Farkas Ferenc kamarazenéje – 5. album
Fuvolára és oboára írt művek
Megjelenés dátuma: 2021. július 2
Katalógusszám: TOCC0440
Chamber Music, Vol. 5 - Toccata Classics: TOCC 0440 - CD ...
„Odaát” minden
bizonnyal jókat derül a Szerző, követve művei sorsát. Mert ahogyan a
műjegyzék/katalógus elkészítése is embert-próbáló feladat volt (melyet
fia, Farkas András vállalt), nem könnyű összkiadás-jellegű hangzó sorozatot
összeállítani az oeuvre-ből. Mert nem egykönnyen engedi magát semmilyen
szempontból sem „beskatulyázni”. Megannyi - egyébként használatos - rendezési
szempont eleve nem jöhetett számításba. De még a sok kompromisszum árán
megvalósítandó, apparátusokon alapuló besorolás is nem kevés fejtörésre
adhatott okot. Hiszen ami „papíron” korrekt-kategorikusan rendezettnek
tűnik, korántsem biztos, hogy ideális a hallgatás (sőt, egy-egy
korongot tekintve: végighallgatás) szempontjából. A behatárolás (ezúttal:
fuvolával és oboával) kecsegtető „kiskapukat” kínál, s ami a
változatosságot illeti, érdemes is igénybe venni ezeket. Felvételünkön hallunk
oboa d’amorét és angolkürtöt is.
A „kiskapuk”-nak nemcsak lehetősége, de kifejezetten a
szükségessége ráadásul magából az életműnek a „természetéből” is
adódik. Számos mű több verzióban maradt fenn, a szerző által
készített átiratokban, amelyekkel elsődleges célja az volt, hogy a zenei
anyag megszólaltatásánál a hangszermegjelölés ne legyen kirekesztő
jellegű. Tegyük hozzá rögvest: Farkas nem altenatívákban
gondolkodott (mint egykor a nagyobb példányszám eléréséért tették a
kottakiadók), hanem többnyire megkeresés, felkérés érkezett hozzá hangszeres
előadók részéről. Esetenként változó, hogy ilyenkor mennyit módosításra
került sor a szólista szólamán belül. Ez a szerzői gesztus, érthető
módon, felbátorított hangszereseket is, hogy immár ők készítsenek saját
hangszerük számára újabb verziót Farkas Ferenc műveiből. Így járt el
felvételünk két fúvós szólistája, amikor további játszanivalóval gazdagították
repertoárjuk Farkas-fejezetét.
A Régi magyar
táncok esetében szinte „visszakereshetetlen”, hogyan alakult a feldolgozásokat
világszerte népszerűsítő ciklusok apparátus-választásának a
folyamata. Nyitányként négy tételt hallunk, az Adorján Andrásnak 1987-ben írott
fuvola-zongora verziót. Adorján András adaptációjában hallhatjuk az első
kettőt Farkas Ferenc hegedű-zongora Szonatinái közül, a harmadik
(amelyből maga a szerző készített fuvola-zongora verziót) felvételünkön
Lencsés Lajos átiratában oboa-zongoraműként csendül fel a
későbbiekben. (Csak zárójelben: az adatokkal való precíz „elszámolás”
során némi ellentmondásosság kapott helyet, miszerint a felvételen
szereplő valamennyi átirat 2019-ben készült, márpedig a felvételre
2018-ban került sor…) Adorján András nevéhez fűződik két további
átirat: a szerző által is több apparátusra fogalmazott Alla
danza ungherese
fuvola-zongora verziója, valamint fuvolára és gitárra az eredetileg két gitárra
szánt Variazioni ungheresi (felvételünk gitáros
közreműködője Csáki András). Eredetileg zongorakíséretes énekszám a Gyógyulóban című tétel – ez azonban nem tekinthető
átiratnak, hiszen a fuvola hangról-hangra az énekszólamot játssza. Eredeti
fuvola-zongoradarab viszont a Meditazione; a kései
(1990-es) kompozíciónak – Adorján András és Szokolay Balázs tolmácsolásában –
ez az első hangfelvétele. A még később (1994-ben) komponált Aria e rondo all’ungherese
megszólaltatásában Adorján András, Lencsés Lajos és Szokolay Balázs vesz részt.
Ez az Európa-szerte gyakran játszott mű eredetileg két hegedűre és
vonószenekarra készült, ebben a verzióban jelent meg nyomtatásban. Később
Lencsés Lajos kérésére az egyik hegedű szólamát az oboának juttatta a szerző
– a felcsendülő változat „szerzőségére” csak tippelni tudunk…
Az összeállítás
kilencedik műsorszáma afféle intermezzo: Three Burlesques for piano, amelynek
kalandos előtörténetéről részletesen tájékoztat Gombos László
kísérőszövege. Ne firtassuk, hogyan-miért került ez az 1940-es három
karakterdarab a fuvolás és oboás kamaradarabok közé! Első felvétele
egyszerre meglepetés és öröm: Szokolay Balázs remek előadásában ismerjük
meg az itt először rögzített miniatűröket – és csak azt sajnáljuk,
hogy a booklet nem „számol el” a műsorban
szereplő művek forráshelyzetével (vajon hozzáférhető-e
nyomtatásban ez a három kis hangulatos remek, amely kétségkívül megérdemelné,
hogy helyet kapjon a mai fiatalok zongoráznivaló-kínálatában).
A kamarazenei CD
közreműködői:
Csáki
András Szokolay Balázs Lencsés Lajos Adorján
András Váradi Antal
A hátralévő
műsor fúvós-játékosa Lencsés Lajos, aki Szonatina-átiratát követően
orgonakísérettel játszik. Váradi Antallal elsőként örökítették meg
hangfelvételen az Epithalamiumot, amelyet fia
esküvőjére komponált, zenei nászajándékként a szerző. Oboáról oboa d’amoréra vált a Cantiones optimae eredetileg énekszólamának a megszólaltatásakor,
mivel e hangszer hangszínét tartotta leginkább megfelelőnek az orgonához.
A fiatalkori, 1926-os Arioso esetében viszont az
angolkürt mellett döntött. Az oboa-rokonok felvonulásával ér véget a mintegy
ötnegyed órás hallgatnivaló – amely összeállítás tekintetében aligha hagy
kívánnivalót… Az egész műsor ismeretében érdemes arra is vállalkozni, hogy
az eredeti kompozíciók keletkezési sorrendjében hallgassuk végig a
műveket.
Fittler Katalin