„A zenepedagógusokat nem lenne szolidáris kizárni a támogatásokból”

Dr. Tomori Pál segítségnyújtásról és a közös jogkezelés előnyeiről

Dr. Tomori Pál

2020. május 21-én döntött az (EJI) Egyesület küldöttgyűlése arról, hogy mostantól azok a zenepedagógusok és pályakezdő fiatal művészek is jelentkezhetnek a pályázataikra, akik nem rendelkeznek a Szjt. által védett előadóművészi teljesítménnyel. Az EJI ezzel is szeretné elismerni a tanárok munkáját, akik kiváló előadókat nevelnek, és segítséget nyújtani az ifjú művészek karrierjének elindításában. A szervezet, amely már több mint három évtizedes múltra tekinthet vissza, a kezdetektől innovatív módon védi az előadóművészek jogait. Most éppen annak az új európai uniós irányelvnek a hazai átültetésével foglalkozik, amely az olyan megosztó platformok, mint például a YouTube vagy a Facebook szerzői jogi felelősségével foglalkozik. Az EJI egyik alapítójával, igazgatójával, dr. Tomori Pállal előadóművészi jogokról, az egyesület munkájáról beszélgettünk, amely ma már több mint 3 milliárd forintot oszt szét tagjai között, s elsőként sietett a vészhelyzet miatt bevétel nélkül maradt művészek segítségére.

- Nagyon korán, már 2020. március 24-én meghirdették a rendkívüli támogatási keretüket, amelyre pályázhattak a munka nélkül maradt művészeik.

- Így igaz, a COVID19 elnevezésű segélyre azok jelentkezhettek, akiknek a vészhelyzet miatt ebben az időszakban elmaradtak az előadásaik, s emiatt nehéz helyzetbe kerültek. Gyorsan és egyszerűen igényelhető pályázatot írtunk ki, épp azért, hogy a rászorulók minél hamarabb pénzhez jussanak, hiszen ebben a helyzetben a gyorsaság is nagyon lényeges volt. Akkor két hónapra osztottunk támogatást, és még egy ilyen, ugyanekkora időtávra szóló lehetőségünk van. Átcsoportosítást végeztünk a más szociális célokra félretett keretünkből, így tudunk még egy alkalommal segítséget nyújtani a tagjainknak. Sajnos többször már nincs rá mód, mert kiürül a keret, és mi nagyon szigorú szabályok szerint oszthatjuk csak el a befolyó jogdíjakat. A beérkező összeg 90 százalékát kapják a tényleges játszás alapján az arra jogosultak, 10 százalék jut közösségi, azaz a szociális és a foglalkoztatási célokra. Korábban ebből kulturális célokra is fordíthattunk támogatást, 2014-től azonban az üres hordozókból származó pénz 25%-a, valamint 2016-tól az ismeretlen előadóknak járó összeg 90%-a az NKA-hoz került, s annál a szervezetnél lehet rá pályázni… Mindenesetre keressük a lehetőségeket, hogyan tudunk még segítséget nyújtani, hiszen most rengetegen kerültek nehéz helyzetbe.

- Ez a 10 százalékot, amit Ön az előbb említett, ezek szerint az előadók engedik át szociális és foglalkoztatási célokra.

- Valóban, ez a művészeknek járna, ők azonban lemondanak róla, és átengedik közösségi célokra. A jogdíjak terén egyébként ez a nagyságrendi felosztás – 90 és 10 % – jellemző más országokban is. Mindenhol fontos az előadói közösség támogatása.

- A szociális és foglalkoztatási célokra pedig most már azok a zenepedagógusok és fiatal művészek is pályázhatnak, akiknek egyébként nem született még jogdíjas felvétele.

Online tartotta tisztújító küldöttgyűlését az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesület

2020. február elején megválasztott küldöttgyűlése, a járványhelyzet miatt történetében először, teljesen elektronikus formában, amelynek során befejeződött az egyesület négyévente esedékes tisztújítása.

