ROBI BÁCSI FELHÍVÁSA
Nem vagyok zenetanár, és még
külön szolfézsra sem jártam, ennek ellenére tudnék kottát olvasni, ha látnék. Szükség
esetén, a hallás után megtanult dallamot le is tudnám
írni akármelyik hangnemben. Aki nem hiszi, még utánajárnia sem kell, mert ha
felhív, szívesen elmagyarázom.
Hasonlóan Arkhimédészhez, magamtól jöttem rá, hogy mi is a
kottaolvasás, hogy hogyan kell látni a kottát, hogy a látott dallam
megszólaljon bennem.
........................................
Gyermekkorom óta gyengén látok, most
már szinte semmit: gyakorlatilag teljesen vak vagyok. Ennek
ellenére nagyon szerettem volna harmóniumozni,
de a kottatartó messzebb
volt annál, hogy a rá tett kottából le tudtam volna olvasni a dallamot. Ezért
csak hallás után, utánzással tudtam megtanulni egy-egy éneket. Pedig ha akkor tudom,
hogy mi a szolmizálás, le tudtam volna énekelni a szólamokat a kottából, majd
pedig belső hallásomra támaszkodva, le is tudtam volna játszani a dalokat
a kedvenc hangszeremen.
Ez a fájó gyerekkori élmény
ötvenéves koromig elkísért, s csak csodálni, de követni nem tudtam a
blattolókat. Azokat, akik – a kottát először látva, –
gond nélkül használják a
zenei olvasástudásukat és
megszólaltatják hangszerükön a legnehezebb dallamokat is. De sajnáltam azokat a
gyerekeket is, akik nem szeretik a szolfézsórákat, mert nehézséget okoz nekik a
szolmizálás és a
lapról olvasás. Nem egyszer ezért
hagyják abba a hangszeres muzsikálás tanulását, és kezdenek elidegenedni az
énekléstől, a kórusban vagy a hangversenyteremben átélhető közös
zenei élmény ismételt keresésétől.
Pedig – jól tudjuk – kisgyermek
korában mindenki szívesen énekel.
A szolmizálás valójában nagyon
egyszerű dolog, ha megértjük a logikáját.
Azt, hogy a „dó” helyének a
meghatározása a kulcsa a kottából éneklésnek,
amit akár játszva is
megtanulhatna bárki. Foglalkoztatni kezdett ez a probléma:
hogyan lehetne az ének és a
zene iránti nyitottságot és
motiváltságot, megőrizni és
továbbfejleszteni a zenei írás-és olvasástanulás által is.
A zene szeretetének forrása az
éneklés! A kisgyereket először a kottaolvasásra kell rávezetni, de
hogyan? Erre a fogós kérdésre
kerestem a megoldást! Kodály Zoltántól
tudhatjuk (Visszatekintés I. kötet) hogy
„Akit előbb
énekre tanítunk, csak azután hangszerre, hamarabb megfogja a meloszát minden zenének... A
szolmizálás gyorsabban visz a folyékony kottaolvasásra, de úgy kell tanítani az
éneket és zenét, hogy ne gyötrelem, hanem gyönyörűség legyen a tanulónak, s
egész életére beleoltsa a nemesebb zene szomját…”
Nagyon is hibás tehát az a
gyakorlat, amikor az énekórákon az örömteli énekléstől elszakadva, pusztán
számon kérhető elméleti ismeretként akarják megtanítani, a zenei írás és
olvasás elemeit a gyereknek. Vagy ha a szolfézsórákon nem világosan,
hanem „alaposan”, a hangszertanuláshoz szükséges módon tanítják a
kottaismeretet, és a hangszer-játéktól várják a hallás fejlődését. Így,
mire megértené a gyerek a szolmizálás lényegét, már el is megy
a kedve tőle. A hallása nem is fejlődik, nem tud, és nem szeret
énekelni,
motiválatlan zenei anyanyelve
megismerésére és használatára.
Az a kisgyerek viszont, aki
játékosan, örömmel énekelve vezetődik rá a kottaolvasásra, aki korán
megtanul kottából énekelni, később
könnyebben sajátítja el egy-egy választott
hangszeren a muzsikálás tudományát.
Keresi a közös zenei élmény
alkalmait: szívesen vesz részt kóruséneklésben és hangverseny látogató,
zeneszerető emberré válik. Ha kottaolvasási tudással kezdhetnék meg a
gyerekek az iskolát, akkor a Kodály-módszer fölértékelődne!
Nem értelmetlen dolog tehát a
szolmizálva éneklés, mert a szolmizálás a kotta-olvasás á, b, c-je, ami, a
lapról való éneklés megtanulását, egyszerűbbé, gyorsabbá teszi.
............................
A bevezetésben már említettem, hogy
50-évesen jöttem rá, hogy mi is a blattolás. Ezért kifejlesztettem egy olyan
számító-gépes módszert, amivel könnyen megtud tanulni
akár még a botfülű is kottát olvasni. Ezzel a módszerrel a szolmizálási tudás
hiánya áthidalható! A módszer jó, ki van próbálva, csak nem tudom hitelesíteni,
mert nem vagyok pedagógus. Szeretném át adni a módszert egy olyan kreatív
pedagógusnak, aki érdeklődik az újdonságok iránt.
Aki nem úgy gondolkodik a zenéről,
mint valami fényűzésről, és az ének-zene órákat pedig, nem az egyik
leghaszontalanabb tantárgynak tekinti.
A módszer minden eleme megvan, ki
van próbálva, csak megfelelő formára kellene megcsinálni. Várom annak a
személynek a jelentkezését, akinek szívügye az ének-tanítás jövője. Aki
többet szeretne tudni rólam, és a módszerről, az olvashatja az egész írást
az alábbi helyen.
(Parlando 2018/3.)
Szeretettel:
Robi bácsi
06 1/
340-36 97
0630/367-5435