi állását. Az 1890-es évek elején az országos magyar királyi zeneakadémiánál a liturgia tanárául nevezték ki;

 

165 éve született Basch Vilmos (1849 –) operaénekes;

 

Bauer Henrik (Besztercebánya, 1849 – Szlavónia, ?) zeneszerző, zenetanár. 1873-ban az aradi főgimnázium tanára volt. 1877-ben lemondott állásáról és Szlavóniába költözött. Legismertebb műve a Kivándorlók című operett, amelyet Pesten is bemutattak. Több történeti és esztétikai is cikket írt;

 

Dubez Péter /Peter Dubez/Dubetz/ (1838 v. 48 v. '49 – 1889 v. '90) hárfaművész-tanár. Előbb a pétervári opera, majd a pesti Nemzeti Színház, később az Operaház zenekarának lett a tagja; Élvezte Richter János, Richard Wagner szakmai tiszteletét, bizalmát;

 

Harrach József (Szászrégen, 1849. szeptember 14. – Budapest, 1899. szeptember 15.) zenei író, pedagógus. 1873-tól haláláig a belvárosi főreáliskolában német nyelvet és irodalmat, filozófiát, valamint rendkívüli tárgyként éneket tanított. Emellett 1888-től a Zeneakadémián zenetörténetet, pedagógiát, zeneesztétikát és poétikát tanított. 1889-től az intézmény titkári feladatait is ellátta. 1890 és 1892 között állami kiküldetésben Németországban, Svájcban, Franciaországban a zenei oktatást, nevelést és a zenei életet tanulmányozta;

 

Krecsányi Sarolta ( Várpalota, 1849. január 26. – Budapest, 1908. április 5. )
színésznő, énekesnő, tanár.
 Lányi Géza (1849 – 1908) cimbalomművész-tanár és nótaszerző a Népszínház cimbalmosa volt, népszerű magyar nóták szerzője;

 

Saxlehner Emma (Pest, 1849. szept. 28. – Budapest, 1938): operaénekes-tanár;

 

Zicsi és vásonkői gróf Zichy Géza (Sztára, 1849. július 23. – Budapest, 1924. január 14.) író, drámaíró, színműíró, zeneszerző, zongoraművész, belső titkos tanácsos, császári és királyi kamarás, főrendiházi tag. Alig 14 esztendősen egy vadászbaleset során elveszítette jobb karját (saját puskája roncsolta szét jobb kezét). Elkeseredés helyett megkettőzött ambícióval valóságos zongoravirtuózzá képezte magát, „bal kézre”. 1866-ban Pozsonyban lépett fel először félkezű zongorajátékával, és nagy sikert aratott, majd 1867-ben Pesten hangversenyezett. Mint zongoraművész egész Európában ismertté vált, és a hangversenykörútjaiból befolyt jövedelmét szinte teljes egészében jótékonysági célokra fordította, valamint kulturális mecenatúrát folytatott belőle. „Zách Klára balladája” című művének bemutatója kapcsán elnyerte mesterének, Liszt Ferencnek a támogatását és barátságát, és épp Liszt biztatásának hatására fejlesztette tovább balkezes zongoratudását. Több alkalommal is együtt koncertezett Liszt Ferenccel, európai hangversenykörútjainak egy-egy állomáshelyén;

 

 160 éve született Antos Károly (Divišov, 1854. június 4. – Körmöcbánya, 1927. február 5.) karnagy és zeneszerző karnagy. Antos Kálmán orgonaművész, zeneszerző, karnagy apja. Prágában tanult, Grazban és Bécsben dolgozott. 1875–1881 között Veszprémben az egyházmegye orgonistája és helyettes karnagya. 1881- től 1923-ig Körmöcbányán a vártemplom ének- és zenekarának karnagya, valamint a gimnázium zenetanára;

 

Böhm Gusztáv (Pest, 1854. június 14. – Újpest, 1878. június 23.) a Nemzeti Színház opera-rendezője, tanár;

 

Margitai József /született: Majhon József (Cserencsóc, 1854. március 9. – Budapest, 1934. június 6.) állami képzőintézeti igazgató. Iskolai tanulmányait végezve, megszerezte a képesítést az elemi (1874), a polgári iskolai tanítóságra (1875) és a zenetanárságra (1879). Működését, mint községi tanító 1873-ban Csáktornyán kezdte, hol 1879-ben állami képzőintézeti tanár és 1890-ben igazgató lett;

 

 155 éve született Arányi / Goldberger/ Dezső (Szatmárnémeti, 1859. augusztus 18. – Pesterzsébet, 1923. január 25.) operaénekes-tanár;

 

Györgyné Fischer Zsófia (1859 ?–1905) operaénekes-tanár;

 

Barna Izsó (Budapest, 1859. május 8. – Budapest, 1944) zeneszerző, karnagy, zenetanár. Több nagy vidéki színházban, így Aradon, később a budapesti Városligeti Színházban lett karnagy;

 

Beleznay Antal (Jászberény, 1857. január 13. – Nagyvárad, 1915. szeptember 26.) karnagy, zeneszerző, zenetanár. Jászberényben tanító (1870-es évek–1888), majd a nagyváradi polgári iskola tanítója (1888–1897), a nagyváradi főszékesegyház karnagya (1897–1915). Pályája elején, Jászberényben országos hírű dalkört (Palotásy Dalárda) vezetett (1878–1888), majd Nagyváradra kerülve elsősorban zeneszerzéssel foglalkozott. Több kiadást megélt iskolai énekgyűjteményt állított össze, ill. alapvető fontosságú, az alap- és középfokú ének- és zeneoktatásban nélkülözhetetlen tankönyveket, egyéb segédkönyveket írt és szerkesztett;

 

Brück Gyula (Nagykőrös, 1859. augusztus 20. – Debrecen, 1918. szeptember 9.) zeneszerző-tanár. Fontos műve: Zenei alaktan (Zeneköltészettan.) a klasszikus mesterek műveiből és a magyar zeneirodalom jelesebb termékeiből, valamint a magyar népdalokból vett számos – a szöveg közé nyomott – példával. Zeneiskolák, tanítóképzők és a magántanulás számára;

 

Csikai Gyuri (Torda, 1859 –) karmester. Salamon János országos hírű zenekarának a tagja, később a karmestere lett. Zenetanítással is foglalkozott;

 

Gokler Antal ( Zsomboly, 1859–) pedagógiai és zenei író. Középiskoláit Vásárhelyen végezte. A Temesvári Magyar Dalárda karnagya, a Romániai Magyar Dalosszövetség főkarnagya;

 

Franek Gábor (Trubek [Csehország], 1859. december 12. – Győr, 1930. február 9. ) zeneszerző, orgonista, tanár. Prágában tanult, majd zenei tanulmányait Berlinben folytatta. 1881-ben került Veszprémbe, ahol először brácsás, majd másodorgonista lett. 1884-ben karmesternek nevezték ki Pancsován (Szerbia), ahol 1890-től ő vezette a Magyar Dalkört. 1894-ben elnyerte Győrött a székesegyházi karnagyi állást. A Győri Ének- és Zeneegyleten belül létrehozta a filharmóniai osztályt. Igazgatója volt a Győri Ének- és Zeneegylet zeneiskolájának, karnagya az egylet énekkarának,

 

Gokler Antal (Zsombolya, 1859 –) pedagógiai és zenei író;
 Kalár (Kinter) Károly (Pest, 1859. szeptember 7. –) zongoratanár, orgonista. Pedagógiai munkája: Zeneelmélet a nemzeti zenede előkészítő, első, második és harmadik osztálya részére példákkal és írásbeli gyakorlatokkal (1894);

 

Major J. Gyula (1859 –)zeneszerző, tanár;

 

Reich Irma (Széppatak, 1859. március 14. – Prága, 1930. július 5.) operaénekes-tanár;

 

Turolla Emma (1859–?) operaénekes-tanár;

 

Veres Sándor (Hejőcsaba 1859. április – Rákospalota, 1913. szeptember 30.) operaénekes, tanár;

 

Vikár Béla (Hetes, 1859. április 1. – Dunavecse, 1945. szeptember 22.) etnográfus, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja folklorista, a La Fontaine Társaság elnöke, az országgyűlés jegyzője. A Kalevala műfordítója. Már az 1870-es évek végétől népmesék és népdalok szövegeit jegyezte le gyorsírással. 1896 karácsonyán Borsod vármegyében kezdte el –Európában egyedülálló módon – fonográfra rögzíteni a népdalokat. Bartók Béla jegyezte le fonográffelvételeit. 1900-ban a Párizsi Világkiállításon megrendezett Ethnográfiai Kongresszuson ismertette módszereit és eredményeit. A nemzetközi etnográfia is számon tartotta ettől kezdve. Gyűjtései során mintegy hétezer dalt rögzített. 1911-ben választották be a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjainak sorába. Leghíresebb a finn eredetiből fordított Kalevalája;

 

145 éve született Béres Mimi (1864-1946) operaénekes-tanár;

 

Eckhardt Antal (1863-1864? – Keszthely, 1932. október 18.) tanár, zeneszerző, karnagy. Pályáját katonazenészként kezdte, másodkarmestere volt az 52-es bakák zenekarának. Az 1890-es években a pécsi püspöki tanítóképző intézetben tanított éneket, majd hegedűmesterként, egyúttal a Pécsi Dalárda karnagyaként is dolgozott. 1909-1919 között a keszthelyi premontrei gimnázium ének- és zenetanítója volt. Keszthelyi működése során művészi színvonalra emelte a templomi zenét. Megalakította a Keszthelyi Ének és Zene Egyletet, amelyben összefogta a város zenei társadalmát. Karnagya volt a Keszthelyi Iparosok Dalkörének. Orgonatudományáról ismerték szinte az egész Dunántúlon. Szárnykürtre;

 

Hodossy Béla (Kerca, 1864. január 3. –1943) tanítóképző-intézeti tanár. 1889- ben tanítóképző tanári képesítést szerzett a nyelv- és történettudományi szakcsoportból és a zenéből; ugyanez évben a sárospataki állami tanítóképzőhöz került zenetanárnak. Foglalkozott a magyar zene törvényeivel, ritmusával és a magyar zenetudomány irodalomtörténetével is;

 

Komáromi Mariska (Miskolc, 1864. június 3. – Pécs, 1936. október 23.) magyar operaénekesnő, tanár;

 

László Árpád (Módos, 1864. december 14. – Marosvásárhely, 1960. szeptember 23.) magyar zeneszerző, zenepedagógus és zenekritikus. Zenepedagógusként a Caland-Breithaupt-módszert saját tapasztalataival egészítette ki; tevékenységét George Enescu is sokra értékelte;

 

Léh Jakab (Szentfülöp, 1864. április 28. – Szeged, 1944. szeptember 4.) kántor, karnagy. 1882: Újvidéken kántor, 1893: megszervezte a Cecília énekkart, mely megszűntéig (1944) a Délvidék legrangosabb énekkara volt;

 

Murka Gáspár (Szeged, 1864 – 1902) cigányprímás-helyettes;

 

Pásztory Pálma (1884–1960) hegedűművész-tanár.

 

Pintér József (Albertirsa, 1864–1893) cimbalomművész, tanár;

 

Ritter Lőrinc (Máriacell, 1864. március 28. – Veszprém, 1941. március 28. ) székesegyházi orgonista és karnagy. Bécsben orgonát és zeneszerzést tanult, 1879-ben államvizsgát tett. 1884-től a veszprémi székesegyház orgonistája, 1910 után karnagy, megtartva orgonista tisztségét is. 1917-től két évtizedig a városi zeneiskolában zongorát tanított. Hornig Károly püspök engedélyével 50 évig volt a veszprémi zsinagóga orgonistája. Munkásságának 50 éves jubileuma alkalmából XI. Pius pápától Pro Ecclesia et Pontific érdemkeresztet kapott;

 

Stoll Károly (Pest, 1864 – Budapest, 1922. január 27.) zeneszerző, tanár, énekes és rendező;

 

Sztojanovics Jenő (Pest, 1864. április 4. – Budapest, 1919. január 28.) bárzongorista, dómorgonista, zenekritikus, polgári iskolai igazgató, zeneszerző, karnagy, orgonaművész, zenepedagógus; a Szent István-bazilika első karnagya, ének- és zenekarának megszervezője, a Mátyás-templom karnagya, az elemi iskolai énekoktatás hazai megalapozója; a Székesfővárosi Énekkar megalapítója és vezetője, a Magyar Zenészek Országos;

 

 135 éve született Beck Vilmos (Pest, 1869. február 19. – Chicago, 1925. december 1.) operaénekes-tanár;

 

Bodó Alajos (1869 – 1931) zeneszerző, zongoraművész-tanár;

 

Déri Jenő (1869 –1942) operaénekes-tanár;

 

Diósy Béláné / Händel Berta/ (Újpest, 1869. szeptember 30. – Budapest, 1927. augusztus 1.) operaénekes-tanár;

 

Kéry Gyula (Buda, 1869. augusztus 3. – Budapest, 1919. február 22.) újságíró, író, zeneszerző. 1890–92-ben a Pécsi Figyelő, 1892. máj.–nov.-ben a Győri Hírlap, 1892–93-ban a Pécsi Napló segédszerkesztője, 1893–94-ben a Budapesti Hírlap munkatársa. 1895-ben megindította a Művészeti Lapokat;

 

Kun László (Sarkad, 1869. augusztus 18. – New York, 1939): karmester, cimbalomművész-tanár és zeneszerző. 1895-ben a kolozsvári Nemzeti Színház, 1896-ban a budapesti Nemzeti Színház karmestere. 1897–1908 között a Vígszínház karnagya. 1901-től a Zeneakadémia tanára. 1909-ben ismét a Nemzeti Színháznál működött, mint karmester;

 

Küzdő Viktor (1869–?) hegedűművész-tanár.

 

Márkus Dezső (1869 –1948) magyar karmester, tanár. Különböző prózai színházaknál kezdte pályáját, majd 1895-ben az Operaház korrepetitora lett. Három évvel később a prágai Német Színházban kezdte operadirigensi pályafutását. Működött Amszterdamban, majd a budapesti Operaháznál, végül 1911-ben ő lett a Népopera, később Városi Színház főzeneigazgatója. Ebben a minőségében éveken keresztül vezette a második budapesti dalszínházat;

 

Pazeller Jakab /Jacob Pazeller/ (Baden bei Wien, 1869. január 2. – Budapest, 1957. szeptember 24.) zeneszerző, karmester, zenetanár. 1895-ben a bécsi Carl Theater karmestere lett. 1896-tól katonakarmester volt Aradon, majd Herkulesfürdőn. 1903-ban komponálta a Herkulesfürdői emlék című keringőjét. Ennél is ismertebb dala az „Akácos út”, amelyet szintén a herkulesfürdői promenád ihletett;

 

Poldini Ede (Pest, 1869. június 13. – Vevey, 1957. június 28.) zeneszerző és zongoraművész;

 

Vasquez de Molina grófné, sz. Ucelli Italia (Trieszt, 1869. március 24. – ? , 1945): operaénekes-tanár. 1890-ben az Aida címszerepében lépett fel először. 1912-ben a budapesti Operaház magánénekese. 1917-ben örökös tag, 1932-ben tiszteletbeli tag lett,

 

 140 éve született Adorján Jenő (Nagykároly, 1874. március 24. – Gödöllő, 1903. szeptember 18.) hegedűművész-tanár, zeneszerző. Dolgozott Párizsban, Lübeckben, majd a düsseldorfi operában és városi zenekarban, mint koncertmester. Hegedűdarabokat és gyakorlatokat komponált;

 

Balázs Árpád, medgyesi (Kolozsvár, 1874. november 16. – Budapest, 1941. március 23.) zeneszerző, tanár, dalköltő;

 

Dr. benyói és urbanói gróf Benyovszky Rudolf (Nagylég, 1874. szeptember 29. – Nagylég, 1955. december 25.) jogász, nagybirtokos, hegedűművész, zeneszerző, hangszerkészítő, festő. 11 évesen már egy jótékonysági koncert szólóhegedűse volt. Később mestere, Hubay Jenő jubileumi koncertjén is játszott. A zeneszerzésbe is belevetette magát, ezen a téren Weiner Leó tanítványa volt, több szerzeményét a pozsonyi rádió is közreadta. Tanulmányozta az olasz hegedűket, főleg a Stradivarit, sőt otthonában saját maga is készített hegedűket, szám szerint 24-et ;

 

