“Teljesen online oktatásra már nem szabad átállni művészeti területen”

Ember Csaba évfordulóról, új kihívásokról, akkreditált képzésről

Ember Csaba (kultura.hu)

Eredetileg 2020. márciusban köszöntötte volna alakulásának 30. évfordulóját a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége, de lehet, hogy a jubileumi koncertet és díjátadót ismét el kell halasztaniuk. Ember Csaba azért bízik benne, hogy még idén megünnepelhetik a születésnapot, és emellett a tisztújításra is sor kerül. S bár azt mondta korábban, hogy leköszön a sok-sok éve betöltött tisztségéről, éppen a covid-vírus okozta új kihívások miatt úgy döntött, ismét elindul az elnöki posztért. Ember Csabával az online művészeti oktatás nehézségeiről, a zenei versenyekről, az MZMSz következő öt évének terveiről beszélgettünk.

- Mikorra halasztották a születésnapi előadást?

- Reméljük, hogy végül nem csak egy online megemlékezést tartunk! Bízunk benne, hogy októberben meg tudjuk rendezni az ünnepi előadást, s a tavaszra tervezett műsoron sem akarunk változtatni. Éppen az lenne ugyanis a gálaest lényege, hogy a szövetséghez tartozó, összes művészeti ágból bemutassunk kiváló szólistákat, táncosokat, színészeket, zenekarokat. Emellett pedig húsz kitüntetést is át szeretnénk adni a művészetoktatásban kiváló munkát végzett kollégáknak, iskoláknak. Nagyon örülnék, hogyha minderre még idén sor kerülne!

- Ősszel tisztújítás is lesz a szövetségben, legutóbbi beszélgetésük során azt mondta, leköszön a posztjáról…

- Igen, tavasszal még valóban így vélekedtem, de közben betört a covid, s minden eddigi tervünket felrúgta a vírusveszély, ezért a búcsúzást sem lehetett nyugodtan előkészíteni. Új kihívások adódtak jócskán, így valószínűleg ismét elindulok az elnökségért.

- Milyen tervekkel vágna neki az újabb ötéves ciklusnak?

- Éppen most zajlik a tagságunk körében egy felmérés arról, hogy ki hogyan képzeli a jövőt. Szeretném, hogyha a szervezet megerősödne hálózatként, s ehhez sokkal jobban használnánk az új technológiai lehetőségeket. Ha majd elmúlik a vírusveszély, akkor jobban be kellene kapcsolódnunk a nemzetközi vérkeringésbe is, hiszen fontos feladatunk továbbra is a Kodály-módszer, egész nevelési rendszerének terjesztése, ami változatlanul az egyik legjobb, legeredményesebb metódus a zeneoktatásban és a nevelésben. Emellett szeretnénk a világ elé tárni értékeinket is. A következő fél évben újabb nyolcvan iskolát szeretnénk bemutatni az alapfokú művészetpedagógiai értéktárban és ehhez jelentős támogatást nyertünk az NKA-tól. További nagy pedagógus egyéniségekkel készülnek felvételek, hogy rögzítsük, hogyan tanítanak, és megörökítsük az oktatásról vallott ars poeticájukat. A módszertani gyűjtemény szintén bővül. Emellett fontos volna, hogy ne legyen annyira széttagolódott a zenei nevelés, a kollégák újra tájékozottabbakká váljanak más hangszerek terén is. Ne különüljön el ennyire a szolfézs, a hangszeres zene tanítása. Nyilvánvalóan nem lehetséges, hogy a legkisebb faluban is találjanak 35-40 különböző hangszeres tanárt… A jogszabályok lehetővé teszik, hogy ha valaki egy hangszer módszertanát tanulta, akkor azt taníthassa is. Szükséges persze ehhez egy művészeti tanári alapdiploma. Sokan aláírták azt a nyilatkozatot, hogy a szükséges módszertani ismereteket 120 órás képzés keretében öt éven belül elsajátítják, aztán nem foglalkozott vele senki, pedig a határidő 2022-ben lejár. A szükséges képzettségekkel addigra minden aláírónak rendelkeznie kell. Éppen ezért a szövetségünk a Metronóm KHT-vel, az EMMI támogatásával elindít egy akkreditált képzést a társhangszerek módszertani oktatásához. 120 órás, részben élő, részben online tanfolyamot hirdetünk, s úgy állt össze az anyag, hogy nagyon sok gyakorlati képzés is van benne. De persze, akadnak még olyan tisztázatlan pontok, hogy brácsás taníthat-e hegedűst, fafúvós oktathatja-e mind a négy fafúvós instrumentumot, a rézfúvós az összes rezet. Vagy az orgonista a zongorát és fordítva… Nagyon sok még e téren a nyitott kérdés. De az biztos, hogy változnak az igények, s ehhez kell a zenetanároknak is igazodniuk. Úgy vélem, hogy a szövetségtől nagy lépés, hogy elindulnak ezek a képzések.

