Talányos a borító, egyszersmind érdeklődést felkeltő (a csupa kisbetűs cím nem sajtóhiba, hanem sajátos ortográfia), a hátoldal többlet-információja a 10 track címe. Nem vezet eredményre a „kiszótárazás” sem, hiszen a RIOPY az előadó művészneve. Az 1983-ban született francia Jean-Philippe Rio-Py nevezteti így magát (máskor pedig neve kezdőbetűiből a JPRP-t használja). Különleges pályafutást mondhat magáénak. Autodidakta módon tanult meg zongorázni, és csakhamar elkezdett komponálni is, éspedig fejben! „Felfedezése” 23 éves korában történt – éspedig Oxfordban, amikor londoni karrierjére készült. Zongorista-zeneszerző, de már a fentiekből is kiderül, hogy sajátos értelemben: alkotói tevékenységével igencsak napjaink emberének bizonyul, amennyiben nem a hangversenytermeket kívánja meghódítani, hanem praktikus célok szolgálatába állítja. Ír zenét filmekhez, reklámokhoz, kampányokhoz – tehát bizonyos szempontból „alkalmazott” zeneszerzés az övé. Ennek alapján vélhetnénk akár a keresletet kiszolgáló névtelen mesterembernek is – ám az érem másik oldala, hogy fiatal felfedezettként a Steinway kiválasztott művészei közé tartozik!

Rövid zongoradarabjai (terjedelmük 2 perc 33 másodperc és 5 perc 11 másodperc között mozog) első hallásra alapfokú előtanulmányok lehetnek olyan zenéléshez, amely – hogy nálunk ismert példával próbáljam megközelíteni – Havasi Balázsnak a sajátja, magas technikai tudást feltételező szinten. Hasonlítható a relaxációs zenékhez, amennyiben egy-egy szám általában egy anyagból épül (vagy ha tartalmaz is kontraszt-elemet, az leginkább tagoló funkciót tölt be, tehát nem létesít konfrontáló kapcsolatot a főanyaggal). Meghatározó formaalkotó eleme az ismétlés (amely változatlan „sorolásával” a tájékozódás biztonságérzetét adja, ugyanakkor az alkalmankénti apró változások reménye mégsem hagyja eltunyulni a figyelmet). Egyszerű ritmuselemekből építkezve is ritmikus karakterű, egy-egy hangsúly, hirtelen felvillantott dallamfordulat többlet-értéke felfokozódik, követésre méltó folyamatot sejttet. A tonális biztonság is alapvető jellegzetességei közé tartozik. A 10 darab sorozata valamiféle „sűrűsödés” érzetét kelti, a kísérőszöveg teremtés-mozzanatokra utal, és a pozitív érzéseket kívánja erősíteni (mondhatni, disszonanciamentes zenét hallunk – jóllehet, már Schönberg figyelmeztetett arra, hogy a konszonancia és disszonancia „korfüggő” relatív kategóriákat jelent).

Riopy zenéjének hallgatása nem igényel előzetes zenei ismereteket, szakmai tudást – nyugodt légkört teremt, s nem is feltétlenül sorolandó a háttérzene kategóriájába. Mindamellett nagy haszonnal alkalmazható a zeneoktatásban; megannyi megfigyelési szemponthoz kínálnak mintapéldát a tételek – beleértve a nyitott forma megtanítását, amikoris egy tétel nem lezárul, hanem abbamarad…

A média bűvkörébe került fiatalok szívesen kísérleteznek azzal, hogy hallott zenei anyagokat megpróbálnak „visszakeresni” a hangszerükön (tehát, az írott kottaanyag kikerülésével, a hallottakat újra-hallhatóvá rekonstruálni). Ehhez a gyakorlathoz is hasznos segédeszköz ez a felvétel!

Riopy felvételét többször végighallgatva, felmerül a kérdés: lehet, hogy korábban is találkoztam zenéjével, reklámokban, klipekben? Az alkalmazott zenék gyakran ismeretlenségben maradó szerzői közül e CD jóvoltából felismerhetően kiválhat egy „konkrét” muzsikus – a ráismerés örömét tartogatva mindazoknak, akiket megragadott jellegzetes hangzásvilága.

(Warner Classics 0190295400040)

Fittler Katalin