Gitározó manólány – a sümegi vár tövében

Alig két nappal azután, hogy megkaptam dr. Székely György szinte „muzsikáló” tudósítását a Stuttgart melletti Nürtingen kisvárosban megtartott spanyolgitár fesztiválról, (a kiváló írás olvasható a Gramofon online kiadásában és másodközlésben a Parlandó jelen számában), A gitárosok Mekkája címmel) kaptam egy másik gitáros küldeményt is. Az itt mellékelt két fotót, a magát egyszerűen csak „fazekasnak” tituláló Oszkai Réka keramikusművész alkotását, amelyen ráadásul egy, a művésznőre jócskán hasonlító, gitározó manólány látható.

Oszkai Réka gitározó manólánya

A baloldalon lévő háttérben a nem mindennapian szép sümegi várral, a másikon pedig közeli fotón, kék virágok között. S ahogyan minden becsületes manó és puttó teszi, a szecesszió óta, amely Réka kedvenc stíluskorszaka, természetesen csigaháton! (E műfajban régi kedvencem egy Arany János korabeli szobrocska, Nagykőrösön, amely a „puttós” változatot képviseli.)

Magyar József „Gschwindt-gyári tisztviselő” és családjának síremlékét diszíti ez a szárnyas angyalkát – puttót – ábrázoló szobor a nagykőrösi Szabadszállás úti református temetőben, amely Csendes József kőfaragó munkája.

A történethez szorosan hozzátartozik, hogy a mesebeli, zenélő manólányt egy olyan asszony keze alkotta meg, aki élete első nyolc tanulóévét a Liszt Ferenc Ének-zenei Általános Iskolában töltötte. Ezt követően a sümegi Kisfaludy Gimnáziumba, majd az ELTÉ-re járt, ahol közösségi és civil tanulmányokból szerzett magiszteri fokozatot. Ezzel párhuzamosan pedig keramikusi stúdiumokra is vállalkozott, Kaposvárott. Jelenleg pedig – kiváló döntés volt ez a város részéről – egyszemélyben ő a Kisfaludy Sándor Művelődési Központ, Könyvtár és Emlékház igazgatója. Továbbá az Éltető Balaton-felvidékért Egyesület fáradhatatlan pillér-asszonya, valóságos kariatidája. Az pedig, hogy saját munkáin, játékos, sokat tündérkedő-manóskodó, de soha nem giccsbe csúszó kerámiáin a zene is hangsúlyos szerepet kapott, nem csupán saját zenei tanulmányainak, zenebarát környezetének köszönhető, hanem legalább ilyen mértékben Sümeg tekintélyes zenei múltjának.

Néhány éve a Parlandóban (Karakas Zoltán: Kisfaludy, Beethoven és az Örömóda /… a magyar népzene hatása az európai műzenére / (pdf), 2017/3.) egy hosszabb tanulmány jelent meg arról, amit most a 2021-ben napvilágot látott Sümegi értékek I. című kiadvány rövidebben tárgyal: Kisfaludy Sándor, a szülővárosához hűséges sümegi költő „Magyar szüretelő éneké”-nek helyéről és szerepéről Beethoven IX. szimfóniájának fináléjában, az Örömódában, amelyet Európa himnuszaként tartanak számon. A fent említett, gazdag anyagú és jól szerkesztett, szépen illusztrált füzet első kötetében van egy további, ugyancsak a zene irányába mutató fejezet, az 1934-ben Leventezenekar néven megalakult , később – mindmáig – Sümeg Város Fúvószenekara néven ismertté vált egyesületről, amely 1994-ben és 2015-ben méltán kapott Kisfaludy Emlékplakettet, hiszen muzsikájuk nélkül elképzelhetetlenek a város „jeles napjai”, s külföldön is gyakran szerepelnek, folyamatos kapcsolatot tartva német, olasz és cseh (gondoljunk csak a Hrabal-megfilmesítések zenéjére!) fúvószenekarokkal.

A Sümegi Fúvószenekar (SFZ) 80 éve és mo

Végül érdemes megemlítenünk, ismét, immárom harmadízben, a Sümegi értékek I.- et fellapozva!) hogy a késő barokk stílusban épült sümegi temetőkápolna körül nyolc lant alakú sírkő látható, amelyek 1804–1846 között készültek, későbarokk, empire és klasszicista elemekkel. Szép, szinte felzengő lantformájuk nem csupán a kor nevesebb kőfaragóira emlékeztet bennünket, hanem arra is, amire Oszkai Réka gitározó manólánya: a Sümeg és a zene közötti, mindmáig szoros, az itt élőlnek, s az ide látogatóknak sok élményt, örömet nyújtó kapcsolatra. Ezek után már csak ráadásként említjük meg, hogy Réka a minden művészeti, emberi értékre nagyon odafigyelő Sümeg Települési Értéktár Bizottság elnöke.

Dr. habil Petrőczi Éva