Uhereczky Eszter
A többszólamú intonáció fejlesztése ének-zene órákon
Gyakorlati példák 5.-től 12. osztályig
(Kontrapunkt
Zeneműkiadó 2021)
2021
szeptemberében jelent meg a Kontrapunkt Zeneműkiadó[1] gondozásában Uhereczky Eszter: A többszólamú intonáció fejlesztése ének-zene órákon című
könyve. A kötet a szerző szándéka szerint a mindennapi zenepedagógiai
munkához nyújt segítséget, az elméleti háttér és a hozzá kapcsolódó gyakorlati
feladatok párhuzamos bemutatásával.
Az írás a pedagógus
minősítési rendszer kutatótanári programja keretében jött létre, de a
kutatás 4 évén túlmutatva, több évtizedes aktív ének-zenetanári munkám
tapasztalatai állnak mögötte. Nem csupán bizonyítani kívántam a többszólamú,
tudatos intonáció fontosságát és komplexitását, mint a zenei nevelés egyik
alapját, hanem emellett cél volt a fejlesztés lehetőségeinek alátámasztása
konkrét gyakorlatokkal. Kutatási témám elméleti részének bemutatását négy
témakörre osztottam, azokat a területeket felsorolva és részletezve, melyeket
direkt módon fejleszthetünk az iskolai ének-zene órákon. Az elmélet azonban a
tantárgy művészeti jellegéből adódóan, csak a gyakorlati megvalósítás
során nyer igazán értelmet, tehát minden a pedagóguson, jelen esetben az
ének-zene tantárgy oktatóján múlik. A kutatás szomorú aktualitását adja a hazai
ének-zene tanárképzés kétségbeejtő jelenlegi helyzete és az elégtelen képzés okozta országos ének-zenetanár hiány.
Emiatt terveztem olyan végeredménnyel rendelkező kutatóprogramot, melynek
haszna a mindennapi gyakorlatban is megmutatkozhat és kézzel fogható segítséget
jelenthet az ének-zenetanításban.
A
megjelent kiadvány az iskolai évfolyamok tananyagához, illetve az egyes
zeneművészeti korszakokhoz igazodva, konkrét példákat és gyakorlatokat
tartalmaz, így a többszólamú intonációfejlesztés napi, iskolai ének-zene órai
gyakorlatában használható. Az első részben az elméleti- módszertani összefoglalást
olyan gyakorlatok követik, melyek egy-egy felső tagozatos általános
iskolai évfolyam énekes szemelvényeihez csatlakoznak. A második rész a
középiskolai oktatásban alkalmazható, itt egy-egy korszak tanításához
kapcsolódik a módszertani segédlet és a stílusjegyekkel összefüggő
példasor.
Kutatásom során olyan
alapvetéseket kívántam bizonyítani, melyek a Marczibányi téri Kodály iskolában
eltöltött több mint 20 tanévem legfontosabb tapasztalatai:
- a belső hallásra
épülő többszólamú gondolkodás, a tudatos relatív intonáció az ének-zenei
nevelés legalapvetőbb megnyilvánulásának, a tiszta éneklésnek
nélkülözhetetlen feltétele. Enélkül sem alapfokon, sem középfokon, sem a
felsőoktatásban nem létezhet komplex zenei képzés.
- a tudatos intonációt
fejlesztő pedagógia direkt hatással bír a hangszínben gazdag éneklésre.
- ha az elméleti tudás összegzése
praktikus módszertani szempontok alapján történik, az elmélet és a gyakorlat
egyaránt adaptációra alkalmassá válik.
- az elmúlt évtizedekben szerzett
aktív ének-zene tanári tapasztalataimra épített, a gyerekek életkorához,
illetve a különböző korszakok stílusjegyeihez igazított gyakorlatok
életképesek, és segítségükkel elérhető a kívánt hatás.
- elkötelezett tanári
attitűddel a gyakorlatok száma szinte korlátlanul bővíthető,
annak csak az ének-zene tanár szakmai fantáziája szabhat határt.
Az elméleti rész négy témaköre:
1. témakör: Tiszta éneklés
2. témakör: Többszólamú intonáció
3. témakör: Ízlésformálás
4. témakör: Transzfer
hatások
Ha
belelapozunk a megjelent kiadványba, a tartalomjegyzék pontosan mutatja, hová
kerültek a hangsúlyok és mik voltak a főbb rendezőelvek. Például az
ötödik osztályos fejezet így épül fel:
Általános
iskola 5. osztály
Népdalok, középkor, reneszánsz
Figyelemmegosztás,
ritmuskíséretek, szólamcserék
Kvintválaszok, kvintpárhuzam, kézjeles
kétszólamúság
Hármashangzatok, egy majd két
mozgó szólam, hangzatláncok
Transzformációk, móduszok, maggiore-minore
transzformációk
A
3. részben így ér össze az elmélet és a gyakorlat:
Hármashangzatok,
egy majd két mozgó szólam, hangzatláncok
A
hangzatok hangélményét a kánonok éneklésekor már megtapasztalják a gyerekek.
