LANTOS REZSŐ LISZT-DÍJAS KARNAGY EMLÉKÉRE

 

Pribay Borbála[1] és Gerenday Ágnes emlékezései

 

Lantos Rezső Liszt-díjas karnagy

(Mekényes, 1927. március 26. Budapest, 1977. február 10.)

 

 

Álmomban a hosszú rét mellett szömömmel csudaerdőt láték.” Ezekkel a szavakkal kezdődik a ballada, melyben népi szövegeket válogatott össze Szokolay Sándor, hogy a szavakat zenébe oltva kimondja, amit sokan kimondatlanul éreztek, és ezzel állítson barátjának örök emléket. Kedves közönségünk, kérem, engedjék meg nekem, hogy magam is ugyanezeket a szavakat vegyem kölcsön. Annál is inkább, mert a zúgó, zengő, zsoltáros csudahang máig szól ebben a csudaerdőben. Hiszen erdő gyászba nem borul, inkább csak továbbvirul…

 

Kedves Rudi bácsi! „Szeretet volt bennem, semmivé nem lettem” – mondja a versbéli csudaerdő fejedelemfája. Életednek sok-sok ága, nincs hiába sok virága, koronája! Csudaerdőnk fejedelemfája vagy még ma is! Nagy megtiszteltetés ezért nekem, hogy a mai napon, mint a kórus elnöke, Lantos Gábor jelenlétében bejelenthetem, hogy a jövőben a te neved is büszkén viseljük, és mostantól új nevünk: Budapesti Lantos Kórus. A mögöttem álló csudaerdő pedig tovább virul, és reméljük, ahogy a vers mondja, mindig csak megifiul.

 

Pribay Borbála, a Budapesti Lantos Kórus elnöke

 

„Legyen a szívek táján örökös tűz-szivárvány…”

 

 

Bárdos Lajos és Lantos Rezső Bárdos Lajos születésnapi hangversenyén (1974)

 

Bárdos Lajos Nagy László versére írta Tűz-szivárvány című nagy vegyeskari művét, amelyet – mint oly sok mást is – Lantos Rezső karnagynak és kórusának ajánlott. Ez a tűz-szivárvány ragyogott annak a kórusnak mindennapjaiban, amelyiknek abban a szerencsében volt része, hogy keze alatt énekelhetett 27 éven keresztül.

 

Míg élt, szelíden mosolygott, halkan beszélt, kórusa mennydörgött helyette és kórusa suttogta el szívének legbensőbb titkait. Nem a látványos színpadi gesztusok, hanem az összetartozás, az együttérzés varázslatában, a próbák felejthetetlen légkörében, a műért való aggódás bűvöletében forrtak eggyé. Elérte, amit kóruskarnagy elérhet: énekesei rajongtak érte. Egyéni előadói stílusa volt, a zeneszerzők bíztak benne, és sohasem csalatkoztak. Hazai és nemzetközi versenyek során vitte diadalra műveiket, meghatalmazott nagykövetük volt itthon és idegenben” – írta róla Lukin László tanár úr 1977-ben bekövetkezett korai és váratlan halálakor.

 

A kóruskarnagy, mint tudjuk, nagyon összetett személyiség kell, hogy legyen. Az alap – természetesen – a kiváló szakmai felkészültség, ehhez teremt lehetőséget az Akadémia öt éve. De hogy ezzel a szakmai felkészültséggel, az elsajátított ismeretekkel, tudással hogyan él valaki, az már a személyiség átütő erejétől függ. Hiszen hiába tudja a szakmát, ha nem tudja átadni, ha nem tudja lelkesíteni az énekeseket, akik a napi munka után, fáradtan, esetleg gondokkal telve jönnek a próbákra – akkor nem születik meg az a csoda, amiért az ember kiáll egy kórus elé, és amiért mind a mai napig az a meggyőződésem, hogy nincs szebb dolog a világon, mint énekkart vezetni.