Berkovits Lajos (1874–) hegedűművész, tanár;

 

Gyenes Izsó (Szepsi, 1874. július 8. – Budapest, 1961. augusztus 27.) hegedűművész, pedagógus. Már tizenkét éves korától katonai, majd színházi zenekarokban működött. Egyik alapítója volt az Orsz. Magy. Zeneszövetségnek (1901. okt. 8.). Kaposváron vonósnégyes-társaságot, zenekart szervezett. Akkor létesítette a Harmónia Zenemű és Hangszer Vállalatot, amely hangversenyek és operaelőadások rendezésével nyolc évig vezető szerepet játszott Kaposvár és Somogy megye kulturális életében. Késő öregségéig zenepedagógusként működött Győrött, Budapesten, Balassagyarmaton. Sokat tett a süket és nehezen nevelhető gyermekek zeneoktatása érdekében. Ehhez új hangjegyírási formát dolgozott ki és feltalálta „a vonóshangszerre szerelhető kéztámasztót”. Eredményeit szaklapokban, folyóiratokban megjelent cikkekben és tanulmányokban ismertette;

 

Lichtenberg Emil (1874 - Budapest, 1944. december 6.) karnagy. 1902-től 1907-ig az Operaház korrepetitora. 1907-től 1925-ig karmestere volt 1908-ban megalapította a Budapesti Ének- és Zenekar-egyesületet, s ezzel Bach, Händel és az oratórium-stílus kultuszának magyarországi kezdeményezője lett; évrőlévretöbb oratóriumot mutat be, gyakran saját bevezető előadása kíséretében. Számos opera- és hangverseny-ismertetést írt. Munkásságának súlypontját mégis mindvégig a vokálszimfonikus zeneirodalom hazai terjesztése adta. E célja megvalósítása érdekében már 1908-ban megalakította a Magyar Nők Karegyesülete, majd 1910-ben a Budapesti Karegyesület elnevezésű éneklő közösségeket;

 

Mambriny Gyula (Budapest, 1874. február 23. – Budapest, 1928. január 16.) hegedűművész és pedagógus.1907-től a budapesti Zeneakadémia tanára volt (1922-től a hegedű-tanárképző vezetője);

 

Pécsi /Prichystal / József (Biskupitz, 1874 – Budapest, 1958) karmester, zeneszerző. Kezdetben katonakarmester, később a MÁV, illetve a Vasutas Szakszervezet központi zenekarának vezetője és országos főkarnagya. Számos zeneműve közül a leghíresebb a fagottra, klarinétra és zongorára épülő etűdje, a  „Dörmögő Dömötör Istók gazda udvarán”, amely évtizedekig volt a TV esti meséjének a szignálja;

 

Saja Sándor (Öcsöd, 1874. – ?) erdélyi magyar kántortanító, ének- és zenetanár, karnagy. A debreceni tanítóképző elvégzése után (1893) a budapesti Zeneakadémián szerzett tanári oklevelet magánnövendékként (1912). 1893-tól Szatmárnémetiben református kántortanító, majd egy évtizeden át a szatmárnémeti Református Főgimnázium ének- és zenetanára, ugyanakkor a helybeli Református Énekkarnak és az Iparos Otthon Dalkörének karnagya, 1929-től a Romániai Magyar Dalosszövetség egyik országos karnagya. Kis Choralkönyvet adott ki az erdélyi református énekeskönyv új dallamaihoz (Kolozsvár, 1923);

 

Seprődi János (Kibéd, 1874. augusztus 15. – Kolozsvár, 1923. március 6.) erdélyi magyar zenetörténész, folklorista. zenepedagógus, zenetörténész, folklórkutató. 1904-től haláláig a kolozsvári református gimnázium tanára. Úttörő népzenegyűjtői munkássága Kodály Zoltán és Bartók Béla tevékenységét néhány esztendővel megelőzve indult. Régi zenei emlékeink feltárásával, a ref. egyházi ének archaikus dallamvilágának kutatásában és népszerűsítésével éppúgy érdemes munkát végzett, mint a székely népdalok gyűjtésével és művészi feldolgozásával, a magyar népdal történelmi rétegeződésének vizsgálatával;

 

Szeghő Sándor (Budapest, 1874. február 8. – Budapest, 1956. augusztus 3.) karmester, zeneszerző.1904-től katonakarmesterként működött, 1905-ben Vavrinecz Mór karnagysága idején a budapesti Mátyás-templom orgonistája volt. 1919-től a Budai Dalárda karnagya lett;

 

Székely Arnold (Budapest, 1874. november 6. – Montréal, 1958. szeptember 24.) zongoraművész, pedagógus. 1907-től lett a Zeneakadémia (zongora, módszertan) tanára, majd 1920-tól 1939-ig a zongoratanárképző vezetője. Zongoristaként itthon és külföldön is több sikeres koncertet tartott. 1939-ben, hatvanöt éves korában nyugdíjazták, ám ezután is dolgozott: a Fodor zeneiskola tanáraként. 1948-ban Párizsban tartott zenepedagógiai előadást. 1951-ben Kanadában telepedett le, és ott is tanított, sőt, – idős kora ellenére – még előadóművészként is fellépett;

 

Vargha Viktor (Devecser, 1874 –?) hegedűművész-tanár, karmester. A Székesfővárosi Magyar Zeneiskolában kezdett tanítani, az 1. világháború éveiben katona, 1918 után hegedűtanfolyamok vezetésével bízták meg. Számos európai hírű művész tanára volt. A két háború között a Vígszínház és a Székesfővárosi Zenekar hangversenymestere, első hegedűse a Budavári Koronázó Főtemplom és a Szent István Bazilika zenekarának. 1940-ben, a Budapest Székesfőváros Vörösmarty Mihály Községi Gimnáziumból ment nyugdíjba;

 

Vincze Zsigmond (Zombor, 1874. július. 1.–Budapest, 1935. június 30.) karmester, zeneszerző. A Budapesti Zenekedvelők Egyesületének iskolájában tanult. Pályáját Debrecenben kezdte. Énekesek zongorakísérőjeként hangversenyezett. 1894-től az Operaház zenekarának koncertmestere volt. 1898-tól Komjáthy János, 1901-től Krecsányi Ignác társulatánál karmester. 1903-tól haláláig a Király Színház tagja – kivéve az 1928–1930 közötti szegedi szerződést;

 

Zsedényi Aladár, teljes nevén: Zsedényi Aladár Ernő (Szabadka, 1874. július 18. – 1934 és 1941 között) tanító, hírlapíró és zeneszerző, tanár;

 

 125 éve született Árvai József ( Sümegmihályfa, 1879. március 9. –  Veszprém, 1953. május 28.) cigányprímás;

 

Császár Mihály (Pápa, 1879. január 18.  –  Budapest, 1926. szeptember  5.) tanár, műfordító, zeneszerző, művelődéstörténész. Zeneszerzőként több misét, egyházi éneket és kísérőzenét szerzett. A magyar művelődés története c. összefoglaló műve kéziratban maradt;

 

Farkas Imre (Debrecen, 1879. május 1. – Budapest, 1976. március. 25.): költő, operettíró, zeneszerző, zenetanár;

 

Felhő Rózsi Vidos Dánielné (1879  – 1963) énekmnűvész-tanár;

 

Gábor József (Balassagyarmat, 1879. május 14. – Illéspuszta/ Iliasov, 1929) operaénekes, színész, rendező, tanár. Az I. világháború körüli évtizedek egyik legjelentősebb magyar énekese, majd énektanára volt. Tanítványai közül megemlítendő Pataky Kálmán (1896-1964) személye, aki a XX. század egyik legnevesebb magyar tenoristája volt;

 

Geszler Ödön (Budapest, 1879. május 4. –  Budapest, 1959. december 25.) zenetanár, zeneiskolai igazgató, zeneszerző, zenei író. 1909: a székesfővárosi Közép- és Felsőfokú Zenetanfolyam énektanára, 1912: a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola, a Német u. polgári fiúiskola és a Nemzeti Zenede tanára, 1917-19: a Pesti Napló zenekritikusa is. 1922-43: nyugdíjazásáig ig., 1923: a székesfővárosi zenetanfolyamok szakfelügyelője;

 

Novák Károly (Budapest, 1879 – Budapest, 1979) karnagy, zeneszerző, tanár. 1910-16 között saját zeneiskoláját vezette; 1914-18-ban a Ludovika Akadémia ének- és zenetanára volt. 1900-tól karnagyként a Tungsram Dalkört, a Pamutipar Rt. Dalkörét, az Országos Postaaltisztek Dalkarát, a Sennefelder Dalkört, stb. vezette;

 

Sziklai Szeréna (Budapest, 1879. január 2. – ?) operaénekes-tanár;

 

Szoyer Ilona / Soyer Ilona / (Debrecen, 1879. július 24. – Budapest, 1956. február 2.) opera-énekesnő, tanár. A színpadtól visszavonulva énektanítással foglalkozott;

 

Tessényi Margit (1879-1957) zongoratanár, zenei szakíró;

 

Vagyon Géza (1879  –  1932) zeneszerző-tanár;

 

 130 éve született Balázs Béla / eredeti nevén Bauer Herbert/ (Szeged, 1884. augusztus 4. –  Budapest, 1949. május 17.) költő, író, filmesztéta, filmrendező, filmfőiskolai tanár. A 20. századi magyar kultúra egyik jeles egyénisége, akinek műveinél is jelentősebb szellemi hatása – többek között – a barátaira (Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lukács György, Fülep Lajos, Hauser Arnold, Mannheim Károly) és a filmesztétikára;

 

Beck X. Ferenc (Budapest, 1884  –) énektanító, zeneszerző;

 

Bodon Pál (Horka, 1884. augusztus 7. – Soltvadkert, 1953. február 12.) zeneszerző, zenepedagógus. Segédkezett Bartók és Kodály népdalgyűjtésében. 1910-től a kecskeméti városi zeneiskola igazgatója. Pedagógiai munkássága mellett komponált és neves szerzők műveit hangszerelte. 1937-ben Kodály Háry János-partitúráját kiszenekarra hangszerelte át. 1949-ben vonult nyugalomba. Halála után jelent meg Az intonálás iskolája népzenénk énekkari gyakorlata és a fizika tükrében c. munkája (Bp., 1953);

 

Budanovits Mária (Szabadka, 1884. augusztus 12. – Budapest, 1976. május 7.) énekesnő-tanár;

 

Csányi Mátyás (Szeged, 1884. december 6. – Arad, 1962. március 6.) romániai zeneszerző, zenetanár, színházi karmester;

 

Gajári István (Budapest, 1884. november 22.  – Budapest, 1939. február 12.) újságíró, zeneszerző;

 

Győri Emil / Álnevei: Traian Cornea, André Durois, Henry F. Clark, Boris D. Sibleff, Pueblo del Cazartos, Irwing Berlin. / (Temesvár, 1884. július 30. – Bukarest, 1941. március 2.) erdélyi magyar zeneszerző, tanár, szövegíró, színműíró. Angliában kezdett zeneszerzéssel foglalkozni. A két világháború között egyike a legsikeresebb operett-, táncdal-, sanzon- és nótaszerzőknek;

 

Haselbeck Olga (Budapest, 1884. február 19.– Budapest, 1961. október 16.) operaénekes-tanár;

 

Horváth Dezső (Tótkomlós, 1884. szeptember 5. – Budapest, 1968. április 15.) zongoraművész-tanár, zeneszerző. Vidéki városokban hangversenyezett. Érdemeket szerzett Chován Kálmán- és Erkel Ferenc-relikviák gyűjtésével;

 

Keéri-Szántó Imre (Budapest, 1884. január. 12. – Budapest, 1940. február. 22.) zongoraművész és pedagógus. 1912–1919-ben a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola tanára és a fővárosi zenetanfolyamok szakfelügyelője. 1918-tól haláláig zongoratanár a Zeneművészeti Főiskolán;

 

Kilényi Ede / Edward/, id. (Békés, 1884. január 25. – Tallahassee, USA, 1968. augusztus 15.) hegedűművész, zeneszerző, zenepedagógus. 1930-tól főleg Hollywoodban működött és filmzenét írt. Több hegedűművet, egy vonósnégyest, színpadi zenét is komponált. Gershwint is tanította;

 

Péterfi István dr. (Fegyvernek, 1884. július 21. – Budapest, 1962. május 9.) újságíró, zenekritikus. 1953-tól haláláig a Zenei Alap vezetője;

 

Pikéthy Tibor (Komárom-Újszőny, 1884. március 28. – Vác 1972. július 21.) zeneszerző, karnagy, orgonaművész. Előbb Pannonhalmán, később Ravazdon, majd 1915-től Vácott lett tanító. Ez utóbbi városban a püspöki székesegyház karnagya és orgonistája tisztet is betöltötte. Itt jelent meg könyve 1916-ban Schubert (Franz) és emlékei Magyarhonban címmel. 1946-ban egyházzenei igazgató lett. Néhány évig a Nemzeti Zenedében is tanított. Nevéhez fűződik az első állami támogatású zeneiskola alapítása Vácott, ahol igazgatóként zeneelméletet és összhangzattant oktatott. Tiszteletére a váci Zeneművészeti Szakközépiskola 2004-ben felvette a nevét;

 

Pilinszky Zsigmond (Budapest, 1884. május 5. – Budapest, 1957. december 9.) énekművész-tanár;

 

Schwalm Ferenc (1884-1944) zenekari nagybőgőművész-tanár. 1928-tól a Filharmóniai Társaság zenekarának tagja.1924-től tanított a Zeneakadémián;

 

Szamosi Elza (1884-1924) operaénekes-tanár;

 

Szendrei Alfred [Aladár] (Budapest, 1884–1976) karmester, zeneszerző, zenetanár;

 

Szendrei Árpádról (családi neve eredetileg Shatz), az 1884-ben Budapesten született és 1976-ban Los Angelesben elhunyt orgonaművészről, karmesterről, zeneszerzőről és zenetudósról csak német, vagy angol nyelven található információ a neten, ld. lent:

 

Visó Márk (Felsővisó, 1884 –?) énekművész-tanár. Számos hangversenyt adott Budapesten és vidéken is. 1906-tól tagja volt az Operaház énekkarának. Neve szerepel az OMIKE zenekarának és énekkarának névsorában;

 

 125 éve született Ada Adrienne (Budapest, 1889 – ) énekesnő, tanár;

 

Balabán Imre (Budapest, 1889. december 26. – Budapest, 1947. május 16.) biztosítóintézeti vezérigazgató, a magánbiztosításügy szakértője, zongoratanár, zongoraművész és népzenegyűjtő. 1913-ban elvégezte az aacheni technikai főisk. biztosítási tanszakát.  Mint muzsikus az igazi magyar népdal és a modern zene propagálásában szerzett érdemeket. 1910-ben végezte el a Zeneművészeti Főiskola zongora- és zeneszerzési tanszakát. Tanárai között volt Bartók Béla. Ugyanebben az évben a reichenbergi színház karmestere. 1911–12-ben a Fodor Zeneisk. tanára. 1911-ben titkára az akkor megalakult Új Magyar Zene Egyesületnek (UMZE). 1910–14 között részt vett a Bartók Béla és Kodály Zoltán kezdeményezésére megindult népdalgyűjtésben, főként Kolozs és Hunyad vm.-ben. Mint zongoraművész elsőnek játszotta Mo.-on Debussy műveit. 1923-ban átvette az UMZE vezetését. 1945-ben az újjáalakult UMZE elnökévé választotta;

 

Bányay Aladár (Nagybecskerek, 1889. január 20. – Budapest, 1973. június 5.) zeneszerző, zenetanár;

 

P. Budanovits Mária /Budánovits/ (Szabadka, 1894. augusztus 12. – Budapest, 1976. május 7.) operaénekesnő, tanár, az Operaház örökös tagja, Palotay Árpád operaénekes, rendező felesége. voltA Zeneakadémián tanult, tanárai Maleczky Bianka és Anthes György – voltak.  Nyugdíjaztatása után énekpedagógiával is foglalkozott, tanítványai dicsérték szakmai felkészültségét.