Ezért is fontos, hogy egy-egy hangzat felépítése hangzásképből történjen,
ne matematikai képlet alapján. A szolmizáció itt is finomra hangolja az
intonációt, hatékonyan fejleszti a hangszínhallás képességét. „Ugyanaz” a
tiszta kvint már attól másképpen szól, ha dó-szó, vagy ha lá-mi néven
intonáljuk a hangokat.
A
gyerekek hamar ráéreznek, hogy nem csak a mozgó szólam éneklésére kell
figyelni, a tartott hangokat is igazítani, akár újra intonálni kell a
gyakorlatok során. A hangzatláncok pedig a kamarazenélés, illetve a
kóruséneklés alapjait alakítják ki, majd fejleszthetik akár mesterfokra.
Többszörös
haszonnal jár, ha a hármashangzatok felépítése az alap-kvint-terc sorrendben
történik. Az alaphang éneklésekor a belső hallás bekapcsolásával születik
meg a felhangrendszer által megtámogatott kvint hang. Az üres kvint
hangoztatása közben már a kis vagy nagy terc puszta tervezése alakítja a
hangzást, fejleszti a hangszínhallást, pontosítja az intonációt, tisztítja az
összhangzást.
Segít
a folyamatos intonációs figyelem fenntartásában, ha a tartott hangos
hangzatláncok éneklése nem kottából történik, hanem kézjeles tanári
irányítással, mindig a mozgó szólam vagy szólamok hangjait mutatva.
A második rész bevezetésében ezt olvashatjuk:
„A középiskolás korosztály
intonációfejlesztő feladatai nem az általános iskolások gyakorlatainak
nehezített változatai. Szemléletváltást igényelnek, logikai és pedagógiai
újratervezés és átgondolás eredményei. Sok esetben a gyakorlatok segíthetnek
rávilágítani egy adott zenetörténeti korszak vagy korstílus gondolkodásmódjának
megismeréséhez, a stílusismeret és a stílusérzék kialakításához és fejlesztéséhez.
A gimnazisták önkifejezésre törekvése, egyéni és kreatív látásmódja, innovatív
gondolkodása kezdetben célja, majd eszköze az ének-zene óráknak és ez alól a
beéneklő intonációs gyakorlatok sem jelentenek kivételt.” –írja a
szerző, amit jól példáz a 20-21. század zenéjével foglalkozó fejezet
alábbi részlete:
Reihe részletek (Reihe alkotás, majd különböző támasztóhangokhoz
intonálás)
Az
atonális zene értelmezése és éneklése nem történhet szolmizációval, hiszen
éppen a tonalitás megszokott keretének hiánya jelenti a stílus lényegét. A Reihe-alkotás három alapszabályát betartva az osztály
tanulói közösen komponálhatnak, de fontos elvárás, hogy az új hangot az
előzőkkel össze tudja kapcsolni és meg tudja szólaltatni az alkotó.
Érdekes kísérlet lehet, ha a diákok találják ki azt is, milyen
viszonyító-támasztó hang segítheti az intonációt az osztály közös éneke közben.
Az alábbi Reihe és az éneklését segítő alsó
szólam egy gimnáziumi énekórán született.
A kutatás évei, illetve az
eredmények rendszerezése és letisztázása során újra és újra megtapasztalhattam,
hogy az ének-zene tantárgyat emelt óraszámban tanító iskolák a hazai oktatás
kiemelten sikeres színterei. A Kodály-módszer néven világhírűvé vált
oktatási filozófia az oktatásügy egészét évtizedekkel megelőzve, a 20.
század közepén fogalmazott meg és ültetett a gyakorlatba olyan pedagógiai
alapvetéseket, melyek napjaink reformpedagógiájának vágyott és kitűzött
céljai. Számos összetevője közül érdemes kiemelni az időtálló,
megkérdőjelezhetetlen szakmai-módszertani értéket, a gyermekcentrikus élménypedagógiát,
a zenélés minden apró mozzanatának művészi igényű megközelítését és
az alkotás örömét. A tanítás folyamatának közelítését a remekművek
művészi szintjéhez.