Orbán György zongoraművei – Aulos

Erdei Márta – zongora

(DIVCD0001)

Nem volt szükség statisztikai felmérésekre annak megállapításához, hogy a hazai zeneszerzők közül énekkari kompozícióival Kocsár Miklós és Orbán György örvend a legnagyobb népszerűségnek. Kórusművei mellett dalaival és oratorikus alkotásaival Orbán György akarva-akaratlanul elérte, hogy elsősorban kórusszerzőként kerüljön a köztudatba, jóllehet, műjegyzékében kisebb-nagyobb hangszeres apparátusra szánt darabok is találhatók.

Pedagógus-érdem, hogy Orbán György számára inspiráció forrása lett a zongora. Zongoratanár-körökben ismert tény (amire kiadványok előszavában többször is történt említés), hogy Lakos Ágnes volt az, aki „A barátságos zongoraiskola” című kiadványba kis darabokat kért Orbántól. A darabok nagy száma önálló kottát is eredményezett (Varázserdő), Lakos Ágnes növendékeinek előadásában pedig felvétel is készült belőlük. A hatások (inspirációk) reflexiót, visszahatást eredményeztek, az egyik ügyes zongoristának (aki 22 darab előadójaként remekelt) egy prelúdiumot komponált Orbán, amit fughettával egészített ki, majd további tételek születtek. „Magától íródott meg ez a sorozat, mely nem más, mint vallomás a többszólamúság iránti csodálatomról” – vallotta a szerző.

A sorozat Aulos (kétágú síp) címmel két kötetben jelent meg az Editio Musica Budapest kiadványaként (Z. 14 887, 14 888). Zongoradarabok a polifónia gyakorlására – ezt az alcímet kapta a gyűjtemény, amely „haladó” zongoristák számára készült. Az Előszóban így ír a címválasztásról a szerző: „A cím: Kétágú síp, aulosz, a régi görögök hangszere, talán az első, melyen a régi álom, a kétszólamú játék – ha kezdetlegesen is, de – megvalósulhatott.” Ennyit a poézisről, ám a zongoradarabok közül még a legegyszerűbb faktúrájú is sokkal komplexebb játszanivaló, mint ami kétágú sípon elképzelhető. Ráadásul, a polifóniába való bevezetés nem elégszik meg a kétszólamú struktúrákkal. A gyakorló zongoratanárok jogosan kérdőjelezhetik meg a kották hátlapjának ismertető/ajánló szövegéből azt a megállapítást, hogy olyan haladóbb növendékeknek íródott, „akik mögött már legalább háromévi zongoratanulás áll”. Annál nagyobb a következő mondat igazságtartama, miszerint a sorozat célja „elsősorban nem a zongoratechnika fejlesztése, hanem a különféle polifon műfajok és kompozíciós eljárások (imitáció, fúga, torlasztás, tükörfordítás, augmentáció és diminúció, kettős ellenpont, látens polifónia, kettős- és hármasfúga, cantus firmus-technika, stb.) módszeres bemutatása”. Tehát, zongora-szakos, zeneszerzői ambíciókkal rendelkezők számára izgalmas stílus- és formatani szöveggyűjtemény. Autodidakták számára is tanulságos, mivel a szerző minden darab előtt rövid szöveggel és plasztikus szemléltető ábrával készíti elő az egyes műveket.

E gyűjteményről (s tágabb értelemben az Orbán György zongoradarabjaival kapcsolatos élményeiről és pedagógiai tapasztalatairól) 2014-ben szerzett tudomást Lakos Ágnestől Erdei Márta, Erdei Péter lánya, aki jelenleg a Royal Irish Academy of Music zongora tanszakán tanít. Lakos Ágnes 2018-ban értesült arról, hogy lelkesedése fogékony talajra talált; Erdei Márta felvételt készített az Aulosból.

A felvétel 2017 júniusában készült, hangmérnöke Erdei Péter volt. 31 darabot tartalmaz a szűk egyórányi hallgatnivaló, amellyel kapcsolatban egyetlen sajnálkozó megjegyzésük lehet csak: kár, hogy a két kötet egy-egy függelékét nem tartalmazza.

Hallgatható, sőt, tetszetős hallgatnivaló önmagában is – ám sokkal tanulságosabb, ha kottából követjük a zenét. A hangzó anyag megkönnyíti a kotta olvasását – ugyanakkor, a kotta látványa is segíti az értő zenehallgatást. A szerzői előszó záró mondata: „’kiírtam magamból’ azokat az élményeimet, melyeket számomra a kontrapunktikus kultúra nyújt: a dallamrajzok mozgását, a polifónia áramlását, lebegését, a középszólamok ’sikertelen rejtőzködését’, és így tovább.” Eme „kiírás” egyszersmind sokakban tudatosítja a felsorolt élmény-típusokat, olyan zenei élményeket, amelyekre ki-ki magától nem talált volna megfelelő szöveges meghatározást.

A felvételt hallgató kottaolvasó további tapasztalatokkal gazdagodhat, amikor az egyidejű kettős forrásnak köszönhetően szembesül megannyi notációs tanulsággal. A hallás alapján alig(ha) észrevehető ütemmutató-váltások a zenei anyag szerveződéséből adódnak, esetenként tematikus kontrasztanyag megjelenésének velejárói. Van, amikor a változó ütemű tételben gyakoriak a szaggatott ütemvonalak, nagyobb összetartozó szakaszok belső tagolódását érzékeltetik. Negyedek, nyolcadok, de akár pontozott nyolcadok is lehetnek az ütemmutatók nevezőiben. Orbán nem idegenkedik az apró ritmusértékekkel való lejegyzéstől sem – tempót, karaktert sugall már a lejegyzésmódja is. Az pedig „személyreszabottan” értékelhető, hogy Orbán a tonális tételeknél sem alkalmaz előjegyzést, hanem módosítójelekkel „aktualizálja” a használandó billentyűket.

A felvétel egyértelműen megkönnyíti a kotta értő olvasását – ugyanakkor azzal a többlet-tanulsággal jár, hogy értelmező kottaolvasásra szoktatja az érdeklődő zongoristákat. A hangzó emlékkép birtokában pedig immár könnyebb értőn interpretálni a leírottakat…

Külföldön élő-dolgozó magyar muzsikus zenei anyanyelvi biztonsággal játssza Orbán György műveit. Remélhetőleg a birtokba vett kompozíciókkal külföldi (nemzetközi) környezetét is megismerteti, tanárként a koncertező művészként egyaránt.

Fittler Katalin

Függelék:

Ábrahám Mariann: Gondolatok Orbán György Aulos című ...

(Gondolatok Orbán György: Aulos cyímű zongoradarabok sorozatáról – Erdei Márta CD felvételének hallgatása közbe, Parlando 2019/4.)

aulos - kétágú síp - Parlando

(Aulos-Kéttágú síp. Zongoradarabok a polifónia gyakorlására. Ábrahám Mariann, Parlando 2014/3.)