TILLAI AURÉL KÖSZÖNTÉSE

NAGY ERNŐ

Tillai Aurél szerzői estje

2021. november 20-án tartották telt házas közönség előtt a Pécs Kertvárosi Református Templomban Tillai Aurél Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas, érdemes művész, Professor Emeritus karnagy és zeneszerző születésnapi koncertjét, amelyen a 91 éves mester szerzeményei hangzottak el.

Tillai Aurél több nemzedék tanára, Pécs város kulturális életének több évtizede meghatározó személyisége.

Ünnepeltünk 1930-ban született Pécsett. 1952-től tanított a Pécsi Tanárképző Főiskolán, majd annak jogutódján, a Pécsi Tudományegyetemen, ma is aktív, Professor Emeritus. Énekkaraival, a Mecsek Kórussal, a Pécsi Egyetemi Kórussal, a Pécsi Kamarakórussal – 63 éve – számtalan díjat sikerült megszereznie.

A hangversenyt a református templom házigazda lelkésze nyitotta meg, illő szentírási idézettel.

A koncerten Tillai Aurél tanítványai, kórustagjai vezényeltek, akik végig kísérték a mester utóbbi évtizedeinek munkáját, konferált Szászi János, a Magyar Rádió Pécsi Stúdiójának korábbi bemondója.

Először a Siklósi Tenkes Kórus énekelt, Kunváriné Okos Ilona vezényletével. Műsorukban elhangzottak a Cantate Domino II. és a Viva la musica című művek – ez utóbbi a II. Pécsi Europa Cantatra készült – kiegyenlített, átélt előadásban.

Tillai Aurél elsősorban kórusművek kiváló zeneszerzője, ezért is hatott meglepetés erejével, hogy ősbemutatóként elhangzott a koncerten Ouverture trombitára és orgonára Solymosi Péter trombitaművész és Dr. Balatoni Sándor előadásában, a közönség nagy örömére.

A Vocapella női kamarakórus Madárszerelem /Blake-Babits M: ford./, Őszi dal /Weöres S./ – szólót énekelt Mészáros Flóra és a Fons amoris –, /a Stabat Materből/ című műveket szólaltatta meg Novák-Szabó Lívia vezényletével mindvégig tiszta, meggyőző előadásban. Ez utóbbi mű a 18. pécsi Nemzetközi Kamarakórus Fesztivál kötelező száma volt.

Ezt követően dr. Kutnyánszky Csabának, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektor-helyettesének köszöntő szavait[1] olvasta fel Szászi János.

Tisztelt Tanár Úr,

Kedves Barátaim!

… „Egy születésnap mindig elsősorban teljesen bizalmas, családi ünnep. Talán nem is volna szabad idegeneknek tudnia róla, hisz csak megbontják meghittségét.” E sorokat Szőnyi Erzsébet írta köszöntőjében több mint hetven évvel ezelőtt, 1947-ben, az akkor hatvanöt éves Kodály Zoltánnak. Ahogy 1947-ben Kodály tanítványai, úgy mi is azért vagyunk itt ma, hogy illő tisztelettel megtörjük az ünnep meghittségét, és énekszóval köszöntsük a néhány nap múlva 91 esztendős Tillai Aurélt……

Művészi jelenléte a Nevelők Háza Kamarakórusa élén egyfajta mediterrán fuvallatként hatott a hazai kóruséletben, amelyből örömmel szippantunk magunk is. Azon kevesek közé tartozik, akinek máig érvényes és hiteles mondanivalója van Kodályról, Bárdosról, a reneszánsz és romantikus szerzőkről…”[2]

Kedves Tanár Úr! Isten éltessen és tartson meg jó egészségben, tettvágyban, szeretetben!”

Kertész Attila, a Magyar Kodály Társaság elnöke mondott köszöntőt, és díszoklevelet adott át az ünnepeltnek.

A hangverseny a Mecsek Kórus műsorával folytatódott. Tillai Aurél második karnagya volt a Mecsek Kórusnak, őt követte nagy Ernő, majd Kertész Attila. Most pedig már a „szellemi unoka”, dr. Balatoni Sándor vezeti őket, akinek útját a szintén tanítvány, dr. Lakner Tamás egyengette.

