KISS ERNŐ ÍRÁSAI[1]

 

I.

az SZTE Bartók Béla Művészeti Kar rendezésében

 

 

Bartók születése 140. évfordulója méltó megünneplését elvitte a pandémia: épp 2021. márciusában még erőteljesen volt köztünk a járvány, a második országos és általános lezárás közepén voltunk. A Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Kara (SZTE BBMK) így egy évvel később, 2022. március 22-25. között rendezte meg az I. Bartók Béla Művészeti Napokat, mely igazán nagyszabású zenei rendezvénysorozat volt.

 

Négy nap alatt 15 helyszínen 21 eseményen vehettek részt az érdeklődők, szólalt meg a zene; a hagyományos helyszíneken kívül a Vasútállomáson (Szeged, Nagyállomás),  a Szegedi Városháza erkélyén, a Magyar Ede téren, a Dugonics téren, A TIK (József Attila Tanulmányi és Információs Központ) Átriumában, az SZTE SZAKK (Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ) Petri Gábor Klinikai Tömbjében, a Széchenyi téren, az Árkád Üzletközpontban, a Kárász utcán, az Árpád téren (a Szeged Nagyáruház lépcsőjén), sőt a Tram-trainen és a Nagyállomástól induló 2-es villamoson ún. zenés (fuvola-, fanfár-, rezes-, ütős-, hegedűs-, gitár-, tuba-, énekes),  flashmob-okat (villámcsődületeket) rendeztek, de flashmob keretében lépett fel az SZTE Vántus István Zeneművészeti Szakgimnázium Leánykara és Fiúkara és Farkas Ákos kürtkvartettje is. Így voltaképp az egész várost „megzengették” a Művészeti Kar és a zeneművészeti szakgimnázium fiatal művészei. A tényleges nyitóprogram dr. Nátyi Róbert, a Kar dékánja előadása volt a Kar Liszt-termében Bartók a képzőművészetben címmel, majd a zongorista és rézfúvós hallgatok hangversenye következett a Kar Fricsay-termében.

 

Másnap volt a BBMK Fúvószenekara hangversenye és különleges eseményként a Hungaricus Együttes Rozsnyói Farsangja. A csütörtöki napon kora délután Bartók hegedűduó versenyre került sor; aznap volt a Bartók Béla Nőikar koncertje is. A hegedűduó verseny győztesei: az I. helyezést Liptai Enikő és Somogyi Kinga, a második helyezést Benkő Kata és László Árpád, a harmadik helyezést holtversenyben Fekete Tekla és Xiang Qiyuan, valamint Benkő Kata és Barabás Szabolcs érte el. Dicséretben részesült Kun Virág és Irimiás Vanda.

 

A krónikás a Bartók Béla Művészeti Napok záró napjának – mely éppen Bartók születésének 141. évfordulója volt – két rendezvényén tudott személyesen részt venni. Újváriné dr. Illés Mária zenetudós, a Művészeti Kar docense Emberi kapcsolatok színes hálózata Mozart Figaro házassága c. operájában minden szempontból kiváló volt. Az opera látható és láthatatlan összefüggéseit, Mozart zseniális zenei és dramaturgiai megoldásait a legteljesebb szakszerűséggel tárta fel, s mindezt közvetlen, szinte szórakoztató stílusban tette. Ez az előadás nagyszerűen modellezte, hogyan kell napjainkban remekművekről beszélni; a jelen sorok írója végig azon gondolkozott, hogy mennyire jó lenne, ha ezt az előadást a fent említett TIK-ben hallgatná Szeged több tízezernyi egyetemistája közül 700 fő (ennyi a Tik nagytermének befogadóképessége). Az operából több részlet is elhangzott élő előadásban; a Kar opera-szakos hallgatói – az elhangzás sorrendjében: Bita Boglárka, Fodorné Zöldi Nikolett, Makkos Ambrus, Farkas–Varga Anna, Borbély Jácint, Dros Enikő, Pusztai Hajnalka – kivétel nélkül remekül interpretálták az áriákat és duetteket; Csányi Valéria művésztanár stílushűen kísérte őket.

