BATTA ANDRÁS
FELIZZÓ EMLÉK: BÚCSÚ UGRIN GÁBOR TANÁR ÚRTÓL[1]
Ugrin
Gábor Emlékkoncert 2014 (1:37:15)
Verdi: Requiem Ugrin Gábor emlékére
Cserna Ildikó szoprán Bakos Kornélia alt
Fekete Attila tenor Kováts Kolos basszus Óbudai Danubia
Zenekar, az Ifjú Zenebarátok Kórusa (karnagy: Magyaróvári Viktor), a Vigyázó
Sándor Művelődési Ház Liszt Ferenc vegyeskara
(karnagy: Menyhártné Barna Zsuzsa), ProFun vegyeskar (karnagy: Énekes Katalin). Vezényel: Héja
Domonkos
(Zeneakadémia Nagyterem, 2014. február 6.)
Néhány órája röppent fel a szomorú hír: Ugrin
Gábor tanár úr elhunyt. Nyilván sokan, nagyon sokan megrendüléssel vettük a
média üzenetét, és mint mindig, ha egy jelentős ember távozik, felizzanak
az emlékek bennünk, hiszen egy-egy személlyel egy korszak is távolabb kerül
tőlünk: lelkünk történelmi része öregszik. Két esztendővel
ezelőtt, amikor a terézvárosi Avilai Szent Teréz
templomban köszöntük meg Tanár Úrnak gyakorló szakközépiskolánk, a Konzi kórusa élén kifejtett több évtizedes munkáját, s
egyben jókívánságainkat fejeztük ki az akkor a 80. életévébe lépő
Mesternek, írtam az alábbi méltatást, nem gondolva, hogy ilyen hamar nekrológgá
vált.
Ez a rövid jelenet valahogy bennem maradt, és sokszor gondoltam rá
vissza: akkor is, amikor hangsúlyosnak és akkor is
amikor kicsinek és erőtlennek éreztem magam. Hiszen még egy Arany János is
csak addig merészkedett, hogy bevallja: „Mély homályban, éjfél tájban, kis
fény is ha nagynak tetszik, / S hogy a föld körén
bolyongtam: Egy barázdát én is vontam”. Egy barázdát… Igen, de milyen mélysége
van, mélysége lehet eme barázdának! Ugrin tanár úr
számtalan lélekbe szántott, vetett – de nem ő aratott, hanem mindazok,
akik – a szó szoros értelemben – keze alá kerültek. Ez a kéz
alakító, helyre igazító, fölfakasztó kéz. Sokszor
éreztem, amikor bármelyik „Ugrin-kórussal” Tanár Úr a
magyar költészet egy-egy remekművét szólaltatta meg „dalban elbeszélve”,
hogy valahonnan nagyon mélyről csalogatja elő az énekelt szavakat,
mondatokat, mintha kiszakítaná az anyagot, s így formálná anyagtalanná –
költészetté. És milyen különös: azt olvasom, számomra elérhető
egyetlen önéletrajzi jellegű rövid írásában, hogy érettségi után a
MÁVAG-ban, munkásként épp azt sajátította el, hova kell ütni az ólomkalapáccsal
ahhoz, hogy a vas engedelmeskedjen.
1950-et írtak akkor, és a fiatal Ugrin Gábor sorsa nem különbözött a harmincasok
nemzedékének megannyi más tagjáétól, akik a világ megrendülésének pillanatában
nem a jó oldalon álltak. De vajon melyik volt a „jó” oldal? Nem éppen az,
amelyiken az üllő mellett acélossá edződött a lélek? Mindenesetre
Tanár Úr nem véletlenül sorolta Dezső bácsit, a „szakmunkás zsenit” élete
kiemelkedően fontos, jó tündérei közé.
Ez a generáció különösen nagy ellenállással szemben
dolgozott és élt, legkiválóbbjainak valószínűleg a folytonos, a
kilátástalan, sőt sokáig hosszú távon is reménytelennek tűnő
küzdelem adott egy olyan belső erőt, amellyel százakat és ezreket
ragadtak magukkal, felmutatva az élet féltve őrzött, legszentebb értékeit.
Említettem: őket megedzette az élet. Ugrin Gábor
12 éves volt, amikor bejöttek a németek negyvennégyben, 17 éves, amikor a
kommunisták átvették a hatalmat, s 24 évesen az 56-os forradalom
nagykorúsította, másodikos zeneakadémistaként. Ez a generáció még gyalog járt –
„legfeljebb, ha villamoson” – a banánt csak meglett korában ismerte meg, és
kamaszkorát kóla és csokoládé nélkül töltötte el. Viszont voltak eszméi és
eszményei. Ugrin Gábornak a népzene, az európai
remekművek, a magyar nyelv – Kodály szellemében és részben útmutatásával,
az apostolok (Bárdos, Ádám Jenő s a többiek) vigyázó tekintete mellett. A
„harmincasok” nehézségei ma irigylésre méltóak, mert éppen ezek a nehézségek
keményítették meg jellemüket.
