IN MEMORIAM NAGY IMRE ERIK

(1954-2021)

 

Nagy Imre Erik

 

Súlyos veszteség érte Szeged város zenei életét és a magyar kortárs zenét: megdöbbentően váratlanul távozott az Örökkévalóságba Nagy Imre Erik zeneszerző és karmester. Bár sokan tudtuk, hogy 2015 tavasza óta könyörtelenül tört rá újra és újra a betegség, állapota stabilnak látszott. December 7-én reggel azonban végzetes rosszullét következtében otthonában hirtelen elvesztette eszméletét, és újraéleszteni már nem sikerült.

Nagy Imre Erik városunk zenetörténetének egyik legnagyobb tehetsége volt. Univerzális, több hangszeres (zongora, klarinét) zeneművészként minden zenei műfajban professzionális előadó volt. Zeneszerzői munkásságát 14 éves korában kezdte; olyan nagyság figyelt fel rá, mint Vaszy Viktor, aki 9 évig tanította a komponálás és a karmesterség tudományára; de mestere volt Szatmári Géza, Vántus István és Weninger Richárd is.

Tizenkilenc éves korában vezényelte először a Szegedi Szimfonikus Zenekart, ekkor még gyakorló karmesterként, Vaszy ekkor a legtehetségesebb tanítványának nevezte. Klarinét-szolfézstanárként végzett a Zeneművészeti Főiskola Szegedi Tagozatán; de zongoristaként nyert versenyt a zongoraszakosok között. 1976-ban korrepetítorként lett a Szegedi Nemzeti Színház művésze, majd rövidesen a színház karmestere. Számos opera sikeres vezénylése mellett ő volt évekig a teátrum legkiválóbb operett- és musicalkarmestere, mintegy 2000 előadást vezényelt.

Zeneszerzőként 1981-ben volt az első önálló színházi bemutatója, Simai Mihállyal közösen alkották meg „A félszárnyú tündérek titkai” (később: völgye) c. mesemusicalt. 1981–89 között állandó zeneszerzője volt a Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiójának. Korát megelőzve még 1986-ban kidolgozta a zenei számítógépes tervezést; később teljes előadások digitalizációjára alkotott programot (e találmánya jelentőségét máig nem ismerték fel).

 

Nagy Imre Erik

(szinhaz.szeged.hu)

 

10 éves külföldi – többek között karmesteri – munka után 2000-ben művészeti iskolát alapított, mely másfél évtizedig sikeresen működött; ő maga 2018-ig tanított. Az igazi nagy sikerek az ezredforduló után köszöntöttek rá: 2002–2014 között a szegedi Kövér Béla Bábszínház 33 előadásához komponált kísérőzenét, 2012-ben I., 2013-ban I. és III. helyezést ért el a „Free scores” Nemzetközi zeneszerzői versenyén.

Csukás István-Nagy Imre Erik: Szökevény csillagok (részlet) (7:17)

A Fecskefiú áriája Szökevény csillagok-ból (Élő előadás felvétel) (2:50)

Csukás István - Nagy Imre Erik: Szökevény csillagok - Opera – Finale Ultimo (5:47)

(A Szegedi Nemzeti Színház előadásának felvétele)

 

Élete legnagyobb sikere a „Szökevény csillagok” c. meseopera volt, melyet Csukás István felkérése alapján írt; a költő ezt az operát legjelesebb megzenésítésének minősítette. A mű bemutatója 2014 novemberében volt a Szegedi Nemzeti Színházban, kirobbanó sikerrel – a színház 34 előadáson játszotta, teltház előtt.  Ugyanebben az évben vehette át a Szeged Kultúrájáért kitüntetést.

2017-ben már megromlott egészséggel írta meg a főművének tekinthető Gyermekjátékok Auschwitzban c. operát, melynek librettóját is ő írta, hiszen kiváló író is volt. E művéről eddig csak promóciós előadásokat tartottunk, s immár 4 éve várjuk teljes bemutatóját. (A Parlando közölte a művel kapcsolatos írást: Gyermekjátékok Auschwitzban. Nagy Imre Erik operájáról (2020/2. szám)

Nagy Imre Erik: 5 Hungarian Dance Melody - A Musica Mansueta 25 évfordulójára (15:44)

Vezényel: a szerző

 

Nagy Imre Erik: Tavaszi capriccio (5:19)

Csanádi Bonifác (hegedű) és Butykáné Bágyi Judit (zongora)

 

Imre Erik Nagy: Ave Maria Soprano Alt Duet Op. 32 (3:23)

Nagy Imre Erik: Ave Maria - duett szoprán és alt hangra

Szécsi Edit és Fedor Sophie (ének), valamint Nagy Imre Erik (orgona)

 

Életműve 93 opusból áll. Számára mindig a Zene és a Családja volt a legfontosabb. Családtagjai, barátai, mind, akik nagyon szerettük, hiányát még alig tudjuk felfogni. Ez a csodálatos, zseniális ember dús, nagy örökséget hagyott ránk, mellyel sokunknak vannak kötelezettségeink. Búcsúzik Tőle szerető családja: felesége, gyermekei, unokái és rokonai; búcsúznak a művésztársak, barátok.

