DOMBINÉ KEMÉNY
ERZSÉBET[1]
Bensőséges
megemlékezés Avasi Béla
főiskolai
tanár 100. születésnapján
(1922. VII. 20.
– 2002. IV. 14.)
Avasi
Béla
(tobias-broeker.de)
A
tanítóság kivételes voltáról, életünkben betöltött meghatározó szerepéről tettek
bizonyságot azok az egykori hallgatók, akik 1980-ban végeztek magyar-ének
szakon a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán Szegeden. Gellénné Körözsi
Eszter szervezésében a kánikula ellenére is szép számmal gyűltek össze egykori
tanáruk, Avasi Béla 100. születésnapján a Budapest-gazdagréti Szent Angyalok
Plébánián. A hálaadó szentmisére eljöttek egykori kollégái, tisztelői és
természetesen szép számmal családtagjai is. Az ünnepi szertartás elején a
szervező szép szavakkal emlékezett tanáruk példaadó egyéniségére. Kiemelte,
hogy Avasi Béla tanítása során nagy hangsúlyt fektetett a képzelőerő
és a belső hallásfejlesztésre, a tanítványok zeneelméleti, zenetörténeti
ismereteinek megalapozására, a népzene szeretetére, és tudatosan épített a zenei
élmények jellemformáló erejére. Gellénné kiemelte, hogy a 100. születésnap egy
tervnek a kezdete, hogy Avasi Béla öröksége fennmaradjon, hogy mind könyvei,
mind kompozíciói eljussanak a zene iránt érdeklődőkhöz.
A
hálaadó szentmisét dr. Szederkényi Károly, Miklós prépost, esperes celebrálta.
A kántori teendőket dr. Varjasi Gyula, az SZTE JGYPK Ének-zene Tanszékének
főiskolai docense látta el magas színvonalon. Ez alkalommal hangzott el nyilvánosan Avasi
Béla 1991-ben komponált Ave Maria c. kompozíciója, melyet dr. Varjasi Gyula
énekelt és Dombiné Kemény Erzsébet kísért orgonán. A mise áldozati része után az
altemplomban folytatódott az ünnepség a 32. és 105. zsoltár, valamint az „Ó
maradj kegyelmeddel mivelünk Jézusunk” kezdetű református dicséret
eléneklésével. Ezek az énekek részei annak a Harmóniás kórusgyűjteménynek,
amelyeket Avasi Béla Gellénné Körözsi Eszter felkérésére készített a Szegedi
Kis István Református Gimnázium leánykarának még a ’90-es években. (Gellénné
visszaemlékezése) A szép zengésű éneklés, valamint a koszorúzás után Avasi
Zoltán, Avasi Béla fia meghatódva köszönte meg a szép megemlékezést. Dr.
Varjasi Gyula, 2022. július 1-jével leköszönt tanszékvezető emlékezett
egykori elődje munkásságára, a zeneelméleti oktatásban betöltött kiemelkedő
szerepére. Dombiné Kemény Erzsébet főiskolai tanár Avasi Béla zenetörténet
könyvének értékeit emelte ki, és utalt a fiatal kollegákat segítő önzetlenségére.
Ezt követően a család agapéra hívta a vendégeket, ahol kötetlen
beszélgetés alakult ki. Avasi Mária, a tanár úr lánya visszaemlékezett édesapja
és Lajtha László kapcsolatára, ugyanis Avasi Béla Lajtha László tanítványa,
majd később munkatársa is volt a Néprajzi Múzeumban. Közösen mentek népzenét
gyűjteni. A nehéz időkben Avasi Béla Vargán tanított, ott könnyebben
tudott élelmiszerhez jutni, amivel segítette Lajtháékat. Később Lajtha
Párizsból hazajövet tábla csokoládéval kedveskedett az Avasi gyerekeknek.
Avasi
Béla 1922. július 20-án született Budapesten. A tanári pálya iránt korán
elköteleződött. Már a zeneakadémia megkezdése előtt Vargán tanított. Varga
község a Dél-Dunántúlon található, Pécstől északra mintegy 30 kmre. A
Baranyai Tükör 1997. június 26.-i száma a következőket írta: „Tegnap
ismét benépesült az egykori iskola, csaknem ötven év elteltével Avasi Béla tanító
újra találkozott régi diákjaival. Negyvenen jöttek el Baranya szinte minden
pontjáról azok közül, akik 1942-49 között tőle tanultak meg olvasni,
számolni.”
Avasi Béla
főiskolai tanári székfoglalójában is megemlékezett erről az
időről.