Műsorukban elhangzott a „Mohácsi nóták”, amelyet a szerző a Mohácsi Bartók Kórusnak és akkori kanagyának, Hoppál Péternek írt. Ezt követte a 105. genfi zsoltár, „Adjatok hálát az Istennek”, a református egyház egyik kedves éneke. A zsoltár szövegét Szenczi Molnár ültette át magyar nyelvre. Az énekkar nagy átéléssel, kiváló tempókkal és dinamikával adta elő műsorát.

A koncert második felét a Pécsi Leőwey Klára Női Kar nyitotta. A kórust Szabó Szabolcs alapította egykori tanítványaiból, akik középiskolai tanulmányaik befejezése után sem akarták abbahagyni a kóruséneklést.

Műsorukban elhangzott az Áprily Lajos versére komponált Tavaszodik, amely egykor Ivasivka Mátyás tanár úr gimnazistái számára készült; ezt követte az egyik kamarakórus fesztiválra komponált Ave Maria; végül az Iltalaulu, a finnek esti dala: „Óh terjeszd ki Jézusom, oltalmazó szárnyad.”

A dr. Szabó Szabolcs által irányított női kar átélt éneklésével, tiszta intonációjával örvendeztette meg a közönséget.

Az ünnepi hangverseny utolsó fellépő együttese a Pécsi Kamarakórus volt, amelyet Tillai Aurél és a nemrég elhunyt Dobos László alapított, és immár 63 éve működik.

A kórus műsorában először a Dunántúli népdalok c. népdalfeldolgozás hangzott el. Ezt a darabot a szerző a Pécsi Egyetemi Kórusnak írta, amikor még annak volt a karnagya. Vezényelt Mészáros Flóra, aki egy éve végzett a művészeti karon. Szólót énekelt Komáromi Aliz, Kopjár Anikó, és Sárfy Mária. Zongorán közreműködött Körtesi András.

Ezt követte a Kölcsey Ferenc versére írt Zrínyi második éneke, amelyet Szigetváron mutattak be. Vezényelt Halmi Gábor, a Koch Valéria Iskolaközpont tanára.

Tillai Aurél kórusműveinek megírása során gyakran nyúlt magyar költők verseihez. A Magányban talán a szerző legjelentősebb darabja a Weöres Sándor versek megzenésítései közül. Vezényelt az ugyancsak tavaly végzett Nagy Judit.

A hangverseny záró számaként egy-egy német, magyar, francia és angol karácsonyi ének feldolgozása hangzott el Venite adoremus Dominum /gyertek, imádjuk az Urat/ címmel. Vezényelt Tillai Attila, aki utolsó gimnáziumi évében lett édesapja kórusának a tagja. Szólót énekelt Komáromi Aliz, zongorán kísért Körtesi András.

Valamennyi mű a szerző elgondolásaihoz méltóan szólalt meg nagyszerű tempókban és kiváló szólókkal.

A kórus kérésére csendült fel ezután –meglepetéséként-egy festmény ihlette Tillai-mű, amely a Csontváry képek nyugat-európai körútja előtt felkérésre született egy Bényei József versre. Ez a múzeumban őrzött festmény a Kocsizás újholdnál Athénban. Zongorán közreműködött Körtesi András, vezényelt Tillai Aurél Liszt Ferenc-és Kossuth-díjas érdemes művész. Az előadást szűnni nem akaró vastapssal köszönte meg a publikum.

A hangverseny zárásaként a Cantate Domino másik változata szólalt meg a Mecsek Kórus és a Pécsi Kamarakórus előadásában. Trombitán közreműködött Solymosi Péter, vezényelt: dr. Hoppál Péter, egykori tanítvány és kórustag – méltó keretet adva ennek a jól felépített sokszínű hangversenynek.

II.

DR. KUTNYÁNSZKY CSABA LAUDÁCIÓJA

Elhangzott 2021. november 20-án az ünnepelt 91. születésnapján

a Pécs-Kertvárosi Református templomban

Tisztelt Tanár Úr, Kedves Barátaim!

A mai este főszereplője és ünnepeltje a Liszt Ferenc-díjas, valamint Kossuth-díjjal kitüntetett érdemes művész, karnagy, zeneszerző, professzor emeritus, Pécs díszpolgára, az általam ismert „legtükébb tüke”, Tillai Aurél tanár úr.

