VIDA-KUN ÁRON[1]
A nagykanizsai
Farkas Ferenc Zongoratábor és Mesterkurzus
-
a klasszikus zongoratanár szemével
2021 augusztusban hetedik
alkalommal rendezték meg Nagykanizsán a Farkas Ferenc Zongoratábor és
mesterkurzust, mely országunk egyik legkiválóbb és legegyedibb eseménye a
fiatal zongoristák számára. Az egy hetes kurzus során az ideérkezők
nagyszerű tanároktól vettek órákat: a klasszikus órákat a Liszt-díjas
zongoraművész-tanár, Eckhardt Gábor, a jazz-improvizáció
órákat pedig a Magyar Jazz Szövetség korábbi elnöke, az Erkel-díjas Márkus
Tibor tartotta. Az egyéni órák mellett persze sok egyéb program is gazdagította
a huszonkét fiatal zongorista napjait.
Sorozatom
második részében a tábor klasszikus zongora mesterkurzusát vezető Eckhardt Gáborral beszélgetek.
Eckhardt Gábor esti
előadása
- A táborról szóló első
beszélgetésben a szervező Novinics Kármen arról
mesélt, hogy már Nagykanizsa előtt is létezett a tábor Szombathelyen. Úgy
hallottam, hogy Márkus Tiborral együtt már a kezdetektől a kurzus tanára
volt. Mennyiben volt különbség a tábor szombathelyi és nagykanizsai évei
között?
-
Az első tábor létrejöttét egy megrendítően szép gesztusnak
köszönhetjük. Szakmai berkekben igen eredményes, nagyszerű tanárnő, Mihalcsics Lászlóné (Bébi néni) emlékét özvegye úgy
gondolta megőrizni, hogy egy általa létrehozott alapítvány szervezésében
egyhetes nyári mesterkurzust alapít. Mivel Márkus Tibor és Bujdosóné Csáki Edit
az ő tanítványai voltak, én pedig személyes jó barátja, adódott az ötlet,
legyünk mi a kurzus tanári gárdája. Így indult. Mivel szombathelyi
illetőségűek voltak, magától értetődött a tábor helyszínének a
kiválasztása. Pont tíz évvel ezelőtt kezdődött.
Három
év után szükséges volt új helyszínt keresni, így kerültünk Nagykanizsára. Míg a
szombathelyi időszakot az összerázódás, az arculat kialakítása jellemezte,
Nagykanizsán már egy kiforrott, jól működő struktúrára lehetett
építeni. Míg Szombathelyen a zeneiskolai körülmények megfeleltek, szakmailag
minden adott volt, addig Nagykanizsa az egyéb feltételek (szállás, étkezés,
szabadidős tevékenységek stb.) terén is az ideális közeget biztosították
úgy a jelentkezőknek, mint az őket instruáló tanároknak. Sajnáljuk,
hogy nem tudjuk folytatni az együttműködést a Farkas Ferenc Zeneiskolával,
de így is csak a hála legmagasabb fokán tudunk köszöntet mondani az iskola
vezetésének, dolgozóinak a páratlan lehetőségért, önzetlen
segítőkészségükért. Viccesen mondhatnám: új helyszínt keresünk! De ez most
komoly, valóban így van.
- Mielőtt belemennénk a
jövő nehézségeibe, térjünk még egy kicsit vissza a tábor sajátosságaihoz. Ez
a tábor mindig augusztus 20-ikát követően kerül megrendezésre, és az Ön
növendékei közül is többen vesznek részt rendszeresen rajta. Mint tanár, milyen
előnyét látta annak, hogy a tanévkezdés előtt van egy ilyen tábor?
-
Úgy érezzük, hogy közvetlen a tanévet megelőzően a tábor kiváló
lehetőség a ráhangolódásra, a munkába való visszazökkenésre. Az, hogy egy
diák már augusztus végén egy jelentős repertoárral (mindegy, hogy félkész
vagy már eljátszható állapotban vannak a darabok) rendelkezik, mindenképpen
óriási lendületet képes adni az első félévnek, vagy talán az egész évnek.
Egyöntetű tapasztalat, hogy nyár végére már ki is vannak éhezve a diákok a
hangszeres órákra: mondjon végre valamit már egy szaktanár! És fordítva is
igaz: szeretnék megmutatni, mennyivel jutottak előbbre a nyár folyamán.
