UNGÁR ISTVÁN

 

Parlando*

 

„A zene ott kezdődik, ahol a szó hatalma véget ér.”

Megoszlanak a vélemények arról, hogy kitől, mely hírességtől származik a szép megfogalmazás. A lényeg az, hogy igaz.

Parlando, parlante: beszélve a zene nyelvén. Amikor a parasztember olyasvalamit akar elpanaszolni, amire kevés a szó, mert érzelmei túllépik annak kereteit, parlando nótába kezd. Így születtek a szebbnél szebb ilyen típusú népdalok. Részben ritmikailag kötetlenül szólít meg, nem beszél, hanem énekel hozzám. Az is elképzelhető, hogy önmagának dalol, mert a belülről fakadó kényszer túlfeszíti a próza határait.

Van, amikor a zene szeretne beszélni. Beethoven a IX. szimfónia zárótételének bevezetéseként végig követi az örömóda-téma születés vajúdását. A megidézett korábbi tételek egyszólamú mélyvonóskari elutasításaiból kikényszeríti a beszédszerűséget. A szólamok alá Beethoven szöveget is írt az előadók számára. Valahol a parlando és a recitatívo között foglal helyet. Meg akarja magát értetni szavak nélkül. Hát még, amikor rátalál az Örömóda dallamára! Mert rátalál, gyógyíthatatlan fülbetegsége, s az ebből fakadó kínzó magányérzete dacára – az utókor gyönyörűségére.

 


Beethoven - Symphony No. 9 op125 - Otto Klemperer (1964)
 
(1:16:35)

AÖrömódakezdete47:58

New Philharmonia Orchestra

Agnes Giebel-szoprán, Marga Hoffgen-mezzoszoprán, Ernst Häffliger-tenor,

Gustav Neidlinger-bariton

vezényel: Otto Klemperer

 

Beethoven máskor is élt a hangszeres beszéd eszközével. Az op. 110, Asz-dúr zongoraszonáta III. tételének b-mollból induló meditációja az egyik legmegindítóbb beethoveni dalolás (asz-moll arioso dolente) előtt egyetlen a” hang makacs ismételgetésével hívja fel a figyelmet arra, hogy nagy események lesznek még ebben a tételben. És valóban így lesz, hiszen később Beethoven a fúga fegyelmének átgázolásával megostromolja az eget és végül elfoglalja annak trónusát. Az op. 31, d-moll („Vihar”) zongoraszonátát szokták recitativós szonátának is nevezni az I. tételbe iktatott énekbeszéd okán. A szenvedélyesen vad és virtuóz tételt megszakítja a kidolgozási szakasz elejére komponált recitativo. Megálljt parancsol a tomboló sodrásnak. Akkordfelbontásai a tétel elején és másutt is felbukkannak.

 

Beethoven - Piano sonata n°17 op.31 n°2 - Annie Fischer (22:02)

I. Largo - Allegro 0:00 II. Adagio 8:01 III. Allegretto 15:34

Annie Fischer

(Stúdió felvétel, 1977-78)

 

Muszorgszkij Borisz Godunov c. operája egy cisz-moll hangnembe ágyazott orosz népdal szólóhangszeren megszólaló, szomorú és bensőséges melódiájával kezdődik.

 

Mussorgsky - Boris Godunov 1872 + Presentation (Vedernikov - Century’s recording : V.Fedoseyev) (3:18:03)

A népdal-kórus kezdete: (02:04)

Borisz Godunov: Alexander Vedernikov; Fjodor: Glafira Koroleva; Xénia: Elena Shkolnikova; Dajka: Nina Grigorieva; Sujszkij: Andrei Sokolov Scselkalov: Alexander Voroshilo Pimen: Vladimir Matorin; Grigorij / Dimitrij: Vladislav Piavko Marina: Kocsmárosné: Arkhipova Rangoni: Varlam: Yuri Masurok Varlaam;

Orosz TV és Rádió Kórusa (karigazgató: Ludmila Ermakova; Tavasz Stúdió Gyermekkórus (karigazgató: Alexander Ponomarev)

Orosz TV és Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Vladimir Fedoszejev

(Recorded in 1978-83, URSS)

 

Úgy hiszem, a népdalokban rejlik a parlando igazi varázsa. Magyar népdalkincsünk igencsak gazdag ebben. A Gloria patriae gregorián zsoltárból kinőtt Szivárvány havasán…, Apámér’ s anyámér’…, Istenem, istenem… pentaton éneke ékes koronát érdemelne csakúgy, mint a pien (vendég) hangokkal kiegészített Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek… kezdetű népdal, amely Kodály Zoltán Székely fonójának komor bevezető dala.

