Az MMA  Zeneművészeti Tagozat 2019. évi zenepedagógiai díjazottai

Az MMA Zeneművészeti Tagozat 2019. évi zenepedagógiai díjazottainak köszöntésére 2019. október 9-én került sor az óbudai Makovecz (volt Kecske) utca 25-ben. Az ünnepség háznagyi teendőit Szecsődi Ferenc látta el.

A Zeneművészeti Tagozat 2019. évi zenepedagógiai díjazottai: Dr. Dombiné dr. Kemény Erzsébet (laudálta: Szecsődi Ferenc), Szathmáry Lilla (Szőnyiné Szerző Katalin méltatását Juhász Judit olvasta fel.)), Falvai Sándor (laudálta: Lantos István) és Szabó László (Dubrovay László méltatását Juhász Judit olvasta fel.)

Az alábbiakban szó szerint közzétesszük a díjazottak életútját végigkövető laudációk szövegét.

1.

Dr. Dombi Józsefné dr. Kemény Erzsébet

Laudálta: Szecsődi Ferenc

Dr. Dombi Józsefné Kemény Erzsébet és Szecsődi Ferenc

1970-ben végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Ének-és Zenetanárképző szak szegedi tagozatán, majd 1977-ben a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar pedagógia szakán. 2011-ben az Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógiai Karának ének –zene szakán MA diplomát kapott. 1980-ban védte meg egyetemi doktori értekezését.1994-ben kapott kandidátusi fokozatot "A zenei képességvizsgálatok történeti áttekintése 1883-1993-ig. Standard zenei tesztek bemutatása, összehasonlítása és szegedi alkalmazása" c. disszertációjára.

Fő kutatási területe a neveléstörténet: ezen belül a zenei képességvizsgálatok története, a tanszéktörténet és a neves pedagógusok élettörténete. Ebben a témakörben 3 monográfiája jelent meg és több előadást tartott Nyitrán, Innsbruckban, Budapesten, Debrecenben, Passauban, Brnóban, Nagyváradon.

A Zenei Nevelési Világkonferencián 1994-ben Tampa-ban (USA) és 1996-ban Amsterdamban, 2016-ban Glasgowban vett részt a kutatási szekció poszter bemutatóján. Európai konferencián 2016-ben Rostockban 2018-ban Jelgavában a kutatási szekció poster-bemutatóján a kortárszenei kutatás során elért eredményeit mutatta be.

Hazai kutatási eredménye a Mahler Marcell által hirdetett a zenei tehetség felismerésére és fejlesztésére irányuló országos pályázat első díja 1991-ben.

A Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Bizottsága által hirdetett pályázaton 1992-ben és 1993-ban első díjat, valamint ezzel együtt ezüst plakettet kapott a benyújtott tanulmányaira.

A zeneművészet területén is elismerésre méltó nemzetközi és hazai eredményeket ért el.

A művészi munka területén több magyar mű ősbemutatója és szegedi bemutatója fűződik a nevéhez. Többek között Hollós Máté: Magyar motívumok és Albumvázlatok, Balassa Sándor: Szonatina op. 136, Láng István: Rajzolatok című művét interpretálta magas színvonalon.

1986-ban a Casale Monferrato-ban rendezett Nemzetközi Kétzongorás Versenyen első díjat kapott dr. Maczelka Noémi kamarapartnereként.1986-ban a Szerzői Jogvédő Hivatal Artisjus díjjal tüntette ki a mai magyar művek kiemelkedő tolmácsolásáért.

A Zenetanárok Országos Zongoraversenyén Szekszárdon különdíjat kapott 1979-ben a legjobban megszólaltatott XX. sz.-i műért és 1983-ban a legjobb előadott Kodály műért valamint 2011-ben zenei előadásáért.

2007-ben a zenepedagógiai munkájáért kapott ismét Artisjus-díjat. Zongorakísérői munkájáért az Éneklő Ifjúság serlegét vette át.