Ezek a táborok igazi munkatáborok, nyaralni nem jön ide senki. 4-5 óra
gyakorlás, napi 2-3 különböző foglalkozás, valamint az esti játékos,
kreatív programok igazolják, hogy itt lazsálni nem lehet. Már csak azért sem,
mert a többiek kinézik maguk közül az ilyenféléket.
Jazz
combo
- Miért érzi fontosnak, hogy
klasszikus zongorázást tanuló növendékek megismerkedjenek a jazz alapjaival, az
improvizációval is?
-
Egyrészt én magam nagyon sokra tartom ezt a műfajt, különösen azért az
intenzív jelenlétért, ami a minőségi improvizálás alapja, azaz a pillanat
kreatív átéléséért. Másrészt rendkívül fontos, hogy a reprodukáló
előadóművész ne csak a leírt hangok világában legyen otthonos, képes
legyen annak a folyamatnak az átélésére is, amely mindennapi gyakorlata volt
azoknak a múltbéli szerzőknek, kiknek műveit nap
mint nap játsszuk. Ne csak "muzeális tárgyakat" hozzunk
létre a repertoár ki tudja, hányadszori
megszólaltatásával, hanem képesek legyünk az adott pillanat, ihlet hatására
akár módosítani koncepciónkon.
- Mit tart a tábor legfontosabb
értékének?
-
A hármas egységet: klasszikus, jazz, kreativitás. Vagyis a klasszikus zenében rejlő
szabadság feltárására, a jazzben rejlő kötöttségek feloldására rálelni, közös
keretek közé terelni. Talán ez az egyéniség kibontakoztatásának a legkomplexebb
útja? És mindez megtetézve a családias hangulatból fakadó csapatszellemmel.
- A sok
kiegészítő program közül voltak-e személyes kedvencei az elmúlt években?
És ha igen, mik voltak ezek?
-
A tábor legnagyobb értékei közé tartoznak a közösségépítő esti programok.
Mi, zongoristák meglehetősen individuális muzsikusok vagyunk, sokat
tartózkodunk csak a hangszerünk társaságában - egyedül. Szoktuk is mondani, a
mi társaságunk a tíz ujjunk. De nekik inkább parancsolunk.
Közösségépítő
kirándulás
A
tábor programjainak fajsúlyos részét képezik az esti "csapatbajnokságok",
amelyben az egyéni kreativitásnak egy közösségi közegben kell érvényre jutnia,
azaz illeszkednie a csapattársak ötleteihez vagy éppen fordítva: a saját
ötletem "nagyszerűségéről" meggyőzni a többieket és
ehhez illeszteni a csoport tagjainak invencióit. Az én személyes kedvencem
maga, a modell: hogyan tudunk közösen létrehozni, rögtönözni egy alkotást egy
adott téma, feladat mentén? Nagy Imre "mókamesterünk" kiapadhatatlan
ötletei nyomán számtalan izgalmas, szórakoztató és meglepően ötletes
produkciót láthattam, hallhattam az elmúlt hét nagykanizsai tábor során. Ezek
mind a tehetségek sokoldalúságáról tanúskodtak.
- Mit gondol a tábor
jövőjéről?
-
Ebben a pillanatban pesszimistának kellene lennem, hiszen nem tudjuk,
jövőre hol hirdethetjük meg? Valójában azonban biztos vagyok benne, hogy a
tábor egyedi szakmai kínálata és sokoldalú személyiségformáló ereje a
közeljövőben meg fogja találni új fészkét. Már az országhatáron túlról is
érdeklődnek a tábor megrendezése iránt. Ha zenei hasonlattal szeretnék
élni, azt mondanám, egy kis transzpozíció, új hangnem - és folytatjuk! Ez itt a
reklám helye: szívesen fogadunk bármilyen befogadói szándékot,
érdeklődést.
Kedves
Áron, nagyon köszönöm a lehetőséget, hogy megszólítottja lehettem ennek a
beszélgetésnek.
- Én köszönöm a lehetőséget.
----------------------------------
A
következő (3.), befejező részben a tábor jazz zongoratanárát, Márkus
Tibort, a Magyar Jazz Szövetség korábbi elnökét fogom kérdezni.