Az 1986-ban megjelent könyv új, második, bővített, javított kiadását a Flaccus kiadó nyújtja az olvasóknak: énektanároknak, karvezetőknek, zenepedagógusoknak, illetve tágabban a kórusművészet iránt érdeklődőknek. Az alábbiakban Bárdos Lajos ajánlását és Mindszenty Zsuzsánna előszavát olvashatjuk. A kötet a Flaccus kiadó könyvesboltjában (Budapest, VIII., Vas utca 19.), illetve közvetlenül a kiadótól rendelve kedvezményesen megvásárolható.

Mohayné Katanics Mária

Ajánlás

A mű Kodály leggyakrabban énekelt egyneműkaraiból 18-at válogat össze, hogy azokról részletes elemzést és a betanításukhoz, valamint előadásukhoz gyakorlati tanácsokat adjon.

Az elemzés rendkívül alapos. Szinte hangról hangra magyarázza a zenei nyelvezetet, egyben rávilágítva a mű egészének szerkezetére is. De nem elégszik meg a zeneelméleti taglalással. Ami az élő zene szempontjából sokkal fontosabb: kimutatja, hogy az egyes zenei elemeknek milyen eszmei, érzelmi funkciójuk van. Hiszen a vokális zenében a hangok nem önmagukért állnak, hanem valamely érzelem, hangulat, leírás, tájfestés, elbeszélés stb. kifejezésének szolgálatában. Mivel pedig napjaink technicista kórus-előadásaiban éppen ez a szempont alig-alig jut szóhoz, annál fontosabb, hogy Katanics Mária műve ezt teszi az első helyre.

Az elemző leíráson túl lényeges érdeme a könyvnek, hogy egyfelől a nehézségek megoldására, másfelől az eszmei, hangulati célok elérésére kitűnő gyakorlati tanácsokat is ad a karvezetőnek. Világosan magyarázó szöveggel és ötletes, szemléletes ábrákkal éri el ezt az igazi kórusmunka szempontjából annyira elsődleges célt.

Külön gazdag ajándékot kapunk a könyv végére illesztett fejezetben: A gyermek világa a Kodály-kórusokban. Itt a művek legmélyére látva mutatja ki a szerző, hogy Kodály mennyire ismeri a gyermek lélektanát, egész gondolati, érzelmi világát, és miként tud ennek zenei kifejezést adni mint az előadó gyermek, mind a hallgató felnőtt őszinte örömére, művészi gyönyörűségére.

Megemlítem még, hogy – ahol erre alkalom van – a könyv a kórusmű alapjául szolgáló népszokást is ismerteti. Így az ezektől távol élő (városi) gyermek is sokkal közelebb kerül a kompozíció lelkéhez, mintha annak csak ritmusait és hangjai tanulná meg.

A könyvbe bele nem írt de belőle sugárzó értéke az is, hogy az onnan tanultakat a karvezető – ha csak egy kevés befogadó érzéke van – más művek előadásában is hasznosíthatja. A mű címén túl szinte megérdemelné „A karvezető-képzés vezérkönyve” titulust is.

A kézirat egy igen nagy gyakorlattal és sikerekkel rendelkező pedagógus, ugyanakkor édesanyai mivoltában is a gyermeket tökéletesen ismerő személyiség műve. Nagybecsű ajándék a zenepedagógia, és azon keresztül a magyar társadalom számára.

Kívánatos a műnek minél előbbi, minél nagyobb példányszámban történő és minél jobban propagált megjelentetése.

Bárdos Lajos (1985)

Előszó a második kiadáshoz

Mohayné Katanics Mária karnagy, zenetanár írásait, műelemzéseit, a múlt század nyolcvanas éveiben született Válogatás Kodály kórusműveiből (Tankönyvkiadó, Budapest, 1986) c. kötetének új kiadását tarthatja kezében a Tisztelt Olvasó.

A könyv érdekességét az adja, ami kérdésként is felmerülhet: vajon miért fontos ezt a könyvet több mint három évtized után újra kiadni? A XXI. század második évtizedének végén egy a maihoz viszonyítva máshogyan működő világba pillanthatunk bele a Kodály művek elemzése során. Ezekből az írásokból egy másfajta kor és életszemlélet, a gyerekkarok esetében egy másfajta gyermek képe rajzolódik ki. Ma talán nehéz elképzelni, hogy volt idő, mikor az emberek még nem ismerték a mobiltelefont, a számítógépet, az internetet, ritkán néztek TV-t, viszont szívesen énekeltek. A gyerekek körjátékokat játszottak, fogékonyak voltak a mesére, a felnőttek által szóban közvetített ismeretekre. Ahhoz, hogy igazán megértsük ennek a kötetnek a világát, mondanivalóját, feltétlenül többet kell tudnunk Mohayné Katanics Mária egyszeri és megismételhetetlen művészetéről, egyéniségéről, jelenlétéről a XX. század különleges kultúrtörténeti időszakában.