A Magyar Tudományos Művek Tárába felvitt publikációi száma 92

Oktató munkáját 1973-2018 között, 45 éven át az Ének-zene Tanszéken kinevezett oktatóként, 1999-től főiskolai tanárként végezte.

2000-től részt vett az Ének –zene Tanszéken rendezett nemzetközi zenei konferenciák megszervezésében és 18 tanulmánykötet szerkesztésében.

Oktató munkája során részt vett a BA, MA és az osztatlan tanárképzés a pedagógus felkészítés ének zenei szakiránnyal tantárgyainak, kreditszámainak kidolgozásában, új tantárgyak bevezetésében. Így a természeti jelenségek a zenében, vagy a kortárszene tanítása fűződik nevéhez. Az Alkalmazott Egészségtudomány hallgatói számára kidolgozta a zenekultúra és szellemi rekreáció, illetve a Gyógypedagógiai Intézet számára a zenei alapok tantárgyat, ezen kurzusokat jelenleg is tanítja.

Az Erasmus hallgatók angol nyelvű oktatásában évek óta folyamatosan közreműködik.

A Tudományos Diákköri munkában is részt vett, ahol hallgatói folyamatosan szép sikereket érnek el.

A Művészeti Diákkör hangversenyeire és versenyeire is több hallgatót készített fel, akik rendszeresen részt vettek a Zenepedagógiai Délelőtt hangversenyeinek kortárszenei bemutatóin.

Dombi Józsefnénak nagy szerepe volt a kortárszenei kutatócsoport megszervezésében. 2006 óta több mint 100 zenepedagógiai művet mutattak be számos mű ősbemutatóként hangzott el. A munkát személyes részvételével figyelemmel kísérte többek között Kocsár Miklós, Balassa Sándor, Hollós Máté, Sári József, Láng István zeneszerző.

Tagja a Liszt Ferenc Társaságnak és az MTA Köztestületének, a Vántus István Társaság titkárhelyettese és a zsombói Népfőiskola meghívott előadója.

Kitüntetései:

1998-ban munkája elismeréséül a Magyar Felsőoktatásért Emlékplakettet kapta.

1999-ben elnyerte a Széchenyi Professzori Ösztöndíjat.

2018-ban az Egészségfejlesztésért emlékplakettet kapott.

2019-ben Professor Emerita és Magister Emerita címet kapott.

Dr. Dombi Józsefné dr. Kemény Erzsébet született pedagógusegyéniség, aki generációk sokaságát nevelte a zene szeretetére. Fáradhatatlan munkabírásával ma is aktív tanár, előadóművész, közéleti ember.

A Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti Tagozatának kitüntetését, a zenepedagógiai díjat őszinte elismeréssel nyújtjuk át.

2.

Szathmáry Lilla

Laudálta: Szőnyiné Szerző Katalin

Dombi Józsefné dr. Kemény Erzsébet, Szathmáry Lilla (középen) és Szecsődi Ferenc

A Magyar Művészeti Akadémia zenepedagógusainkat köszöntő ünnepén szegedi kollégánk után most az idén 75 éves Szathmáry Lilla orgonaművészt, tanárt, karvezetőt köszöntjük.

A „pedagógus” szó eredeti görög jelentése olyan embert jelöl, aki a gyermeket elvezeti az iskolába, a tudás szent helyére. A gyermek számára „irányt” mutat, mely felismert céljához vezeti. Egykori tanáraim közül az 1967-ban megismert Szathmáry Lilla, aki Gergely Ferenc növendékeként velem hospitált pedagógiai diplomája megszerzéséhez, ilyen ember, ilyen pedagógus. A tanítandó növendék lényét megismerve mindig a célhoz vezető úton vezetett, s egész különleges beleérző képességgel nem csak az éppen megoldandó zenemű megtanulásánál, hanem az élet egyéb nagy kérdéseinél is mindig bátran számíthattam bölcs tanácsaira.

