TELEKI MIKLÓS[1]

„Az orgona virága - az orgona világa”

Cikksorozat orgonás ügyekben

A kecskeméti „konzi” nagytermében áll hazánk egyik legszebb orgonája, a drezdai Jehmlich cég műve

(Fotó: Lehotka László)

1. Kókler és szakember

Az orgona egy módfelett költséges hangszer, mindig is az volt. Drága anyagokból építik, tervezése, elkészítése nagy tudást, évszázadok átörökített tapasztalatát és rengeteg, magas színvonalú munkát igényel. Rögtön szeretném leszögezni, hogy most a hagyományos, sípos orgonákról írok, nem a digitális hangszerekről - azokról majd egy másik alkalommal.

Alapvetően templomi hangszerként tekintünk rá, bár sokszor előfordul hangversenytermekben, zenei intézményekben szalonokban, sőt, magánházakban is. Általában az is elmondható, hogy a templom, vagy világi intézmény egyik legértékesebb berendezési tárgya. Az építtető közösségtől, gyülekezettől, településtől mindig is nagy áldozatot követelt a beszerzése, utána viszont szerencsés esetben egy jól megtervezett és megépített, megbecsült, karbantartott orgona akár több száz évig is szolgál.

Ma Magyarországon szám szerint 4000 körüli orgonaparkjából sok az eredetileg is gyenge hangszer, és bőven van rossz állapotú, felújításra szoruló példány. Ahhoz, hogy egy orgona sokáig, jól működhessen, megfelelő törődést kellene kapnia. Normál esetben, megfelelő hozzáállás esetén évente egyszer egy kis karbantartást, apró beállításokkal, hangolással, 10 évente pedig egy nagy szervízt, teljes tisztítást, szabályozást kellene az orgonákon végrehajtani. Hazánkban ez többnyire nem történik meg, aztán előbb-utóbb jön a baj, vagyis a durva, halmozottan jelentkező hibák.

A nem megfelelő tájékozottság, néha az igénytelenség és a nem eléggé erős, vagy inkább alig létező szabályrendszer pedig a kontárok valóságos keltetője. Az orgonát, amely egy rendkívül összetett szerkezet, kevesen ismerik alaposan. Amikor egy közösség vezetése szeretné a sokszor végletekig elhanyagolt hangszerét rendbe rakatni, vagy esetleg újat építtetni, sokszor azt sem tudják, kihez, hová forduljanak. Ilyenkor óriási a veszélye, hogy felbukkan a kontár, mert vagy el sem jutnak szakemberig, vagy annyival aláígér a szakembernek, hogy a megrendelő enged a kísértésnek. Itt már sejtheti az Olvasó, hogy mi következik: a kókler, a kontár a tudatlanok magabiztosságával és gátlástalanságával szörnyűségeket művel, a problémákat nem oldja meg tartósan, vagy az eredeti problémánál nagyságrendekkel nagyobbakat hagy maga után. El lehet képzelni, milyen anyagi és szellemi károkat jelenthet mindez, egy értékes, akár műemlék orgona esetében! Hány ilyet láttam életemben!

És hihetetlen, de Magyarországon még új orgonát is építhet szakképzetlen, hiányos tudású ember! Az eredmény ilyenkor törvényszerűen egy értéktelen rom, amely a befektetett pénzösszeg nagysága miatt évtizedekre ott marad a helyén.

Kétségbeejtő helyzeteket lehet teremteni egy elrontott, elcsalt, vagy egyszerűen csak nem jól kivitelezett orgona projekttel, ugyanis egy közösség, gyülekezet, oktatási, vagy művelődési intézmény és az esetleg hozzá kapcsolódó támogatói kör egyszer szívesen áldoz egy szép célra. Ha visszaélnek az adakozó kedvvel, rosszul, vagy nem becsületesen kerül felhasználásra sokak nagylelkű adománya, nagyon könnyen elvész a bizalom, mégpedig hosszú időre, akár évtizedekre. Miután a kóklerek többnyire számla nélkül dolgoznak, nem lehet megfogni őket, mert a feketemunka miatt ludas a megrendelő is, és nem mer feljelentést tenni, inkább hallgat.

Egyik saját élményemet a témával kapcsolatban megosztanám az Olvasóval. Harmincas éveimben felkértek egy falu szép templomának kitűnő, 1800-as évekből való orgonája felújításának szakértői feladataira, miután a közelben egy hasonló, igen sikeres projekt valósult meg közreműködésemmel. Annak ellenére nem volt semmi nagy baja az orgonának, hogy az építése óta eltelt, bő száz évben alig kapott karbantartást. Javaslatot tettem az egyházközségnek, hogy a munkára kérjenek be ajánlatot három ismert, jeles orgonaépítőtől, majd döntsön a közösség vezetősége a nyertes cégről. Az elvégzendő munkákat eléggé pontosan körülírtam, az orgonát meg is tekintették az orgonaépítők, az ajánlatok pedig be is érkeztek annak rendje-módja szerint. A cégek ajánlatának eltérése a teljes ár 15%-án belül volt, az egyházközség számláján pedig rendelkezésre állt a szükséges pénzösszeg. Örömmel vártam, hogy kit választanak, mert bármelyik megoldással jól jártak volna. Pár nap múlva szólt egy helyi barátom, hogy úgy hallja, bontják az orgonát. Azonnal autóba ültem és a helyszínre siettem. Mire odaértem, már egyetlen síp sem volt az orgonában. Mint kiderült, megjelent egy kontár, előadta a lelkésznek, hogy az orgonaépítők csak a pénzre utaznak, de ő majd harmadáért elvégzi ugyanazt a munkát. Sajnos meg tudta győzni az egyházközség vezetőjét és villámgyorsan, egy nap alatt kiszedte és elszállította az összes sípot, nehogy néhány jól irányzott mondattal ki lehessen védeni az akcióját. Azóta sem tudom, milyen károkat okozott az illető, melyik sípsorok cserélődtek ki esetleg kevésbé értékesre, mert ezek után nem kívántam részt venni az ügyben.

