40 éves a Magyar Kodály Társaság
A jubileumi kiadványt lapozgatva
40 éves
a Magyar Kodály Társaság – adja hírül a Társaság bulletinjét
formázó, de a fehér helyett kivételesen kék fedelű kiadvány. Joggal
hihetnők, hogy a periodikum 2018. decemberi
számát tartjuk kezünkben, de a több mint háromszoros terjedelem hangsúlyozza az
alkalmi jelleget. „Belügy” – mormoghatja a felületes szemlélő. Kordokumentum
– láthatja az, aki fellapozza.
Kodály
Zoltán halála után 11 évvel alakult meg a Magyar Kodály Társaság. Ekkor már
három esztendeje működött a Nemzetközi Kodály Társaság (IKS) ausztrál
elnökkel, Eősze László
ügyvezető titkárral. Ifjak figyelmébe: nem volt akkoriban egyszerű
szakmai „egyesület” létrehozása (az egyesület mint jogi
fogalom nem is létezett). Épp csak néhány éves volt az újraalapított Liszt
Ferenc Társaság is. A Nemzetközi Kodály Társaság mintegy félszáz magyar tagja
pedig nem tudta befizetni a tagdíját, mivel magyar állampolgár nem (vagy igen
bonyolult korlátozásokkal) rendelkezhetett csak valutával. Eősze
László vívta ki Pozsgay Imrénél, hogy alakuljon Magyar Kodály Társaság, amelyet
támogathat az állam, s ha az IKS székhelye is Magyarországon van, a tagdíj is
fizethető forintban. (Azt egy újabb évtizedek múlva megírandó összegzés
elemzésére bízzuk, hogy ma milyen fennmaradási nehézségekkel kell szembenéznie
egy efféle szakmai egyesületnek.) A 40 év summázata a
későbbi (társ)elnök Szőnyi Erzsébet
és Eősze László emlékezésével, valamint az
alakuló közgyűlés dokumentálásával kezdődik. Az alapító nagyok – Bárdos
Lajos, Ádám Jenő, Molnár Antal – megidézésével folytatódik, ide értve ifj.
Bartók Béla visszatekintését is. Majd az alapító elnök, Szokolay Sándor
emlékei forrósítják fel a hasábokat. Színes és fekete-fehér fotók vonnak
bűvkörbe, a ma dereshajúiban (mint bennem)
emlékeket ébresztve, a fiatalabbaknak dokumentálva a történelmi hol volt, hol
nem voltot. Bepillantást nyerünk a fél évszázaddal ezelőtti Győri –
első hazai – Nevelési Konferencia kulisszái mögé. Ittzés
Mihály feltárja a szálat az 1964-es budapesti ISME-konferencia,
a Nemzetközi Kodály Társaság ’75-ös alapítása, valamint a 70-es évek
elejétől Kecskeméten szervezett Nemzetközi Kodály Szeminárium, illetve a
Kodály Intézet világraszóló tevékenysége között.
Keresztury
Dezsőné, Szőnyi Erzsébet és Szokolay Sándor
|
Bónis
Ferenc |
Ittzés
Mihály (MMA.hu) |
„Száraz”,
de fontos fejezet a Magyar Kodály Társaság közgyűléseit időrendben
dokumentáló „röp-jegyzőkönyvek” sora,
amelyből megtudjuk, kik vállaltak szerepet a Kodály-ügy képviseletében,
illetve kiktől várta ezt a Társaság tagsága. Belelátunk a
Kodály-évfordulók konferencia-programjaiba. Fontos a Szőnyi Erzsébet
Kodály-társasági munkásságát szemléző fejezet, hiszen „Kodály katonája” a
kezdetektől – örülhetünk: máig is! – jelentős szellemi kapacitást
fejt ki „az ügy” szolgálatában. „Bekopogunk” a köröndi Kodály-lakás – ma Emlékmúzeum és Archívum – ajtaján, ahol nemcsak az
egykori lakók szelleme, hanem a Társaság megannyi rendezvénye is fogad.
Kiadványok sorjáznak előttünk, amelyek többségének itt is volt a
sajtóbemutatója. Emeljük ki több kötet szerzője, a Társaság egykori
elnöke, Bónis Ferenc munkáit. A Kodály Intézet további ismertetését
követően a füzet egyik legélvezetesebb írását olvashatjuk Békéstarhos – vagy ahogy másként
szokták írni: Békés-Tarhos – legendás iskola-kísérletéről Mező
Judit tollából, aki minden testvérével együtt onnan indult a pályára (s
ahol szüleik is tanítottak). Stébel Ildikó
– akinek rengeteget köszönhet iskolája – Debrecen Kodály Zoltán
Zeneművészeti Szakiskolájának névadás-történetébe avat be. Az egyetlen
olyan iskoláéba, amelynek még Kodály maga adta a jogot nevének viselésére. Az
egyik legjelentősebb írás dr. Nádasi Alfonzé „A
győri bencés diák apa százéves fia” címen. Tagcsoportok szemléje közepette
még Galántára is kitekinthetünk. Tátrai Zsuzsanna „személyes emlékei” Tátrai
Vilmost hívják a Társaság névadójának portréját rajzoló írások körébe,
akinek vonója alatt és szeme előtt sok Kodály-emlék halmozódott fel, s aki
– ezzel kuriózusnak mondható – mégsem tartozik az
emblematikus „Kodály-törzsgárdába”. Jó néhány írást nem sorolok itt föl,
szolgáljanak meglepetésül a gazdag dokumentumgyűjtemény olvasójának. Egy
nevet azonban nem hagyhatunk említetlenül: a Forrai Katalin-díj
névadójáét. S még egyszer fel kell idéznünk a tavalyig szolgált legutóbbi
elnököt, Ittzés Mihályt, aki már az utódát
megválasztó közgyűlésen is csak telefonvégről tudott jelen lenni, s
akinek búcsúztatásáról szólnak nagy szövetségese, Erdei Péter sorai.
Márkusné
Natter-Nád Klára (www.ovodapuspokladany.hu)
Íme, egy
zenei egyesület „a sok közül”. Amely számosaknak az első a sorban. De
minden objektív szemlélőnek olyan szuverén arc, mint az utca
embertömegéből bárkié, akire tekintetünk vetül. Köszönet Márkusné Natter-Nád Klárának, aki 1994 óta szerkeszti A Magyar Kodály Társaság Híreit, hogy elénk tárta ezt az
átfogó képet. Őrizzük a jubileumi kiadványt, mert forrásmunka lesz a
magyar zeneélet és a Kodály-hagyományőrzés iránt érdeklődőknek a
jövő évtizedekben!
Hollós Máté,
a Magyar
Kodály Társaság tiszteletbeli tagja