Szathmáry Lilla végtelenül szerény ember. Ha életrajza fő állomásait akarjuk fölrajzolni, még a kérdést is elhárítja. „Nekem nem is volt életrajzom”, mondja, mert úgy érzi, pályája beleolvad a magyar történelem, saját családja, barátai, kollégái életművébe. Édesapja, Szathmáry Lajos (1903-1994) tanár, művelődésszervező, Németh László tanártársa, az Égető Eszter Szilágyi tanár urának modellje, nemzedékek számára jelentett vészterhes időkben emberi példát. Bátyja, a Németországban élő Szathmáry Zsigmond, nemzetközi rangú orgonaművész és zeneszerző. Elhunyt férje, Kuthy Antal villamosmérnök, olyan társa volt, aki már főiskolás korában otthoni pedálos orgonát épített Lilla hivatása támogatására.

Pedig Szathmáry Lillának már az életkezdése is rendkívüli. 1944. július 3-án született Pápán, egy légiriadó apokaliptikus körülményei között. A város főterén, szülei harmadik gyermekeként, az utca kövezetén. Két idősebb testvérkéje egyedül volt otthon, édesapja a fronton, ezért amikor az alkalmi orvos megkérdezte, hogy a kórházba, vagy haza vigyék-e a mamát és gyermekét, az első két szó, amit Lilla az édesanyja szájából hallhatott, ez volt: „Haza, haza!”

Otthonára, gyermekkorára úgy emlékszik vissza, hogy az minden nehézség és átélt tragédia ellenére is boldog volt. Boldog volt, mert édesanyja mindig velük volt, a családból valaki mindig muzsikált, sokszor többen is együtt, és gimnáziumi tanár édesapjához, 1946-tól már Budapesten a Csaba utcában, mindig jöttek a tanítványok, sok érdekes ember. Lilla is mindig ott lehetett a felnőttek között. Édesapja íróasztala fölött Karácsony Sándor, a 20. század magyar neveléstörténetének egyik legnagyobb alakjának a képe függött, s Lillára mély hatást gyakorolt az a mód, ahogy édesapja a hozzáfordulókkal beszélt, tanította őket. Ha a kislánytól megkérdezték, mi leszel, ha nagy leszel, hamar kész volt a válasszal: „Mama és vendég”. Mert az ő családjukban jó volt gyereknek és vendégnek lenni.

Lilla igen korán, 4 és fél éves korában kezdett zenét tanulni, zongorista édesanyja foglalkozott vele, majd 6 éves korától Hannig Pál magán zeneiskolájába íratták, ahol 5 évig csellózni tanult. De jött egy ínhüvelygyulladás, és a hangszertanulást egy időre abba kellett hagynia. A hangszer hiányát a kóruséneklés pótolta. 14 éves korától a Szilágyi Erzsébet Gimnázium növendéke lett, ahol Mohayné Katanics Mária legendás kórusában 10 évig énekelt a középszólamokban. Közben 16 éves korától már Gergely Ferenc orgonista-növendékei között is ott találjuk. Két csodálatos tanár-egyéniség egyengette tehát Szathmáry Lilla útját a Zeneakadémia felé, ahová az érettségi után az orgona-karvezetés szakra fel is vették. Párkai István, Vásárhelyi Zoltán, Bárdos Lajos nevét emlegeti, mint akik a már említett tanárai mellett a Főiskolán igen nagy hatással voltak rá.

Emlékeim szerint, amikor az 1967-68-as tanévben Gergely Ferenc tanár úr irányítása alatt növendékként hozzá kerültem, már a legelső órán az orgona speciális billentéséről tartott bemutatót.