„1942-ben a Budai Tanítóképző
elvégzése után Baranyába kerültem egy kis „istenhátamögötti” faluba, ahol 7
évig működtem osztatlan általános iskolában, villany, bekötő országút
nélküli helyen. A zenei törvényszerűségek iránti érdeklődése itt
indult el. „Egy alkalommal különös szomorú dallam támadt fel bennem, s
amikor le akartam kottázni, sehogy sem tudtam beilleszteni az általam eddig
ismert zenei rendszerekbe. Valami újra bukkantam, amelyek törvényszerűségei
eltértek a diatonikus hétfokúságtól”.
A
Zeneakadémián zeneszerzés, zenetudományi szakon tanult, majd népzene szakon
folytatta Kodály Zoltán és Bárdos Lajos növendékeként. A Vargán történt zenei
felfedezését tovább boncolgatta. Ugyancsak a székfoglaló beszéd utal erre.” Most
már elméletileg is érdekelt a dolog és tovább kutattam a többi arányok,
szerkezetek után. Az első eredményeket elküldtem a Zenei Szemle akkori
főszerkesztőjének, Bartha Dénes professzornak, a neves
zenetörténésznek. A személyes találkozás meggyőzött, hogy valami újra
bukkantam rá, legalábbis Bartha Dénes még nem hallott ilyesmiről: Ekkor
már a Zeneakadémia zeneszerzés szakára jártam, s főleg Bartók és Kodály
műveit tanulmányoztam.
Meglepetésemre az általam felfedezni vélt különleges dallamvilágot az
ő műveikben is megtaláltam. Elhatároztam, hogy általánossá
kibővítve és zeneileg logikus rendszerbe foglalva elkészítem a: zenei
hangrendszerek nagy táblázatát. A Zeneakadémián a második szakom a zenetudomány
volt, ahol különösen Bárdos Lajos elméleti fejtegetéseiből tanultam sokat”.
Avasi
Béla a Hangrendszerek a hangközök permutációiból c. tanulmánya a
tizenkétfokúságon belül elképzelhető összes hangkészlet lehetőségét
zenei rendben tárgyalja. A rendező elv ered menyeképpen előre
kerültek azok, amelyek a nép és műzenei dallamokban gyakoribbak, és
hátrébb a ritkábbak. Avasi Béla a főiskolai tanári székfoglalójában utalt
arra, hogy tanulmánya egy idegennyelvű Bartók Emlékkönyvben jelent meg az
ötvenes évek második felében németül és angolul, továbbá a legújabb kiadású
zenei lexikonok a hangrendszer címszó alatt utalnak erre.
Avasi Béla muzeológus lekottáz egy 1942-ben felvett
betyárnótát a Néprajzi Múzeum népzenegyűjtő osztályán.
(MTI Fotó: Kőrösi Ida, Budapest, 1956. július 26.)
(archívum. mtva.hu)
1950-től 1961-ig a Néprajzi Múzeumban
dolgozott Lajtha László, Rajeczky Benjamin, Vargyas Lajos, Gábor Éva
munkatársaként. Részt vett Lajtha László gyűjtőútjain és segített a
lejegyzésben. A főiskolai tanári
székfoglalóban a következőként emlékezett erre az időszakra. „Lajtha elsősorban
hangszeres zenét gyűjtött, a régmúlt idők hagyomány útján fennmaradó
táncait. A cigánybandák játékát partitúraszerűen kottáztuk le, azaz
nemcsak a dallamot, hanem a kísérő harmóniákat is. Lajtha 1963-ban bekövetkezett halála után a
népzenei hagyatékát én jegyeztem le. A felvételek
magnetofonnal történtek,,a lejegyzés rendszerint olcsó u.n. pyrall
lemezről. Lajtha gyűjtéséhez kapcsolódik első megjelent
tanulmányom.”
Avasi Béla muzeológus a Néprajzi Múzeum
népzenegyűjtő osztályán egy középkori "tekerő"
/forgólant/ leírását a Bartók Béla hangszerleíró könyvében szereplő
hasonló hangszerrel hasonlítja össze.
(MTI Fotó: Kőrösi Ida, Budapest,
1956. július 26.)
(archívum. mtva.hu)
30 darab
törvényszerűségeinek vizsgálata során Avasi Béla kimutatta, hogy a
széki banda dallamai és harmóniái a XVII. századra vezethetők vissza.
Bárdos Lajos és Vargyas Lajos lektorok véleménye is az volt, hogy ez
úttörő jelentőségű a zenetudományban A Néprajzi Múzeum
hangszertárának őreként foglalkozott a tekerőlant magyarországi
példányainak hangolásmódjával is. Népzenei lejegyzései folyamatosan megjelentek
a Magyar Népzene Tára köteteiben.