 

Diskay József  (Tapolca, 1889 – Los Angeles, 1960. június  6.) operaénekes. 1929-től Hollywodban a hangosfilm egyik első énekes sztárjaként élt és dolgozott. A pittsburgi rádió egyik vezetője volt, egy időben énekiskolát is fenntartott;

 

Farkas Sándor (1889 –) operaénekes, tanár;

 

Gábriel Ferenc (Budapest, 1889. január 2. – Budapest, 1968. május 29.) hegedűművész, főiskolai tanár. Négy évet töltött Dessauban a Hofoper koncertmestereként. Hazatérése után másodhegedűs a Hubay-vonósnégyesben. 1922–1959 között a Zeneművészeti Főiskolán a hegedűtanszakon és kamarazenét tanított; egy ideig a vonós-főtanszakot vezette. Működése a magyar hegedűpedagógia terén nagy jelentőségű. Világhírű tanítványai közé tartozik Martzy Johanna és Varga Tibor;

 

Gervay Erzsi (Budapest, 1889. március 7. – Budapest, 1971. január 14.) operaénekes, tanár;

 

Hanák Árpád (1889 – 1941) zongoraművész, zenetanár. 1910-től 1920-ig a pécsi zenei élet irányítója volt, mint művész és pedagógus. 1920-tól a Fodor Zeneiskola tanára;

 

Hilbert Janka (Budapest, 1889. január 1. – Budapest, 1957. április 1.) énekművész, tanár;

 

Kiss Angyal Ernő (1899-1968) zeneszerző, korreepetitor-tanár;  Koch Lajos (Budapest, 1889. október 8. – Budapest, 1977. december 25.) magyar könyvtáros, zene- és színháztörténész, tanár;

 

Láng Erzsébet / Kecskeméti Pálné / (1889. december 14. –Washington, 1959. november 23.) csembalóművésznő. 1908-1911-ig Bartók Béla zongoristatanítványa Budapesten, 1943-1945 között pedig Bartók legszűkebb baráti köréhez tartozott New York-ban;

 

Lányi Viktor (Rákosfalva, 1889. augusztus 8.– Brüsszel, 1962. október 22.) zeneszerző, író, műfordító. Kitűnő prozódiával, magas színvonalon fordított le számos operát magyarra. Fordításai közé tartozik a teljes Tetralógia (Wagner: A Nibelung gyűrűje); a Parsifal (Wagner), a Falstaff, A végzet hatalma, a Don Carlos (Verdi) stb., a Turandot (Puccini);

 

Maleczky Bianka (Budapest, 1889. január 14.–Budapest, 1946. május 14.) operaénekes, zeneakadémiai tanár. 1912–1925 között az Operaház magánénekesnője volt, 1921-től tanított a budapesti Zeneakadémián;

 

Németh Mária (Körmend, 1889. március 13. – Bécs, 1967. december 28.) operaénekes, tanár;

 

Rezik Béla (Arad, 1889 – 1973. december 6.) énektanár, karnagy. A Zeneművészeti Főiskolán 1910-ben középiskolai ének-zenetanári oklevelet, a Nemzeti Zenedében 1914-ben pedig végbizonyítványt szerzett. 1911-től a budapesti II. kerületi Állami Főreál iskola /1938-tólToldy Ferenc Gimnázium/ énektanára. 15 évig a budavári Mátyás-templom szólóénekese és a Székesfővároisi Énekkar korrepetitora. A Palestrina Kórus alapító tagja és 7 évig főtitkára. A budapesti III. kerületi Törekvő Dalkar, a Csepeli Papírgyári Dalkar, a Goldberger-gyári és a Süss-gyári Dalkar karnagya;

 

 120 éve született Anday Piroska, Rosette Anday (1894. december 22. – Bécs, 1977. szeptember 8.) operaénekesnő, tanár;

 

Braun Dezső (Temesvár, 1894. április 27. – Temesvár, 1940. február 15.) romániai magyar zenekritikus, zenetanár;

 

Farkas Márta (Balassagyarmat, 1894. márc. 25. – ) hegedűművésznő. Farkas Ferenc pusztavérti (Komárom megye) földbirtokos, tb. megyei főjegyző, Nógrád megyei ny. aljegyző leánya. (Anyja: Burány Mária). Kisgyermekkorában feltűnt rendkívüli tehetségével, 9 éves korától a Zeneakadémián tanult, Hubay Jenő tanítványaként 1910-ben végzett, 1914-ben művészi oklevelet nyert. Tehetségéről a sajtó elragadtatással írt. Több hazai és külhoni turné után hároméves Észak-Amerikába szóló szerződést kapott, de a világháború kitörése megakadályozta utazását, jelentősen befolyásolva nemzetközi pályafutását. Itthon, 1923-ban volt mesterével, Hubay Jenővel adták elő Bach kettős versenyét frenetikus sikerrel;

 

Fenyves Jenő (Budapest, 1894 –) karmester, zeneszerző, zenetanár;

 

Gilányi Mór z zeneíró 1894

 

Fodor Kálmán (Naszály-Billegpuszta, 1894. március 21. – Győr, 1961. március 30.) énektanár, orgonaművész. Tanítói oklevelét 1913-ban szerezte meg a Dunántúli Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházkerületi Soproni Tanítóképző Intézetben. Másodtanító Somlószőlősön 1913–1914-ben. 1914-től Rozsnyón kántortanító. 1923-ban a győri evangélikus iskola énektanítója és a gyülekezet kántora. 1925–26-ban a Győri Evangélikus Iskolaigazgatója. Újjászervezte és vezette az egyházi énekkart és az iskolai gyermekkórust. Tervei szerint építette át 1926-ban a pécsi Angster-cég a győri evangélikus öregtemplom orgonáját. Hosszabb ideig orgonistája volt a Kossuth utcai neológ zsinagógának is. Vezette az Iparos Dalkört, később a Richards gyár énekkarát. Az iskolák államosítása után rövid ideig kántori szolgálatot végzett. 1952-től 1957-ig a Győri Állami Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatója;

 

Gstettner Alice / Molnár C. Pálné / (Korneuburg, Ausztria, 1894. október 15. – Budapest, 1978. március 9.) énektanár.1949–1958 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított. Német származása ellenére az olasz módszerrel oktatott: ragaszkodott ahhoz, hogy tanítványai az elvégzett anyagot magyar és eredeti szöveggel egyaránt elsajátítsák. Nyugdíjba vonulása után ismét magánúton tanított;

 

Krausz Mihály (1894 –) zeneszerző, tanár;

 

Herz Ottó (Eperjes, 1894. december 31. – New York, 1976. január 5.) zongoraművész, kiváló kamarazenész és zongorakísérő. Elsősorban, mint zongorakísérő vált világhírűvé, de közreműködött számos kamarazenekari hangversenyen és szonátapartnere volt sok hegedűsnek és csellistának. A két világháború között számos magyarországi Bartók- és Kodály-koncert közreműködője volt. 1933-tól 1938-ig a Fodor zeneiskolában tanított;

 

Katona Jánosné Benkő Anna (Hévíz, 1894. május 29. – Budapest, 1963. november 6.) énekes-tanár. A galgahévízi népi együttes egyik alapító és szervező tagja;

 

Kígyósi Árpád (Budapest, 1894. február 11. –) zenetanár, kottaszerkesztő, közreadó (Fodor Zeneiskola, Budapest, Kígyósi Zeneoktatói Munkaközösség);

 

Klafszky Henrik (Sásony, 1894. április 13. – Sopron, 1990. december 10.) karnagy, zenepedagógus, banktisztviselő. 1945 után részese volt a soproni zenei élet újjászervezésének. A szimfonikus zenekar tagjaként szívügyének tartotta Sopron egyházzenei életének feltámasztását, templomokban is muzsikáltak. 1952-ben Klafszky a postás zenekart vezényelte, Petőházán 10 évig vezette a zeneiskolát. 1949-ben a banktól nyugdíjba vonult. 1963-tól szerepelt a Soproni Ünnepi Hetek zenei programjain, tanított a zeneiskolában, játszott a szimfonikus zenekarban;

 

Koudela Géza (Kalocsa, 1894. március 25. – Budapest, 1939. június. 21.) pap, zeneszerző, hitoktató, egyházzenei igazgató, pápai kamarás. 1920: átment az esztergomi főegyházmegyéhez hitoktatónak. 1928: az Egyetemi templom karnagya és a KPI énektanára. 1928-39: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyházzenei tanszakának tanára. Az Országos Liszt Ferenc Társaságnak 1933- tól ügyvezető igazgatója, 1934-től alelnöke, a Muzsika társszerkesztője;

 

Kövesdi Rezsőné, Braun Gina (Pécs, 1894. február 2. – Budapest, 1989. március 3.) zongoraművész-tanár. 1915-ben, 21 éves korában diplomázott Szendy Árpádnál, Liszt Ferenc tanítványánál. Tanulmányai befejeztével a Fodor zeneiskolában tanított. Kísérő- és kamaramuzsikusként koncertezett Telmányi Emillel és Hubay Jenővel;

 

Léner Jenő (Szabadka, 1894. június 23. –New York, 1948. november 29.) hegedűművész, a nevét viselő vonósnégyes alapító primáriusa. Az Operaház zenekarának tagja, majd Smilovits Józseffel és Hartman Imrével triót alakított, melyet később Róth Sándor bevonásával vonósnégyessé bővített. A vonósnégyes, mely sokat köszönhetett Weiner, Leó vezető irányításának, 1919- ben Szegeden mutatkozott be. Bécsben 1920-ban játszottak először és még ebben az évben Olaszországban tettek hangversenykörutat, majd Ravel meghívására Párizsban léptek fel. 1923-ban Angliában telepedtek le. Évenként mintegy 120 koncerten játszottak. Európán kívül 1929-ben és 1930-ban New Yorkban szerepeltek, majd beutazták az egész USA-t és Kanadát is. 1935 – 36 nyarán Svájcban, 1937 nyarán Angliában kamarazene-kurzust tartottak;

 

Id. Magyari Imre (Debrecen, 1894. szeptember 10. – Budapest, 1940. április 27.) ) korának egyik leghíresebb prímása volt;

 

Maleczky Oszkár (Budapest, 1894. február 6 – Budapest, 1972. február 22.) operaénekes, tanár. Harminc éven át, 1932-1962-ig tanított a Zeneakadémián éneket és színpadi játékot;

 

Mészáros Anna, Bodonyi Lászlóné (Újpest, 1894. június 26. – Budapest, 1977. június 12.) zongoraművész-tanár. Rövid ideig a Nemzeti Zenedében tanított, majd átvette édesanyjának, magán zeneiskoláját. Ez élete végéig fönnállt, ahol az ötvenes évektől fiával, Bodonyi István hegedűművésszel és leányával, Bodonyi Anikó zongoraművésznővel tanított együtt. A hatvanas évektől zeneoktatói munkacsoportot is vezetett;

 

Micsey Józsa (1894–?) operaénekes-tanár;

 

Miklósvári Gyenge Anna (Kézdivásárhely, 1894. március 20. – Philadelphia, 1955. március 21.) magyar színésznő, opera-énekees, tanár;

 

Molnár C. Pálné, Gstettner Alice (Korneuburg, Ausztria, 1894. október 15. – Budapest, 1978. március 9.) énektanárnő. Előbb saját magán-zeneiskolájában, 1949–1958 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított;

 

Nagypál Béla (Budapest, 1894. július 19. – Budapest, 1968. június 30.) magyar színházi karmester, zeneszerző;

 

Szabó György Polikárp (Juta, 1894. július 4. – Esztergom, 1979. január 5.) ferences szerzetes, zeneszerző, tanár. 1921-1930 között a gyöngyösi teológián tanított dogmatikát és zenét. Zenei tehetségét fölismerve a ferences rend segítette zenei képzését külföldön is, 1926-ban a bécsi zeneakadémián, 1928- ban Rómában az Egyházi Zeneakadémián tanult. 1930-ban egyházzenei doktorátust szerzett. 1931-34-ben a gyöngyösi főiskolán kívül a váci püspöki szemináriumban is oktatott zenét. 1934-től 1950-ig Szolnokon tevékenykedett, 12 éven át, mint rendfőnök plébános és esperes, 1940-42-ben rendi kormánytanácsos, hitoktatási felügyelő volt, tanított, plébániai énekkart szervezett és dirigált. Mint zeneszerző főleg orgonaműveket komponált;

 

Szamosi Elza /Szamossy / (Budapest, 1884. március 8. – Budapest, 1924. július 14.) opera-énekesnő-tanár. Színésznői pályafutását Németországban kezdte. Csak 1903-ban lépett fel először Magyarországon, amikor megnyitották a Királyszínházat. Később a Népszínházhoz szerződött, de 1904-ben már az Operaház társulatának tagja. Kiváló drámai énekesnő volt. Amerikában vendégszerepelt 1906-ban, de egy évre rá visszatért az Operaházhoz. 1917-ben végleg megvált az Operaháztól, és Bécsben énekiskolát nyitott. Később ismét fellépett operettekben. Főbb szerepei: Bizet: Carmen, (Carmen), Puccini: Bohémélet (Mimi), Puccini: Pillangókisasszony (Cso-Cso-Szán), Eugene D’Albert: Hegyek alján (Márta);

 

Szatmári Tibor (Budapest, 1894. szeptember 23. – Budapest, 1942. november 12.) zongoraművész-tanár. 1924-ben lett a Nemzeti Zenede tanára, majd a 20-as évek végétől haláláig a budapesti Fodor Zeneiskolában tanított. Számos kitűnő tanítványt nevelt. Főként Schumann műveinek volt hivatott előadója;

 

Szenkár Dezső (Budapest, 1894. január 28. – Budapest, 1962. december 5.) zeneszerző és karmester, tanár. Innsbruckban, Stockholmban, Berlinben, Helsinkiben, majd Párizsban működött. 1939-ben visszatért Budapestre. Főként színpadi műveket és könnyűzenét írt;

 

Ulbrich Hermin /Mártony Ferencné/ (1894-1981) gordonkaművész-tanár, az első hazai vonósnégyes megalapítója;

 

Vermes Jenő (1894-1970?) operaénekes-tanár. 1911-ben debütált a Városi Színházban, ahol több főszerepet is énekelt (Brogni, Sarastro, Rocco). Az 1930- as években szerződött az Operaházhoz. A kórus tagja volt, de énekelt számos comprimario- és karakterszerepet is;

 

Vigh Jenő (1894-1960) zenekritikus, író, operaénekes;

 

Zádor Jenő (Bátaszék, 1894. május 11. – Los Angeles, 1977. április 5.) magyar 1922-től a bécsi Új Konzervatórium tanára volt. 1935. A budapesti Zeneművészeti Főiskola tanára.1939. Kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol még abban az évben bemutatták Kolumbusz c. operáját. Művei a XIX. sz. végének stílusát idézik, elsősorban Reger és Richard Strauss volt rá hatással. Kiváló drámai érzékkel rendelkezett. Operákat, szimfóniákat, kamarazenei műveket, dalokat és zongoraműveket komponált. Számos filmzenét is szerzett Hollywoodban. 1922-től a bécsi új konzervatóriumban, 1935-től a budapesti Zeneakadémián tanított. 1939-ben kivándorolt az USA-ba. 1940-től Hollywoodban tanított és főként filmzenéket komponált;

 

 115 éve született Bakkay Gyuláné Dávid Nelli (Alsó-Jára, 1899. május 22. –) zongoratanár (Művelődési Központ és Állami Zeneiskola, Békés);

 

Baranyai István (Szépmező, 1899. április 24. – ) erdélyi zenekritikus, zenetanár;

 

Bárdos Alice (Budapest, 1899. február 3. – 1944) hegedűművész-tanár. 1926- ban a szombathelyi városi zeneiskola hegedű-tanszakának vezetője, a Kultúregyesület zenekarának hangversenymestere, és megalapította a Szombathelyi Kamarazene-társaságot, majd 1935-ben a szombathelyi Collegium Musicumot. A Magyar Holocaust áldozata;

 