Nagy Imre Erik egyik unokájával

Szerető családtagjai mellett gyászolja őt a Magyar Zeneszerzők Egyesülete és a Vántus István Társaság. A két szervezet nevében Hollós Máté, a Magyar Zeneszerzők Egyesülete tiszteletbeli elnöke és a Vántus István Társaság elnöke levélben küldte el búcsúzó gondolatait:

 

Kedves Imre!

Örülök, hogy pályánk tág közösségén belül két szervezetben is együtt lehettünk. Régebbről a Vántus István Társaságban, de jó néhány éve a Magyar Zeneszerzők Egyesületében is. Csöndes, de nagyon szerethető kollégánk, barátunk voltál. A szerethetőség pedig nem múlik el a múlt idő aktuálissá válásával. Örültünk sikereidnek, köztük a nem oly régi későbbieknek is. Vártuk időskori műveidet is, de ezeket kivonta horizontunkból a Téged sújtó végzet. Ám nem a hiány fájlalása, hanem az életmű őrzése, „melegen tartása” a feladatunk. Köszönet hangjaidért, köszönet lényedért, amely már első találkozásunkkor a régi barátok vagyunk érzetével ajándékozott meg. Ennek érzésével, a búcsú pillanataiban is a folyamatos jelen idő szellemében gondolunk Rád!

Nagy Imre Erik búcsúztatása 2021. december 20-án, hétfőn volt a Szegedi Dómban. Mi, akik szerettük, akik együtt éltünk vele évtizedeken át, búcsúzni jöttünk Tőle a szegedi Magyarok Nagyasszonya Fogadalmi Templom (a Szegedi Dóm) megszentelt falai közé, mely számára is a Nagy Székesegyház volt; itt nőtt föl, néhányszáz méterrel arrébb a szegedi Szentháromság utcában. Az ő remekműve szólt elsőként Kónya Krisztina, Altorjay Tamás és Dombiné Kemény Erzsébet előadásában, az Ave Maria, mellyel 2012-ben I. díjat nyert a „Free scores” Nemzetközi zeneszerzői versenyén. Ezután Csukás István Requiem g-mollban c. költeménye hangzott el. Azé a nagy költőé, aki Imre Erik élete legnagyobb sikerét hozta el, hiszen a Szökevény csillagok c. opera, melynek szövegét a költő írta, a vártnál sokkal nagyobb sikert hozott neki:

 

Csukás István: Rekviem g-mollban

A szelíd elmúlás: ahogy puhán

 

lazul a forma s színek egybefolynak,

 

hullakék árnya a kigyult bokornak,

 

s méltóságát elveszti a platán,

 

 

g-moll melankóliája lilán:

 

augusztus, szeptember… majd a kürtszónak

 

októbere jön: B-dúr! harsány tornak

 

öröme, pirospettyes ősz a fán.

 

 

Szívem csodája: fiatal-halott

 

Mozart tündérit így álmodhatott,

 

két szigorú évszak közt angyal-zenét,

 

 

mikor minden zárt forma meglazult,

 

s látta dolgok, álmok, színek özönjét,

 

s kinyílt neki az egy-álmú öröklét.

 

Búcsúbeszédet Kiss Ernő, a zeneszerző legjobb barátja, egykori osztálytársa mondott. Ő olvasta fel előbb Csukás István fentebb idézett versét és Szomorú boldog dal c. költeményének részletét:

(…) Elég, ha gondolom,
őróla merengek,
ajtója nyílik az
időknek, tereknek,
férfias alakja
átsétál a szobán,
derűs lesz a világ,
otthonos és vidám,
félszegen figyelem
ahogy jár s nyújt kezet,
beszédes gesztusa
mint betűn ékezet,
a hangja mit üzen,
szomorú dallamon,
honnan szól, honnan száll,
néma a telefon,
bennünk van a membrán,
halljuk a sejtfalon,
szomorú, boldog dal,
bánat és vigalom,
ó, a szív kelleme,
ó, a csont dallama,
még az is, még az is,
csak rólunk vallana… (…)


Ezt követően Hollós Máté fentebb említett levelét, és Tóth Eszter Contra memoriam c. versét olvasta fel:

 

Tóth Eszter: Contra memoriam

Hogy emlék légy, nem tűrhetem! A léha
fel- és elvillogást! Érvénytelen
tüneménnyé arcod nem engedem
zülleni! Hogy az Itt-s-Ott-is, a Rég-a-

Nemrég egyszerre légy – ne légy! Az urna-
trükköt, a cseles dramaturgiát,
mely, óvatlanul, valós és szilárd
személyedben a jelenből kitúrna,

letelt időket úgy zagyválva váltig,
hogy öregebb és ifjabb figuráid
rögzíthetlen csereberéljenek,

ne féld! Nem emlékszem rád! Reggel-este
társalgok veled, hangosan nevetve-
sírva, holtig lehellve hűlt helyed.
 
A megemlékezés végén Nagy Imre Erik Bach és Händel szárnyain c. művének Meditatio éjjel c. tétele csendült fel, az Újszegedi Kamarazenekar tagjaiból alakult kamaraegyüttes előadásában: Békei László (I. hegedű), Szabóné Mihály Hajnalka és Truczka Ágnes (II. hegedű), Farkas Eszter (mélyhegedű), Pukánszky Béla (gordonka), Győri Péter (continuo). Az oboaszólót Fejesné Vörös Márta, a hegedűszólót pedig Karasz Nóra játszotta.

Nagy Imre Erik temetésére szűk családi körben került sor.  

 

Kiss Ernő