 

Bartók Béla–Tóth Péter: Szvit op. 14

Nagy Enikő (mélyhegedű) és Szokody Anikó (zongora)

 

A Művészeti Kar érdekes, változatos zárókoncertet állított össze, melyben ritkaságok is elhangzottak Bartók oeuvre-jéből. A műsorvezetői feladatokat Tóth Péter Erkel Ferenc-díjas érdemes művész zeneszerző, a Kar dékánhelyettese vállalta, aki könnyed, laza átvezetőket mondott az egyes művek között (sőt, időnként a dobogó átrendezésében is részt vett…). Ő készített jólsikerült átiratot az op. 14 sz. eredetileg zongorára írt Szvitből (melyet Bartók többek között 1925-ös szegedi koncertjén is előadott) mélyhegedűre és zongorára, melyet Nagy Enikő és Szokody Anikó remek frazírozásban, szép tónussal mutatott be; a Bartók–mélyhegedű-repertoár örvendetesen bővült.

A Három csíkmegyei népdal talán az egyik legtöbbet játszott Bartók-mű; ezúttal fuvola-szólóval hallhattuk; Varga Laura fuvolaművész természetes játéka biztosította a darab tökéletes megszólalását, nem különben Szokody Anikó zongorázása is. A Szeged Classic Trió lépett ezután a színpadra, azaz azonnal visszatért Varga Laura (fuvola), aki mellé társult Vizsolyi Lívia fagottművész és Klebniczki György zongoraművész. Számukra Kontra Zoltán zongoraművész készített hangulatos átiratot Bartók Gyermekeknek c. sorozata több darabjából: a játékos Cickom, cickom után virtuózan szólalt meg a cím nélküli kanásztánc (az I. kötet 21. darabja, szövege közölhetetlen…) és az Ürögi kanásztánc.

 

Bartók Béla–Kontra Zoltán: Gyermekeknek – három darab az I. kötetből

Varga Laura (fuvola), Vizsolyi Lívia (fagott) és Klebniczki György (zongora)

 

Ezután a hangverseny egyik csúcspontja következett: az I. és a II. román tánc Császár Zsuzsanna előadásában, akiről régóta tudjuk, hogy briliáns zongorista. Nagyon jól építette fel az első táncot, ám az igen nehéz és ezért ritkábban játszott másodikkal hatalmasat alkotott, ráadásul bámulatra méltó természetességgel.

Varga Laura harmadszor is visszatért elénk: a 15 magyar parasztdal Régi táncdalok c. része Arma Pál által készített átiratával még e koncerten belüli korábbi teljesítményét is fokozni tudta: nemcsak nagy állóképességéről, hanem a Bartók-stílusban való otthonosságáról is tett tanúbizonyságot. Mindig nagy élmény a Mikrokozmosz 7 darabjának kétzongorás változata: Bartók e remekműveit ebben a sorozatban egészen monumentálissá emelte: Zsigmond Zoltán és Zsigmondné Papp Éva Szeged állandó kétzongorás zongoraművészei ezúttal is elvarázsoltak bennünket, valóban zenekari hatású élményben volt részünk.

 

Bartók Béla: Hét darab a Mikrokozmoszból két zongorára
      Zsigmondné
Papp Éva és Zsigmond Zoltán


A hangverseny fénypontja minden tekintetben a Kontrasztok elhangzása volt. Önmagában már az is ünnepet jelentett, hogy élő előadásban és szegedi művészek játékával szólalt meg (erre korábban évtizedekig nem volt példa). Kosztándi István hegedűművész, Szepesi János klarinétművész és Zsigmond Zoltán zongoraművész olyan szinten interpretálta e nem mindennapi nehézségű, de gyönyörűséges kamaraművet, hogy az egyenesen lemezre kívánkozott. A darab egyetlen szintjével sem maradtak adósak: az ihlető jazz-hangvétel és a magyar jelleg egyaránt érvényesült játékukban. A három hangszer végig egyensúlyban maradt, ugyanakkor a szerző szándékai szerint élvezhettük szólóikat is (külön kiemelendő Szepesi János az I. tételben nyújtott vezető szerepe és a III. tétel (Sebes) kadenciája, melyet Kosztándi István nagyszerűen szólaltatott meg.

Rendkívül sikeresek voltak tehát az I. Bartók Béla Művészeti Napok. Elismerést érdemelnek a szervezők, mindenekelőtt a Művészeti Kar vezetése és a négy nap fellépő művészei. Szívből kívánjuk, hogy számos ilyen rendezvénysorozat várja a közönséget minden év márciusában. A közönség alighanem máris várja a következő Bartók-napokat.

 

II.