Bárdos Lajos (Budapest, 1899. október 1. – Budapest, 1986. november 18.) zeneszerző, karnagy, zenetudós, karnagy, zenetudós. 28 évesen meghívást kapott Harmat Artúrtól a Zeneakadémia egyházkarnagy-képző tanszakára. Később a középiskolai énektanár- és karvezetőképző valamint a zenetudományi tanszakon is tanított. Legtöbb tantárgyának (hangszerelés, prozódia, kargyakorlat, magyar népzene, transzponálás, partitúraolvasás, összhangzattan, zeneelmélet, ellenponttan, formatan, népdaléneklés, magyar egyházi népének, katolikus egyházi népének, egyházzenei formatan) anyagát is maga dolgozta ki. Szívügyének tekintette a magyarországi énekkarok számának és színvonalának növelését. 1929-től a Palestrina Kórus élén főleg oratóriumokat mutatott be. 1941-ben a Palestrina és a Cecília Kórus egyesítésével megalapította a Budapesti Kórust, 1942 és 1962 között a budavári Mátyás-templom ének- és zenekarának karnagya. 1931-ben – Kerényi György és Kertész Gyula társaságában – megalapította a Magyar Kórus folyóiratot és azonos nevű kiadóvállalatot. Húsz év alatt kb. 2000 művet adtak ki egyfelől régi mesterek, másfelől fiatalabb magyar zeneszerzők tollából. A kiadott gazdag zeneirodalom bemutatására sok iskola részvételével hangversenyeket szerveztek, ezzel elindították az Éneklő Ifjúság mozgalmat. A cserkészmozgalmon belül megindította és elterjesztette a városi ifjúság körében is a népdaléneklést (101 magyar népdal). Gazdag zeneszerzői munkásságát (kb. 600 mű) népdalfeldolgozások, misék, motetták, költők verseire írt kórusművek, színpadi és drámai kísérőzenék, dalok, hangszeres művek alkották. Zenetudósként tankönyveket, tanulmányokat, könyveket írt. Híresek Bartók, Kodály és Liszt kutatásai. Bárdos Lajos halála után sorra alakultak a nevét viselő iskolák. Ezek az alakulás sorrendjében a következők: Dunakeszi, Budapest (Baranyai utca), Tapolca, Fehérgyarmat, Mezőkövesd, Nagyatád, Mezőtúr, Hajdúszoboszló, Budapest (Alsó-erdősor u.). A 9 Bárdos iskola kétévente országos találkozót rendez, ahol egy közös hangversenyen mutatják be tudásukat. Bárdos Lajos írásai a Parlandóban: A mazurkák népi skálái, 1978/4.; Összerakó játék, 1978/6.; Szétszedős játék, 1978/7-8.; Bach nyitókadenciái, 1978/9.; Schubert harmóniák, 1978/10.; Schubert új hangzatai, 1978/11.; A hangközök jelzői, 1978/12.; Mindegyikből kétféle, 1979/1.; Pentafónia, 1979/4.; Ketten külön, ketten együtt (Egy sajátos kezdőképlet) 1979/5.; Szerkezet és színezet, 1979/3.; Bartók “szűkszavú” dallamai – I. rész, 1979/6.; II. rész 1979/7-8.; A „négy betű” történetéből, 1979/9.; Mozart és az organika, 1979/10.; Mozart és a “tengely”, 1979/11.; S vagy D? 1979/12; Nápolyi dominánsok, 1980/1.; Plagális formaterv - I. rész 1980/2.; II. rész 1980/3.; Vikariáló hangok dallamban és harmóniában - I. rész 1980/4.; II. rész 1980/5.; Mixtúrák (Chopin dicsérete), 1980/6., Mikrokozmosz-problémák, 86 1980/7-8.; Csak - finálisz - I. rész 1980/9.; I1. rész 1980/10., - III. rész: 1980/11., (Kodály zenéjében), - IV.rész: 1980/12., Dallam-vetület népzenénkben és Bartóknál, 1981/2., Bartók honvágy-dallama, 1981/3., Régi hangzat új helyen (Schubert újításaiból), 1981/4., Háromféle pentatónia - I. rész: 1981/5., - II. rész: 1981/6., Törpetonalitás Bartók műveiben, 1981/7-8., Pentaton akkordok, Bartók műveiben, - I. rész: 1982/1., - II. rész: 1982/ 2.; III. rész 1982/3.; Heptatonia tertia I. rész 1982/4.; II. rész 1982/5.; Tizenkétféle kvartszexakkord, 1982/6-7.; Araszoló mozgás I. rész Kodály: op. 3. I., 1982/10.; II. rész Kodály: op. 5.l.,1982/11.; Célharmonizálás (Kodály: Op. 11. 2.), 1983/3.; Lasso – Liszt – Kodály - I. rész 1983/6-7.; II. rész Vezetőhang nélkül 1983/8-9.; A hatodik hármashangzat, 1983/11.; Kóda-akkord, 1984/3.; Bartók és a rend (közreadja: Póczonyi Mária), 1989/11.;

 

Csákváriné, dr. Takács Erzsébet (Balassagyarmat, 1899. aug. 28. – Gödöllő, 1981.) Zenetanár. Az Amizoni Nőnevelő intézet tanára. Polgári iskolai, középiskolai, tanítóképző intézeti és zenei szakiskolára képesített zenetanár;

 

Csámpai Ivó (Fiume, 1899. július 24. Fiume – München, 1984. október 18.) cigányprímás, zeneszerző, zenetanár;

 

Czövek Erna (Orsova, 1899. december. 13. – Budapest, 1983. március. 30.) zenetanár, zeneiskolai igazgató. 1920-1947 között a Fővárosi Zenetanfolyam zongoratanára. 1945 után a tömegzenei nevelés, az új típusú zenei oktatás egyik élharcosa: 1947-től 1950-ig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, majd a Népművelési Minisztérium zenei előadója; 1950-52-ben a budapesti Bartók Béla Zenei Gimnázium zongora- és szolfézstanára; 1952-től 1962-ig a Fővárosi Zeneiskola Szervezet 1. sz. körzeti zeneiskolájának igazgatója. Sokat tett a magyar zeneoktatás modernizálásáért. Előkészítette a vidéki zeneiskolai hálózat államosítását. – Főbb művei: Zongora Ábécé (1946); Zongoramuzsika 6 kötet (1951); Zongora-iskola I. (1975); Miniatűrök, zongorára (1975); Zongora-iskola II. (1977.); Emberközpontú zenetanítás, módszertan (1979.). Az 1960-as és 1970-es években a Parlando Szerkesztőbizottságának tagja volt. Emlékét a Tóth Aladár Zeneiskola és a nevét is viselő budakeszi Czövek Erna AMI ápolja a legaktívabban; és a nevét is viselő budakeszi Czövek Erna AMI ápolja a legaktívabban. Czövek Erna Parlandóban megjelent írásaiból: Gondolatok az ismeretterjesztésről, 1962/2., Hivatásos zenészek képzése (ISME), 1964/7-8., A zenepedagógia kapcsolata a mai zenével, 1969/3., Az egyéni fokozatosság elve a technika megalapozásában (Martienssen), 1971/5;

 

Diskay József / Klein József (Tapolca, 1889 – Los Angeles, 1964) operaénekes, tanár;

 

Engel Iván (Békéscsaba, 1899. október 6. –  Bázel, 1985. december 16.) zongoraművész, egyetemi tanár.1921-ben mutatta be első önálló hangversenyét a Zeneakadémián, ahol 10 évig tanított zongora és zongora kötelező tárgyat. 1925-ben meghívták a kairói zeneiskola tanárának, ahol 1927-ig volt. Ezután Berlinben élt. A második világháborút követően a budapesti Zeneművészeti Főiskola tanára lett 1956-ig. 1956-tól Svájcban élt;

 

Falk Géza (Budapest, 1899. január. 16. – Pozsony-Ligetfalu /SK, Bratislava- Petržalka, 1945. március 29.) 1922-ben végezte a Zeneművészeti Főiskolát. Négy évig volt a budapesti Zsidó gimnázium zenei vezetője. Elméleti könyvei: Általános zeneelmélet: Zenei formatan. Kompozíciói: Furulyás; Kinyilatkoztatás (oratóriumok); vonósnégyes, fúvóstrió, dalok. F. azok közé a magyar zenészek közé tartozik, akik a zsidó népi zene alapjain komponálnak;

 

Farkas Jenő (1899–1949) I. Ferenc József utolsó prímása. 14 éves volt, amikor megalapította együttesét;

 

Gábriel Ferenc (Budapest, 1889. január 2. – Budapest, 1968. május 29.) magyar hegedűművész, főiskolai tanár. Budapesten a Zeneakadémián Hubay Jenőnél, majd Párizsban tanult. Ezután a Hofoper koncertmestereként négy évet töltött a németországi Dessauban. Miután hazatért, a Hubay vonósnégyes másodhegedűseként szerepelt. 1922 és 1959 között a Zeneművészeti Főiskola tanára volt a hegedűtanszakon. Kamarazenét is tanított és egy időben ő vezette a vonósfőtanszakot is;

 

H. Nagy Zsuzsanna (Dég, 1949. aug. 31.) zenetanár, egyházzenész. 1969-től a pécsi Liszt Ferenc Zeneiskola hegedűtanára. 1970-től tanár a veszprémi Csermák Antal Zeneiskolában, 1975-től a pápai Bartók Béla Zeneiskolában. Tk.: 1970 után kántora és karnagya az adászteveli és a pápai ref. templomnak. 1990-től nyaranta tanára az Országos Kántorképző Tanfolyamnak. Újraindulása óta óraadó tanár a Pápai Reformárus Teológián. 17 évig vezette a Pápa Városi Középiskolás Zenekart;

 

Hajdu Anna (Kemecse, 1899. október 13. – Budapest, 1988. november 15. hangverseny-énekesnő, énektanár. Hivatásos működésének befejezése óta fiatal énekesek hangképzőjeként vált ismertté;

 

Hajós László (1899) hegedűművész, tanár;

 

Halász Gitta (Lipik, 1899 – Budapest, 1968. május 8.) operaénekes. Élete utolsó éveiben énektanítással foglalkozott;

 

Hanák Árpád (Budapest, 1889 –) zenetanár, zongoraművész;

 

Harsányi László (Nemesszalók, 1899. március 26. – Budapest, 1976. szeptember 26.) kántortanító, karnagy,

 

Herczeg László (1909-kb. 1994) zenetanár;

 

Hoór-Tempis Erzsébet (Budapest, 1899. július 30 – Budapest, 1981. október 20.) énekművész-tanár. 18 éves korától éneket tanított. 1924-ben meghívta a debreceni Városi Tanács a Városi Zeneiskola ének tanszakának vezetésére, itt tanított 1947-ig. Debrecenben zeneóráin növendékeit művészi igényességre nevelte. Művelt muzsikus, kiváló műfordító is volt (5 nyelven beszélt), lefordította a műdalok és operarészletek (áriák, együttesek) szövegeit; zongorán kísért, kosztümöket-kellékeket tervezett és készített. Kiváló énekmester, ismerte a teljes énekes szakirodalmat (az összes jelentős operát), remekül zongorázott, kiváló pedagógus volt, az énekesszólisták több generációja került ki keze alól. Tóth Aladár 1947-ben meghívta a bp.-i Operához énekmesternek, ahol haláláig tanított. A budapesti Zeneművészeti Főiskola ének-főtanszak tanára volt 1949-62 között nyugdíjazásáig;

 

Kaposi Gyula (Kiskunfélegyháza, Pest vm., 1899. január 18. – Budapest, 1970. október  2.) pap, tanítóképzői zenetanár. 1931. a szegedi római katolikus tanítóképző zenetanára; 1932: a budapesti Zeneművészeti Főiskolán zenetanári oklevelet szerzett; Az 1940-es évek elején a Hittudományi Főiskola énektanára, a szegedi Püspöki Tanoncotthon igazgatója és egyházzenei szakfelügyelő. A Katolikus Legényegyletek csanádegyházmegye elnöke, az Országos Egyházzeneművészeti Tanács tagja, az Országos Magyar Cecília Egyesület csanádegyházmegye igazgatója, a Szegedi Testgyakorlók Körének társelnöke. Egyházzenei előadásokat tartott Szegeden és környékén. Kántorképzői tantervet készített;

 

Lajtai Lajos (Budapest, 1899. április 13. – Budapest, 1966. január 12.) zeneszerző, tanár;

 

Laki Farkas Jenő (Répcelak, 1899 – 1949) prímás, zeneszerző, tanár. I. Ferenc József utolsó prímása (a királygyűrű tulajdonosa). 1932-től a Magyar Cigányzenészek Országos Egyesületének alelnöke, a Fráter Lóránt Társaság tagja;

 

Laurisin Miklós (Kalocsa, 1899. augusztus 21. – Budapest, 1949. november 6.) zongoraművész-tanár és zeneszerző. 1922-től a Nemzeti Zenede, 1924-től a Fodor Zeneiskola, 1930 – 46 között a Zeneművészeti Főiskola tanára;

 

Maleczky Bianka (Budapest, 1889. január 14.–Budapest, 1946. május 14.) Operaénekes-tanár. 1921-től tanított a Zeneakadémián;

 

Ormándy Jenő, Eugene Ormándy /eredetileg Blau-Ormándy Jenő/ (Budapest, 1899. november 18. – Philadelphia, 1985. március 12.) magyar származású amerikai karmester, zeneszerző, karnagy, zenetudós.1914-ben a budapesti Zeneakadémián diplomázott Hubay Jenő hegedűtanítványaként. 1917-ben professzorrá nevezték ki. 1921-ben New York-ban koncertmester lett, ott is telepedett le. 1924-től karmester volt New York-ban, 1931–1936 között Minneapolisban. 1936-ban ment Philadelphiába, ahol előbb Leopold Stokowski mellett a Philadelphia Orchestra állandó karmestere, majd 1938–1973-ig zeneigazgatója volt. 1945-ben ő mutatta be Bartók Béla 3. zongoraversenyét;

 

Sándor Renée /Ster/ 1899. július 8. – Budapest, 1977. augusztus 29.) zongoraművész-tanár. 1945 előtt a Goldmark Zeneiskolában, 1949-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (1951–54) tanította a zongorakötelező tárgyat;

 

Schirger Géza (Budapest, 1899. október 19. – Dunaújváros, 1981) zongoratanár, zeneszerző, karmester. 1926-34-ig a Royal Orfeum másodkarmestere, 1934-ben a Flóra Balett munkatársa. 1952-54. között a veszprémi zeneiskola igazgatója. 1955-től a dunaújvárosi zeneiskola igazgatóhelyettese. 1966-ban nyugállományba vonult. 1974-től a Dunapataji Állami Zeneiskola solti tagozatának szerződéses zongoratanára;

 

Seress Rezső /született Spitzer Rudi / (Budapest, 1889. november 3. – Budapest, Józsefváros, 1968. január 11.) zeneszerző, zongorista. Leghíresebb dala, a Szomorú vasárnap (Gloomy Sunday) világsláger lett;

 

Szabolcsi Bence (Budapest, 1899. augusztus 2. – Budapest, 1973. január 21.) zenetörténész, művészettörténész, az MTA tagja (levelező 1948, rendes tag 1955). Budapesten tanult jogot, irodalomtörténetet és filozófiát (1917-20) és Lipcsében zenetudományt, művészettörténetet és történelmet (1921-23). Társszerkesztője volt a „Zenei Szemlének" (1926–29), Tóth Aladárral a Zenei lexikonnak (1930–31). Tagjává választotta őt 1936-ban a londoni Royal Asiatic Society, 1938-ban a Nemzetközi Zenetudományi Társaság, 1940-ben a Nemzetközi Népzenei Tanács, valamint 1960-ban a finn Kalevala Társaság. 1945-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenetörténet-tanára (magyar zenetörténet, zenetörténet, operatörténet, zenei stílustörténet). 1951-ben megalapította és haláláig irányította a zenetörténész-képzés legelső magyarországi műhelyét, a zenetudományi tanszakot. 1950–1956 között az "Új Zenei Szemle", 1960-tól 1973-ig a "Magyar Zene", haláláig a "Studia musicologica" c. folyóiratok szerkesztő bizottságának tagja volt. Ez utóbbinak (Kodály Zoltán 1967-ben bekövetkezett halála után szerkesztője lett. 1951– 1956, valamint 1959–1961 között elnöke volt a Magyar Zeneművészek Szövetségének. Bartha Dénessel együtt szerkesztették a "Zenetudományi tanulmányok" tízkötetes könyvsorozatát (1953–62). 1961-ben megalapította és 1973-ig igazgatóként irányította az MTA Bartók Archívumát, amely 1969 (más forrás szerint 1974) óta az MTA Zenetudományi Intézeteként működik;

 

 110 éve született Andor Ilona (Pécsvárad, 1904. április 9. – Budapest, 1977. július 18.) ének- zenetanár, karnagy. Zongorát tanított 1927-28-ig zongorát tanított a pécsi Városi Zeneiskolában, mint óraadó (más helyen 6 évet említenek). 1929-től a Ranolder tanítóképző Intézetben fakultatív zenetanár és II. karnagy. A harmincas évek közepén a Zeneakadémia Középiskolai énektanárképző tanszakának hallgatója. 1948-tól a Ranolderben I. karnagy (az intézet neve Leövey Klárára változott, ma is ez a neve).  Kodály több művét (Árva vagyok, Hegyi éjszakák V.) az ő kórusának írta. Az elsők között alakította ki Bartók és Kodály kórusműveinek előadói stílusát;