 

Lantos Rezső – akit mindig, mindenki, a nála idősebbek is csak Rudi bácsinak hívott – olyan karnagy volt, akinél ez a kettő tökéletesen ötvöződött. A szakmai tudással felvértezetten lépett ki 1950-ben a Zeneakadémia kapuján, és megalapította a Munkaerőtartalékok kórusát, amely aztán karnagytársa, Darázs Árpád 1957-es távozása után a KISZ Művészegyüttes Központi Kórusaként működött tovább. A tehetség és a szorgalom együttese eredményezte, hogy 1961-ben, az első Debreceni Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyen első díjat nyert énekkarával szeretett tanára, Bárdos Lajos neki ajánlott páratlan remekművével, a II. Népdalrapszódiával. Ezután nem volt olyan verseny vagy fesztivál, ahol elindult, hogy ne első díjjal tért volna haza: Hága, Arezzo, Várna, Llangollen, Tolosa – hogy csak a legnagyobbakat említsem. Debrecent követően Bárdos tanár úr számtalan nagy vegyeskari művét írta számára és kórusának – hogy csak egy pár példát említsek: A jövő emberéhez, Tűz-szivárvány, Csillagvirág, Énekeljetek, Este van már, A dal titka. Bárdos tanár úron kívül a kor kortárs zeneszerzői közül is sokan ajánlották neki műveiket, mintegy 50 kórus- és zenekari mű bemutatója fűződik a nevéhez. 1957-től kezdve 20 éven át a Magyar Állami Népi Együttes kiválóan hangszerelő karmestereként jelentős sikereket ért el Európa, Észak- és Dél-Amerika országaiban. Szívéhez legközelebb a népzene, a népdal állt, de éppoly kiválóan szólaltatta meg Mozart Requiemjét, mint a veretes, igen nehéz vers-megzenésítéseket, vagy a legegyszerűbb népdalfeldolgozást. Ars poeticája volt: nincs fontos vagy kevésbé fontos koncert, csak fontos koncert van! Ez éppúgy jellemző volt a törökszentmiklósi tornateremben megtartott filharmóniai ifjúsági koncertekre, mint a zeneakadémiai hangversenyekre vagy a külföldi fellépésekre.

 

A 75 éves Bárdos Lajos köszöntése a Zeneakadémia tanári páholya felé tekintve

 

 

és a színpadon: Lantos Rezső, Bárdos Lajos, Lantos Rezsőné Osváth Edit és Lukin László (1974)

 

A sikerek, az eredmények a próbákon születnek meg, és itt mutatkozott igazából ereje. Próbái legendásak voltak, hiányozni csak az hiányzott, aki nagyon beteg volt, vagy éppen nem volt itthon, a legnagyobb büntetés volt, ha valaki nem lehetett ott ezeken a próbákon. Nem kiabált, nem volt hangos beszédű, de amit mondott, és ahogy mondta, elvarázsolta énekeseit.

 

Generációk fordultak meg keze alatt, az első énekesek lányaikat, fiaikat küldték az énekkarba, mihelyt lehetett. Sokan nem tudtak kottát olvasni, de jó fülük és jó hallásuk volt, az akkor megtanult számok legtöbbjét az akkori tagok még ma is fejből éneklik.

 

Lantos Rezső és a legendás Központi Kórus az énekkar fennállásának 25. évfordulója alkalmából rendezett zeneakadémiai koncerten (1975)

 

Hirtelen és váratlan halála pótolhatatlan űrt hagyott maga után, csak felesége, karnagy-társa, Lantos Edit helytállásának volt köszönhető, hogy az énekkar nem oszlott szét, de a belőle sugárzó erő életben maradt. Az ő kórusának utódja, a Budapesti Ifjúsági Kórus 1997-ben, születésének 70. és halálának 20. évfordulóján emlékhangversenyt rendezett a Fővárosi Önkormányzat dísztermében és a Kanadában élő özvegy és fiú kiemelt támogatásával létrehozta a Lantos Rezső Alapítványt, amely tehetséges, fiatal karnagyok támogatását tűzte ki céljául. Az új szervezet ennek jegyében adott minden évben díjat és ösztöndíjat a Budapesti Nemzetközi Kórusversenyen, a Debreceni Bartók Béla Kórusversenyen és a Kodály Zoltán Magyar Kórusversenyen.