- A jogdíjak felosztásáról a szabályzatunk rendelkezik, s ennek módosításáról mindig a küldöttgyűlés dönt, Éppen néhány nappal ezelőtt volt ilyen küldöttgyűlésünk – a koronavírus miatt egyébként videókonferencia útján – ahol a testület arról szavazott, hogy kimondjuk: a közösségi típusú, szociális és szakmai támogatásokat a szolidaritás elve alapján osztjuk fel. Ennek alapján valóban a zenepedagógusok és a pályakezdő előadók is pályázhatnak a támogatásainkra. Alapelv ugyanis, hogy a szociális és szakmai célokra kiírt támogatásainkat azok vehetik igénybe, akik a közös vagyonnak a felhalmozásában is részt vettek, azaz vannak rögzített előadásaik, amelyeket sugároznak vagy más módon használnak. Egyszerűbben: amelyekért a felhasználók jogdíjat fizetnek. Akadnak azonban körülöttünk olyan kollégák, akiknek lehet, hogy nincsenek felvételeik, mégis a tevékenységük elengedhetetlen. Két ilyen csoportot most külön megemlítünk a felosztási szabályzatban. Egyrészt a művésztanárokat, a zenepedagógusokat. Őket nem lenne szolidáris kizárni a támogatásokból, hiszen az ő munkájuknak köszönhető, hogy számos kiváló előadóművész lép a pályára. Másrészt a pályakezdőket, akik még nem jutottak el odáig, hogy felvételük készüljön, ám nekik ugyanígy szükségük van a támogatásra ahhoz, hogy elinduljon a karrierjük. Így mostantól ezeknek a csoportoknak a tagjai most már megerősített szabályok mellett pályázhatnak a nálunk kiírt támogatásokra, szociális vagy foglalkoztatási célokra. Ez utóbbira példa az olyan támogatás, amivel egy produkciót tovább műsoron lehet tartani, s így tovább lehet az előadóit foglalkoztatni.

- Másról is szó esett a küldöttgyűlésen, egy teljesen új szabályozásról is, ami az internetes megosztó platformokat érinti.

- Most folyik annak az európai uniós irányelvnek az átültetése a hazai jogszabályokba, amely kimondja: azok a platformok, amelyek eddig elbújhattak az elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos szabályozás mögé, és így mindenféle mentességet kaptak, új elbírálás alá esnek. Korábban ugyanis ezek a cégek azt vállalták, hogy kizárólag más által gyártott tartalmat továbbítanak, s ha netán kalóz felvételt találnak, azokat leszedik az oldalukról, és ezért mentesültek mindenfajta szerzői jogi felelősség alól. Ez a játék folyt az elmúlt húsz évben, s persze közben olyan tartalmak is rendszeresen megjelentek, amelyek szerzői jogi érdekeket sértettek. Bár igaz, hogy némi tárgyalást, a szerzők, előadók megkeresését követően levették ezeket, rövid idő elteltével azonban általában ismét fent volt a platformokon. Mostanra ezt unták meg a jogosultak, s belátta az Európai Bizottság is, hogy mindez ebben a formában nem működhet tovább. Már megvan az első tervezet, ami az Igazságügyi Minisztérium és a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala oldalán olvasható. 2021 júniusa az utolsó határidő, ameddig az Európai Unió tagállamainak mindezt át kell ültetniük a saját jogszabályaik közé. A YouTube-tól kezdve az összes ilyen megosztó platformnak engedélyeztetni kell a szolgáltatását a jogosultakkal. Azaz meg kell állapodniuk arról, hogyha szerzői jogi tartalom jelenik meg, akkor mi a teendő.

- Ez mit jelent pontosan?

- A megállapodás tartalma nagyon sokféle lehet, akár klasszikus díjfizetés, akár az, hogy a megosztó platform folyamatos és érdemi ellenőrzést valósít meg, azaz állandóan figyeli a tartalmat. Most születnek meg ennek a keretei, a lényeg, hogy a szerzők, kiadók, előadók engedélye nélkül nem lehet védett tartalmakat közösségi oldalakon megosztani. Arról azonban, hogy pontosan hogyan történik díjfizetés, mikor szednek le egy-egy felvételt, még meg kell állapodni. Mindenesetre mostantól az egész Európában jogszabály írja elő mindezt, így a nagy cégeknek, például a Google-nak is érdeke, hogy találjon valamilyen megoldást, mert az itteni reklámbevételek jelentős részét költhetné az állandó perekre…

- A részletes hazai szabályozás kidolgozásában az EJI is részt vesz. Hogyan született meg ez a szervezet, amelynek Ön is az alapítója? S miért erre a területre esett a választása?