 

Balázs Ibolya (1904–1989) operaénekes-tanár;

 

Báthory Sándor (Mezőtúr, 1904 – Szeged, 1993) gordonkaművész-tanár. 1935- ben Mezőtúron zeneiskolát alapított. 1947-52 között a szegedi Állami Konzervatórium tanára, 1952-66 között pedig a Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatóhelyettese, majd igazgatója, 1966-72 között a Szegedi Zeneiskolai Tanárképző Intézet igazgatója. Tanítványa volt többek között Onczay Csaba és Sin Katalin gordonkaművész;

 

Berendné Rosenák Margit (Budapest, 1904-) zenetanár, zongoraművész;

 

Bodó Erzsébet /Berg Ottóné / 1904. szeptember 11. – 1957.) operaénekes-tanár;

 

Bors Irma (1904-1993) irgalmas rendi kedves nővér, zenepedagógus életében embermentő tetteiért nem akart elismerésben részesülni, bár a megmentettek – köztük tanára, Kodály Zoltán is, akit az üldözések idején zsidó származású feleségével együtt bújtatott – szorgalmazták, hogy a Világ Népeinek Igazai közé kerüljön. A kezdeményezést folyamatosan azzal hárította el: „Ne, nem azért tettem.”. Az 1993. március 9-i halálát követő temetésen egyik tanítványa nekrológjában így méltatta bátor kiállását: „Az üldöztetés idején zsidó társait mentette. A veszélyes időkben Kodályék a Szent Teréz Intézet pincéjében rejtőztek, amint azt Kodály levelei is tanúsítják;

 

Bruckner Gyula (Budapest, 1904–) hegedűtanár. 1925-től a kispesti Deák Ferenc reálgimnázium zenetanára volt. Zeneesztétikai előadásokat tartott a Kispesti Evangélikus Ifjúsági Egyesületbe4n. 1936-ban a kispesti Koppazeneiskola tanára lett;

 

Brunovszky Károly (Budapest, 1904. november 2. – Budapest, 1988. április 15.) hegedűtanár, hegedű és brácsaművész-tanár. 1924-1930 között Waldbauer Imrénél és Lajtha Lászlónál tanult. A Városi Színház zenekarában játszott. 1930-ban alapító tagként került a Budapesti Hangversenyzenekarba, ahol ügyvezetőként is működött. 1940-44-ben a Székesfővárosi Zenekarnál játszott. 1945-től 1949-ig ismét a Budapesti Hangversenyzenekarnál művészeti titkár. 1949-1977 között a Magyar Állami Operaháznál volt művészeti titkár. Emellett 1950-től ellátta a Budapesti Filharmóniai Társaság titkári teendőit; 1967-től az egyesület ügyvezető igazgatója volt;

 

Domján István /Géza/  (Rákospalota, 1904. augusztus 8. –) karnagy, zenetanár. A tapolcai Filharmonikus Zenekar, a Községi Leventezenekar, a VOGE Csobánc Férfikar, a Palestrina Kórus karnagya volt;

 

Enge János (Pécs, 1904. október 6. – Budapest, 1981. május 18. ) zenepedagógus, főiskolai tanár, zeneszerző. Rácvárosban működött először önálló kántorként (1923-1927). 1927 és 1945 között a mosoni plébániatemplom kántora volt. Legnagyobb itteni érdemének a Mosoni Ének- és Zeneegylet (MÉZE) felvirágoztatását, országos kórussá fejlesztését tarthatjuk. 1933-ban létrehozta a MÉZE Zeneiskoláját. 1938-ban elvégezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyházkarnagyi szakát. Tanított az 1938-ban meginduló Magyaróvári Zeneiskolában. 1940-ben a MÉZE vegyeskara a győri dalosversenyen első helyet ért el. Mosonban és Magyaróváron számos kórust vezetett. 1945-ben a zalaegerszegi leányliceumban tanított. Az egyházi líceum bezárása után visszakerült Pécsre, a tanítóképzőbe, ahol tanult és 1951-től taníthatott. 1955 és 1967 között a székesfehérvári zeneiskola igazgatója volt;

 

Frid Géza (Máramarossziget, 1904. január. 25. – Amszterdam, 1989.  szeptember 13.) zeneszerző, zongoraművész. Európa legjelentősebb városaiban koncertezett, majd 1929-ben Amszterdamban telepedett le. Zongorakísérőként és Bartók- interpretátorként is fellépett többek között az USA-ban és a Távol- Kelet országaiban. 1964-1969 között az utrechti konzervatórium kamarazene tanára;

 

Gosztonyi János (Újpest, 1909. április 12. – Budapest, 1972. február 27.) orgonaművész-tanár. 1954-ig Ózdon római katolikus egyházkarnagy volt és zongorázni tanított. 1954-től nyugdíjazásáig (1969) Budapesten általános iskolában tanított éneket, és énekkart vezetett;

 

Gregor Klára, Paulovics Gézáné (Budapest, 1904. június 28. – Budapest, 1976. július 5.) orgonaművész-tanár. 1928-tól hangversenyezett, gyakran játszott Ausztriában, Svájcban, Olasz- és Franciaországban. Az ötvenes évektől Budapesen, Hódmezővásárhelyen tanított orgonát, zongorát és zeneelméletet;

 

Gyulai Elemér (Kaposvár, 1904. február. 19. – 1945 - A Holocaust áldozata) zeneszerző és zenepszichológus. Magyarországon elsőként foglalkozott tudományosan a zenepszichológiával. 1936–39 között módszeres kísérleteket folytatott az Országos Szociálpolitikai Intézetben a zenehallgatás másodlagos színélményeinek vizsgálatára. Szerzeményeivel több nemzetközi és hazai díj nyertese volt. A fasizmus áldozata lett;

 

Koncz János (Szombathely, 1904. november 25. – Budapest, 1937. január 5.) hegedűművész-tanár. Hubay Jenő tanítványa volt. 13 éves korában, mint csodagyermek járta be Európát. 1920–26-ban Olaszországban élt. 1928-tól a Zeneművészeti Főiskola tanára volt. Klasszikus művek kiváló előadásával tűnt ki. Nevét és emlékét Országos Zeneiskolai Hegedűverseny őrzi szülővárosában;

 

Kovács György (Budapest, 1904. július 3. – Budapest, 1985. május 2.) zeneszerző, tanár. A Hunnia filmgyár zenei vezetője volt. Később jazz100 hangszerek tanításával foglalkozott és elméletet tanított. Tagja volt a Budapesti Szimfonikus Zenekarnak;

 

Laczó István (Szombathely, 1904. szeptember 16. – Budapest, 1965. szeptember 27.) operaénekes-tanár. 1935-től 1963-ig, nyugalomba vonulásáig az Operaház magánénekese;

 

Lesznai Lajos (Budapest, 1904. december 6. – Budapest, 1977. november 17.) zeneesztéta, a zenetudományok kandidátusa (1971). 1945-ben belépett a Szikra Könyvkiadó szerkesztőségébe, lektorként dolgozott 1945-től 1948-ig, majd a Honvédelmi Minisztériumban 1949-től 1952-ig. A Zeneműkiadónál lektor (1952–56). 1956-tól nyugdíjazásáig (1962) a Népművészeti Intézetben volt előadó. 1945 óta számos zenei tárgyú cikket, tanulmányt publikált, népszerűsítő előadásokat tartott. Cikkei jelentek meg az Új Zenei Szemlében, a Magyar Zenében, a Parlandóban, a Studia Musicologicában;

 

Lubik Imre (Budapest, 1904. december 7. – Budapest, 1964. január 17.) trombitaművész, főiskolai tanár;

 

Masopust Péter (Erzsébetfalva, 1904. május 20. – Budapest, 1970. június 6.) hegedűművész-tanár. A Budapesti Hangversenyzenekar hegedűse (1927–32), majd 1966-ig a budapesti magyar Állami Operaház szólamvezetője volt. Pestszenterzsébeten zeneiskolát alapított (1940), melyben 1962-ig tanított;

 

Nádasdy Kálmán /született Graff Kálmán/ (Budapest, 1904. november 25. – Budapest, 1980. április 17.) filmrendező, színészpedagógus, színházigazgató, műfordító. Segédrendezőként került az operaházba 1923-ban. 1926 és 1932 között zeneszerzést tanult a Zeneakadémián, ahol Kodály Zoltán volt a tanára. 1933-ban lett az Operaház rendezője, majd 1941-től főrendezője, 1957 és 1966 között vezető főrendezője. 1959 és 1966 között az operaház igazgatója volt. Rendszeresen rendezett külföldi színházakban is. 1938-ban a milánói Scala-ban (Puccini: Turandot), 1938-tól 1940-ig a firenzei Maggio Musicaleban (Bartók: A kékszakállú herceg vára, Kodály: Székelyfonó), 1948-ban Palermóban (Offenbach: Hoffmann meséi), a Veronai Arénában (Bizet: Carmen). Nevét a XX. kerületi Nádasdy Kálmán Művészeti Iskola viseli;

 

Dr. Nagy Béláné Steiner Erzsébet (Budapest, 1904. szeptember 7.) hegedűművész-tanár (Fővárosi Zeneiskola Szervezet, Fővárosi IX. kerületi Állami Zeneiskola);

 

Ottó Ferenc (Valkó, 1904. október 26.– Gödöllő, 1976. november 19.) zeneszerző, zenetanár;

 

Palotai Vilmos (1904-1972) gordonkaművész-tanár;

 

Perlaki József (Ózd, 1904. május 9. – Budapest, 1984. július 16.) harsona- és tubaművész, tanár. 1939-68-ban a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának harsona-szólamvezetője: 1945-82-ben a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola harsona-tuba tanára. Művei: Harsonaiskola (1-3.); Tubaiskola; Harsonaduók;

 

Rösler Endre (Budapest, 1904. november 27. – Budapest, 1963. december 12.) operaénekes-zeneakadémiai tanár;

 

Som László (Budapest, 1904. március 24. – Budapest, 1982. augusztus 11.): nagybőgőművész és tanár. 1940-ben a Budapesti Hangversenyzenekar alapító tagjaként került az együttesbe, majd az Operaház zenekarában játszott 1968-ig. 1963-1981 között vezette a Budapesti Filharmóniai Társaság kottatárát. 1953- 1980 között a Székesfehérvári Állami Zeneiskolában tanított;

 

Somogyi Vilmos (Budapest, 1904. szeptember. 10. – Budapest, 1985. április 3.) zenetörténész, zenei író, újságíró. Pályáját sportújságíróként kezdte, majd 1926- tól 1944. márciuságig az Operaház sajtófőnöke volt. Dolgozott a Magyar Rádió Új zenei Újság műsorának, cikkírója volt a Muzsika c. folyóiratnak;

 

Szabó Ernő (Székelyudvarhely, 1904. november 22. – Debrecen, 1982. szeptember 12.) hegedűtanár, zenei író. 1929-1952 között a sárospataki református főiskola, 1952-66-ban a debreceni református kollégium zenetanára és a Kodály Zoltán Zenei Szakközépiskola tanszékvezető hegedű-tanára; 1966-1969 között a budapesti Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézete debreceni tagozatának hegedű-, hegedű-módszertan, kamarazene tanára, főiskolai docense volt. 1969- től nyugdíjasként óradíjas tanár, a debreceni tudományegyetem meghívott előadója;

 

Szabó Lujza (Budapest, 1904 – Budapest, 1934. november 19.): énekesnő. 1927-ben szerződtette az Operaház, amelynek haláláig tagja maradt;

 

Szelényi István (Zólyom, 1904. augusztus 8. – Budapest, 1972. január 31.) zeneszerző, zongoraművész, zenetörténész, karnagy. Zongoratanári oklevelét 1926-ban szerezte meg s egyben pedagógiai ösztöndíjat is kapott. Így jutott a Fodor Zeneiskolában tanári álláshoz. 1926-ban Kadosa Pállal, Kósa Györggyel, Kelen Hugóval és Szabó Ferenccel megalapította a Modern Magyar Muzsikusok Szabad Egyesületét. Egyik vezető művésze lett a magyar zenei avantgarde-nak. Előadóművészként ez időtől mutatta be hangversenyein és rádiószereplésein a kortárs komponisták zongoraműveit, köztük Schönberg, Hindemith, Casella darabjait. Jelentős szerepet játszott a munkás kulturális mozgalomban a munkáskórusok irányítójaként. A budapesti Állami Zenei Gimnáziumban zongora- és zeneszerzéstanár (1946-48), az intézet igazgatója (1948-50). A Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában zeneszerzést, és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán zenetörténetet, zeneszerzést, partitúraolvasást és zeneelméletet tanított. 1951–56-ban az Új Zenei Szemle felelős szerkesztője volt;

 

Szüts Márta (Pécs, 1904. szeptember 28. – Budapest, 1982. november 18.), a Fővárosi XI. kerületi Állami Zeneiskola zongoratanára;

 

Toperczer István (Szalárd, 1904. április 29.) zenekari hegedűművész (Marosvásárhelyi Színház Zenekara, Pécsi Nemzeti Színház Zenekara, BSZKRT, Budapest, Budapest Kamarazenekar - II. hegedű szólamvezető, Kolozsvári Operaház Zenekara - brácsa, Székesfővárosi Szimfonikus Zenekar - - II. hegedű, szólamvezető, Rádiózenekar, Budapest, Pécsi Nemzeti Színház Zenekara – szólóbrácsás, fuvolás);

 

Trózner József (Marosvásárhely, 1904. augusztus 4. – Marosvásárhely, 1984. február 6.) erdélyi magyar zeneszerző-tanár. A második világháború után hathatós zenei nevelőtevékenységet fejtett ki: tanára volt a vásárhelyi városi Zenekonzervatóriumnak (1947–49), a Népi Művészeti Iskolának (1949–71), ezzel egy időben a Zenei Líceumban (1949–60) és a Pedagógiai Főiskolán (1961–68) is tanított szolfézst, zeneelméletet és összhangzattant.