 

Az Alapítvány másik fontos tevékenysége volt, hogy összegyűjtötte és megjelentette Lantos Rezső legjobb, még meglévő felvételeit, amelyeken saját kórusát és a Magyar Rádió és Televízió Énekkarát vezényli. Hallgatva a lemezt érezni lehet, micsoda átütő erő szól a darabokból, micsoda remek, mind a mai napig élő megformálása az Öregeknek vagy a Székely keservesnek, a nagy Bárdosoknak, vagy bármelyik műnek.

 

2002-ben, a 75. születési évfordulón már olyan koncertet rendezhetett a Lantos Alapítvány a Pesti Vigadóban, ahol az öt év alatt Lantos díjban részesült karnagyok vezényelték kórusaikat – örömünnep volt ez az este! A végén fellépett a 80 tagú hajdani kórus, és azt hiszem, nem lehetett meghatottság nélkül hallgatni, hogy hogyan tudják 25 év elteltével is fejből a rég megtanult műveket.


Ez az évforduló teremtette meg a lehetőséget, hogy a díj a legméltóbb helyre kerüljön, a Zeneakadémiára, a legmagasabb szintű karnagyképzés otthonába. Köszönet illeti ezért az Akadémia vezetését, a Karvezetés tanszak vezetőjét és tanárait, hogy elfogadták ezt a felajánlást, és lehetőséget teremtettek/teremtenek arra, hogy a díj egy fiatal zeneakadémista számára
megadja a lehetőséget az elmélyült felkészülésre. Lantos Rezső ennek az intézménynek volt növendéke, és rövidre szabott élete során a Zeneakadémia, mint az őt felnevelő és kiváló munícióval ellátó alma mater számára is hírt és dicsőséget hozott. Egész életében a fiatalokkal szeretett dolgozni, itt van a legjobb helye, a fiatalok között.

 

2007. március 25-én tartottuk születésének 80. évfordulója alkalmából a megemlékező hangversenyt felesége és fia jelenlétében a Zeneakadémia Nagytermében, amely ebből az alkalomból zsúfolásig megtelt. Ismét Lantos-díjas karnagyok vezényeltek, majd a műsor végén a hajdani Központi Kórus állt a színpadra: több mint százan énekelték – kotta nélkül – többek között Kersch Ferenc Dextera Domini c. művét. „Nem halok meg, hanem élek, és az Úr tetteit hirdetem” – erről szólt és szól Lantos Rezső élete és emléke.  Az Alapítvány azóta is ötévente megrendezi a díjnyertes karnagyok koncertjét, de immár a nevét viselő énekkar is fellép ezen a hangversenyen, műsorán a Rudi bácsi számára ajánlott művekből válogatva.

 

1970-ben Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki, 2012-ben pedig elnyerte a „Magyar Állami Népi Együttes Örökös Tagja Posztumusz” címet.

 

Az Énekeljetek! című, Pákolitz István versre írt Bárdos-műből van az idézet, amely a CD-n és a díjhoz adott oklevélen is megtalálható: „Hadd permetezzen hétköznapjaidra az öröm zengő, arany zápora”. Ezt az idézetet én kaptam tőle, amikor a számára írt műveket megjelentettük egy kötetben. Úgy gondoltuk a Lantos Alapítvány kurátoraival, ez az idézet fejezi ki legjobban, amiért ő élt, és amit mi szeretnénk: legyen az éneklés aranyszínű öröm a hétköznapok esetleges szürkeségében.

