Dr. Fehér Anikó*
„Jellemképző erő…”
A
Kodály-módszert alkalmazó mintaiskolák múltja és jelene, hatásuk a zeneéletre
„Az iskola dolga megadni a védőoltást a
métely ellen.”
(Kodály Zoltán)
Hogy a
zenének milyen sokirányú a hatása, Kodály többször leírta. Aki zenével él, és a
muzsika rendszerét az ő nevével fémjelzett módszer alapján tanulja, más
területeken is jobb, tehetségesebb lesz. Erre a tényre építkeztek azok az
iskolák, amelyek gyakran rögös úton haladva, de boldog, sikeres embereket
neveltek – nemcsak a zene ismeretére és szeretetére.
A
kodályi gondolat, vagyis a teljes ember nevelésének terve jószerével az
első népdalfeldolgozások, majd az első kórusművek megalkotásakor
merült fel. Ezek a művek mind a magyar néplélek virágait mutatták be és
adták tovább, akár a legkisebbeknek is, ám ehhez a zenét értő, kottát
olvasó előadókra volt szükség.
1938
szeptemberében lát napvilágot a Magyar Kórus kiadó jóvoltából Kerényi György és
Rajeczky Benjamin könyve, az Énekes ábécé. 1944-ben megjelenik Ádám Jenő Módszeres énektanítása, amely az
első írásos formája az azóta Kodály-módszer néven ismertté vált pedagógiai
metódusnak. Ugyancsak az 1940-es években látnak napvilágot a Kodály–Ádám
szerzőpáros nevével jelzett, zsebben is elférő, remek dalokat
tartalmazó, úgynevezett Szó-mi
füzetek. 1948-ban megjelenik Kodály Zoltán és Ádám Jenő műve: az Énekeskönyv az Általános Iskolák I-VIII.
osztálya számára című tankönyvcsalád, amely ma is megállja a helyét.
Kodály folyamatosan közreadott pedagógiai tárgyú etűdjeivel, egy- és
kétszólamú énekgyakorlataival, népdalfeldolgozásaival, melyek a kórusművek
alá szántják fel a talajt, erre az időre megvolt az a tankönyv
jellegű, ám művészi értéket is felmutató szakanyag, amelyre már egy
iskolatípust lehetett felépíteni.
Nem
csökkenti e könyvek értékeit az sem, hogy az 1950-es, főleg politikai
alapon álló új tanterv a frissen kiadott tankönyveket nem tartja
megfelelőnek. Kalandos utak megtételére volt szükség és hosszú időnek
kellett eltelnie ahhoz, hogy ezek értékeit újra felfedezzük. Azóta számos
kitűnő tankönyv született, nagy részük Kodály-tanítványok tollából.
Bagyinszki Zoltán
fotográfus alkotása
1947
februárjában indult meg a tanítás Gulyás György vezetésével a híres Békés-Tarhosi Állami Énekiskolában, a Wenckheim-uradalom
kastélyában és hatalmas parkjában, ahová a környéken élő tehetséges
gyermekeket hívták meg. Hamarosan távolabbról is jöhettek a fiatalok, közülük
számos kitűnő művész került ki. A falusi gyermekekből álló
kórus egy évvel később már a Zeneakadémia nagytermében énekelt. Ez volt a
Kodály Zoltánról elnevezett, híres Első Magyar Állami Énekiskola. Ám mivel
messze volt a budapesti hatóságoktól, nem látták jól a kor vezetői, mi is
történik ott valójában, a kommunista hatalom 1954-ben egy tollvonással
szüntette meg létét.
Bagyinszki Zoltán fotográfus alkotása
1947.
december 16-án szülővárosa díszpolgárává avatta Kodályt. Az ünnepségen a
Tanítóképző énekkara és helyi óvodások énekeltek Szentkirályi Márta
tanítónő vezetésével. A fiatal szakember munkája olyannyira tetszett
Kodálynak, hogy folytatásra biztatta. 1950. október 27-én volt az első
tanítási nap abban az iskolában, ahol mindennap tartottak énekórát. Akkor még
ideiglenes helyszínen dolgoztak, de 1952-ben önálló intézménnyé váltak.