 

Váczi Gyula (Budapest, 1904. október 1. – Budapest, 1973. március 17.) magyar klarinétművész-tanár tanulmányai végeztével, 1929-ben az operaház alkalmazta. 1949 őszétől a budapesti Erkel Ferenc Zeneművészeti Szakiskolában, majd 1954-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában tanított fúvós kamarazenét. Több zenepedagógiai kiadványban működött közre társszerzőként ( Balassa György–Berkes Kálmán: Klarinétiskola, Magyar tanulmányok klarinétra, Ujjgyakorlatok klarinétra, A fúvás nélküli gyakorlás iskolája, Technikai gyakorlatok klarinétra haladók számára);

 

Vadász Ernőné Benedek Erzsébet (Nagyvárad, 1904. március 15.) zongoratanár (Fodor Zeneiskola, Budapest, Fővárosi Zeneiskola Szervezet);

 

 105 éve született András Béla /Endre/ (Budapest, 1909 - Budapest, 1980. február 21.) zeneszerző, karmester, zenetanár. Pályája kezdetén a Városi Színházban és a kolozsvári Magyar Operában volt karmester. Később a Budai Dalárda, majd a Vasas Énekkar vezetője lett. 1946–49-ben a Vígopera igazgatója, majd a Vasas Központi Művészegyüttes;

 

Antal István (Budapest, 1909. január 27. – Budapest, 1978. szeptember 25.) zongoraművész, zenepedagógus. 1945-től a Nemzeti Zenede, 1948-tól haláláig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára (zongora, metodika) volt. Repertoárján döntően Bach, Beethoven, Schubert, Liszt Ferenc, Bartók Béla és kortárs magyar zongoraművek szerepeltek. Ő mutatta be Molnár Antal Szvitjét, Szervánszky Endre Szonatináját, Kadosa Pál III. zongoraversenyét, Sugár Rezső Hegedű-zongora szonátáját, Horusitzky Zoltán zongoraversenyét. Alapító tagja volt a budapesti Liszt Társaságnak továbbá tagja a bécsi és varsói Chopin társaságnak. Művészi játékát számos hanglemez őrzi;

 

Aszalos Imréné Timáry Mária (1909. október 12. –) hegedűtanár (Állami Zeneiskola Nyíregyháza, és Baja);

 

Balázs Gyula /dr. ujlaki (Keszthely, 1909. március 30. –1983. május 2.) zongoraművész-tanár, zeneszerző; Baranyi Dezső (1909–1962) cigányprímás;

 

Dr. Barna Andrásné, Dénes (Davidovits) Erzsébet (Miskolc, 1909. december 1. Budapest, 1984. augusztus 11.) zenetanár. 1953-tól részt vett zenei intézményeink művelődéspolitikai munkájában. A Művelődésügyi Minisztériumban főelőadója, majd osztályvezetője. 1964-től 1977-ben való nyugdíjazásáig a Zenei Főosztály főosztályvezetője volt;

 

Bársony Rózsi / Sonnenschein Róza (Budapest, 1909. március. 14. – Bécs, 1977. március 28.) énekes-színész, tanár;

 

 Dr. Berkes Kálmán (1909. július 25. – Budapest, 1969. április 3.) klarinétművész-tanár. 1947-től Kecskeméten, 1950-től Cegléden, Székesfehérvárott, majd Budapesten tanított. Számos régi kéziratot tárt fel (pl. Krommer-Kramař műveit). Évtizedeken át a Berkes-kamaraegyüttes vezetője volt. Klarinétiskola c. tankönyve (Balassa Györggyel, 1951) húsz kiadást ért meg;

 

Borst Rudolf (1909-2000) trombitaművész-tanár, kottaközreadó-szerkesztő;

 

Csirszka Konrád (Bezda, 1909. augusztus 2. – Győr, 1953. december 14.) egyházi karnagy, orgonaművész, zenetanár. 1928–1935 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult, 1933-ban egyházi karnagyi oklevelet, 1935-ben középiskolai zenetanári, és tanítóképző intézeti zenetanári képesítést szerzett. Orgona szakon akadémiai végbizonyítványát 1945. október 15-én kapta meg, zongorából 1951-ben. Budapesten kezdett tanítani a Németh utcai Polgári Fiú Iskolában az 1935–37-es tanévben, mellette kántor, korrepetitor és zenekari pianista volt. 1937 őszén a Győri Katolikus Tanítóképző Intézetben folytatta munkáját 1948-ig, az államosításig. Az 1949 –1950-es tanévtől a Győri Állami Konzervatórium tanára, szolfézst és zeneelméletet oktatott;

 

Fábián István (1909. december 26. – 2004. április 16.) alezredes, tanító, tanár, zeneszerző;

 

Fajth Tibor (Kiskunhalas, 1909. december 21. – Budapest, 1975. május 13.) jogász, zenei és idegenforgalmi szakíró, tanár, igazgató. 1934–1945 között fővárosi tisztviselő, 1945-től a Gazdasági Főtanács, később a Népgazdasági Tanács munkatársa volt. 1955-ben a Kiadói Főigazgatóság elnökhelyettese, 1956-tól a Népművelési Minisztérium pénzügyi főcsoportjának vezetője. 1957- től a Magyar Államni Operaház Operaház megbízott vezetője volt. 1960-tól nyugdíjazásáig a Magyar Nemzeti Bank titkárságát vezette. 1958-tól jelentkezett, mint szakíró

 

Fátyol Mihály (Makó, 1909. szeptember 19. – Makó, 1980. február 2.) zenész, nótaszerző, tanár;

 

Garai György (Rákospalota, 1909. december 2. – Lipcse, 1988. május. 15.) hegedűművész, tanár. 1926-ban mutatkozott be Bécsben, majd 1927-ben Bp.-en is. 1927-30 között a Magy. Triótagja, 1930-33-ban a Garay-kvartett primáriusa, 1940-45-ben a Fővárosi Zenekar, 1945-51 közt a Magyar Állami Operaház, 1951 után az Áll. Hangverseny Zenekar koncertmestere. 1949-től 1960-ig a bp.- i Zeneművészeti Főiskola hegedűtanára, 1960-tól haláláig a Lipcsei Rádió Szimfonikus Zenekarának koncertmestere és a lipcsei Zeneművészeti Főiskola hegedűtanára, a weimari zenei mesterkurzusok tanára is. Nevéhez fűződik számos magyar zeneszerző, így Jemnitz Sándor, Ránki György, Sugár Rezső, Szabó Ferenc, Tardos Béla, Veress Sándor hegedűműveinek ősbemutatója is;

 

Hajdú Anna /Hajdú Miklósné/ (1909-1988) zongoraművész-tanár, 1952-1988 zeneakadémiai (zongora-kötelező) tanár;

 

Hajdu Mihály (Orosháza, 1909. január 30. – Budapest, 1990. július 23.) zeneszerző, egyetemi tanár. 1941-49 között a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola zeneelmélet tanára, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában tanított (1949-60), s végül a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (népzene, zeneelmélet, formatan (tanszékvezető egyetemi tanára, valamint a Művészeti Alap Zenei Szakosztály Segélyezési Bizottságának elnöke volt;

 

Halmos László (Nagyvárad, 1909. november 10. – Győr, 1997. január 27. ) zeneszerző, karnagy, tanár. 1931. augusztus 1-től a győri székesegyház karnagya lett, és a hittudományi főiskolán, majd a városi zeneiskolában tanári megbízatást is kapott. Megalapította a Palestrina kórust, melynek széles repertoárt határozott meg Palestrinától Kodályig egészen az új magyar zenéig. Eredeti intonációjú Te Deumját Bárdos Lajos mutatta be a magyar rádióban 1934-ben. Hatalmas, szinte valószínűtlenül gazdag életútja során a Győri Palestrina kórust 1931-től 1953-ig vezette. 1932-ben alapította és tíz éven át vezette a győri napközi otthonok száztagú Pacsirta Gyermekkarát. 1936-tól 1946-ig vezette a Győri Ének- és Zeneegylet vegyeskarát és női kamarakórusát, az utolsó években zenekarát is (ebből alakult később a Győri Filharmonikus Zenekar). Megszervezte a győri Selyemgyár női karát, vezette a győri Iparos Dalkör férfikarát. 1945 után szervezte az akkor alakult zenekonzervatórium tanáraként annak kórusát, az Olajgyár és a Grábgyár vegyeskarát, majd a Szakszervezetek Győr-Sopron megyei Kultúrotthona énekkarát. Később vezette még a nyomdavállalt vegyeskarát, a honvédség férfikarát, a pedagógusok énekkarát. Megszervezte és vezette a Nemzeti Bank énekkarát, a mosonmagyaróvári tanács vegyeskarát, a Kossuth Lajos Gimnázium és az Agrártudományi Főiskola kórusait, valamint a Győri Járási Tanács Zenekarát. Igen jelentős a Győri Ének- és Zeneegyletben kifejtett tízéves karnagyi, szervezői munkássága. Negyvenéves pedagógus pályája során tanított általános és középiskolában, tanítóképzőben, zenekonzervatóriumban, főiskolán;

 

Hámory Imre (Bakonytamási, 1909. május 9. – Budapest, 1967. november 12.) magyar operaénekes-tanár, színész.  A felívelő pályáját a második világháború törte derékba. 1957-ig a debreceni Csokonai Színház magánénekese volt, de 1957 és 1965 között újra az Operaház tagja lett, amikor is betegsége miatt vissza kellett vonulnia;

 

Herczeg László (Székesfehérvár, 1909. január 4. –) hegedűtanár (kántor-tanító, Tiszaroff, gimnáziumi tanár, valamint énekkar- és zenekarvezető, Zilah, Tanítóképző-hegedűtanár, karnagy, Nagykőrös, Felsőfokú Óvónőképző-hegedűtanár és Kecskeméti Szimfonikus Zenekar-brácsás;

 

Herz Lili (Budapest, 1909. –) zongoraművész-tanár. A Zeneművészeti Főiskolán majd Bécsben tanult;

 

Jámbor Ági (Budapest, 1909 – 1997.) zongoraművész-tanár. 1926-1931. között Berlinben Edwin Fischer tanítványa volt, akivel Németország szerte sok közös hangversenyt tartott. A berlini Humbold egyetem zenetörténeti előadásait hallgatta és az egyetemi énekkar hangversenyeit kísérte. 1931-1933-ig Párizsban élt, ahol több hangversenyt adott. 1937-ben a varsói Nemzetközi Chopin Verseny 5. helyezettje volt. 1945 után az Egyesült Államokban telepedett le, ahol a pennsylvaniai Bryan Mawr College-ban tanított;

 

Jerémiásné Stepanek Ilona (Kiskunhalas, 1909. március 24. –) zongoratanár (Állami Zeneiskola, Kiskunhalas);

 

Dr. Kiss Gyula (Budapest, 1909. december 18. – Budapest, 1987. szeptember 3.) zenekari hegedűművész, zenetanár. 1933-35-ben a Főv. Zenekar; 1935-39 között a Bp.-i Hangversenyzenekar; 1939-73-ban a Magy. Rádió Szimfonikus Zenekarának hegedű szólamvezetője volt;

 

Kovács Boriska (Pozsony, 1909. január 13. – Budapest, 1988. november 20.) hegedűművész-tanár. 1931-51 között elsősorban magánoktatással foglalkozott, 1945 után a Magyar Rádió ifjúsági osztályának munkatársa. 1972-ig nyugdíjba vonulásáig, az V. kerületi zeneiskolában tanított;

 

Nádasi Alfonz (Győr, 1909, március 21. – Budapest, 1997. szeptember 19.) OSB bencés szerzetes, bencés tanár, tartalékos tábori lelkész. A teológia mellett görög-latin szakos tanári diplomát is szerzett. Így lett tehát “dr.” és “osb”.Három évtizeden át szoros munkatársi, mélységes szellemi-lelki kapcsolat, lelki dialógus fűzte Kodály Zoltánhoz. Munkatársként, gyóntató papként állt a Mester mellett: ő temette első feleségét, Emma asszonyt és Kodály Zoltánt is. Kodály Zoltántól kapta azt a dedikált fényképet, amely a Mi mindenre emlékezett Kodály? című könyv második kiadásának hátsó, belső borítóján látható. A dedikáció textusa: "Nádasi Alfonz - ignis ardens-nek;

 

Paul Tibor (Budapest, 1909. szeptember 12. – Sydney, Ausztrália, 1973. október 19.) karnagy, klarinétművész. A Budapesti Hangversenyzenekar egyik alapító tagja volt (1930), az együttes adminisztratív vezetője. 1934–1936 között Hermann Scherchen és Felix von Weingartner karmesterképző tanfolyamán tanult. 1945–1948 között a Magyar Rádió szimfonikus zenekarának másodkarnagya volt, 1948-tól külföldön élt. Karnagy a svájci rádiónál és a berni operaházban (1948–50), majd Sydney-ben (Ausztrália) működött (1951–61), a New South Wales-i konzervatórium tanára, az opera vezető karmestere (1955). 1961 és 1967 között a Dublini Rádió főzeneigazgatója volt, ezután visszatért Ausztráliába;

 

Penninger Antal (Budapest, 1909. május 22. – Budapest, 1974. február 19.) operaénekes-tanár. A harmincas évek végén több ízben meghívott vendégként lépett fel a budapesti Operaházban és a Városi Színházban. 1943-tól magánénekesként szerződött az Operaházhoz. 1947-től az Operaház „Gördülő Opera” megalapítója (Staggione) és művészi titkára lett. Vezetése alatt 1950-ig több mint 160 előadást rendeztek az ország számos nagyvárosában. Ez idő tájt az operakultúra magas szintű terjesztését a Staggione társulata jelentette. 1957- ben Palló Imre igazgató az Operaház szervezési és bérletosztály vezetésével bízta meg. Nevéhez fűződik a bérletrendszer korszerűsítése. 1965-től az Operaház zeneműtárát vezette;

 

Pfeiffer Ede Sándor (Körmend, 1909. február 23. – Kalifornia, 1976. március 26.)  hegedűművész, zenepedagógus. Érettségi után Berlinben Carl Flesch kurzusain vesz részt, majd a Halle-i Egyetemen zenetörténetet és esztétikát hallgat. Hóman Bálint kultuszminiszter bízza meg Gyula, Hódmezővásárhely, Orosháza zeneiskoláinak megszervezésével. 1935-1941 között Gyulán élt és dolgozott, ő hozta létre az első városi zeneiskolát. Az 1950-es években több kórus és zenekar vezetésére is meghívják. 1956 után családjával együtt elhagyja Magyarországot és Kaliforniában telepedik le. Gyulán munkásságát emléktábla és zenei rendezvénysorozat őrzi;

 

Reményi Gyenes István /Gyenes István / (Kaposvár, 1909. február 24. – Budapest, 2001. május 28.) magyar újságíró, költő, író, műfordító, zenész, tanár;

 

Rengei Miklós (Budapest, 1909. június 14. – Budapest, 1984. szeptember 13.) hegedűművész-tanár. 1927-29 közt a Székesfővárosi Zenekar tagja, majd 1931- ig koncertmestere. Mint alapító tag került 1931-ben a Budapesti Hangversenyzenekarba, 1936-tól a Rádiónál dolgozott, 1942-ig a szalonzenekar, majd 1942-57 közt a Szimfonikus Zenekar tagja. 1957-től az Operaház zenekarában játszott;

 

Rossa Ernő (Budapest, 1909. március 5. – Budapest, 1972. május 28.) zenepedagógus, karnagy, szövegíró és zeneszerző. 1932-1948 között polgári isk.-i ének-szakfelügyelőként működött, majd a Gyógypedagógiai és a Pedagógiai Főisk.-n tanított. Egy ideig a Magyar Dal és az Éneklő Nép c. folyóiratokat szerk. Több üzemi énekkart vezetett (Budai Textilkikészítő, Főposta stb.). Később a Pedagógusok Szakszervezetének énekoktatói osztályvezetőjévé nevezték ki. Élete utolsó éveiben a Bp., II. ker.-i tanács zenei előadója. Főként kórusműveket, tömegdalokat (Dalolva indulj, ifjúság…) és népdalfeldolgozásokat komponált. Szöveget írt Liszt F. A munka himnusza c. művének első magyar kiadásához (1948). – M. Mandoliniskola. A mandolin játék elsajátításának módszeres elméleti és gyakorlati anyaga iskolai és magán használatra (Bp., 1957);

 

Sallay Józsa (Budapest, 1909. április. 11. – Budapest, 1988. április 26.) énekművész-tanár. 1943-tól a Nemzeti Zenede ének-főtanszak tanára nyugalomba vonulásáig, majd 1973-81-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hangképző mestere volt;

 

Dr. Skultéty Antalné (Budapest, 1909. március 11. –) hegedűtanár (Fővárosi Zeneiskola Szervezet – szakfelügyelő is, Fővárosi XI. kerületi Állami Zeneiskola, a Hegedűiskola társszerzője);

 

Szabó Miklós (Székesfehérvár, 1909. november 27. – Budapest, 1999. május 22.) operaénekes, tanár, műfordító. Hangversenyénekesként kezdte pályafutását, majd 1941-ben az OH tagja lett;

 

Szávainé Demény Magda (Pécs, 1909. július 9. – Budapest, 1976. április 5.) zenepedagógus, zongoraművész. 1945 után a Fővárosi Zeneiskola Szervezetnél tanított. 1949-től haláláig a Magyar Zeneművészek Szövetsége ügyvezető titkára, 1941–53-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanársegéd volt. Az 1956-os és 1958-as Bartók, az 1959-ben rendezett Haydn-fesztivál egyik szervezője, a Budapesti Zenei Hetek egyik kezdeményezője volt. Szerepe volt az 1960-as évek kezdetén a Korunk zenéje c. hangversenysorozat elindításában. Közben megszakítás nélkül tanított zongorát a zeneiskolákban. Részt vett az Egyesült Nemzetek Szervezete Nemzetközi Zenei Tanácsainak ülésein. Nevéhez fűződik a Jeunesses Musicales magyarországi szekciójának, az Ifjú Zenebarátok Magyarországi Szervezetének létrehozása (1965), melynek főtitkára s egy ideig a nemzetközi elnökség tagja volt. Egyik szervezője a Jeunesses Musicales Budapesten tartott világkongresszusának (1969). Veszprémi Lilivel szerk. a Muzsikáljunk együtt c. és a Régi magyar négykezesek c. sorozatot (1955–58), ez utóbbiban Liszt több négykezesét is közreadta. Cikkei a Zenepedagógia, Új Zenei Szemle, a Muzsika, a Parlando c. folyóiratokban Szávai Magda néven jelentek meg;

 