 

Végezetül Bárdos tanár úr szavait szeretném idézni, aki ajánlást írt a „Zeng az ének” című kötethez; úgy gondolom, a költők verseiből összeválogatott szavak nemcsak az akkori kórus, hanem minden énekkar számára érvényes útmutatót jelenthetnek:

 

…mert a ti lelketekben dal van, és ha dalra

fakadtok, aki hallja vele ujjong –

     tudtok énekelni füttyös vidámsággal, könnyedén,

kötetlenül, mint a rigók -,

     és ha énekeltek, kimosolyognak az ibolyák,

és ez a mosoly bearanyozza az életet –

     tudtok énekelni mosolygó szkercóval is, és

tudjátok hirdetni a halálon is győztes életet.

     Énekeljetek hát, mert az ének ínség és háború

helyett békét teremt és örök harmóniát.

     Énekeljetek hát, és legyen a szívetek táján

örökös tűz-szivárvány!”

 

Gerenday Ágnes, a Budapesti Lantos Kórus vezető karnagya

 

 

Apor Judit búcsja (pdf)

 

Lukin László búcsúja (pdf)

 

https://ci3.googleusercontent.com/proxy/FTtbS1jjK15poAqk7rGauNkQwOIEaDLBYq5J2HYhYxLmJ8gPJ0fHTBQo273FhVegqE6cU_jyMAGil1rqvW9bftFwfRemYWuPiQHAOdgdnysQZ0nMtoDAeKns5U9s=s0-d-e1-ft#https://ssl.gstatic.com/docs/doclist/images/mediatype/icon_1_audio_x64.pngOsváth Zoltán megemlékezése a 20 éves évfordulón.mp3

 

 

Lantos Rezső legendás felvételei

 


https://drive.google.com/drive/u/3/folders/1Cxnm1yBiAokLLc_yBwQ9RfHVDPoeykMn

 

 

A „LANTOS REZSŐ” CD-én szereplő kórusművek közül azokat, amelyeket szerzők Lantos Rezsőnek és a KISZ Központi Énekkarának ajánlottak, az alábbi tartalomjegyzékben * jelölést kaptak.

Az archív felvételek a Magyar Rádióban készültek.

A Lantos Rezső Emlékalapítvány kiadásában megjelent korongot Gerenday Ágnes és Osváth Zoltán szerkesztette.

                                                                                             

Tartalom:

 

1.  Bárdos Lajos: Ave maris stella

2.  Bárdos Lajos: Libera me

3.  Udvardy László - József Attila: Tél*

4.  Bárdos LajosPákolitz István: A jövő emberéhez*

5.  Bárdos Lajos – Nagy László: Tűzszivárvány*

6.  Bárdos LajosPákolitz István: Énekeljetek!*

7.  Kodály ZoltánWeöres Sándor: Öregek

8.  Kodály Zoltán: Székely keserves

9.  Balázs ÁrpádArany JánosVasvári IstvánVáci Mihály –Simon István: Négy őszi vázlat* (Szép ősz, Ének a vízen, Pillanat, Varázslat)

10. Balázs Árpád: Virágim, virágim*

11. Gustav ErnesaksHegyi Imre: Éji fény

12. Bárdos Lajos: Második népdalrapszódia*

13. Bárdos Lajos: Csillagvirág*

(Bárdos Lajos: Csillagvirág c. műve ezen a felvételen azért nem a teljes, mert a BBC Énekeljenek a népek c. versenyére az időkorlát miatt szűkíteni kellett a műsort, így csak 3 tétel szerepel a 4-ből.)

