ELHUNYT HORVÁTH JÓZSEF
MÁRIA ZENESZERZŐ
(Josef Maria Horvath)
(Pécs, 1931. december 20. –Salzburg, 2019.
október 21.)
„Ő a
legtehetségesebb mindannyiunk között, talán Ligetitől eltekintve” – utalt
Erőd Iván az Ausztriában élő magyar zeneszerzők közül Horváth
József Máriára, s e kijelentést megerősítette Losonczy Andor is. – A
mondatot már múlt időbe kell tenni. Nem él már se Ligeti, se Losonczy, se
Erőd. S most Horváth József Mária halálhírét olvasom a Salzburger
Nachrichtenben.
Horváth József Mária Pécsett született 1931.
december 20.-án. A pécsi jezsuita Pius Gimnáziumban orgonálni tanult, majd a
konzervatóriumban zongora szakot végzett Opritia Máriánál[1].
Összhangzattant Takács Jenőnél[2] tanult,
aki ausztriai éveiben is szoros kapcsolatban állt vele. 1949 és 56 között a
budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Solymos Péter[3]
volt zongoraprofesszora, zeneszerzést Szabó Ferencnél, vezénylést Somogyi
László[4]
karmesternél végzett. Csodagyerekként indult, s páratlan tehetségű
muzsikus vált belőle.
’56-ban hagyta el Magyarországot.
Zeneszerzés és zongora tanulmányait 1957-61 között a salzburgi Mozarteumban
folytatta Cesar Bresgennél és Kurt Leimernél. Sikeres orgona- és
zongorakarrierjét feladta a zeneszerzés kedvéért. 1958-tól a Salzburgi
Elektronikus Stúdió alapító tagja, meghatározó
egyénisége volt. Itt született műveit sajnos nem archiválták. 1962-ben
meghívták a salzburgi Mozarteum tanárának. Zongorát, zeneelméletet,
ellenpontot, valamint az új zene elméletét és gyakorlatát tanította 2000-ben
való emeritálásáig.
Főbb művei:
Passacaglia for string orchestra (1955); Redundanz 1, for wind octet (1966);
Redundanz 2, for string quartet (1967); Redundanz 3 for wind octet and string quartet
(1968); Tombeau de Gigue for orchestra (1971); Melencolia for solo violin solo
and orchestra (1972); Sothis for 13 instruments (1977); Sonata piccola for
organ (2005). Elektronikus- és számítógépes zenén kívül vokális
műveket (misét, requiemet, dalokat), hangszeres- és zenekari műveket
írt, megzenésítette a finn Kanteletárat is. Műveit – melyekben összeköti
„a szigorú alkotást a szépséges hangzással” – Bécsben, Grácban, Klagenfurtban,
Alpbachban, Hamburgban, Bostonban, Aachenben, Kölnben, Sienában, Firenzében,
Montreálban – és a Salzburgi Ünnepi Játékokon is játszották, s közvetítette
őket a budapesti, a montreali, a Baden-Baden-i, a varsói rádió, s
legtöbbjüket felvette az ORF. Többségük a Peters és a Doblinger Kiadónál jelent
meg. Komponálási megbízást kapott az ORF-től, a Dél-Német Rádiótól, a
stuttgarti Nyugat-Német Rádiótól, a Baden-Baden-i Délnyugat-Német Rádiótól és a
Salzburgi Tartományfőnökségtől.
Alapító tagja volt a Salzburgi Számítógépes
Zenei Központnak. A montreali Jeunesses Musicales Nemzetközi
Zeneszerzésversenyen 1. díjat nyert. Lilly-Lehmann-éremmel és Körner-díjjal
tüntették ki. Megkapta az Osztrák Állami Díjat is.
|
|
Horváth
József Mária: Sonata piccola für Orgel
Telefonon
többször, hosszasan beszélgettem vele, mikor az Ausztriában élő magyar
származású komponistákról készültem előadást tartani. Küldött egy
szatyornyi CD-t a műveiből. Külön felhívta a figyelmemet arra, hogy a elnevezéséből a Máriát le ne hagyjam, mert pont úgy
része a nevének, mint Carl Maria von Webernek.
Alapos,
mélyreható tudású, széles látókörű muzsikust vesztett vele Ausztria és
Magyarország. Meg az egész világ.
Radics
Éva