Tardy László[1]

 

Mi a titka?

Gondolatok a Haydn jubileumi évre (2009)

 

Baráz Tamás és Erős Apolka: Haydn (2013)

(Fotó: Fertőd, Esterházy-kastély)

 

Miért él még ma is – 200 évvel halála után − oly sok ember lelkében a zenéje? Miért játsszák-éneklik darabjait profik és amatőrök ugyanolyan lelkesedéssel? Miért indít meg ma is minket lassú tételeinek bensőséges áradása, miért csal mosolyt arcunkra gyors tételeinek játékos sziporkázása?

Egyszerű falusi család szülötte volt, csodálatos hangja segítette a bécsi Stephansdom gyermekénekesei közé, ahonnan aztán mutáláskor ki is rakták. De addigra ő már nemcsak az egyházi zene dallamaival, harmóniáival szívta tele magát, hanem azok mögé látva új távlatokat fedezett fel.

A három bécsi klasszikus mester közül ő volt a legidősebb, s mint „legidősebb fiúhoz” illik, ő indult elsőnek „világot látni”. Ezt azért is csak ő tehette meg, mert az Úristen egy mindenre rácsodálkozó, derűs, kiegyensúlyozott természettel ajándékozta meg. Hiányzott belőle Mozart szertelensége és Beethoven lázadó, korlátokat széttörő dinamizmusa. Merre is jár a 18. század derekán a zenei élet szekere? Hová törekszik, milyen új lehetőségeket, eszközöket kínál a kor a jövő számára? Haydn vezette át a barokk utáni átmeneti stílust abba a „klasszikus” mederbe, amely aztán elég tágasnak bizonyult ahhoz, hogy mindhármuk zenéjét magába fogadja. Elsőnek járta be a működésük helyéről „bécsi 139 klasszikusnak” elnevezett zenei nyelv teljes területét, és a közben szerzett ismereteket, tapasztalatokat önzetlenül osztotta meg a két „fiatalabb testvérrel”. Kezei között válik a szimfónia azzá a műfajjá, amely mindhármuk zsenijének tág teret adott szebbnél szebb alkotások létrehozására.

 

Baráz Tamás és Erős Apolka: Haydn (2013)

(Fotó: Fertőd, Esterházy-kastély)

 

A hangszeres kamarazene legigényesebb formáját, a vonósnégyest is ő „teremtette” meg. Amikor már oly sokan kérték és annyi megrendelőnek ígérte meg újabb és újabb vonósnégyes megírását, hogy nem győzte sem idővel, sem energiával, Mozartot kérte meg, hogy írja meg helyette a darabokat. Ezt a felkérést Mozart igen nagy megtiszteltetésnek vette, és örömmel teljesítette. Haydn igazi forma- és műfajteremtő zseni volt, aki játékos örömmel „fundált ki” újabb és újabb lehetőségeket maga és kortársai számára. Nem véletlen, hogy ő írt Schöpfung (Teremtés) címmel oratóriumot. Nagyon „otthon volt” a „teremtés birodalmában”, kiismerte magát annak minden „szögletében”. Erre azért volt képes, mert a mindennapokat is Isten jelenlétében élte. Még a szimfóniák első partitúra oldalára is gyakran írta oda a négy betűt: A.M.D.G. = Ad Maiorem Dei Gloriam! – Isten nagyobb dicsőségére!

Nagy igyekezettel törekedett arra, hogy ne csak a zeneileg műveltek, hanem az egyszerű „polgárok” számára is érthető, örömet okozó műveket alkosson. A legkomolyabb, legmagasztosabb dolgokról is úgy tudott zenéjével vallani, hogy szinte minden hallgatója úgy érezte: „nekem szól, nekem írta”.

https://s3.eu-central-1.amazonaws.com/kozterkep/photos/u4218-a21414-6027d66f82f04-464805814a61d0817fffc665_1.jpg

Baráz Tamás és Erős Apolka: Haydn (2013)

(Fotó: Fertőd, Esterházy-kastély)

 

 

Ugyanakkor műveiből árad a humor, a jókedv. Egyházi zenéje sem kivétel ez alól, s amikor néhány vaskalapos egyházzenész azt vetette szemére, hogy túl vidámak miséi, ezt válaszolta: „Nem tehetek róla: mindig jókedvem támad, ha az Úristenre gondolok”