Engedjék meg, hogy mondandómat egy idézettel kezdjem. „Egy születésnap mindig elsősorban teljesen bizalmas, családi ünnep. Talán nem is volna szabad idegeneknek tudnia róla, hisz csak megbontják meghittségét.” E sorokat Szőnyi Erzsébet írta köszöntőjében több mint hetven évvel ezelőtt, 1947-ben, az akkor hatvanöt éves Kodály Zoltánnak. Ahogy 1947-ben Kodály tanítványai, úgy mi is azért vagyunk itt ma, hogy illő tisztelettel megtörjük az ünnep meghittségét, és énekszóval köszöntsük a néhány nap múlva 91 esztendős Tillai Aurélt!

Tillai Aurél és Kodály Zoltán

(evangelikus.hu)

Karnagyi pályafutása megdönt minden, az életkorra vonatkozó közhelyes állítást. A kor az esetében nem állapot, hanem az életpálya során kivívott érdem. Nem csupán azért, mert a három kórusát, a Pécsi Egyetemi Kórust, a Mecsek Kórust, és a Pécsi Kamarakórust összesen mintegy 150 évig vezette, hanem azért is, mert a kórusai élén megszerzett nemzetközi díjak és versenygyőzelmek száma és rangja tiszteletet parancsoló.

Pillanatképek Tillai Aurél köszöntéséről Pécs-Kertvárosi Református templomban

Művészi jelenléte a Nevelők Háza Kamarakórusa élén egyfajta mediterrán fuvallatként hatott a hazai kóruséletben, melyből örömmel szippantottunk magunk is. Azon kevesek közé tartozik, akinek máig érvényes és hiteles mondanivalója van Kodályról, Bárdosról, a reneszánsz és romantikus szerzőkről.

Azok a lemezek, melyeket együtteseivel felvett, rendkívül értékes hangzó dokumentumok, sokunk polcain kiemelt helyen állnak. Ez a laudáció korlátozottan ad lehetőséget a lemezek méltatására, ezért legyen szabad csak néhányat kiemelnem. A Nevelők Háza Kamarakórusával készített I vaghi fiori című, olasz madrigálokat tartalmazó album még ma – a régizene-kutatások mindennapossá válásakor is – stílushűnek számítanak. Tillai Aurélnak a provanszál énekmondókéhoz hasonlatos humán énjéből fakadó, ösztönösen szövegcentrikus formálása teszi különösen értékessé azt. Az Egyetemi Kórussal készített Bartók egyneműkari lemezével pedig egy szűk elitbe lépett be, hiszen addig csak kevesen vették lemezre a teljes Bartók-sorozatot. A franciaországi Kodály-lemez talán a legcsillogóbb kincs mind közül, ám ne feledjük, hogy a 35 évvel ezelőtt, 1986-ban, szintén Franciaországban lemezre vett Bárdos-antológia legalább annyira az etalon-kategóriába tartozik. Ez a lemez magán viseli a szerző keze nyomát is, hiszen Bárdos Lajos többször járt Pécsett a kamarakórus próbáin. Fájó, hogy a szerző már nem hallhatta, és az is, hogy Magyarországon nem került kereskedelmi forgalomba, így a hazai zenei közélet résztvevőihez is csak alig juthatott el ez a kiváló CD.

Sokunk örömére mindig volt, aki biztatta arra, hogy komponáljon. Fiatalkori művei Kodály érdeklődését is felkeltették. Az egyneműkari és vegyeskari műveit tartalmazó kötetek, vagy a Fons amoris című egyházzenei gyűjtemény jól

mutatják, hogy bár hangszeres műveket is alkotott, azért a kórushangzás az, mely

igazán ihlető forrást jelent számára. Műveinek gyökérzete mélyen és elágazóan nyúlik az európai zenetörténetbe, de tápanyagot szív fel a XX. század irodalmából is, – és szállít az immár 90 éves termő fába. A reneszánsz vokális kompozíciók, a romantikus szerzők és Kodály kórusművészetének vállalt öröksége, a XIX-XX. század fordulójának új irányzatai és a XX. század legkülönbözőbb zenei impulzusai járulnak hozzá ahhoz az egyéni hanghoz, amely Tillai Aurél műveit jellemzi. Orbán Györgyöt kérdezték műveiről 1997-ben, válasza pedig Tillai tanár úr ars poeticája is lehetne: „A hagyománytól való elrugaszkodást gravitációs nonszensznek tartom” – mondta akkor. A tanár úr műhelyéből kikerült és végül az általa a nyilvánosság elé engedett kompozíciók minden bizonnyal erős önkontroll mellett véglegesedtek, azok magas mesterségbeli tudásról árulkodnak.