Igen, mondja Lilla most is, egész életében az foglalkoztatta, hogyan lehet az orgonán, a hangszerek királyán is muzsikálni. A gyermekkorában tanult cselló, vagy az énekkar belső szólamainak mintájára hogyan lehet ezen az alapvetően gépszerűen működtetett hangszeren mégis mindent elénekeltetni. (Az orgonistákat „gépészek”-nek csúfolták a Zeneakadémián.) Elképzelése szerint az orgonahangnál is – a közhiedelemmel ellentétben – igenis létrehozható a crescendo, a hangerő növelése. A Zeneakadémia könnyűjárású elektronikus hangszerénél – ellentétben a mechanikus orgonákkal –, elég volt csak lazán érinteni a billentyűket, leggero játékkal. Lilla szerint a „szétszedett” hangok játék közben egyre hosszabbak és hosszabbak lesznek. Egy Bach-műben, mely mindig tökéletes, a természet mintájára létrejött szervesség értelmében - a muzsika sejtjeiig lehatolva – a Mű belső irányait kell megmutatni. Mert egy jó darabban nincs két egyforma hang, tanítja. A hangot az orgonán is a megfelelő billentéssel létrehozza az előadóművész, mely az énekhanghoz hasonlóan megszületik, életre kel, majd elhal.

Orgonistának lenni igen nehéz hivatás. Az egyházzenei kántori szolgálat, a tanári pálya és a koncertpódium hármas kihívásából Szathmáry Lilla 1980-tól a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola orgonatanáraként, a tanításban találta meg pályája végső értelmét. Növendékeit „gyermekeim”-nek szólítja, azok őt „Lillamami”-nak hívják. Gyermek-szülő kapcsolatban élt mindig velük. De a szó mai értelmében nem sztárokat, hanem közösségüket szolgáló zenetanárokat, vagy a magyarországi egyházzene áldozatos, elkötelezett szereplőit nevelte a pályára.

Tavaly Laci fiam esküvőjén Lilla egyik növendéke ült az orgonánál. Lilla beszámolómat hallgatva utóbb felsóhajtott, és nyugtázta, hogy „hál’ Istennek minden rendben ment...”

Drága Lilla! Tanítványaid, tisztelőid nevében hadd köszönjük meg, hogy annyi mindenre megtanítottál bennünket, hogy kiváló muzsikusként, az orgonapad mellől nem csak mesterségbeli tudást, hanem sok emberséget, élettudományt is kaptunk Tőled. A Jó Isten sokáig éltessen!

3.

FALVAI SÁNDOR

Laudálta: Lantos István

Falvai Sándor és dr. Dombi Józsefné dr. Kemény Erzsébet

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy én mondhatom a laudációt azon jeles alkalommal, amikor az MMA Falvai Sándornak zenepedagógiai díjat adományoz.

Falvai Sándor, zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Professzor Emeritusa. Falvai tanár úr korunk egyik legkiválóbb előadóművésze és világszerte elismert zenepedagógus. Magyarországon kívül, Európa szinte összes országában, Amerikában, Ázsiában, – különösen Japánban várják türelmetlenül kiváló mesterkurzusait. Rendkívüli dolognak számit, ha valaki előadóként is, pedagógusként is, évtizedeken át képes hivatását a legmagasabb szinten gyakorolni. /Többen vannak ugyanis, akik a pódium kedvéért mellőzik a tanítást, vagy fordítva./ Falvai Sándornak már fiatal korában is csodálatos volt a billentése: a hangszer énekelt a keze alatt. Emlékszem, egyszer /úgy 50 évvel ezelőtt/ Schumann g-moll szonátáját játszotta a Zeneakadémia Nagytermében. Nos, azt a hangot még ma is hallom… Ilyen „hangzó emlékeim” csak Richterrel kapcsolatban vannak még.

Többször volt alkalmam hallgatni Falvain Sándor tanítását, élvezni előadásait

/lectures/. Minden, amit csinál nagyon alapos, nagyon igényes. Ő nem tud csak „ÚGY” előadni. Tanítására is ez jellemző. A legapróbb részletektől kezdve rámutat a műben rejlő gyönyörű, belső összefüggésekre is. Példamutató az is, ahogyan megmutat egy-egy művet, vagy részletet.

Sokszor eszembe juttatta Bartókot, aki mindig gyakorolta azt a művet, amit a növendék majd órára hoz, hogy szépen tudja neki megmutatni.

