Martzy Johanna hegedűvésznő,
a szépség szenvedélyes szolgálója
Részletek a könyvből:
Martzy Johanna
hegedűművésznővel való első „találkozásomat” tulajdonképpen
a technika folyamatos fejlődésnek köszönhetem: mivel egyre nehezebb
CD-lemezekkel illusztrálni a zenetörténet órákon elhangzottakat (a manapság
forgalomban lévő laptopokban már nincs CD-olvasó, és a CD-lejátszó is
voltaképpen már elavultnak számít), így egyre inkább az internet segítségét
veszem igénybe. Nem olyan régen így akadtam rá a művésznő előadásában
egy ritkaságra, Darius Milhaud
Saudades do Brasil (op. 67) szvitjének Ipanema
című tételére. Egy másik alkalommal szintén találkoztam a nevével,
ekkor J. S. Bach Chaconne-jának részletére bukkantam,
melyet az első pár ütem intonációs bizonytalanságai ellenére is
lenyűgöző interpretációnak tartok. A számomra ismeretlen, ám magyar
hangzású név felkeltette az érdeklődésemet és gyors kattintások után még
jó pár darabot találtam a művésznővel, többek között (a teljesség
igénye nélkül) a Brahms- (op. 77) és a Dvořák-hegedűversenyt
(op. 53), J. S. Bach E-dúr hegedűversenyét (BWV 1043), Franz Schubert
C-dúr fantáziáját (D. 934), César Franck
A-dúr szonátáját. Bevallom, nem ismertem a nevét,
ezért rákerestem, de meglehetősen szegényes anyagot találtam róla. Az
interneten nem lehet sok mindent fellelni, mégis, a hiátust azóta
egy nagy lelkesedéssel megírt könyv, L. Beke Ágnes 2021-ben megjelent Martzy Johanna-monográfiája enyhíti[1]. A
szerző aprólékos munkával gyűjtötte össze a
hegedűművésznővel kapcsolatos dokumentumokat, fotókat, plakátokat,
hangversenykritikákat, a Martzy-családi
gyűjteményéből származó legkülönfélébb iratokat, mi több, sok helyre
– például Martzy Johanna szülővárosába –
személyesen is elment információkért.
Ki
is volt Martzy Johanna? Nem túlzás azt állítani, hogy
a 20. század egyik legtehetségesebb hegedűművésze, akinek hegedűjátékáról
a legnagyobb muzsikusok – például Hubay Jenő, Willem
Mengelberg, Fricsay Ferenc,
Ernest Ansermet, Glenn Gould, hogy csak néhányat
említsek – beszéltek szuperlatívuszokban. Mégis, manapság már nem nagyon tudunk
róla. Művészetének, munkásságának elfelejtése nagy részben annak köszönhető,
hogy a 2. világháború után a Magyarországon kialakult történelmi szituáció finoman
szólva sem kedvezett az olyan művészek itthoni recepciójának, akik
Nyugaton keresték a boldogulást. Martzy Johanna 1944
novemberében hagyta el Magyarországot, utána pedig – két budapesti
fellépéstől eltekintve 1969 végén – már nem lépett fel Magyarországon. (A Kádár-kormánnyal
kényszerűségből kialkudott hangversenyekért cserébe édesanyja és
Antónia nővére így kaphatott útlevelet Svájcba.)
Voltaképpen
már Martzy Johanna megszületése is csoda volt.
Édesanyja négy egészséges gyermek világrahozatala után ismét várandós lett, az
orvosok pedig azt tanácsolták neki, hogy inkább vetesse el a magzatot. Az ok:
komoly betegség támadta meg az anya szervezetét, tüdőbajos lett. Mivel a Martzy-szülők mélyen vallásosak voltak, ezért nem tettek
eleget az orvosi intelemnek, így jöhetett világra Johanna 1924. október 26-án Temesváron. A gyermekről hamar kiderült, hogy kivételes
tehetség a zenében. Brandeisz József, a temesvári
zenei élet egyik kiválósága 1930-1932 között tanította a hegedülés alapjait a
kislánynak. A kis Johanna olyan szédületesen gyors fejlődést mutatott,
hogy a szülők gondoltak egy nagyot és felutaztak Budapestre, hogy
megmutassák gyermekük hegedűjátékát Hubay Jenőnek. Hubayt, a Zeneakadémia
főigazgatóját lenyűgözte a kislány tehetsége. „Kislány, ha te
szorgalmasan és jól gyakorolsz, 10 év múlva a világ első tíz
hegedűsének egyike leszel. Ha nem jól dolgozol, akkor is jó hegedűs
lehetsz, de nem kiemelkedő. Rajtad áll, hogy mit választasz.” – idézi a
könyv Hubayt (9.). A főigazgató tanártársát, Zsolt Nándort bízta meg a
kislány oktatásával. A hegedűprofesszor lelkiismeretesen – 1936-ban
bekövetkezett halálig – irányította Martzy Johanna hegedűtanulmányait és ahogy a könyvben olvashatjuk, még
halálos betegen is foglalkozott vele (51.). 1936 szeptemberétől Gábriel
Ferenc vette át az akkor tízéves leány tanítását, és vele készült fel Johanna
1942-ben megtartott diplomakoncertjére is. Zeneakadémiai tanulmányai alatt több
művészeti díjat nyert (1940 – Hubay-pályázat: megosztott 2. díj; 1941 –
Reményi-díj; 1942 – Hubay-pályázat: 1. díj). Életének legnagyobb győzelmét
azonban kétségkívül Genfben aratta, ahol 1947-ben megnyerte a Nemzetközi Zenei
Versenyt. Ezzel voltaképpen szabad belépőt kapott a világ legrangosabb
hangversenytermeibe és elindult nemzetközi karrierje. Koncertek sokaságát adta,
a legnagyobb lemezcégekkel (Deutsche Grammophon, EMI)
készített lemezfelvételeket. Ma is ikonikus inter-pretációnak
számít a Fricsay Ferenccel rögzített Dvořák-hegedűverseny a Deutsche Grammophonnal 1953-ból, és Martzy
Johanna mondhatta el magáról, hogy ő volt az első nő, aki J. S.