Szeredi-Saupe /S/ Gusztáv (Budapest, 1909. április 3. – Budapest, 1988. szeptember 3.) brácsaművész, tanár. Játszott a Budapesti Hangversenyzenekarban, majd a Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar egyik alapítója, brácsása és zenekari titkára volt. 1958-tól 1968-ig a Halle-i Händel Festspielorchester – viola d'amore – szólistája. 1950-ben megalapította a Magyar Hárfástriót: Molnár Anna (hárfa) és Vermes Mária (hegedű) társaságában. Az 1950-ben alapított vonós-triója ugyancsak jelentős szerepet játszott. A két trió számára számos magyar és külföldi zeneszerző komponált értékes zenedarabot. A harmincas évek, elejétől tanított, 1950-től a Székesfehérvári Állami Zenekonzervatóriumban; 1958-tól Halle-Wittenbergben, ahol a Martin Luther Universität docense volt hegedű, brácsa szakon;

 

Tálos Edith (Kassa, 1909. június 4. –) zongoratanár (Állami Tanítóképző Intézet, Székesfehérvár, Állami Zeneiskola, Székesfehérvár);

 

Ungár Imre (Budapest, 1909. január 23. – Budapest, 1972. november 22.) zongoraművész, zenepedagógus. Fontos állomás volt karrierjében az 1932-es varsói Chopin-verseny, amelyen megosztott első díjat nyert. A második világháború kitörésekor Hollandiába emigrált, ahonnan csak 1943-ban tudott hazatérni. A nyilas időkben Jármer Lajos zenetanár rejtegette. A hangversenyezést 1945-ben kezdte újra. Koncertjein különösen emlékezetesek voltak Johann Sebastian Bach, Wolfgang Amadeus Mozart, Ludwig van Beethoven, Frédéric Chopin, Franz Schubert, Claude Debussy, Bartók Béla és Kodály Zoltán műveinek interpretációi. A hanglemezfelvételeket nem szerette, a rádióban viszont gyakran fellépett. 1949-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára lett ( zongora, gyakorlati tanítás, zongora kötelező) , és oktató munkáját – vaksága ellenére – haláláig végezte. Több jeles tanítványa is volt, például Baranyai László és Németh Tamás zongoraművészek, Durkó Zsolt zeneszerző. Munkatársa volt Szabolcsi Bencének, Tóth Aladárnak és Gát Józsefnek. Saját vaksága magyarázza, hogy sokat segítette a vakok zenetanulását és a vak zenetanárok alkalmazását is. Erről írást is megjelentetett a Parlando folyóiratban, A vak muzsikus szerepe társadalmunk zenei nevelésében címmel. 1953-tól haláláig betöltötte a Vakok Szövetségének alelnöki tisztét. A Parlandóban megjelent további írásaiból: Gondolatok az ujjgyakorlat, skála és etűd szerepéről a zongoraoktatásban, 1966/4;

 

Vécsey Jenő (Cece, 1909. július 19. – Budapest, 1966. szeptember 18.) zeneszerző, zenetudós. 1942-től az OSZK munkatársa, 1945-től haláláig a zeneműtár vezetője. Sokat tett a 18. sz.-i magyar zene felélesztéséért. Szerkesztésével indult meg a Zeneműkiadó Vállalat Musita Rinata sorozata;

 

Venetianer Rózsi, Szabó Béláné (Zákány, 1909. május 1. – Budapest, 1975. augusztus 5.) zongoraművész, zongoratanár. 1945 után a budapesti Zenei Gimnáziuban, illetve annak zenei tagozatán, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárképző tagozatán tanított;

 

Dr. Zsengellér Ferenc (Cegléd, 1909. július 3. –) gitárművész-tanár (Erkel Ferenc Állami Zeneiskola, Cegléd – igazgató helyettes is);

 

Zelinka Tiborné Weisz Jolán (Gyergyóújfalú, 1909. június 18. – Budapest, 1992. november 20.) zongoratanár (Fővárosi Zeneiskola Szervezet 5. sz. Körzeti Zeneiskola, VIII. kerületi Állami Zeneiskola);

 

 100 éve született Angyal Nagy Gyula (Budapest, 1914. május 1. – München, 1993. szeptember 7.) operaénekes, tanár. 1939-1943 - Kolozsvárott operaénekes, de operettekben is fellép, 1943-1956 - a budapesti Operaház tagja, 1957- gyermekei után Ausztriába utazik, 1957 - 1993 - Németországban, Münchenben élt;

 

Arató Pál (Szeged, 1914. szeptember 26. – Budapest, 1987. január 27.) zongoraművész, tanár. Hírnévre, mint kiváló kamaramuzsikus és zongorakísérő tett szert. Pedagógusként többek között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenetanárképző tagozatán tanított;

 

Babos Károly (Bp., 1914. szeptember 28. – Bp., 1976. október 25.) nótaszerző, tanár. Gyermekkorától zongorázott, 18 évesen már hivatásos zenész volt. Táncdalai hanglemezen is forgalomba kerültek. Első nótáit az 1930-as évek végén már játszották;

 

Bagossy Judit /Nagy Józsefné/ Dés, 1914. december 14. -) zongoraművész, zenetanár (Hatvan, Fővárosi I. kerületi Zeneiskola);

 

Bak László (Marosvásárhely, 1914. március 12. –  Budapest, 1978. február 26.) zongoraművész, zenetanár. 1939-től 1941-ig a Mosonmagyaróvári Államilag Engedélyezett Városi Zeneiskola igazgatója és tanára. Innen Nagyváradra került, 1946-tól a budapesti MÁVAG Mozdony- és Gépgyár Zeneiskolája igazgatója volt, majd nyugdíjazásáig zongoratanár;

 

Bakonyi Béla (Szikszó, 1914. február 23. – 2001) zenetanár, helytörténész.

 

Bálint Ágnes (Debrecen, 1914 – Budapest, 1982. január 25.) zongoraművésznő, kamaramuzsikus, tanár. Rövid ideig magánúton tanított, majd 1948-ban Kőbányán alapított zeneiskolát. 1949-ben az Erkel Ferenc Zeneművészeti Szakiskola korrepetitorává nevezték ki, ahol az ötvenes évek elején zongorafőtárgyat is tanított. 1950-től haláláig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára volt, ahol korrepetitorként és zongorakísérőként működött. 1953-ban az Országos Filharmónia szólistájává nevezték ki;

 

Balogh Gyula (Hódmezővásárhely, 1914 – Szentes, 1973) kántortanító, általános iskolai énektanár, zeneiskola-igazgató. Tanulmányai elvégzése után a szentesi Deák Ferenc Általános Iskolában éneket tanított és a kórust vezette. Később a Petőfi Sándor Általános Iskola ének-zene tagozatának létrehozását segítette. Közben bekapcsolódott a szentesi munkacsoport (munkaközösség) tevékenységébe, zongorát, szolfézst is tanított és vezette a Városi Pedagóguskórust. 1960 és 1962 között a Szentesi Állami Zeneiskola igazgatója volt;

 

Bámbó Gábor (Marosvásárhely, 1914 – Marosvásárhely, 2002) hegedűs, főprímás. A marosvásárhelyi Székely Népi Együttes, majd a Maros Művészegyüttes prímása; Barabás Sári (1914-2012), a müncheni Gärtnerplatztheater ünnepelt énekesnője; Behár György (Budapest, 1914. március 3. – Budapest, 1995. március 3. ) zeneszerző, karmester, zenetanár. Halhatatlan szorgalommal alkotott és számos darabját játszották színházaink. A klasszikus zenei gyökerekhez ennek ellenére később sem lett hűtlen: itthon kevéssé ismert szimfonikus és kamaraművei (Bolero, Magyar képek, Divertimento) külföldön komoly sikereket arattak. Hosszabb időn át a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat vezetője volt, a rádióban és tévében szerkesztőként, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig karmesterként működött, és eközben folyamatosan komponált. Népszerűségét mindenekelőtt dallamos, érzelmes slágereivel - mint például a Szemembe nézz, Szállnak a darvak - alapozta meg; Berei Lajosné Szeghő Erzsébet (Héthárs, 1914. november 15. –) zongora- és énektanár (Állami Zeneiskola, Héthárs); Csiby József (Ditró, 1914. január 1. –) zenekari hegedűművész-tanár (Budapesti MÁV Szimfonikusok, Magyar Állami Operaház, és a Fővárosi VII. és VIII. kerületi Állami Zeneiskola);

 

Dárday Andor (Tata, 1914. április 25. – Budapest, 1986. február 16.) operaénekművész-tanár, titkár. Az aktív zenei életbe csak 1945 után kapcsolódott be. 1945-1951 között a Magyar Állami Operaház énekkarában működött, majd 1951-1975 között az intézmény művészeti titkára volt. Nyugdíjba vonulása után rövid ideig az 1973-ban újjá alakult Liszt Ferenc Társaság titkárságán dolgozott;

 

Dormai Imre (Nyalka, 1914. július 23. –) zenekari gordonkaművész-tan

 

Dósa Mária (Marosvásárhely, 1914. július 4. – Budapest, 1980) operaénekes-tanár;

 

Fischer Annie (Budapest, 1914. július 5. – Budapest, 1995. április 10.) zongoraművész 10 éves korában (1924) Beethoven I., C-dúr zongoraversenyével debütált. 1926-ban volt az első nyilvános külföldi fellépése Zürichben, amelyen Mozart és Schumann egy-egy zongoraversenyét játszotta. Igen korán kezdte pályáját, igazi nemzetközi áttörésre azonban csak akkor kerülhetett sor, amikor megnyerte az 1933-ban Budapesten rendezett nemzetközi Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny első díját. Felfelé ívelő karrierjét a holocaust szakította félbe. Ezeket az éveket Fischer Annie Svédországban töltötte férjével, Tóth Aladár zenetudóssal (aki 1946-tól az Operaház igazgatója volt). 1946-ban tért vissza újra Budapestre, és ettől kezdve megszakítás nélkül itt élt, innen járta a világot;

 

Fricsay Ferenc (Budapest, 1914. augusztus 9. – Bázel, 1963. február 20.), magyar karmester. Gyermekkorától kezdve rendszeresen fellépett. Hivatásos pályafutását – apja utódaként – a Magyar Királyi 9. Hunyadi János Gyalogezred zenekarának katonakarmestereként Szegeden kezdte 1934-ben, 1935-ben a Szegedi Filharmonikus Egyesület zenekarának (ma: Szegedi Szimfonikus Zenekar) karmesterévé nevezték ki, 1936 és 1939 között előadásokat dirigált a Városi Színházban (ma: Szegedi Nemzeti Színház) és a Szegedi Szabadtéri Játékokon. 1944-ben, a német megszállás alatt bujkálni kényszerült, majd a háború után Budapesten folytatta pályafutását. A nemzetközi hírnevet Gottfried van Einem Danton halála című művének bemutatása hozta meg neki, az 1947-es Salzburgi Ünnepi Játékokon. 1948 és 1952 között a berlini Deutsche Oper, illetve a RIAS szimfonikus zenekar (kezdetben az amerikai szektor zenekara, később a berlini rádiózenekar) vezető karmestere, 1954-1955-ben a Houstoni Szimfonikusok vezetője, 1956-1958 között a müncheni Staatsoperben dolgozik, majd 1960-tól ismét Berlinben;

 

Gergely Ferenc (Budapest, 1914. szeptember 10 – Budapest, 1998. március 18.) orgonaművész, zenepedagógus. 1931-től haláláig a pesti Belvárosi Ferences Templom orgonistája, 1948-ig karnagya is volt, 1947-től 1950-ig a Dohány utcai főtemplomban is orgonált. Pedagógiai munkáját a Nemzeti Zenedében kezdte 1943-ban, és itt (illetve az utódintézményben, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában) tanított orgonát 1969-ig. Részbeni átfedéssel, 1948 és  között a Zeneakadémián is tanította az orgona hangszert, továbbá zenei rögtönzést, transzponálást, partitúraolvasást, zongorakötelező tárgyat. A főiskoláról 1976-ban ment nyugdíjba. Pályafutása során orgonaművészek és kántorok sora került ki keze alól. Végrendelete értelmében hamvait a Belvárosi Ferences Templom kriptájában helyezték végső nyugalomra (Gergely Ferenc a ferences rend confratere volt.) 2018. márciusában Magyar Örökség Díjjal ismerték el életművét;

 

Gombás Ferenc (Marosvásárhely, 1914. április 2. – Miskolc, 1988. október 30.) gordonkaművész-, kamarazene-tanár Zeneiskola, Sopron, Zeneiskola-igazgató is (Baja), Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Miskolci Tagozata, Erdélyi Vonósnégyes, Miskolc). Miskolc zenei életben és zeneoktatásában 1950-től haláláig tevékenykedő Gombás Ferenc gordonkaművész művészi és pedagógiai hagyományainak megőrzése, továbbfejlesztése érdekében rendszeres időközönként Gombás Ferenc nevével jelzett megyei gordonkás találkozót és emlékkiállítást rendez a miskolci Egressy Béni Alapítvány;

 

Herszényi Bálint (Győr, 1914. január 8. –) zongoraművész-tanár (Zeneiskola, Miskolc, Zeneművészeti Szakközépiskola-igazgató (Miskolc), Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Miskolci Tagozata docens, majd tanár, szakfelügyelő;

 

Horváth Cyrill József (Hosszúpereszteg, 1914. július 6. – Veszprém, 1982. március 27.) római katolikus lelkész, karnagy. 1937-ben szentelték pappá. Kéthelyen és Felsőiszkázon káplánként szolgált. 1942-ben a Budapesti Zeneművészeti Főiskolán egyházkarnagyi oklevelet szerzett. 1943-tól káplán Balatonlellén, Nemestördemicen és Igalban. 1945-től megbízott székesegyházi karnagy Veszprémben, később zenetanár a szemináriumban. 1948-ban kórusával megnyerte a megyei centenáriumi énekkari versenyt. 1960 után egyházmegyei zenei főigazgató;

 

Horváth László (Pápa, 1914. szeptember 19. – Sümeg, 1987. április 1.) ének-zenetanár, karvezető a tanítóképző főiskola elvégzése után két éven át házitanítóként, majd 1935-től 1940-ig állami segédtanítóként dolgozott a Zala megyei Bocskán. 1940-ben költözött Sümegre, ahol volt igazgatóhelyettes, tanulmányi főfelügyelő, majd az Ipari Iskola igazgatója. Nevéhez fűződik az 50-es 60-as években Sümeg ének-zenei életének igen magas színvonala;

 

V. Inselt Katalin / Kató (Budapest, 1914. április. 17. – Budapest, 1987. május 6.) 1948-49 között a Nemzeti Zenede zongoratanára; 1949-66-ban a budapesti Bartók Béla Zenei Szakközépiskola tanára; 1951-1954. között a Zeneakadémián (zongorakötelező tárgy); 1966-77-ben a pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zenei Tanárképző Intézete Budapesti Tagozatának volt tanszakvezető tanára 1977-ig, nyugdíjazásáig;

 

Istók Margit (Budapest, 1914. – Makó, 2005. június 18.) zongoratanár (Állami Zeneiskola, Makó-tanszakvezető is). „Kodály Zoltán tanítványa volt, a város kulturális életének meghatározó szereplője, aki még a '90-es évek elején is fogadott tanítványokat. Tőle tanult zongorázni többek között Szentpéteri Csilla (dr. Kerek Ferenc zongoraművész-tanár is, a Szerk. megjegyzése) is. 94 éves korában, 1995 júniusában hunyt el, és végrendeletében azt kérte a várostól, hogy házából a város zenei életének teret adó kulturális központot hozzanak létre, gondozzák méltó módon a hagyatékát. A József Attila utca 10. alatt álló polgárháznak ugyanis a tisztázatlan öröklési viszonyok miatt csak 2000 júniusában lett törvényes gazdája a város.” (Forrás: delmagyar.hu);

 

Kaufmann Károly (1914-1994) karmester, zenetanár;

 

Kiss Ferenc (Győr, 1914. március 18. –) zenekari hegedűművész, kamarazeneművész (Budapesti Hangversenyzenekar, Magyar Állami Operaház, MRT Szimfonikus Zenekara-szólamvezető, Magyar Trió);

 

Laczkó Mária (Tiszaföldvár, 1914. december 14. – Budapest, 1984. március 9.) operaénekes-tanár;

 

Márkos Albert (Székelykeresztúr, 1914. október 17. – Kolozsvár, 1981. június 11.) romániai magyar zeneszerző, karnagy, tanár. A Gh. Dima Zeneművészeti Főiskolán a módszertan, zeneelmélet, akusztika, hangszerelés professzora 1946- tól haláláig. Szerepet vállalt a kóruskultúra fejlesztésében karmesterként is. Zenepedagógiai és kórussal kapcsolatos írásait a Művelődés közölte;

