Egy újabb fejezet Réfi Zsuzsanna a Gramofon Könyvek kiadásában 2019-ben megjelent
interjú-kötetének 2. kiadása alkalmából:

Befejezetlen kamaraszimfóniák

Botvay Károly tempóváltásról, műhelymunkáról, reményteli tervekről*

Botvay Károly (concertotata.hu)

Ma is - immár nyolcvan esztendeje – mindennap kézbe veszi a gordonkát, mert akadnak újabb és újabb meglátásai, ötletei, amellyel úgy érzi, hozzátehet valamit a mű izgalmasabb megszólaltatásához, magához a zenéhez. Botvay Károly úgy véli, befejezhetetlen pálya az övék, hiszen minden előadás más és más, többezredik alkalommal is új arcát mutatja egy kompozíció. Erre igyekszik megtanítani növendékeit is, akikkel négy évtizede foglalkozik a Zeneakadémián, s ez a Budapesti Vonósok minden hangversenyén is bebizonyosodik, akiknek nemcsak az alapítója, hanem ma is művészeti vezetője.

- A növendékeiből álló kvartettek, triók rendszeresen szerepelnek kiválóan a különböző házi hangversenyeken. Mi az, amitől olyan jól szólnak az együttesei?

- Nincs időm felvételikre járni, ezért nem is válogatok a növendékek közül, azokból állítom össze a társulatokat, akik hozzám kerülnek. De sokszor így is remek együttesek születnek, s igyekszem terelgetni őket az összecsiszolódás, a jó repertoárválogatás felé. A közös játék másfajta gondolkodást igényel, mint a szólistaság. Ha valaki egy szólószonátát egyedül ad elő, a teljes figyelme, kontrollja magára terjed ki. Amennyiben egy duó vagy trió tagja, akkor ez a figyelem megoszlik, hiszen reagál a másik előadására. Ezért több gyakorlást igényelnek a darabok, mint amikor az ember egyedül készül. Az óráimon, a közös munka során több idő jut az egyes részletek kibogozására, mint később, amikor már koncertekre készül egy-egy társulat. Érdekes, hogyan változnak a generációk. Például mennyire gyorsul a tempóérzékük, hiszen minden téren gyors reagálásra törekednek. Ha egy új műről esik szó, általában meghallgatják az interneten, s több verzió közül a leggyorsabban lejátszottat választják. Az tetszik nekik a legjobban, pedig nem mindig az a legjobb. Előfordul ugyanis, hogy olyan gyors lesz az előadás, hogy nem sok zene marad benne… A tempót nem szabad öncélúan használni. Így azt is igyekszem megtanítani a növendékeknek, hogy a virtuozitás a zenélés nehéz körülmények között történő megvalósítása… S azt látom, hogy az utóbbi években alacsonyabb a növendékek türelmi küszöbe, kisebb az egymás iránti tolerancia. Így egyre büszke lehetek: arra, hogy húsz-húsz esztendőt töltöttem a Bartók és az Új Budapest Vonósnégyesben, változatlan felállásban. Ma már az is csodának számít, ha a tanév végére olyan barátságos a viszony kvartettben, mint szeptemberben.

- E téren mit tud tenni?

- Azt nem lehet erőltetni, hogy harmonikus legyen a közös muzsikálás. Csak az egymásra való odafigyelést ösztönözhetem, és főként a játék örömében való feloldódást, ami fölébe kerekedhet az ellenérzéseknek. S mindig hagyom, hogy egymást is okítsák a növendékek, az szintén tanulságos. Magamon pedig azt veszem észre, hogy kívülről jobban rálát az ember a művekre. Más játszani, s más, ha csak hallgatom, irányítom az előadást. Mindez számomra is hasznos. A darabok kiválasztásában ugyancsak számítok rájuk, a fiatalok sokszor izgalmas ötletekkel állnak elő. Igyekszem is testhez álló kompozíciókat válogatni számukra. A repertoárt ugyanis jól ismerem, a gerincét kétszer is sikerült lemezre vennem, Párizsban és Londonban. Szerencsére olyan gazdag a kamarazene-irodalom, amit a hangszeres meg sem közelít, így jócskán van miből válogatni. S akkor kezdjük el együtt tanulni a műveket, amikor a gyerekek már bizonyos szintig eljutottak, s úgy érzik, onnan már egyedül nem tudnának továbblépni.

- Milyen módszerekkel tud nekik segíteni?