Sok kitűnő költő és zeneszerző megirigyelhetné ezeket a letisztult, mélyreható népi alkotásokat. A népdaloknál őszintébb művészi értékű vallomás nincs. Közülük is kimagaslanak a parlando énekek. Évszázadok formálták azokat kikezdhetetlenné. Emberöltőkön át csiszolódtak, tökéletesedtek magukban hordozva a falusi ember romlatlanságát.

A műalkotások valódi recitativóit énekesek adják. Bach passióiban a (tenor hangfekvésű) Evangélista központi helyet foglal el. Nem csak elbeszél, benne él a történetben, akárcsak a párviadalt végig izguló Testo Monteverdi Tancred et Clorinda c. combattimentójában.  A Máté passió 47. számú hegedűszólóval kiegészített h-moll altáriája előtt az Evangélista is elsírja magát recitativójában, amikor az események során odaér, hogy Péter rádöbben, Jézus jóslata beteljesült: háromszor tagadta meg őt - és megszólalt a kakas. A szégyenében tehetetlen tanítvány kétségbeesett könnyeiben az ária legendás hegedűszólama osztozik.

 

Bach - Matthäus-Passion BWV 244 + Presentation (recording of the Century : Otto Klemperer) (3:43:29)

Az idézett altária kezdete: Erbarme Dich, Mein Gott (2:00:15)

Szopán: Elisabeth Schwarzkopf; Alt: Christa Ludwig; Tenor: Peter Pears / Nicolai Gedda; Bariton: Dietrich Fischer-Dieskau; Basszus: Walter Berry

Filharmónia Felnőtt-és Gyermekkórus

Vezényel: Otto Klemperer

(1961)

 

Teljesen más a szerepük a Mozart operák recitativóinak. Az olasz nyelvűekben rendre megjelenő continuo kíséretes secco (száraz) recitativók leginkább a cselekményt lendítik előbbre, érzelmi töltetük csak ritkán van. Nem úgy a német operákban is meghatározó accompagnato (zenekari kíséretes) recitativók! Nemegyszer drámaiabbak az általuk előkészített zenei egységnél. Az énekes szólam alatt ugyan visszahúzódik a zenekar a recitativók során, de előtte – és sokszor közben is – önálló életre kel.

A Figaro házassága F-dúr Rózsaáriájának felhőtlen boldogságát vetíti előre a C-dúr recitativo accompagnato magas vonóskarának elrugaszkodása a földtől s így magától az operától is. Kaput nyit a szabadon szárnyaló, mégis intim áriához, amely 3 fafúvós szólistával – oboa, fagott, fuvola – célirányosan száll a menny felé. Az ária szoprán hangfekvésű, miként Donna Anna ugyancsak F-dúr áriája a Don Giovanniban. Azonban szemben a Rózsaáriával, ő a boldogtalanságát énekli meg. Az áriát megelőző accompagnato első taktusaiban mintegy előhírnökként vetíti előre az ária lírai témáját. Mindkettő olasz opera.

 

Don Giovanni. - Anna Netrebko - acte 2 (7:57)

W. A. Mozart: Don Giovanni II. felvonás

Donna Anna: Anna Netrebko; Don Ottavio: Giuseppe Filianoti

Vezényel: Daniel Barenboďm

 

A leginkább különleges és fajsúlyos recitativo accompagnato – német operában – A varázsfuvolában található. Az I. felvonás Finálé teljes nyitójelenete recitativo, ami eleve merész és szokatlan Mozart korában. Ebben a mesedaljátékban ráadásul éppen magát a mesét szorítja háttérbe az a filozofikus hangvételű párbeszéd, amely a Sarastro szentélyének kapujában álló pap és a meséből odapottyant Tamino herceg között zajlik. A szenvedélyesen szerelmes, türelmetlen ifjú és a bölcs, megértő pap találkozása megváltoztatja az opera addigi szellemiségét. Az igehirdető útbaigazítás után minden más értelmet nyer. Erre képes egy recitativo accompagnato, ha Mozart az életre hívója.