Idővel tizenkét osztály lett, mára szakgimnáziummal és alapfokú
művészeti iskolával bővülve végzi a Kodály Iskola azt a munkát,
amelynek magvait Nemesszeghy Lajosné Szentkirályi
Márta vetette el Kodály útmutatása alapján. Az iskolát 2005-ben Magyar Örökség
díjjal tüntették ki.
1964. február 18-án avatták fel a kecskeméti ének-zenei általános iskola és gimnázium új épületét. Az ünnepségen Nemesszeghyné Szentkirályi Márta igazgató fogadta Kodály Zoltánt és feleségét (Bácstudástár)
1954 szeptemberében – Kodály Zoltán irányításával – a zsidó üldözötteket
is mentő, bátor kiállású Bors Irma Virginia énektanárnő, irgalmasrendi
nővér Budapest II. kerületében, a Lorántffy Zsuzsanna utcai iskolában elindítja az első ének-zene
tagozatos osztályt. Az iskola ma Kodály Iskolaként működik a budapesti
Marczibányi téren, és tanári gárdája olyan nevekkel ékeskedhetett az elmúlt
évtizedekben, mint Csík Mikós, M. Katanics Mária, Bartalus Ilona, Friss Gábor, Thész
Gabriella, Vendrei Éva. Ez az iskola ad otthont
évtizedek óta a Magyar Rádió Gyermekkórusának. 2004-ben Magyar Örökség díjjal
tüntették ki az intézményt.
Kodály Zoltán a „loránffysok”
gyűrűjében Lorántffy
Zenei 1955-63 Csoportképek - Lorantffy Zenei 1955-63 Ebben az időben
egyre több helyen alakulnak hasonló intézmények. Következzék néhány ezek közül,
a teljesség igénye nélkül. 1954: Pécs, Dunapataj, 1955: Székesfehérvár, 1956:
Veszprém, 1957: Debrecen, 1958: Komló, Nyíregyháza, 1959: Salgótarján. Ezekben
közös a napi énekóra, a kóruséneklés és a kodályi szellemben történő zenei
írás-olvasás tanítása. Ezen iskolák működése hivatalosan 1956-ban
emelkedett jogerőre. Szabó Helga kutatásaiból tudjuk, hogy az 1959/60-as
tanévben immár 50 ének-zene tagozatos általános iskola működött hazánkban,
egyre nagyobb figyelmet keltve külföldi, de tengerentúli szakemberek körében
is. Ez a szám 1978-ig 133-ra nőtt. A 2017/18-as tanévben 100 emelt szintű
ének-zene tagozatos iskola működött 17.252 tanulóval, és 15 gimnáziumban volt
hasonló osztály, 453 tanulóval. Ám az ötvenes évek
politikai gondolkodásához nemigen illett ez a népdalra építő, régi egyházi
szövegeket is használó tanítási módszer. Gyakran kaptak ezek az iskolák
ellenőrzést, nem volt egyszerű az itt tanítók dolga. Mindez annak
ellenére történt így, hogy több visszaemlékezés, de egy tudományos vizsgálat
(Barkóczi Ilona – Pléh Csaba: Kodály
zenei nevelési módszerének pszichológiai hatásvizsgálata, 1977) is
bizonyította, hogy azok, akik ilyen jellegű iskolákban szocializálódtak,
később is emlékeznek erre, életük más, színesebb és gazdagabb lesz a
mélyen elraktározott zenei élmények hatására. Lassanként szárba
szökkent a vetés. Ma számos híres, a világon sokhelyütt példaként emlegetett
iskolánk van, amelyek azon az úton haladnak, amelyet elődeik egyengettek
számukra. Szabó
Dénes
Sapszon
Ferenc
Gráf Zsuzsanna 1958-ban Nyíregyházán
kísérleti jelleggel indult énekes osztály. Az iskola tanári karába 1969-ben
került az a Szabó Dénes, aki ma Kossuth-díjas karnagyként Magyarország egyik
zenei névjegye. Kollégáival (akiknek nagy része
egykori tanítványa) olyan, a kóruskultúrára épülő iskolatípust hozott
létre, amelynek csodájára jár a világ. Kórusaik a világ legnagyobb zenei
versenyeit nyerik, és gyakori vendégek a legnevesebb koncerttermekben. 2004-ben
elnyerték a Magyar Örökség díjat is. Ifj. Sapszon Ferenc álma, a Kórusiskola 1988-ban valósult meg.
