ELHUNYT KORMOSNÉ BOROS TERÉZ ILONA
FUVOLAMŰVÉSZ, KÖLTŐ,
A FASANG ÁRPÁD ZENEISKOLA TANÁRA
(1962-2020)
I.
Kormosné Boross Teréz Ilona
58 éves korában elhunyt Kormosné
Boross Teréz Ilona fuvolaművész, tanár, költő, a Fasang Árpád Zeneiskola pedagógusa. A tizenegy gyermekes
édesanya 2020. november 13-án hajnalban távozott az élők sorából.
Hirtelen halála megrendítette családtagjait, rokonait, kollégáit,
tanítványait, barátait, ismerőseit. Kedves mosolya, finom lelke,
segítőkészsége, szeretetreméltósága felfoghatatlan veszteség a
gyászolóknak.
A Fasang
Árpád Zeneiskola a fenti portrét és kollégájuk 2016-ban írt versével emlékezik
szeretett kollégájukra az intézmény honlapján:
életem nem a szenzáció
hamisan csengő látszata
előtti parádés látomás
apró tennivalókban
zajló lassú változás
a szeretet mozzanatain
keresztül a minden percnek
-amin lehet-örülni tudó
szeretetáramlás
A Fasang
Árpád Zeneiskola intézményvezetője, dr.
Szentkirályi Aladár Miklós Kormosné Boross Teréz
Ilona ihletett vallomását eljuttatta a Parlandóhoz.
Köszönet érte.
KORMOSNÉ BOROS TERÉZ ILONA: ÉLETEM
Életem
során több művésztől, tanártól tanulhattam. Ezeket a tapasztalatokat
és zenei tudást pedagógusi munkám során igyekszem kamatoztatni.
Zeneiskolai
tanáromtól a precíz kottaolvasást, a pontos hangszerjátékot, és a sokrétű
tanulást hoztam magammal. Tanáromnak zenei, minden mást feladó, már-már
életformává vált elköteleződése nagyon megfogott. Nagyon becsülöm őt
ezért, sok tanítványából lett fuvolaművész.
Konzis
tanáromnak, aki Európa-szerte elismert fuvolaművész volt, és ő írta
az első fuvolaiskolát, köszönhetem azt, hogy láttam, micsoda nagy
szeretettel lehet tanítani, zenélni, és mennyi alázat szükséges mindehhez. Egy
kicsit olyan volt ő nekem, mint az édesapám. Ha beteg voltam, mézet hozott
nekem, hogy meggyógyuljak. Én is igyekszem tanítványaimra személyesen
odafigyelni, egy kicsit úgy, mintha az én gyermekeim lennének.
A
Főiskolán, ahol három szakon tanultam (szolfézs, ált. iskolai énektanár és
fuvola szak) tanáraimtól sokrétű tudást kaptam. Tanáraim egytől-egyig
Kodály tanítványok voltak, akik hatalmas tudással szeretették meg velem a
zenetörténelmet, szolfézst, összhangzattant, karvezetést, fuvolázást.
Fuvolatanárom kiemelkedően jó pedagógus volt, és sokrétű
zeneművész, aki ezt a sokrétű tudást nagyszerűen, kellő
alapossággal tudta átadni. Nála tanultam meg, hogy kell gyakorolni, hogy lehet
figyelni, jelen lenni akkor, amikor fuvolázom. Több hangszeren kiemelkedő
szinten játszott, Európát járva koncertezett egy másik hangszerrel. Megmutatta,
hogy milyen alaposan lehet megtanulni egy darabot, mekkora türelem kell saját
magamhoz, és mekkora intenzitás kell ahhoz, hogy úgy gyakoroljak, hogy az minél
eredményesebb legyen.
Az itt
szerzett tudásomat úgy kamatoztatom, hogy a gyerekeknek igyekszem
széleskörű ismeretet adni. Például egy skála esetén elmesélem, hogy milyen
hangsort tanulunk. Beszélek a hármashangzatról, mit is jelent a tercskála,
szeptimakkord stb. Ha népdalt tanulunk fuvolázni, akkor eléneklem tanítványomnak
a népdalt, hogy tudja, hogy mit is játszik.