Fülemben cseng Bartók Béla zongorajátékának felvétele, amint az Este a székelyeknél c. népszerűvé vált zongoradarabját játssza. A rondó formájú, lá-pentaton hangsorú mű lassú alaptémája, amely a szerzőtől származik: parlando. Ahogyan általa megszólal, az a parlando előadás magasiskolája. Ritmusa köszönő viszonyban sincs a leírt kottaképpel. Konzervatóriumi felvételi vizsgán ez a produkció nem ment volna át. Csak Bartók játszhatta így, de ő már nem felvételizhet a róla elnevezett intézménybe. Nemcsak a rondótéma és az ugyancsak Bartóktól származó mozgalmas, majd mozgalmasságában cifrázott közjáték pentaton, de a záróakkord is egy elhintett, elhullajtott ötfokú hangzat. A műben parlando és tempo giusto váltogatja egymást, de az utolsó szó a parlandóé. Az Este a székelyeknél – amelyből több átirat készült – parlando dallama egy négysoros magyar népdal imitáció. Többen szövegtelen népdalként tisztelik. Nem járnak messze a valóságtól, hiszen azok nélkül nem születhetett volna meg. Még szöveg is illeszthető rá. Ábrándozó rondótémája egy parasztember szívéből is fakadhatott volna.

 

Bartók plays Bartók - Ten Easy Piano Pieces - 5th: Evening in Transylvania &10th: Bear Dance (4:46)

Bartók Béla zongorázik

 

A parlando, a beszédszerű éneklés csúcsát a siratók képezik. Kodály Zoltán Székely fonójának nagyszabású balladájában a Görög Ilona szerelméért és az anyja ítéletétől sújtott, elhalálozott Bertelaki Lászlót siratja a kórus: „Jajajajaj, kedves bátyám…”. A gazdag fiút impozáns siratással búcsúztatják. Kodály Zoltán eszerint hangszerelte a siratót: a vonósok gyásztremolói, a harangok ünnepélyessége, az egyszólamú énekkar mind ezt szolgálják. Nem tudni pontosan, hogy mennyi ebből az eredeti népi szöveg és dallam, ugyanis a siratók személyre szabottak, egyszeriek és megismételhetetlenek. Ennek megfelelően rögtönzöttek. A népzenegyűjtő – kívülálló, idegen – nem rögzíthette fonográfra. A rokonság, a hozzátartozók között nem igazán lehetett elvegyülni. Akiben úgy élt a magyar nép zenei anyanyelve, mint Kodályban, az bele tudta képzelni magát egy ilyen szertartásba. Támaszkodhatott saját fantáziájára, hiteles képet adva a népi siratókról. Ebbe a népballadába tökéletesen illeszt a ballada szövegére rímelő népdalokat: A malomnak nincsen köve…, Lányok ülnek a toronyba…

 

Kodály: Székely fonó - Bizony, csak meghalok (12:11)

Kodály Zoltán: Székely fonó - Bizony, csak meghalok

A legény: Berkes János; A háziasszony: Komlóssy Erzsébet; A leány: Andor Éva; A szomszédasszony: Szabó Anita

Vezényel: Kóródi András

Magyar Állami Operaház, Budapest

(1982)

 

Pár esztendővel a Székely fonó bemutatója után az óceán túloldalán hasonló nehézségekkel szembesülhetett az afro-amerikai népzenét kutatva a Porgy and Bess komponálásakor George Gershwin. A feketék is bezárkóztak, ha szeretteiket gyászolták. A jazz lételeme az improvizáció. Az alkalom szüli.

A zeneszerzői intuíció, a négerek dallamkincsével való azonosulás teremthette a Porgy and Bess-ben azt a gigantikus siratót, amelyet a Robinst gyászoló Serena és a kórus énekel. Serena szólója és a közösséget megjelenítő énekkar együtt és külön-külön azt példázza, hogy a külvilág számára megközelíthetetlenek. Siratójuk betetőzéseként a szólista és a kórus egymást követve félelmetes, felfelé tartó, lassú glissandóval fejezi ki mennyire megviseli őket a társuk hiánya. Egy fehér ember és a feketék érzelmi egymásra találása mi más is lehetne, mint a muzsika?!

 

Porgy and Bess, Act 1 Scene 2: "My man's gone now" (Serena, All) (3:59)

G. Gershwin: Porgy és  Bess - "My man's gone now" - Serena dala (I. felv.- Sirató)

Cynthia Clarey · Glyndebourne Kórus · Londoni Filharmónikus Zenekar, vezényel: Sir Simon Rattle

℗ 1989 Warner Classics, Warner Music UK Ltd

 

Bartók Béla a Gyermekeknek zongorára írt gyűjteménye IV. füzetében Sirató ének címen egy költői szépségű parlando szlovák dal fölé kíséretként lehelet finomságú hangzatokat írt. Ez a négykötetes ciklus utolsóelőtti darabja a gyermekektől elköszönő Halotti ének előtt. A szomorúságot, a bánatot nem kell titkolni a gyermekek elől! Gondoljunk csak Kosztolányira.