Bach mind a hat szólóhegedűre írt darabját lemezre játszotta. Birtokába
került egy kivételes hangszer is, második férjének, Daniel Tschudinak
köszönhetően, aki szenvedélyes hangszergyűjtő hírében állt. Az
1733-ban készült (Salabue elnevezésű)
Carlo Bergonzi-hegedűvel igazán egymásra talált
hangszer és megszólaltatója. Martzy Johannának vékony
testalkata ellenére szinte férfiasan erős keze volt, nagy, hosszú
ujjakkal, aki a dinamikai tartomány minden szegletét magabiztosan uralta. A
kritikusok méltán áradoztak hangképzéséről, technikájáról és
muzikalitásáról, játékának szenvedélyességéről és szabadságáról. Életének
utolsó évtizedében komoly betegséggel küzdött, a hangversenyek száma
fokozatosan csökkent, végül nagyon fiatalon – 55 évesen –, 1979. augusztus
13-án halt meg egy zürichi kórházban.
Hogy
a könyv szerzője, L. Beke Ágnes hogyan talált rá könyve
főszereplőjére, az is kisebb fajta csoda: Japánig kellett elutaznia,
hogy rábukkanjon Martzy Johanna lemezeire. A
Filharmóniai Társaság művészeként 1998-ban Tokióban töltött néhány napot,
szállodájuk közelében pedig éppen egy hétemeletnyi, CD-lemezeket forgalmazó
áruház volt. L. Beke Ágnes a régi lemezekkel teli legfelső emeleten
bukkant rá a Martzy-lemezekre, melyek életre szóló,
óriási hatást tettek rá. A „találkozásból” azóta is tartó, tiszteletteljes
rajongás lett, melynek eredménye a Martzy
Johanna hegedűvésznő, a szépség
szenvedélyes szolgálója című könyv.
A
gazdag képanyag – 159 kép – származási helyét a kötet végi lista sorolja fel
(273-278.), a 279. oldalon pedig a kiadványban említett művészekkel
kapcsolatos videók linkjei teszik teljessé a tartalmat. L. Beke Ágnes könyvében
nem titkolja csodálatát és elfogultságát főhőse iránt, akiről
természetes elköteleződéssel, nagy empátiával és szeretettel ír. Könyvének
köszönhetően nemcsak Martzy Johannát mentette
meg a feledéstől, de a korszakot és a hegedűművésznő
kortársait, életének főbb szereplőit is közelebb hozta az olvasóhoz.
(L.
Beke Ágnes: Martzy Johanna hegedűvésznő,
a szépség szenvedélyes szolgálója. Budapest: Püski Kiadó, 2021, 282 oldal.)
Kovács
Ilona
FÜGGELÉK
Johanna Martzy Bach
Chaconne from Partita #2 Part I (8:21)
Johanna Martzy - Bach Violin Concerto No.2 (20:26)
Vezényel: Franz-Paul Decker
Schubert & Dvorak
Works for Violin / Johanna Martzy / Fricsay (2017) (1:04:07)
Brahms:Violin
Concerto in D Opus77-Joanna Martzy
w. Paul Kletzki & Philharmonia
Orchestra (41:19)
Johanna Martzy - César Franck - Violin Sonata in
A (28:21)
Johanna Martzy
(hegedű), Jean Antonietti (zongora) (1959)
Johanna Martzy, Michael Mann - Complete Deutsche Grammophon Recordings
TELJES LEJÁTSZÁSI LISTA MEGTEKINTÉSE