- A jogi egyetem utolsó éveiben mindenkinek szakirányt kell választania, én a szellemi tulajdon, a szerzői jog iránt érdeklődtem. Az Artisjus akkori jogi igazgatója, későbbi főigazgatója javasolta, hogy van egy teljesen feltérképezetlen terület, mégpedig az előadóművészek joga, ahol még alig folyt kutatás, és nagyon el vagyunk maradva a nemzetközi trendektől. Érdemes lenne ezzel foglalkoznom, s ennek csírái a művészeti szakszervezeteknél találhatóak, ott van lehetőség az anyaggyűjtésre, és arra, hogy tájékozódjak a nemzetközi irányokról. Akkor ott már több kiváló képességű ember foglalkozott ezzel a területtel, köszönhetően annak, hogy a nyolcvanas évek elején Magyarország a szerzői jogi innovációs kezdeményezések élvonalába került azzal, hogy az úgynevezett magáncélú másolások utáni üres hordozó díjat a világon harmadikként vezettük be Németország és Ausztria után (ez volt a „kétkazettás magnó” korszak, megvan ez vajon még valakinek?!). Ugyancsak elsők között voltunk a kábeltelevíziós jogdíj bevezetésében. A művészeti szakszervezetek pedig kiharcolták, hogy ebből a jogdíjból az előadóművészek is kapjanak. Igaz, ez azzal a megkötéssel történt, hogy az előadóművészek – szemben a szerzőkkel, akik egyénileg is feloszthatták maguk között a jogdíjat – csak kulturális, szociális és szakmai-közösségi célokra fordíthatták a pénzt. A művészeti szakszervezetekben folyó munka nagyon előremutató volt, így azután nem csak a szakdolgozatomat írtam meg az előadóművészek jogairól, hanem az egyetem után csatlakoztam is ehhez a csapathoz. Szerencsés pillanat volt, hiszen 1985-86 környékén, amikor én odakerültem, az MTV hajlandónak mutatkozott arra, hogy mindenféle jogszabályi kötelezettség nélkül, szerződéses alapon, elfogadva, hogy ez méltányos, jogdíjat fizessen a másodlagos felhasználásokért. Ha tehát egy elkészült tv-filmet később ismételten sugároznak, akkor az előadónak jár valamilyen jogdíj. Volt tehát egy felhasználónk, akivel szerződtünk, megtörtént az adatcsere. S mivel már a jogdíjak felosztása már akkor is korszerű módszereket igényelt – hiszen csak így lehetett a sok adatot feldolgozva megállapítani, hogy milyen adásokat ismételnek és azokban kik szerepelnek – üzembe állítottuk az első személyi számítógépünket (nagy dolog volt ez akkor!), és ezzel Magyarországon is megszületett a klasszikus, a jogdíjakat a teljesítmények, elhangzások, játszások után egyénileg felosztó és kifizető „jogkezelő szervezet”. Ekkora ráadásul egyre gyengült az a korábbi „szocialista táboron” belüli vélekedés, hogy a jogdíjak munka nélkül szerzett jövedelmek… Csehszlovákiában már a hatvanas évektől jelen volt a közös jogkezelés, ezzel a közép-európai országok között ők voltak az elsők. S azzal, hogy a nyolcvanas években nálunk is megszületett a jogkezelő szervezet, a második helyre kerültünk.

