DR.
KOVÁCS ILONA*
Szolfézs és történelem
Szolfézsoktatásunk
egyik legfontosabb pillére a népdalok világa. Sok mindent meg lehet általuk
tanítani a gyermekeknek. Az első két évben túlnyomóan magyar népdalokat
tanítunk, míg a harmadik évben a magyar dallamkincs mellett már más népek
dalaiból is válogatunk. A zenetanulás ebben az időszakában a gyermekek még
többnyire alsótagozatosok, akik még nem tanultak
történelmet és földrajzot. A népdalok tanítása során ezért nemcsak az elemzésre
illik figyelmet fordítani – például, hogy mi a szerkezete, a stílusa az adott
dalnak, mi a hangkészlete és a hangsora – hanem hogy mit mond a szöveg, milyen
érzelmeket fejez ki a dallam és a szöveg ismeretlen alkotója. Kisgyermekeknél nagyon
fontos megmagyarázni és értelmezni a manapság már alig használt szavakat, mint például
a bocskor vagy a kaszárnya, és érdemes néhány percet arra szánni, hogy
elmagyarázzuk, mit jelent a regruta és a baka. Olykor még többre is szükség
van. Ha történelmi eseményre utal a népdal, akkor mindenképpen érdemes
megvilágítani a történelmi összefüggéseket. Népdalaink jelentős része
konkrét helységneveket is említ. Ebből a szempontból nincs probléma
például a Jere rózsám Szegedre…, vagy a Jánoshídi vásártéren… című
népdalokkal, melyek még mindig Magyarországon találhatók. (Egyik tanítványom
például örömmel újságolta, hogy ő már többször járt Szegeden, mivel ott
lakik az egyik nagymamája.) Szolfézs-alaptankönyveink – Dobszay
László: A hangok világa kötetei – jónéhány ilyen népdalt tartalmaznak,
de olyanokat is, melyek ma már Románia, Szlovákia, vagy Horvátország részei. Nem
is beszélve arról, ha tovább szeretnénk gazdagítani a Dobszay-könyv
adta amúgy széles választékot – hiszen egyrészt variatio
delectat, másrészt a jó tanár állandóan
bővíti eszköztárát, így a tudását is – és egy kissé kijjebb tekintünk, például
ha a klasszikus „Kodály-Vargyasból”[1]
válogatunk, vagy mondjuk egy közelmúltban megjelent kötetből, mely
felvidéki népdalokat tartalmaz,[2]
akkor még több, egykor még Magyarországhoz tartozó helységnévvel találkozunk. Nem
is csoda, hiszen nagy folkloristáink elsősorban Nagy-Magyarország mára már
elcsatolt területeiről gyűjtöttek. Ezekről a városokról,
falvakról is illik néhány szót ejteni, annyit mindenképpen, hogy hol
helyezkedik el és milyen nevezetességei vannak. Szolfézs 1. osztályban a régi
stílussal ismerkedve kerülhet a látóterünkbe például a Kodály-gyűjtötte
Csernavic piacán… című népdal
(melynek Trianon előtti hivatalos, magyarosított neve – a német elnevezést
átvéve – Csernovic, ma Csernyivci, Bukovina északi részén, Ukrajnában
található).[3]
A dór hangsort tanítva hasznos a Patkóéknál
Patason… (a Felvidéken egykor Csilizpatasnak
hívták; a szöveg pedig még a szomszédos Balonyát is
említi); szintén a „lá-sor fi-vel” anyagrésznél találjuk a Komáromi kisleány…című dalt. Itt a főszereplő nemzetisége akár
problémás is lehet, hiszen nem tudhatjuk, hogy vajon milyen irányból vigyék át
a Dunán, melyik Komáromból származik a kisleány: Szlovákiából vagy
Magyarországról? Ugyanígy például a 3. osztályosok könyvében található Vékony
héja van az aradi almának… vagy a Fiumei kikötőben című népdal városait is
egészen más néven hívják manapság, mint a népdal keletkezésekor.