- Újdonság az is, hogy elindult egy rég várt folyamat, tisztul a művészeti iskolák profilja.

- Régi vágyunk volt, hogy szakmailag tisztán működhessenek az iskolák, hogy elkezdődjön a profiltisztulás. A korábbi összevonások nyomán, a s minden iskolatípust egybevonó lépésekkel annak idején lényegében lefejezték a zeneiskolák szakmai irányítását. Bár feltételeztük a jó szándékot, de pusztán pedagógia képesítéssel nem elegendő egy zeneiskolát vezetni. Ettől a tanévtől sok intézmény vált végre ismét önállóvá. Bár számos feladattal jár az önállóság, de legalább az igazgatóknak nem kell megmagyarázni, hogy mit jelent a zeneoktatás vagy a tánctanítás… Ugyanakkor reméljük, hogy intézményvezetőknek teljesebb körű beleszólásuk lesz abba, hogy a tantestület tagjait a pályázatok alapján hogyan választják ki. Vagyis az intézményvezető egyetértése nélkül ne lehessen például zenetanári állásokat betölteni egy zeneiskolában. Ami azért is fontos, mert egy tantestület építése hosszú folyamat.

- Bár elindult a tanév, azért mindenhol fel kell készülni az online oktatásra is. Mindez milyen nehézséget jelentett tavasszal a zenetanárok számára? Milyen kérdésekkel, gondokkal fordultak a szövetséghez?

- A legelső és a legnehezebb kérdés az volt, hogy a művészetoktatás teljesen leáll vagy valamilyen formában folytatódik. Ez egyrészt szakmai, másrészt munkaügyi kérdés volt, mert ha nem tudja elvégezni a munkáját, akkor kérdésessé válik, hogy miért is fizetik a pedagógusokat… A szakmai véleményünk az volt, mindenképpen meg kell valahogyan oldani az oktatást, hogy azok a gyerekek, akik ezen az úton indultak el, ne vesszenek el. S persze, hamar kiderült, hogy sem a tapasztalat, sem az eszköz nem elegendő. Mert az egy dolog, hogy ellátjuk digitális eszközökkel az iskolákat – noha sok helyen ez még nem sikerült – de azért ezt nem mindenki tudta az eszközöket megfelelő módon használni. Voltak persze, akik kísérleteztek a digitális technikával, megvoltak erről elképzeléseik, de sokan csak arra törekedtek, hogy megteremtsék a kontaktust a gyermekekkel, s ezeken az eszközökön keresztül a hagyományos óráikat tartották meg. Tegyük hozzá, hogy elég művészetellenes az online képzés, éppen a személyesség varázsa vész el, egy kicsit vele a lelkünk is, meg késik a hang, kérdés az is, hogy egyáltalán milyen a mikrofon minősége, s a kamerán keresztül nem látni pontosan a növendék testtartását, kar-, kéztartását… Mindenesetre a gyerekek nagy többsége szívesen fogadta, hogy legalább így megkapta az óráit, azonban ez idegőrlő, nem mindig reményteljes munkát jelentett a pedagógusoknak. Nem tudtuk azt és úgy adni, amit a legjobban szeretnénk. De temérdek új módszer is született, rengetegen összefogtak, egymást is segítették a zenetanárok, művészetpedagógusok. Megosztották egymással a technikai trükköket, s azt is, hogy ebben a helyzetben hogyan lehet kottához jutni. A Zeneműkiadó pedig roppant türelemről tett tanúságot, amit itt is megköszönök, s remélem, hogy a hagyományos tanítás visszatértével a legális kottahasználat is visszatér. Interneten keresztül cserélgették a kollégák és a gyerekek a műveket, mostanra azonban már a kiadó is elkezdte bővíteni a digitálisan vásárolható kottáik körét. Az első napok voltak a legnehezebbek, amikor sokan úgy érezték, hirtelen eszköz, kotta, módszerek és gyerekek nélkül maradtak, hiszen sokszor az is kérdés volt, hogy ott van-e a növendék a képernyő előtt. Mindez nagy kihívást jelentett.

- Mégis minden működött…

- Ebben az összefogás segített. Bár az Oktatási Hivatal adta ki, a mi szövetségünk készítette elő, más szakmai szervezettekkel is együttműködve azt az alapfokú művészetoktatás számára készült kiegészítő segédanyagot, amely arról szólt, mit hol, hogyan lehet elérni, miként működik az online oktatásban. Elég szájbarágós anyag lett, éppen azért, hogy azoknak is segítsen, akik nem értenek annyira a számítógéphez, technikai eszközökhöz, megoldásokhoz. Hol van kotta, hogyan lehet hozzáférni az eszközökhöz, kinek milyen módszer válik be jobban - minderről olvashattak az érdeklődők. S hozzáteszem, sok esetben kevesebbet felételeznek az idősebb korosztályról, a pedagógusok szükségszerűen örök kívácsiságáról, tanulási vágyáról. Ha valami nagyon érdekli ezeket a kollégákat, akkor valamilyen módon csak megtanulják működtetni. Bár biztos gondot jelentett így is, például egy háromgyerekes anyukának – hogy miközben otthon voltak a gyerekei is, akik szintén tanultak –, neki még online zeneórákat is kellett tartania.