- Akadt azonban egy jelentős lemaradásuk. Hiszen Magyarország nem írta alá a Római Egyezményt…

- A szocializmus éveiben az ország vezetői úgy vélték, erre nincs erre szükség, és ez így maradt a rendszerváltás első éveiben is. Kaptunk azonban 1994-ben két „visszautasíthatatlan ajánlatot”. Az Egyesült Államokét inkább ultimátumnak nevezném, amelynek az volt a lényege, hogyha továbbra is szeretnénk igénybe venni a legnagyobb kedvezmény elvét, akkor a szellemi tulajdon, így a szerzői jog területén is csatlakoznunk kell a legfontosabb nemzetközi egyezményekhez, köztük az előadóművészek, lemezkiadók és rádiók, illetve televíziók jogait védő 1961-ben létrejött Római Egyezményhez. Az Európai Unió pedig ebben az időben kezdett el a közép-kelet-európaiországokkal társulási szerződéseket kötni, s ennek az volt a feltétele, hogy azoknak át kellett venniük az uniós joganyagot. Így 1994-ben Magyarország aláírta a Római Egyezményt, s mindez új lendületet hozott az EJI munkájában is. Ez volt egyébként az egyetlen elmaradásunk, ettől kezdve szinkronba kerültünk a nemzetközi szerzői jogi szabályozással. A szervezet a születésétől fogva, így napjainkban is igyekszik – a nemzetközi szervezetein keresztül – a legkorszerűbb szabályozások megszületését támogatni. Jó példa erre a megosztó platformokra vonatkozó új irányelv alkalmazása. Vagy említhetem a Pekingi Szerződést is, amely idén április 28-tól lépett hatályba, s az audiovizuális előadóművészek vagyoni jogaira vonatkozik. A lényege az, hogyha egy mozifilmet leadnak a tévében, akkor a színésznek járjon érte jogdíj, ahogy egy zenésznek jár a felvétele rádiós lejátszásáért. Ez most esélyt teremt arra, hogy ez a jogdíj nálunk is előírássá váljon. Többek között az ilyen eredményekért is dolgozik már több mint három évtizede a szervezetünk.

- S emellett az EJI rendszeresen nemzetközi konferenciákat szervez, sok helyen tanítják is az előadói jogokat, s egyre jelentősebbé válik a szervezet is.

- Nagyon lényeges, hogy minél több oktatási intézményben már a fiatalokat is megismertessük a szerzői, előadói jogokkal. Így a kollégáim közül többen is tanítanak, én például az Iparművészeti Egyetemen, majd a Színművészetin, a Pázmányon, a Bölcsészkar Zenetudományi Tanszékén, a Kőbányai Zenei Stúdióban oktattam. De minden már nem megy egyszerre, hiszen közben tagja lettem a Szerzői Jogi Szakértői Testület elnökségének, emellett a Magyar Szerzői Jogi Fórum elnökévé is megválasztottak. Két további tisztségemet, az előadóművészi jogvédők nemzetközi szervezetének jogi bizottsága elnöki posztját és a Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Egyesület alelnöki posztját, így fájó szívvel, de kénytelen voltam letenni. Több helyen pedig a fiatalabb kollégák vették át a tanítást. Visszatérve a szervezethez: az EJI az elmúlt 30 évben dinamikusan fejlődött: jelenleg közel 2 300 egyesületi tagunk van, emellett több mint 12 000 belföldi és külföldi előadóművészt képviselünk közvetlen megbízás alapján, akik között ott vannak a legnevesebb, legelismertebb művészek is. Több tízezer további előadót pedig a közvetetten, a külföldi társzervezeteink révén képviselünk, 2018-ban például 52 000 előadóművésznek fizettünk ki jogdíjat. A jogdíjak nagyságrendjének változását pedig talán jól érzékelteti, hogy az első egyénileg felosztható előadói jogdíj, a televíziós ismétlési jogdíj a nyolcvanas évek közepén 5 millió forinttal indult. Ma az EJI évente átlagosan több mint két és fél milliárd forint jogdíjat szed be és fizet ki az előadóknak. Ennek a növekedésnek persze feltétele az előadók támogatása és bizalma. A jogvédelem fontossága ma már szerencsére sokaknak evidens, de ezzel együtt, ahol csak lehet, elmondjuk: ha valakinek olyan felvétele születik, ami után jogdíj járhat, tessék ellátogatni a honlapunkra és tájékozódni a belépési és jogérvényesítési feltételekről. Zenepedagógus kollégáinkat pedig külön kérjük: biztassák erre a növendékeit is…

Réfi Zsuzsanna

(Dr. Tomori Pál portréjának forrása: FIM-MUJ Conference, Tokyo, 2015)