- Erre nincs általános recept. Azt, amit játszanak, szépen kell megformálni. Fontos, hogy beszéljek nekik a mű mondanivalójáról, arról, hogy ki kivel játszik, kit kísér, hogy éppen kinél van a főtéma, mikor hogyan jelenik meg a melléktéma. S ha erre is odafigyelve muzsikálnak, máris magasabb szintre kerül az előadás, és több örömet lelhetnek benne.

Botvay Károly (nol.hu)

- Az idei már a negyvenedik esztendeje a Zeneakadémián. Hogyan kezdődött a tanári pályája?

- Ma már azt mondom, hogy párhuzamosan, a játékot a tanítással érdemes művelni. Olyan ez, akár egy nagy zenei laboratórium, s a növendékektől is rengeteget lehet tanulni. Nálam a tanítás kicsit kalandosan, a véletlennek köszönhetően kezdődött, hiszen Rados Ferenc akkori betegsége alatt engem kért meg egy szemeszterre, hogy vegyem át az osztályát. Óraadóként kezdtem négy évtizede, s azóta sem hagytam abba. Ma már professor emeritusként foglalkozom a két vonósnégyessel, egy duóval és egy trióval a Régi Zeneakadémián. Van ott egy terem, amit megkedveltem, s különleges élményt jelent Liszt egykori otthonában muzsikálni, arról nem is beszélve, hogyha szükség van egy-egy kottára, tanulmányra, csak le kell sétálni érte a könyvtárba. Egyébként az egész tanítási és a tanulási időszakom olyan hosszú időszakot ölel fel, hogy nem egy olyan dolog akad, amelyről annak idején még az ellenkezőjét hallottuk. A historikus előadásmódról se nagyon tanultunk annak idején… Most pedig a Budapesti Vonósokkal telt házakat vonzanak például a Haydn-sorozataink. A stílus, a játékmód lényeges, valamint az, hogy igyekszünk emberközelbe hozni a zenét. Most Vashegyi György nemcsak kiválóan dirigál, hanem fantasztikus felkészültséggel mesél is a művekről, az összefüggésekről. Már várom a következő estet, ami a Nagyratörő tervek címet viseli, s két D-dúr szimfónia hangzik fel a BMC-ben, március 30-án. Előtte Ránki Dezsővel koncertezünk a Zeneakadémián, Haydn és Mozart szerepel a programban, de a tavaszi estjeinken két ősbemutatót is előadunk.

Botvay Károly a Budapesti Vonósok szólistája az Óbudai Társaskörben

(librarius.hu)

- Temérdek helyen muzsikálnak, hiszen a Müpában és az Óbudai Társaskörben is rendszeresen fellép a Budapesti Vonósok, amelyben ma már nem muzsikál, de továbbra is részt vesz minden próbán, fellépésen.

- Akkor fejeztem be az együttesben való játékot, amikor nyolcvan éves lettem. De két esztendővel ezelőtt, amikor a társulat a negyvenedik születésnapját ünnepelte, egy művet előadtam még velük. Művészeti vezetőként is lényegesnek tartom, hogy részt vegyek a mindennapi életükben, hiszen a Budapesti Vonósok alapítása óta része az életemnek.

A Budapesti Vonósok 40 plakátja (2017)

- Sok a hangversenyünk, színes, a barokktól a kortárs zenéig terjed a programunk. Fontos feladatunknak tartjuk a közönségnevelést is. A legkisebbeket az Operajátszóházba várjuk, amelyet Dinyés Dániel és Göttinger Pál vezet. Remek hangulatúak az Üvegtermi előadások, ahol a kicsik is aktív részesei a produkcióknak, és megtanulják, hogy ez nem egy arisztokratikus műfaj, hanem élvezetes része az életnek. Emellett a Weiner Konzervatóriummal is kapcsolatban állunk, évente kétszer koncertezünk a növendékeikkel. A legkiválóbbak versenyműveket adnak elő a kíséretünkkel, a másik esten pedig a fúvós szólamot a gyerekek alkotják, s akadnak olyan vonósok, akik beülnek közénk muzsikálni. S nemcsak sokféle programot adunk elő, hanem számos helyszínen is játszunk, és nagy örömünkre a törzsközönségünk mindenfelé követ minket. Mióta újra megnyílt, azóta visszatértünk a Pesti Vigadóba, első fellépéseink helyszínére. Terényi Ede-emlékkoncertet adtunk, Járdányi Pál előtt - aki a tanárom volt a Zeneakadémián - hangversennyel tisztelegtünk. Izgalmas programjaink lesznek ott 2020-ban is, hiszen Beethoven születésének 250. évfordulójára emlékezünk majd. Rengeteg még a jövőre vonatkozó elképzelésünk, így a remény jegyében tervezünk.