Falvai tanár bár mindig pontosan tudja, hogy melyik növendékének éppen mire van szüksége á további fejlődéshez. De emberileg is mindig számíthatnak rá – ott segít, ahol csak tud. Ezt természetesen a növendékei is érzik, tudják és így nemegyszer a tanár-diák kapcsolatból barátság lesz. Növendékei közül sokan értek el komoly sikereket a zenei pályán. Nem vállalom, hogy az összest felsorolom, de két nevet azért megemlítenék: Várjon Dénes és Farkas Gábor.

Tudni kell azonban azt is, hogy Falvai Sándor nagyon szerény ember, aki nem szokott dicsekedni sikereivel, vagy azzal, ha valami elismerésben részesül. Így, most egy kicsit én fogok dicsekedni Veled. Amint említettem volt Falvai Sándor Japánban különösen nagy tiszteletnek örvend. Ennek jeleként néhány éve megkapta a császár által külföldieknek adható legnagyobb kitüntetést, „A FELMENŐ NAP ARANYSUGARAKKAL DISZÍTETT SZALAGREND”-et. Ezt a nagyszerű díjat egy fogadás keretében ünnepelte meg Nagoyában az Egyetem, ahol a tanár úr éveken át tanított. Magam is ott lehettem a gratulálók között, de én a Díjnak gratuláltam, hogy megtalálta a megfelelő személyt. Ma pedig az MMA-díj talált meg Téged, kedves Sándorom.

Gratulálok!

4.

SZABÓ LÁSZLÓ

Laudálta: Dubrovay László

Szabó László, a kép háttérében Falvai Sándor

Szabó Lászlóval való ismerettségünk sok évtizedre nyúlik vissza. A Zeneakadémia hallgatójaként, ha bármit játszott, kamaraművet zongorával, vagy rézfúvós együttessel, mindig magára vonta a figyelmet. Olyan gyönyörű éneklő hangon játszott, hogy a hang tökéletes harmóniában közvetítette a hangszer, a levegő, a száj, a lélek rezgéseit, rezdüléseit, a zene minden mozzanatát. Hangképzése, hangindításai, vibrátói, a hang kicsengetése, a hang sokféle megformálása mindig a zenei mondanivalót szolgálták. Akár egy nagybőgő pizzicato hangját is tökéletesen megszólaltatta hangszerén. A magyar rézfúvós iskola egyik legfontosabb művésze.

Évtizedeken keresztül a Nemzeti Filharmonikus Zenekar szólamvezetője.

Sok szép élményben volt részünk, ahol egy-egy tubaszólóval ő is hozzájárult.

Kamaramuzsikusként a Reneszánsz Rézfúvós Kvintettel megnyerték az I. Maurice André nemzetközi verseny nagydíját. Jelentős szerepet játszottak –később Budapest Rézfúvós Kvintett néven – rézfúvós kultúránk felfelé ívelésében. Kitűnően képviselték a magyar kortárszenei kultúrát a nagyvilágban. Turnék Japántól Európa országain át Amerikáig.

1982-től tanít, 1998-tól a Zeneakadémián. Számos mesterkurzust tartott, részt vett hazai-és külföldi zsűrik munkájában. Pedagógiai munkásságát dicséri, hogy 1992 óta növendékei nemzetközi versenyeken 71 helyezést értek el, köztük 37 első díjat.

Számos díjjal tüntették ki. A legjelentősebbek: 1986 - Liszt Ferenc-díj; 1989 - az Év Művésze (az ÁHZ zenekarban); 1998 - Ferencsik János gyűrű; 2004 - Életműdíj a Nemzetközi Tuba és Eufónium Szövetségtől.

Nyugalomba vonulása után is figyelemmel kíséri a rézfúvós rendezvényeket, és hasznos tanácsokkal látja el kiváló együtteseinket.

(A Parlando köszöni Vigh Mariannak, az MMA Zeneművészeti Tagozat munkatársának szíves közreműködését. A Szerk. megj.)