125 ÉVE SZÜLETETT

 

FRISS ANTAL GORDONKAMŰVÉSZ-TANÁR

 

(Budapest, 1897. január 18. - Budapest, 1973. február 25.)

 

I.

 

 

Friss Antal és Onczay Csaba

(mmakademia.hu)

 

Gordonkaművész, tanár. Budapesten Harry Son-nál tanult gordonkát, Kovács Sándornál, Hammerschlag Jánosnál zeneelméletet. 1919-től Berlinben folytatta gordonka tanulmányait Hugo Beckernél. Tanulmányai mellett moziban, szállodai zenekarokban játszott, Max Reinhardt színházi zenekarában szólógordonkás volt.

 

Tanulóéveiről így emlékezik egy interjúban: „Az én igazi iskolám a tanítás mellett az volt, hogy a zenélésnek nincs olyan formája, amit végig ne próbáltam volna. […] Játszottam trióban, vonósnégyesben, kamaráztam zongorával. A Nemzeti Zenede akkoriban elvárta hangszeres tanáraitól, hogy afféle „bemutatkozó" szólóesttel tegyenek bizonyságot rátermettségükről a pódiumon. […] ezek a nagyon különböző elfoglaltságok tették lehetővé, hogy az egész csellóliteratúrát megismerjem. Minden műhöz vagy szólamhoz a személyes játék emléke fűz, így tudok róla beszélni a növendékeimnek."

 

Hazatérése után 1922-től a Nemzeti Zenede tanára, ahol gordonkát és kamarazenét tanított, emellett a Városi Színház zenekarának 1922-1931-ig, később a Rádiózenekarnak 1936-1951-ig szólócsellistája. Országh Tivadarral, Kósa Györggyel triózott Európában, szólóestjein műsorra tűzte kora komponistáinak műveit: Kodály szólószonátáját, Lajtha László, Szabó Ferenc, Kadosa Pál darabjait. Tanított a békéstarhosi zeneiskolában 1950-1953-ig. A Zeneakadémia gordonkatanára 1950-1972-ig, nyugdíjazásáig.

 

Nemzetközi zsűrik tagjaként részese volt világszerte, Párizsban, Bécsben, Prágában, Moszkvában zajló gordonkaversenyeknek, Budapesten a Casals-versenynek. Éder Pál kamarazene tanár így ír róla: „Kezdők számára írott többkötetes gordonkaiskolája generációk első hangszeres lépéseinek volt irányítója. A Nemzeti Zenede, majd a Zeneakadémia tanáraként csellisták tucatjait nevelte. Tanítványainak nagy része ma is köztünk élő, aktív muzsikus."

 

 

Friss Antal

(agefotostock.com)

 

Pedagógiai ars poeticájából idézünk: „a tanár szeresse tanítványait és a tanítást egész életében. Soha ne éreztesse, hogy ő „felsőbbrendű lény", hanem legyen idősebb barát, aki együtt dolgozik a növendékkel. Hiba, ha azt várjuk, hogy a növendék „nézzen fel" ránk. Ismerni kell a növendéket és természete szerint tanítani. Nincsenek „holtbiztos receptek" a növendék alapos ismerete nélkül, mert nincs két egyforma ember. És maximalizmusra törekvő korunkban nem fölösleges a figyelmeztetés: soha nem szabad egyszerre nagyobb feladatot adni a növendéknek, mint amennyit elbír, fontos, hogy szuverén módon uralja azt a területet, amivel éppen foglalkozik. Csak így tudjuk megőrizni azt a spontán önbizalmat, ami az egészséges emberség egyik fő alkotója, és a további fejlődés rugója." Ma országos gordonkaverseny viseli nevét.

 

(Csanda Mária)

II.

 

FRISS ANTAL

Gordonkatanárok első országos értekezlete és továbbképzése[1]

 

 

1963. június 23. jelentős dátum lesz a gordonkatanítás hazai történetében. Ekkor kezdődött Berekfürdőn (Karcag mellett) a „Gordonkatanárok első országos továbbképző tanfolyama”.

A Művészetoktatási Osztály választását, hogy Berekfürdőn rendezi a gordonkatanárok első országos továbbképző tanfolyamát, az eredmény fényesen igazolta. A csendes pihentető bereki gyógyfürdőben olyan légkör alakult ki, amilyenre a gordonkatanárok közösségének éppen szüksége volt.