Az előzmények messzire vezetnek. Sapszonnak nem
kis munkájába került az iskola létrejötte, amely ma komoly szakintézmény, és
egyben családias, kedves otthon az itt tanulók számára. Kórusaik, zenei
együtteseik a világ élvonalába tartoznak. Sapszon
Ferenc Kossuth-díjas karnagy elképzelése nyomán egy helyen működik itt az
általános iskola, a gimnázium, a zeneiskola, egyházzenei képzés és a
felmenő rendszerű kóruscsalád. Kora gyermekkortól (zenebölcsőde
és óvoda) egészen felnőtt koráig (kórus, kézműves tevékenység)
mindenki talál itt tanulási és hasznos szabadidő eltöltési
lehetőséget. Generációk tartoznak ide, hirdetve a kodályi eszmét a zene
léleképítő hatásáról. Az iskola 2006-ban Magyar Örökség díjban részesült. A harminc éve,
1989-ben alapított Városmajori Gimnázium 2009 óta a Kós Károly Általános
Iskolával karöltve működik, tizenkét osztályos iskolaként. A
kezdetektől tanít itt és vezeti a világhírű, 2009 óta Magyar Örökség
díjas Angelica leánykart Gráf Zsuzsanna Liszt-díjas
karnagy. A Zeneakadémia és a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet
partnerintézményeként az iskola speciális ének-zene tagozatot működtet. A kodályi elvek
alapján működött és működő ének-zene tagozatos vagy ének-zene
szakirányú iskolák minden helységben a település kulturális építőköveivé
váltak. Ezen intézmények nemcsak a fontos helyi eseményeken fellépő
kórusaik révén, hanem az ott végzett hajdani növendékek gondolkodásmódjának,
világlátásának különlegessége miatt is rendkívül jelentős szerepet
töltenek be. Más a hangulat, más a művészeti értékek rangsora ezeken a
helyeken. Az iskolákhoz kötődő, ezekből fel- vagy kinövő
énekkarok révén pedig az sem ritka, hogy külön művészeti ágként kezelik a
kóruskultúrát. A pedagógiához kötődő, később akár önállósult
kórusok jelentős élményeket, de turisztikai, idegenforgalmi eseményeket is
integrálnak és tartanak fenn. Az idelátogató, hazánk egyéb értékeire kíváncsi
külföldiek gyakran kapnak ily módon olyan élményt, amely később akár
célként is idevonzza őket. Ezek a jelenségek is Kodály gondolkodásmódjának
és munkásságának eredményei. A zenét Kodály szellemében értelmezők sokat
köszönhetnek ennek. A módszer minél
szélesebb körben való kiterjesztése, és korunk emberéhez való alakítása érdekében
2014-ben „Kodály-módszer a XXI. században” címmel indított egy projektet a
Zeneakadémia Kodály Intézete. Ennek első lépése az elkészült
kerettantervek kipróbálása volt. Úgynevezett mintaiskolákat, mintatagozatokat,
más szóval speciális, néhány szakember által végigvitt és felügyelt, emelt
szintű képzéseket vezettek be néhány kiválasztott iskolában (Városmajori
Gimnázium ének-zene tagozata, Koós Károly Általános Iskola, kecskeméti
Református Általános Iskola – utóbbi két tannyelvű, itt angolul is folyik
a tanítás). Ezekben az
iskolákban az alsó tagozaton heti négy, a felsőn heti három énekóra van.