 

Bartók : Gyermekeknek [For Children] Sz42 : Volume 4 XVI Farewell - "I look back upon you once...(1:39)

Bartók: Gyermekeknek [For Children] Sz42: Volume 4 XVI Farewell - "I look back upon ou once more" · Dezső Ránki 

℗ 1977 Teldec Classics International GMBH

 

A Concerto Elégia tételében a betegségtől, honvágytól gyötört Bartók a vonóskar majd más hangszerek panaszával egy felzokogó siratóban jut el a nagyzenekari mű mélypontjára.

Bartók - Concerto for orchestra (Kocsis / NFZ) – YouTube (35:29)

A III. (Elégia) tétel a 14:56-tól kezdődik

Nemzeti Filharmonikus Zenekar, vezényel: Kocsis Zoltán

 

És a Székelykeserves! Kodály kirobbanó erejű, tragikus kórusremeke! Alapja egy la-pentaton hangsorú, parlando népdal. Akár Bartók Este a székelyeknél c. darabjában, itt is az ötfokúság uralkodik. A bujdosó vándornak, akinek nincsen senkije, önnön szorongó siratása a kórusmű. Hol lel rá a halál: „…erdőben vagy mezőn, vagy pedig tengeren?” La-pentaton hangsorú hullámokat vet a férfikar unisonója a kíséretben. Egy megfáradt ember rettegett látomása. A tenger zúgásában az őérte megkongatott harangokat véli hallani. Rémülete szörnyű feljajdulásba torkollik, amely a darab végére a magas szólamok – égi madarak – áldásos dalolásában oldódik fel.

 

Kodály Zoltán: Transylvanian Lament - Székely keserves (4:25)

Kodály Zoltán: Székely keserves ·

Debreceni Kodály Kórus, vezényel Erdei Péter

℗ 2005 HUNGAROTON RECORDS LTD.

 

Közvetlenül Kodály Zoltán 1967. március 6-án bekövetkezett halála után a Zeneakadémia vegyeskara a kóruspróbán Vásárhelyi Zoltánnal az élén ezzel a remekművel siratta el a Mestert a kupolateremben. Ezt énekelte a Farkasréti temetőben is a nemzetméretű búcsúztatáson a ravatalnál. Köztük voltam.

A zene lélegzéséről beszélt egyik zeneakadémiai óráján Bárdos Lajos tanár úr. Az árzis-tézis fogalmáról volt szó. Példaként a magyar népdalok egyik koronázatlan királyát: „A citrusfa levelestűl, ágastúl..” kezdetűt hozta fel. Nem véletlen, hogy Kodály Székely fonójának ez a dal a drámai csúcspontja, amikor a feljajduló énekkar alatt dallama visszatér a zenekarban. A kilenc azonos magasságú hanggal kezdődő, recitáló dal beszédes parlando panasza szívszorító közvetlenséggel fog bele fájdalmának megéneklésébe. A fríg hangsor növeli ezt a bánatot fá-mi kisszekundjának sírásával. A Tanár úr azt mesélte, hogy első és második elemistáknak bemutatván a dalt, a diákok azt a feladatot kapták, hogy rajzolják le a kezdősor dallamvonalát, vagyis húzzanak vízszintes, vagy fölfelé vagy lefelé irányuló egyenest. Belefogott az éneklésbe, a gyerekek – mondani sem kell – egytől egyig fölfelé ívelő vonalat húztak. Az ember nem beszél egyforma hangon, pláne nem akkor, amikor panaszkodik. Ez a kilenc azonos magasságú hang fölfelé igyekszik. S ha ráadásul parlando! A zene él, és az élet nem tűri a merev mozdulatlanságot, mert lélegzik (árzis-tézis). A közölni akarás kényszere a beszéd, de ahol a szó kevés, ahol a szó hatalma véget ér, - ahogy a mondás tartja – „a zene ott kezdődik.”

 

Kodály - Székely fonó sorrendben (8:42)

 No. 1 Elmenyek, elmenyek / No. 2 A citrusfa levelestől

A Háziasszony: Komlóssy Erzsébet, A Legény: Melis György

Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, vezényel: Ferencsik János

℗ 1986 HUNGAROTON RECORDS LTD.

 

 

*Szeretettel ajánlom a Parlando 63. évfolyamának és hálával az újság 1972 januárja óta nagy gondoskodással és felelősséggel, fáradhatatlanul dolgozó felelős szerkesztőjének: Zelinka Tamásnak.