ERDŐSI-BODA KATINKA

Hubay Jenő Emlékszoba a LiszT Ferenc Zeneművészeti Egyetemen

Hubay Jenő mellszobra és portréja, 1927

2018 szeptemberében kis ünnepség keretében avatták fel a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen a főiskola egykori neves tanárának emlékét szolgáló emlékszobát, benne Hubay Jenő néhány személyes tárgyával. A megnyitón az egyetem mai rektora Vigh Andrea mellett az unoka Hubay Cebrian László felolvasta nagyapja levelét, amelyet kérésemre elküldött a Parlando olvasói számára, s amelyet most az alábbiakban közre is adunk, a helyszínen készült fényképekkel együtt, kiegészítve Hubay Jenő egykori Duna-parti palotájában berendezett koncerttermének korabeli felvételeivel. Ma a palota szállodaként üzemel, a felújított zeneteremben alkalmanként hangversenyeket is rendeztek - rendeznek.

http://www.hubayzeneterem.hu/

Engedjenek meg az emlékezőnek, a sorok írójának egy személyes gondolati kört tenni.

A Magyar Rádió hivatalos műsorújságja, a Rádióélet 1931. 3. évfolyam 11. számában (496. oldal) támadások érik Dohnányit,[1], a rádió akkori zenei főigazgatóját, elismert zeneszerzőt, karmestert, zenepedagógust, zenei szervezőt. A „Kritika a kritikáról, a rádió dilettánsai” címmel név nélküli írás megjelent soraiban azt olvashatjuk, hogy „az utóbbi napokban ismét elhangzott; a rádió műsorában 90%-ban dilettánsok szerepelnek. Kíváncsi lettem, kik lehetnek ezek a dilettáns tömegek; elővettem a Rádióélet 1930. évi évfolyamának második félévét, és kiírtam a műsor 90%-ban szereplő dilettánsokat ... Hozzájuk csatlakozik a két „fődilettáns” karnagy; Dohnányi Ernő és Hubay Jenő.” Majd a továbbiakban a tények, a védelem után a rezümé: „Ilyen tájékozottsággal lehet kritizálni a nem dilettáns rádiószakértőknek”. A polémia azonban folytatódott tovább két számmal odébb is (3. évfolyam 13. szám 579-581 oldal) a „Magyar Rádió magyarsága” cím alatt; „Mikor nemzeti szellemű valamely rádió?... Ide írom az 1930. évben a Rádióban legsűrűbben játszott tíz magyar zeneszerző nevét: Lehár; 215, Liszt 127, Kálmán Imre 126, Hubay Jenő 107, Erkel Ferenc 90, Bartók Béla 81, Kacsóh Pongrác 76, Goldmark Károly 70, Dohnányi Ernő 67, Kodály Zoltán 65.” (A név után tett szám azt jelenti, hányszor játszották az illető műveit, amely önmagában is érdekes)

A megjegyzés pedig: A kedves olvasót vajon elgondolkoztatja – e, hogy a mai véleményvezéreket, megmondó embereket, mai televízió műsorpolitikájába beleszólni kívánókat  nem ugyanaz az eszmei rokonság, szellemiség mozgatja, mint az akkori „nem dilettáns rádiószakértőket”?

Válaszra várva, lássuk Hubay Jenő levelét:

„Egész életemen át mindig azt az alapelvet követtem és vallottam: minden ember a maga hatáskörében teljesítse kötelességét lelkiismeretének sugallata szerint. Ha ennek megfelel, akkor hazája és embertársai iránt is teljesítette kötelességét. A Haza szent fogalom, mely egy nemzet népességének összetartozását, érdekközösségét jelenti. Minél értékesebb és hasznosabb munkát végeznek fiai, annál magasabb színvonalra emelkedik az egész nemzet.

Én magyar hazámat mindig teljes odaadással szerettem és lépteimet a honszeretet irányította. Küzdelmeim alatt fájdalom annyi önzést, irigységet, rosszindulatot és a haza érdekeit eláruló ténykedést láttam, hogy sokszor az undort, melyet ez lelkemben előidézett, alig tudtam legyőzni. Sokszor azon a ponton voltam, hogy elhagyom hazámat s valahol külföldön vergődünk tovább, ahol az emberek hitványságai hidegen hagytak volna. Számtalanszor hívtak külföldre – mehettünk volna. De mikor magukra esett tekintetem, leküzdtem keserűségemet s itt folytattam rendkívül küzdelmes életemet. Vigaszt mindenért maguk nyújtottak. Mikor térdeimen himbáltam magukat, új remények szálltak szívembe. Szépen fejlődtek és felnőttek. 1914-ben kitört a rémes világháború. Andor alig 15, Tibor 13 éves volt. Ki gondolhatta, hogy 4 évig fog tartani a tömeggyilkolás! Andor belekerült a forgatagba, Tibor már nem. 1918-ban jött a borzalmas vég hazánk feldarabolásával és a bolsevizmussal. Mint a marxizmus őrültségeinek nyílt ellensége menekülnöm kellett. Svájcba, mint egy testileg és lelkileg megtört ember jutottam, kinek összes ideáljai romba dőltek.

Ott reméltem lelki egyensúlyomat visszanyerni s ott akartam letelepedni. 1919-ben azonban visszahívott Budapestre a nemzeti kormány hogy a romokban heverő Zeneakadémiát kiemeljem abból az iszapból melybe a bolsevizmus alatt süllyedt. Magyarországnak egyetlen barátja sem volt, csakis saját erőnkből várhattunk segítséget. Horthy Miklós bejövetele hadserege élén és több más kedvező tünet új reményt öntött szíveinkbe. Lassan kezdett derengeni hazánk láthatárán és fokozódott bennünk a remény hogy új életre ébred nemzetünk. — Hubay Jenő”

A Hubay-terem átnézeti képe

Hubay neobarokk stílusú hegedű-tartó szekrénye

Hubay Jenő zeneszerző munkásságával kiérdemelte a Magyar Örökség díjat, melyet ezen oklevél tanúsít

Hubay Cebrian László nagyapja mellszobrával, valamint hegedűtartó szekrényével és a Magyar Örökség díj emléklapjával

Válogatás Hubay Jenő emléktárgyaiból: Kossuth-díj, fényképek híres művészekkel, koncert meghívók, stb.

Hubay híres Stradivari hegedűje

A kiállítási fotókat Legánÿ Csaba készítette

[1] Sz. Farkas Márta, Kiszely-Papp Deborah: Dohnányi Évkönyv 2003, Budapest, MTA Zenetudományi Intézet, 2004, 288. p