Synevych Inna*

Kritériumok, mutatók és a kvázi-professzionális tapasztalatok kialakulásának szintjei jövőbeli tanárokkal kapcsolatban

A cikk elemzi a jövőbeli zenetanárok kvázi-professzionális tapasztalatainak kialakulásának folyamatát; feltárják a "kritériumok", "mutatók" fogalmát; kiemeli a leendő zenetanárokra vonatkozó kritériumokat, mutatókat és képzettségi szinteket.

Kulcsszavak: zenetanár, kvázi-szakmai tapasztalat, kritériumok, mutatók, szintek.

Modern körülmények között történő pedagógiai nevelés átalakulása, más művészeti ágtól függetlenül, erősen érintkezik a kreatív munka elvégzésének és ennek fejlesztését elősegítő feltételeknek, valamint hatékony módjainak a kérdéseivel. Ennek fényében a zenei és pedagógiai tevékenységeket végző szakemberek képzésének problémája meglehetősen akut.

A jövőbeli zenei tanárok szakmai továbbképzésének hatékonyságának javítása érdekében be kell vonni őket kvázi-szakmai tevékenységekbe a kvázi-szakmai tapasztalat megszerzése érdekében.

A jövőbeli zenei tanárok kvázi-professzionális tapasztalatainak kialakításának hatékonysága nagymértékben függ annak szintjellemzőitől és a tapasztalat kialakulásának kritériumainak és mutatóinak megfelelő indoklásától.

Számos tanulmány a pedagógia területén a kritériumok elméleti megalapozására irányul. A "kritérium" kifejezés a görög kritériumból származik - az ítélet eszközéhez. A tudományos és pedagógiai irodalomban ezt a fogalmat olyan tulajdonságként definiálják, amelynek alapján valami kiértékelésre, meghatározásra vagy minősítésre kerül [3, p. 227]. A kritériumok meghatározásával kapcsolatos különféle szempontok Yu Babansky, N. Gronlund, Zagvyazinsky V., S. Maksymenko, L. Masol, O. Rudnytska, V. Yagupov és mások munkáiban találhatók. A tudósok azt állítják, hogy tudományosan megalapozott kritériumok alapján meg lehet határozni egy bizonyos jelenség kialakulásának szintjét, megfigyelni annak kialakulásának folyamatát, és ezen irányba igazítani a pedagógiai munkát.

Továbbá a hallgatók szakmai tevékenységre való felkészültségének kritériumait és mutatóit meghatározza N. Bezgodova, Bibik N., Vvedensky V., Gorokhovskaya T., Lisovy M., V. Momot, A. Khutorsky tudományos munkája is [4].

Tanulmányunkban a „kritérium” fogalmát olyan iránymutatásként definiáljuk, amelynek alapján felmérjük a zene jövőbeli tanárainak kvázi-professzionális tapasztalatainak kialakulásának szintjét.

A jövőbeli zenetanárok kritériumainak és szintjének a kvázi-szakmai tapasztalatának jellemzése szempontjából fontos véleményünk szerint figyelembe venni a tudósok által alkotott kritériumokra vonatkozó általános követelményeket, nevezetesen: a kritériumoknak reprodukálniuk kell a tárgy fő mintáit; a tárgy jelentős jellemzői; a kritériumoknak meg kell könnyíteniük a kapcsolatok kialakítását a vizsgált tárgy összes alkotóeleme között; a kritériumokat mutatók segítségével teszik közzé, amelyek megléte jelzi ennek a kritériumnak a bizonyos mértékű kifejezését; a kvalitatív mutatókat kvantitatív mutatókkal összefüggésben kell meghatározni [1].

A meglévő kutatások elemzése lehetővé tette számunkra olyan hatékony eszközök kifejlesztését, amelyek felhasználhatók a jövőbeli zenetanárok kvázi-professzionális tapasztalatainak kialakulási szintjének meghatározására.

Úgy gondoljuk, hogy a kritériumok kifejezik azokat a lényeges vonásokat, amelyek alapján fel lehet mérni vagy összehasonlítani a pedagógiai jelenségeket, folyamatokat, és amelyek alkalmazható jellegűek, azaz a kutatás tárgyától függenek. A kritériumok bizonyosságát mutatók fejezik ki, amelyek léte vagy hiánya meghatározzák a kvázi-szakmai tapasztalat kialakulásának szintjét. A kritérium mutatói képezik ennek a tapasztalatnak a konkrét, tipikus megnyilvánulását, amely szerint meghatározzák annak kialakulásának szintjét.

A tudományos irodalomban az „indikátor” kifejezést valami jelként értelmezik. Indikátorok alapján következtetéseket von le a folyamatok lefolyásáról, kvantitatív leírást végez a folyamat jellemzőiről [2, p. 1024].