1961–1973
között a Szegedi Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszékének
tanszékvezetője volt. Tagja volt a Főiskolai Tánácsnak és a
Tudományos Bizottságnak. Számos új feladattal került szembe, az ének-zene szakos
képzés tananyaga, óraelosztása, követelményrendszere tekintetében. A használatos jegyzetek megújításra szorultak,
és az ebben az időben levő főiskolai reform lehetőséget
adott a megújulásra. Avasi Béla javaslatára megváltoztatták a felvételi
követelményeket. Bekerülhettek olyan hallgatók is, akik zongorán kevésbé, de
vonós vagy fúvós hangszeren kitűnően játszottak. Ezzel lehetővé
vált, hogy zenekari gyakorlatot is szerezzenek. Kidolgozta a zeneelmélet
oktatásának új tananyagát.
Javasolta
a népzene és magyar zenetörténet koncentrált oktatását, a zenetörténetet
kiegészítő zenehallgatások bevezetését, a szolfézs és partitúraolvasás
oktatásának speciális alkalmazását. A zenetörténet jegyzete a mai napig használatos.
A
tanszékvezetési feladatok megszűnése után is tanított. Kandidátusi
disszertációját A tonális válasz az európai műzenében címmel védte meg.
Számos tankönyvet és népzenei tanulmányt adott közre. A Szegedi Tanárképző Főiskola
Tudományos Közleményeiben 1967-től folyamatosan publikált. Népzenei
tanulmányai az Acta Ethnographica és a Néprajzi Értesítőben olvashatók.
Lajtha Lászlóról írott megemlékezését a VI. Kecskeméti Népzenei Találkozó
Különkiadványa jelentette meg.
Kecskemét 1975.15-22.p. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Ének-zene
Tanszéke a 80. születésnapra Tanulmánykötetet adott ki, melyben a
Szűkített szeptim, A tonális válasz Bach: Das Wohltemperierte c.
művének fúgáiban és A magyarországi tekerő hangkészlete c. tanulmánya
olvasható.
Zeneszerzői
munkásságát egyrészt népzenei ihletésű művek jellemzik: Lasssú magyar
és forgó”, „Verbunkos a kőszegi órajáték zenéjére”. Kórusművei, Ady
és Juhász Gyula versre írt dalai, zongoradarabjai szegedi és budapesti
bemutatókon hangzottak el Mészáros Emma, Nagy István, dr. Maczelka Noémi
zongoraművészek, Veszely Gabriella, Szabady Józsefné dr. Békési Magdolna (aki
szintén részt vett a megemlékezésen) énekművészek előadásában.
Tanítványai kérésére Decsényi János Kati dalai c. kórusszvit zenekari
változatából készített zongorakíséretet, amely kéziratban található. A
művet az SZTE Juhász Gyula Gyakorló Általános és Alapfokú Művészeti
Iskolája, Napközi Otthonos Óvodája Bárdos kórusa többször előadta Siposné
Csendes Éva, valamint Diamant Ágnes vezényletével Dombiné Kemény Erzsébet
kíséretével. 1991 és 97 között felkérésre harmonizálta a Református énekeskönyv
(1948/92) legtöbb dallamát, amely azóta digitális formában a békési Református
Gyülekezet honlapján található (bekesireformatusok.hu) (Gellénné Körözsi Eszter
meghívójában olvasható)
Avas
Béla szabadidejében rendszeresen sakkozott. A Csongrád megyei pedagógus
sakkbajnokságon első és második helyet szerzett az egyéni kategóriában.
Halála
váratlanul ért mindenkit.
2002-ben Maczelka Noémi tanszékvezető búcsúztatta
a Farkasréti temetőben, ahol felvételről elhangzott Juhász Gyula:
Öregek altatója c. kamarazenekarra és énekkarra komponált mű egy részlete
dr. Mihálka György vezényletével a főiskolai Női kar és kamarazenekar
előadásában. (Tanulmánykötet 2002.8.p.)
Irodalom:
Avasi Béla főiskolai tanári székfoglaló
beszéde 1978.
http://www.jgypk.u-szeged.hu/hirek/szte-jgypk-2022-junius/avasi-bela-tanar-ur-iden?objectParentFolderId=31796
Gellénné Körözsi
Eszter visszaemlékezése
Tanulmánykötet Avasi Béla és Frank Oszkár
80.sztületésnapjára (Szerk. Dr Dombi Józsefné, Maczelka Noémi) SZTE JGYTFK
Szeged 2002