Ugrin Gábor a Veres Pálné Gimnázium fotóin fiatalon és a
2012. évi Pedagógus Napon.
ÖZK
- Mozart: Ave Verum - Ugrin Tanár úrra emlékezünk (1:49)
Minden évben a volt kórustagokkal, és a
családtagokkal közösen emlékeznek Ugrin Gábor tanár
úrra a Veres Pálné Gimnáziumban. Ez a hangfelvétel a 2019. évi koncerten
készült. A fotókat Thaler Tamás készítette.
Az Örökifjú Zenebarátok Kórusát Magyaróvári Viktor vezényelte.
Ugrin tanár úr ereje, lobogása, a zene szolgálatába
állított, megalkuvást nem ismerő könyörtelensége kitörölhetetlen nyomot
hagyott mindazokban, akik életének bármelyik szakaszában, bármelyik kórusában
mellé szegődtek, a Csepeli Munkáskórusban, a Tatabányai Bányász Vegyeskarban, a Magyar Állami Énekkarban, a Fővárosi
Énekkarban, és persze a legendás Ifjú Zenebarátok Kórusában. Rajongó, s immár
korosodó tanítványai a Veres Pálné Gimnáziumban, a Bartók Béla
Zeneművészeti Szakközépiskolában életük csillagos óráiként tartják ma is
számon, hogy együtt muzsikálhattak az ő irányítása alatt. Sokan találták
meg ebben a szókimondó, egyszerre nyers és megindítóan együtt érző
emberben azt a vezetőt, aki a zenén keresztül az élet igazi értelmét
mutatta fel számukra. „És akik az életet keresik, elzarándokolnak a művészet
forrásához” – olvassuk a Zeneakadémia első emeleti, Körösfői-Kriesch
alkotta freskóján, amely előtt Ugrin tanár
úr diákként, tanárként annyiszor viharzott végig, vagy éppen makacsul maga elé
tekintve haladt az egyes vagy a kettes tanterem felé.
Az Ifjú
Zenebarátok Központi Kórusát 1965-ben a „Jeunesses
Musicales” magyarországi tagszervezete nevében Havas Mariann személyes felkérésére alapította Ugrin Gábor.
Goethénél olvassuk, hogy amikor – már idősödő fejjel – Napoleonnál járt kihallgatáson, az audiencia meghívottjainak
rangját a protokollnak megfelelően rendre felolvasták. Goethehez
érve Napoleon türelmetlen mozdulattal hallgattatta el
a ceremóniamestert, a költőre mutatott s ennyit mondott: „C’est un homme” – „Íme, egy ember”. Eme anekdota mintájára Ugrin
Gáborra ezt mondhatjuk: íme, egy tanár.
Sokak tanára – tanárunk volt és az is marad, amíg
élünk, mert mindaz visszhangzik bennünk, amit Ő küldött felénk. Most – a
testi valót tekintve – búcsúzni kényszerülünk. De szelleme tán elevenebben
lángol emlékeink között, mint valaha.
Ugrin Gábor
Ugrin Gábor YouTube
felvételeiből:
Tilinkós. Négy táncdal vegyeskarra (5:43)
Bárdos Lajos: Tilinkós. Veress Pálné Gimnázium
Énekkara, vezényel Ugrin Gábor
Éneklő Ifjúság 3. ℗ 1975
HUNGAROTON RECORDS LTD.
Sicut
cervus desiderat (4:55)
GIOVANNI PIERLUIGA DA PALESTRINA: Missa "De Beata Virgine" - Sicut Cervus Dum Aurora
Ifjú Zenebarátok Központi Kórusa, vezényel: Ugrin Gábor
℗ 1978 HUNGAROTON RECORDS LTD.
Szeged
felől (5:47)
Bárdos Lajos: Szeged felől. Ifjú Zenebarátok
Központi Kórusa, vezényel: Ugrin Gábor
℗ 1983 HUNGAROTON RECORDS LTD.
バルトーク 児童合唱 /
Bartók Children's Chorus -
Isten veled! (2:52)
Bartók Béla: Isten veled! A Fukusima Kodály Kórus énekel, vezényel: Ugrin
Gábor.
福島コダーイ合唱団 (2010)
Kodály Zoltán: Szép könyörgés (7:44)
A Bartók Béla Konzervatórium és az Ifjú
Zenebarátok Egyesített Kórusa énekel
, vezényel: Ugrin Gábor 2011.
május 27, Avilai Nagy Szent Teréz Plébániatemplom,
Budapest Kamera: Várkonyi Viktória.
(A felvétel részleteket tartalmaz a 2011.
március 22-i próbából is.)
SÁRI
József: Alleluia (1:57)
Dufay Kamarakórus / Dufay Chamber Choir Vezényel / Conductor: Gábor UGRIN
(2005. november 25.)