Sátoraljaújhelytől Nagykanizsáig úgyszólván valamennyi szakiskola és zeneiskola képviseltette magát. Ötvenkét gordonkatanár, többségben a fiatalok és a legfiatalabbak, bámulatos lelkesedéssel vettek részt a gordonkaoktatás problémáinak tárgyalásain. Az üdülőben, előadóteremben, a fürdő eszpresszójában, sőt még a meleg vízben is methodikai és didaktikai kérdésekről vitatkoztak. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a gordonkatanárok kollektívája megismerkedett egymással, megtanulta egymás munkáját megbecsülni, meglátta a gordonkatanítás lényeges problémáit. A problémákkal kapcsolatos beszélgetéseken keresztül komoly barátságok is születtek. A fiatal tanárok azt is megértették, megérezték, hogy problémáikkal érdemes az idősebb kollégáikhoz fordulni, akik mindig szeretettel fogadják őket és bármikor készek szakmai segítséget nyújtani.

Papp László, a karcagi és debreceni zeneiskolák gordonkatanára, a gordonkatanítás fanatikus apostola 35 növendékét hozta magával a bemutatóra. Nemcsak a válogatott jókat, hanem az egész osztályát, hogy a kollektíva igaz képet alkothasson munkájukról. A kis növendékek ki is tettek magukért. (Hasznos volna, ha hasonló módon évenként egy-egy tanár, vagy esetleg több tanár magával hozna egy növendék részleget bemutatásra. Valamennyi zeneiskola tanítását megbírálhatná a közösség, a megbeszélések pedig a tanítás egységesítéséhez nagyban hozzájárulnának.)

Le kell szögezni, hogy amit a Művészetoktatási Osztály tervezett, minden pontban száz százalékig megvalósult. Minden előadó megjelent, minden előadást megtartottak. Előadók és hallgatók fáradtságot nem ismertek. Volt előadó, aki a Zeneművészeti Főiskolai vizsgák miatt háromszor is megtette a fáradságos Budapest-Berekfürdő utat, csakhogy a meghirdetett előadás el ne maradjon. A program igen tartalmas, helyenként meglehetősen zsúfolt volt. (Egy alkalommal 11 órás foglalkozás is volt.) Öröm volt látni, hogy a fiatal pedagógusok, milyen lelkesen vettek részt az előadásokon. Az előadókat elhalmozták szakmai kérdésekkel. A beszélgetések gyakran a késő éjszakába nyúltak, s ezeken a gordonkatanítás összes problémái szőnyegre kerültek. Tekintve azonban, hogy egyedülálló probléma nincsen, a problémákat összefüggéseikben kell megtárgyalni, minden probléma tárgyalásánál más komplekszumokat is érinteni kellett, így a különböző kérdések többféle megvilágításban jelentek meg, ami az előadásokat különösen vonzóvá tette.

Érdekes dolog ugyanazon kérdést több idősebb kartárs tárgyalásán keresztül nézni. A fiatal kollektíva ezt különösen élvezte.

A tanfolyamot Fodor Mihály, a Szolnok megyei tanács VB elnök helyet­tese nyitotta meg. A Művelődésügyi Minisztérium részéről Dobrai István mondott beszédet. A városi tanács részéről Tóth István elnökhelyettes vett részt. A Művelődésügyi Minisztérium részéről jelen voltak még Péter Miklós és Bognár József előadó elvtársak, a Zenepedagógus Szakosztály részéről rövid ideig Inselt Katalin és a Debreceni Zeneművészeti Szakiskola részéről Zsadon Antal kollégák.

Külföldi vendége is volt a tanfolyamnak Sz. T. Kaljanov, a moszkvai tehetségesek iskolájának igazgatója és tanára személyében, aki nagy sikerrel több előadásban rendkívül vonzó módon ismertette a szovjet gordonkatanítás szervezeti és gyakorlati módszereit, majd bemutató tanítást is tartott. 

Az értekezleten a következő előadások hangzottak el (betűrendi sorrendben):

Ádám Károly: Skálák és hangzatok tanítása és annak alkalmazása.

Banda Ede: Az előadási darabok formai és művészi feldolgozása. Az intonálás kérdése. Tudatos (funkció szerinti) intonálás.

Báthori Sándor: Beszámoló a gordonka szaktárgyi bizottság munkájáról. Dénes Vera: Hangképzés és vibrátó.

Frank Lajos: Jobb és bal kéz kiművelésének progresszív módszere a gordonkatanításban.

Friss Antal: 1. A romantikus zene hatása a gordonkajáték technikai fejlődésére. (Mező László és Szűcs Loránd illusztrálásával.)

 2. A gordonkatanítás methodikai kérdései. (A tanítás kezdetén.)

 3. A gordonkázás egészségtana.

Gulyás György: Közösségi nevelés.

Sz. T. Kaljanov: 1. Szervezeti és ezzel kapcsolatos kérdésekről.