Vagyis a kritériumokat a vizsgált tárgy tulajdonságainak, a mutatókat pedig a kvázi-szakmai tapasztalat kialakulásának és ezek mérőszámának tekintjük. Így a kritériumok és az indikátorok szorosan összefüggenek egymással: az indikátor minőségét befolyásolják a kritérium objektív tulajdonságai, és fordítva a kritériumok megválasztása határozza meg a mutatók rendszerének megválasztását [3, p. 227].

A vizsgált jelenség kritériumainak és indikátorainak meghatározásánál figyelembe vettük a kvázi-szakmai tapasztalatok strukturális elemeinek főbb jellemzőit: szakmai-reflexív, amely magában foglalja a motivációs-érték, az intellektuális és a tevékenységi szférára gyakorolt hatást, a szakmai készségek fejlesztését és a jövőbeli szakmai „én” szakemberek gazdagítását; kreatív tevékenység, amely irányítja az egyén tájékozódását, a zenei-kreatív és a szakmai-pedagógiai tevékenység ismereteinek, gyakorlati tapasztalatainak megszerzését, valamint a saját szakmai fejlesztési és kreatív önmegvalósítási képességeit; az érték-motiváció, amelyet személyes iránymutatásoknak, motívumoknak, értékeknek, amelyek a jövő zenetanárainak szakmai és pedagógiai tevékenységeinek irányát határozzák meg, a módszertani tevékenységek nagy fontosságát, annak szükségességének tudatosítását, a szakmai önmegvalósítás szükségességét és a jövőbeli szakma iránti pozitív hozzáállást jellemzi; érzelmi-értelmező, amely hozzájárul a szakmailag szükséges készségek és személyes tulajdonságok kialakulásához, amelyek meghatározzák a jövő zenetanárának személyes érzelmi stílusát, zenei értelmezését, művésziségét, imázsát, ami jelentősen befolyásolja jövőbeli szakmai tevékenységét.

A jövőbeli zenetanárok kvázi-professzionális tapasztalatainak szerkezetének összetevőivel összhangban meghatároztuk a jövőbeli zenetanárok kvázi-szakmai tapasztalatának fő kritériumait és mutatóit: a professzionális és kreatív hozzáállás kritériumát, amely tükrözi a hallgatók kreatív zenei és pedagógiai tevékenységeit. Ennek a kritériumnak a mutatói a következők: érdeklődés és érdeklődés e szakmai tevékenység iránt; a jövőbeli zenetanárok kognitív és kreatív tevékenysége; Az axiológiai-reflexív kritériumot a következő mutatók alapján határozzuk meg: a leendő zenetanárok motivációs foka és hozzáállásának értéke a zenepedagógiai tevékenységhez; a művészi és érzelmi kritérium magában foglalja az olyan mutatók figyelembe vételét, mint például: a művészi és a figurális gondolkodás kialakulása és az értelmezési készségek kifejezőképessége (pedagógiai, zenei előadás, művészi stb.); érzelmi tezaurusz és az empátia mértéke; Az operatív tevékenység kritériuma a következő mutatók figyelembevételét foglalja magában: a hallgatók kvázi-szakmai tevékenységekbe történő bevonásának tevékenysége; részvétel a tömeges kreatív és zenei előadás sokrétű formáiban; a jövőbeli szakemberek improvizációs képessége.

Az általunk alátámasztott kritériumok és indikátorok alapján a kvázi-szakmai tapasztalatok kialakulásának négy szintjét azonosítottuk.

A kvázi-szakmai tapasztalatok magas szintjét a hallgatók nagyfokú érdeklődése a választott szakma iránt, valamint a zene és a pedagógiai tevékenységek iránti érdeklődés és értékek jellemzik, a tevékenység szisztematikus megnyilvánulása révén az oktatási és kreatív, valamint a zenei és az előadó tevékenységek különböző formáiban. Az e szinthez tartozó hallgatók alapos pszichológiai, pedagógiai és szakmai ismeretekkel, értelmezési képességekkel, széles művészeti tezauruszral és művészi erudícióval rendelkeznek. A magas színvonalú kvázi-szakmai tapasztalatokkal rendelkező hallgatók fejlett művészi és figurális gondolkodással rendelkeznek, amely lehetővé teszi számukra, hogy ügyesen értelmezzék a szerző szövegét a szubjektív hallásképpel kombinálva és ennek megfelelően készítsenek zenei műveket. Ezeket a nagyfokú empátia és a zenei előadás képességének fő alkotóelemei,valamint annak magas szintű képzettsége jellemzi. Az érzelmi nyitottság jellemzi őket, amely a zenei és a pedagógiai kommunikáció sikeres megszervezésében valósul meg.