Sajnos,
keveset tudunk a régi Magyarország településeiről, így az ezeket említő
daloknál szükségünk lehet némi előzetes kutatómunkára,
ha a tanulók kíváncsiságát ki akarjuk elégíteni. Ezért szeretném megosztani e
témával kapcsolatos „felfedezésemet”, egy könyvet, mely az elcsatolt területek
településeiből mutat meg százat – korabeli képeslapok segítségével. A
kötet a trianoni békeszerződés 100. évfordulójára emlékezve látott
napvilágot, két kiváló újságíró, Balázs D. Attila és Pataki Tamás gondozásában
(Elrabolt Hungária. Budapest: Patrióták, 2020). Mindketten Erdély
szülöttei, talán ez a magyarázata, hogy – bár az összes elcsatolt terület
képviselve van – leginkább Erdélyt mutatják a képeslapok, de a Felvidékről
és a Vajdaságról is gazdag a gyűjtemény. Kárpátalja és a nyugati vég kissé
szerényebben képviselt, de örültem, hogy a Trianon előtti magyar tenger városai
(a magyar tenger akkoriban nem a Balatont, hanem az Adriai-tengert jelentette!),
Fiume (ma Rijeka) és Cirkvenica (ma Crikvenica) is látható egy-egy képeslapon. Előbbit a
már fentebb említett népdal tanulásakor mutathatjuk meg illusztrációként,
utóbbit pedig például Dohnányi Ernővel kapcsolatban, hiszen a
zeneszerző többször is nyaralt itt (1940-ben és 1941-ben), és a horvát
üdülőhelyen is dolgozott főművén, a Cantus
vitae című szimfonikus kantátáján. Mivel a komponistáról elnevezett zeneiskolában
tanítok, az említett könyv eme képeslapja (is) érdekes lehet zeneirodalom és
szolfézsóráinkon.
A könyv
igényes kivitelezésű, igényes tartalommal. A száz képeslaphoz érdekes
történetek, magyarázatok tartoznak, figyelemfelkeltő címekkel hívogatnak
olvasásra. Bár a könyv ismeretterjesztő céllal jött létre, tudományos
igénnyel készültek a leírások. Sok érdekes tényt mondanak el. Például, hogy a
világon az első levelezőlap 1869. október 1-jén az Osztrák-Magyar
Monarchiában került forgalomba; vagy hogy akkoriban a
képeslap (telefon és interneten híján az akkori legfontosabb távolságokat
áthidaló kommunikációs eszköz) egy nap alatt eljutott a Monarchia egyik
széléről a másikba. Szintén érdekes, hogy a Trianon előtti
időben a többnemzetiségű települések képeslapjai többnyelvűek
voltak. A kiadványnak köszönhetően azon is elgondolkodhatunk, hogy milyen
gazdag volt Magyarország Trianon előtt természeti adottságait
illetően és kultúrájában is. Ha pedig legközelebb a Fiumei kikötőben című
népdalt tanítjuk, javaslom, vigyük magunkkal a könyvet a szolfézsórára, mert
mintha csak azt illusztrálná:
Fiumei
kikötőben áll egy hadihajó,
Közepében,
négy sarkában nemzetiszín zászló,
Fújja a
szél, fújja, hazafelé fújja,
Negyvenhatos
öreg bakák, mennek szabadságra.
Gyűjtötte:
Bartók Béla, Békésgyula (Békés vármegye), 1906.
Fiume,
1912. Az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt. palotája a Szapáry rakparton. In:
Elrabolt Hungária. Budapest: Patrióták, 2020, 69. (A képeslapot Balázs
D. Attila szíves engedélyével közöljük.)
__________________________
* Dr. Konkolyné dr. Kovács
Ilona zenetörténész, a
Magyar Táncművészeti Egyetem docense és a XVIII. kerületi Dohnányi
Ernő Zeneiskola szolfézs és zeneirodalom tanára.