14. Daróci Bárdos Tamás: Mikóházi nagyharang*

15. Dobri Hrisztov: Fogócska

16. Kodály Zoltán: Túrót eszik

 

 

 

Lantos Rezső, a legendás hírű karmester Isten segítségével még mindig élhetne: 2000-ben is mindössze csak 73 éves volna. A Liszt Ferenc-díjas karnagy korai és váratlan halála elementáris erejű összefogásra késztette egykori legendás kórusának (KISZ Központi Művészegyüttes Központi Kórus) lánglelkű dalosait és a jogutód kórust (Budapesti Ifjúsági Kórust, mai nevén Budapesti Lantos Kórus) és vezetőjét, Gerenday Ágnes karnagyot. Létrehozták a Lantos Rezső Emlékalapítványt, amely ugyanazt végzi, amelyet a névadó tenne, ha élne: kiváló ifjú karnagyok, és dalosok munkáját, pályakezdését, hazai és nemzetközi megismertetését segíti. Az Emlékalapítvány időtől időre névadója előtt tisztelgő koncerteket rendez és most közreadott egy több mint 60 perces válogatást Lantos Rezső legszebb felvételeiből. Nemcsak az élmények alapján nagyon is élő a Mester emléke, de felvételeinek meghallgatása után is ez a legnagyobb tanulság: Lantos Rezső művészete, tanítása még az archív felvételeken is átsugárzik, a XX. századi magyar kórusművészet remeklése. Az általa vezetett kórusok keze alatt csúcsteljesítménvt nyújtva dalolnak, a korongon hallható 16 mű (többségében magyar szerzők alkotásai) pedig korszakos értékű előadásban hallhatók. A legtöbb számot a Központi Kórus énekli (13) és hallható még a CD-n a Magyar Rádió és Televízió Énekkara is. Remélem nem sértődnek meg a professzionista kórus tagjai (MRT Énekkara), de az ,,amatőrök” is igazi profik ebben a válogatásban. Bárdos Libera me című művét ilyen félelmetes drámaisággal, Daróci Bárdos Tamás Mikóházi nagyharang-ját ennyi poézissel és vérbőséggel, Kodály Túrót eszik a cigány c. alkotását ilyen virtuózan még nem hallottam nem hivatásos kórustól. A revelációszerű felsorolást a CD szinte valamennyi produkciója alapján folytatni lehetne. A recenzens azonban azt jegyzi meg, hogy ez a Lantos Rezső emlék-CD egyúttal szépséges tisztelgés Bárdos Lajos életműve előtt is. Hét műve hangzik fel, köztük a Tűz-szivárvány, A jövő emberéhez, a Második népdalrapszódia és a Csillagvirág, amelyeket Bárdos tanár úr Lantos karnagy úrnak és kórusának komponált.

   A Lantos Rezső Emléklemez további fontos tanulsága az is, hogy remekművek sokaságával ország-világ számára hirdeti nemcsak dalosaink nagyszerűségét, hanem azt is, hogy a magyar komponisták a reneszánszkori szerzők tudásával komponáltak az emberi énekhangra. Bárdos Lajos, Udvardy László, Kodály Zoltán, Balázs Árpád, Daróci Bárdos Tamás műveinek éppen úgy helye van a XX. század humán értékei között, mint Lantos Rezső életművének.

   Gratuláció és köszönet Gerenday Ágnesnek és Osváth Zoltánnak a mintaszerű és méltó válogatásért és a Magyar Rádióban 1970–1974 között készült felvételek rendezőinek. A hangfelvételekkel egyenrangúak a kísérőfüzet és a CD borító fotói (Siklós Péter, Csősz Lajos, MTI): a képekről Lantos Rezső embersége sugárzik felénk.

   Rudi bácsi most már sohasem fog megöregedni, mert fiatalos derűjét az emlékezeten kívül a róla készült hang- és filmfelvételek is ilyennek őrzik meg mindörökké.

 

Zelinka Tamás

(Parlando, 2000/2. szám)

 

 

 

 

 



[1] Elhangzott 2017. március 26-án a Budapesti Music Center nagytermében a Lantos Rezső Liszt Ferenc-díjas karnagy születésének 90., halálának 40. évfordulója alkalmából rendezett Emlékkoncerten, melyen a Budapesti Ifjúsági Kórus alapító karnagya, Lantos Rezső nevét vette fel tiszteletadásként. A kiváló kórusműhely azóta Budapesti Lantos Kórus néven működik.