„A ZENE LELKI TÁPLÁLÉK…”

címmel telt házas konferencia keretében emlékezett meg a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete Kokas Klára munkásságáról

Szkubán Judittól kaptam a felkérést, hogy írjak egy rövid összefoglalót a Kokas Klára zenepedagógus emlékére rendezett konferenciáról. Nem könnyű feladat laikusként egy szakmai konferenciáról írni. Az előadókról, az előadások témájáról a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete 2019.10.17.-én már közzétett egy összefoglalót, így azt hiszem, nekem, aki 6 évig jártam Kokas Klára foglalkozásaira, az a feladatom, hogy leírjam azokat az érzéseket és gondolatokat, amik megfogalmazódtak bennem az előadások alatt.

Hamarabb érkeztem, így volt alkalmam az előadások kezdete előtt olvasgatni a programfüzetet, amelynek végén Fehér Anikó Kokas Klárával 2011-ben készített interjúja állt. Aláhúztam egy mondatot: „Ott azt kellett kitalálni, hogyan legyen a gyerekeknek mindez jó, örömteli. „ Olvastam tovább, a terem megtelt és elcsendesedett, mindenki ráhangolódott az előadásokra. Az előadók egy-egy témakört érintve járták körbe Kokas Klára munkásságát, módszerét, személyiségének hatásait. A legtöbb előadás alatt felidéződött bennem egy-egy gondolat, érzés arról, hogyan jelent meg az adott téma gyerekkoromban, Klári néni foglalkozásain.

A konferencia közös énekléssel kezdődött, hasonlóan névénekléssel kezdődtek Klári néni foglalkozásai is.

Nemes László Norbert - aki Kokas Klára pedagógiáját Kodály Zoltán módszerének nézőpontjából mutatta be – előadása felidézte bennem, amikor a foglalkozásokon népdalokat énekelve, körjátékokat táncoltunk. Emlékszem, milyen fontosak voltak Klári néninek a népdalok, ezekből nagyon sokat énekeltünk együtt.

Deszpot Gabriella - Kokas tevékenységeit a kreativitás különféle mezőiként tanulmányozva – Klári néni életművét járta körbe. Az ugróiskola kockáiba helyettesítette be a kreativitás különféle mezőit. Az ugróiskola a játékosságot hozta vissza emlékezetembe. Jó volt gyereknek lenni, önfeledten és szabadon táncolni zenére a foglalkozásokon.

Pásztor Zsuzsának a zenehallgatás idegrendszeri hátterét ismertető előadása alatt a szóló, duett vagy társas tánc jutott eszembe gyerekkoromból. Nagyon tetszett, hogy Pásztor Zsuzsa kedvesen, de határozottan megtornáztatta a hallgatóságot felszólalása előtt.

Stachó László azt az egységes pedagógiai megközelítést mutatta be, amely a zene tartalmi elemeinek valós időben történő átérzését célozza meg. Előadása alatt a zenehallgatások előtti csend és ráhangolódás időszakára gondoltam. Nagyon fontos volt Klári néninek, hogy elcsendesedjünk azért, hogy teljes figyelmünket csak és kizárólag a kiválasztott zenére tudjuk fordítani.

Asztalos Kata a Kokas-pedagógia alsó tagozatos gyerekek zenei képességfejlődésére gyakorolt hatásait vizsgálta. Az előadást, mint két iskolás korú gyermek édesanyja, nagy figyelemmel hallgattam.

Tóth Teréz Kokas Klára gyermekszövegeinek nyelvi kifejezőképességét ismertető előadása azt idézte fel bennem, mennyire vártam, hogy elmesélhessem Klári néninek a táncom mögötti történetemet. Valamint azt az érzést, milyen jó is volt részese lenni Klári néni figyelmének.

Székely Csilla Imola – aki a Kokas Klára életművében jelen lévő vallásosságról és spiritualitásról beszélt – előadása alatt Klári néni mosolya, szeretete és békessége idéződött fel bennem.

Tiszai Luca valamint Szűcs-Ittzés Zsuzsanna közösen megtartott előadásában halmozottan sérült felnőttek otthonában tartott Kokas-foglalkozások elmúlt tíz évének gyakorlati tapasztalatai kerültek bemutatásra. Előadásuk nagy hatással volt rám. Az elfogadás és egymásra hangolódás jutott eszembe, ami minden foglalkozást jellemzett.

Körtvési Katalin a Kokas-pedagógia lehetőségeit járta körbe a magyar és nemzetközi zenetanításban. Előadását egy kisfilm bejátszásával kezdte, amelyben Klári néni beszél a pályája elejéről, s épp azt a mondatot mondja, amit az előadás előtt aláhúztam: „ Ott azt kellett kitalálni, hogyan legyen a gyerekeknek mindez jó, örömteli. „ És itt megállította a bejátszást. Elmesélte, számára és pályájára ez a mondat milyen nagy hatással volt.

Az évek távlatából egyre tisztábban látom, milyen szerencsés vagyok, hogy gyerekként Klári néni foglalkozásain részt vehettem. Nagyon jó volt a figyelmének részese lenni, s a foglalkozásokon úgy érezhettem magam szabadnak, hogy közben játszva és együttműködve elfogadtuk egymást, figyeltünk egymásra, s emellett természetesen és könnyeden fogadhattam be a zenét.

Kokas Klára tehát kitalálta a módját annak, hogy nekem, mint gyereknek a foglalkozásain töltött idő jó és örömteli legyen.

Örömmel és meghatódva távoztam a konferenciáról, ahol méltó módon megemlékeztek egy kivételes személyiségről. Hálás vagyok a szervezőknek és résztvevőknek, hogy felidézték bennem a sok szép gyermekkori élményt.

Ludnik Melitta