A Budapesti Vonósok Fertődön

- S idén lesz fertődi fesztivál?

- Szeretnénk, hogy legyen, temérdek az ötletünk, fájó pont számunkra, hogy tavaly, sok-sok év után, forráshiány miatt szakadt meg a sorozat. Hiába ugyanis a Budapesti Vonósok negyvenkét esztendeje, a támogatásunk ma sincs megoldva… Nagyon rossz, hogy ennyi a bizonytalan tényező. Az államtól érkező összeg roppant kevés, elenyésző a nagyzenekarokhoz képest. Sajnos a büdzsénk olyan támoszlopait veszítettük el az utóbbi években, mint a hanglemez-készítés vagy a tengerentúli turnék. Előbbire nincs kereslet, utóbbira pedig pénz… Régebben temérdek felkérést kaptunk, alig fejeztünk be egy albumot, már készítettük is a következőt. Mióta megalakultunk, küzdelem az életünk… De tesszük a dolgunkat, ahogy eddig is. S bár akadnak események, amelyre csak én emlékszem az alapításunk idejéről, azért akadnak még néhányan a társulatban, akik részt vettek annak idején a belgrádi versenyen, amely elindította a karrierünket.

- Ahol az egyik zsűritag azt mondta a Vonósokról, úgy játszanak, akár egy kibővített vonósnégyes…

- Így van, s ezt a hangzást azóta is megtartottuk. Talán ennek is köszönhető, hogy van egyfajta vonzása a zenekarnak. Bár nem könnyű a helyzetünk, mindig jönnek újabb és újabb tehetséges fiatalok. Tudják, hogy nálunk nem gyári munka folyik, alaposan a végére járunk mindennek, komoly műhelymunkát folytatunk, s kidolgozzuk a kompozíciók összes részletét. Pilz János koncertmesterünk nem sajnálja rá a próbaidőt. Így sok esetben választanak minket, még kevesebb pénzért is. Mert vonzó a zenekar színvonala, az itteni hangulat, valamint a gazdag repertoár. S az, hogy rendszeresen kisebb formációkra bomlunk, hogy mindebben kipróbálhatják magukat. S mindenki hozhatja az ötleteit is.

Terényi Ede: Cantus Hungaricus; Erdélyi kódex - a Budapesti ...(1:00:22)

Terényi Ede: Cantus Hungaricus; Erdélyi kódex - Közreműködik a Budapesti Vonósok Kamarazenekar, koncertmester: Pilcz János.

Terényi Ede 80. születésnapja alkalmából 2015. október 30-án a Magyar Művészeti Akadémia rendezésében.

- Foglalkozik a Vonósok ügyeivel, tanít, kurzusokat ad, s ahogy említette, még ma is nagyon elfoglalt….

- Nemrég készült rólam egy portréfilm, s azt javasoltam, legyen a címe: Futólépésben. Ugyanis ilyennek látom a napjaimat. A két vonósnégyessel összesen körülbelül ötezer koncertet adtunk, s a kamarazenekarral is kétezer hangverseny fölötti a szám. Megesett, hogy hajnalban végeztem a Vonósok lemezfelvételével, s már indultam is a reptérre, tengerentúli turnéra. Öt földrészt jártam be, kétszer is lemezre játszhattam az összes Beethoven-, Bartók-, Brahms-vonósnégyest.

- Ma is naponta kézbe veszi a gordonkáját, ahogy hatéves korától mindig. Mi motiválja?

- A zenélés örökös, befejezhetetlen pálya. Hiába van ma egy koncert, amelyben a közönségnek is öröme telik, ez még nem a végállomás. Közelítünk egy általunk felállított, ideális formához, de minden alkalommal kicsit másképp szól ugyanaz a darab, ahogy hat ránk a terem, a közönség, a muzsikusok pillanatnyi hangulata. A lemezekkel is így voltam, mire a végére jutottam egy teljes sorozatnak, azt éreztem, ha most kezdeném, már másképp játszanék. S azért veszem kézbe a csellót ennyi esztendő elteltével is, mert azt érzem, vannak ötleteim, meglátásaim, amelyek korábban nem voltak, és ezekkel még hozzá tudok tenni valamit a zenéhez…

(*Első megjelenés: Gramofon, 2019. tavasz)