Várnagy Lajos-emlékhangverseny

100 éve született Szeged legendás hegedűművésze

1921. október 31-én látta meg a napvilágot Pécsett Szeged egykori nagy hegedűművésze, aki 25 éves korától haláláig, 1997. október 18-ig élt közöttünk, 51 éven keresztül gazdagítva városunk zenei életét. 10 éves korában különleges tehetségként lett Zsolt Nándor és Waldbauer Imre tanítványa a Zeneakadémián, s 20 éves korától dolgozott zenetanárként, zenekari művészként. Szegedre Vaszy Viktor hívta; s rövidesen ő lett a Hegedűművész, a Koncertmester, a Tanárok Tanára, ahogyan el is hangzott az egyik emlékezésben (74 fiatal hegedűtanár diplomázott tanítványaként; összes növendékét pedig meg sem tudnánk számolni).

Bár 31 évig volt a Szegedi Nemzeti Színház Zenekar, majd – 1969-től – a Szegedi Szimfonikus Zenekar koncertmestere, fő munkahelye a szegedi zenekonzervatórium – mely, mindent összevéve ma éppen a 10. nevénél tart – volt; centenáriuma előtt tisztelegve ezen intézmény, ma a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Kara és a Hubay Jenő Társaság rendezett bensőséges hangulatú és rendkívül színvonalas emlékhangversenyt október 28-án. A hangverseny kezdeményezője Várnagy Lajos egykori kollégája, barátja, prof. dr. Szecsődi Ferenc Liszt Ferenc-díjas hegedűművész, kiváló művész, a Hubay Jenő Társaság elnöke volt, aki az első jeles Várnagy-tanítvány, Káté István hegedűművész Monológ egy Beethoven-témára c. szólóhegedű művével nyitotta meg az estet. Ő maga vállalta a házigazdai tisztet is; közismerten nagyszerű kommunikációs stílusával már eleve biztosította: ezen a koncerten minden perc méltó volt a Mesterhez. Őt Pécsiné Pánczél Mária, a szegedi Király König Péter Zenei Alapfokú Művészeti Iskola kiváló hegedűtanára követte, aki a még Várnagy útmutatásával tanult Bach-művet, az E–dúr hegedűversenyt játszotta el, remek stílusban, kísérője Erős Andrea, a Király König Zenei AMI tanára volt. Igazi csoda következett ezután: a 12 éves Kövecs Renáta Abigél, Pécsiné Pánczél Mária igen tehetséges növendéke Bartók Román népi táncok c. hegedűdarabját adta elő, tökéletesen, éretten. Nagy élmény volt Meszlényi László emlékezése, aki 88 évesen is vállalta e feladatot, mint Várnagy többszörös (szimfonikus zenekari és konzervatóriumi) kollégája: mondataival pontosan rajzolta elénk a Mester nem mindennapi karakterét, néhány humoros sztorival is megajándékozva bennünket (emlékezésre kapott lehetőséget a jelen sorok írója is).

Hacsaturján hegedűversenye Várnagy sikeres repertoárdarabja volt; e mű szépséges második tételét Kosztándi István Liszt Ferenc-díjas hegedűművész, a művészeti kar tanára – a Mester jelenlegi utódja a szimfonikus zenekarban – szólaltatta meg dús, színes hangon, remekül építkezve. Kellemes, könnyed epizód volt Mozart Adelaide-koncertjének első tétele Nagy Csillag Róza és Boleman Kata előadásában. Ritka élmény, amikor egy lassú tétel minden hangja szépséges: Demeter Dóra így játszotta Mozart G-dúr hegedűversenyének II. tételét (kísérője Erős Andrea volt). E szép produkció után került sor Várnagyné Szőnye Katalin levelének felolvasására, aki a pandémia miatt csak Londonból küldhetett megható üzenetet. A kvartettszervező Várnagy Lajosra emlékezhettünk Mozart D-dúr (KV 136) divertimentója III. tételét hallgatván: a szegedi Arany Ezüst Vonósnégyes Besenyi Etelka, Gombkötő Éva-hegedű, Kádár Jolán-mélyhegedű, Csányi Ildikó-gordonka) fölényes virtuozitással muzsikált.

Nem lehetett volna szebben befejezni az emlékhangversenyt, mint ahogy Szecsődi Ferenc tette: Hubay Jenő Esti ima c. áhítattal, hittel teljes művét imádkozta el hegedűjén Várnagy emlékére; e darabot hallgatva mindenkit átjárt a tiszteletteljes emlékezés megrendítő érzése (zongorán Boleman Kata működött közre).

Az emlékezés – miként még az est elején hallhattuk – 2022 januárjában folytatódik: akkor jelenik meg a Szeged c. folyóirat hasábjain a Mester életrajza.

Kiss Ernő