Tillai Aurél tanár úr tanítása sokunkat egész életünkben elkísér, a Tillai-iskola nélkül ma nem azok lennénk, akik vagyunk. Nem csupán azért, mert értő módon kalauzolt bennünket azon különleges úton, mely a karnaggyá válás felé vezetett, hanem azért is, mert a legfontosabbat tanította: a ZENÉT – formálást és élő muzsikálást. Tanított karvezetés órán, kóruspróbán, a világ jelentősebb kórusszínpadain, – Spittalban, Debrecenben, Rómában, Arezzóban, Tours-ban – és mindannyiunk örömére tanít ma is. Rá igaz az a régi mondás, miszerint az igazi mesterek nem csupán tanítványokat nevelnek, hanem újra csak mestereket – álljanak ők akár egy kis iskolai kórus élén, vagy egyetemi katedrán. Ahogy egy interjúkötetben fogalmazott: „Nekem az a kötelességem, hogy a tanítványaimat arra neveljem, hogy örömöt leljenek a karéneklésben és adjanak valamit azoknak, akik ott énekelnek.” Nagy öröm számunkra, hogy máig kitart hitvallása mellett.

Végezetül engedjenek meg néhány személyes gondolatot is. Lássuk be, Tillai tanár úr némileg elsietett módon töltötte be a 90. életévét. Én 35 évvel ezelőtt, 1986 őszén kezdtem meg a tanulmányaimat, amikor Tanár úr még egy piros bogárhátúval járt be tanítani az Állomás utcából. Akkor nagyjából ő volt annyi idős, mint most én, visszatekintve ezért is mosolygok azon, hogy a felsőbb évesek már akkor úgy hívták a háta mögött, „az öreg” … Mondták ezt a még szárny-nélküli, de diák-módon kinyilatkoztató hangon, melyben azért mindig ott volt a ki nem mondott megbecsülés. De magunk közt gyakran hangzott el a szeretetteljesebb „mester” név is, néha összekacsintva a szóvégi „r”-et azért kicsit raccsolva ejtve. Ha most leütnék a zongorán egy C-dúr akkordot, biztos vagyok benne, hogy a jelen lévő volt tanítványok gond nélkül elénekelnék a hajdani főiskolai kórus négy szólamra harmonizált köszönését is… Az első kórusműre is emlékszem, melyet a főiskolai kórussal tanulni kezdtünk: Hassler: Nun fanget an (ráillesztett magyar szöveggel: Ünnepre jöttünk) szinte rímel a mai köszöntésre! Tillai tanár úr egy új ablakot nyitott számunkra a világra. Az, hogy a vokális zenével, az emberi énekhanggal meddig lehet eljutni igazán, Tillai tanár úrnál volt megtapasztalható.

Azt hiszem, egy születésnapra nem illik üres kézzel érkezni, én is szeretnék valamit – ha csak virtuálisan is – átnyújtani. A korábban általam említett, 35 évvel ezelőtt Franciaországban készült kiváló Bárdos-lemez sajnálatos módon nem volt megvásárolható Magyarországon. Nemzetközi kapcsolatok, szakértők, barátok közreműködése révén – akik közül most csak Vincze Csillát, a Civil Közösségek Háza igazgatóját szeretném kiemelni, – örömmel jelenthetem be, hogy a Tillai tanár úr által vezényelt lemez néhány hónapon belül, három és fél évtized késéssel, Bárdos Lajos halálának 35. évfordulóján elérhetővé válik Magyarországon.

Kedves Tanár Úr! Isten éltessen és tartson meg jó egészségben, tettvágyban, szeretetben!

Válogatás Tillai Aurél és a Pécsi Kamarakórus felvételeiből

Pange lingua (4:14)

(Kodály Zoltán, 1929)

Adventi ének Veni, veni, Emmanuel (3:51)

(Kodály Zoltán)

50. genfi zsoltár Psaume 50, dit de Genève (6:19)

(Kodály Zoltán, 1948)

Tűz-szivárvány, Arc en ciel incandescent (5:22)

(Bárdos Lajos-Nagy László, 1962)

Libera me (4:00)

(Bárdos Lajos, 1933)