HOLLÓS MÁTÉ

Pillantás Molnár Ágnes hegedűművész után

(1925-2020)

Molnár Ágnes leányával, Kemény Krisztina gordonkaművész-tanárral

Fényesen indult az 1925-ben született Molnár Ágnes pályája. Ötéves korában kezdett hegedülni, s 8 évesen már a Zeneakadémia különleges tehetségek osztályában a legnagyobbak tanították. Waldbauer Imre, Weiner Leó, Kodály Zoltán, Molnár Antal, Ádám Jenő és a távoli rokon, Kósa György nem múló hatású beavatást jelentett. A pálya fényes ívelésének ígéretét a 2. világháború borította árnyba, sőt, a gyász feketéjébe. Mindkét szülőjét elveszítette, s lebombázott budai lakásában a hegedűje is odaveszett. A zenei magára találást a Székesfővárosi Zenekar jelentette, amely később Állami Hangversenyzenekar néven bejárta a világot. Így Molnár Ágnes ott muzsikált négy kontinens nagyhírű pódiumain, sőt, egy idő után már a második hegedű szólamának vezetőjeként, így a televízióban ma is néha felködlő archív felvételeken ott látjuk megbízható pontossággal, ugyanakkor mélytüzűen muzsikáló alakját. A karmesterek becsülték, s kell-e ezt tetézni azon túl, hogy a női zenekari tagokat – a kor nemzetközi szokása szerint – szigorú szemmel néző Ferencsik János is partnerként kezelte.

A David Ojsztrah dedikálta képen a világhírű hegedűművész mögötti második sorban,
a szőke zenekari művésznő után Kemény Endre és jobbra közvetlenül mellette Molnár Ágnes

Élete volt az „ÁHZ”, de zenélése nem merült ki a szimfonikus apparátusban. A háború után hamar megtalált férjével, Kemény Endre karmesterrel megalapították a Molnár–Szilvásy Vonósnégyest, majd a Kemény Endre által létrehozott és vezetett Bartók Béla Kamarazenekarnak is koncertmestere lett.

A Bartók Béla Kamarazenekar koncertmestere Molnár Ágnes, vezényel férje: Kemény Endre

Szólistaként és kamarazenészként gyakran üdvözölhettük a Zeneakadémia Nagy- és Kistermében, az Országos Filharmónia Semmelweis utcai kamaratermében, miként a Magyar Rádió stúdiókoncertjein is. Ha lemezfelvételhez hívták, mindig emlékezetes produkciót nyújtott – emeljük ki Kósa György Karinthy-kantátáját. A Kemény Endre vezette Kecskeméti Szimfonikus Zenekarnál is rendszeresen feltűnt versenyművek protagonistájaként.

Banda Ede és Molnár Ágnes

Nyugdíjba vonulása után Banda Ede a Zeneakadémiára hívta, ahol nyolc éven át kamarazenét tanított, nyelvtudásának köszönhetően nemcsak hazai, hanem külföldi növendékeknek is. Nem szokás a „pálya” körében említeni, de mint sok alkalommal közelről élvezője, nem rejthetem véka alá a saját, Ábel Jenő utcai otthonukban és más helyszíneken zajlott házikoncerteket, vagy „csak” együtt muzsikálásokat, amelyekben Kósa György, Schiff András, Lantos István, vagy épp a kanadai Anton Kuerti ült a zongoránál, s amikből Molnár Ágnes és Kemény Endre mellett gordonkás lányuk, Krisztina is mindinkább kivette a részét. Néhány nappal április 26-i halála előtt beszéltem vele utoljára, amikor még mindig kedves CD-i hallgatásával múlatta az időt. Hiszen vérbeli muzsikus volt. Akinek hiányzott, hogy már nem lehet kezében a hegedű, de akitől elvehetetlen volt a zene.

A Munka Érdemrenddel (1982) és az ÁHZ színeiben a Bartók Béla–Pásztory Ditta díjjal (1987) kitüntetett Molnár Ágnes nyugdíjas éveiben gyakorta eljárt a Zeneakadémia tanári páholyából hallgatni fiatalabb kollégái műsorát. Bizonyára megdobogtatta szívét e kiválóságok elismerésből fakadó örömteli pillantása. Alighanem most így tekintenek utána is.

A Molnár Ágnest megörökítő képek leánya, Kemény Krisztina családi képtárából valók

Függelék:

Bartók Béla: Divertimento (28:19)

Bartók Béla: Divertimento

Magyar Állami Hangversenyzenekar / „ÁHZ” /, vezényel: Ferencsik János

Az Erkel Színházi koncerten készült felvételen Molnár Ágnes a II. hegedűszólamot vezeti és a rendezőnek köszönhetően másodpercre reflektorfénybe kerül:

11:31; 15:30; 18:07; 22:39; 24:28; 27:06; 27:44