- Ráadásul a képernyőn keresztül nem lehet behangolni egy hegedűt, s egy kezdő növendék nem tudja magának beállítani…

- Éppen a hegedűoktatással volt mindenki a legszkeptikusabb, de a téren nagyon sok segítség érkezett. Remek ötleteket tett fel a netre a Kokas házaspár vagy Ácsné Szily Éva. Horgas Eszter is készített egy fuvolaműhelyt, az ugyancsak nagy hasznára volt az instrumentum tanárainak. Összefogtak nemcsak a zenepedagógusok, hanem a művésztársadalom is, mindenki hozta az ötleteket, volt, akinek e téren külföldön szerzett tapasztalatai jelentettek segítséget. Akadt, aki videókat tett fel, s elmondta azt is, hogy nála melyik módszer hogyan működött. Voltak persze kedves, vidám történek is. Egy zenetanár mesélte, hogy a kis növendéke eljátszotta a darabot, viszont a kottában szereplő két B-t nem vette figyelembe. Amikor ezt megemlítette neki, az volt a válasz: ‘De tanárnő, covid idején ilyenekkel minek foglalkozni?!’

- S most hogyan tovább? Hogyan készülnek az új tanévre, s arra, hogy netán ismét történnek szigorítások?

- Meg kell tanulni használni, alkalmazni azokat az eszközöket, amelyek az elmúlt időszakban előkerültek, s mindez azt is bizonyítja, hogy nagyon nagy technikai fejlesztésre van szükség. Miközben lassan véget ér a harmadik év, amely során hangszerekkel szerelik fel a zeneiskolákat, már kiderült az is, hogy a művészeti intézményekben szintén szüksége van laptopra minden tanárnak. Nagy kompromisszumkészségről tettek tanúságot a tanárok és a diákok, megtettek mindent, hogy a digitális munkarend működhessen, de teljesen online oktatásra már nem szabad átállni művészeti területen. Most már akad annyi tapasztalat, hogy az egyéni hangszeres órákat meg lehessen tartani részben online formában, de legalább alkalmanként szükség van élő foglalkozásokra. Vegyíteni kell az oktatási formákat. Mert természetesen meg kell védeni a fölösleges kontaktustól az embereket, de ahogy bevásárolni is el kell menni, ugyanúgy szükség van a lélek táplálására is, megfelelő védőeszközök között. Arról nem is beszélve, hogy igaz, sok zenetanár a veszélyeztetett korosztályba tartozik, tehát rájuk még jobban oda kell figyelni, de olyan tudásuk van, ami minden időszakban pótolhatatlan. Rubinstein nyolcvan esztendősen visszavonult a koncertezéstől, de a továbbiakban oktatással még hosszan foglalkozott…

- Komoly gondot jelentett az is, hogy tavasszal elmaradtak a koncertek. Mire számítanak a következő időszakban?

- Sajnos olyan hangversenyeket sem tudtunk megrendezni, amelyek alapján a beiskolázás történik. Azt sem tudjuk még, hogy ebben az időszakban mennyi gyereket veszítettünk, hányan iratkoztak vissza, mennyien kezdték el valóban a tanulást. Gondban vagyunk most is amiatt, hogy hogyan rendezzük meg a szokásos rendezvényeket, például a kórus és zenekari próbákat. Az azonban még nagyobb probléma, hogy sok helyen a művészeti iskolák telephelyeken működnek, kérdés, hogy a zeneórák előtt hogyan lesz fertőtlenítve a terem, a zongora, mi lesz a védekezés egy szolfézscsoport esetében, amelynek tagjai több osztályból gyűlnek össze. Kértük az oktatásirányítást, hogy az alapfokú művészetoktatás biztosítása érdekében adjon ki útmutatást.

- S mi lesz a zenei versenyekkel?

- Sokféle módszer létezik, de itt is elsődleges cél, hogy legalább az országos döntőket hagyományos módon rendezzék meg. Az őszi versenyek válogatóinak megszervezése biztosan gondot okoz. El tudjuk képzelni, hogy a jelentkezők saját iskoláikban készítsenek felvételeket, s azt az eredetileg tervezett szakmai bírálóbizottság értékelje. Ennek persze több jogi és technikai feltétele van, amiről az Oktatási Hivatallal előzetesen szakmai egyeztetést folytattunk, a döntés ott születik. Az országos döntő pedig valamelyest halasztásra kerülhet, de élő rendezvény legyen.

Réfi Zsuzsanna

Tájékoztató az alapfokú művészetoktatás megszervezéséről (pdf)