Művei hamar utat találtak templomunk kórusához is. A leltárban található régi Haydn-misék a legelső nyomtatott kiadásból valók. Ezeket már az 1800-as évek elején hallhatták a budai hívek. Seyler József, Adler György karnagyok (a 19. század első felében működtek nálunk) nagy tisztelői voltak Haydn zenéjének, és ez az általuk komponált egyházi műveken is érződik. Miséi Vavrinecz Mór, Sugár Viktor karnagysága idején éppen úgy felhangzottak, mint amikor Bárdos Lajos és Várhelyi Antal vezette az együttest. Bárdos különösen a Nelsonmisét vezényelte szívesen. 1962 júniusa végén, karnagyi munkája befejezésekor is ez volt műsoron. Utóda, Kósa Sándor a „Terézia-” és „Harmónia-” miséket (Theresienmesse, Harmoniemesse) vette fel az együttes repertoárjába.

Húsvét vasárnap a „Máriacelli”-mise (Mariazellermesse) kerül előadásra, ennek bemutatása Horler Miklós személyéhez kötődik: a Haller téri templomban már vezényelt művet szerette volna itt a várban is előadni, és kérésére hozta meg Fábián kanonok úr az ének-zenekari anyagot Bécsből. Igazi nyereség volt az együttes számára, de egyben igazi erőpróba is, hiszen a Gloria, Credo és Agnus tételek fugái kemény diót jelentenek még a leggyakorlottabb énekes számára is. A Gloria „Gratias agimus” hálaéneke, a Credo „Et incarnatus”-a, a Benedictus szóló-kvartettje nagyszerű lehetőségeket kínál az énekes szólisták számára.

 

Baráz Tamás és Erős Apolka: Haydn (2013)

(Fotó: Fertőd, Esterházy-kastély)

 

2009. április 24-én, pénteken délután 5 órakor a Juliusz Janusz nuncius úr ünnepi szentmisével emlékezik meg XVI. Benedek pápa megválasztásának évfordulójáról templomunkban. Ekkor is Haydn mise csendül fel: a B-dúr „Kis Orgona- 140 mise”, más nevén Istenes Szent János mise – amely ugyancsak Fábián kanonok úr kapcsán került repertoárba (ő volt a Kanonok úr védőszentje).

A Terézia-misét Pünkösdkor szeretnénk megszólaltatni, közben pedig tanuljuk, gyakoroljuk a talán legtöbb szépséget kínáló, de egyben legnagyobb erőfeszítést is kívánó Harmónia-mise tételeit. Befejezésül hadd említsem meg ehhez kapcsolódó kedves emlékemet: 1966 őszén vezényeltem először e művet. Az ének- és zenekar már tudta, hiszen elődöm, Kósa Sándor igen alapos munkával betanította. Nekem azonban teljesen új volt a mű, és a nagy létszámú zenekar összefogásához sem volt még meg a kellő gyakorlatom. A mise mégis nagyobb nehézségek nélkül „lement”. Utána bejött a toronyszobába a zenekar akkori titkára, Sasváry Dezső bácsi, és a következőket mondta: „Gratulálok Laci, igaz elvesztettem 50 Ft-ot” (ez akkor egy próba és az előadás zenekari tiszteletdíja volt). „Hogy-hogy?” – kérdeztem. „Fogadtunk a pulttársammal, hogyha máshol nem, a Credo-végi »Et vitam venturi« fúgában biztosan szét fog menni a darab. De nem ment szét, és ennek örülök igazán.”

 Mi pedig most annak örülünk, hogy a Haydn-év lehetőséget kínál arra, hogy ezeket a csodálatos műveket ismét megszólaltathassuk. Reméljük, a templom rekonstrukciós folyamata sem fogja akadályozni a zenés misék megtartását.

 

 

 



[1] Megjelent az Összhang c. kötetben, amely válogatást tartalmaz Tardy László egyházzenei írásaiból Szerkesztette: Szalay Olga, Budapest, 2018. Az írás Haydn halálának 200, évfordulójára született. (A Szerk. megj.)