(Gramofon
Könyvek, 2020)
A cím
megpillantásakor azonnal működésbe lép a „szürkeállomány”: MICSODA? Az
értelmező-analizáló olvasó rögtön „ráérez” a hármas tagolás
lehetőségére, népzenei sorszerkezet-elemzéssel, az a-b-a szerkezetre, és
rögvest pontosítja is, értelmezve a (fonetikusan) olvasottakat: a+b, a.
A könyv
alcíme azokat is tájékoztatja, akik nem foglalkoznak a „talányos”
főcímmel: Hanglemezfelvételek zenetörténeti kontextusban. További
információkat a hátlapon is közzétett Ajánló ad, amely egyébként a kötetben,
mintegy előszóként is olvasható.
A
gyakori/rendszeres CD-hallgatók tapasztalatból tudhatják, mennyire széles
skálája van a kísérőszövegeknek. Néha (nemcsak az olvasókat, de a
szerzőt is) elszomorítóan rövidek (a felkérés egyszersmind a terjedelem
behatárolásával is jár!), máskor (sokkal ritkábban) tanulmány-értékű
olvasnivalót jelentenek (hasznos tájékoztatás egyébként – a tematikától
függően – viszonylag rövidebb terjedelem esetén is elképzelhető).
Retkes
Attila azon szerencsések közé tartozik, akiket nemcsak hogy rendszeresen foglalkoztat(ott) a Hungaroton, hanem gyakran
írhatott több korongot tartalmazó albumokhoz ismertetőt. A „dobozokhoz”
vastagabb füzetke (booklet) dukál, ahol még a nagyobb
számú képillusztráció mellett is több hely marad a kísérőszöveghez.
Vélhetően ez is hozzájárulhatott az elhatározáshoz: szerzői válogatás
kötetben való megjelentetéséhez.
A
kiválasztott 36 ismertetőt tematikusan négy csoportba sorolta a
szerző. I. Nagyobb lélegzet (10), miniatúrák (15), Remekművek (5) és
Ritkaságok (6).
Az
alcímet pontosítandó, nem is annyira a hangfelvételek
vannak zenetörténeti kontextusban, mint inkább arról van szó, hogy a valamilyen szempont szerint
„gyűjteményes” összeállítások kínáltak remek alkalmat Retkes Attilának,
hogy zenetörténeti kontextusba ágyazza a hallgatnivalót. Éspedig
elsősorban oly módon, hogy a főszereplők (magyar előadóművészek)
szakmai életrajzát korrajzzal együtt vázalja fel, avagy épp az apparátus
történetéről adjon áttekintést. Kínálkoztak a „szempontok” a minél
hasznosabb előadóművészet-történeti szegmensek részletező
feltárásához, s a zenetörténész mindenkor alapos munkát végzett. Amellett, hogy
jelentős szakirodalom-ismeret birtokában értékesen tájékoztat, arra is
gyakran talált módot, hogy forrásai utalva további szakirodalomhoz irányítsa az
érdeklődőt (tette/teszi ezt a tudományosság/tudálékosság fitogtatása
nélkül, diszkrét-tárgyszerű adatközléssel).
Az
olvasó – lett légyen bármilyen felkészültségű – mindenképp gazdagodik. A
tudásanyag gyarapodásán kívül nem elhanyagolható az örömforrás-jelleg, amikor a
hivatkozásokban olyan irodalomra lel, amelyet maga is olvasott, amikor saját
koncertélményt elevenít fel valamely mozzanat, vagy amikor azt regisztrálhatja,
valamely gondolatának, véleményének megalapozottságát „visszaigazolja”
interjúban vagy hivatkozott idézetben előadóművész, vagy maga a
zenetörténész-író. A Miniatúrák: alkotó- vagy előadóművészek
portrésorozata, néhány csoportképpel tarkítva. Múlt-szeletek mellett a jelenre
is irányul reflektorfény. A Remekművek-fejezet elsősorban a történeti
zenék különböző műfajai iránt érdeklődők számára kínál
olvasnivalót (J. S. Bach: A fúga művészete, Gounod: Faust, Klarinétötösök,
Mozart zongorás triói, Schubert: F-dúr oktett).
J. S. Bach,
Ch. Gounod, W. A. Mozart és Fr.
Schubert
A
Ritkaságok-fejezet haszna többrétű: Glier
vonósnégyeseiről olvasva a szerzőről és koráról is gyarapodik az
ismeretanyagunk, Heller István zongoradarabjai is történeti
környezet-tanulmányt kínálnak, Franz Anton Hoffmeister
művei pedig jó alkalmat kínálnak arra, hogy bepillantsunk a zeneipar
kulisszái mögé.
R. Glier, Heller István és F. A. Hoffmeister
Érdekes
hangszer (és hangszer-irodalom) történeti tájékoztatásra ad alkalmat Krumpholtz, a hárfavirtuóz alakjának felidézése, és értékes
adalékokkal pontosítja az általános zenetörténeti könyvekben rendszeresen (ám
néha felületesen) említett mannheimi iskoláról
szerzett ismereteinket, a második generációhoz tartozó Carl Stamitz
hegedű-brácsa duói „ürügyén”. És Hugo Wolfról is kiderül, hogy nemcsak
olyan „farkas, aki a dalirodalmat gazdagította” … Tehát, a ritkaságok-fejezet
olvasmányai sem csupán a kuriózumok kedvelőinek az érdeklődésére
számíthatnak.
J-P. Krumpholtz, C. Stamitz és H. Wolf
A kötet,
túl azon, hogy az értékes ismeretterjesztő irodalmat gazdagítja, a tekintetben
is rendkívül hasznos, hogy felébreszti az érdeklődést egy-egy hangfelvétel
iránt. Amelynek létezéséről talán nem is tudott az olvasó, vagy nem
gondolta, hogy beletartozik annak potenciális „célközönségébe”. Ilyen
meggondolásból 36 Hungaroton-kiadvány leghatásosabb népszerűsítője és
ajánlója – bármiféle reklám-mellékíz nélkül, érték-szempontú megközelítéssel.
Gramofon
- klasszikus és jazz zene
Fittler Katalin