Nagy változásokkal, reményekkel teli fejlődő korszak volt ez a magyar zenei életben. Bartók Béla és Kodály Zoltán egyértelműen meghatározta a követendő irányt, amelyet nagy tehetségű zeneszerzők, előadóművészek, zenepedagógusok követhettek és saját szuverén tehetségük, művészi egyéniségük kibontakoztatásával a magyar kultúra javára fordíthattak. Ebben az időszakban született meg Kodály zenei nevelési koncepciója alapján a magyar iskolai ének-zene oktatás reformja is. Ezzel egyidejűleg az ifjúsági és a felnőtt karéneklés is egyre szebb magaslatokat ért el.

Mohayné Katanics Mária tanárként, karvezetőként az ötvenes évektől kezdve következetesen a kodályi úton haladt. Hitelességét az adta, hogy fiatal korától kezdve olyan kiváló tanároktól, elhivatott mesterektől tanulhatott, mint Baján – a szülővárosában – Gajdán Mária Olga nővér, az ő keze alatt énekelve szerezte első nagy kórusélményeit. A Zeneakadémiára kerülve többek között Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, Vásárhelyi Zoltán, Ádám Jenő, Horusitzky Zoltán tanították, később Lajtha László irányítása alatt gyűjthetett népzenét. Énekelt a Forrai Miklós által vezetett Budapesti Kórusban, a Mátyás templom kórusában pedig Bárdos Lajostól – aki emberként és karnagyként is nagyhatású példaképe volt – leste el a kórusvezetés mesterségének és művészetének fogásait.

Karvezetői pályája a cinkotai tanítóképzőben indult, 1959-től a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban tanított, itt Sztojanovits Adrienn utódaként Kodály és Bárdos személyes jelenlétében is vezényelt. Ebből a gimnáziumból nőtt ki a hatvanas évek elején a legendás Szilágyi Erzsébet Nőikar. Nemzetközi kórusversenyeken elért győzelmekkel, rádió- és lemezfelvételekkel, kortárs szerzők ősbemutatóival, és mindenek előtt felejthetetlen koncertek sorozatával a következő mintegy ötven év egyik legmeghatározóbb kórusává váltak.

Eközben énektanárként, vendégkarnagyként, karvezetés tanárként nemzedékeket nevelt a zene szeretetére, és magas szintű művelésére. Minden pillanatban lehetett tőle tanulni, de soha egyetlen pillanatra sem lehetett őt utánozni, mert annyira egyéni volt minden megnyilvánulása, a szuggesztivitása, az érzékenysége. Széles skálán mozgó érzelmeiből, tudásából, igényességéből, a kórusvezetés és nevelés területén szerzett hatalmas tapasztalatából mindig lehetett meríteni.

Amikor a Kodály művek elemzését kezünkbe vesszük, nem száraz tudományos munkával találjuk magunkat szembe. A szerző, Mohayné Katanics Mária saját tanári és kórusvezetői munkájának tapasztalataira támaszkodik. Ez adja a könyv hitelességét, a különlegességét pedig az, hogy mer és tud érzelmi oldalról közelíteni a kórusművekhez, ugyanakkor hihetetlenül praktikus karvezetői tanácsokat ad a betanításukhoz és a vezénylésükhöz egyaránt. Figyelmet szentel a legapróbb részleteknek, a néprajzi, történelmi, irodalmi párhuzamoknak is. Minden mondatában igényes, világos, adott esetben tudományos, emellett sokszor humoros is tud lenni. Pontosan érzi, hogy mire van szüksége egy kórus vezetőjének ahhoz, hogy ezeket az elemzéseket elolvasva új dimenzióban lássa Kodály kórusműveit.

Személyes tapasztalataim alapján is feltétlenül ajánlom a kötetet minden énektanárnak, karvezetőnek. Az ELTE Zenei tanszékén eltöltött harminchárom évem alatt – melyből tizenkét évig közvetlen közelről kollégaként csodálhattam Mohayné Katanics Mária művészetét –, ha a tanításban Kodály egyneműkar került elő, mindig segítségül hívtam a most újra kiadásra kerülő könyv elemzéseit. Kikerülhetetlenül fontos szakirodalom, élvezetes, elgondolkodtató olvasmány, igényes munkára inspiráló, kiváló segítség minden kórusvezető számára, és egyben a XX. század kórusművészetének fontos kultúrtörténeti munkája is.

Dr. Mindszenty Zsuzsánna

karnagy, a KÓTA elnöke

(2018)