2. A szovjet zeneiskolai cselló tantervről (évekre elosztva).

3. A cselló tanítás különböző problémáiról: jobb kéz, bal kéz beállítása, húr átmenetek, vibrátó; bemutató tanításán pedig a hangszerhez való ülés, a hangszer beállítása, jobb, bal kéz és különböző vonásnemek szerepeltek.

Korda Imréné: Tanulónkénti tananyag beosztás kérdése, és szempontok ennek elkészítéséhez.

Papp László: Osztályonként mutatta be növendékeit, illetve az iskola munkáját.

2. Tananyag bemutató és ismertető.

3. Csoportos hangszeres foglalkozás, tanácsadás az előképző utolsó három hónapjában.

4. Csellókarok és együttesek bemutatása.

Sassy Iringó: Hogyan készítsük elő a gordonkásokat a kamarazene és zenekari munkára.

Ujfalussy József: A programzenéről (előadását magnetofonszalagon küldték el).

 

Az előadások során kitűnt, hogy a három főiskolai tanár nézetei a lénye­ges kérdésekben megegyeznek. Ez az egységes gordonkatanítás kialakulását könnyen meggyorsíthatja.

A tanfolyamot egy csoportos látogatás, Karcag város népművészeti műhelyeinek látogatása és két egészen magas színvonalú hangverseny tette változatossá. (A hangversenyeket Karcagon tartották.) Banda Ede-Steinert Mária és Mező László-Szűcs Loránd kíséretével szerzett egy-egy hangversennyel nagy élvezetet a tanfolyam résztvevőinek s Karcag város közönségének egyaránt.

Néhány szót még a tanfolyam életéről. A tanfolyam tagjait különböző üdülőkbe helyezték el. Az ellátás kitűnő volt. Reggel kilenctől 12 óráig, délután 16 órától 19-ig volt foglalkozás, Vacsora után bemutatók és hangversenyek szerepeltek műsoron. A tagoknak tehát bőven volt idejük a meleg vizű strandot és a kitűnő eszpresszó-cukrászdát is élvezni.

Aki ezt látta nehezen felejti el. A tanfolyam résztvevői a legbarátságosabb hangulatban távoztak. Mindenki érezte, hogy kapott valami szépet, és fejlődött is. Ezt még az előadók is érezték.

A tanfolyam rendezése a Művelődésügyi Minisztérium gondoskodásán kívül Papp László debreceni és karcagi gordonkatanár kollégánk érdeme. Fáradtságot nem ismerve, idejét nem kímélve igyekezett a tanfolyam művészi színvonalát és kifogástalan lebonyolítását biztosítani. Ez legteljesebb mértékben sikerült is. Az adminisztráció kényes munkájában dr. Lázár Szabolcsné volt méltó segítője. A rendezés sikeréhez hozzájárult még V. Nagy Bálint, a karcagi zeneiskola igazgatójának megértő támogatása. Reméljük, hogy ez a kezdeményezés példamutató lesz. Meggyőződésem, hogy ahol ilyen aktív, tanulást, tanítást kedvelő fiatal tanárok vannak - ott a gordonkaoktatás jó kezekben van. Biztosan nézhetünk a jövő elé és rövidesen nagy minőségi emelkedésről is beszámolhatunk.

*

Az Országos Zenepedagógus Szakosztály vezetősége és a Parlando szerkesztősége örömmel vette tudomásul azokat a megnyilvánulásokat, melyek a Karcag-Berekfürdőn rendezett gordonkatanári továbbképzés osztatlan sikeréről tanúskodnak. A résztvevők lelkes hangú elismerései, a „szakmai haszon” hangsúlyozása méltán állíthatja ezt a megoldást követésre való példaként más hangszeres tanárok továbbképzésének szervezésekor is.

 

III.

Friss Antal kottái és metodikai munkái, melyek az EMB kiadásában először 1966 és 1972 között jelentek meg

 

 

 

 

Tartalomjegyzék

     

Tchaikovsky, Pyotr Ilyich: Régi francia dal

Witthauer, Johann Georg: AndanteWeber, Carl Maria von: Keringő

Baklanova, Natalja: Allegretto grazioso

Corelli, Arcangelo: Largo affettuoso

Sugár Rezső: Dal és tánc

Szokolay Sándor: Kis szvit

Kabalevsky, Dmitry: Éjjel a folyón

Mozart, Wolfgang Amadeus: Német tánc

Telemann, Georg Philipp: Gavotte

Tartini, Giuseppe: Sarabande

Hasse, Johann Adolf: Két tánc

Sugár Rezső: Téma variációkkal (részlet)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



[1] Első megjelenés: Parlando 1963/8, 1.-3. p.