(Érdemes ezt összevetni az úgynevezett normál iskolákkal, ahol az alsó
tagozaton heti két, nem feltétlenül szaktanár, gyakran tanító által vezetett, a
felsőn heti egy énekóra van. A gimnáziumban ezt heti egy óra követi, de
csak a 9. és a 10. évfolyamban – azaz 16 éves korában a tanuló befejezi
ének-zene tanulmányait.) A programhoz jelentős
kutatás is kapcsolódik: a Zeneakadémia Kodály Intézete és az MTA Agyi Képalkotó
munkacsoportjának oktatóiból és kutatóiból álló, a Kodály Intézet igazgatója,
dr. Nemes László Norbert vezette munkacsoport speciális vizsgálatai, amelyek
elnyerték a Magyar Tudományos Akadémia támogatását is. E kutatás főleg a
Kodály módszer transzfer hatásait vizsgálja, azt a különleges tényt, hogy a
zenét Kodály elképzelései alapján tanulók más szakterületeken is jobban
teljesítenek, a zenével megszerzett agyi funkciók hatnak az agy egyéb
területeire is. Dr. Nemes László Nórbert (Papageno) 2016-ban indult
Magyarországon, Hollandiában és Skóciában egy nagyszabású, nemzetközi projekt
az Erasmus+ Stratégiai Partnerségi programjának keretében. Megvalósításában a
hágai és a Glasgow-i zeneakadémiák mellett részt vesz a Városmajori Kós Károly
Általános Iskola, a hollandiai nemzeti ifjúsági kórusokat fenntartó Vocal Talent Alapítvány és a Skót
Ifjúsági Kórus (National Youth Choir
of Scotland). A közel hároméves munka a módszer megújítását is szolgálja, de
teret ad egy, a világhálón elérhető, bővíthető kottagyűjteménynek
is (Kodály HUB) a repertoár bővítéséhez, valamint ötleteknek, módszereknek
és egyéb, a zenei nevelő munkát segítő elképzelésnek. Célja a
programnak az is, hogy a tanárok ne csak pedagógusok, énektanárok legyenek,
hanem a muzsikát, a repertoárt élményszerűen bemutató, azt jól értő
és használó zenészek. Zeneakadémia új, nemzetközi
fejlesztése, a világ bármely pontjáról online elérhető, nyilvános
tudásközpont Kodály HUB néven Az ezen programokban résztvevő speciális osztályokban a
tanulókat többféle oldalról vezetik a zenei írás-olvasás elsajátításához. Nem
riadnak vissza a digitális eszközöktől sem, de a hagyományos módszerek
frissített változatát és a minden időben hatékony kóruséneklés varázsát is
felhasználják. Ennek a teljes, sokrétű, nagyszabású programnak
elsődleges célja nem zenei szakemberek képzése. Inkább zenével élő,
boldog generációk kiművelése, valamint olyan, megfelelő
időközökben megújítható pedagógiai muníció átadása az oktatóknak, melynek
segítségével az énekórák az ének-zene tagozatos és a nem tagozatos iskolákban
is örömteli énekléssé, zenéléssé válhatnak – Kodály Zoltán elképzelése alapján. Az
írás megjelent az Ötven év üzenete. Kodály Zoltán zenepedagógiai
öröksége Magyarországon és a nagyvilágban c. kötetben. Kiadta:
Zeneakadémia Kodály Intézet. * dr. habil. Fehér Anikó DLA karnagy, népzenekutató, szerkesztő. A
Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani
Kutatóintézetének Tudományos főmunkatársa. Korábban a Magyar Rádió
népzenei szerkesztője, majd a Duna Televízió népzenei szerkesztőségének
nívódíjas vezetője volt. Számos dokumentumfilm, rádió és televízió
műsor elkészítése fűződik nevéhez. A Károli Gáspár Református Egyetem óraadó docense, gyakran tart előadást itthon és külföldön
(Fülöp-szigetek, Kína, USA). Koncertek, zenei események műsorvezetője,
öt zenei témájú könyvet és számos szakcikket jegyez. A Népművészet Ifjú
Mestere és a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjének tulajdonosa, KÓTA-díjas. 
Kodály HUB | Liszt Ferenc Academy
of Music