Bartók felmagasztalása

A Szegedi Kortárs Balett hármasképe

 

Lehetséges-e színpadon, személyében megjeleníteni Bartók Bélát? Immár több mint 50 éve, hogy pozitív választ kaptunk e kérdésre: a Thália Színház nagysikerű és igen értékes produkciója volt a Bartókiána, melynek szöveganyagát Kristóf Károly állította össze, Kazimir Károly rendezte, s Bartókot Kozák András alakította, kiválóan (feltétlenül meg kell említeni Kodály szerepében Harsányi Gábort).
Juronics Tamás, a Szegedi Kortárs Balett Kossuth-díjas művészeti vezetője, Érdemes Művész Bartók valamennyi színpadi műve rendezése, koreografálása — tegyük hozzá: zseniális, korszakos, díjnyertes alkotásokról van szó — után vállalkozott arra, hogy a legnagyobb magyar zeneszerző szellemiségét emberi mivoltában vigye színpadra. Engedtessék meg egy szubjektív kitérő: amikor a jelen sorok írója 2006-ban — lényegében ajándékként — egymás után kétszer is megnézhette A kékszakállú herceg várát Juronics rendezésében, felmerült benne a gondolat: külön megkéri a művészt, készítsen koreográfiát Bartók Concerto-jára. Óriási öröm volt számra, amikor megtudta: egykori gondolata – melyet végül magában tartott – 2021-ben megvalósult.

 A zenei remekmű remekműként került színpadra, mely valóban a legteljesebb és legigazabb szubsztanciájában jeleníti meg Bartókot. Míg az 1971-es dokumentumjáték rengeteg életrajzi tárgyanyagot tárt elénk, addig Juronics csak kettő életrajzi motívumból indult ki: a zeneszerző 1943-ban kórházban, betegen kapott megbízást a Concerto megírására, s hogy szenvedélyes rovargyűjtő volt. E két motívumból azonban egy egész világot épített fel, melyben szinte Bartók teljes alkotói életrajza benne foglaltatik, miként magában a Concertoban is. A műben számtalan elrejtett, vagy el sem rejtett titok van, az öt tétel öt különböző történetet mond el. Ezt Juronics tökéletesen felismerte, s miközben az egyes tételek

 

Concerto: Bartók és Pásztory Ditta (Csetényi Vencel, Bocsi Petra)

 

Concerto: Bartók színpadi műveinek szereplőivel (Balról jobbra: Czár Gergely, Kiss Róbert,
Graziano Bongiovanni, Kiss Réka, Heim Boglárka, Marie Vilette, takarásban: Bocsi Petra, Csetényi Vencel

 

Concerto: Bartók a Haza allegóriájával (Csetényi Vencel, Heim Boglárka)

 

„természetrajzát” tökéletesen végig vitte, ugyanakkor össze is fűzte azokat a két valóságos szereplő, Bartók Béla és Pásztori Ditta játékával. De valóságos Juronics színpadán minden, így a színpadon fent játszó Szegedi Szimfonikus Zenekar (az est kiváló karmestere a Liszt Ferenc-díjas Gyüdi Sándor volt) is; ez a megoldás egyetlen egységbe foglalta a zenét és a koreográfiát (s szükségtelenné tette a díszletet). A művészeti vezető–rendező–koreográfus és a karmester az előadás és a függöny előtt rövid bevezető–ismertetőt mondtak, mely által teljessé válhatott a produkció által nyújtott élmény. A Concerto I. tételében a betegágyon fekvő Bartókot színpadi művei szereplői – a Kékszakállú herceg és Judit, a Mandarin és Mimi (a Lány), a (fából faragott) Királyfi és a Királylány – veszik körül, plasztikusan megjelenítve a darabokból ismert karakterüket, történetüket (a zenemű e tételében valóban jelen vannak egy-egy motívummal). Különleges ezután ahogyan Bartók megelevenedett rovargyűjteménye eljátssza a további tételeket: a koreográfia révén a kevésbé esztétikus rovarokat is szinte szépnek látjuk, illetve a játék és a történés kerül előtérbe. S megjelenik egy bizonyára valamely szép pillangó antropomorfizálásaként A haza allegóriája, mely szimbolikus figura egyenesen gyönyörűséges. Ám épp ezt a pillangót ejti rabságba és semmisíti meg a Pók, majd a Sátán magát a zeneszerzőt ragadná el. S mindeközben készül a Mű, a Concerto, de hátra van a legnagyobb küzdelem – az V. tétel – amely egyben az egész kompozíció apoteózisává válik. A betegágy a tétel vége felé transzcendentális tárgyként emelkedik a magasba, a zeneszerző nekünk háttal, a zenekar felé áldásra emeli karjait, hogy aztán következzék a csodálatos katarzis: a leérkező ágyból felugorva a kész művet győztesen lobogtatva átadja a zeneszerző múzsájának, Pásztori Dittának.