A
fuvolatanulás terén rengeteg türelemre, kitartásra van szüksége nemcsak a
diáknak, hanem a tanárnak is. Tanárom példája mindig ott lebeg a szemem
előtt, mennyire kitartóan, türelmesen, apró elemekre tudta szedni akárcsak
a hangképzést is. Én is figyelek arra, hogy türelmes legyek. Az alapfokú
művészeti tanításban azonban meg kell találnom az egyensúlyt a nagyon
aprólékos és az egyenletes haladás közt. Kell látnom előre is, egészben
is.
Ebben
erősített meg Adams Ericson, Robert Pool: Csúcsteljesítmény 2016-ban megjelent könyve.
Rendszeres, tudatos gyakorlással bármit meg lehet tanulni, mert az agyi
kapcsolatok akkor jönnek létre, amikor rendszeresen, tudatosan irányítva
sokszor gyakoroljuk azt, amit meg akarunk tanulni. Ez a könyv tudományosan is
megerősített abban, amit már személyes tapasztalataimból eddig is tudtam.
Növendékeimnél úgy tudom hasznosítani ezt a tudást, hogy igyekszem megmutatni,
hogy kell tudatosan gyakorolni. Az órákon sort kerítek arra, hogy megmutassam,
mekkora jelentősége van a tudatos gyakorlásnak. (kiemelünk egy-egy olyan
részt, ami nehéz, vagy nem megy és többféle módon is átnézzük, gyakoroljuk, ha
kell, részeire bontjuk a gyakorlandó elemet).
Mivel
korán kezdtem zongorázni tanulni (6 éves koromtól kezdve), már 12évesen
Kántorképzőre is jártam, ahol Zeneakadémiai professzorok (Lisznyai Mária, Jáki Sándor Teodóz, …) tanítottak orgonálni, kórust vezetni, gregorián
hangjegyeket értelmezni, énekelni stb. Ugyanebben az évben kezdtem zongoratanulás
mellett fuvolázni. 13 évesen Tárnokon az általános iskolai énekkart vezettem
majdnem egy évig.
Konzis és
főiskolai éveim alatt, míg magánéneket tanultam, egyházi kórusban is
énekeltem, ahol többször játszottam a kórust kísérő zenekarban fuvolán (Dvorák: Stabat Mater.) Az énekkarban ismertem meg egy
srácot, aki a kórus orgonistája volt. Jó barátságban voltunk (ma híres
orgonaművész), akivel együtt jártuk a templomokat, volt, ahol koncertet is
adtunk és nagyokat improvizáltunk. Ő orgonán, én fuvolán.
Az
improvizáció gyakorlatát nagyon fontos elemnek tartom a mai klasszikus zene
oktatásában. Új dolgokra, megoldásokra, hangzásra lelhetünk általa. Ennek
oktatásában van mit fejlődnöm, mert igaz ugyan, hogy én magam szoktam
őket kísérni úgy, hogy egy-egy népdal alá improvizálok, de szeretném ezt
tovább fejleszteni oly módon, hogy már kezdőknél lehetőséget hagyok,
hogy egy adott témát, dalt elkezdünk, és kezdeményezem, hogy találjon ki egy
befejezést a fuvolán tanítványom saját maga.
Ebben az
időszakban külföldön is szerepeltem az énekkarral. Többek között Mozart:
Rekviem, Haydn: Nelson mise, Liszt: Missa Coralis voltak repertoáron. Lengyelországban és
Németországban jártam a kórussal és neves énekművészekkel,
orgonaművésszel, csellóművésszel szerepeltem együtt, ahol többek közt
Bach: Musikalishes Opfer
című művét is előadtuk. Ebből az időből a
kamarazenélés, kóruséneklés, vezénylés szeretetét hoztam, amit igyekszem
beépíteni zenei munkámba.
Kántori
munkásságom kisebb-nagyobb megszakításokkal a közel jóvőig tartott.
(Válban, az ország 9. legnagyobb templomában, Zugligeten Fekete István házában
létrehozott kápolnában, Csepelen stb.)
