„Annyi áldás szálljon tanítónk fejére”

Tóth Ferenc karnagy 90 éves

Zengett az ének, Kodály Zoltán Nagyszalontai köszöntője a komlói Színház- és Hangversenyterem 338 fős nézőterén. Bensőséges ünnepség színhelye volt 2019. január 22-én: a Magyar Kultúra Napjának városi rendezvénye egyben Tóth Ferenc Liszt Ferenc-díjas karnagy, magyar-ének szakos tanár, a város polgárai által tisztelt és szeretett Feri bácsi előtti tisztelgés is volt 90. születésnapja alkalmából.

Nem kevesen viselik ezt a nevet még Komlón sem, de a város polgárainak mégis azonnal egy vékony, szálegyenes tartású, a zenéért és a gyerekekért élő alak sejlik fel a képzeletében. Aki megalapította a Kodály Zoltán Ének-Zene tagozatos Általános iskolát. Aki megálmodta és életre hívta a Nemzetközi Gyermekkórus Fesztivált. Aki háromszor látta vendégül Kodályt iskolájában, s akinek, ill. kórusának a mester egyik művét, a Harasztosi legénynek címűt ajánlotta. Tanítványainak se szeri, se száma. Felnőtt kórusok tagjai, zeneművészek és zenetanárok, (mint például a Forrai Katalin-díjas dr. Gállné Gróh Ilona, a Ringató módszer létrehívója, a Liszt Ferenc-díjas Király Csaba zongora- és orgonaművész, Gyöngyössy Zoltán, ugyancsak Liszt Ferenc-díjas fuvolaművész, Sárkány Kázmér operaénekes), de egyetemi tanárok, jogászok, különböző szakos tanárok, orvosok, mérnökök, Ybl-díjas építész, családanyák és –apák, minden rendű és rangú EMBEREK. Mert Feri bácsi legfőbb célja és érdeme az emberré nevelés volt.

„Mint az olajfák a Szentföldön… Azt mondják, vannak több száz éves, sőt ezeréves olajfák is arrafelé. Ott állnak ma is, csöndben, rendben, fegyelmezetten. Sokat láttak, sokat tudnának mesélni. Erősek, ellenállnak a szárazságnak, a homokviharoknak, a nap égetésének. Sok szikár gyökérrel kapaszkodnak a kemény, köves, csontszáraz anyaföldbe. Állhatatosak, minden egyes nedvességcseppben rejlő életet, energiát a legvégsőkig kiszívnak, felhasználnak. Türelmesek, egyik hajtást hozzák a másik után, ha egy águk letörik, újat növesztenek, a kisebbek egymásba kapaszkodnak. Bizakodóak, folyamatosan teremnek, adják gyümölcsüket, mely megélhetést, jövőt, életet példáz az embereknek. Jelkép az olajfa az ottani emberek számára. Az állandóság, kiszámíthatóság, megbízhatóság jelképe. A múlt valóságának, a tradíciónak a jelképe. Híd a jövőbe, a jövő bizonyosságának a jelképe. Maga az Élet. Az olajfák törzse erős, ágai hajlékonyak, levelei illatosak, simogatóak. Tóth Ferenc a komlóiak olajfája.” –

így fogalmazott Erdei Péter Liszt Ferenc-díjas karnagy, a Komlói szvit című könyvben, (szerzője Lerchné dr. Egri Zsuzsa), amely Feri bácsi 80. születésnapjára készült, s igyekszik átfogó képet adni Tóth Ferenc életéről, munkásságáról, hitvallásáról, s idézve sok-sok hozzá és róla írt levélből, méltatásból. A könyvet érdemes elolvasni, mert belőle képet kaphatunk egy olyan emberről, akinek minden porcikája át van itatva muzsikával, irodalommal, haza- és emberszeretettel, bölcsességgel, humorral. Nem lehet itt minden lényegeset, fontosat elmondani róla, mert a terjedelmi korlátokat bőven meghaladná.

Inkább néhány szót még a 2019. január 22-i ünnepségről:

Polics József, Komló polgármestere és Tóth Ferenc az ünnepségen

A polgármester köszöntője és a városi kitüntetések átadása után a közönség megtekinthette a Színház- és Hangversenyterem által készített „Történetek a muzsikáról” c. előadássorozatból készült videó előhangját, amelyben Tóth Ferenc a város- és hazaszeretetéről beszél a jövendő generációnak szólóan. (A felvétel a Kodály Zoltán Nemzetközi Gyermekkórus Fesztivál Alapítvány támogatásával valósult meg.) A további részleteken, amelyeken Feri bácsi beszél-énekel-szaval-rajzol, megelevenednek életének történései, pedagógiai elvei, értékrendszere, kórusainak sikerei, emlékek, lelkesedése, rajongása a muzsika, a költészet, a magyar nyelv iránt. A filmbevágások között a gyermek- és felnőtt kórusok, énekegyüttesek műsorát élvezhette a közönség, melyeknek karnagyai közül többen Feri bácsi tanítványai voltak. Elsőként egykori iskolája, a Kodály Zoltán Ének-zene Tagozatos (ma: Katolikus) Általános Iskola kis- és nagykórusa szerepelt, (amely elkerülte 2003-ban az iskola-összevonást, s amelynek érdekében nemcsak a Gyermekkórus Fesztivál zsűritagjai fordultak levélben a polgármesterhez, de a szülők is demonstráltak a város főterén. Más kérdés, hogy amit akkor menteni lehetett, azt a mai kordivatnak – a zene nem elég korszerű az informatika és a nyelvek fontosabbak, - sikerült teljesen háttérbe szorítania.) Az újabb bejátszás után a Nagy László Gimnázium lánykórusa, majd a Komlói Munkáskórus következett, melynek élén 1967-1994-ig állt Tóth Ferenc, s amely a Párizsban, a Notre-Dame-ban is adott hangversenyt. A HimSingers énekegyüttest, majd Feri bácsi zongora-művésztanár fia, Gábor zseniális improvizációját hallhatta a közönség. A kórusok sorát a Komlói Pedagógus Kamarakórus zárta.

A műsor utolsó számaként az előre kiosztott kottákból az egész színházterem közönsége énekelte - a volt tanítvány és az iskolai kórus vezetésében utódja, dr. Makráné Kónya Melinda dirigálásával - a Nagyszalontai köszöntő-t, Kodály e nagyon is ideillő remekművét:

Amennyi zöld fűszál a tarka mezőben,

Annyi áldás szálljon tanítónk fejére.

S az est megkoronázásaként felhívták Feri bácsit a színpadra, ahonnan kivételesen nem a tőle megszokott határozottsággal, inkább erősen megindult állapotban elvezényelte Kodály Zoltán „Esti dal”-át.

Köszönet az est értelmi szerzőinek, megszervezőinek, lebonyolítóinak, a Komlói Közösségek Háza és a Színház- és Hangversenyterem dolgozóinak a méltó és megindítóan szép ünnepségért.

Siptárné Balázs Hajnalka