Szerintem régen ideje lett volna mindegyik magyarországi egyházban kemény döntéseket meghozni. Az orgonákban elvégzendő projektek esetén néhány alapvető szabályt betartva jelentősen, szinte a nullára lehetne csökkenteni a kockázatokat. A munkára kiválasztott személynek

1. Legyen szakvégzettsége (orgonaépítő, vagy orgonaépítő mester)

2. Legyen megtekinthető, meggyőző szintű műhelye.

3. Legyen számlaképes.

4. Legyenek megfelelő, ellenőrizhető, megbízható referenciái.

Ezekkel az egyszerű feltételekkel pillanatok alatt ki lehetne szűrni a kóklerek túlnyomó többségét. Véleményem szerint az egyházak vezetésének rendelkeznie kellene egy független (tényleg független, tehát nem valamelyik cég ügynökeként működő) szakértői körrel is, akiknek a véleményét kötelező jelleggel ki kellene kérni az orgonákat érintő munkáknál, pont azért, hogy a kontárkodásokat és becstelenségeket ki lehessen küszöbölni. A világi, például oktatási intézmények talán valamivel védettebbek, jobban szem előtt vannak.

Hazánkban az orgonaépítőknek egy jelentősebb tömörülése van, a Magyar Orgonaépítők Társasága (MOT). Sajnos a Társaság honlappal nem rendelkezik (eddig még legalábbis). Vezetője Paulus Frigyes ezüstkoszorús orgonaépítő mester. Tagjainak névsora, elérhetőséggel (Békés Balázs orgonaépítő mester szíves közlése alapján):

Cég neve	Képviselő	Cím	Email
Apertum kft.	Pour László orgonaépítő mester	1126 Budapest, Királyhágó u. 4/b.	pourlaszlo@apertum.t-online.hu
BKM Orgonaüzem Kft.	Békés Balázs orgonaépítő mester	2120 Dunakeszi Táltos u. 2.	bkm@bkm-orgona.hu
Paulus Orgonaépítő Műhely	Paulus Frigyes orgonaépítő mester	2040 Budaörs Naphegy u. 26.	frigyes.paulus@gmail.com
Portativ Bt.	Takács Péter orgonaépítő mester	9090 Pannonhalma Cseidervölgy 18/a.	peter.takacs@orgonaepito.hu
Soproni Orgonaépítő-Javító és Értékesítő Kkt.	Szarka György orgonaépítő	9400 Sopron Kis J. u. 1.	soproniorgona@chello.hu
Varga Orgonaépítő Kft.	Varga László orgonaépítő mester	2335 Taksony Széchenyi út 45/a.	vargaorgona@pr.hu
Vági Kft.	Vági Gyula orgonaépítő mester	1083 Budapest Práter u. 65.	vagi.gyula@vagi.hu

Nem tagja a Társaságnak, de mindenképpen meg kell említenem a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúrát, amely jelenleg hazánk legnagyobb orgonaépítő cége. Vezetője Budavári Attila orgonaépítő mester. Elérhetőségeik a honlapjukon megtalálhatók: https://www.pomorgona.hu/hu.

Természetesen vannak még Magyarországon orgonaépítők, de ennek az írásnak nem feladata az összes orgonaépítő felsorolása.

Az orgona szakértői tevékenységről egy következő cikkben kívánok írni. Elöljáróban annyit, hogy tudtommal törvényileg csak a műemlék orgonákkal kapcsolatos szakértői tevékenység szabályozott, mégpedig a következő, műemlék védelemmel kapcsolatos kormányrendeletben: „A műemlék védelemmel kapcsolatos 439/2013. (XI. 20.) Kormány rendelet a régészeti örökséggel és a műemléki értékkel kapcsolatos szakértői tevékenységről.” https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1300439.kor

Mindenesetre elvárható, hogy az orgonák körül csak olyan személy végezhessen szakértői tevékenységet, akinek vagy orgonaépítői végzettsége, vagy orgonaművészi, vagy orgonatanári diplomája van, továbbá rendelkezik a hangszer ehhez szükséges, alaposabb ismeretével és utoljára, de nem utolsósorban eleget akar és tud tenni a szükséges etikai követelményeknek.

Magyarországon hivatalos orgona szakértői diplomát, oklevelet nem lehet szerezni. Itt még egyszer hangsúlyozom, a műemlék orgonák szakértői területe kormányrendeletben szabályozott, de a többi orgonáé nem! Hogy milyennek kellene lennie egy hangszer szakértői tevékenység etikai hátterének, hol és hogyan tud segíteni egy orgonaszakértő, megint csak egy későbbi írásban részletezném.

Soraimmal végső soron szeretnék hozzájárulni, hogy hazánkban kevesebb legyen a sikertelen, avagy tisztátalan orgona projekt, illetve ezzel párhuzamosan egyre több jó hangszer álljon a közösségek rendelkezésére.

---

[1] A cikksorozat szerzője orgona- és zongoraművész

www.telekimiklos.hu