ELHUNYT BARSVÁRI JÓZSEF,
A RÁDIÓZENEKAR TROMBITASMŰVÉSZE

(1920-2019)

Elhunyt Barsvári József, a Rádiózenekar trombitaművésze, aki soha nem akart „első” lenni, de az lett. Első. Ezt most nekem tisztem kijelenteni, mert elődeim Galambos János és Schubert János a Rádiózenekar múltjának legendás szólamvezető trombitásai – akikkel együtt kezdte a zenekari életét – már nem tehetik. Ám nekem számtalanszor elmondták, hogy milyen sokat jelent számukra, ha Barsvári József ült mellettük a kényes koncertek alkalmával, mint ahogy ezt később én is megtapasztalhattam. És tudom jól, ezt így gondolja Palotai István is – aki még napjainkban is őrzi a szólamvezető trombitás helyet a Rádiózenekarban – mert ő is élvezhette még azt a biztonságot, amit Barsvári empatikus játéka jelentett számára, illetőleg a mindenkori „elsők” számára.

Az ő pozíciója a zenekari hierarchia szerint a második trombitás hely volt, ami ritkán ad alkalmat a csillogásra, de ő azon a helyen is aranyként ragyogott. Nyugodt, tévedhetetlen, „tiszta” és egyben alkalmazkodó játéka biztos alapot adott arra, hogyha a szerző, a hangszerelés úgy kívánta a trombitaszólam méltó módon tegye emlékezetessé, koronázza meg a zenekar hangzását.

Nem hagyhatom azonban említés nélkül – ha csak érintőlegesen is – hogy életét nem töltötte ki teljességgel a hangszeres játék. A fennmaradó idejében átiratok készítésével, sőt zeneszerzéssel is foglalkozott. Most csak egy példát említek ezzel kapcsolatban, melyhez személyes élményem is fűződik. Egy több kis tételből álló romantikus, természetábrázoló csembaló darabot ültetett át – micsoda lehetetlennek tűnő merész ötlet – hét rézfúvós hangszerre. Szinte újraalkotta, de legalábbis jelentősen fejlesztette, kiteljesítette a művet. Köszönet érte, mert zenésztársaimmal együtt komoly sikert arathattunk vele koncertjeinken.

99 éves korában elhunyt Barsvári József, a Rádiózenekar művésze, aki ugyan nem akart „első” lenni, de ez nem sikerült neki. Az lett.

A maga helyén első volt negyven éven át.

A trombitás társadalom nevében tisztelettel és szeretettel búcsúzom tőle.

Geiger György