A kvázi-szakmai tapasztalat megfelelő szintjét a hallgatók kellő mértékű érdeklődése a választott szakma iránt, érdeklődés és értékek a zene-pedagógiai tevékenységek iránt, a tevékenység oktatási, kreatív és zenei előadások különböző formáiban történő megnyilvánulása révén. Az ebbe a szintbe tartozó hallgatók fejlett pszichológiai, pedagógiai és szakmai ismeretekkel rendelkeznek, megfelelő szintű értelmezési képességekkel rendelkeznek. Kifejlesztik a művészi és figurális gondolkodást, amely lehetővé teszi képek, zenei alkotások értelmezését, részleges létrehozását, a szerző szövegének és a szubjektív hallásérzékelésnek a kombinációjával. Időnként nehézségeket okoz a zenei készségek integrálása. Képesek megszervezni a zenei és a pedagógiai kommunikációt, de a zenei és a pedagógiai feladatok megoldását szabványos módon közelítik meg.

A kvázi-professzionális tapasztalatok átlagos szintjén a hallgatók bizonyos fokú érdeklődése a választott szak ma iránt, az érdeklődés és az értékek részleges kifejezése a zenepedagógiai tevékenységben, a motiváció instabilitása, amelyet az időszakos tevékenység határozza meg az oktatási és kreatív-zenei tevékenységek különböző formáiban. Az ebbe a szintbe tartozó hallgatók részben rendelkeznek pszichológiai-pedagógiai és szakmai ismeretekkel, értelmezési készségekkel, művészi erudícióval és művészi tezaurussal, amelyek nem haladják meg a szakmai specializációt, ami némi nehézséget okoz a szakmai problémák megoldásában. Azok a hallgatók, akiknek átlagos fejlettségi szintje a kvázi-szakmai tapasztalat, kifejlesztették a művészi és figurális gondolkodást, amely lehetővé teszi a zene jövőbeli tanárai számára, hogy részletekben értelmezzék azokat. Az ilyen szintű hallgatók számára a zenei előadás képességének fő alkotóelemei a középtávon alakulnak ki, bizonyítják a túlzott reprodukciót a zenei és kreatív feladatok megoldása során. Az érzelmi nyitottság jellemzi őket, képesek végrehajtani a zenei és pedagógiai kommunikációt, de segítségre van szükségük a zenei és pedagógiai feladatok megoldásában.

A kvázi-professzionális tapasztalat alacsony szintű képzettségét jellemzi a hallgatók alacsony érdeklődése a választott szakma iránt, a zene iránti közömbösség és a pedagógiai tevékenységek, a motiváció hiánya, amelyet a hallgatók folyamatos passzivitása határoz meg az oktatási, kreatív és zenei teljesítmény különféle formáiban. Az ebbe a szintbe tartozó hallgatók alapvető pszichológiai, pedagógiai és szakmai ismeretekkel, hiányos értelmezési képességekkel, szűk művészi tezaurusz kötettel rendelkeznek, ami jelentős nehézségeket okoz a szakmai problémák megoldásában. Ezeket a kezdeményezés gyenge megnyilvánulása, a függetlenség fragmentált megnyilvánulása jellemzi; állandó segítségre és útmutatásra van szükségük a tanárok részéről. Az ilyen szintű hallgatók számára a zenei figyelem, a képzelet, a művészet és az empátia művészi és figurális gondolkodásának gyenge fejlődése jellemzi, ami jelentősen megnehezíti a zenei és a pedagógiai kommunikáció megvalósítását.

Így láthatjuk, hogy a meghatározott kritériumok, mutatók és a kvázi-professzionális tapasztalatok kialakulásának szintjei elősegítik a jövőbeli zenetanárok szakmai képzésének hatékonyságát és a releváns tapasztalatok kialakítását.

IRODALOM

1. Borytko N.M A tanár diagnosztikai tevékenysége / N.M. Boritko, V.A Slastenin, I.A. Kolesznyikova. - Moszkva: szerk. Center "Academy", 2006. – 288.o.

2. A modern ukrán nyelv nagy magyarázó szótára (kiegészítésekkel) / Kiadó és főszerk. V. T. Buszel. - К .; Irpiny: VTF "Perun", 2005. – 1728. o.

3. Új magyarázó szótár az ukrán nyelvről: 4 kötetben együtt. V.Yaremenko., O.Slipushko, Kijev: Aconyitt, 2001. 941. o.

4. Novikov A.M A tudományos kutatás módszertana / A.M. Novikov, D.А. Novikov. - М.: Librokom, 2010. – 280. o.

*Synevych Inna a Munkácsi Állami Egyetem Zeneművészeti Karának aspiránsa