ELHUNYT FRANK OSZKÁR

(1922-2019)

Frank Oszkár portréját Rina Yoshida készítette 2007-ben.

Mozart - Requiem - Lacrimosa - Herreweghe (3:12)

Collegium Vocale Gent, Orchestre des Champs-Elysées, Philippe Herreweghe

Tisztelt egybegyűltek!

Frank Oszkár tanár úr tanítványai, kollégái, barátai, ismerősei!

23 évvel ezelőtt, 1996 áprilisában Oszkár bácsi feleségét, Manci nénit kísértük utolsó útjára, ugyanitt. Tanár úr ezután még nagyon sokáig jó egészségi állapotnak örvendett, nagy lelkesedéssel tanított, újabb és újabb zeneelméleti, műelemzési könyvek kerültek ki alkotói műhelyéből. Olyan szerencsés természettel született, hogy az élet nehéz helyzeteiből mindig valahogy tovább tudott lépni, valamiféle nyugodt derűvel oldotta meg a problémákat. Játékosság és kiváló humorérzék jellemezte. Fontos volt számára az állandó megújulás képessége, a nyitottság. Az évtizedek során rengeteg tanítványa volt, kezdve a miskolci évektől egészen a Continuo Zeneiskolai tanításig. Mindig nagyon örült, ha régi diákjai jelentkeztek akár telefonon, akár e-mailben, vagy személyesen meglátogatták. „A tanítást folytatom, amíg mozogni tudok” – nyilatkozta egy vele készített interjúm során. És valóban: a legutolsó időkig adta át tudását magántanítványoknak.

Nagyon fájdalmas számunkra, hogy Oszkár bácsival kapcsolatban minderről már múlt időben kell beszélnünk. Olyan tudással, olyan emberi jellemvonásokkal rendelkezett (szerénység, alázat, végtelen türelem), hogy távozása nagy űrt hagy maga után és személye nem pótolható. A mi feladatunk, hogy tovább vigyük Oszkár bácsi szellemi örökségét, megértő, a diákot segítő módszerét, egyéni bánásmódját. Ne feledkezzünk meg nagyszerű tanulmányairól, elemző könyveiről, zeneelméleti tankönyveiről. Jó lenne, ha a jövőben minél többen érdeklődnének írásai iránt.

Frank Oszkár ugyanis egy rendkívül gazdag életművet hagyott maga után. A Zeneakadémián zeneszerzést végzett, de később nem a komponálás terén találta meg önmagát, hanem a kreatív tanításban és a zeneművek „boncolgatásában”. Ezek szintén valódi alkotó tevékenységek.

1993 szeptembere óta ismerem Oszkár bácsit. 3 évig tanulhattam nála zeneszerzést – már felnőtt koromban – a Continuo Zeneiskolában. Többször készíthettem tanár úrral interjút a kerek születésnapjain, melyek a Bartók rádió "Hangadó" c. műsorában hangoztak el, illetve a Parlando zenepedagógiai folyóiratban jelentek meg. Beszélgetéseink során megismerhettem zenei pályafutását, életének fontos állomásait. Bemutathattam folyamatosan megjelenő könyveit, például „A romantikus zene műhelytitkai” című sorozatban Schubert-,Liszt-,Chopin-, Debussy-tanulmányait. Kedvence az 1970-ben megjelent „A klasszikus moduláció” c. munkája volt. De megemlíthetem a Zeneelmélet III. főiskolai tankönyvét, a „Hangzó zeneelmélet” különböző megjelenéseit, Bartók „Mikrokozmosz” és „Gyermekeknek” sorozatának beható vizsgálatát. 2015-ben a Főnix Zeneműhely gondozásában látott napvilágot a romantikus zeneelmélettel foglalkozó „Hangzó zeneelmélet II.”.

Az utóbbi hónapokban gyakran fogalmazott ekképpen. „még megvagyok”. És ennek mindenki nagyon örült, hogy ilyen magas életkorban még köztünk lehet. Néha a következőképpen szólta el magát: „engem itt felejtettek” – utalva arra, hogy barátai, ismerősei közül sokan eltávoztak már az élők sorából. Kezdte foglalkoztatni, vajon mi lehet „odaát”, hová is fog kerülni.

A Continuo Zeneiskola albumából

Noha Oszkár bácsinak nincs gyermeke, elmondhatjuk, hogy igazán számos tiszteletbeli gyermeke nagyra becsüli, szereti, emlékét megőrzi. Kedves lénye mindig köztünk marad! Nem felejtjük el! Isten vele!

Szendi Ágnes zongoratanár, zeneszerző búcsúztatója 2019.augusztus 24-én a Megyeri temetőben hangzott el.