Részt
vettem olyan fuvolástalálkozón, ahol a kortárs darabok, és a fuvola minél
szélesebb körű megszólaltatása volt az újdonság. Egy sor olyan ötletet
kaptam, amiből pedagógusi munkám során meríteni tudtam. A regiszterek
közti kiegyenlített világos fürge fuvolahang, kortárs zene terjesztése
zeneiskolás szinten, újra értelmezése egy-egy adott darabnak a fejlődő
fuvolázás tükrében.
Körülbelül
11-12 éve a fuvolafújási technikámat (mosolygós ansatz,
vagy feszes szájtartás) is felülbíráltam, és átalakítottam, hogy minél
színesebb, minél tisztább, világos, kiegyenlített, telt (3D) hangon tudjak
játszani kiállításmegnyitókon, saját felolvasóestjeimen, vagy más kulturális
rendezvényeken. Nagy hatással voltak rám korunk fuvolaművészei,
akiktől koncerten, videófelvételről nagyon sokat tanultam.
Pedagógiai
munkám során mindig érdekeltek az új megoldások, modern darabok, így jutottam
el korunk egyik neves fuvolaművészéhez, aki kísérletezései,
fuvolaművészi, és pedagógiai munkája során sok olyan érdekességre hívta
fel figyelmemet, amit eddig kevesen. Tudományos és tapasztalati precizitással
megírt könyvét elolvasva igencsak fellelkesültem. Bár nemrég jelent meg, ezt az
új és korszerű, több mint 300 oldalas fuvolamódszertankönyvet napi szinten
forgatom.
Tanítványaimmal
sokat szoktunk beszélgetni a bolygó jövőjéről. Ebben a fontos
kérdésben is igyekszem példát adni. A kávémat a saját poharamból iszom, ha jut
idő arra, hogy elkészítsem, vagy ha veszek, a büfébe viszem a saját
poharamat. Igyekszem figyelni arra, hogy minél kevesebb eldobható
csomagolóanyagot használjak. Ha lehet, kerékpárral megyek tanítani. Kirándulni
megyek a családdal, és a tanítványaimat is a természet szeretetére buzdítom.
Tapasztalataimat
a gyermeknevelés területén úgy is kamatoztatom, hogy a hátrányos helyzetű
gyermekekkel a nekik megfelelő módon törődőm. Az órák menetére
igyekszem figyelni, a gyermek igényéhez, nehézségéhez igazítom.
A
művészetek hatása egymásra, a gyerekekre úgy kapcsolódik munkámhoz, hogy
verseket írok. A verseket felolvasó esteken, könyvbemutatókon, általában
galériákban, templomokban (pl. Templomok éjszakája) adjuk elő. Itt már
három vagy négy művészeti ág találkozik és egészíti ki egymást.
Tanítványaim számára különleges alkalom, ha részt vesznek felolvasóestjeimen,
és zenélhetnek. Arra is volt példa, hogy az egyik tanítványom arra kért, hogy
elmondhassa egyik versemet.
A
gyerekneveléssel eltöltött időben is aktív volt a kapcsolatom a zenével.
Gyermekeim mindannyian tanultak zenét, és van, akiből zeneművész
lett. Gyerekeinkkel és férjemmel együtt aktív koncert, opera és színházlátogató
voltam. Ebből a koncert látogatás, ha nem is
olyan sűrűn, de megmaradt.
Szeretnék
a gyerekeknek koncertet szervezni egy évben legalább kétszer, hogy élőben
is lássák, milyen szép hangszeren játszanak, legyen kedvük utána szüleikkel is
koncertre járni. Fontosnak tartom, hogy növendékeim fuvolatanulásuk során
egy-egy darabnál az egész művet megismerjék, miközben tanulják, ezért
együtt is eljátsszuk a darabot úgy, hogy fuvolázom velük, vagy zongorán kísérem
őket.
Boross
Teréz Ilona versei a szerző, továbbá Barbinek
Péter, Csankó Zoltán és Náray Erika előadásában
Boross Teréz Ilona - Vagyok (0:38)