Kelemenné Rácz Tímea*
Tudósítás
Balaton Katalin Tulipános program című előadásáról
2020.
10.06-án délután egy órás előadást tartott – a járványügyi helyzet miatt
számítógépen keresztül – Balatoni Katalin táncpedagógus a Győri Pedagógiai
Oktatási Központ szervezésében. Balatoni Katalin számos díjat kapott az
oktatásügyben végzett kiemelkedő munkájáért. Az előadást a gyakorlati
életből merítette, közvetlen hangulatú, tartalmas, hiteles pedagógust
hallhattunk.
Balatoni Katalin
az „Így tedd rá!” című
módszertani program, mozgalom megalkotója. Ez egy komplex program, mely új
szemléletet közvetít.
Így
Tedd Rá - Napocskás-esős, sárga-kék tulipános játék ... (4:20)
Így tedd rá! MÓDSZERTANI
ESZKÖZTÁR című könyv videó
... (5:30)
A
program célja: a táncélmény biztosítása.
Az
óvodapedagógusok – főleg, akik régen végeztek a főiskolán –
emlékezhetnek arra, hogy hogyan tanították őket az Óvónőképzőben,
ének, énekes körjáték tanításával kapcsolatban.
Főbb
szempontok voltak:
-
Legyen elrakodva a csoportszobában, hogy
mindenki jól elférjen, legyen elég tér a körjátékhoz!
-
Szép kört alakítsunk, figyeljünk erre
mindvégig, hogy ezt fenntartsuk!
-
A hangot hangvillával adjuk meg,
ügyeljünk arra, hogy tartsuk a hangmagasságot a többszöri gyakorlás során is!
-
Ugyanazzal a lábbal induljunk, egyszerre
menjünk, tartsuk az ütemet!
-
A körjátékban mindenki egyformán
szerephez jusson, ne maradjon ki senki sem! (Párválasztó körjátékban mindig más
gyereket válasszanak, hogy mindenki sorra kerüljön.)
Ha
továbbképzésen vagy néptáncbemutatón láttak valami jó játékot a kollégák,
gyakran az év végi bemutatón való előadás megvalósítása volt a
legfőbb cél a játék megtanításával kapcsolatban.
Az
óvodapedagógus akkor végezte jól a dolgát, ha a műsorban kívül állt
(forgatókönyvvel a kezében) és irányította a gyerekeket. Követték a
segítői is: kolléga, dajka. A műsor akkor volt sikeres, ha
előadták, amit a próbák alkalmával jól kigyakoroltak.
Ezek
voltak az óvodapedagógus szempontjai, de a gyermekek érdeke mást kíván.
Balatoni Katalin és a gyerekek (A kép illusztráció)
Ők csak
játszani szeretnének, élményszerűen, önfeledten.
A népi
játék nem önkéntes élmény. Feladat, mert a szabályhoz alkalmazkodni kell. Aki sokat
játszik ilyen jellegű játékokat, az könnyebben tud alkalmazkodni
felnőttként a társadalmi szabályokhoz, empatikus.
A népi
játékok célja a hagyományőrzés, tudás átadása, műsorok színvonalas
összeállításának kelléke volt a régi időkben. A népi kultúrában a
szakrális funkció volt a meghatározó. Nem mindegy, hogy hol játszották, hány
évesek játszották, hányan játszották, fiúk vagy lányok játszották a játékokat.
Ma már más világban élünk.
---
Új
szemléletet
kell megvalósítanunk a gyakorlat során. Véleményem szerint ehhez kell a
felkészültség, bátorság, hit, erő. És ez nagyon nagy felelősség!
Mert aki felvállalja, annak a munkahelyén, sőt szakmán belül is olykor
konfrontálódni kell! Nem az a fontos ilyenkor, hogy kinek van igaza, hanem hogy
ki hogyan tudja megvalósítani a tapasztalatait a gyakorlatban. Ez a jól
működő, interaktív kapcsolat pedagógus és gyermek között jól látható,
tapasztalható, tükröződik a kívülállók számára is.
Nem
mindegy, hogy mi a cél. Ezt kell szem előtt tartani! Aki nem tud elvonatkoztatni
a régi berögződésektől, az csak a régen bevált módszereit tudja
alkalmazni. És ahhoz ragaszkodik. Ők ebben az újfajta szemléletben csak a
káoszt látják. (Külsőleg nem rendezett a térforma, össze-vissza lépkednek
a gyerekek, valaki nem énekel, nevetgélnek közben a gyerekek, rosszul
viselkednek, az óvónő nem felkészült, nem tanította be őket rendesen
stb.)
Sajnos
óvónőként sokszor tapasztaltam ezt a hozzáállást idősebb kollégák
részéről. Nem inspiráló az biztos. Egy ilyen légkörben csoda, hogy valaki
meg tudja őrizni nyitottságát, kreativitását, a pedagógusi munkába vetett
hitét, bizalmát.
A
szülők hozzáállása sem mérvadó, hisz nekik is más a céljuk. Ők a
saját gyerekükre kíváncsiak egy-egy szereplés alkalmával, főként a
külsőségek dominálnak, minél büszkébbek szeretnének lenni a gyerekükre.