 

Juronics Concertója valóban Bartók felmagasztalása: műalkotással ilyen nagyszerűen még senki sem tudta felmutatni nekünk e zseniális zeneszerző szellemiségét. Alkotását a táncművészet lehető legmagasabb szintjén tárták elénk a Szegedi Kortárs Balett művészei, kik közül ki kell emelni a Concerto érdekében ismét szerepet vállalt Csetényi Vencelt (Bartók Béla), Pásztori Ditta szerepében Bocsi Petrát, Czár Gergelyt (Kékszakállú herceg), Heim Boglárkát (Judit és A Haza Allegóriája), Kiss Róbertet (Mandarin), Kiss Rékát (Mimi), Graziano Bongiovannit (Fából faragott királyfi), Marie Vilettet (Királylány), Liszkai Zsófiát (Pók), Vincze Lotárt (Sátán) és a további szerepekben Nier Jankát, Hudacsek Hannát, Diletta Ranuzzit, Francesco Totarot és Adam Bobákot.

 

Kiváló elgondolás volt Juronicstól, hogy Bartók korszakos remekműve mellé emelte két tehetséges fiatal zeneszerző, Lázár Dániel, majd Molnár Viktor

Vadak: Jelenet

 

A szent: (Heim Boglárka)

 

A szent: A széttört Madonna-szobor

 

darabját, s azokra koreográfiát komponált. Mindkét mű zenéje nagyon jó; mindkettő 77 évvel a Concerto után került a közönség elé (hangversenytermi bemutatójuk 2020-ban volt, ekkor díjazásban is részesültek a szerzők), de stílusuk jól illeszkedett az előadásban Bartókhoz. Lázár Dániel művének eredeti címe Együtt vagy egyedül, Juronics és a Kortárs Balett Vadak címmel hozott, hoztak létre tánckölteményt; a rács mögött egy „barbárszerű közösség állandó mozgásban lévő, törzsi rítust idéző harci táncát” (idézet az előadás műsorfüzetéből) látjuk. A rács a közönséghez egészen közel, a lefedett zenekari árokra került, így a közönség szinte fenyegetve érzi magát az extatikusan táncoló csoport által, különösen, amikor a rács ajtaja hirtelen kinyílik, ám a nézőt inkább átjárják a táncolók érzelmei. E darabnak egyetlen kiemelt főszereplője van: a Lány (Kiss Réka, ill. Marie Vilette), de természetesen önálló karaktereket keltenek életre Adam Bobák, Bocsi Petra, Graziano Bongiovanni, Czár Gergely, Hudacsek Anna, Kiss Róbert, Liszkai Zsófia, Nier Janka, Diletta Ranuzzi, Francesco Totaro és Vincze Lotár. 

 

Mindössze 9 perc A szent c. koreográfia Molnár Viktor zenéjére, de hatalmas drámát vetít elénk: egy nő küzdelmét, hogy az erkölcsi mélypontból eljuthasson a felemelkedésig. Szépséges, lírai mű ez: a kritikusnak ezúttal vitatkoznia kell a műsorfüzet szövegével, ugyanis fel sem merült benne a „pszichohorror hangulata”, ezzel szemben egyre erősödött a főszereplő iránti megértés és szeretet, egészen megható volt a zárókép, melyben madonnaszoborrá változik. Heim Boglárka mindezt nagyszerűen varázsolta elénk. Aki – amellett, hogy a Concertóban, mint említettük, reprezentatív szerepet játszott – részt vett a jelmeztervezésben Mojzes Dóra mellett; a remekül megtervezett jelmezek különösen fontos szerepeket kaptak a Concerto-ban. Juronics Tamás munkatársa Czár Gergely volt, a fények időzítéséről Stadler Ferenc gondoskodott.

 

Ezzel az előadással ismét nagy élményt adott a közönségnek a Szegedi Kortárs Balett.

 

 A II. rész fotóit fotókat Tarnavölgyi Zoltán készítette.

 

 

    

 



[1]Kiss Ernő művészeti író, népművelő, az újszegedi Bálint Sándor Művelődési Ház korábbi igazgatója. Számos tanulmány és cikk szerzője: írt például Dér Endréről, Rózsa Jánosról, Szécsi Józsefről, Szatmári Gézáról, Vántus Istvánról, a bioépítészetről. Írásai különféle kiadványokban jelennek meg (Szeged folyóirat, Dél-Alföld, Szegedi Szépírás, Parlando). 1997 óta számos kötet, köztük a Szegedtől Szegedig antológia több évfolyamának szerkesztője.