 

A. Mihálka Margit (Zalaegerszeg, 1914. február 21. –) zongoratanár (Állami Zeneiskola, Sopron;

 

Dr. Molnár Sándorné (Nagyvárad, 1914, július 2. –) hegedűművész-tanár (Városi Zeneiskola, Nagyvárad, Városi Zeneiskola, majd Zeneművészeti Szakközépiskola, Miskolc, Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet Miskolci Tagozata);

 

Moskovszky Vincéné Csomós Irén (Heves, 1914. október 14. –) ének-zenetanár, karvezető (1. sz. Ének-Zenei Általános Iskola, Eger, Eger város és járás szakfelügyelő, Gárdonyi Géza Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola, Eger – furulya- és ütőhangszerek tanítása is);

 

Nagy József (Budapest, 1914. április 19. –) zeneszerző, karmester, műfordító  (GANZ-MÁVAG Zeneiskola – igazgató, Magyar Állami Operaház –ügyelő, Közlekedési Szakszervezetek Művészegyüttese – karmester, Pénzintézetek Központi Szimfonikus Zenekara – karmester, KPVDSZ Operastúdió – karnagy, korrepetitor, művészeti vezető, Magyar Nyelvtudományi Társaság tagjaként prozódiai cikkek írása a Parlandóban);

 

Nyáry Lajos (Medgyesegyháza, 1914. április 27. – Debrecen, 1986. április 7.): orgonista, kántor-tanító, ének-zenetanár, karnagy, zeneszerző;

 

Ónozó János (Dálya, 1914. október 16. – Budapest, 1987. április. 19.) kürtművész, pedagógus, Liszt-díjas (1954). 1933-42 között a budapesti Rendőrzenekar, 1943-77 között pedig a Magyar Állami Operaház zenekarának tagjaként játszott. Alapító tagként kürtölt 1947-63 között a Budapesti Fúvósötösben.1983-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapesti Zenetanárképző Intézetének Budapesti Tagozatán tanított;

 

Péterné Frank Klára (Budapest, 1914. február 10. – kb. 2000) zongoraművésztanár, főiskolai docens (Zeneművészeti Szakközépiskola, Szeged, Pedagógiai Főiskola, Budapest és Szeged - ének-zene tanszék, Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola, Budapest, - zongora korrepetitor, Postások Erkel Ferenc Zeneiskolája - énekes korrepetitor, XI. kerületi Szabó Ferenc Vegyeskarkorrepetitor);

 

Petra László (1914-1975) operaénekes-tanár;

 

Pusztai Ferenc (Budapest, 1914. május 18. – 2013) ütőhangszeres művész-tanár Budapesti Máv Szimfonikusok, Fővárosi XVIII. kerületi Dohnányi Ernő Zeneiskola);

 

Rauhala Lenke, előző neve Erdélyi Lászlóné Murin Lenke (Sátoraljaújhely, 1914. március 9. – 2014. augusztus) rubin diplomás zongora és középiskolai ének-zenetanár. A Miskolci Egressy Béni Zeneiskola alapítója és igazgatója volt, nyugdíjazásáig sikeresen vezette az intézetet. 1969-ben Finnországba, Leempelébe, majd Tamperébe folytatta pedagógiai munkásságát; zongorát tanított és kórusokat szervezett, vezényelt. Kidolgozta a finn népdalokon alapuló zeneóvodai oktatás tematikáját, majd ezt könyvben is megjelentette (finn nyelven), rendszeresen kurzusokat szervezett az óvodapedagógusoknak. A finn Kodály-társaság egyik alapítója. Munkásságáért a finn államelnök a pedagógusoknak adható egyik legmagasabb kitüntetésben részesítette, és feljogosította az „Örökös főzeneigazgató” cím viselésére;

 

Rónai István (Budapest, 1914. június 7. – Budapest, 1985. december 1.) zenei rendező, tanár. 1941-44-ben a csepeli zeneiskola zeneelmélet tanára; 1949-től haláláig a Magyar Rádió zenei rendezője. Állandó rendezője volt a táncdal- és jazzfesztiváloknak, de rendezett zenés játékokat, prózai darabokat is. Ő vitte színre az ötvenes években Farkas Ferenc Csínom Palkóját, a Bástyasétány 77-et és A Kreml toronyórája c. művet;

 

Rózsa Vera (1914. május 16. – London, 2010. október 15.) énekművész-tanár. Első fellépései közé tartozott az OMIKE művészakció keretében Händel Judás Makkabeus című oratóriumának előadásán az egyik zsidó nő szerepe. 1943-ban debütált Cherubinoként Mozart Figaro házassága c. darabjának előadásán az OMIKE operaegyüttesében. Első férje, a kiváló karmester és zeneszerző Weiner László a Holocaust áldozatává vált. Férje deportálása után Rózsa Vera egy darabig bujkált, majd a svéd nagykövetségen dolgozott, ahol Raoul Wallenberg a nácizmus üldözötteinek a menekítő akcióit szervezte. 1945–1946 között az Magyar Állami Operaház, 1946–51-ben a bécsi Staatsoper tagja volt, ahol ígéretes színpadi karrierjét betegsége szakította meg;

 

Sinkóné Róth Ágnes (Karcag, 1914. szeptember 22. –) hegedűművész-tanár (MRT Szimfonikus Zenekara);

 

Sikolya István (Budapest, 1914. június 6. – Budapest, 1986. december 4.) operaénekes, tanár. 1941-42: a Fővárosi Operettszínház, 1943-44: a Kolozsvári, 1945-49: a Szegedi Nemzeti Színház, 1950-77: a Magyar Állami Operaház énekese,

 

Suhayda Mária (Eperjes, 1914. március 16. – Budapest, 1995. február 3.) zongoraművész, főiskolai docens;

 

Szabó András (Hódmezővásárhely, 1914. július 31. –) zongoraművész-tanár (GANZ-MÁVAG Zeneiskola, Budapest, Zeneiskola, Hódmezővásárhely – igazgató is, Zeneművészeti Szakközépiskola, Szeged, Tanítóképző, Hódmezővásárhely – énektanár, Hódmezővásárhelyi Női Kar és Postás Szimfonikus Zenekar, Budapest – karnagy, Állami Zeneiskola, Kaposvár);

 

Szanati József (Budapest, 1914. március 4. – Kolozsvár, 1975. szeptember 2.) operaénekes, tanár;

 

Sződyné Szamosi Edith (Budapest, 1914. augusztus 24. –) zenekari fuvolaművész-tanár (Saját szalonzenekarának művészeti vezetője, Honvéd Művészegyüttes, Magyar Állami Operaház, Fővárosi XI. kerületi Állami Zeneiskola);

 

Tárnai Antal (Annavölgy, 1914. március 22. – 1998) zenekari gordonművésztanár. Kezdetben különböző zenekarokban dolgozott, majd 1945-től a Budapesti Operaház tagja lett. Itt működött egészen 1978-ban történő nyugdíjazásáig. Pedagógusi tevékenységét Újvidéken kezdte meg, ahol a konzervatórium tanára volt 1941-44-ig. 1946-tól Győrött a Zeneművészeti Szakiskola tanára volt. Tanítványai közül 25-öt vettek fel a Zeneművészeti Főiskolára, illetve ennek valamelyik tagozatára. Tárnai Antal a Zeneművészeti Főiskola Győri Tagozatának annak beindulásától tanára volt. 52 éven át tanított kitartóan; Tölgyesi Júlia (Nyírbátor, 1914. november 16. – Los Angeles, 1978. augusztus 18.) népdal- és magyarnóta-énekes, tanár;

 

Török Iván (Budapest, 1914. július. 31. – Budapest, 1988. december. 3.) gordonkaművész-tanár. 1933-ban a Budapesti Hangversenyzenekar szólógordonkása. 1936-1976 között a Magyar Állami Operaház gordonkaművésze, 1957-től szólamvezetője, 1958-tól magángordonkása. 1940- től a Budapesti Filharmónia Társaság Zenekarának is tagja volt. 1969-73-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola adjunktusa, 1973-1986 között docense. A Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet pécsi tagozatán is főiskolai docens volt, de tanított a budapesti Bartók Béla Zenei Szakközépiskolában is;

 

Udvardy Tibor (Budapest, 1914. szeptember 4. – Balatonboglár, 1981. július 16.) operaénekes-tanár. 1939-ben mutatkozott be az Operaházban a Hunyadi László címszerepében. Évekig, mint ösztöndíjas a Belvárosi Plébániatemplom szólistája volt. Oratóriuménekesként is elismerték;

 

Uher Zita (Budapest, 1914. szeptember 6. – Budapest, 2009. február 10.) operaénekes-tanár, az 1930-as és az 1960-as évek közötti nagy magyar operaénekes generáció jeles képviselője. 1965-ben vonult nyugdíjba, s ezután – bár a fellépéseket sem hagyta abba – énektanárként tevékenykedett;

 

Dr. Ujfalusi László (Csíkszereda 1914. január 5. – Budapest, 2001. december 22.) harsona és tubaművész-tanár 1935-től 1972-ig a Magyar Állami Operaház Zenekarának tagja, 1945-től nyugalomba vonulásáig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola harsona- és tuba, továbbá a rézfúvós kamarazene tanára. Harsona- és tubaiskolát írt, rézfúvós előadási darabokat tett közzé;

 

Vargyas Lajos (Budapest, Óbuda, 1914. február 1. – Budapest, 2007. október 11.) népzenekutató, folklorista. 1940 után a Zenetudományi Intézet egyház-zene szakán Kodály Zoltán tanítványaként dolgozott. Ezt követően a Budapesti Egyetem Néprajz Tanszékén, a budapesti Egyetemi Könyvtárban, a Néprajzi Múzeum Népzenei Osztályán, a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjában, mint igazgató és a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetében tudományos tanácsadóként dolgozott. 1952-ben jelent meg A magyar vers ritmusa című könyve, s ugyanebben az Évben adták közre Kodály Zoltánnal a mindmáig „Kodály-Vargyas”-ként emlegetett A magyar népzene című munkát, amelynek Vargyas Lajos a példatárát szerkesztette;

 

Dr. Vargha Károly (Szentlászló, 1914. november 7. – Pécs, 1993. március 18.) főiskolai tanár, zenei szövegíró és műfordító. 1941-48: Szegeden, a Királyi Katolikus Tanítóképző Intézetben, Kőszegen és Baján, az Állami Tanítóképző Intézetben tanított. 1949–51: a pécsi Állami Pedagógiai Gimnázium tanára. 1951–56: a pécsi Pedagógiai Főiskolán oktat a magyar nyelvi tanszéken oktatott. 1956–: megszervezte és vezette a Pécsi Tanárképző Főiskola német tanszékét, amely később a  és kisebbségi honismereti kutatás bázisa lett. Itt nyugdíjazásáig. Händel, Bach, Haydn és más német zeneszerzők szövegeit fordította és prozódiailag ellenőrizte. Rendszeres munkakapcsolatban állt Kodály Zoltánnal és Bárdos Lajossal;

 

Wéber István (1914 –) középiskolai ének-zenetanár, karnagy. 1982. november 20-án lett 68 éves Vétek (Wéber) István, a Vasas Zenekar egykori művészeti vezetője és másodkarnagya;

 

95 éve született Anhalt István (Budapest, 1919. április 12. – 2012. február 24.) zeneszerző, zeneszerzéstanár. 1949 óta Kanadában élt. Montréalban huszonkét évig oktatott a McGill Egyetemen, ahol 1964-től 1971-ig vezette az elektronikus zenei stúdiót. Akingstoni Queen's Egyetemen tizenhárom éven át volt a zeneszerzés professzora;

 

Dr. Asztalos Sándor (Tiszalök, 1919. október 15. – Budapest, 1970. május 25.) költő, zenekritikus és esztéta. A Debreceni Tudományegyetem Bölcsészeti Karán végzett klasszika-filológia szakon. Diplomája megszerzése után ugyanitt tanársegédi állást kapott. 1945 után a debreceni városigazgatásban kultúr tanácsnokként dolgozott. 1950-ben a Népművelési Minisztérium zenei osztályához került. 1951-től a Magyar Nemzet kulturális rovatvezetője lett. A Muzsika című folyóiratot 1957-ben alapította meg, s haláláig főszerkesztője volt;

 

Bagarus Ernő (Garabonc, 1919. február 9. –) zenekari harsonaművész-tanár (Rendőr Zenekar Győr; Fővárosi Nagycirkusz; Debreceni Máv Szimfonikus Zenekar, szólamvezető);

 

Barabás Sári (Budapest, 1919. március 14. – München, 1969) opera-és operetténekesnő, énektanár;

 

Dr. Baranyi Jánosné Seregély Klára (Székesfehérvár, 1919. július 9. –) zongoratanár, szakfelügyelő. (Állami Zeneiskola, Székesfehérvár és Fővárosi XIV. kerületi Állami Zeneiskola);

 

Faragó András (Fülöpszállás, 1919. március 16. – Budapest, 1993. február 16.) operaénekes, tanár;

 

Fekete János (Budapest, 1919. július 15. – Budapest, 1984. február 19.) hegedűművész-tanár. 1938-39-ben Svájcban játszott egy szalonzenekar tagjaként. 1941-1943 között a Budapesti Hangversenyzenekar tagja, 1947-51- ben a Fővárosi Operettszínház zenekarában játszott. 1951-56-ban a Magyar Rádió Tánczenekarának, 1956-1984 között a pedig a Magyar Rádió Szimfonikus zenekarának tagja. Rendkívül sokoldalú muzsikus, a hegedű mellett kiválóan játszott mélyhegedűn, szaxofonon, klarinéton és trombitán;

 

Fekete Sándor (Rimóc, 1919. július 17. –) ének-zenetanár. (Kiskőrös, Evangélikus Kántorképző; Bács-Kiskun megyei ének-zene szakfelügyelő; Közoktatási Minisztérium ének-zene tárgy szakfelügyelője; Gimnázium, Kiskőrös);

 

Fráter Gedeon (Budapest, 1919. április 16.– Budapest, 1998. november 16.) karmester, tanár. 1938-tól tíz éven át a Magyar Állami Operaház korrepetitora, 1949-től 1983-ig ugyanott karmester. Vezényelte az Operaház teljes balett-repertoárját;

 

Göndör Márta / Szeszlerné/ (Sátoraljaújhely, 1919. augusztus 14. – 2003. november) hegedűművész-tanár. Hegedűtanulmányait szülővárosában és Sárospatakon kezdte Szabó Ernőnél, majd 1934 és 1937 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Koncz János és Zathureczky Ede osztályában hegedűt, Waldbauer Imrétől és Weiner Leótól kamarazenét tanult. 1939-től 1944-ig az OMIKE Zenekar tagja, 1945-től az Állami Hangversenyzenekar (korábban Székesfővárosi Zenekar) hegedűse, 1979-től nyugalomba vonulásáig szólamvezetője;

 

Göndöcs József (Fehérgyarmat, 1919. október 27.– Budapest, 2005. december 10.) operaénekes, az MZTSZ munkatársa. Művészi pályáját a Magyar Rádió Énekkarában kezdte (1950-51), majd 1951-től nyugalomba vonulásáig, 1985-ig a Magyar Állami Operaház magánénekese volt;

 

Halász Kálmán (Pécs, 1919–) zeneszerző, orgonaművész és elmélettanár (Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola). 1956-tól az USA-ban élt;

 

Huszár Klára (Budapest, 1919. május 29. – Budapest, 2010. június 13.) operarendező, dalszövegíró, műfordító, tanár. 1938-1942 között a Zeneművészeti Főiskola ének-zenetanár szakos hallgatója volt. 1951-1956 között ugyanitt megszerezte az operarendező képesítést, ekkor Oláh Gusztáv tanítványa volt. 1947-1951 között a Magyar Rádió munkatársa, megszervezte a zenei Rádióiskolát, a Dolgozók Zeneiskoláját. 1947-1951 között gyermekoperákkal foglalkozott, valamint az ifjúsági osztály vezetője volt. 1956-1979 között a Magyar Állami Operaház asszisztense, majd rendezője;

 

Kalmár Márton (Nóráp, 1919. január 18. –) főiskolai tanár, karnagy, szerkesztő Székelykeresztúr, Pápa – általános iskolai ének-zene tanár, Bart