A
fenntartó pedig az elégedett szülőkre apellál. (Ők a választópolgárok
😊.) A
szakmai szempontok előttük ismeretlenek.
Ezért
nagy az óvodapedagógus felelőssége. Aki a gyermeket képviseli, mert
gyakorlatából tudja, hogy össze kell a gyermekkel csiszolódni, akkor lesz
hatékony a közös „munka”. De akkor tartják jó pedagógusnak, ha a többi
érdekeket is kiszolgálja.
Mi a
cél? Hogy jó pedagógusnak tartsanak? Vagy igyekezzek elég jó pedagógus
lenni?
---
De
visszatérek az előadáshoz, ami inspirációt adott gondolataim
megformálásához.
A
gyerekeknek a népi játékokban a fő célja a szerepazonosulás, és a
nagymozgások végzése. Katalin a Lipem-lopom a szőlőt című játékot említette példának.
Megfigyelte,
hogy a játék során a csősz, a dal végén nem akart szaladni. A tolvajok is inkább
álldogáltak. Katalin tovább gondolta a játék szabályát:
A dal
végén mindenki szaladni kezd, akit elkapnak terpeszben
megáll, de ha átbújik egy társa alatta, kiszabadul.
A játék
így izgalmassá vált, szívesebben játszák a gyerekek.
A párválasztó
játékoknál engedni kell, hogy hadd válasszák a gyerekek azt, akit szeretnének
(barátnő). És nem kell megunásig játszani. Nem kell mindenkinek mindig
szerepelni.
Szabad-e
megváltoztatni a Forrai Katalin: Ének az óvodában módszertani útmutatóban leírt
játékokat? Forrai Katalin Kodály Zoltán tanítványa volt, időtálló
gyűjteménye felbecsülhetetlen kincs, amelyet a hangkörök, hangváltások
figyelembevételével állított össze. De ma már nem ez a magyar kultúra az
óvodában, kisiskolában. Ezt már nem fedi le, ki kell egészíteni más dolgokkal!
Kodály Zoltán 1941-ben írt Zene az óvodában című
könyvében az önfeledt játékélményt emelte ki; és, hogy tiszta forrásból
válasszunk!
A másik
példát Katalin a saját lányai megfigyeléséből hozta. A „Lázár vedd föl lábodat...” című játékot
szerette volna kamerával rögzíteni. Nagyon jó játéknak tartja, mely fejleszti
többek között az egyensúlyérzéket, szövegértést, testtudatot stb. A nagyobbik leánya a felvétel előtt utasította a húgát,
hogy feljebb emelje a lábát. A húga kiszállt a játékból, ez a kritikus
viselkedés tönkretette az önfeledt játékot. Felvétel sem készült róla.
Ezután beszélt
az Ölbéli játékok fontosságáról és arról, hogy a gyerekeknek fokozatosan bele
kell nőni a népi játékokba (kötődés, motoros funkciók kialakulása,
testrészek megnevezése stb.).
A
digitális világban „addig nyomkodja a cicát, amíg meg nem döglik”. A népi
játékban a fogócskánál, aki elgáncsol mindenkit, azt kizárják a többiek maguk
közül. Vagy aki sokszor átbújik a terpeszfogónál a láb között, annak örülnek. A
kiesős játékban a túlélésért, a győzelemért küzdenek. Elég nagy az
elvi különbség a digitális világ és a népi játék között.
Az
ONAP-ban 10 éve már hogy benne van a gyermektánc. Az óvodapedagógusra van
bízva, hogy mit és hogyan közvetít. A médiából sok rögzített rossz példát
láthatunk:
Pl.:
Minősíthetetlen zenei hangzóanyagok választása (tuc-tuc
zenei alapra a Hull a szilva a fáról című
variáns). Vagy olyan vendégelőadók meghívása, akik divatból járnak
fellépésekre és nem hiteles előadók. Vagy műzenére kettes csárdást
tanítása a gyerekeknek.
Nem az a
cél, hogy mindenki folklorista legyen. Kis magot ültessünk, amely gyökérré
formálódik!
Végül
felhívta a figyelmet az „Így tedd rá!”
YOUTUBE csatorna és a Facebook oldal követésére, ahol sok kotta, hangzóanyag
megtalálható.
ÍGY
TEDD RÁ! (DUNÁNTÚLI UGRÓS) – YouTube (15:20)
Zárszóként pedig
arra a kérdésre válaszolt, hogy miért érdemes?
-
Ha hintázás közben csújjogat
a gyermek.
-
Ha homokozás közben zengi az Akkor
szép az erdő című éneket.
-
Ha szabad játék közben elkezdenek páran
önként körjátékozni.
-
Ha barkácsolás közben énekelni kezdenek.
Stb.
Ezért érdemes.
Köszönöm az
inspiráló élményt, a megerősítést. Bízom benne, hogy ez a beszámoló erőt
ad a pályán dolgozó kollégáknak, akik a gyerekek érdekeit tartják mindenek felett.
*Kelemenné
Rácz Tímea óvodavezető,
Nagyszentjánosi Tarka Lepke Óvoda
és Konyha