Két hű magyarra emlékeztünk
Főhajtás
Pfeiffer Ede Sándor és Czene Ferenc életművének
A
megemlékezés a Munkácsy utca – Megyeház utca sarkán, Gyula város első
zeneiskolájának helyet adó épületen elhelyezett táblánál kezdődött, ahol Tölgyesi
Ágnes idézte fel Pfeiffer Ede Sándor és Czene Ferenc életútját (lásd:
alább). Pfeiffer Judit üzenetét Hoffmann Ferenc tolmácsolta és Magyar Zsolt
koszorúzott.
(Kiss Teréz felvétele)
„Gyulán,
ebben a Délkelet-magyarországi kisvárosban 2020. június 28-án lelkes társaság
gyülekezett – dacolva a délutáni kánikulával – a település egykori első
zeneiskolája előtt. Emlékezni jöttek az 1935-ben ide érkező és a
Viharsarok zenei oktatását megszervező zenepedagógus, karnagy,
hegedűművész, Pfeiffer Ede Sándorra. Az akkori kultuszminiszter
ugyanis Őt kérte fel, hogy a térség településein teremtse meg a
zeneoktatás feltételeit. A Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneakadémián frissen
diplomázott fiatal művész először Gyulán alapított zeneiskolát négy
tanszakkal, majd az ezt követő években Hódmezővásárhelyen és
Orosházán indította meg a zenei oktatást. Erről több korabeli napilap is
tudósította a helyieket. Az Orosházi Friss Újság 1938. március 2-ai száma
például arról tudósít, hogy szeptembertől Orosházán is megindul a zenei
oktatás, méghozzá olyan kiváló zenepedagógusokkal, mint Pfeiffer Ede Sándor.
A kiváló
hegedűművész, karnagy, zenepedagógus már az 1930-as évektől
magasra ívelő zenei pályája során 1941-től a Budapesti Bartók
Konzervatórium, az egykori Magyar Zenede hegedű tanszakának vezetője.
1950-ben a Harmónia Szimfonikus Zenekar koncertmestere majd a városi és
kerületi zeneiskolák felügyelője.
Pfeiffer
Ede Sándor (1909-1976), Daday Ferenc
festőművész alkotása
Ennek az
ígéretes pályának hazájában először a II. világháború vetett gátat, az
1956-os forradalom pedig végképp derékba törte azt. Állását, otthonát
elveszítve fájdalmas és elkerülhetetlen döntésre kényszerülve a Pfeiffer család
1957 februárjában új otthonra talált az Amerikai Egyesült Államokban, Los
Angelesben. Itt is hamar felismerték zenei kvalitását, így töretlenül
folytathatta zenei életművét, zenepedagógusként,
hegedűművészként egyaránt. Bekapcsolódott a magyar emigránsok
kulturális életébe, művészeti események szervezője és szereplője,
zenei versenyek kezdeményezője lett. Fáradhatatlanul tanított
zeneelméletet a Los Angeles-i és környékbeli iskolákban, a pasadenai
konzervatóriumban, közben folyamatosan és hatalmas sikerrel koncertezett. Egy
ilyen koncert után Tenessee-ben egy Őt ért
támadás vetett véget örökre – karsérülése miatt – hegedűművészi
karrierjének. Ettől kezdve már csak tanított, de azt a legmagasabb szinten
és elhivatottsággal tette. Elismerésként 1959-ben Beethoven Society kitüntetést
kapott, egy évvel később, 1960-ban pedig megválasztották a Riverside Master Music Teachers Association egyik igazgatójává. A San Gabriel Szimfonikusok
karmestere, az Altadenai Kamaraegyüttes alapítója, a Hollywood-i Immaculate Heart College hegedű tanszakának vezető tanára
volt, ahogy az Amerikai Beethoven Társaság, a Kaliforniai Zenetanárok
Szövetsége és a Zeneművész Szövetség tagja is.
1976-ban
bekövetkezett halála óta földi maradványait az arcadiai
Live Oaks temető
őrzi, emlékét pedig tanítványai, szerte a világban. Ahogyan mi is itt,
ebben a kis magyarországi városban, ahol emléktábla hirdeti az egykori
első zeneiskola falán, hogy itt élt és alkotott Pfeiffer Ede Sándor. Nevét
egy 2001-ben elindított szép hagyomány, a Gyulai Zenei Napok rendezvény is
őrzi, melynek alapítója Pfeiffer Ede Sándor lánya, Neszlényi Lászlóné
Pfeiffer Judit[1],
a ma is Pasadénában élő kiváló
zongoraművész, zenepedagógus, zeneszerző, édesapja méltó
követője és egy Los Angelesben szintén ismerősen csengő név: Czene
Ferenc volt.
Czene
Ferenc (1936-2018)
Czene
Ferenc – a Pfeiffer családhoz hasonlóan – 1957 tavaszán érkezett Los Angelesbe,
ahol aztán haláláig második otthonra talált. Sorsa közös volt Pfeiffer Ede Sándoréval, hiszen
mindkettőjüket ugyanaz a kényszer sodorta el szeretett hazájuktól, de
amint életteret találtak új országukban – bár más-más területen – örökre a
magyarság elhivatott képviselői lettek. Életéről könyv született,
melynek nemrég immár 3. kiadása is napvilágot látott, ezúttal annak a Dolinszky Jánosnak a támogatásával, akinek neve ugyancsak
ismerősen és fényesen cseng, aki végigküzdötte
Czene Ferenccel és sok hasonló lelkületű társával az emigrációba
kényszerült magyarság minden harcát egy szabadabb jövőért.
Czene
Ferenc az első szabad választásra – 1990-ben – visszajött Magyarországra
és építeni kezdett egy új hazát – még ha csak a saját házában is. 2001-ben
aztán megszületett az emléktábla és ezzel együtt a Gyulai Zenei Napok
hagyománya, amely Pfeiffer Ede Sándor életművét hivatott őrizni. Így
fonódott össze városunkban egy zeneművész és egy forradalmár élete.
Mindketten
a hazájukat szolgálták egész életükben, akkor is, amikor a történelem messze
sodorta őket születésük helyétől. Nekünk pedig szép küldetésünk, hogy
őrizzük és tovább örökítjük emléküket.” (Tölgyesi Ágnes)
A nap
további részében a két éve elhunyt Czene Ferenc otthonában lévő
sírhelyénél – közös ima után – Nagy Bálint mondta el erre az alkalomra
írt, Czene Ferencet méltató versét. Ezután Varga Árpád Zsolt emlékezett
vissza a házigazda több évtizedes amerikai éveire és arra a szellemiségre,
amely egész életét jellemezte, majd Hegedűs Tünde és Hoffmann
Ferenc társaságában koszorút helyezett el az urnafalon.
Nagy Bálint, Varga Árpád Zsolt,
Hegedűs Tünde, Hoffmann Ferenc
Emlékezés Czene Ferencre (Tölgyesi Ágnes felvételei)
A megemlékezés zárásaként levetítésre került
– a film történetében első alkalommal a főhős otthonában – A Születés Jogán! című, Varga
Árpád Zsolt által készített díjnyertes életrajzi dokumentumfilm. [2]
